Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1965-05-18 / 20. szám
Prológus Ezt a házasságot 1945-ben kötötték az m-i ágostai evan. gótikus templomban. A házas, ságkötés ideién a férfi huszonöt éves volt, a nő tizenkilenc. Ezt megelőzően négy évig jártak már együtt s volt idejük arra, hogy megismerjék egymás jó és rossz tulajdonságait. Miért kötöttek házasságot ? A férfi azt vallja, hogy szelíd, rendes asszonynak ismerte meg a feleségét az alatt a négy esztendő alatt, amíg együtt jártak. S szerette. Ügy gondol, ta, hogy ha elveszi, boldog családi élete lesz majd vele. A nő is azt vallja, hogy szerette a férjét. A férfi azokban az években egyetemre járt, csak ritkán volt otthon, de ezek a ritka alkalmak is elegendőek voltak ahhoz, hogy jövendőbeli férje egyes rossz szokásait (alkohol, tivormjázás, stb.) észrevegye. ennek ellenére úgy gondolta, hogy a házasságban majd ezeket a rossz tulajdonságait leveti, s boldog családi életük lesz. Amint a későbbiekben lát. ni fogjuk, kölcsönösen rosszul ítélték meg egymás tulajdonságait négy évi, házasság előtti ismeretségük folyamán. Ki tudja, vajon nem e rossz tájékozódás volt-e házasságuk későbbi zátonyra jutásának az indítóoka? CSELÉ NYI LÁSZLÓ: Miért válnak az emberek: 7 már azután, hogy a dolgok kitudódtak, s azt írta, hogy most már érti, miért volt mindig ideges, hisz ilyen életmóddal nem is lehet nyugodtan élni, állandóan titkolózni kell, s állandóan rettegni a leleplezéstől. Ezért ilyen ez az asszony? A vádakat nem ismeri el. A férjét soha nem csalta meg, kivéve a legutóbbi esetet, akivel szeretik egymást, s ha a bíróság kimodja a válást, össze is házasodnak. 4 tanúk Sokan vannak. A férj 62 (írd és olvasd: hatvankettő) férfinak a nevét és címét terjesztette a bíróság elé. Ezeknek szerinte mindnek viszonya volt után kell beismernie viszonyait s nincs más hátra, mint régi fegyvere, a közöny és a hisztéria. De van még egy fegyver: az ő vádjai. A bíróság objektív testület, méltányos hát, ha ítélethozatal előtt meghallgatja mindkét felet. Az alperes azt bizonygatja, hogy férje, már házasságuk első heteiben, de később egyre gyakrabban, kimaradozott otthonról, ivott, s részeg állapotban kibírhatatlanul viselkedett. A barátait italos állapotban, éjnek idején hordta fel a lakásukra, s így maga volt közvetlen előidézője felesége viszonyainak. Állandóan utazott, szeretőket tartott, s odahaza számtalan jelenetet rendezett, nemegyszer feleségének és gyea részeg apa elaludt, az italos vendég rátámadt a lányra s a annak éjnek idején kellett átmenekülnie a szomszédokhoz. A vád A válókeresetet 1965-ben a férj terjesztette a járási bíróság elé. Kivonatosan ismertet, jük ennek tartalmát. Az alperessel 1941-ben, még egyetemista koromban ismerkedtem meg. Négy évi ismeretség után, 1945-ben kötöttünk házasságot, mert szerettem a feleségemet, s hittem, hogy boldogok leszünk. Sajnos, ez a hitem nem sokáig tartott. Alig múlt el házasságkötésünk után egy-másfél esztendő, azt tapasztaltam, hogy a feleségem baráti kapcsolatai túlságosan bizalmasak. 1948-ban fürdőre ment, rekreációs kezelésre, s 12 napi ott-tartózkodás után telefonon haza kellett hívnom, mert nyomatékosan figyelmez. tettek, hogy ott feltűnően viselkedik. Az ötvenes évek elején több alkalommal volt közöttünk összetűzés, rendszerint egy-egy hozzánk is bejáratos házibarát miatt. Feleségem azonban olyan jól tudott szí- nészkedni, s olyan hatással volt rám, hogy mindannyiszor elsimult az ügy. 1955-ben ismét fürdőre ment s onnan öt napi kezelés után rendkívül rossz magaviseleté miatt hazaküld- ték. Az ötvenes évek folyamán, szinte évenként, sorozatosan másállapotba került, s ez mindannyiszor kórházi kezeléssel járt, mert nem akart gyereket, mint utólag megtudtam, azért, mert egy sem tőlem származott, s félt a későbbi felismeréstől. Én, hivatásomnál fogva, abban az időben rengeteget utaztam, s a feleségem ezt az állapotot használta fel arra, hogy találkozzon (rendszerint a lakásunkban) a szeretőivel, akik megintcsak rendszerint az én baráti körömhöz is tartoztak, Olyan jól rendezte a dolgokat, hogy szeretőit először velem ismertette meg, s csak aztán kezdett velük viszonyt Több mint tíz éven keresztül rajtam nevetett az egész város, a barátaim, a szomszédaim, mert mindenki ismerte a helyzetet — rajtam kívül. 1959-től egyre gyakoribbak lettek az összetűzések. Feleségem úton volt, vagy a szüleihez ment Iá. fogatába, vagy kórházi vagy rekreációs kezelésen volt, dolgozni nem dolgozott, két gyér. mekével nem törődött. 1962 végén ismét kórházba került, súlyos vérzéssel. Karácsonyra hazaengedték s ő azonnal csomagolt, mondván, hogy a szüleihez megy látogatóba. Utána mentem, s rájöttem, hogy nem a szüleihez ment, hanem legújabb „szerelmével“ találkozott. Amikor megleptem őket, kijelentette, hogy az illetővel szeretik egymást, s nincs szándékában visszatérni a családhoz. A gyerekeket nekem hagy. ja, mivel ő még élvezni akarja az életet. A vádlott Csinos, valamikor szép, de még ma is jó karban lévő asz- szony. Hisztérikus kitöréseket közönyös nyugalommal váltogatva hallgatja a vádat Közöny és hisztéria. A lánya egy alkalommal levelet írt neki, E heti Rm a feleségével a tizenhét évi házasság alatt. Jó részük maga is bevallja ezt, a többit ő tudja bizonyítani. De véleménye szerint ez a „mennyiség" egyálta. Ián nem fedi a valóságot, a többieket, sajnos, a detektív hajlammal megáldott férj már nem tudja előkeríteni. A tárgyalás legkínosabb jelenetei azok, amikor a tanúk levélben, vagy személyesen, az asszony szeme láttára, füle hallatára beismerik, hogy igenis volt vele viszonyúk, ekkor és ekkor, ilyen és ilyen alkalommal, s azt természetesen mindegyik hoz. záteszi: a kezdeményező fél a nő volt. Megint a vádlott Az asszonyt megdöbbenti a dolgok alakulása. Szipog, hápog, nem akar hinni a fülének, szemének, de a tanúk jönnek sor. ra, s ellene vallanak. Egymás rekeinek a testi épségét is veszélyeztette. A vádat elismeri, arra kéri viszont a bíróságot, hogy a gyerekeket neki ítélje, mert férjénél egyáltalán nem lesznek majd biztonságban. A gyerekek A kisebbiket, tíz éven aluli kislányt, még aligha érintik érzékenyebben ezek a dolgok, legfeljebb majd a jövőben issza meg levét szülei rosszul sikerült házasságának. A nagyobbik viszont, a negyvenhatban született, s szépen felserdült Z. látta és hallotta, s látja és hallja mindazt, ami szülei között végbe megy. Idéztünk már anyjának írott leveléből, amiből következtethetünk álláspontjára. Sajnos azonban apjával sin. csenek kellemesebb tapasztalatai. Előfordult, hogy anyja távollétében apja egy ivócimborájával jött fel a lakásukba éjnek idején, ott dorbézoltak egész éjszaka a kislány szeme láttára, füle hallatára, s mikor Megint a vád Az apa nem ismeri el az ellene felhozott vádakat. Bizony, gatja, hogy egész életében példás magaviseletű családapa volt, s ha néha „kirúgott a hámból“, azt felesége magaviseleté indokolta minden esetben. S ami a gyerekek odaítélését illeti: a nagyobbik lány az előbb említettek miatt mégiscsak az anyjához vonzódik inkább. A férfi szerint ez annak a következménye, hogy felesége ellene hangolta a lányát, s amikor az a szerencsétlen éjszaka után az anyjához pártolt, az, hogy megnyerje bizalmát, szabadon engedte garázdálkodni a tizennyolcéves kislányt, magával hurcolta mulat, ságaira, s megengedte neki a „szabadabb“ életformát. A férj. nek bizonyítékai vannak. Lánya kapott s feladott, de időben elcsípett levelei. Megdöbbentő élmény ezeket a leveleket olvasni. Azt bizonyítják, hogy a kislány nagyon is rászokott az anyjától látott tempóra, s