Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1965-01-05 / 1. szám
lf!!!HIIIIIHIi!Hm!l!!!i!l|lí!ll!fí Á gdanski diákok Amikor lengyel kollégámmal, Tadeusz Karwinski-vel, a i,Dookola Šwiata“ című ifjúsági lap munkatársával megérkeztünk az őszi napsütésben fürdő tengerparti városba, rövid városnéző séta után első dolgunk az volt, hogy megkeressük a gdanski diákok híres klubját, amely mindenképpen a város egyik nevezetessége. Ez könnyű feladat volt, hiszen szinte mindenki ismeri itt a Žak-ot. A gdanskiak szíves útbaigazítása alapján percek alatt jutottunk el a diákklub elnökéhez, hogy mint a legilletékesebbet arra kérjük meg: legyen kalauzunk és mutassa be olvasóinknak a í,ŽAK“-ot. — A gdanski vajdaságban hat egyetem és főiskola működik, tizenháromezer hallgatóval. A diákoknak több mint kilencven százaléka a lengyel diákszövetség (Zvrzesze- nie Studentőw Polskich — ZSP) tagja. A politechnikai főiskola, az orvosi akadémia, a pedagógiai, a közgazdasági, a képzőművészeti és zeneművészeti főiskola, valamint a többi felsőoktatási intézmény hallgatói — a diákszövetség keretein belül — hozták létre népszerű klubjukat, a ŽAK-ot, amely túl azon, hogy szórakozási lehetőséget és keretet biztosit a fiatalok számára, fő feladatának tartja a művészet segítségével történő ízlésformálást, nevelést, — kezdi ismertetőjét a ŽAK elnöke. — Természetesen nem feledkezünk meg a tanulás segítéséről, serkentéséről sem, hiszen mégis csak ez az igazi diákmunka. Az év legjobb diákja részére díjat alapítottunk: a Vörös Rózsa Díjat. A tanév folyamán a hat felsőoktatási intézmény mindegyikén selejtezőket tartanak, ahonnan az a hat fiatal kerül a döntőbe, aki mind tanulmányaiban, mind a diákélet egyéb területein a legkiválóbb eredményt, szorgalmat tanúsítja. De mindenképpen fő követelmény, legalább egy tudományágban különösen kimagasló tudásról tegyen tanúbizonyságot a pályázó. Aztán tavasszal egy tekintélyes zsűri a döntőbe jutott hat jelölt közül kiválasztja a kiválók közt is legkiválóbbat, hogy aztán május elsején ünnepélyes keretek között átnyújtsák neki a Vörös Rózsa Díjat. A múlt tanévben Krystyna Majchrzak zeneművészeti főiskolai hallgató kapta a kitüntetést. S ezt a hagyományt az idén is ápoljuk. — Ha már a hagyomány kerül szóba, köztudott, hogy Krakkóban évről évre juvená- líát rendeznek. Van-e ehhez hasonló ünnepe a gdanskiaknak is? — kíváncsiskodom. — De még mennyire! Juve- náliánkon miénk az egész város. Mi is magkapjuk akkorra a város kulcsát. Színpompás karnevált rendezünk, ezenkívül színházi bemutatókkal, kiállításokkal és sok vidámsággal ünnepelünk. De, hogy őszre is maradjon az ünnepségből, november hónapban zenei fesztivált tartunk. Egész Lengyel- országból Gdanskba jönnek ekkor az ifjú művészek, a zene- művészeti főiskolák végzős hallgatói. A művészi élményen kívül a résztvevők számára még külön is jelentősége van a fesztiválnak: a díjazott művészeket a különböző zenekarok szerződtetik, s ezzel művészi karrierjük alapját biztosítják számukra. — S mindezeket a „ŽAK“ keretében szervezi a diákszövetség ? — Nemcsak ezeket, de még nagyon sok mindent. Felsorolom a legfontosabbakat, aztán amelyik érdekli, arról majd részletesebben mesélek. Kezdem talán a színház szerelmeseinek klubjával. Nálunk az a szokás, hogy