Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1965-05-18 / 20. szám
3 zselízi 3 blub SIKEREIRŐL Nemrégiben Zsellzen jártam. Ellátogattam az általános műveltséget nyújtó középiskolába is. A folyosón kellemes tánczene ütötte meg a fülemet. Benyitottam a terembe, ahonnan a zene szűrődött ki; s így hozott össze a sors Kulcsár Bélával, a Zselízi Általános Műveltséget Nyújtó Középiskola mellett működó B klub-zenekar vezetőjével. A zenekar éppen gyakorolt. A szünetben beszélgetésbe kezdtem Kulcsár tanító elvtárssal, akitől megtudtam, hogy a zenekar két évvel ezelőtt alakult. Azóta sok sikert arattak, gazdag tapasztalatokra tettek szert. A továbbiak során elmondotta, hogy a zenekar vezetését önként vállalta. Szívesen emlékezik vissza ipoly- sági éveire, ahol közelebbi kapcsolatba került a zenével. A zenekar állandó tagja volt, nagyon megszerette a muzsikát. Ott is érettségizett. A főiskolán is foglalkozott zenével, s most sem tud nélküle élni. Mindehhez hozzá kell tennünk, hogy matematika-fizika szakos. Szívesen, nagy igyekezettel foglalkozik a zenekarral, melynek tagjai a következők: Gréci Géza, Szenei János, Tolnai Géza, Paulisz Tibor és Tóth Géza. Valamennyiükről a dicséret hangján beszél. — Miért kapta a zenekar a B klub elnevezést? — érdeklődöm. — Azért, mert a tagjai valamennyien B osztályos tanulók voltak megalakulásakor — feleli mosolyogva. — Melyek a zenekar legemlékezetesebb sikerei?—teszem fel a további kérdést. — A zenekar már számtalanszor fellépett a nyilvánosság előtt. A választások idejére külön műsort állítottunk össze, mellyel rendszeresen szerepeltünk. a környező falvakban Is. Iskolai ünnepségeinket nem lehet elképzelni a B klub jelenléte nélkül. Hazánk felszaA zselízi B klub zenekara badításának 20. 'évfordulójára is nagy igyekezettel készültünk. Községünk a felszabadulása évfordulójának előestéjén igen nagy sikert arattunk. A helyi CSISZ táncmulatságai alkalmával is mi szolgáltatjuk a talpalávalót. Zenekarunkat mindenütt kedvelik. Iskolánk a sződói szövetkezetei patronálja. Évzáró közgyűlésükén is sikeresen helytálltunk. A legnagyobb sikerünknek mégis azt tartjuk, hogy a járási ifjúsági alkotóversenyben a legjobbak közé kerültünk s ezért elismerő oklevelet kaptunk. — Mi a zenekar további célkitűzése? — Az utánpótlás állandó biztosítása, az ifjúság és a széles néptömegek szórakoztatása. Repertoárunkat állandóan bővítjük. Népszerűsíteni akarjuk a legújabb tánczenét is. — Minek köszönhetik sikereiket? — A rendszeres gyakorlásnak — szól a rövid, de meggyőző felelet. Kulcsár tanító elvtárs az osztályokban is jő munkát végez. Már több kitüntetésben részesült pedagógiai munkájáért. így van ez rendjén. Ilyen emberekre van szükségünk, akik szocialista társadalmunk minden szakaszán becsületesen megállják a helyüket. Veress Vilmos bolyongás a BARRANDOV filmgyárban Olláry Melánia énekesnőt Gondolom, az olvasók e- lőtt nem ismeretlen, a név, hiszen viselője híres énekesnő. Otthonosan mozog az operában, a táncdalban s ha kell a népzenében is. Előadásmódjára a tökéletes átélés jellemző. Hosszú ideA fővárosban eső szitál. A Vencel téren kigyulladnak a színes reklámok, csúcsforgalom van. Ilyenkor nehéz feljutni a járműre, amely célhoz visz. A Barrandov felé vezető úton végig emelkedők, kanyarok. Alattunk álmosan hömpölyög a Moldva. Gyönyörködöm az esti Prágában s egyszerre a kalauz figyelmeztetése harsán: végállomás!... A rövid utca végén hatalmas, részleteket. Innen az Európa- stúdiőba látogatunk. A képekhez tartozó szöveget, zenét, zörejt ellenőrzik itt. Ezután következik a próbavetítés. Kalauzolás közben a segédrendező a filmet ismerteti. — A szöveget Grossmann Ladislav, szlovákiai származású író írta, műfaja tragikomédia. A cselekmény a szlovák állam idején játszódik, a zsidóüldözések kezdetén. A filmet neves A késő órákban még eljutok a filmgyár zenetermébe, ahol Zdenek Liška kísérőzenéjét veszik fel. Az első képekhez cimbalom és hegedű hangja adja az aláfestést. A zeneszerző és Klos rendező is jelen vannak, feszülten figyelik a kép és a zene összeolvadását. A néző nem is gondolja, mennyi idegfeszítő munka kell ahhoz, míg megszületik egy- egy új alkotás, a sok-sok méter filmszalag. A csehszlovákiai filmgyártás jó úton halad, bizonyságul szolgálnak a filmfesztiválokon elnyert diplomák, díjak. Reméljük, hogy az „Üzlet a korzón“ is gazdagítja filmművészetünk hírnevét. Kőszegi Zsuzsa FÄBRY ZOLTÁN az úttörők körében ■I Csapatunk vezetősége az egyik csapattanács- mm gyűlésen elhatározta, hogy iskolánk tisztelet- ' beli úttörőjévé avatja F á b r y Zoltánt, a cseh- 01 szlovákiai magyar irodalom kiváló képviselőjét. _ Az elhatározást tett követte. Az avatás ünnepi pélyes keretek között történt. Az úttörőnyak- ■| kendőt iskolánk legfiatalabb úttörője, Száraz Miklós adta át a nagy írónak. Utána kultúrmű- ■ sor következett. mám Ügy érezzük, barátságunk még jobban mege- ™ rősödött Fábry Zoltánnal. Csabádi Mária VI. A oszt. Rozsnyó ig a bratislavai Tatra revil- ben szereplt a „Hét év házasság" című darabban. Az utóbbi időben főleg külföldön vendég szerepel. Érsekújváron született. Már korán elhatározta, hogy énekesnő lesz. Még csak elsőéves hallgatója volt a konzervatóriumnak, amikor a Szlovák Nemzeti Színház kórusának tagja lett. Az 1949-50-es tanévben ösztön, díjasként a budapesti Zene- akadémián folytatja tanulmányait. Tanárai Forrai Miklós, Kodály Zoltán voltak. Kodály népzenére tanította. A magyar fővárosból gazdag tapasztalatokkal tért haza. A rádióban először Lomnická néven szerepelt 1946- ban. S ekkor váratlan fordulat következett. A kassai rádió meghívására műsor- szerkesztőnek szerződött. Toperczer Béla bíztatása alapján kezdett táncdalokat énekelni, de még nem vált meg az operától sem. 1958-ban végleg döntött. Felmondott az operának, táncdalénekesnő lett és bejárta egész Csehszlovákiát. Még ebben az évben Miroslav Kefurt együttesével Prá. gában szerepelt. Fővárosi szereplése előtt egy héttel ugyanazon a színpadon Yves Montand énekelt. Mégis felejthetetlen nagy sikert a- ratott. Kevesen tudják, hogy Olláry Melánia a szlovák tánczene legaktívabb propagálója. Már vagy 4 000 levelet kapott, Csehszlovákia különböző részéiről, s ezek legtöbbjére személyesen vá. laszolt, mellékelve egy-egy szlovák slágert. Mondanunk sem kell, hogy ezzel népszerűsége még inkább emelkedett. Első külföldi útja Lengyelországba vezetett 1963- ban. Ezután következett Bulgária, Jugoszlávia, Románia, Németország. A németországi turné hét hónapig tartott. — Milyen egy énekesnő magánélete ? — Nem olyan, mint amilyennek a közönség feltételezi. Olláry Melánia élete nem „zajlik", hanem szakadatlanul munkában telik. Szeret főzni és igazi magyar konyhát vezet. Gyakran utazik férjével dr. Hla- viékával bejárták az egész Szovjetuniói és Afrikát. E- gyébként most készülődnek a 10 éves házassági évforduló megünneplésére. — Szenvedélye? — Bélyeggyűjtés, fényképezés. Szeret olvasni, kedvenc írói Remarque, Mňačko. Blažková. Olláry Melánia nagyon i- gény es repertoárjára. Igyek. szik olyan számokat előadni, amelyek egyéniségének meg. felelnek. Reméljük, hamarosan viszontlátjuk hazai színpadon is! Ivicze Dóra Ida Kaminská és Jozef Kroner az Üzlet a korzón című film főszereplői. szürke épület. Kíváncsian lépegetek felé, vajon milyen ez a világot celluloid szalagra rögzítő gyár? A portás bácsi kedves szigorral fogad' Érkezésemet telefonon jelenti. — Idegeneknek tilos a bemenet — oktat, és el is tévedne a folyosók, ajtók, lépcsők, átjárok tömkelegében. Néhány perc múlva megjelenik Pavlátová Zdena, az „Üzlet a