Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-04-06 / 14. szám

„INGRID“: A táncversenyre a ruhát fehér szilen* vagy cérna­„,v .. AMINT TUDJUK, A SZÁRAZ ÉS ZSÍROS ARCBŐ­RÖN KÍVÜL nem ritkaság a .ke­vert“ arcbőr sem. amikoris az áll, az I! orr és tájéka s né- 1 ha a homlok Is zsíros, ezzel szem. ben pedig az arc bőre száraz. MI ITT A TEENDŐ? Arcunkat úgy kezeljük. mintha száraz lenne, csupán a zsíros részek kívánnak külön figyelmet. Gon­dozásához nem kell más. mint alkohol tartalmú areviz. Arcun­kat langyos vízzel letisztítjuk és zsírtartalmú krémmel beken­jük. A félig zsíros, félig száraz arcbőrnél a száraz arcbőrre al­kalmas pakolásokat alkalma­zunk. Ismertettük már a száraz, a zsíros és a kevert arcbőr ápo­lását, ezekután helyénvaló, hogy a „normális“ bőrrel foglalkoz­zunk. Ugyanis, a normális arc­bőrt sem szabad minden bea­vatkozás nélkül hagyni, most tavasszal pedig különösen fon­tos a helyes ápolás. A 25 és 45 ÉV KÖZÖTTI NŐK legnagyobb részének normális az arcbőre. (A kamaszkorban gyakoriak a pattanások, később pedig, 40 éven felül a normális is gyakran elzsfrosodik, vagy ellenkezőleg, szárazzá válik. A normális bőr ismertető jeleit mindenki ismeri: rugalmas, pu­ha, világos, friss, 8 pórusok láthatatlanok. Az ilyen egészsé­ges bőr nem fénylik és jól el­bírja a szappant. (Természetesen pipereszappant mosószappant csakis a zsíros bőr tisztításánál használunk). A NORMÁLIS ARCBŐRT IS KELI. KRÉMEZNI, mégpedig este és reggel (az arc gondos letisztítása után) tápláló krém­mel kenjük be. (A krémezés módját ill. irányát 10. számunk­ban ismertettük). Nagyon jót tesz az arcbőrnek, ha néhányszor váltott hideg- meleg vízzel öblítjük át (hideg­gel fejezzük be), mert ez fel­élénkíti a vérkeringést, frissé teszi arcbőrünket, s ml több, a frisseség hangulatunkra is jó hatással lesz. Különben is, A VlZ A MO­DERN KOZMETIKÁBAN mind nagyobb szerepet játszik. FŐ­LEG AZ ESŐVÍZ jelent valósá­gos kincset az arcbőr ápolását illetően Az utóbbi időben arra is rájöttek, hogy az angol nők a sok esőnek és a párás levegő­nek köszönhetik annyira Irigyelt hamvas bőrüket, de az esővíz ..csodáiról" már az Ezeregyéj­szaka meséiben is szó esik. Egy tény: az esővíz föltétlenül a legolcsóbb és egyike a leghatá­sosabb szépítő szereknek. A ..ke­zelés" kétféle módon történik. Az egyik: esővízzel borogatjuk és nyakunkat, mégpedig úgy. hogy egy nagy zsebkendőt vagy kisebb törülközőt az edényben lévő esővízbe mártunk s a bo­rogatást egy órán keresztül öt percenként cseréljük. S a má­sik: tegyünk egy szép sétát sze­merkélő esőben, esernyő nélkül, nemcsak arcbőrünk, hanem ha­junk is hálás lesz érte. „KÍVÁNCSI LÍVIA": A be­küldött anyagminta nem te­szi! és nem is alkalmas ele­gáns férfiöltönyre. Inkább női kosztümöt csináltassa­nak belőle, arra szép lesz, krémszínű vagy piros blúz­zal. tüllből, tlsztaselyero zsorzsett­ből vagy muszlinból csináltassa. Alája szUontUUbőI alsószoknya szükséges, ami 10 cm széles, dúsan húzott fodrokkal van be- todrozva. A derékrész tafttal van alávarrva, bogy a test sehol se látszódjék. A ruha disze, a raj­zon feltüntetett módon, vastag csipke (méterszámra kapható) kivágott virágaiból készül. A ru­ha csak akkor szép, ha a szok­nya nagyon dús. (Egybeszabott, egyenes vagy alul bővített ru­hákat viseljen). „TEREZA“: A kék szövethez tailba szabott kiskosztümöt ter­veztünk tűzés díszítéssel. A ka­bátka alja és a manzsetták be vannak sliccelve. „MARIKA“: A piros szövetből princessz szabású ruhút csinál­tasson, elején külön szabott, szegözött résszel, melynek kö­zepén egy hói húzódik gyöngy­házgombokkal. A masni a saját anyagjából készül. A tavasz beállta étrendünkben is változatosságot jelent, asztalunkon megjelennek a zöldfőzelékek — a tudvalévőén annyira fontos vitaminforrások. Sokan ugyan úgy gondolják, hogy vitaminokat csakis nyers zöldséggel és gyümölccsel jut­tathatunk a szervezetbe. Ezek azonban a vitaminok alatt csu­pán a C-vitamint értik, ami a főzéssel megsemmisül. Nos a C-vitamin valóban nagyon fon­tos szerepet játszik a vitaminok között, de nem szabad megfe­ledkeznünk a többi, már kevés­bé emlegetett, vitaminokról, a- mik fontosságukra nézve sem­miben sem maradnak a C-vita- min mögött. K ezdjük mindjárt az A-vita- minnal. Ez a test növeke­désénél játszik lényeges szerepet, hiánya folytán a gyer­mek nem növekszik kellőképpen. Az A-vltamin ellenállóvá teszi a szervezetet a fertőző beteg­ségekkel szemben, hiányában nem tudunk eléggé ellenállni a fertőzéseknek. Nevezhetnénk a szem védő vitaminjának is, mert elkerülhetetlenül szükséges a lá- tőszervek tevékenységéhez. Elég­telen A-vitamin esetében a szem szaruhártyája és kötőhártyája megbetegszik, a szem nem tud a homályhoz alkalmazkodni, a beteg a szürkületben nem Iát. L áthatjuk tehát, hogy az A- vitamin mennyire fontos funkciót tölt be. Szerveze­tünkbe kétféleképpen jut. Kész állapotban vagy pedig az ún. ka­rotín útján amit a szervezet A-vitaminná alakit. Ez a karotín található a sárgarépában, spe­nótban, sóskában, tejessalátá­ban. káposztában, paradicsom­ban. babban, gyümölcsök közül a sárgadinnyében és a kajszi- barackban Amint látjuk, akad itt bőven főzeléknek való, hasz­náljak ezt ki, együk az említett zöldségeket fő ételként, hiszen a főzéssel semmit sem veszíte­nek A-vitamin tartalmukból. Ne feledkezzünk meg a friss zöld­séggel elkészített húslevesről. Tegyünk bele jócskán sárgaré­pát 1—2 paradicsomot, s együk is meg, ne dobjuk ki, amint az — sajnos — sok helyen előfor­dul. Emellett persze együk nyer­sen is a zöldségeket, de gon­doskodjunk arról, hogy tavasz- szal és nyáron lehetőleg napon­ta kerüljön zöldfőzelék az asz­talunkra. (Folytatjuk) VÉGTELEN HOSSZÚ iiíillliliüillHHIllüHíiíl A háború befejeződött. Azok. akik élve maradtak, sirhatnak, jajgathatnak. (Beltennan hadi- tudósító felvétele a Keres melletti harcok után) a zsidók névsorát, mondta, hogy nem. Faggattam, hogy hol szedték össze a zsidók nevét. Azt felelte, hogy a városházán. — De maga volt ott a szta- roszta ? — Igen. — Akkor ki állította össze a névsort? — Az alárendeltjeim. Arról faggattam, hogyan ál­lapította meg a politikai meg­bízhatóságát az embereknek. Azt felelte, senkiről rosszat nem mondott. — És ki mondott rosszat? — Ha a németek megkérdez­tek, én. Ha nem kérdeztek, hall­gattam. — Ez azt jelenti, hogy csak azokat adta ki, akik felől a né­metek érdeklődtek. — Igen. Az, hogy csupán akkor adta fel az embereket, ha a néme­tek érdeklődtek felőlük, számá­ra könnyítő körülménynek tűnt. Keményfejüen, többször megis­mételte ezt a véleményét. Januárban még soknak úgy tetszett, hogy a több fronton megkezdett téli offenzívánk to­vább fog folytatódni. Február­ban azonban gyöngülni kezdett. És ott. ahol — meggyengülve a veszteségektől — továbbra is kapták föntről az erőltető pa­rancsokat falvak és települések bevételére, ott rendkívül tragi­kus események játszódtak le. Ezek az események jellegzetes vonásai lettek első nagy offen- zivánknak, mert Sztálin, annak ellenére, hogy a helyzet világos volt, képtelen volt megbékélni azzal, hogy a támadás hamarabb vesztette el erejét, mint azt tervezte. FEBRUÄR Február második felében kez­dődött a sikertelenségnek az a súlyos sorozata, amely végül is 1942-ben a németeket és ben­nünket egészen a Volgáig vitt. A Keres félsziget végletesen sikertelen offenzívájával indult minden. A krími front főpa­rancsnoki megbízottja, Mech- lisz, aki Sztálin személyes meg­bízottjaként dolgozott ott, el­nyomta a képzett, de kicsit erélytelen frontparancsnokot és mindent maga intézett. Intézett, már ahogy egy fanatikusan el­szánt, erősakaratú, más véle­ményére nem adó katonailag félig képzett emher intézked­het. A szerkesztőség engem kül­dött a Keres félszigetre az of- fenzíva előtt. öreg ismerősöm, a haditanács titkára Roscsin, nem bocsátko­zott fölösleges vitákba arról a támadásról de abból, ahogy be­szélt és a szomorú mosolyából kiolvastam, hogy ez az offen- zíva. amely két nap óta tartott, tulajdonképpen már a végét járja, A hadsereg parancsnoka Lvov . (itt esett el 1942-ben) futva ha- t ladt előttem. Vezette a lovát, • holott az utat térdigérő ritka 3 sár borította. Jobbra is. balra- is műveletlen sáros földek te­• rültek el. A földet sárgás tava­lyi fü borította, megszaggatva : kisebb akna tölcsérektől. Min­• denütt hullák hevertek, romá­■ nők és mieink. Először az első 1 védelmi vonalból történt visz- 1 szavonuláskor a románok futot­• tak a saját aknamezőjükre és ■ aztán a mieink. A hullák arccal a földnek görcsösen a földbe 3 kapaszkodva feküdtek, avagy különös pozícióban ültek. Né- 3 melyiküknek a kezében maradt a a puskája. A románok magas z fekete báránybőrkucsmája, a­- mely valószínű nem ült szilár - ' dán a fejükön, ott hevert a ha­lottak mellett. j A műszaki szolgálat parancs­noka utólérte Lvovot és jelen- . tette, hogy értesülései szerint . ez a terület elől is alá van ak­názva, tehát nem haladhatnak i tovább egyenesen. Lvov irőni- kusan ránézett és ezt mondta: — A maga jelentéseitől a ku- ’ tya is megkergül. Én már magá­nak nem hiszek, e (Folytatjuk) 0.1 IFJÚSÁG — a CSISZ Slováklal Központi BlzottsSgáiák lapja Megjelenik minden kedden. Kiadja a Smena a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala Szerkesztő­ség és adminisztrál ió Bratislava Pražská 9 — Telefon 415-4] — Postafiók 30 — Főszerkesztő Szőke József — Nyomta a Západoslovenské tlačiarne 01. Előfizetés egy évre 31,20 Terjeszti a Posta Hirlapszolgálata előfizetni lehet mind en postán. — Kéziratokat nem Őrzünk meg és nem adunk viss za — A lapot külföld számára a PNS Ústredné expedícia tlače útján lehet megrendelni. Címe: Bratislava, Gottwaldovo námestie 48/VH. K—05-51188 jurorram Micnajiovoa. c.z vou az első város, ezen a szakaszon (délre Moszkvától), amelyet a tizedik hadsereg Golikov tábor­nokkal bevett. Michajlov lett az első példája és bizonysága a né­metek vereségének. A kis város tömve volt tankokkal, páncél­kocsikkal, vezérkari kocsikkal és autóbuszokkal — legkeve­sebb mintegy ezer gép gyűlt itt össze. A várost környező havas földeken az elhagyott ágyúk tu­catjai feketéi lettek. Az épülete­ket alaposan szétlőtték ágyúk­kal, agyonbombázták és földig égették. Michajiovből autó vitt tovább. A támadó egységek nyomában haladtunk. Az út felejthetetlen látványban részesített: az út­test tele volt elhagyott német technikai felszereléssel. Külö­nösen a motorizált német gya­logság hagyott itt sok kocsit Köröskörül felperzselt fekete­fehér pusztaság. Csak a kémé­nyek állottak és az épületek égett maradványai feketéllet- tek. A felszabadított falvakban két helyen láttam akasztófát Az egyik mellett még ott fe­küdt eltemetetlenül egy falusi hullája, akit a németek akasz­tottak fel. Teste már teljesen összezsugorodott és leszakadt a kötélről. Jepifany után egy égő faluba jutottunk, amelyet négy órával azelőtt hagytak el a németek. Bementünk az egyetlen állvamaradt épületbe. Néhány katona melegedett ben­ne. Az öreg vendéglősné sóhaj­tozva mesélte, mint hajtották ki a németek az összes lakót a fagyra, hogyan gyújtották fel a falut és hogyan lőtték agyon a szomszédját, aki oltani akarta égő házat. Mesélt és késsel va­karta azt az asztalt, amely mel­lé le akartunk ülni, hogy ehes­sünk. — Ne üljenek le, várjanak — mondta az asszony. — Itt alud­tunk az asztalon. Berondítottak AdpuK, uuyy utívette-K. a&ian nie­gint hogy nem vették be Bogo- rodickot. Leghamarabb nem vették be. Menjen oda és hajts- ja végre! Az ezredes tisztelgett, de azonnal vissza is fordult, — Farancsnok elvtárs, mi a mai jelszó? Jelszó? — kérdezte Goli­kov. — A mai jelszó Gogoro- dick, érti? induljon! Függetlenül attól, hogy mind­az, amit azon a napon iáttunk, nagyon szomorúan hatott - fel­perzselt városok, égő falvak — mégis volt benne valami vadul vidám. Végre támadunk! Mind­ez megnyilvánult a generális hangjában, az elhagyott német autókban és az első offenzíva kavarodásában is, amely körül­vett bennünket. Sikerült kétszemélyes repü­lőgépet szereznem. A hátsó ülésre telepedtem, csak így jut­hattam még ma Moszkvába az első anyagokkal. 1942 JANUÄR A csatahajó Novoroszijszk- ból reggel négykor érkezett Fe- dossziába. Egész rakterülete te­le volt lőszerrel és gépekkel. A kikötő mólóinál, amelyekre még gyermekkoromból emlé­keztem, most fagyos, összezsu­gorodott hullák hevertek. Mí­nusz tizenkilenc fok volt és itt délen a fagy mindig rosszabb, mint északon. A tenger felől erős szél fújt. Az ideiglenes városparancs­nokság egy földszintes házban húzódott meg, amely épségben maradt a lerombolt utca köze­pén. A különleges osztály had­nagya egy fáradt, elcsigázott ember, aki ebben a földszintes házban dolgozott, jelentette, hogy elfogták a város volt szta- rosztáját és rendőrfőnökét. — Sohasem hittem volna, hogy a városban ennyi kétes elem ia. oeszeigetesunKDOi Kiruni, hogy néhány éve tagjelöltje lett a pártnak és igazgatója a szőlé­szeti gazdaságnak. Ki tudja, ta­lán igazgatóból, a birtok tulaj­donosává akart válni és azt hit­te, hogy a németek alatt ez si­kerül neki így vagy úgy, de a németek bejövetele előtt kite­lepítette a munkatársait és e- gyediil hátramaradt, hogy fel­robbantsa a borospincéket. Va­lójában azonban lepecsételte őket és elrejtőzött. Amikor a német katonák megszállták a várost és rabolni kezdték a pin­céket, jelentkezett a német pa­rancsnokságon és panaszt emelt: azért pecsételte le a különle­ges borfajtákkal telt pincéket, hogy az megmaradjon a német parancsnokságnak és nem azért, hogy oda akárki bejárjon és lopkodja. Mindezt elmondta ne­kem, amikor megkérdeztem, mi­ért nevezték ki sztarosztának. Egészében véve érthető volt Az is, miért tetszett meg a né­meteknek, az is miért lett szta- roszta; csak két dolgot nem tudtam a beszélgetésünk során megérteni. Először is még min­dig valamiben bízott és nem ér­tette, hogy agyon fogják lőni És másodszor, szörnyen félt a bombázástól. Beszélgetésünk során kétszer egészen közel, a szomszéd utcában robbant a bomba. Mind a kétszer a falhoz lapult és a földre vetette ma­gát. Nem bírtam ki és megkér­deztem: — Mi az, nem érti, úgyis a- gyonlövik magát? Miért vet magát a földre? Erőt vett magán, egész tes­tében reszketve felkelt, a pad­lóra telepedett és ezt mondta: — Remélem, hogy még nem tékozoltam el a bizalmukat. Nehezen hihető, hogy egy ember ilyen helyzetben képes mondani ezt a mondatot. De t pontosan így mondta. Mikor megkérdeztem, összeállította-e 2. folytatás Azt, hogy milyen távolságok­ra húzódott szét a front a saját bőrömön tapasztaltam. Amikor kiszabadultam Mogilevnél a be­kerítésből és visszatértem a déli frontszakaszra, a körülvett Odesszába küldtek, Innen vi­szont föl északra, Murmanszk- hoz. Moszkvába éppen a Moszk­va alatti események előestéjén, december 5-én tértem vissza Archangelszkböl. DECEMBER A szerkesztőségben kelleme­sen meglepett az a meggyőző­dés, hogy Moszkva nem adja meg magát. Mindenki úgy érez­te, hogy a háború acélrúgóját a végletekig hajlították és annak most menthetetlenül vissza kell rúgnia. Tulajdonképpen ez kö­vetkezett be. December 6-án kezdődött az offenzívánk Moszkvánál. De­cember folyamán naponta re­pültem, vagy utaztam a támadó- front különböző szakaszaira. Elhagytam a megsérült repü­lőt, mert meg kellett javítani és átültem egy ugyanabba az irányba haladó gépkocsira. így mindent! — Beszéd közben folyton a tűzhelyhez szaladgált, ahol nagy fazékban krumplit fő­zött. — Csak főzöm és főzöm a mieink pedig csak jönnek és jönnek. Megfőzöm az összes krumplimat, mire mind átmen­nek. Fél óra múlva ismét útnak eredtünk. A sűrű ködön át nagy tüzeket láttunk magunk előtt — Bogorodick égett. A láthatár pe­remén jobbra is, balra is tüze­ket láttunk. Mindent, amit csak lehetett felgyújtottak a néme­tek. Golikov, a hadsereg pa­rancsnoka vörösen a fagytól, zsörtölődve, félrecsapott sap­kával. kigombolt rövid bőrka­bátban az egyik felperzselt fa­lu füstölgő házánál állott. Egy tisztet szidott, aki afelől érdek­lődött, hogy hol az ezrede. — Bogorodickben az ezrede! Bogorodickben! — És hová menjek? — A tűz irányába! Ott har­colnak, oda menjen! És az emberek abba az irány­ba, a tűz irányába indultak. Aztán a generális a vezérkari tisztéhez fordult, aki éppen most érkezett oda: — Ezredes, olyan jelentéseket rv. lehet — mondta-únottan. — Az ördög tudja, honnan szedik ma­gukat. A hanglejtéséből éreztem, hogy ez a vélemény nem szol­gálati túlbuzgóságból, hivatalos gyanúsításból ered, hanem őszinte emberi meglepődésből. Megkértem, hogy beszélhessek a sztarosztával. Szívesen tanul­mányoztam volna egy igazi áru­lót A hadnagy beleegyezett ké­résembe és rendelkezésemre bocsátott egy üres szobát. Elég hosszú ideig várakoztam ott e- gyedül. A bombázás egyre tar­tott, remegett a ház. Végre egy vörös katona lépett a szobába, mögötte magas férfi rövid bőr­kabátban, lovaglónadrágban, ku­bai sapkával a fején. Még egé­szen fiatalos volt az arca, orra mint a ragadozó karvalyé, ajkai szigorúan zártak. Ez az ember sokkal ellenszenvesebb volt. mint bármelyik elfogott fasisz-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents