Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1965-04-13 / 15. szám
A magyar film hete Elhiszem, hogy manapság a jó filmek nem nyüzsögnek tucatjával a filmszínházakban és kiváltképp nem a magyar filmek, olyannyira nem, hogy Ma- gyaroszágon már film leit ebből az „ügyből" („Miért rosz- szak a magyar filmek“ címen) — mégsem hinném viszont azt, hogy azok, kik a magyar filmnapokra az Oj Gilgamest, a Négy lány egy udvarban c. alkotást, az Igent, vagy a Pacsirtát kiválasztották, nem találtak, a majd húsz évi magyar filmtermésben érdekesebb, de legalábbis változatosabb anyagot! Az „ÜJ GILGAMES" Solymár József forgatókönyve alapján Szemes Mihály rendezésében készült. A film alapötlete hatalmas és örökérvényű drámát ígér: reménytelenül is szembenézni a halállal. Rákkórházban vagyunk. A kamera több embertípust villant fel ebben a nyomasztó hangulatú környezetben, olyanokat, akik csak sejtik, hogy tulajdonképpen féllábbal már a koporsóban letet. Ezért a film csak egy- pár szép jelenetet, rutinos filmtechnikát, jó színészi alakításokat (Darvas Iván, Pécsi Sándor, Dómján Edit) nyújt. A „NÉGY LÁNY EGY UDVARBAN“ szerzője, akárcsak az e- lőző filmnek, Solymár József és érdekes, a film láttán hasonló kifogásaink vannak, mint az Oj Gilmagesnél. A rendező Zol- nay Pál és a forgatókönyviró itt is birtokosai a mesterség formai részének — de a téma feldolgozása itt sem hiteles. Pedig — a közhelyet használva — aktuális téma ez is. Sok fiatal sínylődik és szürke, érzelmileg és értelmileg meddő életet él vidéken, mert a környezet nem ad lehetőséget az igények beteljesülésének. A szerzők négy, különböző típusú vidéki tanítónő alakjának és életének bemutatásával akarnak szólni, kiemelve a négyből egyet (Tö- rőcsik Mari színes alakításával sokat nyert a film), aki reménytelenül beleszeret a magyar filmek sztereotip (Pestről Képek az Igen című filmből IfPMSilg sejtet, nem hat a valóság erejével. Lehetséges ugyan egy újabb világégés, viszont legalább annyi eséllyel nem is. Félni és rettegni örökösen és reméljük feleslegesen — nem e- gészséges életfilozófia. Értesüléseink szerint Révész György (több nagysikerű magyar film rendezője) újabb filmet forgat. A címe: „Nem". Reméljük a „Nem“ megtekintése után majd elmondhatjuk: Ez igen! A legteljesebb alkotása a magyar filmnapoknak Ranódy László „PACSIRTA" c. filmje, amely Kosztolányi regénye a- lapján készült. A film szinte cselekménytelen és vontatott ritmusú képei mögött igaz emberi érzelmek és gondolatok halmozódnak. Nem kis mértékben a színészi alakítások jóvoltából is. Páger Antal, Vajkay Ákos megformálásért kapta Cannesban a legjobb színészi a- lakítás díját. Nem marad el mögötte Tolnay Klári, de Nagy Anna alakítása sem. Mindennapos mozdulataik, szavaik mögött fojtogató fájdalom, remény és reménytelenség van. A történet — a csúnya lány férjhezadásának ki nem mondott, görcsös igyekezete — módot ad egy társadalom megismertetésére úgy, hogy megtalálja benne az örök emberit, a ma is izgalmasat. Vavreczky Géza SS vannak de nem tudják ezt. A kórházban két betegete közelebbről is megismerünk: Dávidot, aki több-kevesebb bizonysággal megtudja, hogy ö- rökre el van zárva az élettől, és Lillát, kibe később, bele- zeret. Itt ideg feszítő és filozófiai jellegű konfliktust várunk, Sajnos, elmarad... Nem hihetjük el, hogy Dávid eny- nyire közönyösen (itt-ott szomorúan) várja élete utolsó percét. Habár kezelőorvosa unszolására megkísérli a halál elleni harcot, de meggyőződés nélkül. Ez az új Gilgames még csak távolról sem harcol a halál ellen úgy, mint ősi babiloni elődje. Nem kísérli meg legyőzését, inkább belenyugszik, mint aki úgysem szereti az éCSONTOS VILMOS Menni kell, menni Menni kell, menni, De nem csak lábbal: Gondolat-nyilát Röpítő társsal, Aki