Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1965-07-13 / 28. szám
WAV//.VW.VAVAV.VAVV.V.W.V.W.VA%%V.W.'W.V.V.V Találkozás Picassoval A nagy élményre Prágában nyílik alkalom, ahol korunk e- gylk legnagyobb festőművészének grafikáival Ismerkedhetünk meg. A Vincene Kramáí képtárban 150 alkotása került kiállításra. Picasso grafikáiból mindig csak 50 példányt készítenek az állandó megrendelők, a múzeumok számára, úgyhogy magánemberek a legnagyobb áldozatok árán se juthatnak hozzá. A kiállítás Ízelítőt nyújt a nagy művész alkotásaiból. A grafikai munkák közül az elsők 1905-ből, az utolsók pedig az elmúlt évből származnak. Végigvezetnek a nagy mester különböző fejlődési korszakain. Szinte nyomon követhetjük életrajzát is. 1881-ben Malagában, Spanyolországban született. Apia*, akliművészettörténész voflt, már gyermekkorában felfedezte nagy tehetségét. 16 éves korában önálló kiállítást rendezett. Párizsban kezdődött az úgynevezett „kék korszaka“, amely a hangulatos, szinte misztikus színkeveréssel tűnik ki. Majd a cirkuszvilág romantikus szomorúsága kötötte le. Ezt az időszakot a szakemberek „rózsaszínű korszaknak“ nevezik, amely már átmenetet képez a kubizmus felé, A kubizmus a valóság természethű ábrázolása helyett arra törekszik, hogy érzékeltesse a tárgyak „objektiv“ téri elrendeződését és szerkezetét. E cél érdekében a jelenségeket geometriai alapformájukra vezeti vissza és a tárgyakat ezekből összetettnek ábrázolja. Picasso a kubizmus egyik legnagyobb képviselője. Csak a harmincas években tér vissza a szélsőséges utakról. Az első világháború élménye, a forradalmi eszmék foglalkoztatják. A szolidaritás, a közös remények és megrázkódtatások Időszakát ismerjük fel alkotásaiban. Háborús képei megdöbbentő erővel tiltakoznak az erőszak és az embertelenség ellen. Picasso békegalambjaira az egész világ felfigyelt. Hatalmas alkotóereje a legkisebb rajzából is kisugárzik. ! A Prágában bemutatott alkotásai közelebb hozzák hozzánk a világhírű mester életművét és hozzásegítenek ahhoz, hogy jobban megértsük a mai művészeti törekvéseket M. M. Húsz János a nagy reformátor emlékére A cseh nemzet egyik legkimagaslóbb egyénisége Húsz János volt. akit a nép ma is még vértanúként tisztel. Húsz 1369- ben, egyszerű parasztcsaládban született. Az akkori viszonyokhoz mérten rövid idő alatt küzdötte fel magát prágai egyetemi tanárrá. Csakhamar szembefordult azokkal a megcsontosodott dogmákkal, amelyeket tanult és amelyeket hirdetnie kellett volna. Mély tudása, törhetetlen igazságszeretete és haladó világszemlélete korán eltérítették az „egyedül üdvözítő" katolikus vallás emberek faragta kánonjától. Szentbeszédeiben kíméletlenül rámutatott a keresztény vallás elfajulására, a papok eltávolodására isten igéjétől és a klérus germanizá- ló törekvéseire. Miután a papság minden ármánykodása ellenére elnyerte a prágai egyetem dékáni székét, nyíltan szembefordult a katolikus dogmákkal: a prágai Betlehem-kápolnában nem latinul. hanem a nép nyelvén, csehül tartotta az Istentiszteletet. Elmés szónoklatainak híre futótűzként terjedt. Egész Európában felfigyeltek a merész hitújító reformtételeire. Az egyszerű kis kápolna a haladó szellemű emberiség érdeklődésének középpontjába került. Mindez