Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1965-08-17 / 33. szám
— Merre van a körösi hegy? — A pelsőci fennsík oldalába a — Hogyan lehet odajutni? — Rozsnyóig vonattal, Körösig autóbusszal, onnan gyalogosan: — Akkor hát induljunk, hosszú lesz az útunk. Július 25-től augusztus 1-ig sok, ehhez hasonló párbeszéd hangzott el Gömörben. Kőrös kicsiny falu a pelsőci fennsík északkeleti oldalában, kicsiny és nyugalmas, alig lehet róla valamit hallani, s most egyszerre országosan keresett hely lett. — Mi lesz ott tulajdonképpen? — Nem hallotta, szomszédasszony? Táborozók jöttek. Valami diákok. — Magasiskolások. — Bratislavából. — Kassáról. — Prágából. — Nyitráról. — De még ilyet! S jobb helyet már nem tudtak találni? — Ogy látszik, nem tudtak. Kőrös kicsiny falu a pelsőci fennsík északkeleti oldalában. A szemközti .fennsík (szilícei) oldalában, túl a festői szépségű keskeny Sajóvölgyön, GomZászlóavatás baszög terül el. Gombaszögben tartották valamikor, majd 40 évvel ezelőtt az akkori csehszlovákiai magyar fiatalok, a Sarlósok első táborozásukat. Gombaszög ma turisztikai központ, ott tartja a Csemadok nagyszabású országos ünnepségeit, ma már nemigen felel meg táborozási célokra. De Kőrös igen. — Merre van a körösi hegy? Volt, aki odatalált, olyan is volt, aki nem talált oda, egy bizonyos: aki nagyon kereste, megtalálta. II. — Hát ezt jól kifogtuk. — Ezt ki, alaposan. — Negyed napja itt kuksolunk. de még nem volt olyan nap, hogy ne esett volna. — Tudtam én azt, éreztem, már ahogy ideértünk. Még mondtam is a kolléganőmnek: Ez a hét is jól kezdődik. Esik. mintha dézsából öntenék. A rőzsnyói állomáson, alig hogy megáll a vonat, kezdődik az ismerkedés. Reggeltől estéiig toborzódik a gárda, s ha összejön nyolc-tíz ember, nekivágnak a körösi hegyoldalnak. — Ti honnan jöttetek? — Ki innen, ki onnan. Egy_ fekete kislány: — Újvárból. Egy másik: — Léváról ma a tűz körül. Először csak a fiatalok jönnek a faluból, aztán az idősebbek, s legközelebb már a vénasszonyok is itt vannak, a falu apraja-nagyja, s a bátrabbak a szomszéd falvakból is eljönnek, s fújják teli szívvel, teli torokkal a tábortűz mellett a régen elfelejtett, vagy már csak itt-ott ismert nótákat. Szép, példás barátság alaku't ki a tábor meg a körösiek között. Attól kezdve, hogy a poggyászt a szövetkezet traktora vontatta ki a hegyoldalba, egészen addig, hogy a sátrak alá megintcsak a szövetkezet adott majd egy szekér szénát, a segítség szebbnél szebb példáit tapasztalhatták a tábo— Az a kislány, a sor végén? — Pozsonypüspökiről. — Főiskolások vagytok? — Tanítónők vagyunk. — Hogyan szereztetek tudomást a táborozásról? Az Oj Ifjúságból. Ezt nem is gondoltam. Hogy nemcsak főiskolások jönnek táborozni. Kiváncsi vagyok többen is lesznek-e már dolgozó értelmiségiek a táborban. Amint kiderült, voltak. Szerdahelytől Nagykaposig jóné- hány fiatal magyar szerzett tudomást a készülő akcióról. Orvosok és mérnökök, tanítók és atomfizikusok, mezőgazdászok és más foglalkozásúak. Jó ez, vagy rossz? A kérdés felesleges. A szervezők ugyan a főiskolás klubok — a bratislavai József Attila Ifjúsági Klub, a prágai Ady Endre Diákkör, a kassai Oj Nemzedék, s a nyit- rai Pedagógiai Fakultás magyar tagozatának hallgatói, — de kérdésünkre, hogy „ti honnan jöttetek?", bárcsak minél több irányból jönne a válasz a jövendőben. — Újvárból. — Léváról. — Püspökiről. — Kassáról ...... III. Te vagy a legény, Tyukodi pajtás, Nem olyan, mint más, mint Kucug Balázs. Teremjen hát országunkban jő bor, áldomás, nem egy fillér, de két tallér, kell ide pajtás. A körösi hegyoldalban estéről estére megrakják a tábortüzet. Az első napokban csak a táborozók ülik körül, de ahogy halad az idő, úgy növekedik