Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1964-03-31 / 13. szám
Tizenkilenc éve ... A szemünk láttára bontakozik ki az új, soha nem látott történelem, annak a harcnak a történelme,amelyet a népek a szocializmusért és a kommunizmusért vívnak, azoknak a példátlan győzelmeknek a történelme, amelyeket a szocialista országok dolgozói aratnak. Ennek a történelemnek megvannak a kimagasló eseményei és dátumai, nagy cselekedetei és hőstettei, hősei is. A szocializmus történetének nagy évfordulói között mindig mint az egész dolgozó emberiség számára emlékezetes dátumról fognak megemlékezni a magyar nép nemzeti Ünnepéről, a felszabadulás napjáról. 1945. április 4-én a szovjet hadsereg kiűzte Magyarország területé- az utolsó hitleri katonát is, s ezzel lehetőséget adott a magyar népnek, hogy maga döntse el további sorsát. A magyar nép a szabadság és a függetlenség birtokában a társadalmi haladás, a szocializmus építésének széles útjára lépett. A mindenre kiterjedő együttműködés a szocialista országok között a tizenkilenc esztendő folyamán, lehetővé tette, hogy a magyar nép megteremtse a szocializmus szilárd alapját, hogy sikeresen haladjon előre a szocializmus végleges győzelme felé. A felszabadulás óta eltelt években a magyar dolgozók kimagasló sikereket értek el az új élet építésében. Ebben az időszakban rendkívül megerősödött a népi demokratikus állam, megszilárdult a munkásparaszt szövetség, a szocialista termelési mód osztatlanul uralkodik az egész népgazdaságban, nagyot fejlődött a kultúra. A testvéri magyar nép marxista-leninista pártja vezetésével sikeresen dolgozik, hogy befejezze hazájában a szocializmus építését. A szocialista országok erősödő, mindenoldalú együttműködése a politikai, gazdasági és kulturális élet legkülönbözőbb területein meggyőzően bizonyítja, hogy népeink barátsága, amelyet a marxizmus—leninizmus soha el nem halványuló eszméi erősítenek, olyan szilárd, amilyen még sohasem volt. Ez a barátság, amely erősíti az egész hatalmas szocialista tábort, megbízható záloga a szocializmus és kommunizmus sikeres építésének országainkban, záloga a világbéke fenntartásának. S. Az elmúlt héten kulturális megegyezés jött létre a Csehszlovák Köztársaság és a Kongói Köztársaság között. Felvételünk az egyezmény aláírásáról készült Gyarmat vagy enkláve? A moszkvai civil repülőiskolán van. A felvételünk is ezt igazolja. A francia enclave sző bezárást jelent. Átvitt értelemben olyan államterületet értünk alatta, amelyet minden oldalról egy és ugyanazon ' állam ak egyre több leányhallgatója területe övez. Ilyen enkláve t'*7 . -- v tTurnnoKor. \ yf n o o r-* A VIH r-ir-T-O Kingiszepp Bulgária, Magyarország, az NDK, a Szovjetunió és Csehszlovákia közös erővel építi a hatalmas kingiszepp! foszforit műveket. L apunk hasábjain nem egyszer ismertettük a szocialista országok évről évre bővülő s a gazdasági élet mind több ágazatát felölelő gazdasági együttműködésről, amelynek krónikájából most csupán néhány példát említünk meg. A múlt év végén a Román Nép- köztársaság csatlakozott az európai szocialista országok egyesített energiarendszeréhez. Lengyelországban a magyar és lengyel szakemberek közös munkával helyezték üzembe a harmadik bányakőzet melléktermékeket tégla- és ce- mentalapanyaggyár feldolgozó üzemet. Bulgáriában ez évben fejezik be a Medet Művek első részlegének szerelését. A kombinát bányássza és dolgozza fel a rézércet. A feldolgozás technológiai vázlatát szovjet szakemberek dolgozták ki. A