Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1965-06-01 / 22. szám
f üst, homály, kávészag. Százhúsz-százöt ven ember szorong a teremben, s figyeli a verset, hallgatja a zenét. Fenn a tenyérnyi színpadon most ért véget a műsor. Mindennapi dzsesszünk. Van a prágai fiatalságnak egy része, amely így szórakozik. Dzsessz és költészet mellett. Az asztalnál, ahová vezetnek, három lány ül. Se nem szépek, se nem csúnyák, átlagosak. Eleinte figyelembe sem vesszük egymást, csak akkor figyelek fel rájuk, mikor a pincér elé- bük rak három pohár vodkát. Nem tévedhetek, jól figyeltem, ezt a vodkát nem ők rendelték. A szomszéd asztalnál két férfi ül. Nem éppen a legfiatalabb kórosztályból valók. Azok rendelték a vodkát. A lányok, legalábbis egyikük, hálás mosollyal köszönik meg a figyelmességet s ketten hamarosan átpártolnak a szomszéd asztalhoz. A harmadik lány meg itt ma, rád az asztalunknál, egyes- egyedül. Megismerkedem vele, mondom magamban, s egyenesen nekiszegezem a kérdést: — Mi a véleményed a barátnőidről? Egy pillanatra meghökken, nyilván a pertu is zavarba hoz. za, ám aztán vállat von: — Nincs róluk véleményem. — Se jó, se rossz? — Se jó, se rossz. — Miért jársz hát velük? — Nem tudok mit csinálni. — Szereted őket? — Nem. — Megveted őket? — Nem. — S mi történik, ha a szomszédban történetesen három férfi ül? — Mi történne? Én is ott ülnék közöttük. Első alkalom lévén, kétségtelen messze jutottunk az ismerkedésben. Dehát két vadidegen ember, a véletlen sodor, ta őket egymás mellé, miért áltatnánk egymást? Egy másik kérdés: — Szereted a költészetet? — Nem. — Miért jöttél hát éppen a Violába? — Mondtam már, hogy nem tudtam okosabbat kitalálni. — Unatkozol? — Igen. Arra gondolok, hogy Csa- jáglöcsögén, az isten háta mögött, nagyon unatkoznak a falusi fiatalok. S vágyaik netovábbja Prága, ahol minden olyan szórakoztató, ahol van hová menni, van mivel elütni az időt. S íme, egy leány, aki Prágában sem tud mit kezdeni az idejével! — S mégis, mi a véleményed, mi történik a továbbiakban a szomszéd asztalnál? — Nyilván elmennek haza, — Együtt? — Lehet, hogy együtt. — Ha te közöttük ülnél, te is elmennél velük? — Lehet, hogy elmennék. — Mi az, hogy lehet? Elmen, nél, vagy nem mennél el? — Nem tudom. S ezt, meggyőződésem, nem i alakoskodásból mondja, valóban ; nem tudja, hogy mit is kellene ; cselekednie a kritikus helyzet- ' ben. Figyeljünk csak tovább: — Mi a véleményed a szerelemről ? — Nem hiszek benne. — Semmiféle szerelemben nem hiszel? — Semmiféle szerelemben. — S miben hiszel? — A pénzben. Ahol a pénz, ott a szerelem. — S ezt komolyan gondolod? — Nem tudom. Nem tudom, nem tudom, nem tudom. Tud ez a leány egyáltalán valami bizonyosat? Az életről? A világról? Önmaga, ról? — Szerettél már valaha valakit ? — Szerettem. — Mi lett vele? — Nem. — Miért? — Mert ők nem prostituáltak. — Hanem? f gyszerűen nem tudnak mit kezdeni önmagukkal. Füst, homály, kávészag. Ki ez a leány, aki itt ül velem szemben, s okosabbnál okosabb gon. dolatai vannak a világról ? Csak éppen ítélete nincs, csak éppen azt nem tudja, mit kezdjen ezzel az okosságával, mire használja fel azt. CSELÉNYI LÁSZLÓ: — Meglógott egy özvegyasz- szonnyal. A nőnek villája és Spartakja volt. — Hány éves voltál te akkor? — Tizenhat. — A fiú? — Huszonkettő. — Az özvegyasszony? — Negyven. Füst, homály, kávészag. Reg. gél felé jár már az idő, s mi még közepénél sem tartunk a problémánknak. Pedig mennyi mindent szeretnénk még megtudni egymásról. — Ezek szerint hát nem hiszel a szerelemben? — Mondtam már, hogy nem hiszek. — S mi a véleményed a prostitúcióról? — Utálom. — S a barátnőidet nem utálod? — Férjhez nem akarsz menni? — Azt még majd meggondolom. — S gyerekeket akarsz? — Nem akarok. — Egyáltalán? — Lehet, hogy egyet. De csak majd később. — Mi az, hogy később? — Majd ha már lesz mindenünk: autó, lakás, minden. — S mi a véleményed, mi lenne, ha a te szüleid is így gondolkoztak volna? — Erről nincs egyáltalán véleményem. — Miért? — Mert az én szüleim sohasem tudták, hogy mit kell cselekedniük. — Ezt nem értem, kérlek, magyarázd meg! — Az anyám megesett, s mikor összeesküdtek, már egyáltalán nem szerették egymást. — Miattad álltak össze? — Miattam. — Aztán mt történt? — Miattam álltak össze, miattam tűrték egymást, miat. tam gyűlölték egymást, s miattam maradtak együtt. Miattam, miattam, miattam. Mert nem akarták, hogy én szenvedjem meg elrontott életüket. Csak azt nem vették észre, hogy én mindezt tudtam. S annál rosz- szabb volt nekem, hogy mindez miattam történik, de ezt még csak nem is mutathattam. — S most mi a helyzet? — Nem bírtam sokáig. Otthagytam a családot, azt mondtam, önálló akarok lenni, s elköltöztem hazulról. — A szüleid? — Azóta nem tűrik egymást. Elváltak. Nem is olyan ítélet nélküli ez a kislány, mint amilyennek látszik. Mi az mégis, ami szabályozza a gondolatait ? — Volt a szüleidnek sok pénzük? — Ajjé! — Miért mondtad hát az előbb, hogy nem a szerelem a döntő, hanem a pénz? — Mert ezt mondja mindenki. — S te képes lennél csak érdekből férjhez menni? — Hogyisne! — Ez biztos? — Mi az, hogy biztos? Gondolod, hogy ha akartam volna, nem mehettem volna már férjhez, akár milliomoshoz is? — De a barátnőiddel. Azokkal elmentél volna, ha történetesen hárman ülnek a szomszéd asztalnál? £ lpirul, érzi, hogy kelepcé_ be került. Tudom, mondhatná azt is, hogy azt sem gondolta komolyan, de nem szól semmit, tudja, hogy ez csak rontana a dolgon. S én el is hiszem neki, hogy azt sem gondolta komolyan. Csakhát mit lehet tenni? Azt mondja mindenki, hogy így a helyes, így a korszerű, miért ne gondolkozzon hát ő is korszerűen, miért ne éljen, miért ne viselkedjen korszerűen? Ügy érzem, most már megértettem ezt a prágai kislányt. A legnagyobb baja, hogy nem tudja, hogyan is kellene helyesen élni. Csendben bandukolunk hazaféle a zegzugos prágai utcákon s azon gondolkodunk: Hogyan is kellene hát helyesen élni? S huncutul mosolygunk egymásra, mint a csínytevö gyerekek. Nagy csínyt követtünk el, beleláttunk egymás legtitkosabb rejtelmeibe. Többet tudunk egymásról, mintha húsz éve élnénk együtt. Csak éppen egy-két mellékes dolgot kelt még a noteszba bejegyeznünk. — Mit csinálsz te tulajdonképpen ? — Jogász vagyok. Elsőéve! joghallgató. Egyébként ne haragudj, még be sem mutatkoztam. Olinka vagyok. Ser híj az íufCMBŐi Strausz János vagyok, a kassai VSS elsőligás labdarúgócsapatának jobbössze- kötője. 1942-ben születtem, jelenleg a románok elleni VB-selejtezőre készülök, első válogatottságomra. 