Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1964-12-22 / 51-52. szám
KITŐL VÁRIÁK 4 SEGÍTSÉGET? Dr. Raj fér Lajos karnagyot Halkszavú, szerény, nemesen egyszerű művészember. Pedig nevét a hangversenylátogató közönség és a rádióhallgatók sokasága ismeri és becsüli, éppúgy, mint közvetlen munkatársai, muzsikusok, énekesek. Embert magatartását, egyéniségét nem tudjuk elválasztani művészetétől. A művészi tökéletességre törekvő karmesterek közül való. Rendkívül magasszínvonalú muzsikálással szegez élményt hallgatóinak. Egy-egy koncertje szinte zenei ünnepnapnak számít. Nagyszerű érzékkel villantja jel a zeneirodalom remekműveinek érzelmi-gondolati gazdagságát, maradandó emléket hagyván hallgatóiban. Egy zenekari próba után kerestük fel, hogy elbeszélgessünk művészi pályafutásáról. A fárasztó munka után is készségesen rendelkezésünkre állt. Mosolyogva meséli, hogy előbb ismerte a hangjegyeket, mint a betűvetést. Első zenei élménye a bazini műkedvelő zenekar muzsikája. Ötéves korában kezdett zongorázni. Gyermekkori tanítómestere édesapja. 1910-ben a család Bratislavába költözött. Itt Albrecht Sándornál tanult összhangzattant és zongorát. Gimnáziumi tanulmányai mellett Frico Kafenda professzor növendéke lett. 1924-ben a bécsi zeneakadémiára került, ahol a brat is- tavai származású Schmidt Ferencnél zeneszerzést, Clemens Krausnál pedig zenekari vezénylést tanult. A főiskolát 1929-ben kitüntetéssel végezte el. Ekkor ismerkedett meg Bartók Bélával és az ő ösztönzésére Pestre utazott, hogy zenei tanulmányait az ugyancsak bratislavai születésű Dohná- nyi Ernő mesteriskolájában tökéletesítse. Tanulmányai elvégzése után a bratislavai városi zeneiskola tanára. 1932-ben végre teljesült az a vágya, hogy zenekar étére kerüljön: A Budapesti Rádió Sztmfönikus Zenekarának első karnagyául szerződtették. Közben a Zeneakadémia tanára lett. A második világháború után visz- szatért szeretett városába. 1946-ban átvette a Bratislavai Rádió Szimfonikus Zenekarának vezetését, majd a Szlovák Filharmónia Zenekarának megalakulása óta annak első karnagya. Sokat vendégszerepel és már számos világhírességgel muzsikált együtt. A Filharmónia zenekarával több külföldi turnén vétt részt: Belgium, Olaszország, Nyugat-Németország, Ausztria, Anglia, Szovjetunió — nagy sikerek, szép élmények. Jövőre egy ausztriai és egy magyarországi turné várja. Jelenleg Bach Karácsonyi Oratóriumának betanításával foglalkozik, amely a héten kerül először bemutatásra Bratislavában. A klasszikusokról különös előszeretettel beszél. Haydn. Mozart, Beethoven, Brahms és Dvorak világa áll a legközelebb egyéniségéhez, azonban nagy megértéssel és szeretettel népszerűsíti a modern zenét is, Bartók, Kodály, Sztravinszkij, Sosz- takovics és Prokofjev egy- egy müve gyakran felhangzik koncertjein. Nagyon szívesen foglalkozik a fiatalokkal. A Zene- művészeti Főiskolán az ifjú karmester-jelölteket neveli. Az Ifjú Szívek együttesét megalakulása óta segíti. Tánckompozíciókhoz írt zenét, népdalfeldolgozásokkal gazdagította az együttes repertoárját. Amennyiben elfoglaltsága engedi, még a próbákra is szakít időt. Végezetül arra kéri a fiatalokat, hogy minél gyakrabban látogassanak hangversenyeket. Rendszeres zenehallgatás folytán majd örömmel tapasztalják, hogy a muzsika világa mennyi szépséget rejt magában. KOVÁCS LAJOS Sár és víz mindenfelé. Térdig érő pocsolyában bukdácsolunk az agitációs központ felé. s közben emlegetjük az „égie- ket“, hogy ilyen utakon kell végigbotorkálnunk. S arra gondolunk, hogy milyen érdekes teremtés is a falusi ember. Évszázadok 6ta él a falujában, évszázadok óta tapossa a sarat, szidja az ósztől-tavaszig pokollá változott utakat ahelyett, hogy összefogna a többivel, s egyszer s mindenkorra kikö- veztetné a faluját, hogy soha többet ne kelljen a sarat taposni. De a füle botját sem mozgatja, csak mérgelődik továbbra is, akár az apja, a nagyapja, s ahogy talán az unokái is majd ezt teszik. De nem is a sárról akarok beszélni, hanem a kultúráról. S hogy mégsem volt hiábavaló a bevezető, talán azt is be tudom bizonyítani. Mégpedig a sajógömöri példával. Mert itt tapossuk a sarat egynéhány barátommal a sajógömöri utcákon, s itt zajlik le az a különösen érdekes beszélgetés is, amiről beszámolni kívánok. Arról van sző ugyanis, hogy Sajógömörön sok a fiatal. Ritka falu pedig manapság, amely ezzel dicsekedhetne, hiszen jól tudjuk, hogy ennek éppen az ellenkezője a baj legtöbb helyen. No, de meg is becsülik ezeket a szülőfalujukhoz hű fiatalokat, gondolhatná valaki. A megbecsülés persze sokféle lehet, minket egyelőre az érdekel, hogy ha már ittmaradt a faluban ez a kb. százötven fiatal, akkor vajon milyen lehetőségeik vannak ahhoz, hogy valóban jól is érezzék magukat, odahaza, hogy ne kívánkozzanak el ők is a városba, ahogy hasonkorú társaik szerte az országban. A kultúra felől érdeklődöm hát, a szórakozási lehetőségekről, a szabad idő kihasználásának problémájáról. — Hát ez valójában nem nagy probléma — hangzik a válasz, mert Sajógömörön valóban minden kellék megvan ahhoz, hogy színvonalas kulturális életet teremthessünk ... — Egy valami kivételével — hangzik az ellenvetés ... — Nincsen kultúrházunk .. . — Nincsen szövetkezeti klubunk ... — Nincs egy rendes helyiség, ahol meghúzhatnánk magunkat. .. Az agitációs központ kistermének kályhája körül öt-hat fiatal lány meg egynéhány fiú kuporog. Színdarab próbára jöttek, de a másnapi fellépésből, úgy látszik, nem lesz semmi, így a próba is elmarad. Használjuk hát ki az időt, beszélgessünk égető problémáinkról, már csak azért is, mert elég illusztris társaság jött össze a mai estén: Nagy István HNB-titkár, Orbán Ferenc szövetkezeti elnök. Kovács István, Lóczy László tanítók, Nagy Zoltán mérnök s az idősebbek közül is azok, akiket még mindig érdekel a kultúra meg a fiatalság, mint például Csala János vagy Lóska Dani bácsi. Kezdhetnénk hát talán azzal a helyiséggel... — Az tudja, úgy van — emlékezik vissza valaki —, hogy volt itt Gömörön megfelelő helyiség. Nem is egy. Csakhogy elvették kocsmának. Mert hát ugye, kocsma nélkül sem lehet meg a falu. — Hát a kastéllyal mi van? Az ám, a kastély! Tíz évvel ezelőtt jártam már itt Sajógömörön, s akkor is a kastély volt a probléma. Itt áll ugyanis a falu közepén egy műemléknek sem akármilyen épület, s ahelyett, hogy ezt rendbeszednék, kitataroznák, hol a terményt raktározzák el benne, hol árván, üresen meredeznek a falai a sáros falura. — Tíz éve koptatjuk a lábunkat emiatt a kastély miatt — emlékezik Csala János bácsi — Könyörgünk, érvelünk, káromkodunk, imádkozunk, fenyegetőzünk, mégsem történik semmi. A kastély rendbehozatalára ugyanis pénz kell, s pénzt a járás, legalábbis a gömöriek szerint, csak azoknak a faluknak ad, akik clmboraságban vannak vele (már legalábbis esy-epy vezetőn keresztül). Sajógömörnek soha nem volt ilyen jó ismeretsége a járáson. nincs is kultűrháza mind a mai napig. — Miért nincs szövetkezeti klub? —hallik az újabb kérdés. Orbán Ferenc, a szövetkezet elnöke hajlik a gondolat felé, hogy megalakuljon a szövetkezeti klub. Csakhogy, ingatja a fejét, mit ér a klub. s mit ér a kultúrház is, ha nincs, aki odajárjon, ha nincs, aki megtöltse élettel. Lehet, hogy igaza van az elnök elvtársnak, a fiatalok mindenesetre érvekkel válaszolnak. Nem igaz az, mondják, hogy nincs, aki megtöltené élettel. Ne feledjük ugyanis, hogy Sajógömörön évtizedeken keresztül színvonalas színját- szócsoport működött, és működik még ma is, hogy két zenekaruk, egy tánccsoportjuk is működne, ha volna hol, s hogy az énekkar megalakulásának is egyetlen akadálya a helyiséghiány ... — Külön probléma a sport — s ezt már Kovács István mondja, a falu kulturális életének a motorja. Hiszen, mint mindenütt, nálunk is nagyon szeretik a fiatalok a sportot, ám hiába szeretik, ha nincs lehetőségük rá. S felvetődik a gondolat, hogy mi minden lehetne itt sakktól kezdve asztalteniszig, ha lehetne... Elgondolkoztató beszélgetés hát ez a sajógömöri. Elgondolkoztató már csak azért is, mert érzésem szerint, mint cseppben a tenger, tükrözi az egész délszlovákiai problematikát. S tükrözi-visszhangozza a tehetetlenségünket is, mindannyiunkét együttvéve. Mert kin múlik végül is, hogy lehetőséget teremtsünk önmagunk számára? Kitől várják tulajdonképpen a sajógömöriek, hogy rendbehozzák a kastélyukat, hogy felépítsék a művelődési otthonukat, hogy megalakítsák a szövetkezeti klubjukat? Igaz, a segítség nem ártana. Amint Nagy ístváá elmondotta, betervezték a jövő évre egypár ezer koronát a kastélyra, csakhogy a munka nagyrésze mégiscsak a falusiak dolga. Az ő dolguk, mint ahogy az is az ő dolguk lenne, hogy megjavítsák már végre-valahára, hosz- szú évszázadok után. az unokák számára is ezeket a reménytelenül sáros utakat. Mert végül is maguknak javítanák meg, mert végül is maguknak meg az utódaiknak építenék fel a művelődési házat, hoznák rendbe a kastélyt, alakítanák meg a szövetkezeti klubot. Mert van még itt egy nagy probléma. Amikor ezekről a dolgokról esik szó, kultúra meg hasonlók, akkor a többség mindig azt hiszi, hogy az egész csak néhány embernek a dolga, s nem törődik vele Mostanában viszont egyre többen kezdenek rájönni, a szülők főképpen, hogy mégsem mindegy az, ha a tízegynéhány éves gyerekek a füstös kocsmába járnak kártyázni meg inni. Mert a fiatalság örök törvénye az, hogy szereti a mozgást, szereti a szórakozást, szereti a társaságot. S ha nem találja másutt, megkeresi a kocsmában. Nem itt a helye, hogy mindennek a következményeit vázoljuk, ám arra nagyon alkalmas a figyelmeztetés, hogy úgy Sajógömörön, mint bármely falujá- ban-városában ennek az országnak, elgondolkodjunk rajta: Szükség van-e kultúrházra, szükség van-e klubokra, szükség van-e szórakozási lehetőségekre falvainkon, városainkban? _________Cselényi László A modern képzőművészet egyik forrásáról (Befejezés a 7. oldalról) szék láthatóvá akarták tenni a láthatatlan világot. A meglepő és szokatlan vonalak, szerkezetek és foltok mögött nem a világ szépségeit keresték, hanem a benne végbemenő folyamatokat kívánták felfedezni. Ez ez érdeklődés, ezek a tanulmányok elsősorban a megismerést szolgálták annak a világnak a feltárását, amely bár láthatatlan, ismeretlen, de nélkülözhetetlen alkotó eleme, sőt feltétele a közvetlenül tapasztalható és érzékelhető. A valóságnak ez • haladó módon történő kifejezése, sajnos, a tehetségtelen utánozók műtermeiben elveszítette eredeti humanista értékeit. Az ilyen festők sutbavetik a művészet alaptörvényeit, és munkájuk a tárgyi világ rengeteg új alak, színfolt, vonal és szerkezet forrása, ezek szolgai lemásolása azonban nem művészet. Az ilyen „alkotásoknál“ öncélúvá vált az érdekesség, a különlegesség, a meglepetés mozzanata, és megelőzi a művészi alkotás alapszempontjait. Ez a módszer a mai nem ábrázoló akademizmus egyik útjaHa viszont a művész a mikroszkopikus világ alaki sokHosszú késlekedés, sok útkeresés és egy-két minden visszhang nélküli próbálkozás után, végre 1964. december 13-án, a bratislavai Oj Színpad termében reméljük, hogy immár véglegesen — „megeredt“ a Forrás Irodalmi Színpad! Létrejötte és bemutatkozása erra a reményre jogosít, hogy dülettel hevített, gazdag tervekkel induló költőt ismertük meg. Ezután Laczkóné Kiss Ibolya „Erzsi tekintetes asz- szony“ című regénye alapján írt, három képből álló színjátékban a hazája sorsán változtatni akaró, s egyben családi életében egyre jobban csalódó, küzdő hazafit mutatták be. 0>TÄ mm [üíKi a Déryné Színkörrel karöltve legalább két bemutatót tud majd évente tartani. így a MATESZ ritka előadásain kívül is felhangzik majd időnként Bratislava és közeli vidéke színpadain egy magasabb igényeket is kielégítő együttes tagjainak szájából a magyar szó! A bemutatkozásra nagyon nehéz és merész feladatot vállaltak az új színkör tagjai. Egy évszázad távolából1 emberi közelségbe hozták Madáchot. Kitűzött céljukat, néhány „szilánktól“ eltekintve, teljes mértékben sikerült elérniök. Az est műsorának gondos összeállítója Kulcsár Tibor volt. Bevezetőül a Dalforrás című Madách versben, a fiatalos lenA színjátékot a Déryné Színkör adta elő, Lőrincz János rendezésében, A három főszereplő közül Kümo Károly Ma- dácha, és Kubicskó Mária Ma- dáchnéja jói sikerült alakítás volt, Wurster Ilona Nagyasz- szonya azonban ez alkalommal kissé elmaradt a tőle megszokott jó alakításoktól. A felvonást a csalódott, de eszméiben optimista költő Sírom című verse zárta. Az emlékest második részében „Az ember tragédiájáéból került bemutatásra öt szín: az egyiptomi (Ádám itt mint fáraó jelenik meg); a római, ahol a mulatozó Sergiolust testesíti meg Adám; majd a prágai szín (itt Ädátn-Kepier csillagász); a párizsi, (Adám — Danton), MIKLÓSI PÉTER és az utolsó, a paradicsomi szín. A színészi teljesítmények közül Dráfi Mátyás Luciferé volt kiemelkedő. Meglepett a most érettségiző Kulcsár Vali tehetsége Éva szerepében. Az epizódszereplők közül klvát Kulcsár Tibor Péter apostola és Horváth László Rudolf császára. Említést érdemel a római szín két táncosnője: Goda Éva és Sárszögi Csilla is. (Koreográfus: Bílek Gábor). Adá- mot Hatvani László alakította, sikerrel. Az ötletes rendezés is az 6 munkája volt. A beszámoló teljességébe beletartozik a már említett „szilánkok“ megemlítése is. Ezekhez tartozik az, hogy Adám a párizsi színben nem a francia kiejtést, hanem az írásmódot követte a „Robespierre" név kiejtésénél. Kár volt továbbá a két krónikás néhányszor! pillanatnyi megingásáért. Ezek a szépséghibák azonban eltörpülnek a rendezvény sikere mellett. Reméljük, hogy tagjainak lelkesedése állandósul és megfelelő irányítás mellett még sok ilyen jólsikerlilt bemutatót fog tartani. Megeredt hát a Forrás és nem is csermellyé, hanem rögtön erőteljesen csobogó patakká dagadt!... résüséget tanulmányozva űj összefüggéseket fedez fel, és ezekkel elősegíti a pontosabb művészi kifejezést s a modern ember világérzésének tükrözését — persze anélkül, hogy ezt a mikroszkopikus világot lemásolná — korunkhoz méltó, hiteles mű keletkezhet. A mikroszkopikus világ képszerű érzékelése s olyan felfogása, a- milyenre a tudós nem képes, bizonyíték, hogy a nem ábrázoló, alaki szerkezetre és szín- kompozícióra épülő művészet is szoros kapcsolatban áll a valósággal. Persze ez a kapcsolat mindig csak közvetett (P. I.) Kulcsár Valéria és Hatvani László Megjelent Szalatnai Rezső: A cseh irodalom története és A szlovák irodalom története. A hézagpótló két mű iránt máris óriási az érdeklődés. A Gondolat kiadót elismerés illeti mindkét könyv külső kiállításáért és a gazdag illusztrációs anyagért Is. XXX Moszkvában, a Puskin- múzeumban kiállítás nyílt meg, amelyen a hires Moses nagyanyő képei láthatók. Csak 78 éves korában kezdett festeni, és 1960-ban, a 100. születésnapján rendezte az első kiállítását. A világsikert már nem érte meg, tavaly halt meg. Moszkva is nagy érdeklődéssel fogadta „Babuska Moses“ kiállítását. XXX Franz Kafka, prágai német író A per című regényének nyomán — amely ma a legoivasottab könyvekhez tartozik — Ján Kiu- sák csehszlovák zeneszerző operát szerzett. XXX Brigitte Bardot képévei a- ranyérmet adnak ki. Ezzel kívánnak hódolni a filmsztárnak, aki alakításaival, ugyanannyi valutát szerzett Franciaországnak, mint a Renault-gyár az autók exportjával. XXX Világszerte megemlékeztek dr. Zamenhof Lajos, az az eszperantó nyelv szerzője születésének 105 évfordulójáról. XXX z Charlie Chaplin bejelentette, hogy Geraldine lányával és Sidney fiával együtt üj film forgatására készül. XXX A brnói filozófiai fakultáson múzeológiai katedrát létesítenek, amely hazánkban az első. A végzett hallgatók a múzeumban helyezkedhetnek el. XXX Bulgáriában négykötetes irodalmi szótár jelent meg, amely több mint ezer címszót tartalmaz és egyedüli a maga nemében. XXX Figyelemre méltó kiállítás nyílt meg nemrég Párizsban. Afrikai művészek száz szobra képviseli számos afrikai törzs képzőművészetét. XXX Hollywoodi producerek kiszámították, hogy két milliárd mozilátogató 500 millió értékben vásárolt jegyet az eddig elkészült 36 Tarzan filmhez. A világon legalább egy Tarzan filmet vetítenek az év minden egyes napján, — mondja a statisztika.