a színházak a premier utáni harmadik előadást a diákoknak szentelik. Ekkor az egyetemisták és főiskolások családtagjaikkal és professzorokkal együtt nézik végig az előadást, aztán baráti beszélgetés keretében vitatják meg a látottakat. De diákjaink nemcsak nézik a színházi előadásokat, hanem öntevékeny együtteseink — bátran mondhatom — maguk is nívós előadásokat tartanak, Kilenc diákszínház működik városunkban. Legismertebb ezek között a „Galéria“ elnevezésű kísérleti színház, aztán a „To tu“ (Ez itt) kabaré, a „Co to?” (Mi ez?) nevű pantomim színház, amely többek között nagy sikerrel szerepelt a Szovjetunióban, Franciaországban, Olaszországban, Svédországban és Dániában is. Klubunk cirkusza a „Rodzina Afanasjew", az Afanasjew Családi Cirkusz legutóbb Görögországban szerepelt. Nagyon kedvelt és népszerű még az „Uwaga 61“ (Figyelem 61) néven ismert diákszínház is. — Folytatom a felsorolást: a jó könyvek klubja, Pro Muzika klub, képzőművészek klubja, filmkedvelők klubja, filmamatőrök klubja, dzsessz klub, dalkedvelők klubja, a társasági táncot kedvelők klubja, a politikai tudományok iránt érdeklődők klubja. Remélem a legfontosabbakat felsoroltam. Működik még klubunkban rádió-stúdió, amely vezetékes hangszórók segítségével önálló műsort sugároz a diákszállásokra és tanintézetekbe, van rövidhullámú adó-vevő berendezésünk is. Filmamatőreink hetenként készítenek diákhíradót, de sok oktatófilmet is forgatnak a tanulás elősegítésére. — Ha egy kicsivel többet tudhatnék meg az irodalom iránt érdeklődők klubjáról. Mesélne erről valamit? — Nagyon szívesen, akár napokig is, de ízelítőnek talán elegendő lesz megemlítenem legérdekesebb kezdeményezésünket. Felhívással fordultunk a fiatalokhoz és azt kértük, írják meg, hogy a mai lengyel irodalom legújabb alkotásai közül melyik tizet tartják a legjobbnak, ötezer válasz érkezett és a legtöbb szavazatot a legutóbbi pályázaton Jerzy Andrzejewski „Hamu és gyémánt“ című regénye kapta. A könyv íróját, természetesen, meghívtuk és a Vörös Rózsa Díjjal jutalmaztuk. Évente megrendezzük a fiatal költők versenyét. Egy-egy ifjú poéta három verset küldhet be a zsűrinek, s a legszebb vers írójának jutalma: élő vörös rózsa. Tavaly kilencszázan pályáztak, s a legszebb költeményekből „Vörös Rózsa" címmel könyvet adtunk ki. Az a fiatal költő pedig, akinek eddigi életművét a leggazdagabbnak és legművészibbnek találja a bírálóbizottság, érdekes ajándékot kap: egy gyűrűt, amelynek foglalatában nem drágakő van, hanem az ezévi diákkirálynő hajának egy tincse. — Diákkirálynő? Mikor és hogyan választják? ' — Szilveszterkor, nagy ceremóniával, a Balti-tengerpart legszebb diáklányai közül. De a szépség még nem elegendő. Vetélkedőn is helyt kell állnia a jelöltnek. — Nehezek a feladatok? — Akad köztük könnyebb is, nehezebb is. Hármat el is mondanék példának. A diákkirályAndrzej Cybulski, a „IKK" elnöke. Ez a csinos gdanski diáklány szeretettel üdvözli külföldi kollégáit és azt kéri: ha városukban járnak, feltétlenül keressék fel - a „ZAK"-ot. nő jelöltek tíz-tíz méter selymet kapnak, s ebből kell — ott a helyszínen — készíteniük maguknak egy ruhát, természetesen varrógép segítségével. Vagy egy másik feladat: Tíztíz könyv közül kell megmon- daniok, hogy melyikben lengyel a regényhős. Egy további kérdés: „Találkát beszélt meg fiú«- ismerősével a parkban. A fiú késik. Közben egy fiatalember ismerkedni akar. Ismerősét meg akarja várni, de az idegent sem akarja megsérteni. Mit csinál?