persze nem kerülte el az uralom lévő, hatalmas vagyonukat féltő főpapok figyelmét. Húsz is jól tudta, hogy árgus szemekkel követik „vallási eltévelyedéseit“ és nyílt hadüzetnek minősítik „hallatlan kilengéseit". Mint vérbeli cseh hazafi, igazságának tudatában azonban rendületlenül kitartott hitújító és erkölcsjavító prékációl mellett. A prágai érsek elérkezettnek látta az időt, hogy megrendsza- bályozza az „istenkáromló eretneket“. Közbenjárására V. Sándor pápa kiközösítette a katolikus egyházból, sőt Prágából való kitiltását is szorgalmazta. A rendíthetetlen hitszónok erre sem torpant meg, hanem annál szenvedélyesebben, hirdette a szentszéktől való elszakadás szükségességét, a krisztusi szegénység visszaállítását. Szerencsétlenségére az udvar akkoriban kibékült a Vatikánnal és ezzel párhuzamosan kiszolgáltatta a cseh nemzet nagy fiát az egyházi méltóságoknak. Száműzetése után Huszt börtönbe vetették és megidézték a pápai zsinatra, Konstansba. Jóllehet egyes bíráit mélyen megrendítette a tudós férfi eszmefuttatása és bátor kiállása, a többségben lévő vagyonos papság lehurrogta az ellenzék „ördögi sugallatát“ és máglyahalálra ítélte kellemetlenkedő ellenlábasát. így fejezte be tartalmas életét 1415. jűilus 6-án Husz János a hitvallásáért mártírhalált halt reformátor. A magyar nép is kegyelettel őrzi a demokratikus érzelmű reformátor emlékét, aki ötszázötven évvel ezelőtt áldozta életét meggyőződéséért. K. H. Tardoíkeddi színjátszók A tardoskeddi kulturális élet az utóbbi időben jelentős változáson ment át. A helyi C SEM ADOK újonnan alakult színjátszó csoportja szép eredményekkel büszkélkedhet.' Sambrek-Kincses: Tizenegyedik parancsolat (avagy Ne tagadd meg a feleséged) című színmüvét nagy sikerrel mutatták be nemcsak a hazai közönség előtt, hanem a környező falvakban is. Így Sókon, valamint Nagykéren. Tóth Vendel a csoport vezetője, irányítója. A kitűnő munkáért minden dicséretet megérdemel. Csak az elismerés hangján szólhatunk a színjátszók teljesítményéről is. Reméljük, rövidesen újra hallatnak magukról. Bogdány István (Tardoskedd) 1,JWVW.V.V.V.W.V.V.,.V.V.,.,.V>V.V.V.V.,.V.VAW.V/AV.,.V.V V.V.V.W.VV.V.V.W.V.W.V.V.V.V nyerte meg, hanem a befolyásos filmemberek is felfigyeltek rá. KICSODA NADJA TILLER? Honnan való? Mi volt? Ki fedezte fel? Kérdések, találgatások, szimpátia-kifejezések özönlenek a karcsú, fiatal nő felé, akinek volt bátorsága Rosemarie szerepét eljátszani. Szándékosan említettük a bátorságot, s ezzel nem is túlozunk. Csak vissza kell képzelni magunkat az akkori légkörbe. A „gazdasági csodák“ országában nemcsak anyagi javakban mutatkozott fölösleg, hanem könnyűvérű nőkben is. Egy ilyen kis nőcske meggyilkolása nem keltett volna semmi feltűnést, ha „kliensei“ között nem lettek volna befolyásos gazdasági- és pénzmágnások. Ezenkívül bizonyos köröknek érdekében állt a kényelmetlen szeretőt eltenni láb alól és mindent elsimítani. Érthető, hogy ezek a körök egyáltalán nem fogadták elragadtatással ez eset megfilmesítésének tervét. A rendező, Rolf Thiele munkája a forgatások alatt számos nehézségbe ütközött. És ezért kellett bátorság Rosemarie szerepét elvállalni. Nadja Tiller jól tudta, hogy léteznek eszközök és módszerek, amelyek egyszer és mindenkorra képesek őt elhallgattatni, mégsem riadt vissza. Minden tudását, egész énjét beleadta ebbe a szerepbe. Tökéletesen beleélte magát Rosemarie életébe, amint az szerény utcalányból raffinált, nagyvilági kurtizán lesz. A SZERENCSE NEM POTTYAN AZ ÉGBŐL A szerencse, ami ezen szerep után Nádját körülfogta, nem volt véletlen. Becsületesen megküzdőit érte. Fotomodellként és manökenként kezdte, de vágya és célja a színház volt. '.V.WAW.V.V.V.V A csábítószemű, fekete szépség a filmek legnagyobb részében démont, könnyűvérű lányt, elkényesztetett asszonyt, vagy kéteshírű nőt alakít. De vajon ilyen a magánéletben is? Hagynak rajta nyomot ezek az un- szimpatikus szerepek? Megfertőzik a jellemét? - Ezeket a kérdéseket adják fel a nézők és az újságírók egyaránt. És mi a valóság? Csengetésünkre egy fiatal, feketehajú asszony nyitott ajtót. Egyszerű szoknyablúz volt rajta, olyan, amilyet a nők ezrei viselnek a munkában. Inkább egy jő kinézésű titkárnő benyomását keltette, mint egy híres sztárét. Kedvesen, fesztelenül fogadott s így viselkedett látogatásunk egész ideje alatt. Magatartása, beszéde a legjobban bizonyította, hogy magánélete botrányok és szenzációk nélkül folyik, vagyis — hálátlan téma a szenzációéhes seregnek. Hét éve boldog házasságban é! Walter Gillerrel, van egy kislánya, Natasa, aki a szemefénye és tavaly született a kisfia, Jean- C laude. A DÖNTŐ SZEREP Nadja már 24 filmet forgatott, amikor megkapta azt a szerepet, amelyik e- gyik napról a másikra a film kiválasztottjai közé emelte. Ez Rosemarie-nak, a prostituált lánynak a megszemélyesítése volt a hasonnevű, valódi történét alapján forgatott filmben. A szerep döntő lépést jelentett Nadja filmkarrierjében. Annyira, hogy saját bevallása szerint ez a film még most is árnyékként követi őt. Amikor a filmet Bonn ismételt tiltakozása ellenére bemutatták az 1958-as velencei fesztiválon, óriási feltűnést keltett. A meglepetést az eddig alig ismert színésznő alakítása szolgáltatta, aki ezzel nemcsak a nézőközönség tetszését Bécsben tanult a Színművészeti Akadémián. Ennek elvégzése után egyik színháztól a másikig vándorolt, s néhány évig apró, jelentéktelen szerepeket játszott. Végre egy Beethovenről szóló filmben kapott egy epizódszerepet, amelyet a legnagyobb odaadással oldott meg. De balszerencséjére a film vágásánál Nadja szerepét kihagyták... És ezután minden egyszerre jött. Amikor a Ro- semarie-t megígérték neki, Fellini felajánlott egy szerepet az „Édes élet“-ben. Visconti pedig a „Rocco és fivéreidben. Mindkettőt lé kellett mondania. Mint Rosemarie akart befutni — és sikerült! Habár Nadja Tiller a színháznál kezdte, most kizárólag filmezik. Az első nagy siker után szinte szétszaggatták a rendezők. Sztár lett — elismert, világhírű sztár. Magyarság-regény vagy napló? (Egii Viktor: Megmondom mindenkinek 1965) Szinte bámulatra méltó az a gyorsaság, ahogyan Egri Viktor reagál az irodalmunkban felvetődő problémákra és megválaszolatlan aktuális kérdésekre: Alig másfél — két esztendeje, hogy az írószövetség magyar tagozatának egyik összejövetelén elhangzott: ideje lenne már megírni a csehszlovákiai magyarság regényét, egy átfogó jellegű munkában megmutatni, mennyi megpóbáltatáson ment keresztül a magyarságnak ez a