berendezéseket és az építkezésekhez szükséges gépeket Csehszlovákia szállítja. Az itt közölt kép is az együttműködést szemlélteti. A felvétel a Leningrád közelében levő, nemrég üzembe helyezett kingiszeppi Foszforit Művekben készült. A kombinátot Bulgária, Magyarország, az NDK, Lengyelország és Csehszlovákia építi közös költségvállalással. Az építkezési költségek ellenértékeként a Szovjetunió foszforműtrágyákat és foszforit nyersanyagot szállít ezeknek az országoknak. Az építkezést 1961-ben olyan gazdag ásványi lelőhelyen kezdték el, ahol a felderített tartalékok is több évtizedre elegendő nyersanyagot biztosítanak. Az épülő kombinát első részlegét: a külszíni bányát, a dűsítót és a segédüzemeket most helyezték üzembe, s ezekben évente több százezer tonna foszforlisztet termelnek. Megkezdődött a második részleg berendezése is. A kombinát évi összteljesítményét 1 millió 700 ezer tonna műtrágya termelésére méretezték. Európában Monaco, Andorra, San Marino, Vatikán és — Gibraltár. A kb. 5 négyzetkilométer kiterjedésű, angol koronagyarmat címet viselő Gibraltár Spanyolország legdélibb félszigetén fekszik. Maga a város a félsziget nyugati részén húzódó, 80 méter magas sziklaperemen emelkedik, északon a régi Gibraltár, délen pedig a lankás síkságon épült újváros terül el. Természetes és mesterséges erődítményekkel védett hadikikötöje valamikor fontos szerepet játszott Nagy- Britannia világuralmi törekvésében. A mindenben felemásnak A 100 százalék se kis dolog. Pláne, ha ennyi haszonról van szó. Hát még az 1000 százalék! Nos, a Mannheimer Lebensversicherung A. G. — ez a neves nyugatnémet biztosító társaság — újfajta üzleti ajánlattal hozakodott elő. Buzgón hirdeti a lakbérfizetési biztosítást. Egy efféle kötés biztosítaná a biztosítottnak, hogy munkanélküliség esetén se kelljen tartania a kilakoltatástól. A biztosító társaság áldott jó szíve igazán meghatja a lakbérfizetésre szoruló egyszerű halandókat. Annál is inkább, mert a kifizetés alapjául szolgáló kötvény — 1000 százalék lakbéremelkedést is belekalkulál. SVÁJCI SVEJKEK Ugyebár, valamennyien tisz- teljükés szeretjük Svejket, a derék katonát, aki a maga képtelen ötleteivel harsogó hahotákra ingerelt már bennünket. Most aztán kiderült, hogy Svájcban is vannak szellemes, derék katonák, ha nem is köz- legényi sorban. Ennek bizonyítékaként elegendő fellapozni a Revue Militaire elnevezésű svájci folyóiratot. Ebben mindössze az a svejki bölcsesség lelhető fel, hogy be kell lepíteni az országhatár menti nagyobb belvizeket. Halakkal? Dehogy: Poláris rakétákkal felszerelt tengeralattjárókkal. Óriási! Eszerint a Badeni tő, a Genfi tó és a Lago di Como atomtengeralattjáróktói nyüzsögne. Miféle célból? Csak nem a Svájcban élő és üdülő gazdag külföldiek biztonsága érdekében? mondható enkláve lakói a spanyolok benyomását keltik az idegenben. A gibraltáriak azonban sem angoloknak, sem spanyoloknak, hanem „gibraltaré- űók“-nak vallják magukat. Ennek a sajátos nemzetiségi csoportnak női képviselői többnyire csakugyan spanyol eredetűek, gyermekeiket is spanyolul nevelik, de az iskolai oktatás nyelve az angol. A gibraltaréfiók a spanyolok és angolok ádáz hatalmi tülekedései közepette megőrizték semlegességüket és éppúgy elutasítják hazájuknak Spanyolországhoz való csatlakozását, mint az angolok védnökségét a történelmi jelentőségű sziklaszirten. Franco ugyan azt állítja, hogy képtelen „megérteni“ a lakosság idegenkedését a spanyol bekebelezéstől, történelmileg mégis indokolt a spanyolellenes beállítottság. Spanyolország déli sziklacsücske az ókorban a Calpe nevet viselte a görögöknél, a föníciaiak Alube-nak nevezték, a rómaiak viszont Colonia Julia Calpe-re változtatták nevét. A görög Kalpé és az afrikai parton emelkedő Abylé alatt a régiek Héraklész (Herkules) oszlopait értették, amelyek között hosszú időn át alig merészkedett hajó kifutni az Atlantióceánra. Elsőnek Tarik arab hadvezér hajózott át seregével a mai Gibraltári-szoroson 711- ben i. u. Spanyolország meghódítására, majd hatalmas erődöt emelt a szirten, hogy biztosítTudjuk és mégis... A kombinát már üzemel és útnak indultak a műtrágyát szállító első vasúti szerelvények is. Uogy mi mindenre képes * * az ember és a kíváncsi szempár? Anélkül, hogy kíváncsiskodnánk, észrevesz- szük például, hogy a szomszéd szölölugasának állványa pontosan azokból a hat négyedes csövekből készült, amelyekből a legtöbb építkezésnél állványt készítenek és amit semmi sem bizonyít jobban — azért hatnegyedes csövet üzletben is árulnak —, minthogy az állványt összekötő kapcsok nagyszerűen megjelelnek a lugas csöveinek összetartására is, amit éppenséggel nemcsak az első, de mondjuk a harmadik, és lehet, hogy az ötödik szomszéd lugasa is bizonyít. így aztán megtudjuk, hogy a szomszéd ügyes volt, hogy jó üzletet csinált, vagy talán még azt sem. Ilyenkor nem azt kérdezzük a szomszédtól, hogy hol lehet olcsón csövekhez jutni — azt úgy is tudjuk —, hanem kissé irigyen, bár nem rossz esztétikai érzéssel — mert valljuk be őszintén, ötne- gyedes vagy éppen colos csőből szebb a lugas — azt kérdezzük ravaszul: Nem lett volna szebb, ha ötne- gyedes csövekből csináltad volna meg a lugast ? A szomszéd erre gondolkodást színlel és hogy átsegítsük a helyzet nehezén is, hozzátesszük: igaz, hogy manapság nemigen válogathat az ember, azt vesz, amit kínálnak neki. Tehát tudunk mindent. Tudjuk, illetve látjuk például azt is, hogy a körmösi EFSZ nyolc hektáros táblájára már pontosan két hete hordják a trágyát — naponta két traktor, öten terítik széjjel — és látjuk, hogy még mindig csak a felénél tartanak. De látjuk viszont azt is, hogy minden második kertet vastagon borítja a trágya, sőt azt is tudjuk, hogy azt nem oda szánták. És minderre föl még arról is tudunk, hogy a trágyát hordó traktoros ugyanúgy megkapja a szövetkezettől a kertekbe hordott trágyáért a fizetséget, mintha oda vitte volna, ahová szánták. Persze a kertek tulajdonosai sem voltak hálátlanok... Tudjuk, illetve a bödösi EFSZ minden tagja tudja, hogy öntözésre a nyári hónapokban van szükség, tehát az öntözőcsoport tagjait is arra az időre választják ki. Sőt azt is tudjuk, illetve tudják, hogy a csoport vezetője az öntözési időszakot kivéve is mint az öntözöcso- port vezetője szerepel, természetesen ugyanazzal a fizetéssel — ami nem is lenne baj, ha erre az időszakra más munkával bíznák meg. — Csakhogy más munka ilyenkor számára nincsen, hát néha-néha kisétál a határba. Tehát mindenről tudunk, minderről hallgatunk és mégis ... Vagy talán hasonló beosztásra várunk mi is? Jó lenne tudni. Furcsa teremtmények vagyunk mi, emberek. — Engem aztán becsapni... azt nem. Az én fülem... az én szemem nem csal. Azt már nem. Vagy talán mégsem? Ogy látszik, hogy nem. Íme a példa. Kiemrég egy jelentés ke- * ■ rült kezemilgyébe. És mivel nem illetékes kezekbe, ezért erről ennyi is elég. Ellenben egy rövid idézet a jelentésből nem árt meg senkinek. Járási méretről van szó: az 1962—63-as iskolaévben két százalékkal több volt az elégtelen előmenetelő tanulók száma, mint az előző évben... De azt is megállapíthatjuk hogy mindez nincs ellentétben a színvonal fokozásával... Mindez helyénvaló is lenne, ha... Mert mondjuk a nagyobb követelmény, szigorúbb osztályzatot is von maga után. És talán még így megmagyarázhatnák a két százalékot, bár így sem egészen. De sajnos, legalábbis az eddigi tapasztalatok szerint még mindig a régi elv az irányadó e téren. — Csak azt megbuktatni, aki, ha esik az eső, nem áll az eresz alá. Tehát baj van a két százalékkal. De ha már eny- nyire biztosak vagyunk a dolgunkban és olyan jó fülünk, szemünk van, legalább az ilyen két százalékot ne hallgassuk el. -ny dsa az összeköttetést Afrikával. Akkor keletkezett állítólag a Gibraltár elnevezés az arab Gebel-al-Tarik (Tarik hegye) szóból. 1462-ben a spanyolok visszafoglalták a sziklaerődöt, de 1704-ben az angolok vették birtokukba az „osztrák trónörökös nevében“. Idővel azután rájöttek, hogy „felelőtlenség“ lenne ilyen fontos hadászati támpontot másnak átengedni és mint annyiszor a történelemben, elfelejtették kiüríteni. A spanyolok ismételt visszahódí- tási kísérletei mindmáig dugába dőltek. Egyéb gyarmati népekkel ellentétben a gibraltáriak nem törtek borsot az angol helyőrség orra alá. A második világháború kitörése után azonban az angolok elrendelték a katonai telepeken nem foglalkoztatott polgári lakosság evakuálását az afrikai Casablancába. Franciaország hitleri megszállása után viszont a fasisztákkal cimboráié Vichy-i kormány — mint nem kívánatos elemeket — visszatelepítette őket Gibraltárra. 1941-ben az angolok másodízben is kitelepítették a gibraltaréňókat Angliába, Észak-Skóciába, Madeira és Jamaica szigetére. Spanyol származásuk miatt, no meg a Hitler—Franco barátkozásra való tekintettel nem bíztak bennük. Amilyen lőhalálában ütötték nyélbe a kiürítést, olyan vontatottan haladt a szerencsétlenek hazaszállítása, amely csak 1952-ben fejeződött be. Nem csoda tehát, hogy a hányt-vetett életű gibraltaré- nók éppúgy torkig vannak az angolokkal, mint a spanyol diktátorral. Franco újabban ismét igényt támaszt az „ország testébe ékelt tövisre“. A történelmi éveken kívül rámutat emlékiratában a nemzetközi áru- csempészet hallatlan mérvű elhatalmasodására, amely — úgymond — az angol koronagyarmat illetéktelen meggazdagodásának fő forrását képezi. A Gibraltáron át Spanyolországba és onnan egyéb nyugat-európai államokba irányuló lánckereskedelmet — hangoztatta Fran- co-Spanyolország ügyvivője az ENSZ-ben — a gibraltári angol katonai hatóságok nemcsak tűrik és elnézik, hanem egyenesen támogatják. Annak ellenére, hogy Gibraltár lakossága alig tehető 26 ezer főre, egyetlen év alatt például öt és félmillió dollár értékű amerikai cigarettát csempésztek az en- klávéba. Az Anglia és Spanyolország között folyó per során Anglia képviselője ugyan kijelentette, hogy hajlandó magát alávetni az ENSZ 24-tagú bizottsága döntésének, amelynek egyúttal indítványt kell kidolgoznia a kis ország jövőbeni államszerkezetére vonatkozólag. Mivel azonban a gibraltári hadászati berendezések és erődítmények nemcsak Anglia, hanem a NATO „levéltárában“ is szerepelnek, bajosan lehet feltételezni az angolok tényleges kivonulását. A számára esetleg kedvezőtlenül hangzó döntés esetére Anglia máris újkori gyarmatosító trükkjéhez folyamodott: bejelentette, hogy „hajlandó“ Gibraltárt felvenni a brit nemzetközösségbe, ha jómaga továbbra is megtarthatja ottani katonai létesítményeit. K. H.
