Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-07-13 / 28. szám

WAV//.VW.VAVAV.VAVV.V.W.V.W.VA%%V.W.'W.V.V.V Találkozás Picassoval A nagy élményre Prágában nyílik alkalom, ahol korunk e- gylk legnagyobb festőművészének grafikáival Ismerkedhetünk meg. A Vincene Kramáí képtárban 150 alkotása került ki­állításra. Picasso grafikáiból mindig csak 50 példányt készítenek az állandó megrendelők, a múzeumok számára, úgyhogy magán­emberek a legnagyobb áldozatok árán se juthatnak hozzá. A kiállítás Ízelítőt nyújt a nagy művész alkotásaiból. A gra­fikai munkák közül az elsők 1905-ből, az utolsók pedig az el­múlt évből származnak. Végigvezetnek a nagy mester külön­böző fejlődési korszakain. Szinte nyomon követhetjük élet­rajzát is. 1881-ben Malagában, Spanyolországban született. Ap­ia*, akliművészettörténész voflt, már gyermekkorában felfe­dezte nagy tehetségét. 16 éves korában önálló kiállítást ren­dezett. Párizsban kezdődött az úgynevezett „kék korszaka“, amely a hangulatos, szinte misztikus színkeveréssel tűnik ki. Majd a cirkuszvilág romantikus szomorúsága kötötte le. Ezt az időszakot a szakemberek „rózsaszínű korszaknak“ nevezik, amely már átmenetet képez a kubizmus felé, A kubizmus a valóság természethű ábrázolása helyett arra törekszik, hogy érzékeltesse a tárgyak „objektiv“ téri elrendeződését és szer­kezetét. E cél érdekében a jelenségeket geometriai alapfor­májukra vezeti vissza és a tárgyakat ezekből összetettnek áb­rázolja. Picasso a kubizmus egyik legnagyobb képviselője. Csak a harmincas években tér vissza a szélsőséges utakról. Az első világháború élménye, a forradalmi eszmék foglalkoz­tatják. A szolidaritás, a közös remények és megrázkódtatá­sok Időszakát ismerjük fel alkotásaiban. Háborús képei meg­döbbentő erővel tiltakoznak az erőszak és az embertelenség ellen. Picasso békegalambjaira az egész világ felfigyelt. Hatal­mas alkotóereje a legkisebb rajzából is kisugárzik. ! A Prágában bemutatott alkotásai közelebb hozzák hozzánk a világhírű mester életművét és hozzásegítenek ahhoz, hogy jobban megértsük a mai művészeti törekvéseket M. M. ­Húsz János a nagy reformátor emlékére A cseh nemzet egyik legki­magaslóbb egyénisége Húsz Já­nos volt. akit a nép ma is még vértanúként tisztel. Húsz 1369- ben, egyszerű parasztcsaládban született. Az akkori viszonyok­hoz mérten rövid idő alatt küzdötte fel magát prágai egyetemi tanárrá. Csakhamar szembefordult azokkal a meg­csontosodott dogmákkal, ame­lyeket tanult és amelyeket hir­detnie kellett volna. Mély tudá­sa, törhetetlen igazságszeretete és haladó világszemlélete korán eltérítették az „egyedül üdvö­zítő" katolikus vallás emberek faragta kánonjától. Szentbeszé­deiben kíméletlenül rámutatott a keresztény vallás elfajulásá­ra, a papok eltávolodására isten igéjétől és a klérus germanizá- ló törekvéseire. Miután a papság minden ár­mánykodása ellenére elnyerte a prágai egyetem dékáni szé­két, nyíltan szembefordult a katolikus dogmákkal: a prágai Betlehem-kápolnában nem lati­nul. hanem a nép nyelvén, cse­hül tartotta az Istentiszteletet. Elmés szónoklatainak híre fu­tótűzként terjedt. Egész Euró­pában felfigyeltek a merész hitújító reformtételeire. Az egyszerű kis kápolna a haladó szellemű emberiség érdeklődé­sének középpontjába került. Mindez persze