történelem viharai által annyiszor megtépázott töredéke. S íme, a mű asztalunkon fekszik. De önkéntelenül is felvetődik a kérdés; vajon a nagy mohősái got, az elsőségre való törekvést nem sínyli-e meg a regény művészi kidolgozása, vajon sikerül-e az írónak maradéktalanul, sokrétűen megjelenítenie ezt a specifikus nemzetiségi sorsot? Egri Viktor mondanivalóját egy félig munkás, félig paraszthős megrázó, tragikus sorsába sűríti bele- Takács Ferenc, a bélafalvai földmüvesszövetkezet elnöke intim barátságba kerül a nemrégen falujukba került kedves és megnyerő tanítónővel. Forró Judittal. Szerelemre lobbannak egymás iránt. Takács megígéri a lánynak, hogy elmondja hányatott életét. így születik meg a tizenhárom füzet, a rokkant hős naplója — a regény. A történet harminc évet (1934-64) fog át. Takács Ferenc, egy magyar kisparaszt fia, a jómódú, becsületes zsidó családhoz, Vágnerékhez kerül szabóinasnak. Itt a fiatal Richard úr révén gondos nevelésben részesül. Boldog gyermekkorát feldúlja a fasizmus. Tanúja a zsidók embertelen kínzásának és meghurcoltatásának. A gárdisták uralomra jutása után besorozzák az ún. Szlovák Állam fasiszta-nacionalista hadseregébe. Majd kapcsolatba kerül az ellenállás szervezőivel. Több katonabajtársával megszökik a Tiso-hadseregből: partizán lesz. Fegyverrel a kezében végigharcolja a második világháborút. Rengeteg megpróbáltatáson megy keresztül. Gyakran már-már az éhség és fagy martalékává válik. De küzd, keményen viseli sorsát. A harcokban súlyosan megsebesül. Fél lábának és fél kezének amputálása árán az orosz partizánok kórházában megmentik életét. A háború után sem adja fel a küzdelmet. Mindenütt ott van. ahol szükség van rá. A szocializmus és humanizmus tántoríthatatlan harcosa. Közben megnősül, de házassága kevés boldogság után zsákutcába jut. A magyarok hároméves jogfosztottsága mély lelki válságba sodorja. De felépül. Részt vesz a mezőgazdaság kollektivizálásában: járja a falvakat, agitál. Pártiskolába küldik. Itt sem csalódnak benne. Egyéni boldogságát a magyarok jogainak helyreállítása és a kezére bízott bélafalvai földművesszövetkezet felvirágoztatása, sikerei hozzák meg. Fordulatos és eseményekben gazdag életutat perget le előttünk. Az író a cselekmény fonalát szorosan kezében tartja és szigorú szerkesztésű eseménysorozattal lepi meg az olvasót. Elbeszélő művészetéhez tehát ebben a művében sem fér kétség. Most vegyük szemügyré Egri regényének alakjait. A mű központi figurája egy autodidakta partizánhős, aki tollat ragad és „megmondja mindenkinek“, hogy negyven éves korára mi mindent kellett megérnie. Takács — aki a csehszlovákiai magyarság tipizált megtestesítője — ízig-vérig a ma embere. Kommunista meggyőződését még zsenge ifjú. korában szerzi forradalmár ifjúmunkások körében és minden erejét, egész életét ez eszme szolgálatába állítja. E- gyenes, tántoríthatatlan, emberséges jellem. Magyarságát és becsületét a legnehezebb körülmények között sem hajlandó feláldozni, ugyanígy nem*hódol be a nacionalizmusnak és a sovinizmusnak sem. Tetteit az író lélektanilag is elég jól alátámasztja. Mivel alakja általános érvényű, így cson- kasága is bizonyos értelemben szimbólum a csehszlovákiai magyarság szempontjából. Még akkor is, ha