“ — Azt a legszebb kislányt, aki minden próbát kiáll, megválasztják diákkirálynőnek, és az ő hajából vágnék le egy tincset az ifjú poéta gyűrűjébe. B eszélgetés közben természetesen végigjártuk a „ŽAK“ klubszobáit, mozitermét, színháztermét, bárját, s befejezésül kikötöttünk a legújabb „létesítménynél“, az alkoholmentes pincénél. Az alagsorban levő „pince" bejáratánál csíkos őrbődé előtt ülő, cilinderes fiatalember fogadja a látogatót, ő a pénztáros A legújabb diákszőrakozóhely akaratlanul is mosolyra késztet. Az ajtótól balra egy kandalló, körülötte különböző nagyságú és formájú székeken fiatalok üldögélnek, beszélgetnek. Felettük a faion egy absztrakt „műalkotás“: festmény különböző tárgyakkal teleaggatva. Lóg rajta egy kávéda- rálóhóz hasonló valami, ezenfelül több kisebb-nagyobb használati tárgy. A terem másik sarkában ütött-kopott balda- hin alatt pamlag, nem messze tőle egy kis dobogón a zenekar helye, a másik helyiségben bárpult, rajta egy óriási szamovár. Esténként zsúfolásig megtelik a két szoba, s a furcsa környezetben kitűnően táncolnak, szórakoznak a gdanski diákok. Szombaton és vasárnap pedig teljes az üzem a „2AK“ minden termében és klubszobájában. Ha valaki Gdanskban jár. ne mulassza el felkeresni a „ŽAK“-ot, a Tengerparti Diákok Klubját. Biztosíthatjuk, hogy szívesen fogadják majd és -kitűnően fog szórakozni. Diákfesztivál a selyem A „selyem fővárosa“ — eny- nyi az, ami Lyonról, a város híre és az útikalauzok megszokott fejezetcímei nyomán a köztudatban él. A Lyonban eltöltött tíz nap után kiderül. Lyonnak sem kell majd szégyenkeznie az utókor előtt. Lyont ugyanis a múltnak és a jelennek harmonikus találkozása teszi különösen vonzóvá. A római színház — a- kusztikája olyan, hogy a suttogó hangot is tisztán hallani a többemelet magas nézőtér felső soraiban —, a középkori fővárosában hogy a „selyem fővárosa“ jelzőt tetszés szerint bővíthetjük: a „francia munkásmozgalom nagymúltú, hősi városa“, a .„rózsák bölcsője“, a „bábfigurák fővárosa“, a „jó konyha központja“ stb... Mindez az elnevezés igaz és mégis kevés. Lyon a fenti címeknél sokkal többet ad a turistáknak, a kereskedőknek, a művészetek rajongóinak vagy a- kár azoknak a fiataloknak, akik résztvettek a Francia Nemzeti Diákszövetség (UNEF) által rendezett XII. Nemzetközi Kulturális Diákfesztiválon. A várost a rómaiak alapították. A neve Lugdunum volt. A birodalom bukása utáni hanyatlást a középkor utolsó századaiban és a renaissance- ban nagy fellendülés követte. A várost kitűnő földrajzi fekvése méltán tette a kereskedelmi, a vallási, a politikai és a művészeti élet egyik legjelentősebb francia központjává. A fejlődés máig sem állt meg. Lyon ma Franciaország harmadik legnagyobb, és szerencsés fekvésénél fogva (a Rhone és Saone összefolyásánál, a Fourviere-domb lábánál) e- gyik legszebb városa. A múlt nagyszerű építészeti emlékei mellett a maiakat szemlélve nyugodtan állíthatjuk: a mai gótikus templomok egész sora. a Saint-Jean, a Saint- Paul katedrálisok. az ainay-i kolostor — valamennyi a középkori francia építészet remeke — a kultúrhistőriai értékű és érdekességű, szinte teljesen épen maradt renaissance városrész, az'„öreg Lyon" mellett nem kevésbé szépek a III. Napóleon korában épített széles utak és terek, közigazgatási épületek és napjaink alkotásai: a kongresz- szusi palota, a sportpalota, az új műszaki egyetem és a diáknegyed. Ez a nagyszerű város tíz napig, szeptember 3-tól 13-ig, fogadta falai között a XII. Nemzetközi Kulturális Diák- fesztivál részvevőit. A Fesztivált a vendéglátók, néhány apró zökkenőtől eltekintve, kiválóan rendezték meg. A résztvevő 30 ország 1500 fiatalja a béke, a barátság és a haladás — a fiatalokat a világ minden táján egybekötő — gondolatának jegyében egymás művészetét megismerve kötött barátságot. A Saint Jean katedráiis INDONÉZIA ELHATÁROZTA, hogy kilép az Egyesült Nemzetek Szervezetéből — közölte január elsején az esti 6- rákban Lambertus - N. Palar, Indonézia ENSZ-küldöttségé- nek vezetője Alex Quaison- Sackey ghanai képviselővel, az ENSZ közgyűlés jelenlegi elnökével, valamint az ENSZ főtitkárságával, mivel U Thant főtitkár jelenleg « y karib- tengeri szigeten tö i szabadságát. Indonézia azért határozta el magát erre a lépésre, mert az általa el nem ismert Malaysiát — amely az indonéz kormány szerint a brittek délkelet-ázsiai bábja — ez év január 1- től felvették a 11-tagú Biztonsági Tanácsba. Eddig még nem fordult elő, hogy az ENSZ valamelyik tagja kilépettt volna az Egyesült Nemzetek Szervezetéből. Az indonéz ENSZ- küldöttség valószínűleg a közeljövőben előterjeszti kormánya hivatalos jelentését is. Az ENSZ-nek Indonézia nélkül 114 tagja marad. A MOSZKVAI PRAVDA JANIJA 2-1 számában „Szilárd egységben a békéért, a szabadságért és a szocializmusért vívott harcban“ elmen közölt vezércikket. Többek között hangsúlyozza, hogy az emberi társadalom fejlődése történelmi jelentőségű folyamatának fő Irányát a legfontosabb jellegzetességeit a szocialista világ- rendszer, azok az erők határozzák meg, melyek szembe- szállnak az imperializmussal és a társadalom szocialista átszervezését szorgalmazzák. Korunk feljeményeinek középpontjában a nemzetközi munkásosztály küzd és harcainak gyümölcse — a szocialista világrendszer. A Szovjetunió népei lelkes országépítő törekvéseinek közepette a lenini kommunista párt köré felzárkózva köszöntötték az új évet. Az óesztendő — hangsúlyozza a moszkvai Pravda vezércikke — a nemzeti felszabadító harc általános fellendülésének jegyében telt el. Afrikában újabb országok vívták ki a függetlenségüket. A tőkés világban egyre megismétlődő s mind nagyobb méreteket öltő sztrájkok voltak jellemzők a múlt év eseményeire. Ezek a sztrájkok és tüntetések megcáfolták azokat az „ál elméleteket", melyek szerint lehetséges a kizsákmányolt munkások s a kizsákmányoló tőkések békés együttélése. A moszkvai Pravda a következő szavakkal fejezi be a vezércikket: „Kívánjuk, hogy az 1965-ös évben fogjanak össze világszerte mindazok, akik a békéért, a szabadságért, s az előrehaladásért szállnak síkra, akik az imperializmus, a kolonializmus és az agresszió ellen küzdenek. Legyen az 1965-ös év a vilégbéke s a népek biztonsága további megszilárdulásának éve“. A CSUPÁN KÉT HÓNAPJA MEGALAKULT új japán kormány elnöke egy hét múlva Washingtonba utazik, ahol az USA elnökével találkozik. Sza- to miniszterelnök az Aszahi című napilapnak adott nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy még több közös bonyolult probléma vár megoldásra. Meg kell oldani többek között a Japántól elszakított Okinava- szigetek hovatartozásának, valamint a japán érdekeket je- lenlef csorbító kereskedelmi kapcsolatok kérdését. Megvitatásra kerül Washingtonban a polgári légiforgalommal kapcsolatos egyezmény kérdése, mivel az amerikai hatóságok mindeddig nem engedélyezik a japán légiforgalmi társaságoknak, hogy a csendes-óceáni partok mögé hosszabbítsák meg légvonalaikat. Saragat megválasztása A 21. szavazás eredményeként Giuseppe Saragat eddigi külügyminiszter, a szociáldemokrata párt vezére lett az Olasz Köztársaság elnöke. Saragatot a kommunisták, a szocialisták, a szociáldemokraták, valamint a Kereszténydemokrata Párt többségének szavazataival választotta meg. A szavazás végleges e- redménye: Saragat 646, Martino (a Liberális Párt főtitkára) 56, de Marsanich (az Olasz Szociális Mozgalom, a fasiszta párt főtitkára) 40. Paolo Rossi (szociáldemokrata) 7, más jelöltekre beadott szavazatok 24, tatózkodók 10, semmis szavazatok száma 4. Fehér lappal 150-en szavaztak. A fehér lappal szavazók nagy része parlamenti megfigyelők szerint a kereszténydemokrata Fanfani és Pastore híveiből, illetve a PSIUP elektoraiból került ki. Saragat hétfőn délután a szavazás előtt tett rövid nyilatkozatában az „összes demokratikus és antifasiszta párt támogatását“ kérte. Ez közvetve azt jelenti, hogy tudta: megválasztásához elengedhetetlenül szükséges a 250 kommunista törvényhozó szavazata. Ez volt különben annak a feltétele is, hogy Nenni miniszter- elnök helyettes a Szocialista Párt vezére — akire e- lőzően a kommunista elektorok a szocialistákkal e- gyütt szavaztak — a megoldás végett visszavonja jelölését. Saragat e nyilatkozata lehetővé tette, hogy a kommunisták rá szavazzanak. A párt a szavazás előtt közleményben jelentette be, hogy miután Nenni visszalépett és a Szocialista Párt is arra kérte fel a kommunistákat, hogy Saragat jelölését támogassák, s mivel maga Saragat is az ösz- szes antifasiszta erő szavazatait kérte, a kommunisták elhatározták, hogy a 21. menetben rá szavaznak. Giuseppe Saragat 1898- ban született. Végzettsége: közgazdász. 1922-ben lépett a Szocialista Pártba, és 1925-ben annak vezetőségi tagja lett. 1926-tól 1943-ig emigrációban élt. 1.943-ban visszatért Olaszországba, a- hol hamarosan letartóztatták és átadták a náciknak, sikerült azonban megszöknie. 1944 júniusától decemberéig a Bonomi-kormány- ban volt tárcanélküli miniszter, majd 1946 közepéig mint Olaszország párizsi nagykövete tevékenykedett. 1946- ban megválasztották az olasz alkotmányozó gyűlés elnökévé. 1947-ben híveinek egy csoportjával kivált a Szocialista Pártból és megalakította az Olasz Szocialista Demokrata Pártot. 1947- től 1963-ig ennek a pártnak volt a főtitkára. 1948- től parlamenti képviselő 1947-1949-ben és 1954- 1957-ben a kereszténydemokraták által vezetett kormánynak volt elnökhelyettese. 1963 decemberétől külügyminiszteri tisztséget töltött be. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiini Burma a napokban ünnepelte önállóságának tlzenhétéves évfordulóját. Képünkön egy pagodát láthatunk Ragunában
