Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1965-04-06 / 14. szám
AZ ABSZURD SZÍNHÁZRÓL A „DIVADLO ZÄBBRADLI“ BRATISLAVAI VENL^í SZEREPLÉ SE Äz „abszurd színház“-nak egy tárra, ágyra, stb.) és lakószínű, kezdete, Beckett Godot-ja (de biztos pozitívuma van: nézői rongyos ruhákba öltöztetett közül talán senkit sem hagy- színészeket. Külsőre minden va- nak közönyösen a színpadon Iá- cak, sivár, és szomorú. Mégis tottak és hallottak. Vannak, a- mosolyt fakaszt. Szánalmas mo- kik csodálkoznak azon, hogyan solyt. A ^öveg első és felületes ..........a, ................-............. Ságot két órába belezsufolm, hallásra csak üres szómalom, mutatott két egyfelvonásos e^"ti!rr^QrľnV“^kií^c7ar^si^e^^k de ha j°bban odafigyelünk, setében is. Miről szól például «rotszenvedélyes gondolatok és bra- a Kopasz énekesnő? Története szét elkorcsosodásat vélik látni vljros ötletek revelációja. Filo- a hagyományos értelemben véaz abszurd drámairodalom meg- A- _a ia„„o. nyilvánulásaiban, és persze vanmég inkább újabb darabja, a nálunk még teljesen ismeretlen „A játszma vége“) a végpont, addig Ionesco darabjai az abszurd színház fénypontját jelentik. így volt ez a most bénák olyanok is (talán a legkevesebben), akik őszintén élvezik ezeket a színházi produkciókat. Ezek azok az emberek akiknek az aktív gondolkodás, (ami egyáltalán nem kényelmes valami) — öröm! Beckett, Ionesco, Mrozek, Jarry írásainak színpadra vitele aktivizálja a nézőt. A lényeg — ami a látszólagosan banális és igazán értelmetlen szóösszetételek mögé van elrejtve — sokszor csak kétszeres-háromszoros logikai következtetés után ismerhető fel. A szenzáció tehát ebben az, hogy maga a néző válik részesévé a szerző által ki nem mondott, — de tudatosan beépített, elvarázsolt — gondolat megszületésének. Nagyszerű dolog, JARRY: „UBU KIRÁLY“ Mit látunk a színpadon? öcska és hiányos bútordarabokat, egypár szemetesládát, egy rozsdás vaskonstrukciöt, ami mindenre jó (díszemelvényre, olJózsef Attila: ■ ■ Hatvan évvel ezelőtt. 1905. \ április 11-én született a nagy * magyar proletárköltő, József * Attila. Ebből az alkalomból i közöljük két versét. Bánat zófia és könyörtelen, bátor kri- ve úgyszólván semmi. A lénye- tika. ge (legalábbis a mi megítéléMaga a darab akasztófahu- sünk szerint, mert az abszurd morú, szatíra sok mindenre, de színház esetében mindenki úgy leginkább talán az ember és a magyarázza a lényeget, ahogy hatalom viszonyára. Hogyan ízlése diktálja): a kispolgári Jelenet a gondolatra várás című darabból Futtám, mint a szarvasok, lágy bánat a szememben. Famardosó farkasok űznek vala szivemben. Agancsom rég elhagyóm, törötten ing az ágon. Szarvas voltam hajdanán, farkas leszek, azt bánom. Farkas leszek, takaros. Varázs-üttön megállók, ordas társam mind habos; mosolyogni próbálok. S ünőszóra fülelek. Hunyom szemem álomra, a setét eperlevelek hullanak a vállamra. lesz az analfabéta és tökkelütött Uhuból király. -És milyen szuverén király! Módszere egyszerű. Ami nem tetszik neki vagy amiről azt gondolja, hogy uralmát, dicsőségét veszélyezteti, egyszerűen bedobja a szemétládába. Jelképesen, de a valóságban is. Végül, hogyan veszíti el Uhu hatalmát, (mert azt harcban kell megvédeni a bitorlókkal szemben és a harcot nem Uhunak találták ki) és elhatározza, hogy börtönbe vonul, (mert ott nem lesz semmi dolga, biztosítva