Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1964-03-24 / 12. szám
Kétszáznyolcvan év A Gundulié utcát a Palisá- dyval, vagyis a Védcölöp úttal összekötő utca még ma is Bél Mátyás nevét viseli, ami bizony ritkaságszámba megy az utcaelnevezések gyakori változásánál. Uralkodók jöttek- mentek, koronák hullottak porba, nemzetiségi, vallási és osztályharcok dúltak, kormányrendszerek váltakoztak a hármashatár eme viharsarkában, a Bél Mátyás utca az államfordulat után is ulica Mateja Béla maradt. Az egykori monarchia nemzetei éppúgy tisztelték Bél Mátyást, a nagy történetírót és földrajztudóst, mint a csehszlovák utódállam népei. Tanulóéveit a fiatal Mátyás 1693-tól 1704-ig szülőfalujában Nagy ácsán és Besztercebányán töltötte. Gyöngyösi meseszép költeményei szinte rabul ejtették a tudásszomjas fiút, elmélyedt Bornemissza Péter prédikációiba és a magyar nyelvű protestáns biblia tanulmányozásába. Akkori szokás szerint a falusi mészáros fia, Bél Mátyás is papnak indult. A környező falvak lakosságának adakozásából elkerült Halle városának egyetemére, ahol 1704-től 1707-ig teológiát, németül és latinul tanult. A német nyelv tökéletes elsajátítására kínos gondot fordított, hiszen csak így remélhette megtépázott nemzetének vádjait tolmácsolni külföldön. A besztercebányai gimnáziumba már igazgatói rangban tért vissza annak egykori diákja, sőt kórházi lelkésznek is kinevezték. 1714-ben pedig, mint immár országos hírű tudóst, a régi Magyarország legkomolyabb középiskolája, a pozsonyi evangélikus líceum igazgatójaként találjuk Bél Mátyást (a régi líceum épületét a mai evangélikus teológia helyén, Konvent utca 11. szám alatt kell keresnünk; a Védcölöp út 57. szám alatti középiskola jóval később épült). Miután 1719-ben vezető lelkésszé választották, megindult tulajdonképpeni, korszakalkotó tudományos munkássága, amihez alapot teremtett papi és tanári foglalkozása. Egyúttal családot alapított és mintaszerű életet élt. Sok ezer oldalra terjedő kézirat maradt fenn Bél Mátyás földrajzi, irodalomtörténeti, teológiai, orvostudományi és néprajzi munkásságából az utókor számára. Sokoldalú képzettségén kívül szinte megfoghatatlan. hogyan szakított magának időt mindenre; vezette és irányította a hatalmas líceumot, példásan látta el lelkipásztori teendőit, lapot szerkesztett — Nova Posoni- ensa címen az első hazai hírlapot — magyar és európai hírű tudósokkal levelezett, sőt még látogatókat is fogadott, akik tanácsért fordultak hozzá. Szélekörü levelezése, országjáró utazgatása anyagot szolgáltatott irigyelnek, hogy bevádolják a palatínusnál. A király helyettese persze azonnal „Rákóczi-párti kémet szimatolt Bélben, aki csak azért gyűjti az adatokat, hogy előkészítse a forradalmat idegen hadsereg támogatásával". Hogy megszabaduljon a gonosz rágalmaktól, Bél Mátyás Bécsbe utazott és III. Károlynál egy térdhajlítással megnyugtatta a felajzott kedélyeket ahelyett, hogy minden megyében külön-külön kilincseljen az udvari kegyenceknél. Az ügy érdekében a nagy történész és földrajztudós ezentúl még kínosabban ügyelt arra, hogy készülődő müvébe ne tudjanak „belekapaszkodni“ a feudális uszály hordozók. Ennek ellenére bírálói kihúzták művéből a „háború" szót és „kuruc lázadással" helyettesítették, ahol a nemzet szabadság- harcát leírta. Életműve, a Notitia Hungáriáé novae historico-geógra- phica — Az új Magyarország történeti-földrajzi ismertetése 1735-ben jelent meg és Bécs minden fondorlata ellenére hűen kifejezte a szerző, és vele együtt Magyarország elnyomott népeinek szabadságvágyát. Bél Mátyás, a pietiszti- kus szellemű tudományosság egyik legfőbb képviselője kétszáznyolcvan évvel ezelőtt, 