az érdeklődök szározók. Mivel viszonozták volna a lefegyverző kedvességet? Műsorral. — Ki mit tud? — adtuk ki a jelszót, s jártunk sátorról sátorra, toborozni a népet az esti programhoz. Volt, aki dalolni tudott, volt, aki táncolni. Volt, aki verset tudott mondani, volt, aki muzsikálni. Végül két műsort is adtunk a körösieknek. Egyet fenn a hegyoldalban, a tábortűz mellett, a másikat lenn a zsúfolásig megtelt pici kultúrház- ban. Sok szép barátság kötődött az egy hét alatt táborozók és falusiak között, mi sem természetesebb hát, minthogy mindkét fél azzal búcsúzott augusztus elsején: — Viszontlátásra a jövő esztendőben. megint itt, a körösi hegyoldalban. IV. Milyen volt a „hivatalos“ része a táborozásnak? Kirándulások, előadások. Gömörnek ez a része tobzódik természeti szépségekben. Gombaszög. Bet- tér, Krasznahorka, a pelsőc' fennsík, a szilicei fennsík. Var hová kirándulni, van mit megismerni. A sportra szánt időt viszont elmosta az eső. Marad a harmadik, az előadások. Világos ugyanis, hogy ennyi embernek komolyabb program is kell. A régi Sarlósokkal való beszélgetés, sajnos, elmaradt. Annál jobban sikerült a szociológiai vita. S harmadik beszélgetés, a csehszlovákiai magyar értelmiség feladatairól. De a legislegjobb a stószi kirándulás volt. Fábry Zoltánt látogatta meg otthonában a több mint hatvantagú gárda. Megrendítő volt látni a stószi remetét ennyi fiatal között, ösz- szezsúfolva egy kis szobában. Megható volt látni, ahogy templomi áhítattal figyelték őt. mindannyiunk példaképét. Fábry Zoltáa ugyanis az eleven példa arva a táborozás folyamán is felvetődött kérdésre: Lehet-e kisebbségi népcsoport fia, tudósa,írója művésze valóban jelentékeny alkotó, olyan a- kinek a tágabb világ számára is van mondanivalója? A Fáb- ry-példa igazolja: nem a helyzet a mérvadó, hanem az e- gyéniség, aki az adott helyzetből profitálni tud. Fábry Zoltán egy kisebbségi népcsoport írója volt egész életében, életműve mégis az egész világhoz szól: kisebbségi helyzetét minőségi munkával pótolta. Ezzel le is zárhatjuk beszámolónkat. Hisz a cél világos: csak olyan nemzedéknek, csak olyan fiatalságnak van jogosultsága az életben, amely tudja, hogy feladatai vannak népével szemben, amely ki tudja tapogatni helyét a történelem mozgásában s a kijelölt helyet be tudja tölteni. A főiskolás klubok s a nyári táborozások nagyban elősegíthetik a csehszlovákiai magyar fiatalság e- me helykeresésének az ügyét. Cselényi László Ahol öröm dolgozni A dunaszerdahelyi CSISZ járási konferenciáján ismerkedtem meg Ozogány Jánossal, a Vörösmajori Állami Gazdaság CSISZ alapszervezetének elnökével. A szerény, mindig mosolygós Jancsit a konferencián beválasztották a járási CSISZ elnökségébe. Ebből az alkalomból megkértem, számoljon be alapszervezetük munkájáról, e- redményeiről. Jancsi a kérdésműködését. Az irodában már nehezebben indult a beszélgetés. Segítségünkre volt a gazdaság könyvelője is, aki bár nem CSISZ tag, de jól ismeri a fiatalok munkáját. akartak. így maradtak kb. húszán. Mindenkivel személyesen beszéltek, javaslatokat és ötleteket gyűjtöttek. Először nehezen indult az egész, sokan gúnyosan mondogatták: „Már mások is akartak valamit kezdeni, de mindig csak a tervezésnél maradtak.“ Akadtak o- lyan fiatalok is, akik segítettek. A tevékenység mégis csak akkor lendült fel, amikor tánctanárt hívtak, hogy a fiatalokat megtanítsa a társastáncokra. Anyagilag az ÁG segített. Megtették az első lépéseket. — Mi a munkát, nem a brigád- órák gyűjtésével kezdtük, — mondja Jancsi. A fiataloknak szükségük van a szórakozásra. így aztán szombat esténként magnó mellett táncoltunk. Később, mikor a fiatalok belátták, hogy a szervezet nem lehet pénz nélkül, önként szerveztek brigádokat. — Azonkívül, hogy táncolni tanultak, brigádokat szerveztek, hogyan használjátok ki a szabad időt? — vetem fel a furcsa kérdést. Nem jön zavarba, hanem egyszerűen azt mondja: kimegyünk közösen a röplabdapályára. Nyáron természetesen a szabad ég alatt sportolnak, télen a helyi iskola tornatermében. A falu közelében elterülő kis erdő, ahol a baromfikeltető is van, kitűnő a terepfutásra. — Órájára né* és bocsáre meghívással válaszolt. Megegyeztünk a látogatás időpontjában. Jancsit az Állami Gazdaság baromfitelepén láttam viszont. Éppen a hathetes pulykák elszállításával foglalatoskodott. Amíg befejezték a rakodást, a keltetőgépek között ténferegtem. Látva nagy érdeklődésemet, készségesen elmagyarázta a berendezések A vörösmajori CSISZ szervezet csak nemrég állt a saját lábára. Nagy érdeme van ebben az üzemi pártszervezetnek, de nem utolsósorban Jancsinak is, akit 1963-ban bíztak meg a szervezet vezetésével. — Nem volt könnyű munka. Először rendbe kellett szedni a névsort. A CSISZ igazolványok cseréjekor csak azokat vették be a CSISZ-be, akik dolgozni Idegenben — otthon \agyakat csobban a víztükör, először ritkán, majd < mind gyakrabban, sűrűn i egymás után. Közbe-közbe némi szünet következik, majd minden kezdődik elölről. Jól megfigyelem a nyüzsgést, ,a 48. csobbanás ) után áll be kis szünet. A sziporkázó napsugarak eköz- I ben a szivárvány összes I színeit elővarázsolják a felit szökő vízcseppek ezrei mö||! j gül. Mennyi örömet, vidámig ságot. mennyi kacagást tud J elővarázsolni ez a zöldellő j víztükör. Nevetés, gyermek- i zsivaj ömlik szét a medence minden irányában s tölti be d a környéket. Müy végtelen gyermeki boldogságot is ké- I pesek előcsalni ezek a zölden csillogó, hűs habok. £s akik itt lubickolnak önfeledten, megfeledkezve mindenről, aligha gondolnak arra, hogy a viz sokkal rosszabbra is képes. Persze akkor, júniusban más volt ott minden a Duna-tájon. A víz nem zöldellt olyan tisztán, csillogó fénnyel és a nap sugarai nem szikráztak oly fehéren. Hömpölygő, piszkosszínü áradat volt az, amely maga előtt hajtott, űzött, hömpölygetett minS dent, ami útjában állt. És ez a 48 csallóközi kislány és fiú most nem gondol semmi másra, csak a hűs habokra. Versenyeznek, ki ugrik távolabbra a medence széléről. Játékosan, pajkos jókedvvel sorakoznak 48-an egymás ' után, már ki tudja hányad- I szór. A medencén kívül csak az árnyékban viselhető el a rekkenö hőség. Itt találom a szorgalmas pedagógust is, Santúr Erzsébetet, a felbári általános tanítónőjét. Persze nincs egyedül itt sem a 48 gyerekkel. Ez esetben hár- : man vannak. Egyikük a me- ' dencében a gyerekek között, i egy másik a labdázók között a fűvön és ez . esetben Santúr Erzsébet innen felülről tartja szemmel őket. így ‘ megy ez egész délután felváltva. Innen szemléljük , kettesben egy ideig szótlanul ezt a nyüzsgő gyermek- í hadat. Szeretnék elbeszélgetni velük, de sehogysem tudom rászánni magam, • hogy megzavarjam valarne- \ lyiküket is. — Talán más : alkalommal, vacsora után, alkalmasabb pillanatban — gondolom ... — Akkor talán hagyjuk későbbre — mondI : ja a szolgálatos pedagógus is. Igen — mondom ki végre én is — most talán inkább ... ő közben az órájára pillant, — még csak há- ; rom — mondja nagyot sóhajtva. — Eáradt talán? — : kérdezem. Nem — és minden igyekezetével azon van, hogy eltüntesse arcáról a fáradtság nyomait, — Jó itt, nagyon jó, kellemes környeI zet, megértő emberek, mindenünk megvan és a gyerekek is fegyelmezettek. — Lendületes, kissé összefüggéstelen beszédén érezhető, hogy leplezni igyekszik valamit. vagy éppen kikerülni. Kolléganőim is, Dobőczky Sarolta, Pasztír Márta, Sick Klára és fiatal kollégám, Chodas Iván is, mindnyájan nagyon feltaláltuk magun! kat itt Vágújhelyen. — Mosolyogni szeretnék, de nem tehetem. Hadd maradjon I meg hitében, hogy nem látom fáradtnak. Később már csak az ebédlő asztalánál találkozunk, ők 48-an, a pedagógusok és jómagam. És a bogárszemü \ napbarnított arcú gyerekek közelebb húzódnak hozzánk. A szokásos, lefekvés előtti programtól eltérően most csak szabadon beszélgetünk. Ki-ki az élményéről, vagy éppen arról, amit el szeretne mondani. — Pityuka, még fáj a könyököd? — feszi fel a kérdést mosolyogva az egyik tanítónő. — Már nem jj fáj, tanít ónéni — hallom J valahonnan a hátsó sorok- bál. — Hát hogy is volt az egész? Mondd el csak Pityuka ennek a bácsinak — i közben nevetés tölti be az i egész termet. De gyorsan j segítek Pityuka helyzetén. | — Majd lefekvés előtt, ugye, ,• Pityu — mondom és válasz v nélkül, de mosolyogva most feljebb tolja magát a szé- | ken. A nagyobbak, különösen a fiúk, már bátrabbak. A bajmóci várról, Beckó váráról, Cachticéről, egyszóval | az élményeikről beszélnek. I Utazgatnak. kirándulnak. I játszanak. A kis kulcsodiak, ŕ radványiak, medveiek a lefekvés előtt még egyet ját- > szánok a vágújhelyi mező- gazdasági technikum tágas udvarán. Utána pedig megkezdődik az aznapi utolsó | sorakozó is, a lefekvés élőt- ,i ti fürdésre. — Most az egyszer te leszel az első, Pityu, — hal- j lom a fürdők irányából, s az | ajtóban megjelennek most j már nem is a pedagógusok, I hanem inkább a „kisma- jj mák". Santúr Erzsébet, Do- jj bóczky Sarolta, Sick Klára ?, és Pasztír Márta. Előttük t fehér müanyagkötény, ke- i ziücben szappan. Es csak a 48 gyerek „jó éjszakát" kő- !j szöntése után csendesütnek ä el a technikum folyosói. A .■ fürdőben még a rendezkedés nesze hallatszik, majd egy ismerősnek tűnő hang. — | Alig állok a lábamon. Negyvennyolc gyereknek a pótolni a családi otthon melegét, reggeltől estig, i nemcsak egyszerűen fárasztó munka, ennél sokkal több, valami kifejezhetetlen i dolog szükséges hozzá, i amelyre csak nagy szív ké- j pes. A kis Pityu nem felejtet- 1 te el, hogy kihúztam a csávából. Már csak itt-ott hallatszik halk beszélgetés a szobákban, amikor Pityu hangosan kopogtat a tan- - testületi szoba ajtaján. „Jó | estét kívánok"-ot mond. | majd mindjárt le is rója | tartozását. — Akkor hát el- ö mondom, hogy miért is fájt 1 a könyököm. Azt álmodtam, hogy kiöntött a Duna — i kezdi halkan. A víz már a kertünkben volt, azután egyre gyorsabban elöntötte 1 az udvart is és már befolyt . a szobába. Egyszercsak ész- i revettem, hogy mozgatja az ' ágyamat is. Erre azután fel- ébredtem. — És ettől fái a könyököd? Nem — vála- ; szolja. A padlón ébredtem föl és megütöttem a könyö- j kömet — mondja. És láttad, amikor igazában jött a víz? j — Nem. Csak mondták, hogy fon, de minket ezzel, kicsi- ;; nyékét el is vittek a faluból. A kis Pityu távoztáva! " csend üli meg a technikum ; épületét. Es Santúr Erzsé- , bet, a felbári tanítónő s'em palástolja tovább fáradtságát. Még egy utolsó pülantás az alvó gyerekekre és ' a „kismamák" is nyugovóra . térnek. _______ -ny-d HoaiiMaiMHa natot kér, hogy neki most munkája van, majd tréfásan megjegyzi, hogy a kotilósokat kell leengedni a tojásokról. Addig én az asztalon heverő könyvet lapozgatom. A köl- csönkönyvtárből való: Az a- ranyember, Jókaitól. Mikor visszajön, elmondja, hogy neki lassabban meg a magyar könyvek olvasása, mivel nem ért minden mondatot. Most tanul magyarul olvasni. Beszélgetésünket a lányok hangos zsivaja zavarja meg. Érdeklődnek a vasárnapi brigád felől. Szükség van most minden koronára. Az ezen vasárnap megkeresett pénzt az árvízkárosultak megsegítésére fordítják. — mácsai gyula — Vissza a nagymegyeri Állami Gazdaságba
