Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-02-25 / 8. szám

ARA 60 f. XIII. évi. 8. szám -j 1964. II. 25 AJÜ $' l K Ö 2 P 0 N T IBI Z 0 T T 5 N A K ~L A P j A ANDREJ SARVAŠ: 1948 FEBRUÁRJA Lobog a tűz, lángol ős Királyhegy tömbjén. Hej, az elmúlt idő nem tért vissza többé! A februári győzelem szellemében A PRÁGAI KONGRESSZUSI PALOTA ISMÉT NAGYJELENTŐSÉGŰ TANÁCSKOZÁS, A SZO­CIALISTA MUNKA BRIGÁDOK ORSZÁGOS ÉRTEKEZLETÉNEK SZÍNHELYE I Több mint 1600 küldött gyűlt össze, hogy 100 000, vonatkozik, a cím viselésére már jogosult és érte még versenyző kollektíva nevében megvitassák a szocialista munka- brigád-mozgalom problémáit, fejlődésének további út­ját, beszéljenek sikereikről és a hibákról, fogyatékos­ságokról is. 1961 januárja óta, amikor a szocialista munkabrigádok képviselői első országos értekezletüket tartották, a mozgalom óriási fejlődésen ment át. A mozgalomba tömörülő 1 200 000 dolgozó a legjob­bakat, a legtapasztaltabbakat küldte Prágába. A küldöttek, meghívott ven­dégek köszöntik a körükben megjelent Antonín Novotný Országépítésünk nagy alkotásaiban való tevé­keny részvétel szüli a fiatal­ság hősiességét, lelkesedését optimista életszemléletét. Egyesek a modern hősöket valamiféle kisiklott, ingadozó és céltalan egyénekben látják, számukra érdektelen, unalmas, elavult a céltudatos, munkás, tanulni vágyó ember. Szerin­tem nagyon helytelen nézet ez. A fiatalságot aszerint kell hazánk javáért Lobog a tűz, lángol, Királyhegyig felér, vörös kakas jár a kastélyok tetején. Lobog a tűz, lángol, nehéz belenéznünk: úri törvény sírját ássa már a népünk. Hej, ezer mihaszna, részeg kisistenck, faljatok fel mindent, amit megfőztetek! Lángolj fel tűz, lángolj, áradj el a tájon, hogy az úri szemét hamvvá-porrá váljon. Lángolj fel tűz, lángolj, áradj völgyön-hegyen, ínséges szemében többé könny ne legyen! ... Lobog a tűz, lángol ős Királyhegy tömbjén. Hej, az elmúlt idő nem tér vissza többé! Sipos Győző fordítása MEGALAKULT A SZLOVÁK ÚJSÁGÍRÓ SZÖVETSÉG MAGYAR SZEKCIÓJA Aktívabban a toll emberei A felszabadulás utáni cseh- újságíró utánpótlás kérdése szlovákiai magyar újságírás még közel sincs rendezve. Kü- megszületése szorosan össze- lönösképp hiányoljuk az öko­függ 1948. Februárjával. A nómiai szakképzettséget kezdet igen szerény volt, de a igénylő posztokon az írás­tizenhat éves fejlődés számos készséggel rendelkező embe- elvitathatatlan eredménnyel reket. Sok gonddal küzködnek járt. Jelenleg — a járási és a járási lapok szerkesztői is. különböző folyóiratokat bele- Enyhén szólva poligráfiánk értve — huszonnyolc magyar sem á|] még .feladata magas­nyelvű lap jelenik meg évről- ]atán. ugyancsak komoly kér- évre magasabb példányszám- a nyomdász utánpótlás ban. Jelenleg mintegy száz biztosítása is. Már az itt el- újságíró tartozik a csehszlo- mondott néhány mondatból is vákiai magyar szerkesztősé- látható, milyen sokrétű kér­gek soraiba. désekkel kell majd foglalkoz­A szekció alakuló gyűlésén nia a magyar újságírók szek- számos bíráló szó esett az új- ciőjának. Sajátos feladatai ságírő utánpótlás problémáira mellett a szekció feladatául vonatkozólag. Ez érthető is, tűzte ki a magyar újságírók hiszen a felkészültség és hoz- eddiginél aktívabb bekapcso- záértés tekintetében még ren- lását az újságíró szövetség geteg a tennivaló. A magyar egész munkájába. Kedves rokonok — Legalább egy lapot írhattak vol­na! — ütötte meg a fülemet egy el­keseredett hang. Egy sugárúti ház kapujában állt a hang szerencsét­len tulajdonosa, egy úgynevezett szerény külsejű férfi, akit általá­ban észre sem vesznek, kivéve, ha valami rendkí­vüli nem történik vele: elüti a villa­mos, vagy megle­pik a vidéki roko­nok. Nyilván, ép­pen indulni akart valahová. — Legalább egy lapot írtak volna! — tört fel újra egy kétségbeesett hang a férfiből. Ketten álltak vele szemben, két mosolygó arcú, de az utazástól kicsit összegyűrt, poros, kimelegedett né­niké, kezükben táskával. Egyidős­nek látszottak, jó­val felül a hatva­non, fejükön ná­luk tíz évvel fia­talabb kalap. — Ugyan, minek az — felelte az egyik. — Nem akartunk zavarni benneteket. — A feleségem kiküldetésen van, a lakásban minden szanaszét ... — Egy dívány - tok azért lesz — nyugtatta meg a másik nénike a férfit. — Es a koszt... — Hoztunk ke­ménytojást, diós­kalácsot ... — Legalább egy lapot írtak volna — nyögte még egyszer a ■ férfi, aztán visszafor­dult, feltárta az! ajtót, és a két néniké vidáman nyomult utána. Fendrik Ferenc elvtársat, a CSKP KB első tit­kárát. a köztái sasági elnök vezette párt- és kormánykül­döttséget A konferencián František Zupka elvtárs az FSZM elnöke tartotta a főbeszámolót. A CSKP KB és a kormány nevé­ben igen fontos beszédet mon­dott Jozef Lénárt elvtárs a kormány elnöke. Az alábbiak­ban ebből közlünk néhány rész­letet. Ügy hiszem, több mint jel­kép az a tény, hogy értekezle­tük éppen azokban a napokban ült össze, amikor mindnyájan az emlékezetes februári győ­zelem 16. évfordulóját ünne­peljük és dolgozó népünk új munkás erőfeszítésekkel ké­szül- megemlékezni a Szlovák Nemzeti Felkelés, hazánknak a szovjet hadsereg által tör­tént felszabadítása 20. évfor­dulójáról. Lenárt elvtárs hangsúlyozta, hogy a szocialista munkabri­gádok mozgalmában jut kifeje­zésre legteljesebben történel­münk e fontos eseményeinek hagyománya, rámutatott arra, hogy 1948 februárjában a párt és a nép egysége, a szocializ­mus építésére irányuló elszánt akarata győzedelmeskedett. Az azóta eltelt 16 esztendő iga­zolja, döntésünk helyességét. Célunk, hogy az egész köz­életben megnyilvánuljon a szo­cialista munkabrigádok hatása. Joggal mutattak rá. hogy a munkához és. az élethez való szocialista viszony nem vá­lasztható el egymástól. Éle­tünk legfőbb tartalma és ér­telme az öntudatos, áldozat­kész alkotómunka. Ez elsősorban az ifjúságra megítélni, hogyan készül fel feladataira. Szocialista jele­nünk eszményképe az az em­ber, aki szakmailag és erköl­csileg felkészül az életre, fel­készült az áldozatokra, kemény harcra, hősiességre. Ilyen em­berek nőnek fel a szocialista munkahrigádokban. Ám annál kirívóbban ütköznek szemünk­be a régi erkölcs maradványai, a közömbösség, tétlenség, élős- diség, önzés és bűnözés. Ellenezzük a meddő morali- zálást. A szocialista társada­lom nem erénycsőszök vagy aszkéták egyesülete. Semmi emberi sem idegen tőlünk, de annál idegenebb életünktől minden embertelenség az em­berek kölcsönös viszonyában. Néha hosszú vitákat folytat­nak a fiatalok romantikus hajlamairól. Kirándulni a ter­mészetbe, sátorozni, tábortűz­nél főzni, dalolgatni — ter­mészetes dolog ez fiatal em­bereknél. S végre a CSISZ és a pionírmozgalom is támogat­ja az efféle törekvéseket. De a természet önkényes pusztí­tása, rendbontás, parlagi visel­kedés a sporttelepeken — az nem sport, nem is romantika. A dolgozók mélységes ellen­szenvvel viseltetnek az efféle jelenségekkel szemben. De gyakran megelégszenek a fel­háborodással, legfeljebb azt kérdik, mit csinálnak a bizton­sági szervek. Mindenütt, a gyárakban, szövetkezetekben és gazdaságokban engesztel­hetetlenül szembe kell fordul­ni az ilyen társadalomellenes jelenségekkel. E tekintetben éppen a brigádok tagjainak kellene példát mutatniuk. (Lapzártakor az értekezlet még tart ) (ň -I “ i/i 2. «2 < E u. in Z. N K a S Q3. 2' £ ................ Jozef Vengloš — Pontos leszek nem kell félned — mondja a te­lefonba —, nyolc órakor az Üj Ifjúság szerkesztőségé­ben. Igen értem. Így kezdődött. Nyolc óra öt perckor már gondolat­ban Párizsban jártunk Jozef Vengloš-sal. a Slovan futballcsapat kapitányával. — Mi is csak két napot töltöttünk Párizsban, men­A csapatkapitány emlékezik jünk tovább, ha gondolat­ban is, ne töltsük itt az időt, idézzük inkább a dél­amerikai portya élményeit. — Én is erre vagyok kí­váncsi. — Az első állomás 12 ezer kilométeres út után Costa-Rica állam. Akár­mennyire kedvesek voltak az emberek, mégis szomorú élményben volt részünk. A Cartago nevű város mellett már hónapok óta működik az Irasu tűzhányó, amely­nek kráteréből több millió tonna por hullott már a vi­dékre. Nem nő még fű sem a környéken. Olyan futball- pályán játszottunk, amelyet szintén a por lepett be. Jártuk Costa-Rica váro­sait. Éppen akkor volt a dél-amerikai államok szép­ségkirálynő választása, va­lamint a karneválok ideje. Itt is vidám az ifjúság, mint nálunk. Mi is talál­koztunk a szépségkirálynö- vel, ő tette meg az első rúgást, amikor a mérkőzé­sünk elkezdődött. További útunk állomása San Salvador volt. Itt meg­lepett bennünket, hogy mennyire érdeklődnek az emberek a futball iránt. Egy-egy mérkőzést 50 000 szurkoló nézett végig. San Salvadorban 12 napot töl­töttünk. Gyönyörű szállo­dában laktunk. Itt találkoz­tunk olyanokkal, akik év­tizedekkel ezelőtt hagyták el hazájukat. Nagyon érde­kelte őket az, hogyan élünk ma. Sokat meséltünk nekik. Következő állomásunk Mexikó. Mexikó második legnagyobb városában Gua- dalajárában játszottunk^ LÁSZLÖFFY CSABA: Magas utcákból Magas utcákból jött a szél Megindultam a szél mögött mezők, folyók után kutatva, sínek, kövek közt kóborolva. Belerepült a napba: Hiányzott ez a torna, zajos volt, könnyű és fehér, s a lelkem is gyönyörködött. Rokonai vagyunk a szélnek: az ismert utcák sarkain túl képzeletünk megindul, s friss illatokkal tér meg. amelynek körülbelül 1 mil­lió lakosa van. Rengeteg régi történelmi emléket láttunk. Az itteni lakosok nagy tisztelettel övezik történelmi múltjuk kiváló személyiségeit. Gyönyörűek a parkok. Nálunk hideg tél volt, ott meg a város utcáin a legszebb virágok nyíltak. Elmentünk megnézni a bi­kaviadalokat is. Természe­tesen nehéz mesélni arról a rengeteg élményről, amelyben a hat hetes utunk során részünk volt. Nagyon örülök annak, hogy az ott játszott nyolc mérkőzésből ötöt megnyertünk, kettőt döntetlenül játszottunk és sajnos egyet elvesztettünk. Eredményes volt ez a dél­amerikai portya. — Még talán néhány szót a legközelebbi tervekről. — Azt szeretném, ha győznénk február 26-án Glasgowban, ahol a Kupa­győztesek Kupájáért ját­szunk. cs-k Guadaljára városa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents