Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-06-22 / 25. szám

A hazánkban tanulmány úton lévő komszomol küldöttség CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságán beszélgetés közben. RÖVIDEN » í KÜIPCJIITIKAliOL • • • * Az ENSZ leszerelési bizott­sága elfogadta 29 ország hatá­rozati javaslatát, amely indít­ványozza, hogy a genfi tizen­nyolchatalmi leszerelési bizott­ság újra lásson munkához. A javaslatra 83 küldöttség szava­zott. Egy küldöttség — Albánia — a javaslat ellen adta le sza­vazatát, 18 küldöttség pedig —, köztük a szocialista országok, Guinea, Mali, Pakisztán és Kambodzsa — tartózkodott a szavazástól. Carapkin szovjet megbízott álláspontjának indoklására rá­mutatott, hogy a határozati ja­vaslat az összes nukleáris fegy­verkísérletek eltiltásának kér­désével kapcsolatban nyolc el nem kötelezett ország 1964. szeptember 14-i emlékiratainak □ □□£□□□□□□ Olvastuk ­, feljegyeztük Amikor végre már elviselte art igazságot, akkor senkise akadt, aki megmondta volna neki.-0­Mtmdlg ugyanazokat a hibá­kat követte el, de mindig más kifogásokkal élt.-O­Sok embernek csak akkor van bátorsága rátenni a tűzre, ami­kor már jól ég.-0­Nemcsak örök igazságok lé­teznek, hanem örök hazugsá­gok is.-0­Sokan ahelyett, hogy a tu­dásukat bővítenék ki, az is­meretségi körüket bővítik ki.-O­Alig ült a nyeregben, máris egy 603-as után vágyott alapján kívánja a tárgyalások folytatását. Ez az emlékirat azonban voltaképpen technikai jellegű megbeszélésektől várja a kérdés megoldását, ami csak összezavarná a problémát és elodázná a kísérletek eltiltásá­ra vonatkozó átfogó szerződés megkötését E kérdést politikai síkon kell megoldani, nem pe­dig technikai jellegű vitákkal. A határozattervezet beveze­tése közvetett formában elítéli a Kínai Népköztársaságot, mert az nem volt hajlandó aláírni a moszkvai atomcsendszerzó- dést és folytatja az atomfegy- verklsérleteket. A szovjet kül­döttség véleménye szerint nem a leszerelési bizottságra, vagy az ENSZ bármely más szervére tartozik, hogy közvetve, vagy közvetlenül állást foglaljon, sőt, elítélje egy ENSZ-ben nem képviselt ország álláspontját. Annál inkább így van, mert az Egyesült Államok ellenséges és jogszerűtlen magatartása kö­vetkeztében ezt az oszágot a legdurvábban megfosztják ENSZ-beli jogaitól. összeült a nyugatnémet szö­vetségi gyűlés, hogy második olvasásban foglalkozzék a be­terjesztett szükségállapot-tör­vénnyel. Ennek a törvénynek az elfogadásához kétharmados parlamenti többség szükséges, mivel módosítani kell a nyugat­német alkotmányt. A törvénytervezet értelmében a szövetségi elnök a kancel­lárral együtt „védelmi esetben" vagy abban az esetben, ha „fe­szültség“ keletkezik, elrendel­heti a szükségállapotot. Ele­gendő hivatkozniuk arra. hogy az NSZK-t „veszély fenyegeti“. Veszély okául elegendő megje­lölniük bármilyen hírügynök­séget, vagy elég hivatkozniuk valamilyen „titkos forrásra“. A szükségállapot elrendelésé­vel hatályon kívül helyezhetik az Alkotmányban rögzített de- mokriatikws jogokat, a sztrájk­jogot, a szólásszabadságot és a gyülekezési szabadság jogát. A törvényjavaslat olyan cik­kelyt is tartalmaz, amely lehe­tővé teszi, hogy az eddigi jog­szabályokkal ellentétben Nyu- gat-Berlin képviselői is ott legyenek a haditanácsban. A szövetségi gyűlés a szük­ségállapot-törvényen túlme­nően foglalkozik egy másik törvényjavaslattal Is (első ol­vasásban), amit a bonni kor­mány már szentesített. Ez a törvényjavaslat legalizálná a már régóta gyakorolt telefon- lehallgatást és levélcenzúrát. Santo Domingóban ismét sza­bályos ütközet zajlott le az „Amerika-közi“ erők és Caa- mano alkotmányos elnök kato­nái között. Mint a felkelők közölték, a támadást a főváros­ban tartózkodó amerikai egy­ségek indították el, később pé­pedig bekapcsolódtak a küzde­lembe az AASZ égisze alatt Santo Domingőba érkezett bra­zil csapatok is. A megszálló egységek tüzérséget is beve­tettek az alkotmányos erők ellen, amelyek végül kénytele­nek voltak feladni mintegy 35- 40 háztömböt A tűzszünet nyolcórás szüntelen csatározás után este fél kilenckor állt helyre, Mayobre ENSZ-megbl- zott közvetítése nyomán. Készülnek a VIT-re Algírban e napokban megnyitották a lányok számára az előkészület hetét. Ez a hét nem azt jelenti, hogy formális összejöveteleket vagy előadásokat tartanak, hanem igen ko­moly élményt nyújt az ottani lányok részére. Gondoljunk csak arra, hogy az algíri nők túlnyomó része még fá'tyolt visel, s csak nagyon kevés lány látogatja a főiskolát. Az Ifjú­sági szervezetek keretén belül külön fiú és leány szekciók működnek. Algírban nem ismerik a társas-táncot, fiúk és leányok kíséret nélkül nem Jöhetnek össze. Amikor ezeket a körülményeket felsoroltuk, tulajdonképpen már érintettük is azokat a problémákat, amelyek az algíri asszonyok és lá­nyok előtt állnak. így hát ne csodálkozzunk rajta, hogy az algériaiak olyan sokat várnak a IX. VIT-től. Most az előkészítő hetek ’kere­tén belül előadásokra járnak, ahol megismerkednek a nem­zetközi ifjúsági mozgalommal, megválasztják a VlT-küldöt- teket. Az algíri küldöttségnek ötezer tagja lesz. Most az ifjúsági szervezetek tagokat toboroznak és népszerűsítik azokat a tapasztalatokat, melyeket a fiúk és leányok közös szervezeteiben nyertek. A lányok nagy izgalommal készülnek a Lányok Napjára, amelyet augusztus elsején tartanak meg. Már Írják is a meg­hívókat az algíri Május 1. téren, majd megismerkednek a nőmozgalom kiváló egyéniségeivel, Valentyina Tereskova Is eljön. Ezen a napon hatalmas felvonulást rendeznek és a lá­nyok kivétel nélkül népviseletben jelennek meg A nagy nap a Nép Palotájában, Ben Bella elnök székhelyén bállal zárul. A köztársaság felszabadítása öta ez lesz az algíri fiatalok legnagyobb ünnepe. Mindenki azt veri agyon, akit tud — Az én szüleim be tudják gyón a te őseid?, — kérdezte bizonyítani, hogy őseik az augs- gúnyosan az utolsó padban burgi ütközetben annyi ma- kuksoló, békés természetű Mó- gyart vertek agyon, hogy... ríckától. — Elég! — szakította félbe — A Holt-téngért — volt a a tanító a gyerekek szóárada- szerény válasz. tát — Halljuk, kit vertek a- K. H. A japánok magasabbak lesznek Történelmi viszonylatban két évtized nem mondható hosszú időnek. És mégis, alig hullott porba a szvasztika, Nyugat- Németország egyes köreiben újjáéledt a hősök hagyomá­nyos magasztalása, az ősger­mán hitregék „felmelegítése“, a rettenthetetlen ősök tömjé- nezése. A felnőttek példáján okulva az iskolás fiúk is csak­hamar azon vitatkoztak, kinek melyik őse milyen hőstettel já­rult hozzá a teutőnok késői leszármazottjainak dicsőségé­hez. Egy tanító is bekapcsoló­dott a gyerekek „nemes“ ver­sengésébe és kikérdezte tanít­ványait. tudomásuk szerint kit, illetve kiket vertek agyon di­cső elődeik. — Az én nagyapám .a po­rosz-osztrák háborúban úgy terelte maga előtt az ellensé­get, mint pásztor a nyájat! — hetvenkedett szemforgatva az egyik fiú. — Az semmi! — vágott sza­vába a másik. — Az én elő­deim Nagy Frigyes idejében úgy kaszabolták az osztráko­kat, hogy Mária Terézia síró­görcsöt kapott! — Az is valami? — duplá­zott rá a harmadik. — Az én őseim lovagok voltak. A ke­resztes hadjáratokban annyi törököt mészárolt le, hogy a nagy halom halottól már nem látták az ellenséget! Az etnológusok néhány évvel ezelőtt a japánokat a tranzisz­toros rádióval hasonlították össze. Kicsi, de szól. Amikor nemrég amerikai úszók Tokió­ban felkerestek egy uszodát és az edzőt keresték, a titkárnő megjegyezte: Biztos könnyen megtalálja, kisebb mint a nö­vendékei. A 1.58 cm magas Vakara úszómester a legmagasabb fiúk­hoz tartozott. Ma már beépí­tett, magassarkú cipőt visel, hogy nagyobb legyen a tekin­télye. Yakara esete is megerő­síti az Egészségügyi Miniszté­rium statisztikáját, mely sze­rint nta egy 25 éves japán átlag 23 centiméterrel magasabb, mint a nagyszülei voltak. Az iskolai berendezéseket is át kellett alakítani. A fiatal nemzedéknek olyan hosszú lába van, hogy a mozikban nehezen helyezkednek el. A Nichigeki Színház az utóbbi 9 évben már két ízben kiszélesítette a szék­sorokat. Eredetileg 2640 ülő­hely volt, ma már csak 2122. A konfekció és\:ipögyáraknak sokkal több anyagra van szük­ségük. Amikor egy futballcsa­patnak 1957-ben készült sport­nadrágokat ajánlottak fel, meg­sértődtek: „Csak nem akarnak nekünk pelenkákat eladni?“ Miért nőnek magasabbra a japánok? A tudósok azt mond­ják, ma már a japán gyerekek másképpen táplálkoznak. Vala­mikor megették a rizsadagju­kat, esetleg heringet ettek hoz­zá, ma azonban már semmivel se esznek kevesebb húst és fő­zeléket, mint egy átlagos euró­pai. A tudósok feltevése ellen szól azonban az, hogy a császári család tagjai nem nőttek na­gyobbra. Hirokitos, a császár legfiatalabb fia a hagyományos 1.58 cm magas. Feleségét két­ezer lány közül választhatta ki, a fő feltétel az volt, hogy 1.56 cm-nél ne legyen magasabb. A császár fia olyan lányt vá­lasztott, aki alig éri el a 150 centimétert. D. D. !lini!ll!lllll!HIIIII!l!!lll!lll!!l!l Apróságok Az NDK és Svájc után Ausztriával Is félig automa­tikus úton kaphatunk köz­vetlen telefon-összekötte­tést. A közeljövőben Len­gyelországgal és Nagybrl- tanniával építik ki a közvet­len vonalat.-O­„N. Múzeum Praha ČSSR“ jelzésű karikával 10 ezer madarat láttak el és enged­tek szabadon. Azok, akik ér. deklődnek a madártan iránt, forduljanak a múzeumhoz. ahol pontos utasítási kap­nak arra vonatkozólag is. hogy ezeket a madarakat hogyan kel! elfogni.-0­Az egyik prágai levéltár­ban megtalálták May Károly levelezését, melyet Jos. R. Villmek prágai kiadóval folytatott. Az érdekes le- vélgyüjteményt majd könyv­alakban Is kiadják. Hlliíllllülllllllülllilllillllllliii (Befejezés a múlt heti szá­munkból) L apsin, a finn háború idejé­ben még zsoldosparancsnok volt, Vyborgnál lett ezred pa­rancsnok és utána két év le­forgása alatt egész a hadse­regparancsnokságig vitte. Ilyen gyors karriert békeidőben a legjobb felkészültség mellett sem lehetett befutni, ehhez külső okokra is szükség van. Ezeket az okokat Scserbatov jól ismerte. Amikor ugyanis rövid idá alatt az összes ka­tonai törzsek-, hadsereg-, had­test és hadosztályparancsno­kokat árulóként bélyegezték meg. ez szükségszerűen magá­val hozta, hogy alulról új em­berek törjenek fel. így vág­tak zászlóalj- és ezredparancs­nokok egyszeriben akár had­seregparancsnokokká. Kiemel­ték őket, de hogy valóban meg­érettek-e erre a beosztásra, azt csak a háborúban tudták bebizonyítani. A békés foglal­kozású embereket a béke, a katonákat a háború vizsgáz­tatja. Mert azok. akik a Vörös Hadsereget első lépései óta szervezték. — és most egy­másután tűntek el nyomtala­nul úgy hogy még az egykor oly dicsó neveiket Is félő volt kimondani — egyszerű kato­nákból lettek hadseregparancs­nokokká. ök azonban a harcok­ban és nem az Íróasztalok mö­gött nőttek fel. Scserbatovnak Lapsinhoz menet erre is gon­dolnia kellett. — Min töprengsz? — kér­dezte Scserbatovtól Lapsin. — Egy dolog bosszant. Ezek­ben a napokban körüljártam a hadtestem egy részét.. A ha­tár közelében a hangulat nem lippen jó. Az emberek sót meg gyufát halmoznak. A sorokban furcsa hangok hallatszanak — röviden úgy. mint az a hábo­rú előtt szokott lenni. A lég­kör zavaros... Amíg azt az em­ber nem látja, nem is érzi, de a saját szemével is meggyőző­dik... Pavel Alekszejevics, nem nézhetem, hogy míg mi nekik gabonát meg naftát szállítunk, addig ők a mi határainkra ágyúkat küldözgetnek. — Talán csak nem ijedtél meg a német ágyúktól? Mi ka­tonák vagyunk, mi az ágyúk­tól nem félhetünk — mondot­ta Lapsin. Scserbatov egy ideig az asz­talt kémlelte. Azután megszó­lalt: — Az ágyúktól nem félek, inkább attól tartok, hogy nem akarunk az igazsággal szem­benézni. Az igazság pedig az, hogy a háború a határunknál áll. Ezt most egész biztosan állíthatom Engedje meg. hogy egész nyíltan beszéljek. Scserbatov olyan tényekről számolt be. melyeket sajátma­ga gyűjtött össze Lapsin szá­mára. Szerette volna elérni, hogy Lapsin kiérezze a légkör­ben uralkodó nyugtalanságot, és jelentse azonnal a helyzet' komolyságát Moszkvába. Lapsin eközben egyre csak bólogatott. Saját fölénye tuda­tában úgy nézett Scserbatovra. mint aki a pánik áldozata lett. Néhány nappal később kora reggel felhívta Lapsin telefo­non Scserbatovot. Scserbatov­nak feltűnt, hogy hangja vala­hogy szokatlanul vidám. — Nos, Scserbatov, olvastad már a mai újságot? Még nem kaptad kézhez? Majd ha meg­kapod, gondosan olvasd el, ró­lad is szó van benne. Érted? GRIGORIJ 1 1941. És ha elolvastad, ebéd előtt öntsél fel 200 gramm vodkát a garatra. Én ezt megenge­dem. És hogy kinek az egész­ségére igyál, arra magad is rájössz. S cerbatov alig várta az újság érkezését. De még mielőtt befutott volna, a rádióból már ismerte a TASZSZ hivatalos jelentését. Ezután az újságból már csak pontosan tanulmá­nyoznia kellett a szövegezést. Egy héttel a háború kitörése előtt ez állt benne: „... Meg­állapítható, hogy Németország épp úgy következetesen be­tartja a szovjet-német meg­nemtámadási szerződés felté­teleit, mint a Szovjetunió. Ez­ért a szovjet körök nézete szerint az olyan híresztelések, melyek szerint Németország meg akarja sérteni a megnem­támadási egyezményt, és tá­madást készít a Szovjetunió ellen, nem felelnek még a va­lóságnak. Azok a német csa­patösszevonások, melyek a bal­káni operáció befejezése után Németország keleti és észak­keleti térségébe irányulnak, s amelyeket az utóbbi napokban megfigyeltek, más kérdések­kel hozhatók összefüggésbe, melyek a szovjet-német kap­csolatokra nincsenek kihatás­sal..." Az ilyesvalamit lehetetlen megbízható és ellenőrzött for­rások nélkül leírni. Eszerint fent mindenről tudnak, min­dent látnak, mindent tudató­) Ú Ii i u s sítanak és most figyelmeztetik az embereket, őrizzék meg a nyugalmat és ne higyjenek mindenféle szóbeszédnek. 'Gondolatai új mederbe ju­tottak s ebben lázasan foly­tak. Scserbatov úgy járt egész nap, mintha fejbe kólintották volna. Azután Lapsin ismét fel­hívta és megparancsolta, hogy jöjjön azonnal hozzá — mint az később bebizonyosodott — ebédre. Mivel kicsit elkésett, az ottlévő tisztek már valamit kiittak és ezért eléggé han­goskodtak. Amennyire a ciga­rettafüsttől támadt ködben látható volt, az arcok kipiro­sodtak. Scserbatov büntetésből — miután késett — dupla ada­got kapott és azután ismét egyet. Mindannyian ittak, an­nak az egészségére, aki a vi­harban és a megpróbáltatás­ban a politikai nehézségek ide­jén is biztos kézzel vezeti az ország hajóját előre. Az ö bá­torságára és lelki erejére ittak, mert az biztosítja, hogy a né­met győzelemről-győzeiemre vezeti tovább a harcot. Ko­runk nagy kormányosának e- gészségére. És mindannyian hangosan beszéltek. Az asztal­főn Lapsin mellett ült Masz­lovszkij, * hadosztály komiszár, és mint az a beteg emberek­nél már lenni szokott, halvány volt a vodkától. Halvány arcá­ban csak ügy égett sötét sze­me s ezért nem mindenki bír­ta ki hosszabb ideig a tekin­tetét. Scserbatov sokáig érez­te ezt saját magán is. Azután valahogy úgy történt, hogy mindhárman. Lapsin, Maszlovszkij és Scserbatov, egy sarokban álltak és természete­sen róla, a legdrágábbról be­széltek. Nem álltak lelkileg közel egymáshoz, de most ezt a közelséget érezték, mert szükségük volt arra, hogy ki­öntsék szivüket. — Mindannyian tévedhetünk — mondotta Scserbatov. Őszin­te akart lenni és nem vette észre, hogy azt a látszatot kel­ti, mintha meg akarná gyónni legutóbbi látogatását Lapsinnál. — Mindannyiunkná! megtör­ténhet, hogy valamit nem ér­tünk meg. — De itt van ő — győzel­mesen szakította félbe gondo­latait Lapsin. Ügy érezte itt magát, mint ez az ember, aki a jelenlévők közül a legköze­lebb áll hozzá és nem akarja a helyét senki másnak áten­gedni. Titokzatosan mosolygott, mintha ezzel is tudatni akarná, hogy sok mindenről van tájé­koztatva, de igen keveset mondhat el. Maszlovszkij nehezen léleg­zett és mindhárman képtele­nek voltak már kiüríteni po­haraikat. Egyik a másik előtt ismét és ismét el akarta mon­dani. — Hiszen mindannyian... de viszont Ő —. Valahol lelke legmélyén Scserbatov kiérezte az egész beszéd hiábavalóságát, de mé­gis egyre csak mondogatta, — valami arra késztette, hogy be­széljen Éjjel azután minden másképp festett. Azon az éjjelen csa­vargatta rádiója keresőjét. Európa elcsendesedett, de né­metül beszélt és németül sírt. Német zenét sugárzott és arra táncolt. Franciaországból, Dá­niából, Hollandiából, Belgium­ból, Norvégiából, Lengyelor­szágból, Csehszlovákiából min­den hullámhosszon német szó hallatszott. Belgrádből és At­hénból szintén émelygó német tangót sugároztak. ,,..A német csapatösszevonások, melyek a balkán! operáció befejezése után..." ....más kérdésekkel hozhatók összefüggésbe, me­lyek a szovjet-német kapcsola­tokra nincsenek kihatással...“ A legérthetetlenebb, hogy az ilyen cáfolat nem német for­rásból ered, hogy nem a né­metek cáfolnak, hanem mi cá­folunk helyettük. Juliképp lehetne gátat vetni ■^annak, ami most közeledik?: Scserbatov tudta, hogy a szom­szédos hadseregcso-port pa­rancsnoka leveiet írt Sztálin­nak, figyelmeztette őt a ve­szélyre és javasolt bizonyos intézkedéseket is. Sztálin sze­mélyes utasítására leváltották és gyávasággal és hitetlenség­gel vádolták. Tegnap Lapsin ezt is a fügébe súgta és ravasz mosollyal tudtára is adta: „Lá­tod, mit tehettem volna veled, de nem tettem.“ Miképp lehetne gyógyítani ezt a betegséget, melyet még nevén nevezni is hiba. Egy azonban biztos, szemet kell hunynom és arról kell beszél­nem, ami számunkra kellemes. Igen, de mi lesz akkor, ha a legszigorúbb titokzatosság lep­le alatt a mi felkészültségünk lapul? És senkisem siethet jó­tanáccsal segítségre, mert a környék félelemmel van teli, mintha az halálokozó magas­feszültség lenne. Fordította: S. Gy.

Next

/
Thumbnails
Contents