Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1965-06-22 / 25. szám
JUGOSZLÁV IRODALOM JUGOSZLÁV IRODALOM © JUGOSZLÁV IRODALOM m desanyám Vrzdenecen E született. Azt mondják, ez a falu valahol a horluji völgyben vaň; nem tudom, igaz-e, mert én sohasem láttam s egyetlen térképen sincs feltüntetve. De hogy valahol a világon létezik, sőt mi több, közel van, az egészen biztos. Lehet, hogy alig őrajárásnyira voltam tőle; lehet, hogy hosszú vándorlásaim során anélkül, hogy tudtam volna, már láttam is? névről a- zonban nem ismertem s idegen és semmitmondó maradt 'előttem, miint bármelyik más falu. Valójában úgy rémlik, hogy édesanyámmal valaha jártam égy hegyen s akkor néztük. Azt hiszem, ez kora reggel történt. A völgyben még fehér ködök húzódtak, a ködök felett egy kis domb emelkedett, a dombon templom állt, amelyet magas falkerítés vett körül s a templomon a forró napsugár ragyogott. Édesanyám arcáról visszaverődött ez a mennyei pirkadat. Kinyújtotta karját' és a templomra mutatott. „Ott van Vrzdenec!“ Hangja mély volt, lágy és tűnődő, mintha egy gyesnek azt mondaná: „Ott van a mennyország!“ Vagy mintha a fogoly a szobából, s átmentem a szomszédhoz, hogy egy pohár bor mellett kipihenjem magamat. Ott maradtam mindaddig, amíg be nem esteledett. Mikor visz- szatértem és gyertyát gyújtottam, ismeretlen borzongás futott végig rajtam. Édesanyám ágya üres volt. Reszketve álltam és moccanni sem mertem. Már nem tudom mikor s hogyan ocsúdtam föl ebből a kábulatból, gyertyával a kezemben elindultam a szobából a kapu felé;' még mindig mintha valami egészen más, egész idegen ember járt volna, én pedig. csak ott állnék az asztalnál, nézném és várnám, mit csinál az a másik! így jutottam el az öregünk kuckójába. Az ágyon ott feküdt édesanyám. Mikor megpillantottam, elszorult a torkom s a szívemben felsaj- dult valami, olyan különösen, hogy annak széles é világon nincs neve: fájdalom és szeretet, mindkettő együtt még ennél is több! Anyám fiatal volt, arca egészséges színű, szeme vidám és ragyogó ajkán mosoly játszott. Halk és rejtett izgalommal nézett rám, mint az elmerengene a rácson át: „Ott van a mező!...“ Pedig lehet, hogy a falu valahol egészen másutt van s egészen más, s talán mindez nem is volt egyéb, csak álom. Sohasem jártam Vrzdenecen s tudom, hogy sohasem jutok él oda. Még akkor sem, ha csak egy lépés távolság választana él tőle. Csak akkor jut eszembe ez a falu, ha nagyon lévert vagyok, vagy nagyon beteg. Akkor közel kerül hozzám, mint ahogy a megbetegedett és megrettent lélekhez közeleg a halál. Egyszer elfogott az a sötét mélységből, a fájdalomtól feltörő gondolat, hogy abban az órában, amikor az utolsó utam- ra készülődöm, megpillantom a szalmatetős kunyhót, amelyben édesanyám született, meglátom piros szívekkel tarkára kipingált bölcsőjét s látni fogom a kicsiny, hosszú zöld szoknyába bújtatott gyermeket, hallom csengő kacagását, gő- gicsélő, alig érthető szavait.. s körös-körül mindenütt, akárcsak a mezei virágok, kinyílnak a szív gondolatai, melyeket még nem sebzett meg a tudat. Egészen átjárt ez a gondolat, s a legkevésbé sem kételkedtem benne, hogy falóban így is fog történni. Mert az emlék, amely amonnan, egy másik világból üzen az embernek, sohasem hazudik. gy nappal halála előtt E édesanyám máshová költözött az ágyából. Már alkonyodott és fáradt voltam. Édesanyám halkan lélegzett s úgy láttam, mintha aludna: ezért lábujjhegyen kiosontam oktalan gyépmek, aki reszket és maga sem tudja, miért. — Hogy került ide, ebbe az ágyba, édesanyám ? — Magam jöttem ide. Ne hidd, hogy olyan nagyon beteg vagyok. Ha az úristen megengedi, együtt megyünk majd el a szülőfalumba. Már oly hosszú évek óta beszélgetünk erről! Mikor fölkeltem, úgy éreztem, egyenest oda indulok, de nem találtam a ruhámat. Hová tettétek? Ezekre a szavakra, erre a tekintetre és mosolyra legjobban szerettem volna a magányba és a sötétségbe menekülni, hogy kisírjam magamat. Mert úgy éreztem, hogy van ott a szobában még egy harmadik valaki — sápadt és magas teremtés —, fölénk hajol és úgy hallgat bennünket. — Az az ágy odaát nincs jól megvetve; úgy süt, mintha parazsat hintettek volna a takaró alá. Itt jobb. csak egy kicsit messze van. Nemsokára már megérkeznék a szülőfalumba, úgy mentem. Lépkedek, s a fal félrehúzódik elő’em, mint amikor a gyermekek kergetőznek... Azt hiszem, jő lenne, ha kocsit fogadnánk Vrzdenecig, különben sose jutunk oda. Hogyan csodálkoznak majd, ha meglátják, ki ül a kocsin! Mro- vec biztosan adna kocsit, ugye? — Miért ne adna? — Igen, mért ne adna? Holnap reggel odakocsizunk, vasárnap lesz és napsütés. S tudom, minden olyan szép lesz, akár csak a Szentírásban. Meglesz hamarosan, ma még nem, mivel már éjszaka van, de talán holnap... Eriggy fiam, menj el Mrovechez s kérd el a kocsiját... Miért sírsz? orró könnyek peregtek F a szememből s az arcomat égették. Édesanyám mély, nyugtalan és csodálkozó, félénk tekintettel nézett rám. Falnak fordította a fejét, arca ismét betegesen sápadt volt, szenvedéstől és fájdalomtól beesett. Az ember, aki ürmöt ebédelt és ürmöt vacsorázott, aki mindenfelé szeretetet hintett széjjel, amerre csak járt, maga pedig egyetlen cseppet sem kóstolt belőle, csendben valósítja meg a ragyogó álmokat, lelke legrejtettebb mélyén s nélkülük elpusztulna a gonoszságtól. Először is egy szerény mécses villan eléje valahonnan, emlékezés valami nagyon kedves dologra, vágyakozás valami szépre, gyengédre, ami tán soha és sehol se létezett snem is létezik. S a világosság any- nyival szebb és ragyogóbb, a- mennyivel több a keserűség s amennyivel közelebb van a megváltás. Míg végül is a világosság beleolvad abba, ami a végső és örökkévaló; így teljesül be a szívnek adott ígéret s a hűséges bizakodás Így nyeri el jutalmát. Édesanyám szülőfalujára emlékezem, ha telkemet elönti a jeges hideg, ha arcomba a halálra való emlékezés szorongató rémülete fuvall..-. Hát valóban közel az a pillanat, az a különös vasárnap? Mrovec, készítsd elő gyorsan a kocsit, hadd hajtassunk el édesanyámmal Vrzde- necre!... Csuka Zoltán fordítása BLAŽE KONESK1: Fohász Menj ki az erdőbe éjjel egész titokban, csöndben, halk éjfélkor megállasz ottan egtj helyen ismerősen. Remegő, magas fenyőfák az égig is fölérnek, s kövér füvek illatától leszel egyezerre részeg. A szív se bírja már to<vább, vadul, bolondul vágtat, nedves föld ölén magadat ujjongva hanyatt vágod. ó, föld, a fiatal erő csak az örömre gondol. Az kell neki! — gyógyíts ki hát fekete bánatomból. TIN UJEVIC: Notturno Ma éjjel láng fut homlokomra, ázik a pillám verítékben. Elmém az álom átragyogja. A gyönyörtől meghalok, érzem. A lélek szenvedélye egyre lobog a mélyből, éji fáklya. Mi sírunk, sírunk csendesedve, s belehalunk az árvaságba. 