Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-04-20 / 16. szám

TOMPA NAPOKAT Rimaszombatban! Aligha van még egy kisváros Szlovákiában, amelyről annyit hallottunk volna az utóbbi 1- dőkben, ha kultúráról esik szó. mint Rimaszombat. Ha a szín­játszó csoportokat vesszük, a Drobka Géza vezette szomba­tiak az elsők között vannak, ha a tánccsoportokat figyeljük, Kamarás Imre együttese a pél­dakép, s ha az irodalmi szín­pad. irodalmi klub van műso­ron, a Veres János szervezte- vezette Fáklya, meg a Gorkij klub megint csak az elsők kö­zött szerepel. Mi a titka mind­ennek? Rimaszombat, meggyőződé­sünk szerint, semmi téren nincs előnyben többi kisváro­sunkhoz viszonyítva. Ugyano­lyan kicsik a lehetőségei mind anyagiakat, mind a szellemie­ket illetően. Van viszont egy roppant előnyük: a hozzáértő, KOVÁCS MAGDA: BÚCSÚ Nagyon meleg volt. A nap mindent kiégetett, az út fehér por lett a portól. Ketten mentek a forróságban, lábuk alatt por­zott az út. Nagyokat hallgattak. Többnyi­re csak a lány beszélt: Én nem szeretek búcsúzkod- ni. Én sem szeretek. Senki sem szeret. Te már sokszor búcsúztál? Elég sokszor. És még soha nem sírtál? Soha. A bücsűzkodás szamárság. Te mondtad tegnap este. Persze,, hogy az, mint minden. Nem keli semmit annyira szívre venni. Nem fogok sírni! Tőled tanul­tam. Sokat tanultam tőled. Te okos lány vagy. Csak sokat beszélek, ugye? Igen, úgy van. Elértek az állomásra. Nagyon kihalt volt a környéke. Az állo­másépület falai sárgán lzzottak a tűző napfényben. Nem voltak Utasok. Csak ők ketten. Álltak egymás mellett, és megint csak a lány beszélt: Te sohasem mondtad, hogy szép a szemem. Miért nem mondtad? Szép a szemed. Másnak is szép? Szép. Minden nőnek szép a szeme. Te szereted a szép szeműe­ket? Tőled ezt sohasem hallot­tam. Hallod? Ideges vagy? Az. Mert elmész? — Sokat beszélsz. — Nem fogsz visszajönni. Tu­dom, hogy nem fogsz visszajön­ni. Igaz? — Igaz. 1 — Mi szerettük egymást. — Persze. — De te nem mondtad. Te soha semmit sem mondasz. — Jobban van ez így. — Hogyan? — Hogy elmegyek. — És nem jössz vissza. — Igen. — Nincs igazad! — De igazam van. Az árnyak mozdulatlanok vol­tak. A lány az órájára nézett. — Akartam neked valamit mondani, de már nem tudom, hogy mit. Elfelejtettem. Pedig fontos volt. — Már mindent elmondtunk. — Gondolod? — Igen. Megint hallgattak. Mind a ketten egyre gondoltak. Nagyon rossz búcsúzni. A vonat közben befutott. — Mit akartál mondani? — Nem tudom. Elfelejtettem. Szállj fel, mert lemaradsz. Siess szervusz! Úristen! Várj! Hallod?! Azt akartam mindani... Hallod? Nem minden szamárság. Hangját el­nyomta a kerekek csattogása. Nem hallotta. Kár, Soha nem lesz boldog. Amint a vonat távolodott, el­indultak a könnyei. — Azért sincs igazad. Nem minden szamárság a földön. A búcsúzás sem... s szívvel-Iélekkel dolgozó szervezők. Az indítás érdeme feltétlenül Héger Károlyé a volt Csemadok titkáré. A ki- teljesedés érdeme a már em­lített Drobka Gézáé, Kamarás Imréé. Veres Jánosé, Kuzíner Imréé, Mács Zoltáné, Horváth Júliáé s mind a többieké, a- kik tudják, hogy csak úgy lesz valami Rimaszombatban, ha nem várnak mások segítsé­gére, hanem saját maguk ve­szik kezükbe a dolgot.s csi­nálják rendületlenül. Ennyi a titkuk. De jó lenne, ha példá­jukat mások is követnék! A szombatiakról hírnevük­höz illetően sokat írtak már lapjaink, nem akarjuk hát el­ismételni a róluk mondottakat, ezúttal csupán egy újabb ér­tékes kezdeményezésükről szeretnénk hírt adni olvasóink­nak. Veres János vetette fel még a januárban megtartott járá­si Csemadok konferencián a gondolatot: rendezzenek éven­te Tompa napokat Rimaszom­batban, így hódolván egyrészt a város nagy fiának. Tompa Mihálynak, másrészt pedig a kultúrának összefogván a já­rás sokfelé ágazó kulturális életét egy nagyszabású se­regszemle keretében. A gon­dolat nagy visszhangra talált a konferencián, realizálásáról viszont, amint hírlik, lemon­dottak. Ugyan miért? Egyesek szerint. Tompa, pap lévén, nem lehet névadója egy járási Csemadok ünnepségnek. Reméljük, ez nem komoly kifo­gás, hiszen a szlovák irodalom nagyjai között nem egy pap volt s így mihamarább realizálódik a szép terv, a Tompa ünnepsé­gek. Az eredeti elgondolás sze­rint ez így festene: Az ünnepség nyáron lenne, s három napig tartana. Pén­teken az irodalmi színpad mű­sorával kezdődne Rimaszom­batban, szombaton koszorú­zással, ünnepi műsorral foly­tatódna Hanván (Tompa sír­jánál) és Bejében, s befeje­ződne szombaton este és va­sárnap Tornaiján a népi együt­tesek járási szemléjével. A gondolat már csak azért is figyelemre méltó, mert jelleget igyekszik adni az eddig bizony sablonosán zajló járási ünnep­ségeknek. Ha viszont meggon­doljuk, hogy a szerdahelyiek például a Bihari napokkal, a terebesiek a kisgéresi szüret­tel igyekeznek profilt adni ün­nepségeiknek, akkor helyénva­ló a gondolat, hogy mindezt kövessék a többi járások is! Nem volna-e helyénvaló, te­szem azt, a százéves bányász­énekkarral bUszkéldedó Rozs­nyón megrendezni az énekka­rok fesztiválját? A Bánk bán bemutatójára emlékezvén Kas­sán a színjátszók fesztiválját? Az ötlet hirtelen jött, nem biztos, hogy a legszerencsé­sebb, de a cél világos: jelleget, mégpedig a helyi hagyomá­nyoknak megfelelő jelleget ad­ni Csemadok ünnepségeinknek. A rimaszombatiakat, a kezde­ményezőket ezúttal is dicséret illeti. -nyi-’ A Gorkij-klub irodalmi KULTURÁ ☆ Nyolcvankilenc írót és köl­tőt jelöltek az idei irodalmi Nobel-díjra. ★ A brit Filmművészeti Aka­démia odaítélte 1964-es díjat az év legjobb filmjeinek és filmszínészeinek. A legjobb női alakítás díja Anne Bancroft amerikai színésznőnek, a leg­jobb férfialakitásé Marcello Mastrolanninak jutott. Díjat kapott még többek között az amerikai Audrey Hepburn és az angol Richard Attenborough. versenyének győztesei LIS HÍREK ☆ Kodály Zoltánnak, a neves magyar zeneszerzőnek és Né­met László írónak é napokban adják át Bécsben a Gottfried von Hardy díjat. * Budapesten a Csehszlovák Kultúra a „Mai csehszlovák drámák" címen előadásokat kezdeményezett. A Nemzeti Színház művészei a Csehszlo­vák Kultúra helyiségeiben Vád« lav Havél: Kerti ünnepély című darabját mutatták be. Kopócs Tibor rajza Roger Moore-t A televízió napról napra növeli népszerűségét és ra­jongóinak számát, annak el­lenére, hogy sokan vannak még, akik csak a film és színház tökéletlen keveredé­sének vélik eqy-egy produk­cióját. Természetesen, a te­levízió néhol kezdi megta­lálni igazi arculatát. Igyek­szik olyan műsorokat sugá­rozni, melyek csakis az ott­honi kényelemben élvezhe­tők igazán. így lettek már szinte divattá a folytatá­sos tévéjátékok és filmek legkülönbözőbb változatai, vagy méginkább a jó szó­rakozást nyújtó kalandfil­mek és detektívfilmek. E filmek népszerűsége szinte mindent felülmúl. Gondol­junk csak a Robin Hoodra, a Teli Vilmosra, a Tenkes kapitányára, vagy legúiab- han az Angyal kalandio-ra. Észrevehetjük, hogy o h*- dapesti televízió igyek-rk a speciális tévé-műfai ok at népszerűsíteni. Az összes „folytatásos-hősök" közül a legtöbb rajongója talán ép­pen az Angyalnak, azaz Ro­ger Moore-nak van. Oly­annyira szeretik és izgulnak érte, hogy valaki Magyar- országon kitalálta, hogy Roger Moore meghalt. Nos, erre a sopánkodó levelek százai indultak A hír ter­jedt és az újságok nem győzték hírekkel és szemé­lyes üdvözletekkel bizonyí­tani, hogy nincs ok aggo­dalomra — Roger Moore a legtöbb rajongója talán ép­vend és az Angyal sorozat forgatása már a századik folytatáshoz közeledik. 106- ra tervezték a folytatások számát, de ha a közönség érdeklődése nem lankad ezt a számot is növelni kell. Roger Moore 1928-ban született. Kitűnő rajzoló­nak indult. Humoros raj­zait több tekintélyes londoni lap is leközölte. Később ál­landósította munkáját és képregényeket rajzolt. Elő­fordult, hogy kollégái nem értették egy-egy kcp jelen­tését, Mooré-t hívták segít­ségül, aki jó komédiázó kész­séggel eljátszotta a kérdé­ses jelenetet. Itt kezdődik Roger Moore útja a színé­szet felé. Megkedveli a szín­házat, később a Színművé­szeti Főiskolát is elvégzi. Vidékre kerül, de hamaro­san újra Londonba szerződ­tetik, ahol színészi képes­ségei és jó megjelenése ré­vén a tengerentúliak ts ész­reveszik és így 1952-ben már a Brodwayn színész. Innen már csak egy tépés a színészet és a film para­dicsoma, Hollywood. Rövidé, sen szerződteti a tekinté­lyes Metro-Goldwyn-Mayer produkció. Roger Moore el­indul a filmkarrier útján. Több hollywoodi filmben jut el az epizódoktól a főszere­pekig olyan partnerek olda­lán, mint Elisabeth Taylor. Donna Reed, Marisa Páván, Glenn Ford stb. A skatu­lyaszerepek városában Ro­ger Moore kalandfilmhős lesz. Ezt tartják igazi mű­fajául. Jó megjelenésű, ü- gyes, jól verekszik és jól énekel és ezenfelül még ját­szani is tud. Karrierjének csúcspontján tér vissza ha­zájába, Angliába. Itt több szerződés várja. „Felfedezi'' a televízió Már akkor foly­tatásos hős szerepét játsz- sza el — loanhoe, a klasz- szikus angol regény népsze­rű históriájának címszerepét — 5J folytatásban. Ezután megszemélyesíti a 106 ré­szes cowboy- történet hő­sét a „Maverick"-ct is. Köz­ben filmezik. 1960-ban ké-- szül a „Hét szentek aranya," majd 62-ben Franciország­ban, Spanyolországban for­gatja a „Gyávák bandajá"-t. Olaszországban a szeksze- piles Rosanna Schiaffino partnereként játszik „Heten a halál ellen“ c. filmben. Ezután visszatér Londonba és 1963-ban lesz Angyal. Az­óta hódít az egész világon. Amerikában éppúgy, mint Európában. Férfias megje­lenése, természetes és hi­teles játéka jóvoltából mél­tán lett több tévé-néző ked­vence. Életrajzából kifelejtettük — a sokaknak talán nem jelentéktelen tényt, — hogy Roger Moore 1956-ban fele­ségül vette egyik partnerét, Dorothy Squires-t. —VG— Szabó Béla hálás témát vá­lasztott. A fasizmus még ma is kísértő réme szinte kimeríthe­tetlen forrása az irodalmi al­kotásoknak. Tálán kissé túl gyakran is. Kialakultak a sab­lonok, s emiatt néha elerőtle- nedik a kép. Érthető, hogy az újabb müvektől a megszokot­tól eltérőt, mélyebb, árnyaltabb ábrázolást várunk. Az Ebek lá­zadása csak bizonyos tekintet­ben felel meg várakozásunknak. Története (leszámítva az első oldalak bevezetőnek szánt ré­szét) Hitler uralmának szétzú. zása után játszódik. Pontosab­ban a háború befejezése és a februári győzelem közötti, el­lentmondásokkal terhes kor­szakban. Nem is akármilyen környezetben. A főszereplők: kutyák. A kétlábúak, azaz az emberek csak háttérként szol­gálnak, s többnyire is az ebek szemszögéből látjuk őket. Mi is hát az oka az „ebek lázadásának" ? Tip, a kutyák „Vezére" így fogalmazza meg: „A kétlábúaknál egy más, me­rőben új társadalmi rendszer van kialakulóban. Ezt a rend­szert kommunizmusnak nevezik egymás között. A kommuniz­mus nem tűri meg a magán- tulajdont, és ilyen körülmények között egyszer s mindenkorra Szabó Béla: eltörli a hűséges kutya szere­pét". Módszereik kísértetiesen hasonlítanak a fasizmuséra. Demagógia, megfélemlítés, erő­szak, s nem hiányzik a csoda- fegyver sem, ami ebekről lévén szó, nem lehet más, mint a veszettség. Magunk előtt látjuk hát még egyszer, már a születő, új tár­sadalmi rend keretei között a fasizmus lábrakapását. Izgat, más téma, szatírára, de tragé­diára is ihlető. Az író, a cse­lekményt az ebek világába he- lyezve, az előbbit választotta. A téma azonban néhol szétfe­szíti kereteit. A szerző maga is érzi ezt, s ezért sokszor túlsá­gosan szembetűnő a párhuzam az emberi és a „kutyavilág“ között, A Vézér, Micka, Rex, Aranka, Fűszeres és a regény többi négylábúja még a szatíra túlzásokat megengedő keretein belül is nagyon jól tájékozott, értelmes. Vakkantásaikból nem. egyszer szabályos szónoklat kerekedik ki, a társadalmi ősz- szefüggések alapos ismeretével. A Vezér állapítja meg egy he­lyen: „A gyártulajdonos reg­geltől estig dolgoztatja munká­sait, és a verejtékes munka hasznát ő zsebeli be. Leszedi a tejfelt a munkások béréből, nékik csak a savanyú tejet hagyja... Bevált, kegyetlen módszer ez, az egész világon használják, ahol a gazdag két­lábúak uralkodnak". szabott. A „szennyes vidéki he­tilap" „ugató" főszerkesztője, Toni s a léha kutyahölgy, Zelma becstelen gazdái ellen jogos a lázadás. A Költő sematikus fi­gurája, Petrás néni s a gyere­kek rokonszenves, de vázlato­san megrajzolt alakjai nem ad­nak kellő indokolást ahhoz, hogy elítéljük az ebek akcióját. E2 A kétlábúak nem sokat érte­nék az ebek szervezkedéséből. Pedig a fasizmus újjáéledése, mégha az ebek között történik is, szükségszerűen és elenged­hetetlenül figyelemre méltó tény. Megérdemli azt, hogy a macskán és a pecéren kívül más, hathatósabb ellenségei le­gyenek. Csakhogy az emberek világa, ahogy már fentebb is megállapítottuk, eléggé szűkre­A megoldást másutt kell keres­nünk. Az író szerint a fasizmus önmaga termeli ki elpusztít óit, eszméi törvényszerűen sodorják a megsemmisülés félé. A re­gény menete ezt a nézetet iga­zolja. v Az ebportrék sokkal színe­sebbek, sikerültebbek, mint az embereké. A zsidóüldözés min­den keservét megszenvedő Fű­szeres — egyébként .Jcutya­ként" is a legtalálóbb alak —, az öregedő Micka, a szerelemre éhes Aranka, de a többi fő- és mellékszereplő is sokoldalúan Megrajzolt — jellemek. Nem kétséges ugyannis, hogy első­sorban emberi tulajdonságok hordozói. Többnyire gazdáik képmásai, amit helyes megfi­gyelésnek s egyben kitűnő írói eszköznek is tartunk. Törvény- szerű, hogy a gerinctelen fő- szerkesztőhöz még a kutyája sem ragaszkodik. Ebben az alapjában véve helyes ábrázo­lásmódban törés csak ott kö­vetkezik be, ahol az állatok e szükségszerűen felvett s ter­mészetüknél fogva meglévő tu­lajdonságaikon túl nagyon is emberien cselekednek, reagál­nak. Vonatkozik ez legfőképp „érzelmi" életükre. Túlságosan emberien szeretnek, féltékeny, kednek, csábítanak, rágalmaz, nak. Ezek a mozzanatok meg­zavarják a regény egységes hangulatát. Külön kell szólnunk Tipröl, a Vezérről. Nyugodtan nevezhetnénk „négylábú Hit­ler“-nek is, hiszen a hírhedt német Führernek a megszólalá­sig hű karikatúrája. Nem hiá. nyóznak még a nevezetes düh­kitörések sem. Ugyancsak köz­tudott gyávasága ezúttal egy macskában leli tárgyát. A már említett írói meggyőződés sze­rint a fasizmus önmaga termeli ki elpusztít óját. S ez minden­képpen csak teljes ellentéte, a humanizmus lehet. Ezt az eszmét Rex, a költő kutyája testesíti meg. Józansága, okos­sága a legnagyobb ellenfele a fasiszta ebek ostoba nekibuz. dulásának. Valóságos mártír, s mint ilyen, nemcsak kutyá­nak, de embernek is túl ideali­zált. Élettörténete maga az ön- feláldozás, szinte a legkisebb (emberi vagy állati?) gyenge­ség nélkül. A regény alakjait többnyire saját elbeszéléseiken keresztül ismerjük meg. Az írói ábrázo­lásnak ez a közvetett módszere lelassítja a cselekmény mene. tét s hátráltatja a kibontako­zást. Dicséretes módon sikerült ezt az utolsó részben elkerülni. Nem utolsó sorban emiatt is, ez a rész a legmozgalmasabb, író és téma itt talált leginkább egymásra. Az Ebek lázadása gazdagított ta a szlovákiai magyar iroda­lom nem túl bőséges prózater­mését. Értékét, rangját mi sem bizonyítja jobban, hogy a ma­gyar Szépirodalmi Könyvkiadó, val közös kiadásban jelent meg. Fundárek Magda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents