Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-03-24 / 12. szám

Jegyzetek egy panelgyárból Bratislava, Mlynské Nivy néven ismert negyedében ta­lálható a közel háromszázezer lakósú város egyetlen panel­gyára. Felkeresésére az egyik legrégibb dolgozójának, Riflik Kálmánnak néhány mondata adott okot. A gutái születésű s lakosú panelgyártó elmond­ta, hogy jól megy náluk a munka. Am hozzátette: két évvel ezelőtt merőben más volt a helyzet. — A változást, a javulást — mondotta a munkafegyelem megszilárdulása eredményezte. A dicséret ezért, hangsúlyozta, Sátor János mérnököt, mű­szakvezetőt és az üzem szo­cialista munkabrigádjait, köz­tük Valerian Káčerík kollek­tíváját illeti... VERSENYBEN 90 SZÁZALÉK Riflik Kálmán és társai 1953- ban kezdték építeni a panel­gyárat. Markos legények vol­tak, hát gyorsan nőtt a gyár, * így a termelés a határidő előtt indult meg benne. De ez rég volt, olyan rég, hogy már nem is érdemes beszélni róla. No meg aztán, feljegyzésre méltó úgy is bőven akadt: — Üzemünk dolgozóinak száma, — mondotta Sátor Já­nos még a kétszázötvenet sem éri el... — Hogy állnak a tervvel? — A tavalyit, bár csak há­romtized százalékkal, de túl­teljesítettük. Először, az in­dulástól! Denkó András, a szocialista munkaverseny felelőse vette át a szót: — Munkatársainknak kilenc­ven százaléka vesz részt a szocialista munkaversenyben. A brigádmozgalomba tíz híján száz emberrel négy kollektí­vánk kapcsolódott be. A cí­MIT IS MOND MÁRCIUSRA a havi teendők naptára? „Kezdjük meg a szólönyitást. A nyitást az időjárástól füg­gően egy-két hétre kövesse a metszés stb.“ A modort szö­vetkezet híres szőlészetében is ehhez tartják magukat. Ké­pünk a szőlőmetszők csoport­jának egyik tagját ábrázolja munka közben. (Foto: Zdeno Kružinský) Érdekes A A biticus nevű ormá­nyos bogár híres matema­tikus — a tudományos vi­lágban. Bámulatos módon úgy vágja fel a friss leve­leket, hogy azok félig el­száradva pontos kúpalakra csavarodnak össze, igy jól elrejtheti bennük álcáit. A vágóvonal szerkesztése rendkívül bonyolult feladat, s csak egy nagy holland matematikusnak sikerült először számítások alapján megrajzolni. Ez a nagy tu­dós, aki mellesleg az első rugós órát is feltalálta, Christian Huygens. A A madarak épltőmü- vészete a fészkek készíté­sében bontakozik ki színe­sen, gazdag változatokban. A mesterek mestere azon­ban egy seregély nagyságú barna madár, amely a ki­szemelt faágon valóságos kemencét épít agyagból. A lakályos búboskemencében van nagyobb helyiség és egy kisebb kamra, van ajtó és van szellőzőberendezés is. E madár neve Furnarius rufus és Brazíliában él. érdekességek met eddig csak egy mondhat­ja magáénak... Ennek a brigádnak Valerián Káčerík a vezetője. LEGNEHEZEBB MUNKA: AZ EMBERNEVELÉS A brigádnak 24 tagja van, a többségük fiatal ember. A tervteljesítésért, mondták a gyár vezetői, mindent elkövet­nek: a tavalyi háromtized szá­zalékos többletet lényegében az ő munkájuknak köszönheti az üzem. A brigád vezetője középko­rú, izmos férfi. Tisztségét az elmúlt év szeptembeiétő! látja el. Káčerík elvtárs, akinek szavait Dominik Modrovský mester is megerősítette, a kö­vetkezőket mondta: — Tavaly százötven köbmé­ter panelt gyártottunk terven felül. Ez majdnem annyi, mint üzemünk egynapi teljesítmé­nye ... A fegyelmet illetően javulás állott be, de sajnos még mindig akad javítani va­ló. Hiába, az ember formálása bármely munkánál nehezebb, s kézzelfogható eredmények felmutatására hosszú, nagyon hosszú időre van szükség ... Felajánlásaikban a fő súlyt, akárcsak Anton Minarik, Öllé Miklós és Gyurovka Péter elv­társ vezette kollektívák, a pa­nelgyártási ciklus betartására, a minőség javítására és az ön­költség csökkentésére helyez­ték. MÁS SZEMMEL NÉZIK A brigád tagjai között jók a kapcsolatok, senki se élvez közülük külön jogokat. A munkába mindegyik tudása legjavát adja, s jaj annak, aki a minőség ellen tör. Feladata­ik valóra váltásában, jellemük alakításában és kulturális mű­veltségűk növelésében nagy segítséget kapnak Ľudovít Go- ga, akadémiai festőművésztől, akivel már hosszabb ideje kapcsolatban állnak. — A művész vezetésével — mondta Káčerík elvtárs — ed­dig már, több, mint tíz kép- kiállítást tekintettünk meg, és műtermében ennél is többször jártunk. De ő se fehér holló az üzemünkben .. . Elmondták még, hogy Goga mesterrel való barátság-köté­sük óta más szemmel látják az életet, vizsgálják az őket körülvevő jelenségeket. Sőt, festményeket, képzőművésze­ti és más könyveket vásárol­nak, mert mint mondták, „a beton-habarcs színeitől eltérő színek is léteznek“. Észrevételük nélkül bizony, szegényebbek lennének! KEZES JÓZSEF Az életre készülnek Zsivaj, nyüzsgés, elevenség — milyen lehet egy mezőgaz­dasági tanonciskola internátu- sa? A folyosókon, az iskola környékén, az udvaron csupa fiatal fiú és lány. Egyesek könyvekkel a kezükben siet­nek, mások látszólag céltala­nul álldogálnak, de azért eb­ben a nyüzsgésben-zsongásban van valami céltudatosság, szervezettség. — Hát, nem valami jókor jött, mert a diákok egyrésze az új műhely átalakítási mun­káinál dolgozik és csak egy­két tanteremben van tanítás, — mondotta Sarkon Sámuel igazgató, amikor megtudta, hogy az iskola növendékeinek élete, a pedagógusok munkája érdekelne. Hamarosan csatla­kozott hozzánk Kudela Iván nevelő is, s így megszaporod­va beszélgetünk a polt ári (lo­sonci járás) Mezőgazdasági Mesteriskola ügyes-bajos dol­gairól. — Iskolánkban 140 fiatal ta­nulja a mezőgazdasággal kap­csolatos tudnivalókat, a két évfolyamban, — tudom meg az igazgatótól. — Eddig már sok fiatalt adtunk a mezőgazda­ságnak. A fiatalok a mezőgaz­dasági üzemek vezetőinek megbecsüléséi az esetek több­ségében kiérdemelték. Ezt on­nan tudjuk, hogy kapcsolatban vagyunk az itt végzett fiata­lokkal azután is, hogy elhagy­ják iskolánk kapuit. Problémák? Persze, azok is vannak. Mert azért a tanulók élete nemcsak a tanteremben való üldögélésből áll. Az elmé­letet és a gyakorlatot össze kell kapcsolni. Hogyan csinál­ják ezt ebben az iskolában? — Csak dicsérnünk lehet a helyi EFSZ vezetőségét, amely a legmesszebbmenő támoga­tást nyújtja a fiatalok gya­korlati képzésének megvalósí­tásában. A poltári EFSZ na­gyon jó gépparkkal rendelke­zik és a fiatalok nemcsak a gépek szakszerű kezelését sa­játíthatják el, hanem az eset­leges hibák eltávolítását is. A télen a helyi EFSZ telepén is­merkedtek a fiatalok a gépek­kel, javításuk módjával. Az iskola „vezérkara“ a tan­év elején került az iskola élé­re. S azt is hozzátehetjük, hogy a legjobbkor. A múltban ugyanis az iskola növendékei között nem kívánatos jelensé­gek kezdtek lábra kapni. Hu- ligánság ? — Nem éppen huligánság, — gondolkozik el az igazgató. — Inkább olyan fiatalos hetyke­ség-nyegleség vagy minek ne­vezzem ... Mindenesetre nem nyugodtunk bele a helyzetbe, hiszen egy-két „kezdeménye­ző“ fiatal könnyen befolyásol­hatta volna a többieket is. — Hogyan oldották meg a problémát ? — Maguknak a fiataloknak a bekapcsolásával, — hangzik a válasz. — Mondom, csupán néhány esetről volt szó. S eze­ket az eseteket a CSISZ szer­vezet gyűlésein vitattuk meg. Beavatkozásunk eredményes volt, mert ma már — persze, most is pajkosak, elevenek ezek a fiatalok, hiszen azért 16-18 évesek, hogy elevenek legyenek, — azért huligánság - ról nem lehet beszélni isko­lánk növendékeivel kapcsolat­ban. Az igazgató elvtárs az ele­jén az új műhelyen dolgozó fiatalokat említette. Milyen műhelyről van tulajdonképpen szó? — Az iskola mellett volt egy eléggé nagy, de annál el- hanyagoltabb állapotban lévő barakképület. Állami beruhá­zással ezt átalakítottuk kul­túrteremnek, gyakorló mű­helynek, és a fiatalok maguk is bekapcsolódtak az átalakí­tási munkákba. A lányok az ablakokat tisztították, a fiúk a belső szerelési munkákat vé­gezték. — Kik az iskola legjobb ta­nulói? — Sok jó tanulónk van, — az igazgató szavaiban rejtett öröm bujkál. Nem is tudnám hirtelen felsorolni a legjobba­kat. Egyébként örömmel ta­pasztalom, hogy a mezőgazda­sági iskolákba már nem csak a gyengébb tanulókat irányít­ják — sokan jöttek jó bizo­nyítvánnyal is hozzánk. Alkalmunk volt elbeszélget­ni Ivan Lelek testnevelő taní­tóval is. Tőle értesültünk, hogy nagy gondot fordítanak a fiatalok testnevelésére. Jó jégkorongcsapat a van az isko­lának. Labdarúgóik messze a környéken nevet vívtak ki ma­guknak az ellenfelek előtt és ígéretesen bontogatja szár­nyait az atlétika is. A fiatalok tanítás utáni foglalkoztatásá­nak másik formája a CSISZ - ben végzett munka. Zenekart alakítottak a fiatalok, műso­ros esteket rendeznek, „mi il­lik — mi nem illik“ délutáno­kon pedig a helyes viselkedést sajátítják el. — Hát a fiam csak paraszt lesz az iskola befejezése után is? így sóhajtott fel pár évvel ezelőtt az egyik tanuló édes­anyja, amikor megtudta, hogy fia az állami gazdaságba megy dolgozni. Ez pár évvel ezelőtt volt és bizonyára nem ez az édesanya volt az egyetlen, akinek hasonló gondolatai vol­tak a mezőgazdasági tanonc­iskolával kapcsolatban. Ma már azonban más a hely­zet. A fiatalok persze továbbra is a mezőgazdaságban dolgoz­nak. De mint szakemberek. Mint olyan emberek, akik tu­dásuknál, felkészültségüknél fogva elismerést érdemelnek. Ezt a célt szolgálja a poltári Mezőgazdasági Mesteriskola is. S az eddigi eredmények azt igazolják, hogy az iskola pe­dagógusai jó munkát végez­nek. AGÖCS VILMOS A PRÁGAI ČKD DUKLA üzemből kikerülő gyártmányok jó nevet szereznek a Csehszlovák iparnak a világ minden táján. Képünk egy bolgár villanyerőmű részére készülő hatalmas vízszűrők szerelését ábrázolja. ® A gimesi szövetkezetben (nyitrai járás) 10 hektáron ifjúsági gyümölcsöst létesíte­nek. A fák kiültetését idén ta­vaszon kezdik meg, s a tervek szerint mintegy 2000 db-ot ültetnek el. A fatelepítésből főleg a nyitrai fiatalok, vala­mint a béládi Mezőgazdasági Mesteriskola CSISZ fiataljai veszik ki részüket. • Értékes javaslattal álltak elő a lipovéiek (komáromi já­RÖVIDEN rás). A Szlovák Nemzeti Fel­kelés tiszteletére ledolgoznak a községszépítési akcióban mintegy 9700 brigádórát. Terv­bevették rendezni az iskola, művelődési otthon, EFSZ vala­mint a HNB környékét. A li- povéiek követésre szólították fél a járás többi községét is. Pasztorek Iván A széles nyomtávú elindul Mintegy 28 000 korona költséggel készül a nagymegyeri mo­dern tejkombinát. Képünkön Anton KUBÁK és Ján ZEMAN, a chotébori Győzelmes Február üzem munkásai, a tej pasz­törizálását végző automatát szerelik. A napokban befejezték a széles nyomtávú vasútvonal helyének kijelölését a Szov­jetunió határától a Kelet-Szlo­vákiai Vasmüvekig, április el­sején pedig megindulnak a munkálatok. Ez alkalommal olvasóinkat is bizonyára érdekelni fogja néhány ezzel kapcsolatos tény és probléma; hogy miért fon­tos a széles nyomtávú vasút­vonal kiépítése és mekkora a jelentősége