Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1965-05-18 / 20. szám
Pusztai János: Fogadd f* P öszke hanyatt hevert a talpalatnyi tisztáson, s fák koronáin fennakadt, csipkés, kék égdarabot bámulta. Az erdőben kis szél ődöngött, léptei a- lett meginogtak az ágak. Ráhurkolódott Perec emléke. Odaképzelte arra a darab égre; szüzmárlásra sikerült, glóriával. Igyekezett korrigálni, de nem ment. Gondolatban megszólította: — Miért nem vártál meg? Perec mereven mosolygott, nem felelt. ő folytatta: — öregnek lett igaza. Ezzel fogadott, amikor leszereltem: „Na, fiatalúr, mit papoltam? Ne házasodj meg, várj, míg haza jösz"... De látod, melyik húszévesnek lehet eleget beszélni? Nekem állt feljebb: „Te is katonaság előtt nősültél“... öreg fölényesen legyintett: „Az más, az akkor volt.“ Nyugalma kihozott a sodromból. Életemben először káromkodtam előtte: „A jóistenit neki! Miért lenne más?“ öreg elfordult, cigaretta után matatott a zsebében. Anyára tekintett: „Na, mutterka?“ — kérdezte, és felém biccentett. Vasárnap délelőtt volt. Anya fehérkötősen tettvett a tűzhelynél. Csendesen szólt: „Szép, nem mondom“... öreg oldta fel a feszültséget: „Nálam mindenesetre helyetek van, amíg nektek jól esik.“ Anya sietve: „Persze!“ Emlék- szel, akkor mentem hozzád o- lyan izgatottan, s te folyton faggattál, de én nem árultam el, mi történt.» hétig ölelhettél szabadon és jogosan. Megismerni sem volt időd, s nekem menni kellett. Perec, hangjában bizonyos nosztalgiával, ismét megszólalt: — Mondtam: .hagyjuk ezt. Különben is, tudhattam-e előre, hogy mi fog történni? Én nem akarom kicentizni az életemet, nem tudok mártír lenni! Jött Hegedűs (tudod, megírtam neked, hogy vasárnap esténként anyával eljártunk a restibe), mindenáron kellettem neki, s én fogtam a batyumat és átköltöztem hozzá. Tudd meg. vagány férfi, nem áraszt vasszagot, ha hazajön a munkából, és nem gubbaszt örökké a könyvek mellett, mint te. Nem enged dolgozni, az ő jövendő feleségét ne nyüjék el a szövőgépek, és egy zenészfeleségnek reprezentálnia kell. Mostanában az a dolgom, hogy ott üljek a közelében, amíg ő muzsikál. Borzasztóan szeret, és igenis feleségül fog venni... Pöszke kinyitotta szemét, kis ideig hunyorgott, bántotta a rázuhanó fény. Az ég még mindig könyörtelenül kék és tiszta volt. órájára pillantott, feltápász- kodott. Félóra múlva műhelybeli társakkal, Kisjézussal és Gólyával kell találkoznia. A menedékházban jönnek össze. I gyekezett száműzni Perecet, mégis nehezen sikerült. Az utóbbi időben, különösen amióta a törvény — Perec kérésére — kimondta a válást, a műhelyben mértéktelenül sokat káromkodik. Az eI ehúny’ta szemét, így é- lethűen látta Perecet: virgonc termet, körte mell (a jobb bimbón csöpp anyajegy), sudár láb. ravaszdi arc. fiúsán rövid barna haj, barna szem, porcelánfehérségű fogak s rajtuk néhány elmaradhatatlan rúzspetty. Forrósodó szívvel észlelte, hogy Perec ajkáról le- hámlott az előbbi merev mosoly. Komolyan figyelte őt. Pöszke folytatta képzeletbeli beszélgetését. — Én megértelek. Fiatal voltál, és a világPerec váratlanul megszólalt: — Minek