Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1964-03-31 / 13. szám
Á Csehszlovák Építészek Szövetségének II. kongresszusa síkra szállt az építészét problémáinak megoldásáért is, akik a szobában voltak, és azokat is, akik a folyosón várakoztak — írják meg kérésüket és adják le a Munkástanácsba, az 5 nevére címezve. Amennyiben a kérés jogos és teljesíthető — sürgősen intézkedni fog... v ... A látogatások a következő napokban megismétlődtek. A panasztevők közé mind több furcsa ember furakodott. Ezek először jámbor képet vágtak, hallgattak, szemlélődtek, majd hirtelen, jó hangosan, hogy mindenki hallja, olyasmiket követeltek (például nagy „pénzsegélyt“), amit lehetetlen volt teljesíteni, s amihez a proletárdiktatúrának semmi köze sem volt. Az Astoria szállodánál alkalmasabb helyet kellett keresni nemcsak nekünk, de a többi komoly feladatokkal megbízott vezető embereknek, népbiztosoknak, irodáknak Mégpedig úgy, hogy lehetőleg nemcsak egy épületben, de a fontosabb emberek egy emeleten is lakjanak, közel egymáshoz, hogy bármikor tanácskozhassanak. Ezért költöztünk át a Hungária Szállodába, bár. mint kiderült, az élet ott sem volt egyszerű. Kétszobás lakást kaptunk a második emeleten, abban lakott öttagú családunk: Kun Béla, én, a nővérem, a lányom és — akiről még szó lesz — Széles Mariska. Két másik szobát Kun Béla irodának rendetett be. Széles Mariska akkor már hónapok óta velünk — nálunk élt. A család minden felnőtt tagja dolgozott, ő tartotta rendben a lakást és az irodát. A fiatal parasztlányt — ha jól emlékszem — életében először a nővérem vitte el moziba. Ennek a Széles Mariskának élettörténete olyan jellemző, hogy néhány sorban — az időben előrefutva — foglalkozom vele. A tanácshatalom bukása után letartóztatták. A vád: Kun Béla „bűntársa" volt. Vagy két esztendőt börtönben ült, s amikor kiszabadult, rendőri felügyelet alá helyezték, ami azt jelentette, hogy rendes munkát alig tudott kapni, s ezenkívül május elseje előtt vagy más „zavaros események" idején hosszabb-rövidebb ideig bevitték a rendőrségre. Eljött a felszabadulás éve. Széles Mariska boldog volt: végre elégtételt kap. De a személyi kultusz „virágzása" idején újra kitették a munkából, és amikor a már idős asszony nyugdíjjogosult lett — a nyugdíját is megtagadták tőle A régi „bűn", hogy 1919- ben Kun Béla mellett dolgozott <takarított az árva), továbbra is bűn maradt. Csak 1957-ben, a személyi kultusz fölszámolásának megindulásakor kapott Mariska elégtételt. Nagyon szerettük — ő is minket — Széles Mariskát. Mikor 1957-ben — végre — harmincnyolc év után családommal visszajöhet - tem Magyarországra, az úton valahogy egyre Széles Mariska járt az eszemben. Mi van vele? Vajon él-e még? Es még mielőtt — kérésemre — fölkutatták volna, megérkezésem után való harmadik napon Széles Mariska befutott hozzám. Boldogan öleltük át egymást. E napokban tartották meg Prágában a Csehszlovák Építészek Szövetségének II kongresszusát. A kongresszus súlyát és jelentőségét kifejezte az atény is, hogy a CSKP és kormányunk küldöttségét Antonín Novotny elvtárs, a CSKP KB első titkára vezette. A kongresszus a CSKP XII. kongresszusának irányelveiből indult ki, mely kitűzte a területi tervezés tökéletesítésének feladatátés jelentőségét kifejezte az a zott gondot kell fordítani az építészet kérdéseinek. A KONGRESSZUSI BESZÁMOLÓ, melyet az építészek szövetségének elnöke, J. Gočár mérnök adott elő, igen behatóan foglalkozott az építészet társadalmi küldetésével. Nagy gondot okoznak a tervezési munkahelyek problémái, a típustervek kidolgozásában stb. A termelés jő minősége itt is az első feltétele annak hogy az építészet teljesítse feladatait. Az építőüzemekben még mindig sok a különböző nehézség. Itt van például a munkaerők problémája, és általában a szakképzett dolgozók kérdése. A kongresszus hangsúlyozta, hogy az építészek törekvéseit a jobb minőségre gyakran az épitőüzemek dolgozóinak kényelmessége, sőt nem egySzép szóval — meleg szívvel Olvasóink leveleiből és saját tapasztalatainkból is tudjuk, hogy elég nagy számban találkozunk még a munkahelyeken a hivatalokban és másutt olyan emberekkel, akik kivonják magukat a szocialista együttélés szabályai és érzelmei alól, igazságtalanul, parancsolgatással, durva szóval fogadják és intézik a velük kapcsolatos emberek ügyeit. Akadnák olyanok is, akik lélektelen, fagyos és goromba viselkedésükkel megalázzák az embereket, A