népgazdaságunk szempontjából, mikor hol, ho­gyan épül? A széles nyomtávú vasút­vonalról az utóbbi időben ki­ki sokat hallhatott, olvasha­tott. Azt azonban valószínűleg kevesen tudják, hogy az e|ső széles nyomtávú sínpár ha­zánk területén már több mint 17 éves. 1946 decemberében a csernöi átrakodóállomás alap­jainak lerakásával egyidőben megkezdték egy széles nyom­távú sínpár átépítését a Szov­jetunióban fekvő Csopbói a csernöi vasútállomásig. Az új széles nyomtávú sínpáron 1947 december 4-én gördült be az elsü búzával teli szerelvény hazánk területére. Néhány év alatt mérhetetle­nül megnövekedett a Szovjet­unióval folytatott árucsere­forgalmunk. Az átrakodóállo­más lassan már nem elégítené ki az egyre növekvő árufor­galmat. Lényegében ez tette szükségessé a széles nyomtá­vú vasútvonal kiépítését. Ugyanis a Kelet-Szlovákiai Vasgyár lesz a szovjet szén és vasérc legnagyobb megrende­lője. Emellett szól az is, hogy a vasgyár mindössze 100 kilo­méterre fekszik a szovjet ha­tártól. Nem lenne tehát ok­szerű bővíteni az amúgy is költséges és túlterhelt átrako- dóállomást, hogy úgymond a gyár kapujában kirakjuk és újra kocsikba rakjuk a sze­net, vagy vasércet. Egy tonna vasérc átrakása kb. 4 koronába kerül. Könnyen kiszámítható, hogy csupán egymillió tonna vasérc beho­zatalánál 4 millió koronát ta­karíthatunk meg. A vasérc át­rakása ezenkívül fékezi a szállítást, amelyet még továb­bi tényezők is befolyásolnak. Többek között az időjárás. Té­len a vasérc átrakása nehéz­ségekbe ütközik, költséges ol­vasztókamrák építése válik szükségessé, vagy robbantani kell az összefagyott vasércet. A robbantás azonban a vasérc minőségének a rovására megy. A szállítás folyamatosságát befolyásolja még a vasúti ko­csik forgalmának lebonyolítá­sa, megfelelő számú kocsi ér­kezése. A széles nyomtávú vasútvonal felépítése után nagy számú vasúti kocsi sza­badul fel. Lehetőség nyílik a kocsik gazdaságosabb kihasz­nálására is. Megszűnik példá­ul az üres vagonok átirányítá­sa Csernőbe. Az Ostraváró! érkező vagonok szenet szállít­hatnak Kassára, ahonnan vi­szont vasérccel megrakodva térhetnek vissza. Nagy mér­tékben tehermentesül a vasúti forgalom és a túlzsúfolt cser­női átrakodóállomás. Érdekes, hogy a széles nyomtávú vas­útvonal üzembehelyezése után az eddigihez képest egyáltalán nem növekszik a szovjet va­gonok hazánkban tartózkodá­sának ideje. A széles nyomtávú vasút­vonalat, szovjet szakmai ta­nács és felügyelet mellett a Közlekedéstervezési Intézet dolgozói tervezték. A munká­latok szintén szovjet segítség­gel folynak majd s rekordidő alatt — 1966 május elsejére készülnek el. Rövid 25 hónap alatt a 79 km hosszúságú pá­lyatesten 102,75 km-nyi vasúti vágányt kell lerakni. Ez a munkatempó a mi viszonya­inkhoz képest rendkívül gyors, és csak a szovjet munkamód­szerek alkalmazásával válik lehetővé. A vasútépítés során kb há­rom és félmillió köbméter föl­det kell áthelyezni. A Latorca, Toplya, Labore és Hernád medrén keresztül 12 hidat kell emelni, együttvéve 900 méter hosszúságban. Az országuta­kon 16 felül- és aluljáró épí­tése szükséges. A szokatlanul rövid határ­idő fokozott erőfeszítést és szorgalmat kíván az építőktől, az ifjúságtól. Reméljük, hogy a fiatalság hírnevéhez méltón megállja a helyét. Szerencsés utat, széles nyomtávú! Palágyi Lajos A jíčíny AGROSTROJ üzem dolgozói az idén terven felül egy millió korona értékben adnak több gépet mezőgazdaságunk- nak. Földműveseink többek között 1800 önkötözőt is kapnak. Képünk Jiŕí K r i d 1 o t ábrázolja az aratógép kötőszerke- < zetének szerelése közben.

Next

/
Thumbnails
Contents