nem kerülte el az uralom lévő, hatalmas va­gyonukat féltő főpapok figyel­mét. Húsz is jól tudta, hogy árgus szemekkel követik „val­lási eltévelyedéseit“ és nyílt hadüzetnek minősítik „hallat­lan kilengéseit". Mint vérbeli cseh hazafi, igazságának tuda­tában azonban rendületlenül kitartott hitújító és erkölcsja­vító prékációl mellett. A prágai érsek elérkezettnek látta az időt, hogy megrendsza- bályozza az „istenkáromló eret­neket“. Közbenjárására V. Sán­dor pápa kiközösítette a kato­likus egyházból, sőt Prágából való kitiltását is szorgalmazta. A rendíthetetlen hitszónok erre sem torpant meg, hanem annál szenvedélyesebben, hirdette a szentszéktől való elszakadás szükségességét, a krisztusi sze­génység visszaállítását. Szeren­csétlenségére az udvar akkori­ban kibékült a Vatikánnal és ezzel párhuzamosan kiszolgál­tatta a cseh nemzet nagy fiát az egyházi méltóságoknak. Száműzetése után Huszt bör­tönbe vetették és megidézték a pápai zsinatra, Konstansba. Jóllehet egyes bíráit mélyen megrendítette a tudós férfi eszmefuttatása és bátor kiállá­sa, a többségben lévő vagyonos papság lehurrogta az ellenzék „ördögi sugallatát“ és máglya­halálra ítélte kellemetlenkedő ellenlábasát. így fejezte be tar­talmas életét 1415. jűilus 6-án Husz János a hitvallásáért mártírhalált halt reformátor. A magyar nép is kegyelettel őrzi a demokratikus érzelmű reformátor emlékét, aki ötszáz­ötven évvel ezelőtt áldozta éle­tét meggyőződéséért. K. H. Tardoíkeddi színjátszók A tardoskeddi kulturális élet az utóbbi időben je­lentős változáson ment át. A helyi C SEM ADOK újon­nan alakult szín­játszó csoportja szép eredmények­kel büszkélkedhet.' Sambrek-Kincses: Tizenegyedik pa­rancsolat (avagy Ne tagadd meg a feleséged) című színmüvét nagy si­kerrel mutatták be nemcsak a hazai közönség előtt, ha­nem a környező falvakban is. Így Sókon, valamint Nagykéren. Tóth Vendel a csoport vezetője, irányító­ja. A kitűnő mun­káért minden di­cséretet megérde­mel. Csak az elis­merés hangján szólhatunk a szín­játszók teljesítmé­nyéről is. Reméljük, rövi­desen újra hallat­nak magukról. Bogdány István (Tardoskedd) 1,JWVW.V.V.V.W.V.V.,.V.V.,.,.V>V.V.V.V.,.V.VAW.V/AV.,.V.V V.V.V.W.VV.V.V.W.V.W.V.V.V.V nyerte meg, hanem a befo­lyásos filmemberek is fel­figyeltek rá. KICSODA NADJA TILLER? Honnan való? Mi volt? Ki fedezte fel? Kérdések, ta­lálgatások, szimpátia-kife­jezések özönlenek a karcsú, fiatal nő felé, akinek volt bátorsága Rosemarie szere­pét eljátszani. Szándékosan említettük a bátorságot, s ezzel nem is túlozunk. Csak vissza kell képzelni magunkat az akko­ri légkörbe. A „gazdasági csodák“ országában nem­csak anyagi javakban mu­tatkozott fölösleg, hanem könnyűvérű nőkben is. Egy ilyen kis nőcske meggyilko­lása nem keltett volna sem­mi feltűnést, ha „kliensei“ között nem lettek volna be­folyásos gazdasági- és pénzmágnások. Ezenkívül bizonyos köröknek érdeké­ben állt a kényelmetlen sze­retőt eltenni láb alól és mindent elsimítani. Érthető, hogy ezek a körök egyálta­lán nem fogadták elragad­tatással ez eset megfilmesí­tésének tervét. A rendező, Rolf Thiele munkája a for­gatások alatt számos ne­hézségbe ütközött. És ezért kellett bátorság Rosemarie szerepét elvállalni. Nadja Tiller jól tudta, hogy lé­teznek eszközök és módsze­rek, amelyek egyszer és mindenkorra képesek őt el­hallgattatni, mégsem riadt vissza. Minden tudását, egész énjét beleadta ebbe a szerepbe. Tökéletesen be­leélte magát Rosemarie éle­tébe, amint az szerény ut­calányból raffinált, nagyvi­lági kurtizán lesz. A SZERENCSE NEM POTTYAN AZ ÉGBŐL A szerencse, ami ezen szerep után Nádját körül­fogta, nem volt véletlen. Becsületesen megküzdőit érte. Fotomodellként és ma­nökenként kezdte, de vágya és célja a színház volt. '.V.WAW.V.V.V.V A csábítószemű, fekete szépség a filmek legnagyobb részében démont, könnyű­vérű lányt, elkényesztetett asszonyt, vagy kéteshírű nőt alakít. De vajon ilyen a magánéletben is? Hagynak rajta nyomot ezek az un- szimpatikus szerepek? Meg­fertőzik a jellemét? - Eze­ket a kérdéseket adják fel a nézők és az újságírók egyaránt. És mi a valóság? Csengetésünkre egy fiatal, feketehajú asszony nyitott ajtót. Egyszerű szoknya­blúz volt rajta, olyan, ami­lyet a nők ezrei viselnek a munkában. Inkább egy jő kinézésű titkárnő benyomá­sát keltette, mint egy híres sztárét. Kedvesen, fesztele­nül fogadott s így viselke­dett látogatásunk egész ide­je alatt. Magatartása, be­széde a legjobban bizonyí­totta, hogy magánélete bot­rányok és szenzációk nélkül folyik, vagyis — hálátlan téma a szenzációéhes se­regnek. Hét éve boldog há­zasságban é! Walter Giller­rel, van egy kislánya, Nata­sa, aki a szemefénye és ta­valy született a kisfia, Jean- C laude. A DÖNTŐ SZEREP Nadja már 24 filmet for­gatott, amikor megkapta azt a szerepet, amelyik e- gyik napról a másikra a film kiválasztottjai közé emelte. Ez Rosemarie-nak, a prostituált lánynak a meg­személyesítése volt a ha­sonnevű, valódi történét alapján forgatott filmben. A szerep döntő lépést je­lentett Nadja filmkarrierjé­ben. Annyira, hogy saját be­vallása szerint ez a film még most is árnyékként követi őt. Amikor a filmet Bonn is­mételt tiltakozása ellenére bemutatták az 1958-as ve­lencei fesztiválon, óriási fel­tűnést keltett. A meglepe­tést az eddig alig ismert színésznő alakítása szolgál­tatta, aki ezzel nemcsak a nézőközönség tetszését Bécsben tanult a Színművé­szeti Akadémián. Ennek el­végzése után egyik színház­tól a másikig vándorolt, s néhány évig apró, jelenték­telen szerepeket játszott. Végre egy Beethovenről szóló filmben kapott egy epizódszerepet, amelyet a legnagyobb odaadással ol­dott meg. De balszerencsé­jére a film vágásánál Nad­ja szerepét kihagyták... És ezután minden egy­szerre jött. Amikor a Ro- semarie-t megígérték neki, Fellini felajánlott egy sze­repet az „Édes élet“-ben. Visconti pedig a „Rocco és fivéreidben. Mindkettőt lé kellett mondania. Mint Ro­semarie akart befutni — és sikerült! Habár Nadja Tiller a szín­háznál kezdte, most kizá­rólag filmezik. Az első nagy siker után szinte szétszag­gatták a rendezők. Sztár lett — elismert, világhírű sztár. Magyarság-regény vagy napló? (Egii Viktor: Megmondom mindenkinek 1965) Szinte bámulatra méltó az a gyorsaság, ahogyan Egri Vik­tor reagál az irodalmunkban felvetődő problémákra és meg­válaszolatlan aktuális kérdésekre: Alig másfél — két esz­tendeje, hogy az írószövetség magyar tagozatának egyik összejövetelén elhangzott: ideje lenne már megírni a cseh­szlovákiai magyarság regényét, egy átfogó jellegű munká­ban megmutatni, mennyi megpóbáltatáson ment keresztül