Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1964-03-03 / 9. szám
Václav Dávid, külügyminiszter Port Saidban a polgármester kezéből átveszi a Port Said-i aranyérmet. A TÁVOL-KELETI ÜGYEK FOGLALKOZTATJÁK első helyen a vezető hatalmak külügyminisztériumait. Washingtonban Johnson elnök hosszasan tárgyalt kormányának kulcs-minisztereivel és magasabb rangú beosztottjaival a vietnami helyzetről. Ügy tűnik, éppen a Távol-Kelet lesz az a fordulópont, amelynek alapján ítéletet lehet majd mondani a Johnson-kormány eddigi, immár háromhőnapos tevékenységéről. Az új elnököt ez ideig inkább belpolitikai ambíciók fűtötték, a választási csatát a belső frontok vonalai közé igyekezett beszorítani, de már Kuba ügyében is kénytelen volt eltérni a maga megszabta irányvonaltól. A karib-tengeri ügyekben az Egyesült Államokat már fiaskó érte, mert szövetségesei nem hajoltak meg az embargó-diktátum előtt. Most az erőpróba talán még komolyabbnak ígérkezik, hiszen veszedelmesen agresszív útra kanyarodott Washington a Vietnami Demokratikus Köztársaság megtámadásának terveivel. Ez az „új politika" láthatóan az amerikai politikai élet irányító berkeit is alaposan feldúlta. Nem mindenki ért egyet ugyanis a most előkészítés alatt álló kalandorvállalkozással és az összhang hiánya máris látványos személyi változásokra vezetett. Menesztették Roger Hilsmant és helyét Sulivan veszi át a State Departementben. Noha a személycserét igyekeznek baga- telizá'lni és azt hangoztatni, hogy Hilsman távozásának nincs semmiféle politikai vonatkozása, általában kétségbe vonják ezt a magyarázatot és az ügynek kidomborítják kifejezetten politikai jelentőségét. Az Egyesült Államok távolkeleti gondjai szemmel láthatóan elégedettséget okoznak Párizsban. De Gaulle környezetében elégtétellel veszik tudomásul, hogy a jenkik ott kerültek nehéz helyzetbe, ahol a franciákat kitúrták pozíciókból. Ceylon nem zsarolható A colomból Tribune című hetilap egyoldalas vezércikkében rámutat arra, hogy a bonni kormány zsaroló politikája náci örökség, Ceylon nem bocsátja áruba függetlenségét, és visszautasltja a nyugatnémet kormány zsarolási kísérleteit (Nyugat-Német- ország szankciókkal fenyegette meg Ceylont amiatt, hogy elhatározta, főkonzulátusi statust biztosit az NDK ceyloni kereskedelmi kirendeltségének.) A bonni fenyegetőzésekre csak egy válasz van: Ceylon meglesz a nyugatnémet segítség nélkül is, ahogy most is megvan az amerikai nélkül — hangsúlyozza a Tribune. Az indiai Patriot a Ceylonra gyakorolt nyugatnémet nyomással kapcsolatban a következőket írja: India a legjobb kapcsolatokat tartja fenn az NDK- val. Az NDK nagyarányú gazdasági és műszaki segítséget nyújtott és nyújt Indiának a harmadik és negyedik ötéves terv célkitűzéseinek megvalósításához. Az indiai közvélemény már régóta úgy véli, hogy a teljes egyenjogúság alapján kell kapcsolatokat fenntartani mindkét Németországgal. A f e I e Szocialista módon élni és dolgozni. Nem puszta szó ez csupán Valóraváltása dolgozóink mind szélesebb tömegeiben döntően befolyásolhatja és kell Is, hogy befolyásolja a gazdasági élet jelenlegi helyzetét és még inkább annak jövőjét. Ez volt a vezérfonala a több mint 1 200 000 dolgozó nevében ülésező szocialista munkabrigádok második országos konferenciájának is. Szocialista módon élni és dolgozni. Egyszerűen hangzik és a megvalósítása sem tűnik nehéznek. Mert hát ki is