lesz ágya, élelme, nyugalma, de főleg rongyos élete, mert azt aztán igazán félti.) A színmű frappáns vége az, hogy Uhut a börtönben is felismerik és a börtöntöltelékek királyává választják. (Az úr a pokolban is úr.) IONESCO: A KOPASZ ÉNEKESNŐ — A LECKE Míg Jarry az abszurd színház közömbösség, unalom ad abszurdum való kinyújtása, úgyhogy végül már semmi más nem történik a színpadon, csak az abrakadabra-szöveg, amikor mindenki mondja a maga semmit nem jelentő szövegét, amit senki nem hallgat meg, így hát nem zavar senkit az érthetet- lensége. A lecke hagyománytisztelőbb darab, legalábbis, ami a pszichológiai felépítését illeti. Egy professzor addig magyarázza a kés nyelvtani szabályait növendékeinek, míg végül is leszúrja azt, s várja az újabb áldozatot. A néző sziszeg, borzong a háta. de előadás után úgy érzi, hogy valami nagyon fontos dologra jött rá S ezért érdemes volt megnézni a darabot. BECKETT: „GODOTRA VÁRVA“ Míg Alfred Jarry drámájában a szánalmas mosoly volt a legtipikusabb reakciónk, addig Beckettnél csak a szánalom, az iszony, majdnemhogy az idegsokk... Az író őszinte igazmondása az emberről drasztikus és könyörtelen. A színpadkép szinte teljesen üres. Csak középen áll egy útjelző táblákat tartó oszlop. A lehetetlen városirányokat mutató táblák alatt ott van az „egyirányú közlekedés"-re figyelmeztető két táblácska 360 fokos körben megcsavarva az oszlop köré. Azt hiszem, már ebben az egy (alig észrevehető) díszletelemben felismerhető a dráma filozófiája. Egyirányú közlekedés, körbe, körbe... így is igaz e világszemlélet, de nem csak így. A táblák körül járkál, hol lefekszik, hol felkel a dráma két főhőse, Estragon (Jan Libíček) és Vladimír (Václav Sloup) beszélgetve látszólag értelmetlenségekről, látszólag értelmetlenül. Őszinték, mert nem mímelik és nem játszák meg, hogy érdekli őket sajátmagukon kívül más vagy másvalami is. Ha a darab másik két szereplője (Pozzo és kötélen fogva vezetett szolgája, Lucky) jön a színpadra és Pozzo ütlegeti Luckyt, eszük ágában sincs ebben őt megakadályozni, legfeljebb megkérdik, miért teszi. Mert szolga — feleli Pozzo. Azt is megkérdik, miért nem teszi le a hatalmas bőröndöket, hiszen majdnem összeroskad alattuk, (később valóban összeroskad). A hülye azt gondolia — válaszol nagy kérlelésre Pozzo — hogy ez nekem tetszik és azt fogom róla hinni, hogy jobb szolga mint más és nem cserélem ki öt. A darab lényege viszont az, hogy Sstragon és Vladimír az első perctől az utolsóig (és a?í érezzük, hogy azután is) — várnak. Godotra várnak. KI ez a Godot? Ember, állat, vagy tárgy, vagy micsoda tulajdonképpen? Nem tudjuk és ők sem tudják, de annyit tudnak, hogy ma kellett volna jönnie. Nem jött. Csak egy kisfiú jön, aki megüzeni, hogy Godot csak holnap jön el. Persze másnap is hiába várnak Godotra, megint csak az üzenet jön, hogy majd holnap vagy esetleg holnapután, a végtelenségig... Ekkor következik be a színházi varázslat: A néző rádöbben — ha élni akar — ő is vár. Valamire... „Godotra“ ... de nem jön. Nem marad más hátra, mint a remény, az „üzenet“, hogy majd holnap, vagy esetleg holnapután... Hiszen jönnie kell! CSELÉNYILÁSZLÓ — VAVRECZKY GÉZA Claudia Cardinalet A második világháború egyik ászért lép az olvasó elé Hernádi Tivadar, „filozófiai doktor és műkedvelő tanító" a maga „szigorúan személytelen" vissza, emlékezéseiből Štós időkben talán az álomőrzők csöndes hatását vetette volna el kis pátriájának felnövekvő emberhaj- tásiaban, talán a néhai szepes- sé.gi Krúdy-regényhősök, kóbor lovagok nosztalgiája sodorta volna a távolba... De „háborúra ítélt" nemzedék fia, s ezen az őszön őt is bevetik a „csőr. gösapkások haláltáncá"-ba, ismeretlen tájak tiprására és a- zok lakóinak gyilkolására. Közelálló emberek, barátok, régi és új ismerősök kis köre az otthont föld. közeli és távoli vidékek — és összeáll a háború képe s hasonmása az emberben• a front A front, a- hol gyilkolni kell és meghalni, és senki sem tudja, hogy miért; és az „új rendre“ beállított intézményével — a Gestapóval, a börtönökkel, az internáló táborokkal. Az egész „rendszeresített halálgépezet", amelynek iszonyatát nemcsak az ember, minden élőlény megérzi; „azok a lovak, kutyák, macskák, a- melyek itt-ott beleborzongták rémületüket a kietlenség zűrzavarába, már régen elveszítették tulajdon életük meghatározott jellegét, úgy éltek, féltek és iszonyodtak, akár az emberek" S Hernádi Tivadar furcsán göröngyös katonai „karrierje“; a halál árnyékának mélyén sarjadt élet érők, maga. tartások, szervezkedések, ame lyek látatlanban, titkon vívnak csatát a pusztítással. Rácz Olivér regényének kétharmadát a háborús idők felelevenítése alkotja, a könyv befejező, harmadik része a háború utáni négy-öt év itthoni viszonyaira terjed ki. A háborús korszak rajza azonban nemcsak terjedelmével múlja MliT OlvAssuNE/ ila 'č'. L cütm. RÁCZ OLIVÉR REGÉNYE Olaszország 1. számú filmszínésznője és kedvence. Öt év alatt bámulatos filmkarriert futott be s világviszonylatban is a legelső csillagok sorába emelkedett. S bár a film világa csupa titok és meglepetés, CC pályafutása és elért népszerűsége rekordidőnek számít. Hogyan lett filmszínésznő? Ez a történet annyira egyszerű, hogy már majdnem banális. Huszonhat évvel ezelőtt született Tuniszban. Édesapja hivatalnok, van egy nővére, két fiútestvére és egy tanítónői oklevele. 1957-ig nyugodt, polgári életet élt, de ekkor fordulópont következik az életében: mint „Tunisz legszebb olasz nőjé“-t szépség- királynőnek választják, s a díj: részt vesz a velencei filmfesztiválon. Itt felfigyelnek rá a producerek s megkezdődik az út a dicsőség, a hírnév felé. Első szerepét Monicelli rendező filmjében kapja és remekül megállja p próbát. Azóta 15 filmben játszott, köztük a „Rocco és fivérei", ben és a „Párduc"-ban, majd Fellini „8 és fél"-jében. Egyik legújabb filmjét, a „Bube szereimé" -t, az 1964. évi Karlovy Vary-i filmfesztiválon mutatták be, a művésznő személyes részvételével. Ebben a filmben egy fiatal lányt alakít, aki hosz- szú évekig vár a szerelmére. Arra a kérdésre mi a véleménye erről a szerepéről, elmondta, hogy közel érzi magához ezt a lányt s teljesen egyetért vele, hogy ilyen hűségesen kitartott szerel - me mellett. Ez a nézet jellemző magánéletére is, CC egyike azon kevés ftlmesillageknak, akiknek élete botrány nélkül folyik, akik nem kth'wő életmódjukkal httjhámik a nép* sseriiséget, Magáról így nyilatketik: „Megmondom á színigazat: Egyáltalán nem vagyok meg- győződve arról, hogy olyan szép vagyok, mint azt az újságok írják. Néha nem is tudok a tükörbe nézni, de bevallom, vannak olyan napjaim is, amikor meg vagyok elégedve magammal. Ilyenkor azt mondom: Claudia, ma tűrhető vagy ... Ami a munkámat illeti, ha elható, rozom magam, hogy valamit csinálok, akkor azt rendesen elvégzem". így vélekedik sajátmagáról. Es mit mondanak róla a legközelebbi munkatársai? Marcella Mastraianni, a partner: ....... Claudia jóakarata, becsületes lány, él. vezet vele együtt dolgozni“. Claudia Cardinale és Marcello Mastroianni a partnere A szabó, aki több filmjéhez készítette a ruháit: Sosem szekíroz s ha szükséges, órák hosszat próbál anélkül, hogy a fáradtság legkisebb jelét mutatná. Ilyen típusú nők a filmnél a legnagyobb ritkaságszámba mennek Mauro Bolognini, rendező: Claudia olyan komolyan veszi a művészi mesterséget, mintha orvosnő vagy mérnöknő lenne. Valósággal megható a határozatlansága minden új szereppel szemben, az a mértéktelen igyekezet hogy a legjobbat adja, az a komolyság, amivel a munkához hozzálát, az egyszerűsége, becsületes és helyénvaló viselkedése, izek a vélemények rávilágítanak arra, miért lelt vi- láphíresség ez a tehetséges lány, aki három nyelven beszél, de a felvevógép előtt még mindig lámpaláza van. Külön érdeme, hogy a forgatások alatt sem vetkőzik ki saját énjéből, nem pózol, nem csinál jeleneteket. Tele van emberi melegséggel és bájjal és ezen tulajdonságait a vászonra is át tudja vinni. Es ezért szeretik. Ezért tolongtak az emberek százával, öregek és fiatalok, tavaly a Karlovy Vary-i Moszkva szálló előtt, hogy egy pillanatra láthassák, egy pillanatig élvezhessék Claudia mindenkinek szóló, kedves mosolyát. “MEGTUDTAM, HOGY ÉLSZ u felül a befejező harmadik részt, hanem erejében, hatásában is olyan művészi fokot ér el, amit a harmadik rész már csak érezhető törések árán és lemaradásokkal tud követni. A szerkezetet darabos részletező, sek, másutt az egészbe nem illő epizódok bontják meg; az élmény é.s lát tat ás irodalmi hatása gyengül — az író itt már nem mindig válogat és rostál gyakran inkább csak halmoz Így ugyan „minden benne van“, de a mű veszít előbbi költői- ségéből. líraiságából és egységének nagyvonalúságából Es ezen nem változtat az a tény sem, hogy az író itt a maga tér - mészetességével nyúl hozzá e hozzánk még nagyon közel álló „történelem“ kényes kérdéseihez is. A harmadik rész épp abból veszít ily módon, ami Rácz Olivér írói hatásának varázsát adja az előző részekben — sajátos és kitűnő ábrázoló művészete kifejtéséből. Azt az alkotói módszert, amely Rácz Olivér sajátja, érzékeltetöen, úgy vélem, a rajzművészettel lehetne megközelíteni. S regényében a háborús korszak rajza — különösen pedig annak első része — ennek a műfajnak kiemelkedő eredménye. Érdemes lenne elemezni Rácz stílusát s ennek egyes elemeit, mint például nyelvezete természetességét és tisztaságát, sajátos, életerőt kifejező és precíz formai érzékkel alkalmazott humorát, a realista és romantikus elemek érdekes, kifejező egységét, itt azonban, a regény benső forrása irányában haladva, must azt szeretném megközelíteni, ami a mii mélyen rejlő értékét adja. Vagy, más szavakkal: megtalálni, hol az a forrás, és mi az a forrás, amiből ez a mű táplálkozik és amivel befogadóját megajándékozza? A regény egységesítő ereje Hernádi Itvador alakjában testesül meg Ha ő a hordozója és kibocsátója ennek a sajátos érzés — és látásvilágot teremtő erőnek, akkcr maga az erő valahol ott fakad, ahol a hor dozó leikével forr hozzá a világhoz s az élethez. Hernádi Tivadar ereje a szüntelen otthonőrzés és otthonkeresés érzéseiből fakad. Ez a kettős érzés az, ami átsüt a regény oldalain. S mert He nádi Tivadar e kettősséget éli: nemcsak a szó tág és általánosan emberi értelmében vett otthon őrzését, hanem ezek pusztítását és állandó újrakeresésé1 -újramegta. látását is — így alakja irodalmunkban az emberi lét nagy összefüggéseinek páratlan példája lehet. Felfedezője annak, hogy az emberi fajunkban kialakult egység büntetlenül nem bontható meg. Ha megbontod az egységet, megindul az egész bomlása. A nagy összefüggések törvénye: az éltető nedvek a fa gyökereitől a lombokig és a levélig áradnak szét, s a levelek és lombok a gyökerekig viszik az oxigént s a nap sugarát Ha sorvadnak vagy pusztulnak a gyökerek, köre sósul s pusztul a fa lombozata is. Az ember gondolkodása úgy él és úgy fejlődik egészségesen, ha nem sérül meg kifejezési formájában — az ember anyanyelvében sem. A hazának, a nemzeti hovatartozásnak feladása vagy rombadöntése — mind egy láncolat egységét bontja meg úgy, hogy az e- gész ember egészségét éri baj, az embert korcsositja, betegí- ti meg. A manapság egyre gyakrabban emlegetett „elidegenedés" és a „szintézis hiánya“ az ilyen beteges tünetek kifejezését jelöli meg, amennyiben rádöbbenés árra, hogy a bizonyos gyökérek és kötöttségek az emberi életben nem öncélúak, hanem fontos szerepük van. Hernádi Tivadar mélyen megérti: az emberen múlik, miként teremti meg a maga viszonyát az emberi természet gyökereihez, hogy ezek megőrző és e- löbbrevivő, avagy ezek elfajzá és romboló elemeit követi-e „Ha egy nemzet önimáddvá válik..., ha egy nép önmagát teszi önmaga istenévé, akkor nem ismerheti fel többé a mindenki számára érvényes erkölcsi szabályokat." E gyökerek — köztük a nemzetiségi hovatartozás is — senki emberfia számára nem különleges, kivált ságos adottságok. De nem <* kiirtandó fölöslegek vagy tekintetbe nem veendő tartozékok, hanem olyan hozzánk tartozó ezrek ezek, amelyeknek elvágása mást is szakít és gyengít bennünk, s pusztító emberi lehetőségeinkre nyit rést. „Magyarnak lenni természetes állapot. Az ember úgy magyar, ahogyan két karja és két lába van." Hernádi Tivadarnak a hovatartozás és az otthonkategóriák kötelékei megadják azt a pislálkoló fényt, amely megvilágítja az embert összetartó és formáló s mindenki számára elérhető lehetőségek egységes rendszerét is. Követőjét ez mindig és mindenhonnan haza vezeti, nemcsak a szülővárosában, a- hol a pihenő utcák hunyorgó fényei közül az egyik „ezt szilárdan hitte — azért hunyorog, hogy ő mindig és mindenhonnan haza találjon“, és az életirtások, meggyalázások, üldözések. bujdosások és úttalan útjairól s a pusztítással vívott harcból is haza vezeti, haza - az emberhez. Ez nyújt erkölcsi talajt és lehetőségeket Hernádi Tivadarnak ahhoz a ’ inső plaszticitásához, rugalmasságához is, amellyel benne az álmodozó és a cselekvő támogatja és mélyíti, lendíti egymást: „..felváltva és váltott vérttel hadakoztunk azért, hogy megmaradjunk, és hogy bennünk is megmaradjon mindaz, amiért elkezdtük a harcot. Csak ketten bírhattuk el, egyedül lehetetlen lett volna. Mert én voltam az, aki meggörnyedt derékkal kúsztam háztól házig és fától fáig, de mégis Hernádi Tivadar volt az elpusztíthatatlan, aki megszövegezte a gondolatot és formát adott a tartalomnak." Fukar! Valéria
