Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1965-08-17 / 33. szám
Egy este Bakán a Kis-Duna Együttessel kozunk, főleg azokkal ä számokkal, amelyek megérdemlik a méltatást, azt, hogy rámutassunk a bennük előforduló Foszlányok a Dunaszerdahelyi Járási Népművelési Otthon igazgatójával, St ekler Rudolffal folytatott beszélgetésből. .......Szerdahelyen akarunk végre egy csoportot. Egy komoly színvonalú csoportot. Hisz magában Szerdahelyen is van lehetőség, rengeteg a fiatal. A pozsonypüspöki Kis-Duna Együttes jelenleg kedvcsináló szerepet tölt be mind Szerda- helyen, mind a környező falvakban“. .......A járásban megalakult együttesekből, illetve azok leg- jobbjaikból szeretnénk összeállítani a mi csallóközi népi együttesünket. Hogy a pozsonypüspöki Kis-Duna együttes miért pártolt Ide hozzánk? Egyszerű a magyarázat. Odahaza senkisem törődött velük. Mi adjuk nekik a felszereléseket (kosztümöket). így aztán jönnek hozzánk. Lényegében ez a kis együttes képezné majd az elképzelt nagy együttes vázát s úgy érzem, jó alap lenne, hisz mindahányan fiatalok“. ...... A járási szervek velünk sem igen törődnek — csak, ha szükség van valamire. Rudikám, ide egy műsort, Rudikám, oda egy műsort. De arra már nincs ember, aki megengedje, hogy legalább egy vacsorát fizethessek az együttes tagjainak, amelynek mindegyike dolgozik, este eljön táncolni, éjfélre ér haza holtfáradtan, reggel pedig újra munkába megy. Es mégis eljönnek. Hát nem érdemelnének legalább ennyit meg? És ha azt mondanák, hogy nem megyünk? Tehetnénk valamit? És ezt nem akarja senkisem megérteni“. .......Mindig azokat a szövetkezeteket kell végigkoldulnom, ahol éppen fellépünk“. ..... Már befejeztük a fellépés-sorozatunkat. Most pihenünk. Kidolgozzuk az új műsortervet s az ősszön nekilátunk betanulni. Hogy a lehető legmagasabb szinten adhassuk majd elő kint a falvakon. A véletlenszerűséget mindenkisebb-nagyobb hibákra, hiányosságokra. Elsőnek vegyük talán a „népdalokat“ előadó énekeseket, a- kik csupa műdallal léptek fel, legtöbbször nagy akarással és annál kevesebb hangtehetséggel. S itt mindjárt megjegyezAz együttes lányai esetre kiküszöböljük. Mindig, mindenhová egy komplett keretműsorral megyünk“. Eddig a panaszok, az elképzelések, persze volt ott még több más mindenről is szó, de a jelen esetben a fentieket tartottuk szükségesnek felidézni, előrebocsátani. És most nézzük az együttest, a bakai esten keresztül. A múlt számunkban „szárnybontogatás“ címen írtunk az e- gyüttes problémáiról, indulásról, a különféle anyagi és másmilyen nehézségekről. Most erre már nem térünk ki. Ezúttal csupán a műsorral foglalhetjük azt is, hogy az énekszámoknak több mint a felét ki kellene hagyni a műsorból. Nemcsak azért, mert a TV-ben és a rádióban a falu közönsége is jobb énekeseket hallgat, hanem azért Is. mert elnyújtják a műsort. S egy műkedvelő együttestől elég, ha másfél órán át szórakoztatja a közönséget három óra helyett. Neveket nem említünk — az együttes vezetősége döntse majd el, kit és mit hagy meg a követekező szezonra a műsorban. Egy esetben azonban úgy érezzük, nem hallgathatjuk el. főleg a MATESZ miatt nem. Az árvízkárosultak javára A CSISZ SZKB Dal- és Tánc- mutatott be és olyan népi együttese a közelmúltban a hangvételű kórusműveket, dunaszerdahelyi járásban ven- többszólamú dalokat, amelyek- dégszerepelt. A fellépések tel- nek szövege különböző téma- jes bevételét az árvízkárosul- kört és hangulatot varázsolt tak megsegítésére ajánlotta a lelkes közönség elé. Az elő- fel. Az együttes ez alkalom- adott darabok főleg tréfás, in- mal kizárólag népi táncokat cselkedő jeleneteket idéztek, de hallottunk dalokat a falusi életről, szerelemről, a békéről. Kár viszont, hogy hattagú zenekari kíséret nem mindig állt feladata magaslatán. A tánckar az eddigi műsorokból már ismert kompozíciók mellé újabb tematikus táncokat