Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1965-04-27 / 17. szám
ŽOtootent Az egyszerű díszpolgár Á Voronkov-család 1944 egyik februári napján szomorú hirt kapott: „Viszilij Voronkov gárdaőr- mester, aknavetős szakaszvezető hősi halált halt“. A Voronkov házaspár hat fiút kísért ki az állomásra, akik mind a frontra mentek, s most már a negyedik fiúkról jött meg a halálhír. Ez a halálhír azonban túl korai volt. Vaszilij Voronkov, aki ugyan súlyosan megsebesült, mégis élve maradt, de fogságba esett. Amikor úgy ahogy rendbejött, szökni próbált Nem sikerült A fogolytábor röviddel ezután más helyre költözött, Csehszlovákiába. A foglyok útközben Jilemnl- oén megálltak. Vaszilij és két társa, kihasználva az őrök pillanatnyi figyelmetlenségét,, — megugrottak. A városka zeg-zugos utcáin csavarogtak egy jó darabig, majd egy fészerben húzódtak meg. Reggel egy öregember jött be, kezében valami szerszámmal. Amikor észrevette a lerongyolódott borostásarcú idegeneket, gyorsan eltávozott. Talán bejelenteni ment ókét? Az öreg azonban rövidesen visszatért egy lábas étellel, meg kenyérrel. Másnap egy magas- termetű férfival jelent meg, aki tört orosz nyelven megszólalt: — Ne féljetek elvtársak, segítünk rajtatok! Jaroslav Kou- sal kommunista volt a magastermetű férfi. Német egyenruhát kaptak, majd Mŕíčná községbe vitték őket. Jaroslav Kousal mindennapos vendég volt náluk. Ahogy a fiúk összeszedték magukat, még biztosabb helyre vitték őket, Chuchelna községbe, a Palas családhoz. Ott találkoztak a helybeli kommunistákkal s elhatározták, hogy a cseh hazafiakból és a hitleristák táboraiból megszökött foglyokból partizánosztagot szerveznek. Munkához láttak. Holmi fegyverfélét is sikerült felhajszolni. Az első akció: — megtámadták a Sémiinél lévő koncentrációs tábort. Az eredmény: — az őrséget ártalmatlanná tették, a foglyokat kiszabadították. Közülük sokan nyomban beálltak a partizánok közé. A partizánalakulat, amelyet Jaroslav Kousal vezetett, elhatározta, hagy levegőbe röpíti a rádióleadót A feladatot sikeresen teljesítették, Viszilij Vo- ronkowal az élen. Az ilyen jellegű akciók szinte egymást követték. Katonai raktárakat robbantottak fel, aláaknázták a Prága felé vezető vasútvonalat, zavarták a hitleristák felvonulási útvonalait, a gestapósokat és az árulókat likvidálták. Vaszilij és Jaroslav barátsága azonban rövidesen megszakadt. Voronkov ugyanis 1945 tavaszán az egyik akció során súlyosan megsebesült. De mégsem került a hitleristák kezébe, mert a partizánok idejében közbeléptek. De az osztaghoz már nem tért vissza. Sok év telt el azóta. Vaszilij Voronkov csehszlovák kitüntetésekkel és érdemrendekkel együtt egy dokumentumot is őriz, amelyben ez olvasható: „Chuchelná község egybe- gyült lakói 1945 június 28-án egyhangúlag díszpolgárrá választják Vaszilij Voronkovot nagy érdemeiért, amit a partizánmozgalom megszervezésében, a fasiszta megszállók elleni harcban Csehszlovákia felszabadításáért végzett“. Vaszilij Voronkov mindmáig levelez az ismerősökkel. Barátai és ismerősei, akik Karabu- hino faluban, a rjazani körzetben laknak, már jónéhány éve barátságot tartanak fenn a chu- chelnai szövetkezetesekkel. (A) 150 ÉVVEL EZELŐTT 1815 márciusában zajlott le az orosz hadjárat utolsó felvonása. Tragikus vég volt. Magával hozta a nagy armáda katasztrofális pusztulását. — Napóleon néhány hónapig tartó előnyomulás után Moszkva alá érkezett, sőt rövid harcok árán bevonult a városba. Elnéptelenedett várost talált. Tudatára ébredt annak, hogy csapdába került. Moszkva tüzten- gerré vált. Nem maradt más hátra, mint a visszavonulás. Ez eleinte még félig-meddig rendezetten folyt, de csakhamar minden oldalról támadni kezdtek az orosz csapatok és űzték, hajszolták a franciákat. Mire a Berezinához értek, már csak lerongyolódott, kiéhezett emberekből álló töredékek maradtak meg a valaha fényes hadseregből. 