Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-03-10 / 10. szám

I

Átszervezik a ciprusi rendőrséget, melynek létszámát ötezer emberrel növeli a kormány. Az önkéntesek százai jelentkeznek rendőri szolgálatra.

A firenzei ifjúsági konferencia fontos határozatokat fogadott el

Véget ért Firenzében a nemzetközi ifjúsági és diák- konferencia, amelyen ötven ország fiataljainak képviselői öt napon át vitatták meg a leszerelés, a béke és a nemzeti függetlenség problémáit.

A széles körű és élénk vita eredményeként számos határozat született. A világ 86 ifjúsági szervezetének küldöttei egységesen elítélték az atomfegyverkezést, annak mind degaullei, tehát úgynevezett nemzeti formáját, mind pedig az atlanti keretek között szervezett multilaterális atomerőt. A határozatok követelik a többi között a föld alatti nukleáris fegyverkísérletek beszüntetését is, s megbélyegeznek mindenfajta politikai, illetve faji megkülönböztetést.

A tanácskozáson elfogadott okmányok szót emelnek a ciprusi és a dél-vietnami imperialista agressziős kísérletek ellen; követelik a görög politikai élet demokratizálását, szabadságot a spanyol és a portugál nép számára, a palesztírtai arab menekültek helyzetének megoldását; a népi Kína törvényes jogainak helyreállítását az ENSZ-ben.

A belga főváros főiskolásai felvonulásukon követelték az Iskolarendszer demokratizálását, a tanulási lehetőségek, valamint a diákszállók nyújtotta életkörülmények megjavítását.

Olaszországban folytatódik az infláció

Az olasz közvélemény figyelme egyre inkább a súlyos gazdasági bajok felé fordul. Az Olasz Kommunista Párt vezetősége legutóbbi határozatában nagy jelentőségű javaslatokat tett a tömegeket sújtó gazdasági nehézségek leküzdésére, és az infláció megfékezésére. Ezt követően a párt nemzetközi sajtókonferenciát tartott Rómában, amelyen Pajetta és Amendoia elvtársak kijelentették, hogy az olasz kormány gazdasági intézkedései elégtelenek és el- hibázottak.

Moro miniszterelnök rendkívüli tv-beszédet tartott, amelyben felhívta az olasz népet, hogy „hozzon meg minden áldozatot“ a gazdasági bajok megoldásáért. Moro kénytelen volt elismerni, hogy „az olasz gazdasági helyzet rossz.“

Az Olasz Kommunista Párt állásfoglalása, valamint Moro miniszterelnök beszéde nagy vitát váltott ki. Az olasz korNáci provokáció NyugatNémetországban

A jugoszláv lapok közllk, Schötler hírhedt nyugatnémet ügyvéd a karlsruhei ügyészségen vádat emelt Alexander Rankovics, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság alelnöke ellen azon a címen, hogy a háború idején — úgymond — „szörnyű vérengzést rendezett“ a német hadifoglyok között.

Schöttler nemrégiben hasonló váddal lépett fel Kocsa Popovics jugoszláv külügyminiszter ellen.

A felháborodott jugoszláv közvélemény szerint a nácik és usztasák e rosszhírű jogi képviselőjének legújabb akciója nem más, mint egy része a jugoszlávellenes provokációk és a nácizmus rehabilitálása átfogó tervének. A vád beterjesztése — húzzák alá a jugoszláv lapok — kétségbe- vonhatatlanul igazolja, hogy a vádlottak padjára akarják ültetni a jugoszláv népnek az embertelen hitleri agresszióval szemben vívott népfelszabadító harcát.

A Le Monde vezércikkben élesen bírálja Bonn Belgrád- dal szemben folytatott politikáját. A lap rámutat: a jugoszláv kormány két héttel ezelőtt újabb jegyzéket intézett az Erhard-kormányhoz. Ha nem kap kielégítő választ, nem tehet egyebet, minthogy a potsdami egyezmény aláíróihoz fordul jogorvoslásért.

mány és a pártok vezetői tucatnyi népgyülésen foglalkoztak az ország gazdasági, és részben belpolitikai nehézségeivel. Valamennyi beszédből egyöntetűen kiderült, hogy Olaszországban folytatódik az infláció, mindeddig nem sikerült intézkedéseket találni a fizetési mérleg jelentős deficitjének csökkentésére; folytatódik az olasz tőke külföldre menekülése és stagnálnak a beruházások.

A dolgozó tömegek elégedetlensége a szakszervezetek egyre erőteljesebb követeléseiben és az egyre gyakoribb és egységesebb sztrájkokban fejeződik ki. Nem különösebben meglepő, hogy a kormány népszerűtlen és elégtelen intézkedéseit a legnagyobb egyetértéssel éppen az Olasz Szocialista Párt volt főtitkára, a kormány miniszterelnök-helyettese, Nenni fogadta. Beszédében kijelentette, hogy Olaszország csak úgy íábolhat ki mai nehézségeiből, ha a dolgozó tömegek többet termelnek, de kevesebbet fogyasztanak. Nenni e követelése politikailag és gazdaságilag is fejetetejére állítja a dolgokat. A tömegek vásárlóerejének tervezett és részben már megvalósított csökkentése ugyanis esetleg a belső piac pangásához vezethet, ami végül is a termelés korlátozását és a munkások elbocsátását eredményezheti.

Az olasz gazdasági bajok egyébként bizonyos belpolitikai válsággal Is párosulnak. Az Olasz Szocialista Párt például néhány héttel a Vecchi- etti vezette balszárny kiválása után, ismét belső vitáktól terhes. Megbízható hírek szerint a szocialista párt jelenlegi hivatalos politikája ellen máris szervezkedik a párt újonnan született baloldali ellenzéke, amely a közeli napokban valószínűleg különértekezletet is tart majd. Belső nézeteltérések vannak a kormánykoalíciót vezető Olasz Keresztény- demokrata Pártban is. A kereszténydemokrata párt belső frakciói — a jobb- és a baloldaliak egyaránt — ma már sok esetben valósággal külön pártokként működnek.

Ilyen körülmények között az egyetlen egyértelmű kivezető utat az egységes Olasz Kommunista Párt mutatja. A párt harcát a gazdasági nehézségek leküzdéséért támogatja a legnagyobb olasz szakszervezet, a CG1L, és az egyre erősödő Vecchietti-féle új baloldali szocialista párt.

Csikágó néger iskolái tanulóinak 80 százaléka megtagadta az iskolák látogatását az elmúlt héten. Tiltakozásuk válasz a nagy ipari központban uralkodó faji megkülönböztetésre. A diákok utcákról utcákra járnak, követelik a faji megkülönböztetés megszüntetését.

ENSZ-CSAPATOK MENNEK CIPRUSRA, — így határozott a Biztonsági Tanács ülése. A Ciprusra küldendő csapatok összetételét és létszámát U Thant határozza meg. A főtitkár feladatává tették azt is, hogy nevezzen ki közvetítőt a ciprusi görög és török közösség ellentéteinek elsimítására. A döntés értelmében a Ciprusra küldendő csapatok parancsnoka az ENSZ főtitkárának köteles beszámolni. —

Fedorenko, a Szovjetunió képviselője bejelentette, hogy tekintettel a legjobban érdekelt ország, azaz Ciprus álláspontjára, a szovjet küldöttség megszavazza a határozattervezetet, jóllehet ennek vannak bizonyos fogyatékosságai.

A szovjet küldött hangsúlyozta, hogy a ciprusiak maguk is meg tudnak birkózni belső problémáikkal és tudnak rájuk olyan megoldást találni, amely a legnagyobb mértékben megfelel nemzeti érdekeiknek. Ennélfogva — fűzte hozzá —, a Szovjetunió helyteleníti, hogy Ciprusra bármilyen külföldi csapatot — s így

akár ENSZ-csapatokat is — küldjenek.

A Szovjetunió arra az álláspontra helyezkedik, hogy az előterjesztett határozati ja-, vaslat — bár nem felel meg mindazoknak a követelményeknek, amelyeknek jellemezniük kell az ilyen fontos kérdésben a Biztonsági Tanács határozatát — mégis arra irányul, hogy megakadályozza a Ciprusi Köztársaság ellen irányuló agressziót, védelmezze Ciprus törvényes jogait és érdekeit.

A LAPOKBAN MEGJELENT KAMBODZSA kormányának nyilatkozata, amelyben a többi között ez áll; ha 1964. május 31-ig nem ül össze a genfi értekezlet, akkor Kambodzsa megszakítja diplomáciai kapcsolatait mindazokkal a kormányokkal, amelyek ennek az értekezletnek a meghiúsításáért felelősek.