szóban forgó jelenségek okozói rendszerint azzal magyarázzák magatartásukat, hogy az erélyes, határozott fellépés elengedhetetlen feltétele a vezetésnek. Ez azonban csak any- nyira igaz, amennyiben a határozottság emberséges érzelmekkel párosul. Az emberek szeretik a határozottságot — ezt mi nem is nélkülözhetjük, sőt sok helyen éppen ezt kell erősítenünk — de meleg szívet is kérnek hozzá. Az emberek igazságérzete azt vallja, hogy a szocialista társadalomban minden kérdést, minden ügyet, amely az emberek életével, munkájával összefügg, lelkiismeretesen, igazságosan, megértéssel és szép szóval kell kezelni. Gorombasággal és érzéketlenséggel telített rendelkezés és útbaigazítás csak Ideiglenes hatású lehet, tartósan semmit 9em old meg, sőt nyugtalanságot, bizalmatlanságot kelt és indokolatlan végkövetkeztetésekhez vezet. Ebben az értelemben tehát rendkívül nagy felelősség hárul mindazokra, akik emberi sorsok egyengeté- sét, gondok enyhítését, bizonyos feladatok megoldását végző emberek irányítását bízta a mi társadalmi rendszerünk. Példamutatással, és közbenjárásukkal kell oda hatniuk, hogy a káros hatású tulajdonságoktól megszabaduljanak azok az emberek. Sokat tehetnek ebben az ifjúsági kollektívák, a CSISZ szervezetei is. Az építészek kongresszusán is kiemelték, hogy a České Budejovice-i új lakótelepek a legszebbek közé tartoznak Felvételünk České Budejo- vicén készült ___ . jlá I __________Jhi Jk ■ I ■ szer diktátori módszerei gátolják. Ezeket a módszereket a csehszlovák építészek — elnökük szavaival élve — határozottan elítélik, mert ellentétben állnak a társadalmi érdekekkel. A fogyatékosságokkal foglalkozva, hangoztatták azt is, hogy lemarad a befejező munkákhoz szükséges épületelemek és anyagok fejlesztése. E lemaradás annál is fájdalmasabb, mert köztársaságunk gazdag ipari hagyományaival e téren fontos szerepet tölthetne be az egész szocialista tábor javára. IGEN NÉPES ÉS SŰRŰN LAKOTT ORSZÁG VAGYUNK. E tény nagy mértékben gátolja országos viszonylatban a rendes lakásviszonyok biztosítását. Főként, ha tudatosítjuk, hogy 5 millió 840 ezer személy, vagyis köztársaságunk lakosságának 42,5 százaléka, 2000 lakoson aluli községekben él, ahol lényegében nem lehet városi színvonalú és felszerelésű lakást biztosítani. A település sűrűségével összefügg az ipari termelés eloszlása is. A kapitalista ipar ösztönös fejlődése oda vezetett, hogy ipari üzemeink száma egyrészt tűi nagy, másrészt szétszórtan vannak elhelyezve és néhol nem megfelelő összpontosításuk sem. A lakő települések és az ipar elosztásának helyzete igen sűrű közlekedési hálózathoz vezetett. A termelés érdekein kívül figyelembe kell venni a nagyobb fokú gazdaságosság szempontját és' az életkörnyezet megjavításának követelményeit is. Meggyőződésünk, hogy az építészek kongresszusának e- redményei hozzájárulnak majd ahhoz, hogy az építészet köztársaságunkban mindannyiunk javára fejlődjék. Március 2I-én volt 45 éve, Tanácsköztársaságot. Ebből alábbi visszaemlékezést. szállodában egy regA gel (ez is a proletár- diktatúra kikiáltásának első napjaiban történt) nagy lármára ébredtünk. Kun Béla az ablakhoz ment, megnézni: mi az oka az utcai lármának? Az Astoria (ott laktunk, mivel lakásunk nem volt) szálloda előtt nagy tömeg állott, majd az emberek a főbejáraton befelé tódultak. Kun Bélát keresték. Vagy tíz-tizenkét embernek sikerült begyömöszö • lődni a szobánkba. Még azt sem várták meg, hogy rendbe szedjük magunkat: egyhogy kikiáltották a Magyar az alkalomból közöljük az más szavába vágva kezdtek beszélni, ló ideig tartott, amíg valamit is megértettünk. „Kun elvtársi Tegnapelőtt éjszaka valaki ellopta a malacomat. Segítsen rajtam. Szegény ember vagyok ..." „Kun elvtársi En is szegény ember vagyok. Nem tudok abrakot adni a lovamnak. Kérek egy írást a takarmányközponthoz..." „A fiam tüdővészes.. Intézkedjen, Kun elvtárs hogy rögtön szanatóriumba küldjék, hiszen proletárdiktatúra van, ugyebár ..." „Engem, Kun elvtárs, állandóan ver a férjem. Tessék csinálni valamit, ha már a nő egyenjogúvá lett a férfivel...“ „Megházasodtam. Se szobám, se bútorom ...“ „En kérem, Kispesten laKUN BÉLÄNÉ: A bűn" rr kom. A plafon fölöttem már három esztendővel ezelőtt kilyukadt... Az a büdös háziúr nem akarta meg javíttatni.... Eddig tűrtem... De most ? ... Igazam van, Kun elvtárs?" Kun Béla végighallgatta a panaszokat, aztán arra kérte az embereket, azokat TAVASZI REGGEL /