100 ÉVVEL EZELŐTT Március 14-én gyilkolták meg Washingtonban Lincoln Ábrahám elnököt, az amerikai történelem egyik legnemesebb alakját, a néger rabszolgaság eltörlésének zászlóvivőjét. Már fiatal politikus korában harcolt ezért az eszméért, bár. ismerve az eléje tornyosuló nehézségeket, eleinte nem kívánta a rabszolgaság azonnali megszüntetését az egész Oniőban, hanem egyelőre Történelmi események csak azokon a területekén, amelyek újonnan az Egyesült Államokhoz csatlakoztak. De a rabszolgatartók a déli államokban ezt is sokallták és amikor 1860- ban Lincolnt elnökké választották, megtörtént a szakítás Dél és Észak között* és rövidre rá — 1861- ben — megindult a polgár- háború. — 1862 szeptemberében Lincoln kibocsátotta emancipációs proklamáció- ját, amelyben szabadoknak nyilvánította a néger rabszolgákat az Únió egész területén. Ez még jobban fel-1 tüzelte a déli rabszolga tartókat és a véres küzdelem még 3 évig folyt tovább. Végülis Lincoln győzött és 1865. március 11-én tartott emlékezetes beszédében üdvözölte a békét és a nemzeti tekintély*, helyreállítását az Onio egész területén. Ez a beszéd volt politikai testamentuma és egyúttal a hattyúdala, mert 3 nappal később égy fanatikus gyilkos golyói leterítették. 50 ÉVVEL EZELŐTT Olaszországban tüntetések indulnak meg a háborúba való belépés mellett a nyugati hatalmak oldalán, ami egyúttal a központi hatalmakkal (Németországgal, Ausztria - Magyarországgal) kötött szövetségi szerződés megszegését jelentette. Az Ypern-i fronton, Belgiumban, a németek első ízben használnak mérges gázt. 10 ÉVVEL EZELŐTT, — március 2-án kezdődnek Saigonban a Bao-Dai ellen irányuló forrongások. Szemére vetik, hogy nemrégen még a franciák hűséges szolgája volt és most az Egyesült Államoknak igyekszik kedvében járni, hogy Dien-Bien Fu eleste után biztosítsa további politikai fennmaradását. BANDUNGBAN március 17-én veszi kezdetét az afro-ázsiai konferencia, amelyen 29 állam delegátusai vesznek részt. Célkitűzései: az ún. „harmadik“ világ politikai alapelveinek lefektetése és a kolonializmus valamennyi, nyílt vagy álcázott fajtájának végleges felszámolása — azonkívül az atomfegyverek megsemmisítése és függetlenség az összes, még elnyomott országok részére. A konferencia követeli továbbá az ősz- szes nemzetközi ellentétek, tárgyalások útján való békés rendezését. 5 ÉVVEL EZELŐTT a Szaharában robbant a második francia atombomba az egész afrikai lakosság nagy megrökönyödésére. BONNBAN Adenauer kénytelen-kelletlen elbocsátja kormányából Oberländert, a náci-rezsim egyik hírhedt szekértolóját, akinek napvilágra jutott ténykedései Adenauert válságos helyzetbe hozták. összeállította: Ró. gyetlen egyetem, vagy főiskola sem működött. Ma viszont orvosi, tanárképző és jogi egyeteme, valamint hat szakfőiskolá- je van, közel 1500 hallgatóval. A középiskolákból kikerülő Hire készülsz Kambodzsa ifjúsága? AZ ENSZ LESZERELÉSI BIZOTTSÁGA New Yorkban megkezdte munkáját. E testület, amelyben a világszervezet valamennyi tagállama képviselteti magát, szovjet javaslatra ült össze. Megfigyelők ezt a tanácskozást pillanatnyilag nem is annyira a tényleges leszerelés szempontjából tartják fontosnak, hanem sokkal inkább abban látják a jelentőségét', hogy érintkezési lehetőséget teremt a súlyos vietnami válság ügyében. A dolgok jelenlegi állásából ítélve azonban az látszik a legvalószínűbbnek, hegy a bizottság az Egyesült Államok indokínai politikája feletti ítélkezés fóruma lesz. BONNI KORMÁNYKÖRÖKBEN lehangoltan vették tudomásul, hogy Erhard kancellárnak és Adenauernek de Gaulle elnökhöz intézett levelei nem hozták meg a várt eredményt. Bár a kettős levélváltás teljes szövegét nem hozták nyilvánosságra, kiszivárgott értesülések egybehangzóan arra vallanak, hogy de Gaulle — mint a Frankfurter Allgemeine Zeij tung írja — „udvarias, de kitérő választ" küldött s így a kereszténydemokrata vezetőknek le kell tenniük arról a reményről, hogy választási kampányukhoz hatékony segítséget kapnak majd Párizsból. „Bonnban most rezignáció uralkodik — írja a Westfalische Rundschau. — Csaknem kilátástalanná vált. hogy még a választások előtt sor kerüljön a Közös Piac országainak külügyminiszteri értekezleté- re. Erhard a rambouillet-i találkozó után biztosan számított erre a konferenciára és azt követően egy közös piaci csúcsértekezletre. Azt remélte, hogy azon előrehaladás történik majd a Bonn által sürgetett politikai unió felé, s ezt a választási kampányban nagy külpolitikai sikerként szerette volna feltüntetni. A március végén tartott CDU-kongresszus záróülésén a kancellár még nagy taps közepette jelentette be ezt a biztosra vett tanácskozást, néhány órával később azonban kínos csalódás érte, amikor kézhez kapta párizsi nagykövetének jelentését, a- melyben a nagykövet arról számolt be, hogy de Gaulle elutasítja, illetve Bonn által nehezen teljesíthető feltételekhez köti a konferencia létrejöttét. A Sziámi-öbölre tekintő Kam- L bodzsa félhivatalos lapja, a I francia nyelvű Realités Cam- s bodgiennes alig fél éve vetette z fel — igaz a középiskolás fia- s talokra leszűkítve — ezt a kérdést: Tizennégy napos kambodzsai tartózkodásom alatt magam is igyekeztem kipuhatolni: mire is készül Kambodzsa ifjúsága? Kíváncsiságomat még utazásom előtt a nyugati tudósítóknak a kambodzsai államosításokkal kapcsolatos megnyilatkozásai keltették fel. A múlt év végén a kambodzsai kormány közölte, hogy néhány külföldi bankot, valamint külkereskedelmi vállalatot állami tulajdonba vesznek. „A bejelentett intézkedések — közölte például a Le Monde tudósítója — a kambodzsai fiatalság körében nagy lelkesedést váltottak ki, mert Kambodzsa első visszavonhatatlan lépését jelentik a szocializmus felé“. Az alkotmányos monarchiájú, nagy kiterjedésű, de kis lélekszámú államban (területe 182 ezer négyzetkilométer, lakóinak száma: 6 millió (minden szervezet, így az ifjúsági szervezet is az államfő, Norodom Sziltanuk herceg személyéhez kapcsolódik. A hivatalos ifjúsági szövetség, Kambodzsa Királyi Szocialista Ifjúsága az ország függetlenségének kivívása után három évvel, 1957-ben alakult meg és az elnöki tisztséget Norodom Szihanuk tölti be. A szervezet tagjai a reprezentatív megmozdulásokon impozáns benyomást keltenek. Két alkalommal — egyszer elnökük, Szihanuk herceg, másodszor a* laoszi miniszterelnök Souvanna Phouipa tiszteletére — láttam sorfalat állni a katonai öltözékhez hasonló egyenruhát