A nyilatkozatra azután került sor, hogy Anglia kormánya lényegében elutasította a Szovjetunió javaslatát, hogy az idén áprilisban tartsák meg azt az értekezletet, amelyen nemzetközileg szavatolnák

Kambodzsa semlegességét. Kambodzsa semleges politikát folytató kormánya azért terjesztette elő ismételten ezt * kérést, mert Dél-Vietnam és Thaiföld felől mind több, Kambodzsa semlegességét és függetlenségét veszélyeztető fenyegetés hangzik el, s mind gyakoribbak a határprovoká- ciők is. A két szomszédos ország erőszakos cselekedetei mögött az az amerikai szándék húzódik, hogy Kambodzsát letérítsék a semlegesség útjáról, és bevonják a délvietnami nép szabadságharcának elfojtásába. A céljuk az, hogy Dél-Vietnamból, Kambodzsából, Thaiföldből álló összefüggő imperialistabarát tömböt alakítsanak ki a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Kínai Népköztársaság határai előtt. Az amerikai imperializmusnak ez a törekvése különösen megerősödött most, hogy Dél-Vietnamban csődöt mond eddigi politikája.

Ettől a nyomástól akar Kambodzsa megszabadulni semlegességének nemzetközi szavatolása útján. Szihanuk, kambodzsai államfő 1962 őszén fordult először e kéréssel a Szovjetunióhoz és Angliához, a genfi nemzetközi értekezlet két társelnökéhez. Az azóta már számtalanszor megismételt kérés kizárólag a nyugati hatalmak fondorlatai miatt nem jöhetett létre. Az imperialista halogató politika elleni tiltakozás késztette most erőteljes fellépésre Kambodzsa kormányát.

Ki tudott val

Erich Kuby nyugatnémetországi Írót nálunk is úgy ismerik, mint a nyugatnémet viszonyok megalkuvást nem ismerő kritikusát, aki írásaiban kérlelhetetlen tükröt tart honfitársai elé. Erich Kuby különösen ismertté vált nálunk „Rosemary“ nevű regényéből készült filmjével. Kritikai szemléletei cikkek és vázlatok formájában jelentek meg gyűjteményesen, „Das ist des Deutschen Vaterland“ (:Ez a németek hazája;) címmel és tanúsággal annak, hogy az író a dolgok velejéig igyekszik hatolni. Érdekes lesz tehát megfigyelni, milyen álláspontot foglal el a korunkbeli történések élesszemü elemzője az os- weczimi SS-fegyőrök ellen indított perrel kapcsolatban, melyet múlt év végén kezdtek tárgyalni a Majna melletti Frankfurtban.

Erik Kuby azt írja: „Nemrégen Párizsban egy újságíró azt kérdezte tőlem, vajon az utóbbi időben feitűnőmód megszaporodott náci-ellenes perek mögött nem rejtőzik-e a mai német fiatalság érvényesülési problémája is. Azt értette ezalatt. . hogy az előretörő fiatal nemzedék nem akar-e magának elhelyezést biztosítani azzal. hogy a súlyosan terhelt, de eddig le nem leplezett nácifunkcionáriusokat igyekszik a bíróság segítségével állásaikból kitúrni. Kuby erre azt válaszolta, hogy ezt a magyarázatot nem tartja elfogadhatónak és véleménye szerint a náci-perek amelkedő száma egyrészt a Ludwigsburgban nemrégen létesített kutató központ tevékenységére, másrészt arra a körülményre vezethető visz- sza, hogy Nyugatnémetországban fokozott mértékben kezdenek foglalkozni a borzalmas múlttal és ezzel kapcsolatban kezdenek érzékenyebbek lenni a külföld magatartásával szemben, ahol mind gyakrabban teszik szóvá a náci-bűnözők ma- 8 ' oozlcióit a nyugatnémet , jtikus" republikában.

gy per" mondja tovább

Kuby, nivatva van nyomatékosan rámutatni, hogy itt nem csupán a bűncselekmények megtorlásáról van szó, hanem — és ez a lényeg, — arról, hogy fény derüljön a történelmi tényekre. Már sok könyv jelent meg, amely az oswe- czimi koncentrációs táborral foglalkozik. Ezeket olvasva, olyan szörnyű képek tárulnak az olvasó elé erről a dantei in- fernóről, az ottani rémségekről és kínszenvedésekről, hogy

ezek hatása alatt az agy mintha megbénulna, nem képes arra, hogy ítéletet mondjon, any- nyira megfoghatatlan mindaz, ami ott történt.