iktatott be, amelyek nagy elismerést váltottak ki, főleg a Zoborvidéki (kolonyi) lakodalmas, a lírikus hangvételű Martosi gyertyástánc, és a Keletszlovákiai tánckompozíció. Kvocsák József koreográfiái munkája magas színfonalú. A táncok változatosak, mozgalmasak, tempójuk lüktető, szereplői lelkesek. A kompozíciók nem bonyolultak, minden részletükben szem előtt tartják a magyar tánc eredeti és szokásos figurádéit. Érezni bennük a folklór ihletét Kvocsák jó érzékkel kerüli el a folklór rusztikus megnyilvánulásait s noha tánckompozicióiban sok Michele Morgan Negyvenöt éves, de még mindig egyike a legfiatalosabb és legszebb francia filmszínész - nőknek. Azok közé tartozik, akiken nem látszik meg a kor, s talán éppen ezért sosem igyekszik eltitkolni. Tréfásan azt szokta mondani, hogy ő azért marad mindig fiatal, mert csak minden negyedik évben ünnepli a születésnapját. (Ugyanis február 20-én született). Tény, hogy fiatalságának és üdességének titka nem csodatevő szépségápoló szerekben rejlik, hanem föltétlenül a művésznő életmódjának köszönhető. Ez az életmód semmiesetre sem mondható könnyűnek, hiszen minden percét a filmezés foglalja le. Michele Morgan életpályáját több mint ötven film jelzi. Testileg-lelkileg kimerítő. fáradságos munka eredménye ez. S mégis ez a fiatal- ságának a titka, mert a művésznő szenvedélyesen szereti hivatását. * Kicsi korától fümszínésznö akart lenni. Csakis filmszínésznő, nem színésznő — így határozta el. (Valóban, Michele Morgan sosem lépett fel színpadon). Családi neve Simone Roussel, Neuüly-sur-Seine-ben született, de a család később Dieppe-be költözött. Simone tizenöt éves korábom elhagyta a szülői házat s visszatért Neuilly-be, a nagyanyjához, hogy álmát megvalósíthassa. Magábazárkózott, de már akkor erős akaratú fiatal lány volt. Filmszínésznő akart lenni! Az első akadályt a színitanfolyam magas ára jelentette. De Simone nem ismert akadályt. Addig könyörgött nagyanyjának, amíg beleegyezett, hogy vállalja a költségeket. Az idős nő talán érezte, hogy unokája egykor a világ ünnepelt csillaga lesz! A kis Simoné még mint a színitanfolyam hallgatója, fáradhatatlanul járja a filmstúdiókat, hogy legalább vodami kis szerephez jusson. 1936-ban felfigyel rá Leonid Moguy és rábíz egy epizódszerepet a „Kölyök" című fűmben. Amikor odaadta a szerepet, még csak próbálkozott, de már a felvételek közben bizonyos volt benne, hogy „felfedezett" valakit. Boráros Imréről vari szó, aki a MATESZ tagjaként konferáltat- ta be magát (azóta már az is), s az est egyik lehető leggiccse- sebb produkdóját adta. Amit a „Jajj dcá“-val csinált, még ri- pacskodásnak is túlzás volt. Mint MATESZ-tag szerintünk sokkal többet tett volna, ha a magyar kultúra égisze alatt futó műsorban a fentiek helyett két-három szép vers előadásával bizonyítja tehetségét. Ami a meglepetés és az est értékel között említhető, azt az együttes táncosaitól kaptuk. Az előadott — Pásztortánc, E- cseri leánytánc. Verbunkos, Szálkái lakodalmas. Cigánytánc, stb, — mind-mind a táncosok rátermettségét bizonyítja. A kritikai megjegyzéseinkben is ezt akarjuk kihangsúlyozni. A magyar táncot a szélesség, dinamizmus jellemzi. S ezt e- gyelőre még hiányoljuk az e- gyüttesben. Táncaikat sokszor a zenével aszinkronban, vagy túl egybefolyóan adták elő. (Még Czingel László is. a szólótáncokban, aki pedig egyike az együttes legjobb táncosainak.) Észrevettük azt is. hogy a táncosok legtöbbször nem tudtak mit kezdeni a kezükkel. Csak a lábuk táncolt, a felső testük merev, szinte élettelen maradt. Ezek azok a hibák, a- melyek minden táncnál úgyszólván ismétlődtek s fölemlegetésükkel főleg azt szeretnék elérni, hogy QUITTNER János, aki a táncosokat betanította, a következő szezonra a felsorolt hiányosságokat, hibákat kiküszöbölje, lecsiszolja. Beszéltünk hibákról, hiányosságokról, írásunkat azonban mégis azzal kell befejeznünk; Vajha a járás 25-30 falujáról, együtteséről mondhatnónk ha- solnókat! Mert akármint és akárhogyan is volt. a lényeg ott kezdődik, hogy a Dunaszerdahelyi Járási Népművelési Otthon jóvoltából a bakaiakkal együtt volt egy hangulatos, kellemes esténk.