már része Egy szerkezetnek, Mit acél karok A földbe vertek, S mit anyag köt meg, Forraszt az eszme, S (eltornyosodik Csillag-közeibe... Menni kell, menni, Erre csak, erre, Tegnapi utak Porát leverve, És szívvel forrni Arra a vázra, Mely dolgainkat Megkoronázza. — Menni kell, menni, Csüggedés nélkül, A verejték-gyöngy Csillaggá szépül, S nem csupán az ég Tündöklik tőle: Oda hullajtjuk Az utca-kőre, A barázdára, Amelyet szántunk, — S a jövendőre, Amelyre várunk. így kell haladni, Messzire érni. Mindig csak adni,. Sohasem kérni. örökké hinni, Mindent elbírni, S ha keserűség Csordul a szánkba, Azt úgy köpjük ki, Édesre válva. vidékre leruccanó) „Don Jüanjába". (Alakítója Gábor Miklós). Boldizsár Iván és Révész György „IGEN" c. filmje is a mesterkéltség, kiagyaltság és álmodernkedés betegségében szenved. Szép képsorokat, érdekes részletmegoldásokat, jó színészeket (sőt újra izgalmas témát ) láthatunk, de ez a film sem nyújt művészi élményt. Lemondani az életről, mert egy kegyetlen háborús élmény egy újabb szörnyűbb katasztrófát Q modern A MAGYAR IRODALOM TÖRTÉNETE I. A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézete Sőtér István főszerkesztésében hatkötetes magyar irodalomtörténetet ad ki. Az első kötet a kezdetektől 1600-ig tárgyalja irodalmunk történetét. A munkát az egyetemen alapvető kézikönyvként fogják használni. Parttalan realizmus? Az ismert francia esztéta válogatott tanulmánykötetének magva a sok vitát kavart Parttalan realizmus? című könyve: három esszéje Pablo Picassó- ról, Franz Kafkáról és SaintJohn Perse-ről. A kötet néhány vitacikket is közöl, többek közt Emst Fischer, Erwin Pracht és és Alfred Kurella tollából. Filozófiai Kislexikon A kislexikon a dialektikus és történelmi materializmus tételeinek, az egyetemes filozófiaitörténetnek, valamint a modern logika alapjainak tömör és gazdag összefoglalóját tartalmazza. Többek közt, elméleti igényű összefoglalást nyújt a korunkban oly időszerű kibernetika problémáiról is, cikkekben ismerteti a mai nyugati filozófia és szociológia főbb áramlatait. A rádió válaszol - és versenyt indít Az Oj Ifjúság március 30-1 számában Zalabai Zslgmond nyílt levélben foglalkozott a Fényszóróval, a Csehszlovák Rádió magyar adásának ifjúsági műsorával. Elsősorban a Fényszóró vidám, nyilvános farsangja ragadta meg a levélíró figyelmét, s főképp azért, mert a komáromi általános műveltséget nyújtó középiskola tanulói is szerepeltek benne. „A műsor így még jobban tetszett, ugyanakkor a diákszimpátia mellett felébredt bennem a hiúság is: ilyet mi, Ipolyságiak is tudunk“ — írja többek között. A továbbiak során pedig azt javasolja, hogy rádiónk indítson versenyt a magyar tannyelvű középiskolák kultúrcsoportjai számára. Am legyen: versenyt indítunk a rádióban, hogy fiataljaink — egymással vetélkedve — mérlegre tehessék tudásukat, tehetségüket, művészi érzéküket, rátermettségüket. Hiszen nemcsak Zalabai Zslgmond kívánsága ez, hanem mindnyájunk szívügye. A Fényszóró az ifjúságé, s jórészt a fiatalokon múlik, hogy Igazában a magukénak vallhassák. Szerkesztőségünkben sokat töprengtünk már ml is a legcélszerűbb lehetőségek mikéntje fölött — próbálkoztunk, kísérleteztünk, s bizonyos, hogy fáradozásunk nem volt hiábavaló. A feladat természetesen nehéz és bonyolult. Havonként egy ízben, mindössze egyórás műsor keretben tanítani is, nevelni is és szórakoztatni is egyszerre: gigászi vállalkozás. Hogy a levélíróhoz hasonlóan én magam is a Tőzsér Árpád farsangi Fényszórókat méltató szavaival éljek: egyik legfőbb törekvésünk az, hogy „kitörjünk az érdektelenségből.“ És ehhez még hozzáfűzöm, hogy minden kicsinyes gáncsoskodás, irigykedés, kishitűség ellenére is ez a törekvésünk. Az ifjúsági rádióműsor országos méretű magyar fórummá válását illetőleg pedig csak annyit, hogy kettőn áll a vásár; a szerkesztőségen s a rádióhallgató ifjúságon egyaránt. Ha fiataljaink egyre szorosabb kapcsolatba jutnak velünk, ha tárgyilagosan bírálják és a legjobb tehetségük szerint kiegészítik munkánkat, akkor az ifjúsági rádiót — mint országos fórumot — soha senki sem vitatja el tőlük. A Népművelési Intézettel karöltve versenyt indítunk ifjúságunk számára: a tudás, a tehetség, a rátermettség és a művészi érzék versenyét. Versenyt indítunk, önszántunkból s a Zalabai Zsigmondok javaslatára. Ez a verseny természetesen nemcsak kizárólag az általános műveltséget nyújtó középiskolák tanulóinak szól, hanem minden fiatalnak, illetve a tudásban és művészetben versenyképes valamennyi ifjúsági kollektívának. A jelentkezők megfelelő színvonalú irodalmi, tudományos vagy művészi számait szakértőkből alakult bizottság bírálja el majd, s érdemük szerint minősíti. A jelentkezéseket a következő címre kérjük: Csehszlovák Rádió Magyar Adása „Fényszóró“ Bratislava, Zochova 3. Bízunk a fiatalok tehetségében és akaratában, s biztosra vesszük, hogy e verseny érdekessége nem csupán az összehasonlítás és mérlegelés lehetőségében nyilvánul majd meg, mint ahogy Zalabai írja. Bízunk abban, hogy elsősorban a jövőben is az egyre kifogástalanabb formába öntött gazdag irton- danidanivaló készteti majd ifjú hallgatóinkat műsoraink meghallgatására, s a rádióban való szereplésre. Kovács Gáspár, a Fényszóró szerkesztője Szerkesztőségünk megjegyzése: örvendetes dolognak tartjuk, hogy Nyílt levelünkre ilyen gyors és pozitív választ kaptunk. Szerkesztőségünk a továbbiakban is figyelemmel szeretné kísérni a Fényszóró munkáját. Rövidesen részletesen tájékoztatjuk majd olvasóinkat a további fejleményekről. A Fényszóró munkájához pedig sok sikert kívánunk. művészét a be-je (13.) Kassák Lajos és az aktivizmus A külföldi av int gardista mozgalmak hatására kelet, kezett Magyarországon egy sajátos és újfajta izmus — az aktivizmus. Az aktivista csoport lényegében határozott program nélkül, indult, csupán az újszerű művészet térhódításának, szükségszerű elterjedésének fontosságát szem előtt tartva szerveződött meg. A csoport élén Kassák Lajos állott, aki Érsekújváron született s onnan került a fővárosba Híres müvében, az Egy ember élete c. önéletrajzi regényében részletesen leírja életútját, s természetesen bőven tárgyalja érsekújvári gyermekéveit is Már fiatal korában kibontakozott nyugtalan természete megfelelő kulcsot ad örökös kísérletezéseinek és a konvencionális művészettel való szembefordulásának megértéséhez. A felszabadulás utáni irodalomtudomány sokáig mellőzte, elhallgatta és lekicsinyelte Kassák Lajos kétséget kizáró érdemeit, bár munkássága elejétől kezdve a haladást szolgálta. Az új eszmék és a társadalmi változás elodázhatatlanságának hirdetőjeként lépett fel, és elveihez, elgondolásaihoz mindvégig hű maradt. Kassák Lajos és néhány követője 1915-ben első ízben adta ki A TETT c. folyóiratot, és a lapba a bevezetőt Szabó Dezső írta. Ebben jelent meg Kassák Ö r ö m - hoz c. ódája is, s ez a szokatlanul szerkesztett és felépített vers jellegzetesen tükrözi az idegen, modernista irányzatokhoz való kapcsolódás tüneteit a magyar irodalomban. Mindez már e részlet alapján is nyilvánvaló: A hűlt romokon Énem új ürcát énekelem s a rónák kiterjedt zöldjét, a hegyek fehér gleccsereit, nyers, keveredő tömegeikkel a roppant metropoliszo. kát és külön kovácsok öklét, a bankárok sárga tigrisszemeit, a leszálló búvárt, a kertészt s a kötélidegzetű pilótát. A költő irodalmunkban addig ismeretlen hangot üt meg. Ezek már nem a pontosan kiszámított szótagszámon aalpuló, lágy és kellemes ritmikájú sorok. Hiába keresnénk benne a rímet is vagy akár a választékos kifejezéseket tehát