Azonban ezzei együtt szenved a politikai tanulság is, mert nem lehet választ kapni arra kérdésre, hogyan történhetett ez meg? Ha a feleletet megkapjuk, valamit elértünk, ami nem merül majd ki abban, hogy a történelmi tényeket leírjuk, följegyezzük, hanem ennek politikai szempontból is értéke lesz a jelenre és a múltra nézve is. Ezt a kérdést általában azzal a kijelentéssel ütik el, ezt nem tudhattuk. Ha valóban választ akarunk találni arra a fökérdésre, miképpen volt ez lehetséges, feleletet kell nyernünk az első mellékkérdésre ki tudott valamit?

Nem először történik, hogy Kuby figyelmét erre a tárgyra összpontosította. A Frankfurter Allgemeine Zeitung 1963. június 4.-i számában nyílt levelet tett közé, amelyből egynéhány részletet idézünk főképpen azért, mert a Frankfurtban vád alatt álló SS-legények védelmének jellegzetes vonása

az a sztereotyp mondás, -én semmit sem tudtam.

Szeretném megemlíteni, mondja Kuby, hogy már jóideje gyűjtöm ezt a anyagot, mely alapja lesz megírandó könyvemnek Osweczim és a németek címmel. Első sorban azt a kérdést taglalom benne, ki mit tudott. Annak az elméletnek követői, hogy senki semmit sem tudott — ami ellentmond a történelmi tényeknek — alaposan fognak csalódni.

Az osweczimi tábor egy növényzettől úgyszólván mentes medencében terült el, melyet minden oldalról át lehetett tekinteni. Az egyik oldalát, magas töltésen, a vasút szelte át, amelyen naponta három gyorsvonat és számos személyvonat futott keresztül, az utasok még mielőtt ide értek volna, már messziről érezték az égett hús orrfacsaró bűzét. Félévvel azután, hogy itt létesült a német birodalom legnagyobb megsemmisítő tábora, egész Len. gyelországban nem volt teremtett lélek, aki nem tudta volna, mi az az Osweczim. Lengyelországban nemcsak lengyelek éltek, de németek is százamit?

ezer számra és az az elképzelés, hogy a tábor katonasága és a lakosság között nem volt kapcsolat, naiv és elképzelhetetlen. Még azok a német vasutasak is, akik messze, a francia Bretagneben teljesítettek szolgálatot jól tudták, mit jelent Osweczim. Akkoriban már egész Európából az ideirányuló vasúti forgalom olyan kiterjedésű volt, hogy ahhoz képest a mai Toneurópa nemzetközi utazási irodája valósággal, szerény vállalatnak számítana. Az Osweczimben dolgozó, raktárkezelők, gyári munkások, stb. napról-napra látták a táborba befutó, zsúfolásig megtöltött vonatokat, — melyek aztán üresen hagyták el a tábort. Ezek az emberek nem törték-e a fejüket, mi is lett a sorsuk az ottmaradt százezernyi tömegnek?

De hiszen 1942-ben már német hivatalos körök sem tartották szükségesnek a titoktartást. 1942, október 13.-án a német igazságügyminiszter átírt Bormannhoz és más náci személyiségekhez, hogy a lengyelek, oroszok, zsidók és cigányok ellen szükségesnek tartott büntető azaz megsemmisítő eljárás lefolytatását átengedte az SS birodalmi vezetőjének, a hírhedt Himmlernek. Akkoriban a német vezető körök között már ez volt a stílus, ha egész néprétegek kipusztításáról volt szó. E tények beszélnek s ha mégis arra építenék fel a frankfurti vádlottak védelmét, hogy senki sem tudott semmiről, csak súlyosbíthatja a vádlottak helyzetét.

Erik Kuby nyílt levelét így fejezi be: Késő volna máma, 18 évvel az események lezajlása után, azt firtatni, hogy a német nép teljes egészében kollektiv felelősséget visel-e a történtekért. De a jövőre nézve fontos volna vizsgálat tárgyává tenni, vajon a Hitler uralom rémségei specifikusan német jellegűek-e, más szavakkal: vajon, a német lélek nem hajlamos-e arra, hogy az ilyen vad, embertelen kegyetlenkedések felett, ha a körülmények úgy adódnak, könnyen napirendre tér, illetve ilyenekért nem érez lelkiismeret furdalást. S, ha ez valóban így lenne, mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy soha többé meg ne ismétlődhessen. Ro.