1. HÉTFŐ: A futballistának a hétfő pihenőnapot jelent. Ez egyszer mégsem az, mért az Ostrava elleni ligamécs- csünket még csütöktökön játszottuk, így ma rendes edzőnapunk van. Az edzés kemény, délelőtt kezdődik és kora délután ér véget. Az izmok alaposan kifárad-* nak, de a zuhany alatt egészen jól érzem már magam. Mire kiballagok a stadion kapuján, nyit a mozipénztár, és én két jegyet veszek estére. Addig persze hazamegyek még és kilenchóna- pos kisfiámat mulattatom. A pirinyó, gügyögő csöppséget élvisszük a feleségem szüleihez, és beülünk a filmszínházba. Kikapcsolódásnak nagyon jó egy kis mozizás. 2. KEDD: A délelőttöt otthon és a barátaimmal' töltöm. Mindén figyelmemet mégis már a délutáni két- kapus tréning köti lé. Nagyon szeretek focizni. Ha labdával találkozhat az ém- ber, s jőnéhány óráig dédelgetheti, olyan örömmel tölti él, mint semmi más. A kétkapus játék után már a holnapi, Prágában sorra- kérülő edzőmérkőzésre gondolok. Egyesületünkből engem választottak az ifjúsági válogatottba, s holnap Pop- luhárék ellen játszunk előkészítőt'. Este repülőgépre ülök, így széréncsére megrövidül a távolság. Prága sem jelent többet égy jó óránál. A Párizs szálló előtt van a találkozónk, az édző ellenőrzi, megérkezett-é mindenki. Egy rövid esti sétával zárul a napom. 3. SZERDA: A Párizs szállóból villamossal megyünk a Tatra Smíchov salakpályájára, megtekintjük a délutáni edzőmérkőzés színhelyét. Az edző ismerteti elgondolását a meccsel kapcsolatban, gyúrás, és már sípjába is fúj a százkilós bíró. Én itt is jobbösszekötőt játszom, mint csapatomban, és élég jól megy a já- ték. Sőt, egy dugóval keserítem Schroifí életét. Sajtos, a jobbhátvéd Lála akaratlanul is nagyon megjárta. Egy lövésembe önfel- áldozóan béléugrott én pedig sérülést okoztam neki, nem is könnyén győgyulőt. Ki vallja kárát? A bratislavai Ostredky nevű új városrészben hatalmas. hétemeletes épület képezi a központot. Ebben az épületben nyert elhelyezést a bratislavai építészeti vállalat ipari-tanuló-otthona. Az internátusbán egyidejűleg 500 ipari tanulót helyezhetnek el. Valóban minden kényelmük megvan. Az építkezés több millióba kerül. A szobák többnyire négyágyasak, a legmodernebb bútorokkal vannak berendezve. A társas helyiségekben is jól érezhetik magukat a tanulók, a korszerű tornatermeket, könyvtárszobákat bizonyára szívesen keresik majd fel. Egyelőre csak az épületek egyik része készült el az internátus mellett, később 21 osztályos szakiskola épül majd fel kényelmes műhelyekkel, ahol 15 szakmában nyerhetnek a tanulók szakképesítést. Az épület közelében sportpályák állnak a tanulók rendelkezésére. Most különösen nagy az élénkség a folyosókon. 300 ipari tanulót szeretnének a következő évre toborozni. Nem csekélység. Az ipari tanulók otthonába fiatal kőműveseket, villanyszerelőket, festőket és mázolókat vesznek fel. Újdonság, hogy bevezetik az osztott osztályokat. Azok a tanulók, akik iparitanuló-szerződésbe lépnek és nincs meg az általános iskolai bizonyítványuk, tovább tanulhatnak és a három év folyamán nemcsak a mestervizsgát, hanem a hiányzó osztályokat is befejezhetik. Péter Zajíc elvtárs, az iparitanuló-otthon vezetője' elmondotta, hogy a felvételi vizsgákkal technikai okokból kissé megkéstek és január helyett májusban tartják meg azokat. A toborzást megnehezíti az a körülmény is, hogy a legtöbb család kivárja, vajon a gyermeküket felveszik-e a középiskolába és ha nem sikerül a felvétel, akkor jelentkeznek ide. így tehát rendszerint azok jönnek ide, akiknek nincs a legjobb bizonyítványuk. Eddig már 75 százalékban biztosították á jelentkezők számát, az iskolaév végéig azonban feltétlenül betöltik a tervezeti létszámot. S. K. Az új tanulóotthon előcsarnoka Egy ér megszakadt a lábában. Bánt, hogy így történt, még akkor is, ha igazán nem voltam hibás. A meccs egy-egyre végződik. Nem is rossz eredmény az A válogatott ellen! Ráadásul egy tizenegyest kihagytunk. Mi is jöhet a foci után ismét? Utazás. A változatosság kedvéért most nem repülővel, hanem vonaton, hálókocsival. Prágában fekszem le és Kassán ébredek. 4. CSÜTÖRTÖK: Amit az eiőbb mondtam, fordítva is igaz. Ha foci után utazás jön, akkor az utazás után ismét foci. Délután edzőmeccset játszunk a kubai válogatott ellen. Nekünk a vasárnapi, Dukla elleni ligamérkőzés főpróbájának számít Sz a nemzetközi találkozó, a kubaiak viszont most gyűjtik csak tapasztalataikat Európában, s ismerkednek alaposabban ezzel a csodálatosan szép sportággal. Sajnos, a mi csapatunk, de főleg az edzőnk, nem sokat okosodott ezen a találkozón. A taktikai variánst nem próbálhattuk ki, mert az ellenfél még a keménynél is keményebb volt, és mi féltünk komolyabb párharcot vállalni. A Dukla nagyon is kemény dió lesz vasárnap, s a sérülések keresztülhúzhatnák elgondolásainkat'. Itt is egy-égyre játszottunk. Este a televíziót néztem otthon. 5. PÉNTEK: Ismét edzés, s megint délelőtt kezdődik. Az edzőnk nemigen kímél, de kell az erőnlét, mert a ligapentokat nem adja olcsón egyetlen csapat sem. Mi már nem félünk a kieséstől, huszonkét pontunk van, és három mérkőzés itthon. Kint csak a Slovan és a Trnava van hátra. Edzés után beszélgetünk még egy, kicsit játékostársaimmal'. A vasárnapi mérkőzés valahogy jobban izgat most, mint máskor. Jelöltek ugyanis az A válogatottba, és vasárnap Marko, a központi tréner utazik le Kassára, hogy játékomat, formámat ellenőrizze. 6. SZOMBAT: Lehet, Hogy hihetetlenül hangzik, de még ma is van délután egy kis izgés-mozgás, illetve: edzés. Vagy talán mégiscsak izgés- mozgás? Ilyenkor ugyanis mindenki azt csinál, amit akar. Minden játékos kap labdát és ki-ki csiszolhatja tudását, kapura lőhet, fejelhet. Ezután jön az összpontosítás, kimegyünk égy üdülőbe, és ott maradunk Egészen a mérkőzés kezdetéig. Esté kilenckor van a taká- rodő, az ébresztő pedig reggel kilenckor. 7. VASÁRNAP: Egy kis kártyázás, sakkozás délelőtt, taktikai megbeszélés és kiadós ebéd. Érdekes, itt kint alig gondolunk a pár óra múlva kezdődő csatára. Pihenünk, társasjátékokat játszunk vagy hetest. Aztán előáll az autóbusz, és felfel vitézek a csatárai Had- baszállunk Pluskalék éllen. Izgulok, hogy jól menjen a játék, mert Marko figyel. Kettő-nullra nyerünk, ádáz küzdelemben. A második i félidőt végig zuhogó esőben játsszuk. Gólt nem sikerült szereznem, de úgy érzem, hogy azért jól játszottam. J Bár Marko is így vélekedne’ | Akkor talán első válogatott- § Ságomat is megérhetném | rövidesen. Ennyi volt egy hét törté- | néte. Többnyire a labda körül forog minden tettem és , gondolatom. A jövő héten jj kezdődik minden elölről, de : a focit soha nem tudnám t mégúnni. (Lejegyezte: Batta György)