mindazokat a verskellékeket a- melyek a Nyugat nagy lírikusainak, Babitsnak, Kosztolányinak, Tóth Árpádnak és Juhász Gyulának a költészetében a legfontosabb ha- tóeszközök közé tartoznak, Kassák versében a mindennapi élet és valóság kifejezései kapnak helyet, és egyszerre mindent és mindenkit meg akar énekelni, mint Apollinaire vagy a későbbi szürrealisták. Kassákék nem egy irodaimi csatát vívtak meg az elismerésért. A Nyugatban Babits támadta me A TETT programját és az ott közölt hosszú és szabálytalan sorokból álló szabad verseket. Az utóbbit védelmezve Kassák egyik írásában így vág vissza: „A laikus által úgynevezett szabad versforma szerintük a legkomplikáltabb forma — a lényeg formája!" A csoport a koncentrált lényegadásban látja az új művészet értelmét s jelentőségét, elveti az uralkodó művészet formai nyűgeit, divatos kellékeit, és csak a meztelenné vetkőz- tetett valóságot akarja kifejezni, tükröztetni. A TETT c, folyóiratot felváltó MA egyik számában látott napvilágot Gáspár Endre Kassák Lajosról írott tanulmányának részlete. Ebben olvashatjuk: „Az érzésből, hogy kifejeződjék, tárgy lesz". Vagy „...a régi művész nem az élményt , hanem az élmény tárgyát fejezte ki. így már csak az is tökéletlenné tette, hogy pl. az atléta, aki a művészetben bizonyos érzést keltett, a róla készített szoborban már csak mint utánzat jelentkezett, nem mint húsból és vérből való ember. Kassák az élményt fejezi ki, helyesebben saját embertartalmát, melyei az átélés érzelmi rezgésbe hozott." Az aktivisták sok mindent átvettek más irányzatokból, de végeredményben sajátos módon, a társadalmi körülmények speciális helyzetétől determinálva értékelték ki a magyar irodalom jellegzetes izmusát — az aktiviz- must. Azt hirdették, hogy az irodalomnak kontaktust kell tartania minden progresszív gazdasági és politikai mozgalommal; homlokkal akartak nekimenni a futuriz- musnak is, mert képviselői a háború apoteózisát énekel- ték. Az aktivista csoporthoz egykor olyan egyéniségek tartoztak, mint Illyés Gyula, Déry Tibor, Komját Aladár, Lengyel József és mások. Az irányzat egyik jellegzetessége a szögletes ség, de a szimultanizmus fellelhető műveikben. Az alább közölt vers Kassák Lajos legismertebb költeményeinek egyike. Sokáig nem ismerték fel művészi értékeit, de mikor szavalni kezdték, rövid időn belül népszerűvé vált. Szerzője is úgy véli, hogy szavalásra dl. kalmasabb mint olvasásra. n MESTEREMBEREK Mi nem vagyunk tudósok, sem méla, aranyszájú papok és hősők sem vagyunk, kiket vad csinradratta kísért a csatába s akik most ájultan hevernek a tengerek fenekén, napos hegyeken és ménkővert mezőkön szerte, szerte az egész világban. A kék firmamentum alatt most bitang vérben fürdenek az órák... De mi már távol vagyunk mindentől. Ülünk a sötét bérkaszárnyák alján: szótlanul és teljesen, mint maga a megbontatlan anyag. Tegnap még sírtunk, ésholnap, holnap talán a mi dolgunkat csodálja század. Igen! Mert a mi csúnya, tömpe ujjainkból már zsendül a friss erő, s holnap már áldomást tartunk az új falakon. Holnap azbesztből, vasból és roppant gránitból életet dobunk a romokra és félre az államdekorációkkal! a holdvilággal! és az orfeumokkal! Hatalmas felhőkarcolókat építünk majd és játéknak az Eiffel-torony mását. Bazalt talpú hidakat. A terekre új jeleket zengő acélból s a döglött sínekre üvöltő, tüzes iokomotívokat lökünk, hogy ragyogjanak és fussák be a pályát, mint az ég szédületes meteorjai. Üj színeket keverünk, a tenger alá új kábeleket húzunk és megejtjük az érett, pártalan asszonyokat, hogy új fajtát dajkáljon a föld és örüljenek az új költők, akik az idők új arcát éneklik előttünk: RÖMÄBAN, PÁRIZSBAN. MOSZKVÁBAN, BERLINBEN, LONDONBAN ÉS BUDAPESTEN Zsiika Tibor Következik: Guillaume A- pollinaire
