Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-05-18 / 20. szám

* A twlszt rabságában '(Oldŕlch Karásek felvételé)' ANDRÉ MAUROIS: BIZONYARA MEGLEPŐDSZ, DE AZ ÉN ELGONDOLÁSOM SZERINT A SZERELEM ÉS A HÁ­ZASSÁG KÉT KÜLÖNBÖZŐ DOLOG". írásokhoz, ne legyenek előíté­letei, tökéletes társadalmi ét intim partnerük legyen. És mit várnak a jövendő fe­leségüktől? Szerény, praktikus, tartózko. dó, hűséges legyen, kötelesség - tudó, szorgalmas, tisztaságsze­rető és házias. Kihangsúlyoz­zák, hogy jól tudjon főzni, nyugodt természettel bírjon, sohase legyen ideges, ingerlé. kény, érzelmileg mindig ki­egyensúlyozott legyen. Érdeklő­dése középpontjában a család álljon. F eltűnőén kicsi azoknak a száma, akik ugyanolyan tulaj­donságokkal ruházzák fel kép­zelt barátnőjüket és feleségü­ket is. Általában mindannyian nagy különbséget tesznek. Az is előfordul, hogy külsőleg is megkülönböztetéseket tesznek. A lány, akivel járok, az szőke legyen, a feleségem fekete. — Írják. Többnyire csak eszmény­képeket hajszolnak és a való­ságban gyakran azzal is meg­elégszenek. hogy tetszik a lány szeme vagy a hajszíne A külső tulajdonságokat túlértékelik. Többnyire olyan tulajdonságo­kat emelnek ki, amelyekkel aj életben csak ritkán találkoz­nak. Olyan rendkívüli szépsé­gekről álmodoznak, amilyenek valóban csak a fimvásznon láthatók, csakis azért, hogy társaik irigyeljék őket. Ezek a fiatal emberek azt vallják, hogy a jó feleségnek egészen más típusnak kell lennie. A feleség ne legyen olyan mint egy tetszetős, dobozba csomagolt ékszer, hanem legyen szerény, türelmes, igénytelen és ko­moly, hiszen nagy feladat vár rá: a család gondozása és a gyermekek nevelése, A jó fele­ségtől megkívánják, hogy min­dig megbízható, értelmes és jellemes legyen. Az a vélemé­nyük, hogy nem szeretnének olyan feleséget, akire állandóan féltékenykedni kell és nem tud­na gondoskodni a család jólé­téről. Szembetűnő, hogy a lányok megítélésénél is két mértéket alkalmaznak. A fiatal férfiak­nak és lányoknak is azt ajánl­juk, hogy revidiálják nézetei­ket, ne tegyenek olyan különb­séget azok között, akikkel jár­nak és akiket feleségül akarnak venni. Hiszen a lányokkal csak akkor kerülnek közelebbi barát. ságba, hogyha számolnak azzal, hogy házasságra kerül a sor. Azt akarjuk, hogy a házassá­gok jól sikerüljenek. A legtöbb válóok is onnan származik, hogy ilyen éles ellentétbe he­lyezik a barátnőről és a fele­ségről alkotott elképzeléseiket. Ugyanez a megállapítás a lá­nyok részéről is fennáll. Ezért partnerünket — partnernőnket gondosan és reálisan válasszuk meg, sok családi tragédiát ke­rülünk így el. • • izgatottan vártak. Aztán a tá­volból robbanások sora hal­latszott. A fő feladatukat telje­sítették — most védelmet kel­lett keresniük. AZ ÉLET GIBRALTÁRBAN VAR Ordcgőfe úsznált Bordeaux kikötője felé Itt azonban a parancs- hajót aláaknázták. Hasler visz- nok hibát követett el. Megpa- szatért a csónakba és teljes Egész héten lopott ruhában rancsolta, hogy a csónak evez- erővel evezett, hogy minél vándoroltak, répát ettek és zen a két hajó közt lévő mint- messzebbre jusson a kikötőtől, puszta ég alatt háltak. Végül Sgy kétméteres átjáróba. A