Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-06-22 / 25. szám

■ ■ v ■ Hi , Kv ’ / W/v . ' ■ vt JÉ 9 • ■ . Magyar grafika “ és kisplasztika Prága után Bratislavában is bemutatták a magyar grafikai és kisplasztikái ki­állítást, amely két héten keresztül sok látogatót von­zott a Szlovák Nemzeti Mú­zeum kiállítótermébe. A bemutatót nagy nevek fémjelezték: Eerenczy Béni, Hincz Gyula és még jó né­hány, híres művész alkotá­sai. Mellett ük kevésbé is­mert, fiatal tehetségek is szóhoz jutottak. A kép mé­gis egységes volt, kiforrott művészetről tanúskodó. Sze­rénytelenség lenne a magyar grafikusművészetet felfe­dezni. Számos nemzetközi elismerés, díj bizonyítja rangját, helyét a világ leg­jobbjai között. A grafika sokak által hoz­záférhető művészet. Könyv­borítók, illusztrációk révén széles tömegekhez jut el, nyújt művészi élményt a képzőművészet más ágaiban kevésbé járatosaknak is. A most bemutatott kiállí­táson g grafika szinte min­den fajával találkoztunlc. Fejlett technika, haladó mondanivaló jellemezte a felsorakoztatott műveket. A legkiemelkedőbbek talán a rézkarcok voltak, ezek közül is Hincz Gyula és Feledy Gyula kompozíciói. Hincz Atomcsendje, Feledy Ga­lambja — mely Picasso bé­kegalambját idézi — magas 'eszmei és művészi színvo­nalon állanák. Más nemben is találtunk kiváló alkotást. Gacs Gábor szén-akvarell kompozíciói, különös erőt sugároztak. A Kékszakállú herceg várához készített il­lusztrációk (Kass János al­kotásait) a merész színkei zeléssel hatottak. Az új for­mák, kifejezőeszközök ke­resése e kiállításon is érez­hető volt. Würtz Adám Weörös Sándor költeményé­hez készített ülusztráciöja mutatja ezt legjobban. Mel­lette Szász Endre hagyomá­nyos technikával készített, de igen magas színvonalú grafikái azt bizonyítják, hogy nem lehet általános törvényszerűséget levonni e folyton változó, alakuló mű­vészet terén. A kisplasztikákból Feren- czy Béni alkotásai ragadták meg leginkább a látogatók figyelmét. Az érmék közül Martsa István, Borsos Mik­lós és Vígh Tamás műveit említjük meg, mint amelyek az évszázados múlttal ren­delkező művészet legjobb hagyományait egyesítik ma­gukban. A magyar grafikai és kis­plasztikái kiállítás nagy él­ményt jelentett. Méltán tar­tozik a Magyar Népköztár­saság felszabadulásának 20.. évfordulója alkalmából ren­dezett ünnepi események sorába. F. M. IFJÚSÁG! KLUB KOMÁROMBAN A komáromi fiatalok a bra- tfslavai József Attila Klub si­kerein felbuzdulva klubot ala­pítottak. Nem kis feladat volt ez. A nehézségek főként abból adódtak, hogy nem volt he­lyiség, ahol összejöveteleiket megtarthatták volna. Ezen úgy próbáltak segíteni, hogy a MA­TESZ támogatását, kérték. Itt azonban azt a választ kapták, hogy a klubhelyiség a hét va­lamennyi napján foglalt hétfő kivételével. Ez a nap viszont a fiataloknak nem felelt meg. Sok fejtörés után végül is a Járási Építési Vállalat Üzemi Klubjának vezetőségéhez for­dultak. Nagyon szívesen fo­gadták őket és minden akadé­koskodás nélkül rendelkezésük­re bocsátottak egy helyiséget. Készségük, megértésük más intézményeknek is például szol­gálhat. A klub fiatalokból áll, akik szabad idejüket szeretnék hasznosan eltölteni. Merész és széip terveik vannak. Megvaló­sításúkban a József Attila Klub támogatására is számítanak. Hetenként rendeznek egy ősz- szejövetelt, amelyen szórakoz­nak, művelődnek. Minden klub­napra műsort készítenek elő. A közeljövőben szeretnék meg­hívni Cselényi Lászlót, aki Pá­rizsi útjáról tartana beszámo­lót. A továbbiakban egy-egy orvossal, ügyésszel, színésszel stb., akarnak beszélgetést szer­vezni. Nem hagyják ki a ze­nét, táncot sem, ami szintén hozzátartozik a kellemes szó­rakozáshoz. A jövőben irodal­mi színpadot szeretnének ala­kítani a klubon belül, amellyel felléphetnének a következő Jó- kai-na pokon. Végezetül említsük meg a vi­tát, amely a klub neve körül folyt. Csokonai, Vörösmarty le­gyen a névadó? Sok javaslat után a Petőfi-Jókai barátságra emlékezvén, „Petőfi Sándor If­júsági Klub“ lett a komáromi fiatalok klubjának neve. Gémesl István Felhívás I Ipolysági jelentés 1 Az Üj Ifjúság néhány héttel ezelőtt közölte az ipolysági diákok nyílt levelét a Csehszlovák Rádió magyar szerkesztő­ségéhez, amelyben a magyar Iskolák diákjainak kulturális versenyét javasolták. A javaslatot elsősorban azért tették, mert Ipolyságon a magyar iskola diáksága igen sokoldalú kulturális tevékenységet fejt ki. A Vass Ottó vezette József Attila Irodalmi Színpad ma már nem ismeretlen a csehszlovákiai magyar újságolvasók előtt, hiszen igen szép sikereket ért már el és a komáromi Jókai-napokon is a várakozásnak megfelelően szerepelt. Va­lamennyi tagja — diák. Az iskola száztagú énekkara Szkladányi Endre és Marsai Ferenc karvezető tanárok irányításával ugyancsak egyre di­cséretesebb tevékenységet fejt ki és nemrég a rádió ifjú­sági adásában szerepelt. Az iskolának van egy színvonalas tánccsoportja is, amely már néhány év óta számos rendezvényen szerepel igen nagy sikerrel. Vass Ottóné, a tánccsoport vezetője tájékoztat az együttes munkájáról: — Csoportunk elsősorban a népi táncok begyakorlásával és előadásával foglalkozik. Főleg hazai, gömöri és egyéb délszlovákiai táncok szerepelnek műsorán, de bemutattunk már más népek táncaiból is. Nem kétséges, hogy egy iskolák között indítandó kultu­rális versenyben az ipolysági diákok sikerrel szerepelnének. Sági Tóth Tibor 'Ölű- ' ' : :F Bemutató: Á LŐCSEI FEHÉR ASSZONY Alig hisszük, hogy Jókai be­mutatásra szorulna a magyar olvasó előtt. A magyar roman­tika é nagy mesterének hal­hatatlan müvei az újabb és újabb kiadásokban a legtávo­labbi zugokba is eljutottak már. Jókai A lőcsei fehér asszony című regényét Bozó István ír-1 ta át színpadra, megőrizve az 'eredeti mű hangulatát. Így a bemutatón, szép, kerek, jó rit­musú előadást láthattunk — s nyugodtan leírhatjuk azt is — élvezhettünk végig. Az előadás értékelését min­denképpen a rendezőn és mun­káján kell kezdenünk. Annál is inkább, mert az előadás ren­dezője ugyanaz a Konrád Jó­zsef, aki kevéssel előtte a Rozs­datemetőt inszcenálta sikerrel. Talán mondanunk sem kell, mennyire két különböző rende­zői koncepciót igénylő darab­ról van szó. S énnek figyelem- bevételével kétszeresen is csak dicsérhetjük Konrád József munkáját. Kitünően vizsgázott. Figyelmesen elkerülte (s kerül- tette el színészeivel) a roman­tika túlzás-lehetőségeit. A kez­det premierlázas vontátottsá- gát Czelder Orbán szerepének, (az első részben) szinte karí- kírozását, valamint Löffelholtz (Holubek) egyáltalán nem ka­tonás, magyarázkodó generáli­sai ajánlanánk csak figyelőié-' be. Ami vonatkozik a rendezőre', lényegében vonatkoztatható a színészek játékára is, akik kö­zül mindenki észrevehető kedv­vel játszott. (Bizonyára részé van ebben a MATESZ-nál az utóbbi évek legjobb szereposz­tásának is.). Bugár Béla, Korponay János, kuruc kapitány szerepében, az est egyik legjobb alakítását nyújtotta. S itt el kell, hogy időzzünk egypár szóra. Megér­demli ez a színész, aki hova­tovább, a MATESZ egyik fő erőssége lesz. Évadról évadra nőtt fel szerepéihez s az idei évad volt életében, fejlődésé­ben a döntő. Dicséret illeti a színház vezetőit, hogy lehető­séget teremtettek a számára. (Hogy csak a közelmúlt Rozs­datemetőjéig nyúljunk vissza, az egyik legjobb alakítást kap­tuk tőle (ifj. Hábetler János), s a teljesen más légkörű da­rabban Korponay Jánosát, u- gyanazon a színvonalon oldot­ta meg. Az előadás másik kitűnő ala­kítását Nagy Eszternek kö­szönhetjük, Korponayné, Júlia szerepében. A jó barát, közben ellenség, a hűtlen, ugyanakkor szerető feleség, szerelemre vá­gyó. mellette hideg, számító nő s a mosolyogva kegyetlen, sír­va inirlkáló asszony sokízü, sokszínű szerepében a maxi­mumot adta. Jó volt Turner Zsigmönd Fabrícius főbírója is, ami kü­lön örömmel tölt' el bennünket, hisz a tehetséges színész úgy látszik (ezt láttuk igazolva mostani teljesítményében) las­san kikerül a „hullámvölgyből“. Az előadás kedves színfolt­ja volt Szabó Rózsi Krisztina szerepében, bár az apám-ja túl­zottan hangosra sikerült. Nádasdi Károly (báró And- rássy) a megszokottat' nyúj­totta. Jó alakításnak tartjuk Gyurkovics Mihály. De Hortis tanácsosát is, valamint Lengyel Ferenc Blumevitz kapitányát. (Annak ellenére is, hogy a drámai befejezés „heves“ kard- rántása kissé megmosolyogta­tott bennünket). Tóth László — Belleville lo­vagban testreszabott szerepét kapott, a szerep kínálta lehe­tőségeket ki is használta. Váradi Bélával — Czelder Orbán megformálójával (s így talán a rendezővel is) egy ki­csit vitatkozónk. Szerintünk ugyanis Czelder Orbán kuruc kapitány bátor kardforgató, egyszerű, de józan, úgy is mondhatnék, hogy „még van a magához való esze“ féle ember, aki vitézségének, erejének kö­szönheti a kapitányságát. Vára­di — a már cikkünk elején is kifogásolt első részbe'n — in­kább mind énnek a karikatúrá­ját adta. Az előadás további részében már jó volt. Szerin­tünk érdemes lenne elgondol­kodnia szerep-felfogásán, hogy egységesebb, eredetibb alakí­tásnak örülhessünk. Cikkünk éléjén már szóltunk általában az előadásról. Még egyszer leszögezhetjük azon­ban, hogy az előadásnak nem volt, vagy ha igen, csak árnya­latnyi gyenge pontja, ami az együttest egészében dicséri. Itt tegyük még hozzá azt is, hogy a színház ezzel a produk­cióval is közönségsikerre szá­míthat. Ügy érezzük, nem fejezhet­jük be A lőcsei fehér asszony bemutatójáról szóló írásunkat anélkül, hogy a jelmez és a díszlettervek készítőjének Ve- cséy V. Józsefnek ne adóznánk minden elismerésünkkel. összegezésül két idézettel szeretnénk befejezni írásunkat. Az első Szerb Antaltól való: ......erre a legendára éppoly szükség van, mint az igazság­ra.“ A másik idézetünket András- sytől (Nádasditól) vesszük, s úgy érezzük, érvénnyel bír mágára az egész előadásra, an­nak teljességére, kerekségére, a végső, egyre lassúbbodó. de a jövő szikráját hordozó tragi­kus feloldásra: „A nap főikéi, jó magasra megyén, aztán le­bukik“... Tegyünk hozzá talán annyit, hogy újra felkelhessen. Tóth Elemér I A csehszlovákiai magyar dolgozók X. országos dal- és Táncünnepélyét hazánk felszabadításának 20. évfor­dulója jegyében tartjuk meg. Lebonyolítására 1965. július 10—11-én, Gomba­szögön kerül sor. A festői szépségű gomba­szögi völgy a rozsnyói já­rásban, a kassai fővonal mellett fekszik. Közvetlen közelében van a gombaszögi cseppköbarlang, a dobšinai jégbarlang, a szádellői völgy, a domicai cseppkő­barlang. A környék bővel­kedik történeti emlékekben is. A látogatók megtekint­hetik a rozsnyói Bányász Múzeumot, Krasznahorka váráť, a betléri kastélyt, az Andrássy síremlékét, hogy csak a legfontosabbakat említsük. A csehszlovákiai magyar dolgozók X. országos dal- és táncünnepélye 1965. jú­lius 10-én, szombaton 18 órakor kezdődik. A 22 óra­kor befejeződő műsor után reggelig tartó népmulatság lesz. Július 11-én 10 óra­kor kezdődik a műsor, a- mely este 20 óráig tart. A műsor keretében a CSEMA- DOK legjobb népművészeti együttesei lépnek fel a nyugat-, közép- és kelet­szlovákiai kerületből. Raj­tuk kívül a Katonai Mű­vészegyüttes is szerepel, va­lamint ukrán, lengyel és szlovák vendégégyüttesek s a Csehszlovákiai Magyar Ta­nítók Központi Énekkara. A gombaszögi ünnepségén ma­gyarországi együttesek, il­letve szólisták is fellépnék, többek között a Dijonban aranyéremmel kitüntetett budapesti Bihari Táncegyüt­tes, a budapesti Nemzeti Színház Kossuth-díjas mű­vészei. Pécsi Sándor és Tompa Sándor, valamint Ko­vács Apollónia és Béres Fe­renc népdalénekesek. Július 11-én, vasárnap délután 14 órakor a CSE- MADOK ünnepi nagygyűlé­sén a párt' és kormánykül­döttség vezetője tart be­szédet. Az előkészítő-bizottság 1965. július 10-től 12-ig az egész ország területére 25 százalékos kedvezményt biz­tosít a vonatokon. A ked­vezményes utazásra jogosító űrlapok a CSEMADOK já­rási bizottságain és a CSE­MADOK Központi Bizottsá­gán, (Bratislava, Mierové nám. 3.—4.) szerezhetők bé. 1965. július 11-én a kora reggeli órákban különvona­tok indulnak Losoncról és Kassáról, amelyek Gomba­szögig minden állomáson megállnak. A különvonatra szóló kedvezményes jegyek a kassai és a losonci "já­rásban felszállók részére oda-vissza két koronáért, a rimaszombati és rozsnyói járásban felszállók részére 5 koronáért kaphatók elő­vételben a CSEMADOK fent- émlített járási bizottságain és a különvonatban. E je­gyek más vonatokra nem érvényesek. Az ünnepség napjai alatt a rozsnyói járás területén 50 százalékos kedvezményt biztosítanak az autóbuszok­ra. Szombaton és vasárnap rendszeres autóbuszjárat lesz Rozsnyó és Gombaszög, valamint Pelsőc és Gomba­szög között. Az ünnepségre jegyek elővételben a CSEMADOK járási bizottságain kapha­tók. A CSEHSZLOVÁKIÁI MAGYAR DOLGOZÓK X. DAL- ÉS TANCÜNNEPÉLYÉNEK ELŐKÉSZÍ­TŐ BIZOTTSÁGA 170 éve halt meg KÁRMÁN JÓZSEF, Losonc írója A szlovákiai palóc fővá­rosban ma is áll a ház, amelyben Kármán" József született. A földszintes épü­let homlokzatán helyezték el 1896. május 20-án a költő emléktábláját. A szülőház ma már nincs meg eredeti állapotában, a renoválás során beépítették, megváltoztatták. Losonc te­metőjében azonban ma is változatlanul áll Kármán József díszes sírköve, ame­lyet 1897. június 3-án emelt az utókor. Kármán József ismert lo­sonci családból származott, apja híres református pap volt. Kármán vallásos neve­lést kapott s mégsem oda vezetett útja, ahová a puri­tán környezet szánta. Kö­zépiskolai befejezése után Pestre ment jogot tanulni, nemsokára azonban már Bécsben volt, ahol két éven át egy jónevü ügyvéd irodá­jában dolgozott. El-eljáro- gatott Bécsböl Komáromba, vhol testvérnénje tartózko­dott. Pozsonyban közben az ügyvédi vizsgát is letette. Utána Pestre került, ahol belépett egy szabadkőműves páholyba. Társaságba járt, megismerkedett az irodalmi élettel. Tapasztalnia kellett, hogy mennyire hiányzik egy magyar nyelvű, nőknek szánt lap. Megindította hát az „Urániá“-t, melynek nem­csak szerkesztője, de na­gyobbrészt írója is volt. Legtöbbször aláírás nélkül jelentette meg müveit, s csak gondos filológiai elem­zés során lehet megállapí­tani, melyek származnak tőle. Legismertebb és legjelen­tősebb munkája a Fanni ha­gyományai című regény, amelyben Fannit, a szenvedő fiatal leányt sírba vitte T...-ai iránt érzett remény­telen szerelme. A feudaliz­musnak ez a kritikája szen­timentális kritika, egy ér­zékeny lélek szenvedésein, tehetetlen érzelmi lázongá­sán keresztül mond bírála­tot. Szlovákiával kapcsolatban mind a két fő munkáját említeni kell, mert valószí­nű, hogy A nemzet csinoso- dásán, valamint a Fanni hagyományain Losoncon is dolgozott. Bár Kármán Jó­zsefet világnézeti szakadék választotta el apjától, ez so- hasem vált a vérségi kötelék kárára, szívesen járt haza Losoncra. Itt érte a halál is egész fiatalon, huszonhat éves korában. Halálának kö­rülményei tekintéteben ma is sok még a bizonytalan­ság. Utoljára 1795. tavaszán ment haza Losoncra, apja súlyos betegsége késztette erre. A szabadkőműves pá­holy 1795. május 5-én fel­vett jegyzőkönyve azt álla­pítja meg, hogy Kármán József Losoncon van. Állító­lag már ekkor gyógyittatta magát. Valószínű azonban, hogy a Martinovics-féle ösz- szeesküvésben való részvé­tele miatt húzódott vissza, félt a felfedeztetéstől. Halá­lával, mely 1795. június 3-án következett be, a börtön elöl menekült. Mártonvölgyi László T

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents