Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-04-13 / 15. szám

Kedves olvasónk, ahogy e na­pokban válogatott a parfőmök és a kölnivizek között - hiszen küszöbön a húsvét és ápolni szeretné a kedves, régi szoká­sokat - az elárusltónő egymás mellé állította a szép csiszolt üvegeket: Royal Ambrée, Chyp­re, Chat Noire... Nem mondta? Tessék, talán ezt próbálja ki. Nemrég jött ki. Aerosol... Per­metező légnyomás alatt töltöt­ték meg... 75 százalékos alko­holt tartalmaz. Nem hagy fol­tot... Egyenletesen permetez... Nagyon dicsérik. — Nicsak, újfajta üveg, — milyen tetszetős, — futott át esetleg az agyán. Talán meg is vette és vásárolt még Odolt. vagy Thymolint. Nem tudta el­határozni magát, hogy Polana speciált, vagy T 32-est vegyen klorofillal. Lehet, hogy Glydo- rés krémet is vásárolt. Esetleg Sneženka fogpasztát gyerekek és Dentolux pasztát a dohányos nagypapa számára. Szórakozot­tan a táskájába süllyesztette a vásárolt holmit. Az újszerű Ae­rosol üveget is. Semmire se gondolt? Nem ötlött fel a kér­dés, hogy vajon ezeket a szépen csomagolt piperecikkeket hol gyárthatják? Lehet, hogy szó­rakozottan ismételte, új Aero- sol-készítmény? Újszerű csomagolás... Lehet, hogy praktikusabb az egyiknél, lehet, hogy hatékonyabb... De tovább már nem is kísérte fi­gyelemmel az elárusltónő sza­vait. Pedig nem is baj, ha néha, amikor az ember kezébe vesz valami újat, egy pillanatra el­tűnődik: Mennyi ötlet, lelemény és versengés hozza létre az új árucikkeket. — „Könnyű“ kozmetikának nevezik az iparágat, amely az illetszereket, az arckrémeket gyártja — mondta Istók gyár­tásvezető mérnöknő — amikor Rácán, a Kozmetika nemzeti vállalat laboratóriumában a pi- oerecikkek előállításáról beszél­gettünk. Az emberek el sem képzelik, hogy milyen „nehe­zen" jutottunk el odáig, hogy a vásárlóközönség meg legyen elégedve a készítményekkel. Manapság a kozmetikai cikkek már valóban közszükségletté váltak. A kozmetikai üzemeink specializálódtak. Idén április elsején Lévára helyezték át a borotvaszappanok és samponok gyártását, az arcvizek, rúzsok gyártását pedig Prágába. Mi to­vábbra is megtartottuk a fog­krémek, arckrémek, a Royal Ambrée, az Aerosol, az arc­maszkok, a Rapid és az Arnica jelzésű hajlakkok gyártását. Olyan cikkeket készítünk, a­Csomagolják a fogpasztát — na porttá több mint 38 ezer doboz hagyja el az üzemet MCaí&'h a mdtáa^taím melyek felvehetik a versenyt a híres külföldi márkákkal. És lényegesen olcsóbbak, megbíz­hatóbb, jobb minőségű alap­anyagokat használunk, csak a csomagolás az adjusztálás ná­lunk egyszerűbb, de ennek el­lenére nem fizetünk olyan ma­gas luxusadót, mint külföldön. Természetesen nem elégszünk meg a bevált régi receptekkel hanem mindig tökéletesebb ké­szítményeket akarunk kihozni. Először csak laboratóriumban kísérletezünk. Hónapokon ke­resztül vegyítünk, kevergetünk olajokat, oldóanyagokat, vitami­nokat Az alapanyagokat több­nyire külföldről. Bulgáriából. Franciaországból kapjuk. A kí­sérletekkel párhuzamosan egy kis műhelyt rendeztünk be. Ele­inte sokszor az is probléma hogy miben keverjünk. Zomán­cozott edényben? Fémedény­ben? Hogyan dörzsöljük finom­ra? A mikroszkopikus vizsgála­tok megmutatják, hogy sokszor bizony többször is át kell en­gedni az anyagot az ellentétes irányba forgó hengereken, hogy az egyes alkotóelemek egyen­letesen eloszoljanak. Hányszor megtörténik, hogy hengerelés közben levegő kerül az anyagba és a lehűlés során ki kell űzn' a levegőt. Mindig egész apró­lékosan ki kell dolgozni az el­járást. Túl magas nem lehet a hőfok, mert az a finom olajo­kat, amelyek az arckrémek a- lapját képezik, vegyileg meg­változtatná és azok ártalmassá válhatnának. Amikor már üzemi termelésre kerül a sor. akkor már minden megy, mint a karikacsapás. Ak­kor már mi sem gondolunk a- zokra az időkre, amikor a labo­ratóriumban szinte mindennap ott találta a kutató dolgozókat az éjfél. És teljesen kimerül­tén. de lelkesen jelenthettük megvan, eltaláltuk a tempót, ahogy a fogkrémet önteni kell vagy: megvan, eltaláltuk, ho­gyan kell tölteni az Aerosol- ü vegeket. Katonás rendben sorakoznak az üvegek. Husarovič Ágnes. Tóth Mária, Adamoviő Francis­ka nemhiába nyerték el a Szo­cialista munkabrigád címet. Férfi legyen a talpán aki győ­zi ezt a munkaütemet. Igaz, az üzemben alig látni férfit. Mond­hatnám. tiszta női üzem. Amer­re csak nézünk, nők dolgoznak. Valóságos élő reklámok. Mind ápoltak és gondozottak. Koru­kat nehéz megállapítani. — Mindez a kozmetika csodá­ja, — mondja búcsúzóul moso­lyogva a kedves női kapus. S amikor majd válogat a par- főmök, a kölnivizek, az arckré­mek és a többi piperecikkek kö­zött s az előzékeny elárusítónő majd azt mondja, „tessék ki­próbálni, nagyon dicsérik", ak­kor gondoljon majd arra, hogy mennyi ötlet, lelemény és ver­sengő, fáradságos munka ered­ményei ezek a piperecikkek is. Michal Márta „HAKUTO-SU" Az utóbbi időben nagyon elterjedt a világban a „leg-“ szócska használata. Ismerünk legjobb spor­tolókat, leggyorsabb autókat, leghosszabb alagutakat és hidakat. Szinte lehetetlen lenne itt minden „leg“-et felsorolni. Japán egyik városkájában a „leg“ szócskát a ka- kastollal hozzák kapcsolatba. A leghosszabb kakas­tól I (farktollról van szó) ugyanis néha eléri a tíz métert is. Természetes, hogy nem akármilyen kaka­soké. Jelenleg a SIROHAUY tartományban mintegy 94 db hosszú tollú kakast tenyésztenek. Nemesítésük­kel még a XVII. században kezdtek foglalkozni. Az első nemesített egyed a „HAKUTO-SU“ elnevezést kapta. A kakasok tollazata fehér, szürke vagy feke­te. Ma már e három fajtájuk ismeretes. Nevelésük­kel 15 tenyésztő foglalkozik. Az állam a saját költ­ségvetéséből 300 000 yent irányoz elő évente tenyésztésükre, ami nagyon drága és komoly, hosz- szadalmas munkát igényel. A tyúkok évente csak tizenöt tojást tojnak és a hosszú farktoll, (mely évente kb. 1 métert nő) csak a kakasok éke. Nyolc- kilenc éves kakasok szinte képtelenek mozogni a hosszú farktolltól. A toll épségét finom nylon zacskókkal védik, amik csak kiállítások alkalmával kerülnek le a hosszú farktollról. E kakastollak eredetileg a módosabb lakások dí­szítésére szolgáltak. A Szene. Svätopluk utca 18. Hosszúra nyújtózkodó föld­szintes épület, alig különbözik a szomszédos családi házaktól. Még a nagykapus garázs sem hiányzik az udvar hátteréből. A házban sokszor éjjel-nap­pal cseng a telefon. Nincs a járásnak olyan faluja, ahová lakói ne nyújtanának segítsé­get. Nem egyszer fordul elő, hogy a ház gazdáját éjnek ide­jén zavarják ki az ágyból s ö zúgolódás nélkül teljesíti hiva­tásbeli kötelességét. Elsősegélyt nyújt, fájdalmat csillapít, és ha úgy kívánja a Helyzet, rög­tön operál is. Pedig a pácien­sek — állatok. A kapun felirat: Járási Ál­latkórház. Nem túlzás ez egy kicsit ? Amikor azonban a mindössze ötfónyi személyzet vezetője dr. Nadorda János vé. gigmutogatta a helyiségeket, rájöttem, hogy nem. A hátsó udvaron külön „betegszobák" vannak a lovak, a tehenek és a kisebb állatok számára. Mindegyik helyiségben gázfűtés és hideg-meleg folyóvíz! Min­denütt nagy tisztaság, szinte vakít a fal és a padló! A legnagyobb meglepetés a- azonban a garázsnak vélt épü­letben várt rám. Itt tárult e- lém Szlovákia egyik legtökéle­tesebb állat operációs terme. A 12x20 méter nagyságú helyiség közepén óriási műtőasztal, fö­lötte kórházi ívlámpa. A falak­nál elhelyezett fehér vitrinek­ben kvarclámpák, kötszerek és csülogó műszerek. Mindent megtalálhatunk ebben az épü­letrészben, még a laboratóriu­mot is! Szükségünk is van ilyen jól felszerelt operációs teremre — mondotta dr. Nadorda és mun­katársa dr. Stancák — hiszen j sokféle műtétet kell elvégez­nünk a beteg állatokon. A nyá­ron például egy őzikét hoztak be hozzánk. Kaszálás közben vágták el a lábát. Bár ampu- tolnunk kellett a sérült végta­got, de életben maradt. Egyszer pedig oxigénpalackok robban­tak fel az egyik teherautón. Az éppen közelben bandukoló két ló súlyosan megsebesült. Somodi Sándor vagyok, szakmám szerint villanyhe­gesztő, — Érdekes, hogy a keresztnevemet nagyon ke­vesen ismerik. Jóskának ne-) veznek, imitt-amott, de leg­inkább a becenevemet hasz­nálják. KUNI-nak ismer a község és a környék. Sze­retem ezt az elnevezést. Va­lahogy úgy érzem erre a megszólításra magam, hogy nemcsak ismerős, hanem olyan ember hangját is hal­lom, aki egy kicsit szeret. Elér hŕ az émimmi séta. A lefekvés a TV mű­sortól függ. HÉTFŐ: A Keletszlovákiai Gépgyárban dolgozom Kas­sán. A hét rosszul kezdődik, mert reggel 3/4 4-kor csö­rög az óra. Gyors reggel:, í rohanás a vonatra, hely és társak keresése. Reggel hat ­tól dolgozom. A hétfő álta­lában „susztervasárnapnak" . számít a pihenés és a szó­rakozás után, de lassan be­lezökken az ember a rendes kerékvágásba. Szeretem a szakmámat. Délután kettőkor felbúg a sziréna. Vége a munkaidő­nek. Fáradtságot nem érzek, hiszen amit tettem, kedvvel csináltam. Mosdás, átöltözés és rohamlépés a vonatra. A másfél órás út nem leány­álom, ülőhely nincs, késés van. Négy órakor bedöcög a vonat a tornai állomásra. Sietek haza a nyakigérő sár­ban. a mama-készítette me­leg ebédhez. Ebéd után házi munka. A fa és vízhordás mindig rám vár. Ha nem lenne, hiányoz­na. Rádióhallgatás, egy kis KEDD: A megszokott éb­resztő, munka, utazás a dö­cögő expresszen. Táskasza- gú reggeli és négykor ismét sártiprás. Gyors és jóleső ebéd. A délután már érde­kesebb. ötkor tréning. A helybeli futballcsapat balfe- dezettje vagyok. Imádom a mozgást, a sportot. Az edzést általában én ve­zetem. Nem könnyű dolog, de a fiúk megértők. Tréning után együtt maradunk és el­döntjük a jövendő nagy sportesemények sorsát. Kár, hogy a forgandó sport-sze­rencse nem nagyon támogat minket. A dombról leérve együtt maradunk. Sörözés a barátoknál, eszmecsere és készülődés a korai óra-csen­getésre. dár a kedves. Kikísérem a vonathoz és azután mintha üres lenne a község. A szerdai estét szeretem, mert a TV sportműsort és színdarab közvetítést sugá­SZERDA: A munka nem mindig változatlan. Attól függ, hogy a szervezés mennyire jó. Nehézségek itt is akadnak, de az idegeim jók A kiadós és jó ebéd szükséges és jó így is rá­gondolni. Senki sem főz úgy, mint a mamám. Délután ta­lálka, hiszen én sem vagyok fából. Szívem is, ízlésem is van. Rövid séta, nagy ritkán közös mozi, mert vándorma­roz. Szenvedélyem a sport és a zene. Szeretem a tánc­zenét és a magyar nótát. Nem vall nagy igényességre, de a szívemhez szól. Más szenvedélynek nem vagyok rabja. Nem dohányzom, nem iszom. Olvasni szeretek, de inkább az aktualitásokra jut időm. CSÜTÖRTÖK: A dögögő vonatban arra gondolok, hogy a fiúk várnak. Ma is­mét edzés. A romos Bebek várat látom és alatta a küz­dőteret. Sok öröm sok csa­lódás mezeje ez. A múlt év­ben kiestünk a járási baj­nokság második osztályából. Természetesen, a játékveze­tők miatt. Mi lesz ezután, nem tudom, de a fiúk eskü- döznek, hogy visszakerü­lünk. A mostani csoportban &z első helyen vagyunk. Edzés után ismét eszme­csere, vitatkozás, az elma- radhatatlan sörözés és is­mét TV. Ha jó film van, ak­kor mozi, testületileg. Nél­külünk talán be is zárnák a mozit. A TV papucsos ag­gastyánokká változtatja még a fiatalokat is. 5. ■; PÉNTEK: Péntek este sportvezetőségi gyűlés. Pro­bléma van elég. Csinálni kel­lene valamit. Kevés, ha csak bálokat rendezünk. Kultúr­műsorokat kellene szervez­ni, színdarabot, esztrádmú- sort bemutatni. Színjátszók szereplők lennének, de ki rendezze? Mindenki fél tő­le, mert az igények nagyon megnövekedtek az utóbbi időben. Közönségünknek már az Irodalmi Színpad is kevés. A CSISZ pedig alszik. Évek óta egyetlen tevékenysége a regruta-bál, de már az is elmaradt. A HNB és a párt- szervezet igyekszik a raun­(-mv-) kát elindítani, de kevés a fiatal, vagy inkább az aka­rat? Mindnyájan érzik, hogy nem jól van ez így. Kisebb községek is lehagynak min­ket. Különösen a kultúrmun- ka terén. Csak az újjászer­vezés és egy munkavágyó vezetőség segíthet itt. Nem szeretnénk tovább szégyen­kezni. 6, SZOMBAT: Ez a korlátlan időtöltés délutánja. Ebéd után a szokásos házimunkák, később találkozás a kedves­sel. Röpke órák és ismét kísérés. A legnagyobb baj, hogy sokszor nincs hová menni, ilyenkor marad 3 kocsma. Melegebb, mint a rideg és kopott kultúrház. Ez is egy fájó pont. Min­őén kis községben felépült már az új, tágas, modern, kultúrház, csak nálunk nem. Állítólag nem engedélyezik még a ..Z“ akció keretén be­lül sem Meglepő hivatali szigor. Pedig nagyon sokan dolgoznánk kérgesre a te­nyerünket, csak már tenne a kultúrának méltó hajléka. 7. VASÁRNAP: Boldog nap óracsengetés nélkül. Ilyen­kor alhat az ember igazán. Fél négykor felébredek és csak hat óra felé tudok me­gint elaludni. Hiába: nin­csen öröm üröm nélkül. A nap gyorsan telik. Séta, új­ságolvasás, csend és jó ebéd. Estefelé már a reggeli éb­redésre gondolok és ettől savanyú lesz a kedvem. (Lejegyezte Fecsó Pál) SMESäSäiäi Ezeken még plasztikai műtétet is végeztünk s meg is men­tettük őket. Fontos népgazdasági érdek fűződik ahhoz, hogy ilyen ál­latkórháza legyen ennek a me­zőgazdasági járásnak — vette át a szót a főorvos asszisz­tense. Hiszen hányszor fordul­hat elő olyan baleset vagy ál­latbetegség, amikor ezrek füg­genek a szenvedő állat meg- gyógyításától, Az elmúlt évben mintegy 600 beteg állatot hoztak be ide a járás szövetkezeteiből és állami gazdaságaiból. S ezeknek 98 százalékát meg is gyógyította a két derék orvos. (neuman)

Next

/
Thumbnails
Contents