a magyarságnak ez a történelem viharai által annyiszor megtépázott töredéke. S íme, a mű asztalunkon fekszik. De önkéntelenül is felvetődik a kérdés; vajon a nagy mohősái got, az elsőségre való törekvést nem sínyli-e meg a regény művészi kidolgozása, vajon sikerül-e az írónak maradék­talanul, sokrétűen megjelenítenie ezt a specifikus nemzeti­ségi sorsot? Egri Viktor mondanivalóját egy félig munkás, félig pa­raszthős megrázó, tragikus sorsába sűríti bele- Takács Fe­renc, a bélafalvai földmüvesszövetkezet elnöke intim ba­rátságba kerül a nemrégen falujukba került kedves és meg­nyerő tanítónővel. Forró Judittal. Szerelemre lobbannak egymás iránt. Takács megígéri a lánynak, hogy elmondja hányatott életét. így születik meg a tizenhárom füzet, a rokkant hős naplója — a regény. A történet harminc évet (1934-64) fog át. Takács Ferenc, egy magyar kisparaszt fia, a jómódú, becsületes zsidó családhoz, Vágnerékhez kerül szabóinas­nak. Itt a fiatal Richard úr révén gondos nevelésben ré­szesül. Boldog gyermekkorát feldúlja a fasizmus. Tanúja a zsidók embertelen kínzásának és meghurcoltatásának. A gárdisták uralomra jutása után besorozzák az ún. Szlovák Állam fasiszta-nacionalista hadseregébe. Majd kapcsolatba kerül az ellenállás szervezőivel. Több katonabajtársával megszökik a Tiso-hadseregből: partizán lesz. Fegyverrel a kezében végigharcolja a második világháborút. Rengeteg megpróbáltatáson megy keresztül. Gyakran már-már az éh­ség és fagy martalékává válik. De küzd, keményen viseli sorsát. A harcokban súlyosan megsebesül. Fél lábának és fél kezének amputálása árán az orosz partizánok kórházá­ban megmentik életét. A háború után sem adja fel a küz­delmet. Mindenütt ott van. ahol szükség van rá. A szocia­lizmus és humanizmus tántoríthatatlan harcosa. Közben megnősül, de házassága kevés boldogság után zsákutcába jut. A magyarok hároméves jogfosztottsága mély lelki vál­ságba sodorja. De felépül. Részt vesz a mezőgazdaság kol­lektivizálásában: járja a falvakat, agitál. Pártiskolába kül­dik. Itt sem csalódnak benne. Egyéni boldogságát a ma­gyarok jogainak helyreállítása és a kezére bízott bélafalvai földművesszövetkezet felvirágoztatása, sikerei hozzák meg. Fordulatos és eseményekben gazdag életutat perget le előttünk. Az író a cselekmény fonalát szorosan kezében tartja és szigorú szerkesztésű eseménysorozattal lepi meg az olvasót. Elbeszélő művészetéhez tehát ebben a művében sem fér kétség. Most vegyük szemügyré Egri regényének alakjait. A mű központi figurája egy autodidakta partizánhős, aki tollat ragad és „megmondja mindenkinek“, hogy negyven éves korára mi mindent kellett megérnie. Takács — aki a cseh­szlovákiai magyarság tipizált megtestesítője — ízig-vérig a ma embere. Kommunista meggyőződését még zsenge ifjú. korában szerzi forradalmár ifjúmunkások körében és min­den erejét, egész életét ez eszme szolgálatába állítja. E- gyenes, tántoríthatatlan, emberséges jellem. Magyarságát és becsületét a legnehezebb körülmények között sem haj­landó feláldozni, ugyanígy nem*hódol be a nacionalizmusnak és a sovinizmusnak sem. Tetteit az író lélektanilag is elég jól alátámasztja. Mivel alakja általános érvényű, így cson- kasága is bizonyos értelemben szimbólum a csehszlovákiai magyarság szempontjából. Még akkor is, ha az író nem annak szánta. Ha Takács művészi figuráját konfrontáljuk a valósággal, nem kerülheti el figyelmünket, hogy az író, bár a realizmus módszereivel, de — bizonyos szocialista romantikus szépítéssel ábrázolja hősét, tehát idealizál. Olyan hőst teremt, amilyen a valóságban még nem alakult ki teljesen, csak szeretnénk, ha már itt lenne közöttünk. Ez az idealizmus némileg sematizmust is rejteget magában, mivel az író nem mutatja meg a hús-vér ember lelkivilágát teljes bonyolultságában. Az ember, sajnos, nem kétlábon járó pozitívum. Ha a művet vertikális síkban vizsgáljuk, rá kell mutat­nunk néhány hiányosságra. Egri többször megelégszik az egyes események és alakok felszínes regisztrálásával, kró­nikás felsorolásával. Ilyen Hunka, Trnka, a járási párttitkár. Fazekas, Procházka és néhány fontos partizánhös és szövet­kezeti ember alakja. Elmélyültebb ábrázolást kívánt volna a bélafalvai komisszár, Stefunkó alakja is. A felsorolt ala­kok is befolyásolhatják a történelerrl alakulását. Az író annyit tud megmutatni a történelmi valóságból, amennyire mélyen és sokrétűen ábrázolni tudja a történelmet irányí­tó és befolyásoló erőket. Nagyobb alaposságot követelt volna meg a második világháború, a harmincnyolcban Horthy Magyarországához csatolt területek magyarságának ábrázo­lása, a Szlovák Nemzeti Felkelés, a Februári események, a magyarok 1945—48 közötti jogfosztottsága, valamint a szövetkezetesítésnek a lenini elvektől távol eső vulgáris módszereinek felfedése, annál is inkább, mivel az ötvenes évek hibás módszereit még ma is nyögi mezőgazdaságunk. Egri szerintem itt is elköveti — a mai életet ábrázolni kí­vánó drámáiban gyakran fellelhető — régi hibáit (felszí- nesség, idealizálás stb.). Az egyes bonyolult problémák nála túl könnyen, nagyobb vívódások nélkül nyernek megoldást (például Takács elég hamar belenyugszik a magyarok jog- fosztottságába, holott jelleménél fogva ez pszichológiailag semmiképpen sem lehetséges, vagy a szövetkezetek megala­kulása szinte karikacsapásra, jóformán a magántulajdonhoz annyira ragaszkodó parasztok ellenállása nélkül történik. í\. „ ,an 82 áttelepült szlovákok és az itteni magyarok közötti nem kis ellentéteket Egri például úgy oldja meg, négy a gyanakvó öreg paraszt lányát hozzáadja ellenfelé- hez, stb.) De nem akarjuk elhallgatni Egri Viktor jellémáb- rázo ó tehetségét sem. Gyakran, szinte remekszabott jól kidolgozott^ regényfigurák születnek tolla alatt. Nagyon életszerű például a forradalmár Ady költészetéért rajongó ifjúmunkás, Latinka Tamás, a jőlelkű, művelt, zsidó ifjú Richard úr, Takács volt felesége, Ágnes és a falu „minden­kibabája Csuka Teca alakja, stb. A regény formájával kapcsolatban az a véleményünk* hogy a naplószerű „ént" formával az író önmagának állít csapdát. Nem mélyülhet el kellőképpen az okok feltárásában, mert ezt logikailag a hős egyszerű munkás-volta nem teszi lehe­tővé. A harmadik személyű elbeszélő forma vagy egy intel- lektuell-hős kiválasztása ezen a téren sokkal naqyobb lehetőségeket biztosított volna. Egri nagyon sokat elmondott a magyarság életéből, de korántsem mindent. Könyve hibái ellenére is nagy jelentőségű szépirodalmi alkotás. Legnagyobb erénye rutinos, gördülékeny stílusa és szép nyelve. VASZILY János

Next

/
Thumbnails
Contents