Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1964-02-25 / 8. szám
SZAKISKOLÁINK TANKÖNYVEI KASSÁK LAJOS: EGYENSÚLY Szeretem a fiatalokat lányokat és fiúkat testem mohó étvágya nélkül is tisztaságukért erejükért ritmikus mozgásukért bátor tekintetükért szeretem őket. Az erjedés édes ízeit érzem közelükben s látom, amint a testük izgalommal és bájjal telik meg. Bennük lobban fel a lázadás tüze természetes vágya a birtoklásnak Ha közelednek felém mélyen a szemükbe nézek s ha távolodnak szomorúan utánuk fordulok. De hiába rohannak bele a vak világba nem szakadhatnak el tőlem egészen. Itt tükröződnek a szívemben nem tévedhetnek ki gondolataim sűrűjéből. Mennél tovább futnak annál közelebb kerülnek hozzám. Maholnap ők lesznek én és én az ő emlékük leszek, így van rendjén Ámen. SÁNTA FERENC: AZ ÖTÖDIK PECSÉT 1944 telének utolsó napjaiba, a nyilas terror tobzódásának utolsó óráiba viszi el az olvasót Sánta Ferenc regénye: Az ötödik pecsét. Szorgos, becsületes, egyszerű emberek estéit és hétköznapjait, vágyait és élet-vallomását fogalmazta meg kemény, puritán nyelven az író. Regényének hősei estéről estére találkoznak egy kis kocsmában, borozgatnak,. beszélgetnek, elméleti vitákat folytatnak az erkölcsről, a házaséletről, az emberi tisztességről, a megalkuvásokról. Egy különös órásmester egy napon a következő kérdést teszi fel mindannyiuk számára: Ha haláluk után lehetőség lenne a feltámadásra, vajon egy minden földi jóban dúskáló zsarnok, vagy egy agyonsanyargatott, de tisztességes rabszolga életét választanák-e? Ez a regény az emberi jóság és tisztesség, az emberi jóságba vetett hit mellett tesz tanúságot, gyémánt csillogású vállalása az emberi sors meleg és szigorú szépségének és kemény ítélet a zsarnokság, a gonoszság fölött. X. folytatás Amióta Laci Szántón Gitta nővér málnaszörpjét megízlelte, ajkán és torkában szüntelenül ott érezte a jeges ital égető hidegét. „Soha ilyen keserűt nem ittam, és nem is fogok többet — gondolta magában, — pedig amikor lenyeltem, nem is éreztem az ízét... Csak később ... sokkal később ..." Ez a találkozás, amelyet nem vallott be Nesztinek, sebként égette emlékezetét, enyhe lázát kedve szerint csillapította, vagy fokozta. Szerelmük túlnőtt éveiken, varázsos széppé tette gyermekkorukat, s megóvta őket a serdülőkor kétes barátkozásaitól. Laci nem volt „maradi“ sem „ro- mantikus-lélek“ és egyáltalán nem volt felvilágosulatlan. Testvérként kezelte Nesztit, gyakran kötődött vele, de gyengéden szerette, mintha ősi. keleti szokás szerint már a bölcsőben eljegyezték volna őket egymással. Élete most is csak Nesztié volt, aki szerette őt, s aggódott érte. Amióta Szántón, a teraszon, egy perzselő délután megitta azt a málnaszörpöt, nyomasztó álom nehezedett rá, s fogyasztotta a nap világos óráit. A rúzsos száj enyhén hangsúlyozott vonalát mozogni látta ... karját a karjába fűzte .. simúlt mellé ... kezet is fogott vele és kezébe csúsztatott egy kis darab papirost... Laci nem hitt az emlékezetéAmíg az alapiskoláinkról, valamint az általános műveltséget nyújtó középiskolákról, illetve azok problémáiról elég sokat tudunk, addig a szakiskolák problémái a legtöbb esetben elkerülték figyelmünket. Valahogy mostohagyerekként kezeltük a szakiskolákat, az újságok keveset foglalkoztak velük, mintha kevés szakiskolánk volna. Pedig sok diák tanul ezekben az iskolákban. Érdemes felsorolni, hogy az érettségivel végződő szakiskolák a következők: kohóipari, gépipari, mezőgazdasági, gépipari, elektrotechnikai, építészeti, egészségügyi, közgazda- sági, mezőgazdasági és pedagógiai középiskola. Legtöbb diák a mezőgazdasági középiskolán tanul. Információ kedvéért megemlítem, hogy érettségivel végződő mezőgazdasági iskolánk Komáromban, Du- naszerdahelyen, Nagymegye- ren, Ipolyságon és Tornaiján van. Ezeken az iskolákon kívül az 1963-as statisztika 26 mezőgazdasági mesteriskolát mutat ki. Ezeken az iskolákon az alapiskolák elvégzése után két és három éven keresztül szerzik meg a diákok a szükséges szakismereteket. Mezőgazdasági szakiskoláink jövőjével kapcsolatban nem szükséges hosszabb fejtegetésbe bocsátkozni. Emlékezetünkben élnek még Novotný elvtárs szavai, aki a Klatövyi Mezőgazdasági Műszaki Iskola meglátogatása alkalmával a következőket mondotta: „Az ifjúság élénk érdeklődést tanúsít a technika, a tudományos Ismeretek, az új munkaformák, az új élet iránt. Ha a fiatalok ezzel együtt kihasználják az idősebbek tapasztalatait és tudását, ha igényesek lesznek a munkában és a munkatervezés tökéletesítésében, akkor szép eredményeket érhetnek el. Ezért számítunk önökre, fiatalokra, hogy segítsenek nekünk falvaink, mezőgazdaságunk átépítésében. A fiatalok fogékonyak az új iránt, ennek forrása a tudás és az a szilárd meggyőződés, hogy a szocializmusban a technika és a tudomány hajtja a legnagyobb hasznot, amely végérvényesen betetőzi győzelmét a régi, az elavult felett.“ Nem lenne teljes a kép, ha a szakiskolák tárgyalásánál a tanonciskolákat nem említeném meg. Körülbelül ezer diák tanul ezeken az iskolákon. A felsorolt iskolákon illetve a diákokon kívül megemlíthetem még a szövetkezeti munkaiskolákat és nem lehet megfeledkezni azokról a dolgozókról sem, akik magánúton vagy különféle tanfolyamokon képezik tovább magukat. Körülbelül így néz ki szakiskoláink hálózata. Sok az iskola, sok a diák és kevés a tankönyv. DE JÁRJUNK UTÁNA A Pedagógiai Tankönyvkiadó magyar szerkesztőségében azt a felvilágosítást adták, hogy a szakiskolákat három könyvkiadónak kellene ellátni tankönyvekkel. A riporter vegye nyakába a várost és járja a kiadókat, várakozzon az igazgatókra és a főszerkesztőkre, hogy információt szerezhessen tőlük. TECHNIKAI TANKÖNYVKIADÓ Kérdésemre a Tankönyvkiadó főszerkesztője adja meg a választ. Bevezetőben el kell mondani, hogy négy évvel ezelőtt a műszaki iskolák vezetői kéréssel fordultak a Megbízotti Hivatalhoz, hogy valamilyen szerv adjon ki magyar műszaki tankönyveket. A Megbízotti Hivatal a kérést továbbította az illetékes szervekhez. Megjött a döntés, illetve elhangzott az akkori iskolaügyi miniszter beszéde, amelynek értelmében a magyar szakiskolákban tanítsák a szaktantárgyakat szlovákul, vagyis ne adjanak ki olyan tankönyveket, amelynek példányszáma kisebb háromszáznál. Minden iskola oldja meg sajátmaga azoknak a tantárgyaknak a tanítását, amelyekre nincs tankönyv. A technikai tankönyvkiadó nem ad ki az itteni szakiskolák számára tankönyveket. Ehhez nem tudok kommentárt fűzni. MEZŐGAZDASÁGI KÖNYVKIADÓ Itt már kellemesebb meglepetés várt rám, mivel ennél a könyvkiadónál működik egy magyar szerkesztőcsoport Dóka László mérnök vezetésével. Mayer Judit szerkesztő készségesen ad felvilágosítást munkájukról. 1950-ben kezdték meg ennél a Könyvkiadónál a magyar szakkönyvek kiadását. Persze az első években főleg propa- gációs jellegű publikációkat adtak ki. 1953-ban elkezdték már a komolyabb kiadási terv valóra váltását és az elkövetkező években fokozatosan áttértek a tankönyvek kiadására is. Ahogy szaporodtak a különféle mezőgazdasági szakiskolák, úgy nőttek a követelmények a Kiadóval szemben. Ám a Kiadónak tekintetbe kellett vennie azt, hogy azokat a tankönyveket, amelyeket a tanterv előirányzott, használhassák a magántanulók is. Természetesen ez a körülmény megnehezítette a munkát. Nagy előrehaladás állt be az utóbbi években. 1957-től 22 tankönyvet adtak ki a mező- gazdasági műszaki középiskolák és mesteriskolák számára, tizenegy tankönyvet a mező- gazdasági tanonciskolák, illetve szaktanintézetek számára. Persze akármennyit osztom és szorzóm a számokat, a kiadott könyvek számának ösz- szege nem fedi mezőgazdasági iskoláink igényeit. De mit tehetnek a szerkesztők, ha a hivatalos szervek több könyv kiadására nem adtak utasítást. Amit engedélyeztek, azt kiadták. Csak úgy mellékesen megjegyzem, hogy a mező- gazdasági kiadó magyar szerkesztősége eddig több mint 300 különféle könyvet adott ki, amely nagyban hozzájárult a magyar mezőgazdasági dolgozók szakképzettségének növeléséhez. PEDAGÓGIAI TANKÖNYVKIADÓ E szerkesztőség dolgozóit szinte már restellem zaklatni, mivel az első két riportom megírásához, amikor gyűjtöttem az anyagot, jónéhányszor felkerestem őket. Most újra hozzájuk fordulok felvilágosításért. Mint már említettem, itt tudtam meg, hogy valamikor létezett egy határozat, amelynek értelmében a szakiskolák tankönyvellátását a Technikai Könyvkiadó, a Mezőgazdasági Könyvkiadó, valamint a Pedagógiai Tankönyv- kiadó biztosítja. Az említett határozat kimondja, hogy 1960-tól kezdve a Pedagógiai Kiadónak 42 titulust kell kiadnia. Számolgatjuk a könyveket és csak 28 titulust sikerült összeszednünk. HOL VAN A TÖBBI? Porosodó jegyzőkönyvek között kutatunk, hogy megtudjam, miért nem adta ki a Pedagógiai Kiadó a hiányzó könyveket. 1961. december 16. keltezéssel látták el azt a jegyzőkönyvet, amely leszögezte, hogy a Bratislavában ülésező szakiskola igazgatók lemondtak 17 magyar tankönyv kiadásáról. A határozatot azon nyomban szentesítették és a tankönyvek további kiadását leállították. Nem tudom kik voltak jelen azon a gyűlésen, nem is kutatom. Nem tudom kik tartották fel a kezüket meggondolatlanul és kik hoztak határozatot. Egyet azonban tudok: helytelen határozatot hoztak. A pedagógiai iskolák tankönyvellátásával sem állunk valami rózsásan. Javaslatok javaslatokat követtek, amíg a javaslatokat elutasították, majd elfogadták és ismét visszavonták. Tény az, hogy azok a könyvek, amelyeket most használnak a pedagógiai iskoláinkon, néhány kivételével nem megfelelőek. Nem hagyhatom említés nélkül azt a tényt, hogy a Pedagógiai Tankönyvkiadó szerkesztői mindent megtesznek annak az érdekében, hogy iskoláinkat mennyiségileg és minőségileg jó tankönyvekkel lássák el. ! EGYETLEN JAVASLAT Tekintettel arra, hogy szakiskoláink tankönyvellátásával kapcsolatos problémák sokkal többrétűebbek, mintsem hogy azt egy riport keretén belül el lehetne intézni, a hivatalos szervek vizsgálják felül az iskolák tankönyvekkel való ellátását és tegyék meg a szükséges intézkedéseket. CSIKMÄK IMRE Ký, f ......., írnrnmnn—mi nek, amikor ezeket a valószerűtlenül pompázatos képeket felidézte; talán csak az álom festette ezeket a képeket, mely bizonyos jelenségeknek érzelmi hangsúlyt ad ... Csakhogy az álmok, a lázas látomások függetlenek az élettől, Laci kezében pedig ott volt egy kicsike, összehajtott papírlap, rajta az írás: Gyarmati utca 4/c, jobbra. Laci kábult volt, mint a bogár, ha fényt lát. Néhány nap múlva beutazott a városba. Túl a kórházon, megtalálta a Gyarmati utcát. Mintha béklyót vonszolt volna lábán, úgy ment végig az utcán. Meg- megállt, nagyokat lélegzett, lecsüggesztette fejét, majd felszegte, mint a kutya, amikor a holdat ugatja. Alig tudta izgatottságát leplezni. A páratlan számú oldalról figyelte a házszámokat 2/b