gondolhatná másképp, minthogy e két fogalom elválaszthatatlan egészet alkot, mert hisz az egyik a másiknak függvénye és ha az egyik hiányzik, nem beszélhetünk a másikról sem. És lám, mégsem olyan egyszerű az egész. Vagy talán a dolgok túlságosan durva leegyszerűsítésében rejlene a megoldás nyitja, melyet na- gyonis megszoktunk a személyi kultusz idején. Valószínűleg. Mert hisz a felületes munka, mindig kevesebb fáradsággal jár, mentesíti az embert a „fölösleges“ gondoktól, látszatsikereket hoz és önteltté teszi az embert. De vajon hogyan is néznek minderre olyan helyen, ahol közel 1500 dolgozót alkalmaz a vállalat, ahol nem kevesebb, mint ezer dolgozó tér munkája végeztével a jólfűtött és tisztán tartott üzemi munkás- szállásokra. Érdekelt a dolog már csak azért is, mert 1958- ban üzemi klubot is rendezett be a farkastoroki Hydrostav. Mondanom sem kell, csalódtam már az első lépésnél. Ennek oka? A könyvtár helyzete. Nem mintha ott rendetlenség uralkodnék. — Igaz, hogy a könyvek csak most kerültek először az őket megillető helyre, a polcokra, a klub létezése óta. — A kevés könyv miatt. A másfélezer dolgozóra csupán 1571 könyv jut a következő megosztásban: 160 darab politikai jellegű, 210 szak- és tudományos irányzatú és 1201 irodalmi mű. Csekély könyvecske jut egy emberre. Sok ez, vagy kevés? Hadd döntse ezt el maga az üzemi bizottság. Megjegyzendő mindezzel kapcsolatban, hogy csupán az változtat valamit ezen az arányon, ha mondjuk a munkásszállókban lakóknak csak a fele tart igényt a könyvek többségére, az 1351 darab könyvre. Az ittlakó magyar anyanyelvű dolgozóknak viszont csak a fennmaradó 220 darab áll rendelkezésükre, akik pedig a másik felét alkotják a munkásszállásokon lakóknak. De mindehhez még az is hozzáfűzendő, hogy ebből a könyvmennyiségből még a múlt év január 7.-én 60 darabot elküldték a Valašské A KOMSZOMOL Január közepén ülést tartott a Komszomol Központi Bizottsága. A megnyitó napján a Komszomolszkaja Pravda egy levelet közölt, amelyet jelképesen 48 542 833 szovjet fiatal Irt alá. A levél címzettje a párt központi bizottsága és Hruscsov elvtárs volt, akinek szavait a levél is idézte. A párt decemberi plénumán Hruscsov elvtárs a szovjet ifjúsághoz fordulva azt mondta, hogy mint mindig, valahányszor a kommunizmus építésének egy-egy nagy és fontos feladatát kell megoldani, úgy a párt, és a nép most is a Komszomol és az egész szovjet ifjúság hozzájárulását kéri a vegyipar nagyarányú fejlesztéséhez. A mintegy 50 millió szovjet fiatal által megvitatott és jóváhagyott levél azzal az ünnepélyes Ígérettel válaszol a párt felhívására, hogy: „Munkára, nagy tettekre készek vagyunk!“ VÉDNÖKSÉG 94 ÉPÍTKEZÉS FELETT Ez az ígéret egyébként sem „légüres térben“ hangzott el, Mint Pavlov elvtárs, a Komszomol Központi Bizottságának első titkára a plénum előtt elmondotta, az utóbbi néhány évben több mint 160 ezer szovjet fiatal utazott a Komszomol megbízólevelével a nagy vegyipari építkezések valamelyikére. Kétszázötven nagy és fontos vegyiüzem épült az ő közreműködésükkel. Tavaly szeptemberben a Komszomol 59 fontos vegyipari létesítményt nyílvánított rohammunkás építkezésnek, és most azt javasolja, hogy az idén további kilencvennégy ilyen objektum fölött vállaljanak a fiatalok védnökséget. Mindez annyit jelent, hogy a Komszomolnak már az év elején több mint ötezer kiváló fiatal építőipari szakembert kell ezekre a létesítményekre irányítania. „MINDEN ERŐNKET, TUDÁSUNKAT...“ De térjünk vissza Pavlov elvtárs referátumára, amelyet alaphangjára utalva — ezzel a címmel ismertetett a Komszomolszkaja Pravda: „Minden erőnket, energiánkat és tudásunkat — a nagy vegyiparnak." Pavlov elvtárs beszélt a fiatal építők feladatairól: a meglévő gépeket jobban ki kell használni, hogy öt-hét óra helyett teljes három műszakon át működjenek. Részben evégett, részben pedig azért, mert az új munkaerők közül a szakképzetlen fiatalok gyakran lemorzsolódnak, igen fontos, hogy a fiatal építőgépészek legalább egy tanítványt vállaljanak és azt beavassák a szakma titkaiba. De nemcsak az építkezések minőségén, hanem a vegyipari létesítményekhez szállított berendezéseken, gépeken is múlik, hogy milyen ütemű lesz a fejlődés. Különös elismeréssel szólt ezért Pavlov elvtárs a moszkvai fiatalok kezdeményezéséről, amelynek nyomán tavaly határidő előtt szállítottak le minden gépet és berendezést az új vegyipari létesítmények számára. De nem mindenütt állnak még az ifjúsági vezetők feladatuk magaslatán: Pavlov elvtárs élesen bírálta például a penzai területi Kom- szomol-bizottságot. A SZTAVRAPOLIAK JŐ PÉLDÁJA A vegyipar fokozott ütemű fejlesztése nem öncél: ez az alapja a mezőgazdasági termelésnek, a textilipar fellendítésének .tehát a további életszínvonal emelésének is. Ezzel kapcsolatban Pavlov elvtárs több jó példát említett meg, idézte például a sztavropoli komszomolisták esetét, akik önként vállalták, hogy átalakítják a kultiváto- rokat és a vetőgépeket, és alkalmassá teszik azokat is a műtrágyázásra. lösséghez mérten Kanuda Kenneth Kanuda, Észak- Rhodesia újonnan megválasztott néger miniszterelnöke felajánlotta a Dél-afrikai Köztársaságnak, hogy küldjenek egymáshoz nagyköveteket. Ha Kanuda netán több ezer jól kiképzett szabotőrt küldött volna Dr. Verwoerd országába, akkor sem keltett volna nagyobb megdöbbenést, mint ezzel az ajánlatával. Mert mi történnék, ha a Dél-afrikai Köztársaság fővárosában, Pretoriában megjelennék egy külföldi ország szlnesbőrű diplomatája? Az utcán bármelyik rendőr megállíthatná „útlevelét“ követelve, a mozik, autóbuszok, vendéglők bejáratánál éppúgy elállhatnák az útját, mint a többi, a „helybeli" színesbőrűek előtt — hiszen ott ilyen az apartheid-törvény. Ha pedig mindez nem történnék meg, ha egy néger — csak javasol azért, mert külföldi ország diplomatája —, netán u- gyanolyan jogokkal rendelkeznék, mint a Dél-afrikai Köztársaság fehér polgárai, milyen lázltó hatással lenne ez a színesbőrű állam- pogárokra! A Verwoerd-kormány csak levegő után kapkodott, hirtelenében válaszolni sem tudott „ilyenfokú szemtelenségre“ hogy egy néger (!) még ha mindjárt miniszterelnök is, ajánlatot merészel tenni nekik, diplomáciai kapcsolatok létesítésére! Hamarjában nem találtak más kifogást: azzal utasították el a javaslatot, hogy Észak-Rhodésia még nem független állam, majd csak néhány hónap múlva lesz az, addig úgysem lehet szó diplomáciai kapcsolatokról. S mi történik, ha eltelnek ezek a hónapok? Meziriőiben dolgozó Hydro- stavi munkacsoportnak, — ugyanakkor 214 könyvet még 1959—1962 kölcsönöztek ki az akkori könyvtárfelelősök. Persze mindezideig a 214 könyvből egy sem került vissza. így lényegében csupán 1300 a könyvtári könyvek száma. Látszatra kedvezőbb a helyzet a klub olvasótermében. Ízlésesen megrendezett könyvkiállítás fogadott ugyan, ám a Slovenská Kniha és a Magyar Könyvesbolt jóvoltából november óta itt kiállított könyvek közül a mai napig csupán 28 könyv került eladásra 350 korona értékben. Nem éppen nagy összeg, de annál sokatmondóbb. Igaz, hogy az utóbbi félévben az üzemi bizottságból senki sem tett itt látogatást, pedig csupán néhányszáz méterről lenne szó, jó úton. A klub vezetője Hryc elvtárs ugyan már tett javaslatot 30 szlovák nyelvű és 30 magyar nyelvű könyv megvásárlására, ám az ígéret ezideig, csak ígéret maradt. Hogy miért? Nem tudni. Annyi bizonyos, hogy futná a könyvekre az erre a célra előirányzott 4000 koronából, csak úgy mint a többi 27 ezer koronából, ami szintén hasonló célokra szolgál és bizonyára jutna belőle az egy példányszámban itt található Üj Szó mellett több példányszámra is, csak úgy, mint más egyéb magyarnyelvű újságokra, folyóiratokra és szaklapokra is. Persze mindehhez szükséges lenne az ÜB szorosabb kapcsolata is az ittlakókkal és nem utolsó sorban fontos lenne az is, hogy a klub vezetője is tudja, hogy az üzemi szervek, illetve az ÜB milyen összeget irányzott elő kulturális, és egyéb művelődést szolgáló célokra. Sajnos, mindez hiányzik, sem az említett kapcsolat nem áll fenn, sem pedig a klub vezetője nincs tájékoztatva a kulturális célokat szolgáló anyagi lehetőségekről. Csakis így jöhetett létre az ÜB-nek az a határozata, hogy elutasítja a magyar televízió műsorának, vevését szolgáló antenna felszerelésének kérését, azzal az indokolással, úgymond, meg nem értésre adna alkalmat a TV nézői között. Silány magyarázása ez a dolognak, sőt még annál is több. Egyszerűen lebecsülése a dolgozóknak. Azt sem kívánhatja senki sem egy ÜB titkártól, hogy pontos beszámolót tartson mondjuk az üzemi könyvtár helyzetéről, de ezreket tévedni, (a könyvek számát illetően) vagy csak egy bizonyos számot kimondani több mint a dolgok ismeretének hiánya. Mindez azonban távolról sem jelenti azt, hogy a farkastoroki Hydrostav n. v. üzemi klubja nem fejt ki tevékenységet. Szakkörök működnek, megtelik esténként az olvasóterem, is, csak úgy mint a televíziós terem, vagy éppen a sportterem. Az üzem építészeti középiskoláján 50-en tanulnak és mindehhez hozzászámítva az egyéb szaktanfolyamokat látogatókat, 120 azoknak a száma, akik munkájuk mellett továbbképezik magukat. Bizonyára mindez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az üzem öt munkacsoportja már a szocialista munkabrigád címmel dicsekedhet s további két csoport viszont annak megszerzésén fáradozik. Mindez azonban nem ad okot arra, hogy a Hydrostav üzemi bizottsága csak szemlélője legyen az üzemi klub életének. Sárkány Árpád Dél-Appalachia, az Egyesült Államok egyik legszebb hegyvidéke. A gazdasági élet egy helyben topogása következtében ezen a területen több mint hétmillió amerikai nyomorog. A lakosság 50 százaléka tüdővészben szenved és 45 százaléka pedig munkanélküli. Az amerikai nyilvánosság csak most értesül ezekről a körülményekről, mert az amerikai nyomorral csak most kezdenek behatóbban foglalkozni. — Képünkön a News Week fotoriportere néhány gyermekei örökít meg. A kísérő szöveg így hangzik: mosolyognak, mert nem is sejtik, hogy az életük más is lehetne. Ugyancsak sok Jó példát említett Pavlov elvtárs a korszerű agrokémiai ismeretek elsajátításának megszervezésére, a többi között Ukrajnában, Belorussziában, Ugyanakkor, amikor lelkes komszomolisták különböző továbbképző tanfolyamokra járnak, vannak még olyan fiatal diplomások, akik csupán azért, hogy ne kelljen falura menniük, nem a szakmájukban dolgoznak. Pavlov elvtárs feltette a kérdést: vajon nincs-e itt az ideje, hogy az ilyenektől, ha Önző érdekek és nem objektív okok hatására cselekedtek, a Komszomol szervezeti szabályzata nevében számon kérjék magatartásukat? Miután pedig a Komszomolnak joga van törvényjavaslatokat tenni, felmerül az a kérdés is, nem kellene-e olyan rendeletet kezdeményezni, amely eleve kizárná az effajta felelőtlenség lehetőségét. Persze az ilyen „lógósok“ a szovjet ifjúságnak csak a töredékét teszik ki, sokkal többen vannak az olyanok, mint a rosztovi Anatolij Szeröv szovhozagronómus is, akinek kezdeményezését Pavlov elvtárs példaként említette a plénumon. A fiatal agronómus maga állt egy munkacsapat élére, hogy bebizonyítsa: jobb lesz az eredmény, ha a traktorista meg a többi gépész nem a — jól-rosszul végzett — munka, hanem az elért eredmény után kapja a fizetséget. így a traktoristák is igyekeznek betartani az agrotechnikai előírásokat. MIBEN SEGlTHETNEK A DIÁKOK? Külön szólt Pavlov elvtárs az egyetemi ifjúság feladatairól. Elismeréssel beszélt azokról a diákokról, akik immár több vegyipari létesítmény építéséből is kivették részüket. Igen értékesnek mondotta a gorkij mezőgazdasági főiskola követésre méltó kezdeményezését: a diákok, mint szakmabeliek, vállalták, hogy gyakorlati segítséget nyújtanak a kolhozoknak az agrokémiai ismeretek elsajátításában. Az ismeretterjesztés egyébként is fontos területe a Komszomol munkájának, s ezt nem lehet elég korán kezdeni. Helyes lenne, ha a matematikai és fizikai olimpiászok mintájára hasonló tehetségkutató versenyeket rendeznének a kémia köréből is az iskolás korban levők számára. Itt az ideje, hogy a „Népszerű matematika" és a „Népszerű fizika" című könyvek példájára kiadják most már a „Népszerű kémiá“-t is. SZÁMOLNI: PAPÍRRAL, CERUZÁVAL Napjaink sürgető követelése, hogy gyakorlati közgazda- sági gondolkodásra neveljük a fiatalokat, megtanítsuk őket papírral, ceruzával kiszámolni, hogy mit lehet „kihozni“ egy■n aamaHu.. mim n egy beruházott rubelből. Ehhez pedig arra van szükség, hogy a fiatalok közgazdasági képzését szorosan összekapcsoljuk annak propagandájával, hogy milyen hatással van a kémia a termelési folyamatra. Ezzel összefüggésben felül kell vizsgálni a gazdasági szakkörök és szemináriumok, valamint az esti iskolák és szakmai továbbképző tanfolyamok, komszomolista agro- zootechnikai iskolák tanulmányi programját. Mert a cél nem a propaganda maga, hanem az, hogy ez a mi propagandánk jobb, eredményesebb munkára ösztönözze a fiatalokat — mondotta referátumában Pavlov elvtárs. A kétnapos alapos vita után a Komszomol Központi Bizottságának plénuma határozatot hozott „A Komszomol és az egész szovjet ifjúság részvételéről a párt decemberi plénumán a hozott határozatok végrehajtásában.“ A nyolc pontba foglalt határozat egyebek között kimondja, hogy a Komszomol legfontosabb feladata az egész szovjet ifjúsággal együtt az, hogy tevékenyen részt vegyen a vegyipar fokozott fejlesztését célzó tervek megvalósításában. A központi bizottság vörös jutalomzászlót és komszomolis- ta kitüntető jelvényt alap-lt azoknak a fiataloknak és kollektíváknak, akik és amelyek példamutatóan vesznek részt a nagy vegyipari létesítmények építésében.