az író nem annak szánta. Ha Takács művészi figuráját konfrontáljuk a valósággal, nem kerülheti el figyelmünket, hogy az író, bár a realizmus módszereivel, de — bizonyos szocialista romantikus szépítéssel ábrázolja hősét, tehát idealizál. Olyan hőst teremt, amilyen a valóságban még nem alakult ki teljesen, csak szeretnénk, ha már itt lenne közöttünk. Ez az idealizmus némileg sematizmust is rejteget magában, mivel az író nem mutatja meg a hús-vér ember lelkivilágát teljes bonyolultságában. Az ember, sajnos, nem kétlábon járó pozitívum. Ha a művet vertikális síkban vizsgáljuk, rá kell mutatnunk néhány hiányosságra. Egri többször megelégszik az egyes események és alakok felszínes regisztrálásával, krónikás felsorolásával. Ilyen Hunka, Trnka, a járási párttitkár. Fazekas, Procházka és néhány fontos partizánhös és szövetkezeti ember alakja. Elmélyültebb ábrázolást kívánt volna a bélafalvai komisszár, Stefunkó alakja is. A felsorolt alakok is befolyásolhatják a történelerrl alakulását. Az író annyit tud megmutatni a történelmi valóságból, amennyire mélyen és sokrétűen ábrázolni tudja a történelmet irányító és befolyásoló erőket. Nagyobb alaposságot követelt volna meg a második világháború, a harmincnyolcban Horthy Magyarországához csatolt területek magyarságának ábrázolása, a Szlovák Nemzeti Felkelés, a Februári események, a magyarok 1945—48 közötti jogfosztottsága, valamint a szövetkezetesítésnek a lenini elvektől távol eső vulgáris módszereinek felfedése, annál is inkább, mivel az ötvenes évek hibás módszereit még ma is nyögi mezőgazdaságunk. Egri szerintem itt is elköveti — a mai életet ábrázolni kívánó drámáiban gyakran fellelhető — régi hibáit (felszí- nesség, idealizálás stb.). Az egyes bonyolult problémák nála túl könnyen, nagyobb vívódások nélkül nyernek megoldást (például Takács elég hamar belenyugszik a magyarok jog- fosztottságába, holott jelleménél fogva ez pszichológiailag semmiképpen sem lehetséges, vagy a szövetkezetek megalakulása szinte karikacsapásra, jóformán a magántulajdonhoz annyira ragaszkodó parasztok ellenállása nélkül történik. í\. „ ,an 82 áttelepült szlovákok és az itteni magyarok közötti nem kis ellentéteket Egri például úgy oldja meg, négy a gyanakvó öreg paraszt lányát hozzáadja ellenfelé- hez, stb.) De nem akarjuk elhallgatni Egri Viktor jellémáb- rázo ó tehetségét sem. Gyakran, szinte remekszabott jól kidolgozott^ regényfigurák születnek tolla alatt. Nagyon életszerű például a forradalmár Ady költészetéért rajongó ifjúmunkás, Latinka Tamás, a jőlelkű, művelt, zsidó ifjú Richard úr, Takács volt felesége, Ágnes és a falu „mindenkibabája Csuka Teca alakja, stb. A regény formájával kapcsolatban az a véleményünk* hogy a naplószerű „ént" formával az író önmagának állít csapdát. Nem mélyülhet el kellőképpen az okok feltárásában, mert ezt logikailag a hős egyszerű munkás-volta nem teszi lehetővé. A harmadik személyű elbeszélő forma vagy egy intel- lektuell-hős kiválasztása ezen a téren sokkal naqyobb lehetőségeket biztosított volna. Egri nagyon sokat elmondott a magyarság életéből, de korántsem mindent. Könyve hibái ellenére is nagy jelentőségű szépirodalmi alkotás. Legnagyobb erénye rutinos, gördülékeny stílusa és szép nyelve. VASZILY János