Amikor mintegy kilométerre Touffec városkához érkeztek, következő pillanatban már eltávolodtak, kezet fogtak, egy- mintegy 80 kilométerre Bor­csapdában is voltak. Ugyanis másra néztek és kiléptek a deaux-tól. Itt — az utasítás a hajók közeledni kezdtek egy- partra. szerint — a „Cafe de Paris“­máshoz és a köztük lévő hely Reggelig néhány kilométerre ban kellett volna jelentkezniök, rohamosan szűkült. Hasler és Bordeaux-tól jnagas fűben fe- de nem tudták megtalálni. Egy Sparks teljes erővel eveztek küdtek. Az órájukat nézték és bisztróba tértek be. vissza, de már késő volt... a ke­nu fakeretje hangosan elpat­tant. Kezükkel a két oldalról kö­zeledő hajóknak feszültek, az­zal a nevetséges szándékkal, hogy eltávolítsák őket egymás­tól. Érezték, hogy elvesztek és testük nyomorult maradvá­nyait reggel a németek vakar­hatják le a hajók oldaláról. Ebben a pillanatban azonban a hajók megállották és lassan is­mét távolodni kezdtek egymás­tól. Megmenekültek — csó­nakjukba még csak be se folyt a viz. Ez annak köszönhető, hogy Hasler elkészítésüknél következetesen ragaszkodott az irokézek ósdi eljárásához. Hasler ismét elmerült és folytatta munkáját'. Négy percig maradt a víz alatt. Amint Sparks a csónakban várako­zott, a fedélzeten szolgálatot teljesítő német katona rávilá­gított a villanylámpájával. Sparks a robbanóanyag fölé ha­jolt, amelyet a térdén tartott, hogy a katona meg ne láthassa és ebben a pózban megmere­vedett. Ügy festett, mint vala­mi semmiből felbukkanó ősi szobor. A fény rajta nyu­godott és a csónak csendesen ringott, míg csak bele nem rin­gatta az árnyékba. A katona el­oltotta villanylámpáját és bi­zonyára arra gondolt, hogy reggel beteget jelent, mert az Angol tengeralattjáró Bordeaux-nál felrobbantott egy idegei annyira kimerültek, hogy német hajót. A felvételt a német hajó első tisztje ké­éjjel ősszörnyeket lát. szítette a mentőcsónakból — a kapitány a fedélzeten ' Fél óra alatt mind a négy maradt. Néhány pillanat múlva meg­tudták, hogy élelmiszerjegyre van szükségük. A rendelést már nem lehetett visszavonni, mert a leves előttük állott. Fölibe hajtották a fejüket és szür- csölve kiitták közvetlenül a tá­nyérból. A pincérnö mozdulat­lan arccal állott fölöttük és is­mételten kérte az élelmiszer­jegyeket, Kényelmetlenül tö- rölgették a szakállukat, miköz­ben a pincérnő alaposan végig­mérte és felszóllította őket, hogy kövessék. Nem akartak botrányt kelteni, inkább kö­vették és a sorsra bízták ma­gukat. Az első emelet egyik üres szobájába vezette őket és kí­vülről rájuk zárta az ajtót. Éppen azon törték a fejüket, miként juthatnának az abla­kon keresztül a földre, amikor egy feketébe öltözött nő lépett a szobába. Haslerhez fordult és tökéle­tes angolsággal beszélni kez­dett: — Jól tették, hogy nem a „Cafe de Paris“-ba mentek. Ugyanis egy hete lefogták ott az embereinket. És engedjék meg, hogy gratuláljak önöknek. Mind a hat hajó elsüllyedt. Sajnos, a másik csónak legénységét, Savers kapitányt és McKinnon hadnagyot elfogták és kivé­gezték. Készüljenek fel, húsz perc múlva indulnak. Az asszony elment és az an­golok úgy néztek utána, mint valami jelenés után. Később megtudták, hogy a Secret ser­vicének dolgozik. Ennek a tit­kos szolgálatnak a hosszú ke­zei aztán egyik helyről a má­sikra adva eljuttatták őket Gibraltárba. Ez az út öt napig tartott. Az utolsó kéz német generálisnak a csónakján jut­tatta őket tovább. Jól ápolt kéz volt és nagy aranygyűrűt viselt ezzel a felirattal: „Hűség vagy halál!" Odahaza VI. György an­gol király a legnagyobb angol kitüntetést adományozta ne­kik. )J. D. Sanderson nyomán) ! 20 éves - 23 sorban nyilatkozik Vačkovič Magda az Alacsony-Tátra üdülő­házának takarítónője. MI VOLT AZ ELMŰT HÜSZ ÉVBEN A LEGJOBB? — Az, amikor jegyben jártam az egyik üdülővel. MIRE GONDOL A LEGGYAKRABBAN? — Arra az időre, amikor el voltam jegyezve. MI VOLT A LEGROSSZABB ÉLMÉNYD? — Az, amikor eljegyeztek. MI VOLT A LEGROSSZABB ÉLMÉNYED? — Az, hogy szakítottunk. MILYEN A VISZONYOD SZÜLÉIDHEZ? — Amikor már nem válaszolt, tanácsolták, hogy többé ne írjak neki. VAN KIHEZ FORDULNOD, HA VALAMI KÍNOZ? — A karbantartónkhoz, már idősebb és megérti, hogy amikor eljegyeztek.. MIT SZERETNÉL AZ ÉLETEDBEN VÉGHEZVINNI? — Férjhez menni, szépen berendezett lakást szerezni, gyerekeket szülni és boldogan élni. MIÉRT DOLGOZOL? — kelengyére keresek. Van már ágyneműm, törül­közőm, szőnyegem, csak bútor hiányzik. ÜL ÉS MERENG. MIRE GONDOLSZ MAGDA? — Amikor el voltam jegyezve... És a huszonharmadik sornál minden kezdődik élűről. SzinészjeliMjeink is színpadokon A Színművészeti Főiskola végzős hallgatói május 8-án érkeztek meg egy újabb arany­éremmel és első díjjal Francia- országból. Erről az útról be­szélgettem Marian Labudával. negyedéves hallgatóval. — Milyen érzés volt, mikor útra keltetek Nancy felé? — Nehéz erre válaszolni. Annyi érzés kavargóit bennem, hogy azt lehetetlen megírni, s nem is találnék szavakat ki­fejezésükre, Itthon nagy sike­rünk volt a bemutatásra szánt darabbal (Kyrmezer: Komédia a gazdag emberről és Lázár­ról), de nem tudtuk, hogyan fog tetszeni a franciáknak. Lámpalázban tehát nem szűköl­ködtünk. Az első díjra nem mertünk gondolni, de anélkül Is szégyelltünk volna hazajönni. — Amint már tudjuk, győz­tesen jöttetek vissza, arany­érem birtokosai lettetek újból. Talán nem is kellett volna any- nyit idegeskedni! — Ezt nem merném állítani. 22 állam 25 színjátszó csoport­jával kellett megbirkóznunk. Idesereglettek Európából. Ázsiából, Észak- és Dél-Ameri- kából és Ausztráliából. Hogy az első díj a miénk lett, azt mon­dom amit mondani szokás; vé­letlen. — Kik vitték el a második és a harmadik díjat? — Biztosan megörvendezte­tem az Üj Ifjúság olvasóit, mert a második díj a finneké lett, s a harmadikat úgyszintén rokonok kapták, a magyar főis­kolások, akik Csokonay Vitéz Mihály „özvegy Karnyóné“ c. darabját mutatták be. Nem volt könnyű díjat nyerni, mert a zsűri komoly szakemberekből és kritikusokból tevődött össze. Az elnök pl. Armand Salecrou, a híres drámaíró volt. — A verseny Nancy-ban volt Hogyan jutottatok el Párizsba? Meghívást kaptunk a Nemze­tek Színházától mint nyertesek. Nem akarok dicsekedni, de nagy sikerünk volt. A siker alatt értem a dobogást, üvöltö­zést is, (ez a mi színházaink­ban ismeretlen). Ha már a kö­zönségnél tartok, meg kell em­lítenem azt is. hogy Párizs fiataljai „lezseren“ öltözve jár­nak színházba. Azt tartják, hogy nem mindig a ruha teszi az embert, hanem az a fő, ami a fejben van ... — Mi szépet láttatok Párizs­ban? — Hm ... Megint szóhiány­ban szenvedek Mindent..., amit egy külföldi turista megláto­gathat. Megcsodáltuk a Louv- re-ben Mona Lisát, s a modern festők alkotásait. Jártunk a hí­res Sorbonne egyetemen, a Pla­ce Pigalle közelében vol­tunk elszállásolva), a Latin ne­gyedben étkeztünk, s persze amennyire időnkből és pén­zünkből tellett, a színházakat sem hagytuk ki. — És a francia fiatalok? — Olyanok mint mi. Egy ki­csit jók, egy kicsit rosszak, attól függ. hogy milyen idős ember mond róluk véleményt. Én azt mondhatnám, hogy a lelkesedésükből egy kicsit aján­dékozhatnának nekünk. S a lá­nyok? A mieink szebbek. Huli­gánok? Azok mindenütt akad­nak ... Beszélgetett: Jánosy Katalin * FELHÍVÁS A boldogi kézilabda szakosz­tály barátságot szeretne kötni egy Boldoghoz hasonló létszá­mú (3.300) csehszlovák köz­ség fiataljaival sportolás, kul­turális kapcsolat és kölcsönös látogatás céljából. A sport te­rén mérkőzéseket szerveznénk, a kulturális tevékenység során pedig dallal és táncban bemu­tatnánk a boldogi népi szoká­sokat. Elképzelésünk szerint ez év nyarán, esetleg más idő­pontban is találkozhatnánk. A választ a következő címre kér­jük: Pádár Béla, Boldog Kos­suth u. 8. Magyarország. Az első kérdésre — hogy mi. lyen lánnyal szeretnének járni — általában a legkonkrétabb válaszokat adták: szőke, sötét- barna, nagyon karcsú vagy tel. tebb legyen, jómegjelenésű, hosszú hajú, pisze orrú. A fe­leletekből látni, hogy az esz­nyűkben vagy máshová a szí­nésznők fényképeit, Azt szeret­nék, hogy ideáljuk hasonlítson ezekhez a színésznőkhöz, műt a. tós, hipermodern legyen, a leg. divatosabban öltözködjön, örök­ké vidám, jókedvű legyen, ne ragaszkodjon a társadalmi elő­Sokan osztják ezt a nézetet és az a véleményük, hogy a szerelem és a házasság fo­galma két különböző kategóriá_ hoz tartozik és nehéz össze­egyeztetni. Lehet, hogy ez a megállapítás meglepő, de úgy találjuk, hogy valóban reális, amint ahogy azt a 19 és 20 éves nőtlen katonák névtelenül kiál- lított kérdőíveiből is láthattuk. A legjobban az érdekelt min­ket a kérdőívek kiértékelésénél, hogy milyennek képzelik el ezek a fiatal emberek azt a lányt, akivei járni szeretnének és milyennek a jövendő felesé­güket. A feleletekből kitűnik, hogy a legtöbb katona, — aki a kér_ dőíveket kitöltötte —, olyan lánnyal szeretne járni, aki fel- tűnőén csinos, jól öltözött, ele­gáns, míg olyan lányokat sze­retnének feleségül venni, akik szerényebb külsővel rendelkez­nek, háziasak és meg vannak az előfeltételeik ahhoz, hogy kellemes, nyugodt családi éle. tét teremtsenek. ményképiikről fizikai értelem­ben már sokat gondolkodtak. Sokan az ismert színésznőket például véve, Bardot vagy Loren szerint képzelik el ideál­jukat. Megszokott jelenség, hogy az eszményképet a köz­élet vezető személyiségei sze­rint képzelik el a fiatalok és magánéletükben az ilyen körül _ rajongott szépségeket veszik mértékül. Nemcsak a fiatal ka­tonák ragasztják ki a szekré-

Next

/
Thumbnails
Contents