viselő fiatalokat. A fiúk öltözéke kékszínü hosszú nadrág, váll- pántos zubbony, vörös nyakkendő és sapka. A lányok-pedig sötétkék szoknyát, fehér blúzt és svájci sapkát viselnek. A szervezet főként a tanulóifjúságra terjed ki. A szövetség elismerésre méltó akciója a fia- j talok bevonása a társadalmi 4 építőmunkába. Norodom Sziha- . nuk herceg kezdeményezésére 4 „Kambodzsa segft önmagán“ jelszóval már több éve orszá- ® gos mozgalom bontakozott ki. . E mozgalom keretében társa- . dalmi munkával utakat, isko- Iákat, szülőotthonokat, víztá- f rolókat és öntözőcsatornákat j, építenek. Társadalmi munkával s készült a fővárosi Ohňom Penht s az új kikötővárossal, Szihanuk- r Viliével összekötő vasút is. ? A tanulóifjúság ma már fi- * gyelemre méltó réteget alkot 11 Kambodzsában. Norodom Szi- e hantik államfő ugyanis hazája í függetlenségének kivívása óta t nagy erőfeszítéseket tett az if- í jú nemzedék tanulási lehető- 9 ségeinek biztosítására. Kam- a bodzsában a francia gyarmati n uralom utolsó éveiben csak 254 t; elemi iskola, működött, alig 33 - ezer tanulóval. Az elmúlt évben viszont közel 4 ezer elemi „ iskolában már majdnem 600 s ezer tanult. Tavaly pedig a 63 ^ középiskolának már több mint 36 ezer diákja volt. A függet- k lenség előtt Kambodzsában eíiatalok mind nagyobb része — akik nem tanulnak tovább — azonban nem tud mit kezdeni érettségijével, nem talál képzettségének megfelelő munkát. S a létbizonytalanság arra sarkallja a diákifjúságot, hogy keresse, kutassa országa, epv- ben a maga boldogulásának lehetőségeit. Phnom Penh-i tartózkodásom idején Időzött a kambodzsai fővárosban egy haladó francia mezőgazdasági szakember, René Dumont. A Phnom Penh-i diákság találkozót szervezett a francia mezőgazdász professzorral, amelyen magam is résztvettem. A diákok kérdések tucatjával kérték ki a professzor véleményét erről, hogy miként, milyen úton fejlődhetne a leggyorsabban hazájuk elmaradott mezőgazdasága. Kérdéseikből, felszólalásaikból érezhettem, mily féltő nyugtalanság és felelősségérzet tölti el ezeket a diákokat hazájuk jövőjét illetően. S a- mikor a pedagógiai intézet egyik francia tanárának megjegyeztem, hogy mennyire öntudatosnak találtam az ankéton felszólaló diákokat, az ajkbigy- gyesztve csak ennyit mondott: a diákok egytől-egyig kommunisták. Ha nem is kommunisták, de mindenesetre haladók — helyesbítettem. A kambodzsai ifjúság haladó megnyilatkozásai közül nem szabad elhallgatni az »Egyesült Államok délkelet-ázsiai politikája elleni gyűlöletét. Bőgős L. IX. Idéztem már Jeannak, francia barátomnak a gondolatmenetét. Szerinte, míg a szocialista országok nem biztosítják fiataljaiknak a korlátlan utazási lehetőségét Keletre és Nyugatra egyaránt, addig mindenképpen jelentős hátránnyal indulhatnak csak neki a Kelet- Nyugat közötti versengéshez. Párizst járván, arra jön rá az ember, hogy Jeannak igaza van. Mert Párizs csak egy van a világon, s aki azt nem látta, nem tudja elképzelni, hogy milyen lehet, s így egy jelentős élménnyel mindenképpen szegényebb. De Moszkva is csak egy van, New York is csak egy van, Róma is csak egy van. Milyen szegény kell hát legyen az ember élete, ha mindezeket a városokat, s a hozzájuk tartozó országokat, népeket nem ismeri! A történelem azt bizonyítja, hogy ez az elmélet nem minden esetben helytálló. De helytálló, ez szinte bizonyos manapság, a XX század hatvanas éveiben, s a korlátlan közlekedési lehetőségek korában, amikor egyik földrész órák alatt elérhető a másiktól. Mi hát az akadály? Nagy probléma, sokat vitatott kérdés, mi dolga a mai embernek, a mai fiatalságnak Párizsban, a világ városában a világban? Hiszen az anyagi megélhetés a világnak legalábbis egy jelentős hányadán biztosítva van, a gépek, a kibernetika megszabadította az emberiség jelentős részét a kegyetlen testi munkától, mi dolga hát a mai embernek? A kérdés helyénvaló, hiszen mi is emlegettük már útirajzunkban a mai fiatalság egy részének cinizmusát, nemtörődömségét, vegetatív életmódját Keleten és Nyugaton egyaránt. Ez a cinizmus, ez a vegetálás — egyes elméletek szerint — a mi dolgunk? Kérdés, s a rá adandó (illetve nem adandó, mert egyszerűen ismeretlen vagy fel nem ismert) felelet az oka. Mi dolgunk a világon? Csak egyetlen probléma a század ezernyi gondjából-ba- jából, nyilván nem is a legjelentősebb, s mégis milyen szomorúan hangzik, hogy ma, az űrhajók korában akadályai lehetnek országok és népek ismerkedésének, barátságának. Nemrégiben járt nálunk Michel B^tor, az ismert francia író, az új regény egyik legismertebb képviselője. Ő monlegfrissebb regényekben is az egyhelyben ülő, falujukból szinte ki sem mozduló hősök egész hadseregéről, főképp a mi irodalmunkban! Nem arról van szó, hogy manapság már nincsenek egyhelyben élő emberek. Csák éppen nem ezek a tipikusak. S nem arról van szó, hogy ezeket ne Írjuk meg. Csak írjuk meg a mozgó embert is, a XX. század hatvanas éveinek a hősét. Mindezek a gondolatok egyetlen egy rövidke párizsi út kapcsán merülnek fel az emberben. De mi minden gondolatot szülne egy egyéves út? S egy római út? Egy New York-iút? Egy afrikai út? Tengerre magyar — adta ki több mint egy évszázada Széchényi a jelszót, s az elmúlt év pesti plakátjain Széchényi mondása buzdítja utazásra a mai magyarokat. Ránk, gondolom, nemkevésbé érvényes a mondás, hiszen épülni, növekedni, táguló látókörre szert tenni csakis az utazással lehet Ragadjunk hát meg minden kínálkozó alkalmat, akár aCSISZ, akár a Čedok rendezi azt, s Cselényi László ragadjuk meg a rokoni lehetőségeket is, hiszen a harmincas évek nagy kivándorlásai óta alig van nálunk család, a- melynek rokonsága ne élne valahol külföldön. De ezen túl is: most lép talán érvénybe az új törvény rövidesen, amely kimondja, hogy a jövőben minden csehszlovák állampolgárnak polgári joga lesz útlevelet kérni, tekintet nélkül arra, hogy él-e külföldön rokona vagy sem. Már pedig barátja mindenkinek van, vagy lehet külföldön. S ha azt meghívja Csehszlovákiába (ahová tudvalévőén nagyon szívesen látogatnak el a külföldiek), akkor nyilvánvalóan viszonzása is lesz a meghívásnak, s semmi akadálya a külföld-járásnak, világ-látásnak. S ekkor, nyilvánvalóan ezen a téren sem leszünk hátrányban a Nyugattal szemben. Párizsról meg mit szóljunk befejezésül ? Van egy szép magyar népdal: Ki a Tisza vizét issza, vágyik annak szíve visz- sza. Ezek a sorok, áttételesen ugyan, de vonatkoznak Párizsra is. Aki egyszer ott járt, visszavágyik Párizsba, a világ városába. Vége Yorkban vagy Tokióban. Elképzelhetetlen ez a regényhős? Miért lenne elképzelhetetlen? S elképzelhető volt valamely más korban ? Elképzelhetetlen volt. Mégis ezrével olvasunk a dotta, hogy véleménye szerint a század hatvanas éveinek, tehát napjainknak a tipikus, s minden más kortól különböző regényhőse az utazó ember. Aki ma Párizsban van, holnap Delhiben, holnapután New