ezt feszegetni? — A világ tele van titkokkal, s vonzanak. S nem könnyű i valakire, akit csupán két gyik káromkodás-koszorú után Kisjézus — fekete, alacsony, vállas, fürge legény — felugrott a kormos satupadra, hadonászott, majd elrikkantotta magát: — Ide süssetek, tatingerek! Fogadjunk! Minden káromkodásnak egy sör az ára.. A nyurga Gólyának még a kajla füle is vörös lett., annyira tetszett neki a dolog ö aztán nem fizet rá, az biztos. — Helyes a bőgés, Kisjézus: — kiáltotta, de eszébe jutott, hogy ez a Kisjézus, amilyen agyafúrt fickó, megússza szárazon. Kisjézus másnap egy ötven- lapos kék fedelű füzetet dugott társai orra alá: — Ide süssetek, mit ír éz itta P öszke felkacagfa magát. Kisjézus csajla nyomtatott betűkkel a következőt írta a füzetre: Káromkodás! versenynapló — 1964. — Klassz cím, mi? — dicsekedett. ^ Közben szuszogott a légkalapács, pokoli hőség tombolt a kemencében. Pöszke megfogadta magában, azért se ő lesz az első, aki káromkodik. Csépeltette a vasat a légkalapáccsal. Dél felé elfáradt a keze, a fogóban megbicsaklott a munkadarab, a kalapács lezuhant, a fogó az ablakhoz repült. Káromkodás és üvegcsörömpölés kísérte. Kisjézus elégedetten vigyorgott. Megrebbent. — Nagy süketnek adok enni — gondolta elcsigázottan. — Kezdődik! Szerszámos fiókjából nyomban előszedte az irkát, és bejegyezte: Pöszke — 1 sör. Fizetésig a következő versenyeredmény alakult ki: Pöszke — 17 sör Gólya — 2 sör Kisjézus — 0 sör. Gólya sietett érdeklődni: — Hol isszuk meg? Pöszke volt a vesztes, őt illette a választás joga. Szombat délután a menedékházban. Taxik és motorkerékpárok tülköltek rá a keskeny úton. Csendesen haladt, korán eljött otthonról, ahol minden bútordarabot átitatott Perec emléke s — Pöszkének úgy tűnt — illata. A menedékházban tartós nyüzsgés fogadta. Azért szerencséje volt, a teraszon talált egy szabad asztalt. Kisjézus és Gólya pontosan érkezett — taxin. Pöszke azonnal átlátott a szitán, ezt is az ő bosszantására sütötték ki; ők nem káromkodjék el a fizetésüket... Kisjézus színészkedve szorongatta a kezét, Gólya keservesen nézett körül: — Dögmeleg van. E gyszerre kérték ki mind a tizenkilenc üveg sört. Pöszke unottan nézelődött, titkos remény rágta: hátha megpillantja valahol Perecet? A harmadik sör után kezdte felsza- badultabbnak érezni magát, az ötödiknél pedig tagadhatatlanul jókedve kerekedett. Ekkorára már bükkök mögé hullott a nap. s a menedékház előtti tánctéren meglibbentek az első párok. Pöszkét a szomszéd asztaltól túlzottan kifestett, formás, fiatal nő figyelte. Odalépett, felkérte. . A nő édeskésen tapadt. Pöszke átölelte, és Perecre gondolt. — Jól táncol — dicsérte a lány. Pöszke mosolygott, hallgatott. — Hol dolgozik? Micsoda hülye kérdés, gondolta Pöszke s azt mondta: — Illemhely-bakter vagyok a városnál. A lány megbotlott, halvány hangon bocsánatot kért, egy perccel később rosszullétre panaszkodott, s visszakísértette magát az asztalhoz. Pöszke nem érzett bűntudatot. elégedetten nézte az ittasan röhögő Gólyát és a hadonászó Kisjézust, aki elrongyolt vicceket mondott. Pöszke a festett lány felé sandított, olyan mohón füstölt, mintha attól tartott volna, hogy ellenkező esetben megpené- szedik. Pöszke arra gondolt, megszerzi magának ma estére, de nem volt olyan részeg, hogy kedve legyen bocsánatot kérni. Társaihoz fordult: — Dobjak fel egy-égy konyakot? Romániai magyar irodalom • Romániai magyar irodalom • CB >> 05 cb s fi 'CB s o os s 2, o T3 O U U CB 05 CB £ e 'CB £ o ÖS TÓTH ISTVÁN: Javaffzal Sárpuha éjszakákon duruzsolnak a bádogcsatornák. Hallgatom őket tejszínii reggelekig. Indulnak az éltető nedvek a fák és a föld csatornáiban; valahol megnyílt egy zsilip. Duzzad a föld, mint a csírázó magház, teremni akar. Duzzadnak a pöttömnyi magvak is, nélkülük nem hajtana egy csírát sem a föld. Teremni készül a világ. Készülj fel te is, add hozzá kész önmagadat. Romániai magyar ' S3 o 3 OS 0 Légy egyszerű és biztos dolgaidban, mint a termőföld, £ vagy mint a szűkszavú parasztok. o f u MAJTÉNYI ERIK: i* CB >, 05 CB £ e >CB B © os S j© 'S o jj sCB >> Cl CB s 2 c 'CB £ o OS Mintfejszenyél.. Mint fejszenyél, simulj tenyerébe a vásznat varázsold fehérre; ha csókolsz, annál édesebb csók ne legyen, s ne félve tedd; értékednél ne mutass többet, de langyos se légy, mert kiköpnek; s hogy hétalvókat vígan költhess, jókor, s ha kell, kétszer is zörgess; lényegét tárd föl az anyagnak,, s ami több az anyagnál, annak; ahol megfordulsz, sose mondják: „lehet, hogy itt járt“; mások gondját le ne vesd, mint megunt ruhádat; ne sivalkodjanak utánad apátián ígéreteid; annál, ami tőled telik, csak annyival kell mindig többet adnod, amennyire magadon titkon tartod. Ez nem malaszt, nem is tanács, de próbálj belül szalma-üresen élni sóvár kis percek kamattalan hitelén, s tán sikerülni fog... Te szegény. rsi 00 2 a D X a N © s Szívemen színék melegednek, és színek vacognak felette (annak mondom most versemet, ki a színeket mindig is szerette). Szivárvány színei közül, ha éppen könnyű kedvvel lépek, beborítani a világot szívemről tűzszín leplet tépek. De ha léptem élnehézül, hisz nem kerülhet el a bánaí, a legdermesztőbb kékjeimből hasítok fétyolt a világnak. Minden a béke és harag színeit hordja körülöttem: nem lehet élni, halni sem, színetlen, szívtelen közönyben. S3 0 3 B5> s 05 3 09 CQ 1 I n. EL o 3 S3 I £ű> s Ml 09 Ms 3 S3 CQ V! s Romániai magyar irodalom • Romániai magyar irodalom • Romániai magyar Szabó Zoltán: a halak nem boldogok Tinka számára lassan-jövő jóbarát lesz az este. Pedig mennyire gyűlölte ez idáig. Da amióta napközben Berta néninél van, szenvedés lett a legfényesebb nappal is. Pedig ragyogó, elegánsan berendezett szobában él Berta néni Tízesével sorjáznak a könyvek a polcokon, s ablak előtt üvegbe zárt tengerek az akváriumok... És az akváriumban örökmozgó, fáradba. tatlan halak. Viszont az ablakba nem lehet kiülni, hogy legalább nézze a többi gyerek játékát. Halkan, óvatosan kell közlekedni a szobákban, és tilos bármihez is hozzányúlni. Ellenkező esetben felharsan Bérta néni hangja; — Ne piszkáld, te, ne piszkáld! — Csak meg akartam nézni... — Akkor a szemeddel nézd, Ne a kezeddel. így lesz ez mindaddig, amíg mamát meglátogatja a gólya. Csak találja meg a kórházat ebben a nagy hófúvásban... De megtalálja, mert mikor ő született, akkor sem mentek az emberek hidegért a szomszédba. Szóval a gólyától függ minden. És ha már éppen akkor jött rá gyerekhozás, amikor az óvodában téli szünetet tartanak, akkor legalább emelgesse szaporán a szárnyait. Mert minél fürgébb a gólya, annál hamarabb hazamehet Tinka. Mert Apa csak este jön Tinka után. Addig peFELHÍVÁS! Kérjük azokat az iskolatársakat, akik az 1950/51. tanévben növendékei voltak a bratis- lavai Magyar Pedagógiai Gimnáziumnak, hogy a magyar tannyelvű iskolák fennállásának 15. évfordulójára tervezett ünnepélyes diák- találkozó megrendezése érdekében legkésőbb 1965. május 17-ig küldjék meg levélben címüket a találkozó előkészítő bizottságának. Cím: Mikus Sándor, ZDŠ, a SVŠ s vyučovacím jazykom maďarským. BRATISLAVA, Dunajská 33. A további tájékoztatást mindenkinek személyre szóló levélben adja meg az előkészítő bizottság. dig tilos kimenni az udvarra, és úgy kell viselkedni, hogy... — Ne csapkodd az ajtót, mert itt nem vagy kocsmában! — Miért nem csukod be az ajtót, nálatok lepedő van? Tegnap sikerült kilopakodni az udvarra. Hóembert gyúrtak a tapadó hóból. Aztán hógolyóz. tak. Egy kemény hógolyó pontosan szemen találta. Akarata ellenére sírt, csupáncsak azért, mert elviselhetetlen volt Berta néni sopán- kodása; — Vakíttasd meg magad, te. Jöjjön csak az apád, beárullak, hogy milyen szófogadatlan vagy Na, bőgj csak, a fene a bőrödet! Délután a kislány térült-fordult unalmában. Véletlenül levert egy tányér kocsonyát a kony. haablak párkányáról. — Megmondtam, hogy hagyj békét az ablaknak ?! Berta néni ingerült lett, és lekent Tinkának egy taslit: — Sírjál! — Nem sírok, na. — Még szemtelen is vagy? Az isten soha nem adja meg, hogy hazavigyenek. Ogy élsz itten, mint hal a vízben, mégis piszkoskodol ?! Takarodj a szemem elöl. Más boldog lenne a te helyedben. Tinka mereven nézte az akvárium élővilágát. Jót fejlett, lusta mozgású gurámi-hal meresztette mozdulatlan gyöngyszemeit a kislányra. Lanyha uszonycsapásai nyomán hullámzott a növény dzsungel. Apró, fürge mozgású zebrahal húzta el a csíkot a nagyszamár gurámi előtt, A lomha, lávatag állott megszokott, szórakozott mozdulattal utána kapott. — Berta néni, ez a ronda hal meg akarja harapni azt a kicsi ügyest! Öklével verte az akvárium oldalát. A sebbel- lobbal érkező Berta néni alig tudta lecsendesíteni; — Betörik, te, mit csinálsz? — Meg akarta harapni! — Dehogy akarta. Csak játszanak. Alig tudta a kislányt lecsendesíteni. És nagy. lelküen, mintegy ellensúlyozni akarván az e- löbbí taslit, bekapcsolta az oxigénfejlesztőt. A halak megelevenedtek, valósággal fejest ugrottak, az oxigén-vulkánba. Nekivadultak a nagy rohangálásban, szűk lett számukra az ü- veglapokkal határolt akvárium és hökkenésük- ben volt valami eszeveszett kétségbeesés, amint visszapattantak a csalóka üvegfalról. És akkor Tinka minden békülési szándék nél. kül, megfellebbezhetetlen filozófiával kimondta: — Akármit is mond Berta néni... Akármit is mond, a halak nem boldogok.
