Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1964-03-03 / 9. szám
Fiatalokat az állattenyésztésbe Mindnyájan jól tudjuk, hogy a mezőgazdaságban fiatal munkaerőkre van szükség. Az állattenyésztésben különösen érezhető a munkaerőhiány és ezért sok problémába ütközünk. A baromfi-tenyésztésben aránylag elég sok fiatal dolgozik, viszont a tejgazdaságban már sokkal kritikusabb a helyzet. A mezőgazdasági üzemekben a dolgozók átlagkora meghaladja az 50 évet. Sokszor előfordul, hogy nyugdíjasok oldják meg a tejtermelés kérdéseit. Mivel magyarázzuk az adott helyzetet? Erre a kérdésre különböző feleletet kaphatunk. A főokokat a következő körülménnyel magyarázhatjuk: Az állattenyésztésben folyamatos munka köti le a dolgozókat, a munka kulturáltsága terén még alacsony színvonalon mozgunk, és a termelésben csak lassan érvényesül az új technika. Sok esetben lebecsülik a fiatalokat és a társadalom érdekével, az egyéni és családi érdekeket helyezik szembe. Az érsekújvári járásban, Für községben például a szövetkezeti elnök nem akarta, hogy fiatalok dolgozzanak az állattenyésztésben. Hasonló az eset a rumanovi szövetkezetben (a nyitrai járásban is). Az ifjúsági munkacsoportot Labošová elvtársnő vezeti, a termelési tervet mindig teljesítik, sőt túlteljesítik. IJIHIIIMIIIHIIIIIIIIHIilllillt! Siklik a gyalu, göndörödik a forgács a kassai magyar tannyelvű Építészeti és Elektrotechnikai Ipariskola asztalos műhelyében. Amikor a munkacsoport tagjai jogasan megkövetelték, hogy legalább a legsürgősebb higiéniai berendezéseket szereljék fel, a szövetkezet funkcionáriusai azt „ajánlották“, hogy ha valakinek nem tetszik, akkor tovább állhat és az iparban helyezkedhet el. Az állatállományhoz idősebb asz- szonyokat akartak beosztani, olyanokat, akiknek nincs meg a szükséges szaktudásuk. Sok olyan példát hozhatnánk fel, ahol a komaság a mérvadó. Ez a szempont azonban nagyon helytelen és a mezőgazdasági üzemekben nagy károkat okoz. A diószegi cukorgyár 3 tagú ifjúsági kollektívája valamint a felső-szeli gazdaságban dolgozó fiatalok is megmutatták, hogy mit tudnak. A felsőszeli gazdaságban 11.92 literes napi tejhozamot értek el és az országos versenyben az ifjúsági kollektívák között elsők között helyezkedtek el. A kollektíva vezetője, Végh elvtárs, 11 fejős tehénnél átlagosan napi 11.92 literes tejhozamot ért el. Igen öntudatos dolgozónak mutatkozik Fojtík Anna — az Oroszvári Állami Gazdaság fejőnője. Az országos 1704 liter átlagos tejhozammal szemben a fejős teheneknél 3700 liter tejhozamot ért el. A legjobb állatgondozónak az egész köztársaságban Esztergályos Géza és Hencz Imre számít, akik a Nagymegyeri Állami Gazdaságban dolgoznak, továbbá Talpas István a Kesenicei Állami Gazdaságból (losonci járás). A kerületi járási bizottságokon, valamint az ifjúsági szervezeteken múlik, hogy népszerűsítsék azoknak a fiataloknak a példáját, akik eredményes munkát végeznek a mezőgazdaságban és ha a többi fiatalok követik ezeket, akkor nem fog gondot okozni a tejtermelés. Ha jó eredményeket akarunk elérni, akkor olyan feltételeket kell teremteni, amelyek lehetővé teszik, hogy a mezőgazdasági üzemekben kettős műszakot vezessenek be, a tehénistállók mellett zuhanyozókat állítsanak fel és gyorsabban vezessék be a gépi fejést. Az ifjúsági szervezeteknek ebbén az iráhyban is iparkodniuk kellene. A vezetőségi és tagsági gyűléseken elmondták, hogy mit akarnak az állattenyésztési termelés javításának érdekében elkövetni. Foglalkozzanak behatóbban azzal a kérdéssel, hogy az állattenyésztésbe hogyan nyerhetnénk meg több és alaposabb képzettséggel rendelkező fiatalokat, akik gondoskodnának a takarmányalap biztosításáról is. Ján Breznieky ÄZ ostravai tanácsok jó tanácsa A kezdeményezés, amit az ostravai ifjúsági kollektívák indítottak az elmúlt év végén az idei első negyedévi terv határidöelőtti teljesítéséért, a különböző munkaszakaszok kollektíváiban visszhangra talált. Konkrét segítség és felhívás volt ez a népgazdaság jelenlegi problémáinak megoldására olyan értelemben, hogy a meglévő erőket a lehető legjobban kell kihasználni, akárcsak a tartalékokat, és mindezt jobb munkamegszervezéssel kell elérni. Manapság jobban mint bármikor — azon kell gondolkodni, hogyan javítsunk egyen- máson, mire van szükség, mire nincs. Ez irányban meggyőző az ostravai bányászok példamutatása. Már jó ideje azon gondolkodtak, hogyan javítsanak a munkájukon. Egy bizonyos szervezetet hoztak létre, ahol a fiatalok kritikusan és őszintén megmondhatják a magukét, a nehézségeikről, elért sikereikről, s hogy a dolgok állásáról informálhassák az ostrava-karvinai szénkörzet vezetőit, akik aztán az ügy érdekében gyors intézkedéseket hozhatnak. Alapos megfontolás után megalakult az ifjúsági kollektívák tanácsa. Már a kezdetnél megmutatkozott, hogy egy ilyen objektív szerv megalakítása helyes volt. Hogy mi ez a tanács? Pontos meghatározása még nincs. Annyit azonban mondhatunk, hogy a tanács teljes tekintélyt élvező szerv, amelynek élén maga Jaroslav Miska, az ostrava-karvinai szénkörzet igazgatója áll, s tagjai a legjobb ifjú élmunkások. Már a tanács tagjainak összetétele is elárulja, hogy a legjobb ifjú élmunkásokon keresztül a gazdasági vezetőkkel minden munkahelyen lehetővé teszi az együttműködést. Szervezési vonalon mindenekelőtt a legésszerűbb munkamegszervezésre törekednek, olymódon, hogy a fejtő és folyosóhajtó kollektívák munkáját ne gátolják az apró- cseprő dolgok, amelyek gyakorlati vonalon több tonna szénkiesést jelenthetnek. Az ifjúsági kollektívák tanácsának legutóbbi ülésén elemezték a Seifert-módszer alkalmazását. A kérdésről nyíltan, kritikusan beszéltek. Tavaly az utolsó negyedévben 17 ifjúsági kollektíva kísérletezett ezzel a módszerrel. Értékes tapasztalatokat gyűjtöttek. Terven felül több tonna szenet fejtettek s a kereset is növekedett. Mi a Seifert-módszer, konkréten a bányászatban? A ciklus betartása s a nem produktív idökihagyások minimumra csökkentése. A Seifert-módszer bevezetése a gazdaságiműszaki dolgozóknál kezdetben nem talált megértésre, mivel a vezetők fogyatékosságaira mutat rá. Ha például hiányzik a bányafa, a fémbordázat, a szállító-kocsi, az már nem az ifjúsági kollektíva hibája, hanem az illetékes vezetőké. A kollektívát azonban akadályozza a munkájában. Dvorák elvtárs, a Pionír-bánya ifjúsági kollektívájának vezetője elmondotta, hogy a Seifert-módszer, mint az önellenőrzés formája mindenekelőtt az előzőnapi elemzés alapján a következő napok sikeres fejtését kell hogy szolgálja. Jaroslav Miska elvtárs, az ostrava-karvinai szénkörzet igazgatója, aki egyúttal az ifjúsági kollektívák tanácsának elnöke is, a fiatalok munkájával nagyon elégedett. Ű nyílt, közvetlen s a bányászok szeretik, Tudja, mi kell a bányásznak s ez nagyon fontos. Megérti, hogy a fiatalokkal rendszeresen és céltudatosan foglalkozzanak, hiszen az ostrava-karvinai szénkörzetben ők fejtik a kitermelt szénmennyiségnek több mint a fe- lektívának az érdeme, hogy lét. Éppen a 197 fjúsági kol- januárban 96 000 tonnával túlteljesítették a tervet. A 17 ifjúsági élenjáró dolgozó most a Seifert-módszer alkalmazásánál szerzett gyakorlati tapasztalatokat átadja a többi kollektívának, hogy az rövid időn belül az egész ostrava-karvinai szénkörzetben meghonosodjon, s hogy az ifjú bányászok tapasztalataiból máshol is tanuljanak. (A) A kralupei kaucsukgyár éjszakai fényei A fiatalok válasza A Čierna nad Tisou-i átrakodóállomás ifjúsági csoportjai válaszoltak a CSKP Központi Bizottsága felhívására. A CSKP XII. kongresszusának brigádja címet •viselő kollektívák legyenek példaadók a napi feladataik teljesítésében. Sóvári, Búzás és Kucsera kollektívái a fűtőházból a következő felajánlásokat tették: Munkahelyükön úgy dolgoznak, hogy hibájukból ne történjen közlekedési baleset. A vasúti kocsik zökkenésmentes javítása érdekében vasár- és ünnepnapokon is dolgozni fognak, s a javítások minőségére különösen nagy súlyt fektetnek. Szakmai képzettségük növelése érdekében valamennyien tovább tanulnak. Ezenkívül az első negyedévi munkatervet március 25-re teljesítik, s egyben versenyre hívták ki az állomás többi munkacsoportját a félévi terv június 25-ig való teljesítéséért. Does, Ember, Robinka, Tárkányi és Breška kollektívái vállalták, hogy az első negyedévben 15 mozdony- vezető elnyeri a balesetnélküli dolgozó érmét Egy-egy mozdonynál továbbá 600 liter hajtó és 30 kg kenőanyagot takarítanak meg. A gondjukra bízott mozdonyokkal úgy fognak bánni, hogy műszaki hiba miatt ne essenek ki a forgalomból. Éppen úgy, mini az előbb említett csoportok, ők is fokozzák szakképzettségüket. (Pl) \ (Folytatás az 1. oldalról) — Hát a Csemadok mit csinál? — A Csemadok ugyanaz — hangzik a rövid válasz. Kiderül, hogy a tanítók nagyrészt Csemadok-tagok és az ö vállukon nyugszik a község kulturális életének fejlődése, felvirágzása. Az elnökasszony ezúttal úgy érzi, hogy már eleget beszélt, újra búcsúzik. Azt mondja, a többit majd Bajcsi László s a titkár mondja el. Végül távozóban, az elfoglalt emberek magatartásával még értésemre adta, hogy fölösleges az ö személyével foglalkoznom, mert az újságírók már úgyis megírtak róla mindent és alig hiszi, hogy én még valami újat is mondhatok vele kapcsolatban. Erre a kijelentésre csak hallgatni tudtam. Mire eszembe jutott a válasz, az elnökasszony már kint járt. Tétován néztem a titkárra, meg Bajcsira. Őszintén szólva hiányérzettel küzdöttem, egy kicsit úgy éreztem magam, mint a néző, amikor a főszereplő elhagyja a színpadot. Bajcsi segített áthidalni az űrt. Ama szerény emberek közé tartozik, akinek fő erőssége a türelem. A titkárral együtt az új művelődési otthon pazar nagytermébe vezetett, amely igen szép színpaddal rendelkezik. A tűzoltók tegnapi évzáró gyűlésének és az eszt- rádműsornak nyomai még mindenütt láthatók. Ellentétben más művelődési házakkal, amelyekből rend és fagy árad, itt a rendetlenségből alkotó tevékenység bontakozik ki. És akárcsak a terem, Vontszemű Pali bácsi, a vásárúti népi zenekar prímásának az apja is, még a tegnapi vidám népmulatság hatása alatt áll. A kocsma előtt bukkanunk rá. Nem mintha inni akart volna — mert mindenfajta italozástól tartózkodik —, de a kocsma előtt mindig ráakadhat valakire, akinek többek között elmondhatja, hogy ö is prímás volt egykor és bandájával külföldön is muzsikált. Ezúttal nekem mondja el mindezt és miután látja, hogy érdeklődéssel hallgatom, az otthonába hív. Pali bácsi otthona épp oly rendetlen, akárcsak a művelődési otthon nagyterme. Az asszony szabadkozik ugyan, de az összefüggés kézzenfekvö. Pali bácsi a vendéglátó házigazda módján igyekszik, hogy jól érezzem magam. Saját termésű jóízű borával kínál, szalonnát is akar hozni — mert két és fél mázsás disznót ölt —, de udvariasan elhárítom. Mohón hallgatom inkább a Vontszemű- család életkörülményeit. A családfő hat gyereket, négy fiút és két lányt nevelt fel. Pali fia hajós lett, Bratis- lavában él és háromszobás szép lakása van. Ezt a tényt Pali bácsi külön kihangsúlyozza. Bözsi lánya egy sofőrhöz, Ibolya pedig egy szakácshoz ment feleségül. Jól élnek mind, nem panaszkodhat. Három gyerek van itthon. Karcsi, a tizenhét esztendős, magas fiú, borbélynak tanul. Háromszor hetenként jár So- morjára a tanonciskolába. Apja azt mondja róla, eddig még /Hé r leg nem fordult elő, hogy hiányzott volna az iskolából. A másik Tibor, a népi zenekar lelke, prímás, apja büszkesége. Nagyon tehetséges, ezt a titkár és Bajcsi is megerősíti. Tibor a nemzeti bizottság egyik községi vállalatának alkalmazottja. És végül Elemér, a legkisebb, még elemi iskolába jár. A családfő, Pali bácsi a szövetkezet kertészetében már négy éve dolgozik. Előzőleg az állami gazdaság kertészetében ugyancsak hét évet dolgozott. — Jól érzi magát a szövetkezetben? — kérdem. — Jól, ezt tiszta lelkiismerettel állíthatom... — Megbecsülik ? — Mi az hogy'.... Ne felejtse el, hogy a nemzeti bizottság tagja vagyok! — És vannak jó barátai a faluban ? — Nekünk mindenki jó barátunk, hisz Tibor fiam, a prímás minden esküvőn, minden mulatságon ott van. Együtt élünk, együtt dolgozunk. — Tehát emberhez méltó életet élnek? — Azt bizony. — — És mondja — fordultam ekkor Pali bácsi feleségéhez —, betétkönyvük van-e? Az asszony nevet. — Az nincs — válaszolja —, de pár száz koronát mindig félre teszünk. Erről gondoskodom. Az ember sosem tudhatja, mire van hirtelen szüksége. A mi és tükör igazi betétkönyvünk most a két malac, amit nevelünk. — Mi — tette hozzzá Pali bácsi — polgári kötelességünknek mindig eleget teszünk. Ránk háromszáznyolcvan to - jás beadását vetették ki. Ebből a mai napig százötvenet adtunk be. Pali bácsi ezután gyermekei és a zenekar fényképeit és díjnyertes okleveleit mutatja. Nagy-nagy szeretettel és büszkeséggel beszél újra Tibor fiáról, a prímásról. Szeretné, ha látnám, ha beszélnék vele, de nagy bosszúságára nem tud ráakadni. Mondják ugyan többen is, hogy itt látták, ott látták, de mire odaér, Tibornak nyoma vész. Elégedetten távozom Pali bácsi otthonából. Ha le akarom mérni a falu kulturális életének fejlődését, a Vontsze- mű-család kiváló mérlegnek bizonyul. Vontszemüek többen vannak a faluban. Néhányon már kikerültek a Párából és házat építettek maguknak a községben. De azoknak a gyerekei is — akik még a Párában laknak — a korszerű községi iskolában tanulnak. A kilencéves alapfokú iskolát három- és félmillió koronás költséggel építették. Napfényes tan- és tornaterem várja a község gyerekeit .A Párában lakó Vontszemüek gyerekeit is. Egyforma bánásmódban részesülnek, és ahogy a tanítók állítják, valamennyien tisztán, jól öltözötten járnak iskolába. Ritkán fordul elő, hogy valamelyik hiányozna közülük. Többségük ugyan közepes, de van köztük kiváló tanuló is. Ilyen Bíró Erzsi is, a kilencedik osztály tanulója, akit ezekben a napokban választanak meg C SI SZ-elnöknek. Itt ülök most a korszerűen berendezett új iskola világos, tanári szobájában. Előttem Szabó Károly, az igazgató-helyettes, Varga Béla matematika-fizika szakos tanító, továbbá Bajcsi László. Mindhárman igen lelkes emberek, nem kímélnek sem időt, sem fáradságot, ha a község kulturális életének felvirágoztatásáról van szó. Egybehangzó a véleményük, hogy a község lakossága szereti a kultúrát. Áldozatkészségük e téren nem ismer határt. Impozáns művelődési otthonukat néhány év alatt brigádmunkával építették fel. Ma is az a helyzet, ha az esztrádmüsorba beiktatnak egy népi táncot vagy dalt, akkor nemcsak a fiatalok hanem az öregek is szívesen segédkeznek. A próbákon pontosan megjelennek és fáradhatatlanul addig gyakorolják a számot, amíg kifogástalan csi- szoltsággal előadhatják. — Hálás nép ez — mondja Varga Béla, az Ifjú Szivek egykori tagja —, ezért szívesen működöm közre a kulturális rendezvények összeállításában és szervezéséven. Örömmel adom át tapasztalataimat, amelyeket az Ifjú Szívekben szereztem. De nemcsak én, hanem kollégáim is, így Szabó Zita, Nagy Mihály, Hropkó Sándor, a Csemadok elnöke és itt van maga Szabó Károly igazgató-helyettes. Mindent megtesznek, ami módjukban áll, hogy kulturális rendezvényeink színvonalasak legyenek. E példás együttműködés ellenére se hallgathattam el azt a véleményemet, hogy sokkal nagyobb és átütöbb hatást érnének el kulturális tevékenységükkel, ha a szervezés átfogóbb lenne, ha a községben szövetkezeti klub létesülne. A klub élén egy vezető állna, akit a szövetkezet fizetne és aki irányítaná, központosítaná a község összes szervezeteinek kulturális tevékenységét. Mindez itt azért is könnyen megvalósulható, mert e fejlett községben minden feltétel megvan a szövetkezeti klub működésére. Bajcsi László válaszolt megjegyzésemre. Hangsúlyozta, a szövetkezeti klub kérdését már többször tárgyalták, de eredményre azért nem juthattak, mert a község határában ott az állami gazdaság, amelynek dolgozói éppúgy látogatják a művelődési ház előadásait, mint a szövetkezeti tagok, joggal kérdi hát a szövetkezeti elnök, miért vállalják ők, a szövetkezet, a klub összes költségeit ? A kérdés indokolt, de távolról sem ok arra, hogy ne legyen szövetkezeti klub. Az a nézetem, egyezzenek meg az állami gazdasággal, hogy bizonyos összeggel járuljon hozzá a klub fenntartásához. Az a meggyőződésem, hogy egy kis jóindulattal rövid idő alatt megvalósulhatna a járásban a példás szövetkezeti klub. SZABÓ BÉLA