1684 március 24-én született és ugyancsak ebben az évben emlékszünk meg halálának 215-ik évfordulójáról. G—k Kevesebb a radioaktivitás közegben történt megszüntetése. Az akadémia megállapítja, hogy a moszkvai atom- csendszerződés óta a rádióaktív csapadék mennyisége a réginek egyszázad részére csökkent s már nem hat károsan az emberi szervezetre a jód 131, a várium 140 és más, a robbantások során keletkezett nukleáris termék, s a közeljövőben várhatóan csökken a stroncium 90 és a cézium 137 felhalmozódása is az emberi szervezetben. Ä szovjet orvos- tudományi akadémia szovjet állampolgárok és társadalmi szervezetek kérdéseire válaszolva közleményt adott ki arról, hogy milyen változásokat okozott a nukleáris fegyverkísérleteknek a három XIV. folytatás Ezúttal is eltitkolta beszélgetését Neszt! előtt. Csak gőgös arckifejezését őrizte meg. Szelíden bánt a lánnyal, zsarnoki hatalmának tudatában tekintett rá. Közben uralkodott magán, hogy ne szaladjon a városba. Várta Gitta. Várta ? Ez az igazi nő leplezetlen eréllyel azt követelte, hogy menjen el hozzá. Boldogan engedelmeskedő, készséges szerelmi áldozatot várt. Érezte ezt Laci, de egy szót sem szólt Nesztinek. Kéz a kézben rótták az utat, és szerepüket próbálták, hisz megígérték Gunyics tanítónak, hogy segíteni fognak. Olykor, szerepmondás közben hirtelen elvágta a szót Laci és már-már majdnem mindent elmondott, de aztán meggondolta magát. Délután aztán határozott magában — bemegy a városba. Nesztiék háza előtt megállt, bekiáltott: — Megyek a városba. Nincs valami megbízásod? Neszti tagadóan intett; sírna haja csillogó karikába röppent a feje körül, igazán hájos volt. Laci felpattant a kerékpárjára. Friss hátszél fújt a hegyek felől, a kutyori hosszú lejtőn könnyen siklott lefelé. A város alá érve azonban elment a kedve a nyári kerékpározástól. Leszállt, árokba döntötte kerékpárját és hanyatt feküdt. Karját keresztbe fonta a feje alatt, ajkát megnedvesítette, szinte érezte azon az út sárga porát. A fák lombjai úgy borzolódtak, mint a közeli Búrpatak habjai. Megbékélve be- húnyta szemét. A városka távoli zaja áttörte a csendet és Laci olyan magányosnak érezte magát. Nem tudott pihenni. Nem is akart. Felpattant kerékpárjára. Megragadta a kormányt és vadúl nekifeszült a hajtásnak. A hídnál balra fordult. Köny- nyű szél csapott arcába. Felnézett. Lámpák himbálóztak a vezetékeken, kékes ragyogású fényburok vette őket körül. Az egyik emeletes ház ablakában vállas alak bukkant fel és abban a pillanatban akarta becsukni az ablakot, amikor Laci lekapta tekintetét a lámpákról. — Laci! Fékezett. Felemelte a fejét. Miska integetett feléje az ablakból. Megvárta, míg leszaladt. örült, hogy barátját láthatja. Miska szidni kezdte a végzett diákok elosztását. — Tudod hova kerültem ? ... Ember, röhögj! Engem, akinek mindene a növényvilág ... aki olyan herbáriumot készített másodikos korában, hogy az öreg Fojtik is megcsodálta. Engem ... Tudod hova küldtek? Vigyázz, el ne ess! A mes-ter-sé-ges meg-ter-mé- ke-nyí-tő ál-lo-más-ra! Ugye nem hitted volna? Laci csóválta a fejét. — Lacikám, te szerencsés ember vagy. Neked nincsenek ilyen gondjaid. Szépen beülsz ősszel a főiskolai padokba és kész. Miska csupa panasz, csupa zsörtölődés volt. Internátus vagy kolostor? A lévai Pedagógiai iskola ^ faliújságja mellé leveleket tűztek ki, volt növendékektől. Tetszetős női írással íródtak a levelek. Óvónők írnak a munkájukról és visszaemlékeznek a lévai képzőre. A lányok figyelembe se veszik ezeket a leveleket. Már olvasták őket. Néha talán mégis arra gondolunk, vajon mit írnának vagy mit írnak majd ők. Jó fogalmazási gyakorlat is lehetne, a feladat így hangzana: „Hogyan készített elő az iskola az életre?" A lányok könyvekkel a hónuk alatt az osztályokba sietnek. Rá se hederítenek a faliújságra. Óvónők lesznek. Mindegyik máshová kap kinevezést. Mélyen belenézel a szemükbe, sokszor a szemek többet is elárulnak, mint ők maguk ... „Boldog leszek, ha már itt- hagyhatom ezt az iskolát. Még írjak is róla!" „Anyukám azt mondja — gyorsan elfelejtek majd minden rosszat. Csak a szép iskolai emlékekre gondolok majd vissza... Azok a lányok, akik a leveleket írták, bizonyára nem laktak az internátusbán. De nincs is értelme erről írni. Az internátus. Katonásan sorakozó ágyak. Ügyelni kell mindenre. Pontoznak. Az éjjeli asztalok sok apróságot rejtegetnek. Hány asztalka van itt? Tizennégy, huszonnyolc egy szobában. Valóban igazuk van, tanulni itt nem lehet. Hol tanuljanak? Az osztályban. Félöttől félhétig és nyolctól tízig. Fél ötig van két üres órájuk. Vásárolni is kell néha valamit és mosni is. Négy éven keresztül. — Nevelő elvtársnő, gondolja, hogy ésszerű ez a napi rendszer ? Az ötvenhárom éves asszony meglepődve rám néz: — így van itt bevezetve. — Hiszen bizonyára érzi milyen nehéz ebben a környezetben dolgozni... — Bizony 183 leány lakik az internátusbán és csak 2 neve- lőnő. Tizenhat órás szolgálatunk van. De az egész jó. Ledolgozom az időt és másnap szabad vagyok. — Szóval 16 órás nevelő- munkát végez... — Igen, reggel jövök. Kinyitom a rádiót. Ez az ébresztő. Azután rendbehozzák a lányok az ágyakat — pontozunk és jön a reggeli torna. Délig az irodában ülök, átveszem a postát, a csomagokat. Néha bejárok az órákra is. A tízórai és az ebédszünetben arra ügyelek, hogy csend legyen. Azután ellenőrzőm a kötelező tanulást. Vacsora után jön a napi parancs. — Bocsásson meg, milyen parancs? — Esténként összeülünk és felolvassuk a pontozás eredményét, tartunk egy kis erkölcsi prédikációt és néha még egy rövid ötperces műsor következik. Féltizenegykor leoltjuk a villanyt. — Érdekes napirendszer, de tulajdonképpen mikor nevel? — Kérem? — No, bizonyára megvan az iskolán kívüli tevékenységre vonatkozó tervük is. — A második félévre még nincs. De mindig akad valami, amit sürgősen el kell intézni, valami brigádmunka vagy másvalami. ■k • * — Ezt a nevelőnőt jobban szeretjük, mint a fiatalt. Ez néha behúnyja a szeméi, de az a másik? Csak öt évvel idősebb mint mi, de úgy ordít ránk, mint egy őrmester, és pedagógiai hibákat követ el. Például kifogásolja, hogy pongyolában járunk és ő maga még a reggeli tornára is pongyolában jelenik meg. ★ • * Azt a fiatal nevelőnőt — a lányok elbeszélése szerint úgy képzeltem el. hogy nagyon beképzelt lehet, csakis azért jött el az internátusba, hogy ugródeszkának használja fel. A konzultációról jött vissza. No, nem mondhatjuk el róla, hogy valami agyoncicomázott nő. — Beszélgessünk csak vele. — Voltak eszményképeim, de csalódtam. Ügy érzem itt magam, mint egy csendőr. De ez itt így van bevezetve. Másképpen akartam ... Egyszer felkerestem az igazgatót, mondtam neki, hogy meg szeretném szervezni a botanikusok érdekkörét. Botanika a szaktárgyam. Az igazgató azt mondta, hogy a botanikát egy tanító elvtárs vezeti, jó szakember, nincs rá szükség, hogy a kör működjön. Elismerem, tudja, de az igazgató elég szigorú és így már nem mertem más javaslatokkal is előhozakodni. Igaz, a lányokra kiabálok, de tapasztalatlan vagyok, nem tudom, hogyan közeledjek hozzájuk. Amikor baráti hangon beszéltem hozzájuk, akkor semmibe se vettek. Hogyha kiabálok velük, akkor nagyobb a tekintélyem. Tudom, hogy ez helytelen, a többi tanító viszont kifogásolja, hogy az étteremben nem tudok rendet tartani. Sajnálom a lányokat. Egész nap csendben kell lenniük, egész nap az osztályban tartózkodniok. Még jó, hogy létezik a sportkör. Mit változtathatok már én ezen a rendszeren? Tudom, hogy az internátusbán más rendszert kellene bevezetni, de itt új vagyok, még nem tudom helyesen megítélni, alkalmazkodnom kellene. A nevelő elvtársnő csak szolgálatilag beszél velem. Sajnálom, olyan nyomasztóan hat rám minden. ★ • ★ Két nevelönő. Az egyik idősebb, a másik fiatalabb. Az egyik nem akar már változtatni a megszokott rendszeren, a másik pedig még nem tud változtatni rajta. De nem megelégedett, a helyzettel és saját magával. Tanul és kínlódik. És ez rokonszenves. ■k • ★ — Miről fogunk írni? Nem tanítottak meg minket élni. Hogy élhetnek így fiatal emberek? Vagy azt hiszik, hogy ez így helyes? Beismerjük, elsősorban tanulni kell. Ezért jöttünk ide. De az élethez más is tartozik nemcsak a tanulás. Milyen lesz az élet abban a faluban, ahol tanítani fogunk? Azt hiszem, értünk majd a gyermekek tanításához. De vajon fogunk-e tudni élni és megtanítani őket arra, hogyan kell élni? Az igazgató izgatott. — Már elegem van ebből. Hogy milyen térbeli lehetőségekkel rendelkezünk, azt látta. Alapos képzettségű neoelőnö- ket nehéz kapni. Az istenért se tudnak egy harmadik nevelőnőt szerezni. Az okokat biztosan ismeri: kicsi a fizetés, szünet nincs, csak szabadság és a munka fárasztó. Az egyik lopott, a másikat erkölcsi kifogás miatt kellett elbocsájta- ni, a végén rám erőszakolták egy járási dolgozó lehetetlen leányát. Milyen nehezen tudtam csak lerázni. Amikor a JNB-re jártam, úgy éreztem magam mint egy koldusbarát. Öt éven át még egy koronát sem adtak beruházásokra. A költségvetésből is rendszeresen törölnek. Mivel a lányok kénytelenek ilyen körülmények között élni, igyekezni kellene valahogy mégis kellemessé tenni az életüket. — Adjanak pénzt egy klub- berendezésre, azonnal beszer- zem! Az internátusi napirendszernek meg vannak a maga előírásai, azokat betartjuk! ★ • * — Dr. Skoda vagyok az Iskolaügyi minisztériumból. Azok az előírások tőlem származnak. De nem azok — amelyek a lévai iskolában uralkodnak. Az előírásokban az áll, hogy az internátusokban úgy kell ösz- szeállítani a napi programot, hogy minden növendék adottságai szerint tanulhasson. Mi tudjuk, hogy sok igazgató a régi megszokott úton halad, a tanulókat 3-4 órára beterelik egy tanterembe és ott kell elvégezni a kötelező tanulást, punktum! — És hogy állnak azzal a szabad két órával? — Az előírásokban az áll, hogy napi 2 szabad órát kell biztosítani. Valaki ezt a maximumnak tekinti. ■k • -k Kötelező tanulás a tanteremben. Mennyit vitatkoztak már erről. Az előírásokra hivatkozott a rózsahegyi textil ipariskola és a zólyomi egészségügyi iskola igazgatója is... És íme — az előírások egész más célt követnek, mert létezik valami olyasmi is, mint a tanuló egyénisége. Léteznek olyan tanulók, akik kiváló előmenetelt érnek el és léteznek gyenge tanulók is. Vannak olyanok, akiknek délután jobban megy a tanulás és vannak olyanok, akik csak este tudnak tanulni. De az összes tanulót egy terembe terelik és arra kényszerítik őket, hogy 4 órán át kötelezően tanuljanak! Azután a főiskolai internátusba kerülnek, ahol senki sem ír elő semmit és önmagukra vannak utalva. Akkor mutatkozik csak meg, hogy kit hogyan neveltek és hogyan tudja beosztani és kihasználni az idejét. Nemcsak a főiskolai internátusbán, hanem főleg falun, ahová a leányok az érettségi után mennek, ahol elvárják tőlük, hogy jó példával járnak majd elő a gyermekek és a felnőttek nevelésében, ahol új életmódra kell majd nevelni... Az igazgató elvtárs megjegyezte, hogy mégiscsak gondolkodik a klubhelyiségen és gondolkodik majd az esti parancs beszüntetéséről is. A lányok már csak nevetni tudnak ezen, hisz négy éven keresztül ugyanazt hallják. Nem sok — de legalább eny- nyi. — Igazgató elvtárs, én nem szeretnék az internátusbán lakni. — Én sem. Önkritika? ÉVA HOLINOVA ford.: M. M. Szidta a megtermékenyítő állomást is. A főnök a marhák tbc-jével foglalkozik, az egyik technikus meg matematikával, közben pedig egyre költözködnek, egyik helyről a másikra. — Egy kislány is dolgozik velünk... Nincs szakképzettsége, de úgy látszik, ő az egyetlen, akit komolyan érdekelnek a dolgok. — Ahá! Kislány! — nevetett Laci. Miska ránézett. — Semmi különös. Afféle kis nőcske. A térnél a folyó felé fordultak. Könnyű szél suhant erre, a két fiú egyszerre megállt, és teli tüdővel, mélyet lélegzett. A folyópart fűzfái mögött sötéten magaslott fel a kórház épülete. Lacinak Gitta jutott eszébe. — Látod, én megismertem egy nőt és nem is tudom, hogy mi van velem... Miska röhögött. — Barátom, egyszerűen hülye vagy! Laci válasz nélkül, gyorsan lépkedett, ügyelt, hogy kerékpárja pontosan a járda szegélye mellett haladjon. — No és milyen? — kérdezte Miska. — Nem tudom... Szóval csinos, szép. — Barátocskám, te szerelmes vagy! Laci nem szólt erre semmit. Miska pimasz őszinteséggel megkérdezte: — És Nesztike? Mit szól ehhez ? Laci vállat vont. Aztán a nőkről kezdtek beszélgetni. Miska azt állította, hogy az úgynevezett szerelem nem más, mint a fajfenntartás ösztöne. Egyetlen élőlény sem veszteget annyi időt és energiát erre a dologra, mint az ember. Akadnak például olyanok, akik egész életükben csak ezzel foglalkoznak és azt hiszik, hogy a kerek világon nincs ennél érdekesebb és fontosabb. Pedig a szerelemre csak feleannyi időt kellene fordítani, mint az evésre. Ha egy férfi szerelmeslevelet akar írni egy nőnek, vagy komolyabb ok nélkül beszélgetni kezd egy nővel, forduljon nyomban a legközelebbi orvoshoz. Ideje már felszámolni ezt a hamis romantikát. Laci szórakozottan nézett barátjára. — Nem is tudom hol olvastam ... de egyik író regényének végső bizonyítása az, hogy még a halállal végződő, reménytelen szerelem is boldogság. Miska gúnyosan tekintett rá. — Szerelmes vagy. Ez kétségtelen. De majd elmúlik Lacikám. Elmúlik ... Érted ? Mély meggyőződése meghökkentette Lacit. — Ki tudja! — Eszedbe se jut majd!... És ha már íróról beszéltél, hát mondok egy nevet én is: Jókai. A jó öreg, klasszikus Jókai. Könyvének címe: A szerelem bolondjai. Nem olvastad? — Nem. — Én se... De jó cím. Illő reád! Laci nevetett. — Látod: ez vagy te! Gittáról nem szólt neki egy szót se. Azelőtt, akárcsak Nesztinek elmondta egy-két ismerkedését a lányokkal. Tréfálkoztak is ilyen dolgok fölött. Sokszor Miska maga mondott ilyeneket, ‘ — Láttam a jövendőbeli sógorasszonyt.. . köszöntem neki... tudod, a kis copfos, akiről beszéltél... Gitta titok maradt. Közömbös dolgokról beszélgettek, aztán a postánál elváltak. Laci megkerülte a várost. Nem akarta, hogy Miska utána nézve talán rájöjjön valamire. A vasút felől kerékpározott a Gyarmati utcába. Útközben még fütyürészett is. Furcsa, határozatlan fütyörészés volt ez. Maga sem tudta mit kíván. Szomjúságot érzett, vágyakozóan szimatolt a levegőbe, de ugyanakkor névtelen szorongás zsibbasztotta agyát. Kigondolt egy kérdést: „A múltkor én majdnem mindent elmondtam magamról... Most Gitta kérem ... beszéljen önmagáról!" Ezzel a gondolattal és szokatlan bátorsággal a szívében megkereste a házat. Gyarmati utca 4/c, jobbra. Kerékpárját az egyik fa alá tolta. Jobbról végigment a kavicsos utacs- kán, néhány lépcsőn fel és ott állt Gitta ajtaja előtt. Becsöngetett. (Folytatjuk.) T