3 rc </> N r > < ■ > p 0 s 1 I 1 > U N 1/3 o o D ’S VASKÓ POPA t Kalenie Honnan a szemem arcodon angyali testvér? A feledés peremén hajnalodnak a színek Nem hagyják az idegen árnyak hogy kardod villámát hüvelyébe visszadugjam Érnek lassan a színek az idő könnyű ágán Innen dereng fénylő dacod ajkaim szögletében angyali testvér Véremben ifjú tűzzel égnek a színek RISTO TOŠOVIC; Térjünk hát vissza apró dolgainkhoz Térjünk hát vissza apró dolgainkhoz. A reggeli árnyék játékához álmos ablakokon. Nyújtózkodjunk az ágyban, pancsoljunk a kád forró vizében. Kongjon léptéink tánca az aszfalton. Térjünk hát vissza apró dolgainkhoz. Csevegjünk lustán a kávéházak délutáni csendjében. Bámuljuk a kirakatokat zsebre dugott kézzel. Üljünk az eldugott padra, melyen a csillagok ottfeledték bánatukat. Térjünk hát vissza apró dolgainkhoz. Kószáljunk szürkületkor a befagyott kikötőben. Hajoljunk a fűhöz, mélyét megrészegített a tücsök cirpétésé. Pigyéljük a külvárösi kutyák ugatását, békák céltalan brekegését. Térjünk" hát vissza apró dolgainkhoz.^ A korhadt hídhoz kiszáradt patak felett. Az elhagyott játékhoz az üres udvaron. A kicsiny állomáshoz, ahová ritkán fut be a vonat. Térjünk hát vissza apró dolgainkhoz. Oda, ahol minden kezdődik és végződik. Oda, ahol semmi sem ismétlődik. Oda, ahol dalaink és könnyeink először fakadtak, Térjünk hát vissza apró dolgainkhoz. De halkan, nagy szavak, diadalkapuk nélkül. Villamosok és repülőgépek után kezünk csendre vadászik. Térjünk hát vissza kezdetünkhöz. i m o (A N P > < JUGOSZLÁV IRODALOM .JUGOSZLÁV IRODALOM Miroslav Krleža: léJn&h&k&onvéd (Részlet) Szegény horvát honvédek ki- lődözték hát az éles töltények előírt sorozatát, jelhúzták magukra a zöld csaXánszövetböl készült menetöltönyt, meggyóntak, megáldoztak, s háromszínű szalaggal felékesítve, az indulás pülanatát várják. Minden előkészület megtörtént, most már csak a zászlókat kell kibontani, hogy aztán megszólaljanak a cintányérok, megperdüljenek a dobok, a mozdony füttyentsen egyet, s úgy eltűnjék a káder, mintha soha nem is létezett volna. — No, fiúk, mégiscsak indulunk, mi? — kérdezte doktor Lulic tartalékos hadnagy úr, a menetalakulat és szállítmány parancsnoka a nagy hordó körül álló embereit. A sört a laktanyaudvar közepén csapolták meg, s a legények most már a második vödörrel isszák, épp most kezdik meg a harmadikat, s a muzsika is rázendített, hogy: „Még egy zagoreji sem adta el a borát.. — Megyünk hát, megyünk? — Biza megyünk, megyünk, hadnagy úr! — Osztán mán pont délben? — kérdi egy kicsiny, jelentéktelen külsejű öregember, valahonnan az első szakasz hóri- horgas emberei mögül, s a hangjában aggodalmaskodás mellékzöngéje csendült, mintha félne attól, hogy valóban eljött az indulás órája. — Hát mikor mennénk? Persze, hogy délben. Már csak a cvibdkot osztják ki, aztán megyünk, indulunk, öregem! — Mi ütött beléd? Csak nem félsz? — Megígérte' a lánya, hogy eljön, de még sehol sincsen — szólalt meg valaki a tömegből a fiskális hangján, mert az öreg restelkedett szólni. — 'Aztán jókedvük van, emberek? Mi? Igazán örülnek, hogy indulunk? A parancsnok köré sűrű karéjban