-t 6balett-elemet is használ, meg tudja őrizni a népművészet egyszerűségét, jellegzetes szépségét Ez viszont még határozottabban kellene tudatosí- taniofc a táncosoknak, zenészeknek és részben az énekeseknek is. Nem elég csak a spontaneitás, esetleg holmi „színpadias“ vagy más hatásos beavatkozás. Őszinteségre van elsősorban szükség! Ez a nyitja annak, hogy a színpad és a nézőtér között kapcsolat legyen. A közönség érezze az éló népművészet lüktetését. Dal- és Táncegyüttesünk e napokban magyarországi és bulgáriai körúton van. Kívánjuk, hogy az ottani közönség is sok élményben részesüljön, szolgálja útjuk a népművészetünk iránti érdeklődést, a népeink közötti szeretet és megbecsülés elmélyülését. Szuchy M. Emi! Így is lett. Az első szerep után a kis színésznő a már akkor híres Charles Boyer és Jean Gabin partnere lett. Egyszóval: befutott! • Franciaország náci megszállása után Michele Morgan kénytelen Amerikába menekülni. Utolsó otthoni, Duvivier rendezte filmjének bemutatását Franciaországban betiltják. Ami a filmezést illeti, az amerikai évek csalódást hoznak a részére. Habár négy, háborús tárgyú, a francia ellenállási mozgalommal foglalkozó film főszerepét alakítja sikerrel, nincs megelégedve, nem érzi otthon magát. A hollywoodi fümvilág örökké idegen marad a számára. Amerikában megy férjhez William Marshalihoz s ott születik 1943-ban kisfia, Michael. A Mike-nék becézett, most huszonkét éves fiú — aki nemcsak külsőleg hasonlít édesanyjára, de tehetségét is örökölte s a színészi pályát választotta — a filmsztár büszkesége. * Michele Morgan igazi, nagy karrierje 1945-ben, hazájába való visszatérte után kezdődik. Első nagy alakítása és legnagyobb sikere a „Pasztorális szimfónia“-ban a vak lány megrendítő megformálása. Később sokat játszik együtt Henri Vidallal és Gerard Philippei. Hamarosan elválik s férjhez megy Henri VidcUhoz. Boldogságuknak a filmszínész hirtelen halála vet véget. ÚJ FBLM A közeljövőben Zvony pre bosých dmen új szlovák film kerül bemutatásra. Ivan Bukovčan írta a forgató- könyvet. Rendezte: Stanislav Barabás, fényképezte: Vincent Rosinec. A film főszereplői: Valdo Müller, Ivan Rajniak, Axel Dietrich, Ewa Krzyzewská és Radovan Lukavský. A történet a második világháború befejeződése előtt játszódik. Hónapok, esztendők teltek el bizonytalansággal és rettegéssel telve. És mivel az idő múlása nemcsak a fájdalmat képes enyhíteni, hanem olykor a humanizmust is tompítja, a megpróbáltatásokat és haláltusát átélt emberek előbb-utóbb közömbössé válnak önmaguk és embertársaik iránt. Ezt a pszichózist azonban nemcsak a háború képes megteremteni s míg valóban sikerül megértenünk Barabás filmjének mondanivalóját, rájövünk arra, hogy a krízis perceiben társunk sorsa felett emberségesen dönteni nem is oly egyszerű dolog. A stáb (Stanislav Barabás, a film rendezője és Vincent Rosinec operatőr munka közben} Az életben maradt' Andrej és Stašek volt partizánok számára még nem fejeződött be a háború. (Stašek — Ivan Rajniak, Andrej — Vlado Müller). Verona nem a partizánok' közé tartozik. A hegyekben elveszett vagyona után kutat és a vagyon helyett emberekre talál (Ewa Krzyzewská). Egy pár perc béke. Két felvétel között a partizánt alakító Vlado Müller és a német Hans Gruber kiskatonát játszó Axel Dietrich a forgatókönyvben lapozgatnak. Amikor Hans véletlen folytán visszakerül saját osztagához, nem tudija megérteni, miért éppen neki kell kivégeznie azokat, akik ezidáig mint fogollyal, vele — Hans Grúberral — emberségesen bántak. Andrej és Stašek utoljára látják egymást az életben.. (Vlado Müller és Ivan Rajniak)