hogy tizennyolcéves kora ellenére bizony már elég szép múlttal rendelkezik. Az apa újabb vádat emel: amint utóbb értesült, felesége ugyanilyen életet élt már lánykorában, házasságkötésük előtt, s bizony, amikor elvette, már egyáltalán nem volt az az „ártatlan virágszál", aminek akkor, s később is, majd két évtizeden keresztül gondolta. Lánya viselkedő- sét a vádló teljesen a vádlott bűnéül rója fel, s nyomatékosan figyelmezteti a bíróságot, hogy ezeket a tényeket vegye különleges figyelembe s gondolja meg, rábízhatja-e egy tizennyolcéves s egy még kisebb lány nevelését egy olyan nőre, mint az alperes. Az ítélet Heteken, hónapokon kérész, tül folyik az eljárás. Tanúk je. lennek meg a bíróság előtt, tények sorakoznak egymás mellé, újabb és újabb vádak hangzanak el az ismétlődő tár. gyalásokon. A bíróság előtt egy pillanatig sem kétséges, hogy ez a házasság véglegesen zátonyra futott, s nincs már sem. mi, amivel indokolni lehetne a válás visszautasítását. A probléma csupán az, hogy kié legyen a két gyerek. A bíróság előbb az apának ítéli őket. Erre az alperes fellebbezett. Aztán a kisebbet az anyának ítélik, a nagyobbat az apának. Erre újabb fellebbezés, az első, aki ellenszegül, maga Z., a nagy ob. bik kislány. Üjabb és újabb bo. nyolult tárgyalások, míg végül az anya nagyon is rá jellemző taktikával és színésznek is dicséretére méltó alakoskodással eléri, hogy mindkét gyereket neki ítéli a bíróság. A kedélyek lecsillapodnak, s hosszú, több mint egy évig tartó processzus után megszületik az ítélet: A bíróság a felek házasságát felbontja, s a válás okozójának az alperest tartja. A két gyere, két az anya gondozására bízza. Epilógus Ezt a házasságot 1945-ben kötötték az m-i ágostai evangélikus templomban. A házasságkötés idején a férfi húszon, öt éves volt, a nő tizenkilenc. Ezt megelőzően négy évig jártak már együtt, s volt idejük arra, hogy megismerjék egymás jó és rossz tulajdonságait. Mindketten azt vallották, hogy szerették egymást, s azért házasodtak össze, mert azt vélték, hogy boldog családi életet élhetnek majd együtt. Amint lát. juk, kölcsönösen rosszul ítélték meg egymást s házasságuk zátonyra futott. Nem egyedülálló eset az 8 tragédiájuk. Átmeneti korokban, mint amilyen a miénk is, ugrásszerűen megszaporodik az ilyen tragédiák száma. A szocialista országokban jelenleg végbemenő hatalmas társadalmi és gazdasági változások jelen. fős mértékben kihatnak a házasságokra, a családi életre is. Áttanulmányoztunk egy ilyen válás történetét, egyet a sok közül. Ha csak magát a két felet érintené a dolog, nem érné meg, hogy nagy feneket kerítsünk neki. Láttuk azonban, hogy az eset káros következményeit elsősorban az utódok érzik meg, s minél több válásra kerül sor, annál több lesz azoknak a jövendő társadalmat épí. tő, immár a szocializmusban felnevelkedett polgároknak a száma, akik sebzett lélekkel indulnak neki az életnek. Mindannyiunk érdeke, hogy minél kevesebb ilyen tragédiára kerüljön sor a mi társadalmunkban. /EGY HÉJ AZ Az alábbiakban a CSISZ SZKB Magyar Dal- és Táncegyüttesének munkájával ismerkedünk meg. Az e- gyüttes 1955-ben alakult, lelkes magyar főiskolások kezdeményezésére. „Ifjú szívvel“ — ez volt a mottójuk. s így maradt rajtuk az Ifjú Szívek elnevezés. Az idén május 15-én és 16-án ünnepelték fennállásuk tizedik éfvordulóját. 1. HÉTFŐ: A munkánk az esti órákban kezdődik. Próbál az énekkar. Beéneklés- sel kezdik, ami 30 percig tart. Mindenki tudatában van a próbák fontosságának, nem hiányzik senki sem, Kuczkó Gábor, a karvezető sorra veszi a műsorban szereplő számokat. Bárdos, Kodály, Bartók, Liszt művektől cseng a próbaterem. 2. KEDD: Ojra este kezdődik a munka. Petőcz Gabi már korábban ott van, az ő gondja, hogy próbakezdéskor mindenkinek legyen kottája, hangszere, széke. Megérkezik Karaba Gyuszi, a karmester. Fiatal ember, most végezte el a Zeneművészeti Főiskola karnagyi szakát. A Pásztortáncot próbáljuk. Az idő sürget, úgyis sok baj van a zenekarral. A táncot és éneket ők hozzák közös nevezőre. Csupa fiatal, a többsége szlovák. Többszörös erőfeszítésre van szükség, ha jó eredményt akarunk elérni SZERDA: A tánckar hetente háromszor próbál. A feszülő trikós lányok, fiúk gyakorlatokkal kezdik. Feszült a légkör, mindenki i- deges, elhangzik egypár szócsata is. A szünet után kezdődik az igazi munka, a repertoár. Dagmar, a korrepetitorunk szerencsére még jól bírja idegekkel, mert bizony nem is olyan könnyű a munka nálunk. Három percenként megszólal a tamburin s Kvocsák József, az együttes koreográfusa ismétleteti velük az egyes részeket — újra és újra. Dani, te vagy a szakácsnő, Ne úgy táncolj, mint egy balett-táncos! Sólymos Laci, te egy öreget alakítasz, nem pedig egy bohócot, próbáld inkább így... Még egyszer elölről.“ S ez így folyik este 10-ig. zenei részén, s majd a táncosokkal is. Nem is olyan könnyű, amilyennek ígérkezett az elképzelések szerint, Viczay Pál, az igazgató bebenéz a próbákra, néha dicsér, néha nagyokat hallgat, szóval van mit javítani még. 5. 4. CSÜTÖRTÖK: Próbál az énekkar és a zenekar. Műsoron a Kolonyi lakodalmas. Ebben a számban az énekkar is színen van, ehhez koreográfia szükséges. Szólója van Jóbánénak. Makó Jóskának. Összhangba kell hozni az akciókat az ének és a PÉNTEK: Háromnapos körút előtt állunk. Irány: Üjbánya, Léva, Szelepcsény. Autóbusszal megyünk, mindenki megtalálja a társaságát. Az utazás még szorosabbá teszi a tagok barátságát. Megérkeztünk Újbányára. Fantasztikusan sáros futballpálya vár ránk, szabadtéri fellépés. Nem valami kellemes, dehát ez a mi feladatunk, s nem lehet mást csinálni, mint énekelni, táncolni, ilyen körülmények ellenére is. Az öltözködés a buszokban folyik. Kezdődik a nagy rohanás. Bánovszky Miki a csárdásnadrágját keresi, véletlenül Antonik Laci ruhái közé keveredett a múltkori fellépésen. Aztán futás a színpadra. A közönség tetszés- nyilvánítása kárpótol mindenért. 6. SZOMBAT: Léva. Délben fellépés, nagyszámú közönség előtt. Eléggé sikeresen fut a műsor. Délután szabadunk van. Szép májusi napsütés — senki sem ül otthon. Ismerkedünk a lévai emberekkel, a várossal. Felkerestük Jaszanovich Ö- dönnét, a volt Tonhauzer A- rankát, akinél egykor a költő Juhász Gyula lakott. U- tána Féja Géza édesanyját, s Juhász volt kollégáját, Kleisztner tanárt látogattuk még. Szép emlékekkel gyarapodtunk. 7. VASÄRNAP: A viszontlátásra Léva! Jól éreztük magunkat, de el kell hagynunk a várost, várnak ránk másutt is. A következő állomás Szelepcsény. A színpad kicsi, s bizony a 30 tagú tánckar nem nagyon fér el rajta. Újra parázs viták, de ez már nem újdonság, táncolni kell, a műsornak mennie kell, nincs más megoldás — színpadra. A nagy tapsvihar feledteti velünk a nehézségeket, a veszekedéseket. Utána indulás hazafelé. Fáradságos, idegfeszítő, de gyönyörű munka ez! Problémák vannak ezerszámra, s ha azokat meg tudnánk oldani, egyöntetűbb lenne e- gyüttesünk. Hogy mik a fent említett problémák? Ezt mindenki tudja — akinek szívügye az együttes. Visszafelé erősen vitázik a buszban 4 ember, pont ezekről a dolgokról. Erősebb propagáció kellene az őszi felvételik előtt, több fiatalra van szükségünk — ennyi az egész! Ejh, de sokszor fogjuk még visszasírni a régi Pedagógiai Főiskolát, mely jelenleg Nyitrán van. De még nem lenne semmi elveszve, ha a bratislavai főiskolások, főleg a magyar tanszék hallgatói jobban szívügyüknek tekintenék az együttest. A 45 tagú tanszékről mindössze ketten járnak hozzánk. De már megérkeztünk Pozsonyba, kiszállás... mindenki hazamegy, holnap várja a munka, este pedig újra az együttes. Görcsös Sárszegi Csilla i
