Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-12-22 / 51-52. szám

Asztúriai bányászok Franco bírósága előtt Hogyan kínozták Aki béleórült a „kihallgatás­ba“. Nyílt levél a tájékozta- tásügyl miniszterhez. Marti­nez asszonyt kopaszra nyír­ták... Bátor lelkészek tanú- vallomása. 1963 nyarán kezdődött, ami­kor Asztúrla bányászai sztrájk­harcot vívtak jogaikért a min- dennnapi kenyérért. Franco rendőrsége gyorsan le akarta törni a bérkövetelő moz­galmat: a sztrájkbizottságok tagjait elhurcolták. Bányász­asszonyokat is elvittek a fiaik­kal, férjeikkel együtt verték- ütötték őket. A híreket nem lehetett bör­tönbe zárni, mint a munkáso­kat Gyűltek a kicsempészett levelek vallomásai, elterjedt a hír egész Spanyolországban az asztúriaik megkínoztatásáról. Nyolcvan értelmiségi tiltako­zó levelet intézett a hatósá­gokhoz; így figyelt fel a nem­zetközi közvélemény. A tájé- koztatásügyi miniszter vissza­utasította a tekintélyes írók, művészek tiltakozását s a hi­vatalos álláspontot ügy fogal­mazta meg, hogy Franco ren­dőrsége nem képes olyan bar­bárságra, amellyel vádolják... Amikor Jósé Bergamin költő szenvedélyes verssel válaszolt, amely kézről-kézre járt Mad­ridban, a kormány elrendelte letartóztatását; az utolsó pil­lanatban sikerült titokban el­hagynia Spanyolországot. Több mint egy év telt el a- zôta. S november végén, ami­kor megkedődött harmincki­lenc sztrájkoló bányász pere, bebizonyosodott az, amit a francoisták letagadtak és tit­kolni próbáltak: a barbár kín­vallatásnak az a középkori módszere, amely ellen nem­csak a „nyolcvanak“ nyílt leve­le, hanem az egész spanyol nép is tiltakozott. A madridi per vádlottait „illegális propaganda“ miatt ál­lították a bíróság elé; így ne­vezik a sztrájk szervezését és megindokolását. Amikor a vád­lottak mondani kezdték, hogy a vizsgálati fogság idején a kihallgatások során a rendőr­ség kegyetlenül megkínoztá ő- ket, a bíróság elnöke nyomban megvonta tőlük a szót. A vé­dők ezután közösen terjesz­tettek elő kérést; be akarták terjeszteni bizonyítékaikat a munkások megkínoztatásáról. Az elnök nem is keresett „eredeti“ választ: egyszerűen megismételte Fraga Iribarne tájékoztatásügyi miniszter kép­mutató nyilatkozatát, amely szerint „a rendfenntartó erők nem lennének képesek brutá­lis bánásmódra." Tiltakozó moraj fogadta az elnök szavait; a bíróság elnö­ke erre elvesztette önuralmát, és az asztalr^ csapott: — Ki- üríttetem a termet! A tárgya­lás megzavarőit letartóztatom! Vádlottakat, védőügyvédeket, tanúkat, egyaránt félbeszakí­tottak, ha olyasmiről kezdtek beszélni, amire állítólag Franco meg a sztrájkoló spanyol bányászokat? rendőrei „képtelenek lenné­nek.“ De volt vádlott, aki ak­kor is hangosan kiáltott, ami­kor a bíróság már megvonta tőle a szót: vállalta a követ­kezményeket. Az egyik vádlott így kiál­tott: — Nem hallgatok! Jósé A- lonso Fernandez, társam és ba­rátom, beleőrült a kínzásokba. Csendesen, de olyan erővel beszélt Constantin Perez Mar­tinez asszony, mint akit nem lehet elnémítani, amíg él. — Nyolc napon át ütötték. Egész testem tele lett kék fol­tokkal. Negyvenéves múltam, de nem tisztelték a koromat sem. Hasba rúgtak. Oviedóban a vizsgálati fogság idején is vertek a rendőrök. Végül ko­paszra nyírtak. Nem tudta rendre utasítani és elhallgattatni a vértörvény­szék Anita Suarez asszonyt sem. Könnyekkel a szemében, felháborodástól izzó tekintet­tel mondotta: — Saját szememmel láttam, és soha el nem felejtem, ho­gyan kínozták és bántalmazták az egyik bányász feleségét... Miért ^harcoltak, miért sztrájkoltak Asztúria bányá­szai? A tanúk elmondották. Ott volt köztük két pap is. Mind­ketten leírták azt a nyomort, amelyben a bányászcsaládok élnek. Mindketten azt mondták, mint katolikusok, megértik a bányászokat. Mieres bányavároska papja elmondta: 6, mint a lelki se­bek gyógyítója, nem húnyhatta be szemét az okok — az em­bertelen életkörülmények és a hivatalos szakszervezetek tét­lensége előtt. A bíróság elnö­ke a lelkészt is elhallgattatta: — ön nem azért van itt, hogy szentbeszédeket mondjon! Adolfo Saurez atya megerő­sítette paptársa szavait. El­mondta, hogy az egyik kato­nai bíró az előzetes kihallga­tás során megjegyezte; nem­csak a bányászok felelősek a sztrájkért. Megismételte a ka­tonai bíró szavait „A vádlot­tak padjára kellene ültetni né­hány bányaigazgatőt is!" Az ismert jogász, Rodriguez Armada, a tíz védőügyvéd ne­vében követelte, érvénytelenít­sék a vádlottaknak a nyomo­zás során kínzással kicsikart vallomásait, amelyekre a vád­irat hivatkozott. Az ügyész a- zonban teljes egészében fenn­tartotta a vádat és súlyos bün­tetést kért mind a harminc­kilenc vádlottra. Revanspropaganda Ausztriában A Pravdában Menysikov cik­ket írt arról, hogy Ausztriában mostanában a reggeli postával leveleket kapnak, s a boríték­ban egy röpiratot találnak. A röpirat Németország térképét tünteti fel, de nem az 1937-es és nem az 1938-as határokkal: a térkép szerint Csehszlovákia és Lengyelország nyugati te­rületei is Németországhoz tar­toznak. Az Ausztria és Német­ország közötti határvonalat a térképen csak pontok jelzik — enyhe célzással egy újabb An- schlussra. A röpcédula szövege Európa politikai térképének háborús úton való átrendezését sürgeti. A borítékon rajta van a feladó szervezet, ez AKON (Odera- Neisse Akció) pontos címe Is, s ' ebből kitűnik, hogy nyugat­német revansisták folytatnak arcátlan propagandát Ausztriá­ban. Menysikov megállapítja, hogy a propaganda szervezői jól tudhatják: az osztrák állam- szerződés határozottan megtilt mindennemű revansista és ná­ci propagandát a semleges Ausztriában. Mégsem törődnek ezzel, tovább folytatják sötét üzelmeiket, nem tisztelve sem a nemzetközi jogot, sem az íülamhatárokat. ummiiiiiiiiiiiiiiiiiililliiiiiillllllliiiüiiiiiiiiiliiiiiiiilllllllllllillliiiiiii Df. Jagan Brit-Guayana volt miniszterelnöke éles szavakkal bírálta az angolok által kierőszakolt választási rendszert, mely lehetővé teszi az angol kormányzónak a miniszterelnök leváltását A PÁRIZSI NATO-PALOTÁ­BAN összegyűlt megfigyelők között az az általános véle­mény alakult ki ez atlanti ta­nácsülés eddigi vitája és a hi­vatalos értekezlet peremén le­folyt tárgyalások elapján, hogy az amerikai, a brit és a nyu­gatnémet kormány Franciaor­szág nélkül is létrehozza a multilaterális atomerőt. Bár az MLV terve nem szerepel a NATO-értekezlet napirendjén, külügyminiszterek nem kerül­hették el, hogy kifejtsék kor­mányuk álláspontját a közös atomfegyverkezés kérdésében. Az MLF megosztotta a NATO- országokat, a terv hívei és el­lenfelei sem egységesek. Bonn — amint ezt Schröder beszé­dében újból aláhúzta — ra­gaszkodik az eredetileg java­solt közös atomflottához, mert ez — amint mondotta — „e- gyenjogúságot" biztosít a Né­met Szövetségi Köztársaság­nak a nyugati atomstratégiá­ban. Az angol kormány módo­sító javaslataival a maga szá­mára próbál előnyös helyzetet biztosítani vagy a brit módo­sításokkal, de mindenképpen tető alá akarja hozni a közös atomerőt, amely hosszú időre megérősítené kizárólagos ve­zető szerepét a nyugati vi­lágban. A francia kormány ép­pen ezért ellenzi a közös a- tomerő minden változatát és főként az atomfegyverektől i- degenkedő kis országok támo­gatására számít. Dánia, Kana­da, Belgium meg van eléged­ve a jelenlegi amerikai „a- tompajzzsal“, a norvég kül­ügyminiszter pedig nyíltan le­szegezte, hogy kormánya nem akar atomfegyvereket Norvé­gia területén és nem vesz részt a közös atomflottában. AZ ARGENTÍN KOMMUNIS­TA PÁRT nyilatkozatot adott ki, mely rámutat arra, hogy a belső és külső reakciós e- rők államcsínyre készülnek. A nyilatkozat megállapítja, hogy az imperialisták fennállá­sának első napjától kezdve el­lenséges álláspontra helyez­kedtek Illia kormányával szem­ben. Ennek az az oka, hogy a kormány megszüntette a kül­földi részvénytársaságok kőo­lajkoncesszióit és elhatározta, hogy állami kézbe veszi az e- lektroenergetikai ipart. A kommunista párt felhívja az ország összes demokrati­kus erőit, hogy egységes ak­ciókkal harcoljanak jogaikért, a reakciós államcsíny veszélye ellen. A FEHÉR HÁZBAN JOHN­SON jelentéstételre fogadta Donald Horningot. az Egyesült Államok elnökének tudományos és műszaki tanácsadóját, vala­Múngele ! Uruguayiban j .1 Carlos Antonio Lopeznek s J hívják azt az Alta Paraná- J ■ ban, Paraguayban levő fa- , 1 lut, ahol ďr Josef Mengele. i [ a világtörténelem legbestiá- J i lisabb orvosa, a legutóbbi i J időkig rejtőzködött. Miután » i búvóhelye kitudódott, s a . * világsajtó megírta, az egy- i i kori auschwitzi orvos jobb- J * nak látta tovább állni. De i J a hamburgi Spiegel tudja, ; ■ és meg is írja, Mengele új J * címét: Uruguay állam. Pun- ■ i ta del Este tartomány, Erik J * Engelbert von Arenberg , j herceg birtoka. ■ Most Uruguayban, Mén- J J gele leborotváltatta a baju- i i szát és további álcázásul ■ * szemüveget vett fel. Fegy- ( ! veres testőreit hordozható • i rádió adó-vevő készülékkel J J szerelte fel. A frankfurti ■ i államügyészség ötvenezer J J márkát tűzött ki jutalmul ■ i Mengele elfogójának, egy J * magányos adományozó még , { külön tízezer márkát. ■ A bajusztalan, csupasz J J ajak és a szemüveg nélkü- i i Ilség nem sokat számít. Jo- J ' séf Mengele felismerhető, j ! címe sem titok. És mégis, i i szabadon él! Lehet, hogy J J nemsokára még „el Is évül- i i nek" bűnei... mint annak az amerikai ipar­kutató küldöttségnek a tagjait, amely a közelmúltban 15 napos látogatást tett a Szovjetunió­ban. Az amerikai tudósok beszá­moltak a Szovjetunióban tett látogatásuk eredményeiről. El­mondották. hogy igen hasznos találkozókra került sor, láto­gatást tettek számos moszk­vai, leningrádi, novoszibirsz- ki és más üzemben, kutatóin­tézményben. A Fehér Ház nyilatkozata szerint Johnson elnök megvi­tatta az amerikai küldöttség tagjaival a Szovjetúniőval való ipari kapcsolatok kibővítésé­nek, a műszaki cserék kiszé­lesítésének, valamint e keres­kedelmi korlátozások lehetsé­ges enyhítésének szempontjait. Tom Miboya, a kenyai kormány új tervezési minisztere leteszi a hivatali esküt I atin-Amerika különböző or­* szágaiban — Venezuela, Kolumbia, Peru, Guatemala — állandó összeütközések vannak a hadsereg és a partizánok kö­zött. Argentínában, ha kisebb mértékben is, szintén folynak a harcok, különösen a bolíviai határvidéken. Sajnos, mindeze­ken a helyeken a helyzet még nem fejlődött annyira, hogy a forradalmi erők belátható időn belül számolhatnának a hata­lom átvételével olyan mindent elsöprő módon, ahogyan az Castronak és hős társainak si­került Kuba szigetén, éppen az EgyesültÁllamok „vadászterü­letén“. Mostanában, azaz kb. 4 hő­nap óta hasonló vállalkozás szü­letett a haiti hegyekben, ahol egy jól szervezett, erős parti­záncsoport kísérelte meg, hogy megszabadítsa Haitit Duvalier véres diktatúrájától. A mozga­lom ez év június 27-én kezdő­dött amikor egy száz főnyi csoport szállott partra Saltrou kis kikötőjében. Ezek voltak Haiti forradalmi hadseregének (rövidítve: FARH elnevezés alatt) első partizánjai, akik első sikerként hídfőt vertek nem is egészen 50 km-re Haiti fővárosától. Alig néhány órá­nyi pihenő után, amíg fegyve­rekkel és munícióval látták el magukat a már korábban oda­hozott készletekből, megindul­tak • San Domingot Port-au­Partizánharcok a haiti hegyekben Princetől, Haiti fővárosától el­választó hegylánc felé. Egy hónappal később tovább! csapatok kötöttek ki a haiti tengerpart különböző pontjain, és augusztusban, szeptember­ben újabb harci egységek kö­vették őket, akik megütközve az ellenük kiküldött rendőrőr- járatokkal, súlyos csapásokat mértek rájuk. A haiti partizánharcok eled­dig szokatlan, mondhatnék tel­jesen új oldala abban mutat­kozott, hogy élükön a haiti rendes hadsereg szökevény tisztjei állanak, főparancsnokuk pedig egy katolikus lelkész, Jean Baptiste Georges, Duva­lier diktátor volt minisztere. Ennek megértéséhez szüksé­ges tudni a következőket: Francois Duvaliert 1957-ben választották elnöknek, és ezt elsősorban a hadsereg támoga­tásának köszönhette. Mégis, amint hatalomra került, első dolga volt szolgálatába állíta­ni egy újonnan megszervezett rendőri különítményt, úgyszól­ván egy magánhadsereget — amiben Batistának, a volt ku­bai diktátornak példáját kö­vette — és fogságba küldve legjobb tisztjeit, a rendes had­sereget fokről-fokra feloszlat­ni. Azóta Duvalier csak saját rendőrségére, a „pretoriánu- sokra" támaszkodik. A hadseregből még fennma­radt néhány ezred a San-Do- mingo-i határ védelmére van kirendelve, de, nehogy meg­szökjenek, ezek is a rendőri különítmény ellenőrzése alatt állanak. Dacára ennek, már sok katonának sikerült megszöknie a szomszédos országba, ahol már a disszidált politikusoknak jelentős kolóniája telepedett le. Sokan a szökevények közül csatlakoztak a partizánokhoz, úgyhogy azok száma szeptem­ber végén már jónéhány ezer­re rúgott. D uvalier elnökségi megbíza­tása 1964 júniusában járt le, és ezért, hogy legalább lát­szatra eleget tegyen a lakos­ság állandóan növekvő követe­léseinek, és megnyugtassa a nyugati közvéleményt, elhatá­rozta, hogy alkotmánymódosí­tás útján az elnöki tisztségnek élete végéig való meghosszab­bítását fogja megszavaztatni. Hogy e szándékát megvalósít­hassa, választásokat rendelt el, de ezek végrehajtásánál olyan eszközökhöz nyúlt, amilyenek­re még Latin-Amerika fordu­latokban gazdag históriája sem tud visszaemlékezni. Itt is a .pretoriánusok" játszották t fő szerepet. Az erőszak mód­szereinek egész sorát vették igénybe — és nemcsak fenye­gettek, de ütöttek is — hogy a népet, korhatárra való tekin­tet nélkül, 12 éves gyerekeket, aggokat, betegeket egyaránt, az urnákhoz kényszerítsék. Sőt, még az utcákon tartózkodó kül­földi turistákat és újságírókat is „gyengéd“ szóval rábírták, hogy szavazni menjenek. Egy amerikai újságíró aztán ottho­ni riportjában tel is említet­te, hogy ő egymaga „csak 50 szavazatot adott le...“. így lett Duvalier ismét elnök, mégpedig egész hátralévő éle­tére. Sajnos, a haiti keserű valóság nem merül ki ezekben a gro­teszk választási komédiákban. Duvalier, hogy uralmát fenn­tartsa, nem riadt vissza véres eszközöktől sem. Se szeri, se száma ama ellenfeleinek aki­ket, ha nem sikerült idejében elmenekülniök, fogságba vetett, vagy pedig egyszerűen eltéte­tett láb alól. Haiti lakossága négy milliót tesz ki — ebből 80 százalék a néger — és ennek a népesség­nek a fele többet koplal, mint amennyit eszik. A gyermekha­landóság eléri az 50 százalé­kot, az analfabéták száma pá­dig a 90 százalékot; ezen a té­ren ez a néger republika világ­rekordot teremtett. Port-aú- Pripce-ben minden 500 lakosra esik egy orvos, a vidéken azon­ban csak minden 35.000-re. Végül, a 4 millió lakos részére csak egy kórház áll fenn 250 ággyal. Ez a szörnyű statiszti­ka szinte valószínűtlennek lát­szik, ha tekintetbe vesszük, hogy Duvalier maga is orvos, azdaságilag az ország a tönk szélén áll. Legfonto­sabb terméke a kávé, de ennek termesztése is az utolsó évek­ben visszaesett, mert Duvalier semmit sem tett, hogy újabb ültetvények létesítésével a ter­melést fokozza. Ezzel szemben felemelte a minden termelt zsák kávéra eső adót, amivel csak súlyosbította a legszegé­nyebb néprétegek amúgy is ala­csony életszínvonalát, mert ezek egy esztendőre eső keresete nem haladja meg a 100 dol­lárt Hogy a haiti köztársaság mindezek dacára még fennáll, azt az amerikai szubvenciók­nak köszönheti. Mert ezen a té­ren aztán Duvalier értette e módját, miképpen lehet az Egyesült Államoktól minél több pénzt kicsikarni. Egy példa er­re • latin-amerikai államoknak Punta del Estében tartott ta­nácskozása, amelyen egyideig határozottan ellenezte a Kuba ellen javasolt szankciókat. Ké­sőbb azonban megszelídült, és hajlandó volt szavazatát áruba bocsátani csekély két millió dollárért. Saját külügyminisz­tere árulta el főnökének ezt a hirtelen frontváltozását. Ezek a fordulatok természe­tesen a washingtoni kormány­nak sem lehetnek ínyére. Egy­részről szabadulni szeretnének, a Port-au-Prince-i rezsimtől amely nemzetközi téren is na­gyon népszerűtlen lett, más­részről szakítani sem tudnak vele, mert ha kisiklik a kezük­ből, az USA pénzügyi érdekei lennének a szigeten veszélyez­tetve. Azonkívül a helyzetet ez is komplikálja, hogy a partizá­nok főparancsnokának, a már említett Georges páternek si­került az Egyesült Államok magánköreiben bizonyos szim­pátiára szert tennie, és a Du­valier elleni harc céljaira hat­hatós pénzügyi támogatást sze­reznie, ami a partizán-mozga­lom jövőbeli esélyeit lényege­sen emelni fogja. Georges pá­ternek ez a ténykedése, mint hírlik, nyugtalanítani kezdi ma­gát Duvaliert is, és a haza­fiakat azzal a reménnyel tölti el, hogy ennek a véres rezsim­nek a napjai is meg vannak már számlálva. Ro.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents