Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1965-06-22 / 25. szám
Miért szereted a szüléidét? rús időit gyermeke vágyóit. Mikor iám! kezdtem egy fid- szerezni magamnak. Váratlá3 Nekik köszönhetem, hogy esa- val, aki szüleimnek is nagyon nul segítségemre jött a nyár. ládjuk mellett velem is úgy tetszett, elmondtam ekkor is Helyettesíteni mehettem, az törődnek, mint édes gyerekük- mindent. De a fiúval valahogy egyik óvónőt, aki szabadságon kel. Sőt,, mikor már gondol- nem a legjobban értettük meg volt, így lett belőlem egyete- Én még kiskoromban elhatá- kodni tudtam, úgy éreztem, egymást és később szakítot- mista helyett óvónő. Ez a nap röztam, hogy a szüléimét sze- hogy anyuka nekem még job- tunk is. Persze, ha otthon el- fájdalmasan szép és szomorú retni fogom. Sajnos, az a tra- ban kedveskedik, mint sajáť beszéltem, hogy miképp és mi- volt. Minden percben az eive- gédia ért, hogy korán elveszi- gyermekeinek. Megéreztem hát lyen dolgokon vesztünk össze, szett álmok jártak az eszem-' tettern őket. Édesapámat nem a jóságot és a szereteted Mind- folyton azt hangsúlyozta, hogy ben, amelyek már sosem valóig ismertem, mert korán itt- az, amit leírhatnék, érzem — nekem kellett volna megaláz- sulnak meg. Én tanítani akar- hagyott bennünket. Én még ak- nagyon hosszúra nyúlna. így kodnom. Pedig anyuka ilyen tam és helyette csak a nevekor csak ötéves voltam, utá- csak ezt a pár mozzanatot ra- esetekben máskor mindig ne- lés jutott. Mivel lényegében na anyám is meghalt. A nagy- gadtam ki életemből, hogy ez- kém adott igazat'. Ami még itt is gyerekek között voltam, szüleim neveltek fel ötéves zel is örök emléket állítsak ennél is rosszabb, elmondta a mindig újra és újra kiújult a korom óta. Most 16 éves va- szüleimnek gondoskodásukért nagynénjeimnek is az esetet, seb. Mégis a gyerekek vigasz- gyök, de úgy érzem, hogy egy és az irántam érzett szerete- pedig én csak neki szántam toltak meg. Annyira meghatott ÉN IS ezt a dolgot. Ez nagyon rósz- önzetlen ragaszkodásuk, hogy szül esett. Azóta nem vagyok ez értelmet adott életemnek, olyan őszinte hozzá, és ez most Itt jöttem rá arra, hogy min-1 viszont neki fáj. De sok más dent ki lehet bírni és hogy dologban sem vagyunk egyek, minden munka szép. Ezt a kis Hiába veszek bármilyen cipőt, óvodásoknak köszönhetem, akik ruhát vagy bármit, otthon so- öntudatlanul segítettek lelki ha nem mondanák, hogy esi- egyensúlyom visszaállításában, nos. így aztán, ha veszek is Hálás vagyok nekik érte. ^ magamnak valamit, sokszor „MEGTALÁLT ÉLET csak akkor tudják meg, ami- . _ kor már viselem. Pedig senki- Tizenhárom . éves koromban sem mondaná, hogy feltűnően mentem az EFSZ-be aratás vagy kihívóan öltözködöm. Ha- alatt kévét hordani. Ez volt az tért. Mostani boldogulásomat zudni azonban nem szoktam, első munkanapom. Pénzt akarszor hibásak is a szülők neve- és azt, hogy boldog ember va- Ha kérdeznek valamit — meg- tam keresni, mert odahaza lési nézetéi. De szerintem mé- gyök, nekik köszönhetem, Pe- mondom az igazat, vagy kité- minden darab ruhát, minden gis szeretni kell a szülőkét, dagőgiai iskolába jártam és r° választ adok. Van egy ba- pár cipőt felpanaszolt az apam. Mert hisz a sok munkát, gon- most én is olyan nagy szeré- rátndm, akihez viszont telje- számára csak a kocsma volt dot és szerététét csak így há- tettél törődöm a rámbízoft sen őszinte vagyok és neki a kedves. Azon a napon, amilálhatjuk még. Én a szüleimtől gyermekekkel, mint akkor ők mondok el mindent. kor dolgozni mentem, nagyon csak jót kaptam és a megér- énvélem. Hogyan is lehetne ,,ARANYESŐ" meleg volt. Izzadtam, nehez tés sem hiányzott, ök nevei- mindezért nem szeretni őkét? ^ , , , . volt a munka, nagyon megfék embert belőlem. 15 éves „GYÖNGYVIRÁG“ F'ppen ,ho9y szomjaztam. De mégis boldog geztem a középiskolát es var- voltam, sőt azt is mondhatnám, tam az egyetemi felvételi vizs- hogy büszke. A munkámért di- gát. Ez az időszak még öröm- cséretet karfám, ennek nagyon barátom sem öltözködik job ban, piint én. Színész szerettem volna lenni, de nagyszü- leim nem egyeztek belé. Nekem nincsenek szüleim, akiket szeréthetnék. De nagyszülei- mét is nagyon szeretem és a- miben tudok, segítek nekik. „PISTI" A szüléimét szeretem, bizonyára mindenki így van ezzel. Elhiszem, hogy különbség van szülő és szülő között, de ezt nem veszem tekintetbe. Sok vagyok, s úgy érzem, hogy van is miért szeretnem őket. „S. R.“ Szüléimet nagyon szeretem, de teljesen őszinte nem tudok Egyéves korom óta nevelő- volt eqy tanárom, aki úgy tő szüleim vannak. Nagyon ra- rődötf veliinki mintha a|des_. hozzájuk lenni. Diákkoromban tervem rajtam kívül álló okok Is a mezőgazdaságot választót- miatt nem sikerülhet. Sajnos, tam, énnek talán az a dicséAlekszandr Szöb'olov, a súlyzós testedzés atyja a technikumban gaszkodóm hozzájuk. Ügy ér- apánk lett volna Meqtörténí így történt és minden elkép- rét az oka, amit akkor kaptam, zem, ők az igazi szüleim, mi- dolgokkal' példálózott naavon ,?eIés n®!kül az életbe kerül- amikor először dolgoztam a vél tragédiámat nem engedték S7fV(íe*n hniinnitnv xl ixna íem. Rögtön keserű csalódás kévehordásnál, befejezni, úgyszólván ők adtak dagőgus volt Egy órán sző ért Nem tudtam munkahelyét vissza gondos ápolásukkal az került a szerelemró! és a szü- éleinek. Kicsi ^voltam akkor, ]eink és a köztünk lévő bizal- semmire sem emlékszem, ami mas bizonyról is. Ekkor mondákkor történt velem. A hábo- ta> hogy ' banyánk legyén Ha osztályoznám a szerelmeket.. a legjobb barátnőnk, hozzá legyünkbe íégőszintébbék, mondjunk él neki mindent, ami vélünk iörténik, beleértve a szerelmi ügyeinkét' is. Az első • •csőktől kezdve. Nagyon jó ta.,Áhhoz, hogy megírhassam — dósából, a kettő találkozásából viszonyra. Azt hiszem, fölösle- meg. Kevesebbet^raalódik^maid mondta nemrég beszélgetés vagy konfliktusából válik a vi- ges külön hozzátennem, hogy az életben Persze a szülőtől közben egy nagy témát érlelő szony erkölcsi problémává. És az emberi méltóság kérdése is fügq hoqv meddia tud tel és azzal viaskodó barátunk -, itt vetődik fel a magatartás, nem kizárólag a szerelem, nem jésen őszinte lenni hozzájuk a hogy elegendő energiám legyen az ember erkölcsi méltóságé- is a hivatás vagy valamilyen Qvérmék Flelnté U flUin ennek a dolognak a megírásé- nak kérdése. adott helyzet kérdése. Ez a tu- te voltam Mindént elmondtam hoz, szükségem lenne egy nagy S ahogy az érzékek és ér- Iajdonság — az ember saját a2 édesanyámnak és vártam szerelemre.“ zelmek irányíthatóságában hin- érzéke és helye felmérésének hoqy maid tanácsot ad elmond Ennek a bizalmas közlésnek m legalább olyan „tudomány- képessége, az ítélet képessége „ekém éovét-mást Hét hívőin« a kifecsegését, remélem, meg- tálán“, mint kételkedni példá- és még inkább a megértés, az többet is mondhatott veins’ bocsátja — hiszen vallomása ul a természetes kiválasztódás- emberi küzdelem megértésének d_ azt tartalmazza lényegében, a- ban, ugyanúgy „méltóságon a- a képessége — az ember lé- ’ miről beszélni szeretnék, a luli" lenne a szerelmet csak az nyegéhez tartozik, szerelem emberalakító hatásé- érzékeknek rendelni alá. Az : ról; s bár akkor arról is sző emberi magatartás egyenlő a , vagyunk arra, esett, hogy mi a nemiség és céltudattal, s a tudatos ember lopy. Jntirrl f ® . , “«n a megfelelősséget vállal. Szerelmi !Z^ffÍalfeLadj>u^,mllt6sáfl.ér kapcsolatát előzetesen meg„CIGÄNYLÄNY“ A következő kérdésekre várjuk a válaszokat: Miért szereted a szülejdet? Azon a pályán működsz-e, amelyikhez kedved volt? A beküldött válaszokat közöljük és honoráljuk. ideaz alkotási vágy viszonya, vágó beszélgetésünket nem idézem, maradok a tárgynál: beszélek a szerelemről — általában.-0Altalában, mondtam először is, mert nem szeretném felosztani külön érzelmi és fiziológiai szakaszára. Nem is tehetném, mert a szerelem folyamat, amely keletkezésétől feltételezi kialakulását — és általában, mert nem vonatkoztatok csak a házasságra (felvilágosul - tan gondolkodók között kinek jutna eszébe kételkedni például Sartre és Simone de Beauvoir élettársi viszonyéban), bár ez a régi társas kapcsolat a férfi és nő között ma is a szerelem egyetlen intézményes és társadalmilag szükségszerű formája. Ha ennek az intézménynek a szívósságát azzal magyarázhat’ fontolja, nem azért, mintha attól tartana, hogy az valamiféle kispolgári prüdéria szempontjából nézve „szégyenletes“, Érettségi találkozó Kérem azokat az osztálytársakat, akik 1955-ben a bratislavai magyar tannyelvű pedagógiai iskola IV.-B osztályában érettségiztek, tudassák címüket és javaslataikat' az érettségi találkozóval kapcsolatban Kaszás Jánossal. Címe: ZDS mad. Komárno - Sídlisko II. Llosszabb gondolkodás után elhatároztam, ** hogy írok arról, mi módon előzzük meg Ifjúság hanem azért, hogy döntsön, rendelkezik-e a kapcsolat olyan zetünknek; hagyjuk, hogy felszívódjék bennünk a társ személyisége: amit a szerelem első szakaszában vonzónak, kedvesnek találtunk benne, később talán talán teher számunkra, s nem érezzük kötelességünknek megtartani őt, mert úgy véljük — megmaradni kötelessége. Régi igazság: könnyebb felületes ismeretséggel sikereket elérni, mint hosz- szú együttélés után; könnyű találkozni, de nehéz mindig tekintettel lenni egymásra, nehéz fáradtnak lenni és nem mutatni vagy éppen a társ fáradtságát, problémáit megérteni, s a magúnkéval egyenlőként tisztelni törekvéseit. Jog- , . , , , , gal lehetnénk büszkébbek ^ véletleneket a szerelem es a szexualitás kér- hosszú együttélés után elért leseiben. Sokszor a fiukat tesszük felelőssé, „sikereinkre“, mint más aikal- makrán írnak erről azoknak a lányoknak a mi sikerekre. szülei^ akik már „megjárták", vagy azok a lányok írnak panaszos hangú levelet, akikkel „a sors csúnyán elbánt". Az ö megállapítás, hogy a nők és férfiak egyenjogúságát a nemi életben interrupcióval Es pontosan a céltudatos em- oldják meg, ez sok értelmes emberben vissza- beri magatartás az, amely fö- tetszést keltett. löslegessé teszi az erényesség Véleményem szerint a nő sokkal érzékenyebb fogalmát (nem véletlen, hogy lény, mint a férfi, és ezért feltétlenül elvárjuk, a múlt antidemokratikus szó- hogy tartózkodó természetű legyen. Manapság tárában ez inkább női^ tulaj- tudjuk, gyakran előfordul, hogy már egész donsag volt): tudatosság nél- rövid ismeretség után viszonyt folytatnak kül az erény ostoba, álszent a fiatalok. Milyen véleménye lehet a fiúnak képmutatás. a lányról, hogyha a lány anélkül, hogy jól ismerné a fiút. odaadja magát? Sőt, még „ki is -0- rúgnak a hámból", abban a hitben, hogy q fiú azt nem veszi észre. Amikor a nő rövid isme- . ? yalamit a szerelem szép- rét ség után másállapotba kerül, mindent a fiú- ségéről is. Ha valaha azzal bíz- ra hárít. Ilyen esetekben az interrupciöt csak nának meg, hogy szépségük egész kivételes esetekben volna szabad meg- szerint osztályozzam a szerel- engedni, mégpedig drága áron, hogy a lányok Heinz Bronowski (NDK) Enyelgés Mi a döntő? Végül is egy kicsit mindenféle emberi viszony, együttélés — pedagógia. SilVUiJaauaii Uld^yai űóium.- a wiyou i. , _ , ' A nók, hogy tökéletesen megold- feltételekkel, amelyek egymás a .k0ve^e2° m®dszeTt végre eszhez terjenek. Még megemlítem, hogyja a szerelem kérdését, nem kölcsönös tiszteletét és közösadódna semmilyen probléma: a ségük erkölcsi megbecsülését szerelmes fiatalok összeháza- biztosíthatják-e. sodnának (közöttük a megszépítő kivétel kedvéért maradnának reménytelenül szerelmesek is), a házasok pedig szeretnék egymást „holtukig- lan“ — De mivel mindez nem éppen ilyen egyszerű, mert ad- örök szerelmet elvárni, vallóvá van a szerelem (a biológiai mások és slágerszövegek ref- funkció és érzelmi vonzalom rénje. S bár a szerelem folya- együttese) s a házasság mint matjellegében benne van mú- #' családalapítás társadalmi landósága, mégis, az emberi megoldása: valamelyik elmara- magatartás visszahat erre a alkalmaznám: semmisnek nyíl- ha a lány nem akar, akkor a fiú a fejére is vánítanék minden olyan sze- állhat, semmit sem ér el. Minden a lányokon reimet, amely nyomtalanul vagy múlik. Nem vagyok donjuan vagy csalódott és „„lluclclil „ rossz utóízeket hagyva múlik meghasonlott ember. Olyan normális vagyok, tást'férfi és nő kapcsolatának a!’ es szePnek 'telnek minden mint egy átlag-férfi". olyan szerelmet, amely hatni r - ŕ a levelet egy katona írta. tudott, változtatott; amelyben De sok levél fut be szerkesztőségünkbe és a tetszési vágy magasabbren- ezekben gyakran találunk olyan leveleket is, Örök érzelmeket fogadni vagy du tormaoar| tökéletesített az all0, a fiü _ üagy a leäny szemrehányással K-"'' »»«»i™«* „„m,- emberen, csiszolta a jellemet meti egymást. Felelőtlenül nem gondoltak vagy alkotásra késztetett. Az a következményekre, hanem csak a pillanat ilyen szerelem kihunyhat, el- gyönyörének éltek. Hangsúlyozzuk, hogy nemmulhat - nem csorbítja a mel- c$ak Q fiákről van szö _ %anem Q ^yokr0l így értelmezem a magatarkialakításában, s ezen belül té rek rá a társak viszonyára. -0tóságérzetet. TELEGDI Magda ts, pedig rendszerint a fiúkat szokták okolni ha „valami történik". Kár, hogy nem közölhetjük a lányok levelét, akik majdnem kivétel nélkül mind azt írják, hogy minden a lánytól függ, ha a leány nem akarja, akkor „semmi sem történik", Hogy is állunk ma a férfiak követelményeivel? Hány fiú akar „csak úgy" járni a lánnyal, hogy kéz a kézben a Holdat bámulják és nagyokat sóhajtozzanak?! Meddig bírják ezt ki? A lányok gyakran panaszkodnak — azt mondják, a mai fiúk megfosztják őket az eszményképektől — mivel vonzzák a fiút, mivel kössék le? A fiúk azt mondják, ha nem adja magát oda ez a lány, akkor talál majd másikat. És így folytathatnánk a végtelenségig. Amit itt eddig felsoroltunk, bizonyára elég majd ahhoz, hogy megértsük — ezek a problémák nemcsak tipikusan fiú- vagy leányproblémák — hanem a kölcsönös kapcsolatok problémái. A nemi életről ma már más nézeteket vallanak a fiatalok, mint valamikor régen. Nem vagyunk erkölcscsőszök, amikor azt hangoztatjuk — hogy a mai viselkedéssel a fiúk és lányok is csakis saját maguknak ártanak, Saját magukat fosztják meg, ha éretlen fővel kalandokba bocsátkoznak és viszonyt folytatnak olyan partnerekkel, akik még képtelenek felfogni az élet mélyebb értelmét. Sokkal hamarább öregszenek azok, akik az élet örömeit nagy kanállal akarják habisolni. A fiatal embernek tudatosan, megfontoltan ki kell tűznie a célt — ezt vagy azt akarom elérni. Ogy vagyunk vele, mint egy autóúttal. Ismerjük az út célját — nemcsak a gázt, a féket is használni kell. Újságcikkek írásával persze nem távolíthatjuk el az élet bonyodalmait, jó azonban, ha felhívjuk a fiatalok figyelmét az élet rejtelmeire, ha nyíltan beszélünk a problémákról. Tudnunk kell, mit akarunk — és elérjük célunkat. Ne bukdácsoljunk. Ez a lényeges —« a döntő.