korzón“ című film segédrendezője. Együtt megyünk a Moszkva stúdióba, ahol az említett filmen végzik az utolsó simításokat. Ezzel az alkotással veszünk részt az idei cannes-i filmfesztiválon — tájékoztat Pavlátová. Közben kigyulladt a piros jelzőlámpa. folytatódik a munka. A hangmérnök vezetésével technikusok próbálgatják a hangok színezetét, erősségét, aprólékosan megbeszélve a művészek rendezik. A forgatást nyáron Szlovákiában, Sabinov városka főterén végeztük, mivel 1938 óta itt semmi változás nem történt. Ezért találták legmegfelelőbbnek a helyet. A felvételek Vladimír Novotný operatőr munkáját dicsérik. A főszerepet Ida Kaminská, a varsói zsidó színház, valamint Jozef Kroner, a bratislavai Hviezdoslav Színház tagja játsszák. A barrandov! filmgyár több hektár területen húzódik. Külsőleg olyan, mint egy városnegyed. A megszámozott épületek között kis utcák vezetnek, ezeket fák szegélyezik. Este van, de a gyár területén nappali a forgalom; teherautók, traktorok járnak le s fel. A szomszéd épületből a vágók ablaka világít, „szabják“ az új filmkockákat. A túloldalon az étterem dolgozói a holnapi ebédhez készítik a nyersanyagot. Prágai szerelmesek Foto: Kovács Antal Monoszlóy M. Dozső A szerző a szlovákiai magyar irodalom kiemelkedő képviselője. Elsősorban mint költő vált imertté. de jelentek meg prózai írásai, novellái is. Legújabb kötete két évtized prózaterméséről ad áttekintő képet. Az elbeszélések nem időrendi sorrendben, hanem egy-egy téma köré csoportosítva kaptak helyet. Az összetartozás laza, mégis megkönnyíti a tájékozódást. Az álmodozó, a Szűzi és a matrózok, az Élet Mihály három szerencséje, a Csoda a tanyán és végül az Egy szürke élet készen adja az olvasó elé a képet: íme az író így foglalt állást különböző időkben a felvetett problémával kapcsolatban. Két évtized hosszú idő, emberi élettel, de írói úttal mérve is az. A Szűzi és a matrózok második világháborúbeli történeteinek színvonala még távol van a Villamos alatt kiforrott írásművészetétől. A megtett út azonban csak így teljes, így áll előttünk minden szépítés nélkül, töretlenül. Az egyes ciklusokon belül is lemérhető az előrehaladás. Az álmodozó Vak Pistája (Vak Pista házassága) fizikai körülményei folytán képtelen a valóság felismerésére A Trombita boldogságra vágyó Szabó Zsuzsija előtt már nem áll ilyen akadály, rossz emberismerete viszi a sorozatos csalódásokba. A címadó novella tehetetlen hőse, Péter felett pedig már határozottan pálcát törhetünk: cselekedetekre van szükség, így leszünk csak jövőnk uraivá. Élet Mihály más-más alakban felbukkanó figurája az elbeszélések legnagyobb csoportját fogja össze. Hol színész, hol kórházi beteg, másutt féltékeny férj, vagy szerelemre vágyó öregember. Ecce homo! — ilyen az ember, ilyenek vagyunk. Önzőek, hiúak, de szén\ villamos alatt vedőek és megalázottak is. Az Ápolónő — nemcsak e ciklus, de a kötetnek is egyik legsikerültebb darabja — arra mutat, hogy az író mesteri ábrázolója az emberi lélek természetének. Élet Mihály ezúttal súlyos beteg, kórházban fekszik. Elfogadja, sőt elvárja a kötelességén túl is sokat megtévő lány segítségét, de mihelyt felgyógyul, s többé nincs szüksége rá, tudomásul sem veszi az ápolónő felébredő érzelmeit. A téma könnyen szentimentaliz- musra csábít. Itt azonban nyomát sem találjuk ennek, a kéť ember kapcsolatának érzékeltetése mindvégig a valóság keretei között maradt. A kidolgozás nem mindig ilyen árnyalt, mint az Ápolónő esetében láttuk. A történetek néhol csak példázatként hatnak, melyek mintegy aláfestik a közismert tétel igazságát. Helyet kapnak ebben csodálatos elemek is. Az Élet Mihály és a tavasz fiatal lányra vágyó öregembere az egészség és a szépség közül az utóbbit választja. Az egyik azonban mitsem ér a másik nélkül — szól a példázat — s Élet Mihály csúful belebukik vállalkozásába. Az Élet Mihály három szerencséjé-ben hasonló eszközökkel elevenedik meg a „szeretet a legfőbb kincs“ vitathatatlan igaza. Mindezekre rögtön ellenpéldát is találunk. Az író huzamosabban nem rugaszkodik el a valóságtól. Az Élet Mihály riporton 1957-ben keletkezett, bátor hangú helytállás. Az életet nem lehet sémákba szorítani, a munkateljesítmények mögött a valóságos embert kel! látnunk. Élet Mihály — riporter alanya, a darus sehogyan sem illik bele az elképzelt, s már sablonossá vált újságcikkbe. Másként kell írnunk, úgy, hogy a munkáról szóló írásban a munkás ne légyen idegen. A Csoda a tanyán elbeszélései a vidéki életből merítik témájukat. A mai falu problémái sokszor felbukkannak irodalmunkban, s nem ok nélkül. Izgalmas, de néha áthatolhatatlan terület. Monoszlóy M. Dezső jól tájékozódik e bonyolult világban, de a felismert kérdésekre — érthetően — nem tud mindig választ adni. Különösen kitűnik ez a címadó Csoda a tanyán esetében. Egy 13 éves kislány keserves sorsán mutatja be, hogy a tudat fejlődése egyáltalán nem függvénye, s ha igen, csak nagyon kis mértékben, az anyagi változásoknak. Ilonka „rossz időben“ születettt, apja fogságban volt világrajöttekor. S hiába az új ház, a televízió — Géczy Mihály épp úgy bánik családjával, mint nincstelen napszámos ősei. A tragédiát sejtető történethez sehogyan sem illik az irónikus befejezés, azaz a „csoda“: a kegyetlenkedő férfit megüti a guta. Az Egy szürke élet címen csokorba szedett elbeszélésekkel záródik a kötet. Nagyobbrészt az utolsó évek terméséből valók, az író eddigi alkotásainak legjobbjai. Az Állatbarát találó karikatúrája az ismert figura újszerű megele- venítése. A Fal problémafelvetésével emelkedik ki. Filmszerűen peregnek egymás után Garády életének eseményei a haslövés kínzó gyötrelmeitől a zárt intézetbe vonulásig. Sorsa nagy mulasztásra figyelmeztet: még nem törődünk eléggé az egyes emberekkel, könnyen kategorizálunk, nem is mindig helyes elbírálás alapján. így eshetett meg a főhőssel az, hogy egykori árvaházi pajtása osztályellenségnek tekinti, s ezzel sodorja a rossz társaság, majd az elmegyógyintézet felé. A téma szinte túlnő keretein, égy emberi sors néhány lapra sűrített megelevenítése merész vállalkozás, ezúttal azonban sikerrel járt. A Szűzi és a matrózokban még majdnem derűs képet kapunk a második világháborúról. Két évtized múltán, az Irigységben valódi mivoltában mutatkozik meg .retteneté. A szökött hadifogoly szinté már maga is elvesztette emberiességét, addig kínozták, gyötörték, míg érzéketlenné vált a szenvedés iránt. Külön kell szólnunk a címadó A villamos alattról. A fájdalom egyetlen jajként ható monológja, a lélek ’már félig öntudatlan állapotának szinte páratlan erejű megragadása. Méltán került címe a kötet fedőlapjára. A továbbiakban ez lehet a mérce, amelyhez az ezután születő alkotásokat hasonlítanunk kell. írásunk végére hagytuk Monoszlóy egyik látszatra nem jelentős, írói ars poeticájáról mégis sokat mondó elbeszélését. Az Egy szürke élet jelentéktelen bolgár tolmácsa híres írót kalauzol. A vendég hős és író egyszemélyben, homlokán jól látható sebhely húzódik, regényeiben a nagyszerű harcok hőseit eleveníti meg. A tolmáccsal látszólag semmi sem történt, partizánharcban szerzett sebhely sincs a homlokán, s ha mesélni kezd, az író oda sem figyel. Mégis közelebb áll hozzánk, mint az „érdekes“ Borisz, aki regényeiben észre sem veszi az ilyen tolmács-féle embereket. Szerzőnk állásfoglalását ez a kötet bizonyítja: a hétköznapok „szürke“ figuráinak sorából tevődik össze az élet. Ha sikerül őket ábrázolnunk, közel jutottunk ahhoz, amit a mai író feladatának tartunk: a valóságot ábrázolni minden hamisítás, minden felesleges álpátosz nélkül. Fundárek Magda