tömörülnek az emberek, sután vigyorognak, szürcsölik a sört, és nagyokat sercintget - nek, mintha sem az elutazás nem volna ínyükre, sem pedig ennek a bárgyún intelligens embernek az ostoba kérdései. Mert ók ennek a bárgyú intelligenciának már századok óta egyetlen szavát sem hiszik. — Mit nyaggat bennünket ez a szamár? Üres szalmacséplés az egész! Érzik, hogy egész sor ostoba történelmi kérdésre kéne válaszolni, de mit mondjon az ember? Hogyan mondja? Hát tán a honvéd hivatott arra, hogy valamit mondjon? Csend. Hallgatás. Valaki hegedűt hozott magával, s a század cigánya rázendít a szerémségi kólóra. A hegedűszó a kíváncsiak jó részét elvonja a gyűrűből, s az alkohol gőzétől jókedvre gyulladt emberek táncolni kezdenek. — Ferenc Jóska benzint vett a botba . ■. Lulic doktor (egy vidéki gimnázium latin és görög tanára) érezte, hogy szívébe lapozik a hegedüszó, s nagy kedve támadt, hogy elbeszélgessen ezekkel az emberekkel, hogy mondjon nekik valamit, hogy ebben a történelmi pillanatban ne maradjon minden ilyen ostoba és aránytalan szét tépett- ségben., — 'Annyi baj legyen! Most már legalább mindennek vége! A kaszámyaudvarnak, meg a gyakorlatozásnak is! Most szépen a frontra utazunk, hogy megmutassuk, mit tudunk! A háború nem más, mint vizsga, legények! Ott aztán megmutathatjuk, mit tanultunk a kádernél! S aki szorgalmas óolt, megkapja a jutalmát! De ti semmit sem fogtok megmutatni, s nem is kaptok majd semmit! Mert nem is tudtok semmit! — De hiszen tudunk mink, tudunk! — szólalnak fel innen is, onnan is. — Tudtok? Még, hogy tudtok! Egytől egyig lajhárok vagytok! De azért jól megy majd minden! Muszáj jól mennie! No csak rajta, fiúk, erőt, egészséget, Isten legyen veletek! — Ugye, örültök, hogy harcba mehettek? Mi? Szünet. Hallgatás. Csend. — Dehát, az anyátok teremtésit, mi a háború? Hát tán nem voltunk még háborúban? Száz és száz esztendeje hadakozunk, s mégis életben vagyunk! Hát az apád meg az JUGOSZLÁV IRODALOM öregapád nem volt háborúim — De bizony voltak! Tali jót országban! Még ma is örizzi az ezüsttallért, apáink a tgljt nők elleni harcban érdemein ki. — rAz én őr eg apám me Jelačiccsal csépelte a magyt rakat! (Régmúlt háborúkról tisj&t let teljes kegyelettel beszélné akárcsak a halottakról. A rru gyárüzemi tömegmészárláshc képest vidám operettek volie ezek a háborúk, de immár ho dolgok, melyeket megszente lepelbe göngyöltek, s mind\ történelmi, kegyeletteljes haní súllyal beszéltek róluk.) — No látjátok! Apátok me nagyapátok is átesett rajU Hát akkor mi a baj? Mindnyt jan élünk, és jó egészségbe vagyunk! Hiszen mi is voltán már a harctéren! Jól tudjw mi az a front! Emelje fel kezét, aki még nem volt odc künn! Egész sor újdonsült honvé emelte magasba a kezét. — Nos! Elegen vagytok! Máj vakargatjátok a fületeket, h eláraszt benneteket a golyózó por. Összehúzzátok majd a be leteket, s bevizeltek egy kicsi Annyi baj legyen! No és h valaki fűbe is harap? Amúg is ostobaság az élet, ha net hagyják élni az embert! Lega lább a hazáért estek el és a n tisztes krályunkért! — S igaz-e az, hadnagy út hogy Eerenc Jóska fehér low szokott ülni? — Megüli az a feketét is Ezer meg ezer lova van a ki rálynak! — Tyiíha! — álmélkodnai a honvédek, s ugyancsak rázzál a fejüket, micsoda gazdag em bér a horvát király. x c