olvasta az egyik táblán. Családi házak, nyaralókhoz hasonló épületek, nagy kertek között, végre megpillantott egy szürkefalú, nagy, zsalugáteres ab- lakú házat: 4/c. Kis faerkély magaslott ormozatán. Balról is, jobbról is kavicsos utacs- kák vezettek a házhoz. Ott, ott, jobbra... ott lakik. Megfordult, mint a szélvész, úgy, visszaszaladt a térre. Nem kereste fel Gittát, inkább kószálni indult. Megkerülte a várost, s kiment egészen a határba. Útközben virágokat szedett az árokpartról, fák alól s csokorba rendezte. Furcsa csokrocska volt az, tele mézontófűvel, mezei zsályával, közte néhány kígyőszisz, köröskörül tüdőfűvel. Ezzel a csokorra! és szokatlan bátorsággal a szívében örömtelenül tért haza. A csokrot Nesztinek adta. erdőben, ahelyett, hogy eliramodnék. Laci nem állta sokáig Nesz- ti tekintetét, bár az elborult szemekben nem volt szemrehányás, inkább csak csodálkozás látszott. — Nem érzed, Nesztike, milyen furcsa, gyantaszagú ebben a csokorban a mézontófű? — Tartozom neki valami kis figyelemmel — gondolta Laci — hisz majdnem elfelejtkeztem róla. A lányon csak meglepetés látszott: szaporán lélegzett, megilletődötten állva maradt, mint a szarvasünő, ha váratlanul emberrel találkozik az — Nekem hoztad? — Neked. — Szépek, ugye? — Szépek. — Rámgondoltál, amikor szedted? — Rád. — Csak rám? — Csak. Neszti ránevetett. Szemének páratlan zöldes kéksége, arcának meleg, sötét pírja, amilyet csak a kertekben nevelt őszibarackokon látni, fogainak kettős gyöngysora egy pillanatra olyan tündöklőén ragyogott, hogy Lacinak meg- sajdult a szíve. — Bolond vagy te Laci! — Miért? — Megmondjam? — Meg. — Igazán? — Igazán! Neszti kötekedve beszélt, és most már óvatosan leült a földre, zsályák és rózsaszínű keserüfüvek közé; szoknyáját bokájáig lehúzta. Valami hirtelen támadt gyanakvás ébredt fel benne. Éber tisztasága észrevett valamit, a figyelmeztető jelekből észrevette, hogy pajtása, barátja, szerelme vszélybe került. Lacin egy kis meghunyászkodást érzett, mint a hűtlen férjeken, és ez is gyanússá tette. Mégis megőrizte játékos arckifejezését. — Hazudsz! — Nem! — Igazán kíváncsi vagy? — Igazán! — Mutasd az orrod .. . puha ... puha ... Laci elkapta az orrát. — Ne bolondozz! Nevetett, de ugyanakkor névtelen félelem szorongatta a torkát. A nővérrel való találkozást könnyűszerrel eltitkolta előtte, arról sem beszélt, hogy mit keresett ma a városban. De mit ér a távolság, mit érnek a falak a szerelmes szív kutató sugaraival szemben, melyek megmutatják a szégyenfoltot, az árulást? S valójában Laci szívét ez a kis élösdi-titok erkölcsi vétség gyanánt ettől a pillanattól kezdve gyötörni kezdte. — Megmondom Laci... Neszti felugrott, megrázta egyenesre nyírt síma haját, odamutatta a tűző napnak hamvas arcát, zöldkék szemét, rózsás ínyét, fehér fogsorát és nevetett. — Ha-ha-ha ... azért mert romantikus vagy ... A fiú haragos pillantást vetett Nesztire. Egy szemernyi férfias gőg sem árulta el, hogy mennyire örül annak, hogy a lány kutató kérdései nyomán nem találta meg szívében az élősdi-titkot: a nővérrel való találkozás emlékét. Neszti futásnak eredt a fiú előtt, s könnyedén átugrott egy gödröt. Laci látta, amint elszakadt a földtől, s egy pillanatig összetett lábbal, előredőlve repült, karja kitárva a levegőt ölelte. Messziről kiáltotta vissza. — Ha-ha-ha! Laci romantikus! „Igaza van. Lám Gitta nem volt romantikus. Ö lám egyszerűen kezembenyomta a címét: Gyarmati utca 4/c, jobbra. Ez az.“ Szempillantás alatt gondolta végig mindezt, aztán a lány után futott és évődve visszakiáltozta. — Ha-ha-ha! Nesztike is romantikus! (Folytatjuk)
