Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1964-12-22 / 51-52. szám
Nagyon gyorsan megszoktam az új környezetet, hamar összebarátkoztam mindenkivé!, hiszen nemcsak itt a műhelyben, hanem az egész részlegben nők, ill. lányok dolgoznak. akikkel körülbelül egyidős vagyok. Tovább megyünk Hirtelen átható szalmiákszag üti meg az orromat. A szernbenlévő mühelyajtőból árad, ahová időközben vezetőm már benyitott Ezüstországban: A „birodalom“ mestere Novák Václav, (a részleg egyetlen állandó férfi munkaerője)). „Asszisztense“ a fiatal Kocsis Márta. Novák elvtárs lassan már húsz éve ezüstözi a naA „trombitásoknál“ A kinti csípős, decemberi szél után a műhelyben kellemes meleg fogad. „Ezekből a másfél méter hosszt: és három centiméter átmérőjű üvegcsövekből készülnek a díszek — kezdi magyarázatát Kopčansky elvtársnő, az ajtó mellett felsorakoztatott vagy ötszáz ü- vegcsőre mutatva. Elértheti kissé hitetlenkedő pillantásomat, mert azonnal folytatja:" „Persze, előbb ezeket a csöveket 6-7 milliméteresekre alakítják. Csakezután lehet hozzákezdeni magához a fújáshoz.“ A fújást kilenc fiatal lány végzi. Szinte hihetetlen gyorsasággal készülnek a „nyers“ díszek. Az előbb említett 6-7 mm-es üvegcsövet a kívánt helyen nyílt lángon vörösre izzítják.. A dísz ideiglenes a- lakját szabadon fújják; a véglegeset újabb hevítés után már pontos formába zárva. A „trombitások“ (ez az üvegfúvók helyi csűfneve). között dolgozik sajnová Inge is. bárcsak szeptemberben ünnepelte tizenkilencedik születésnapját, de már három éve dolgozik itt a műhelyben. — Miért választottad ezt a szakmát? — kérdem. Már messziről alaposan szemügyre veszem a gyárat. Emeletes, kissé régies stílusú épület. Akár lakóháznak is beille- ne. Hiányzik róla a gyárakra oly jellemző kémény, és az ablakok, mint néhány idősebb bérházon, kétszárnyasak, kifelé nyílóak. A felirat csak közelről árulkodik: Szlovák Technikai Üveggyár. A portán várakoznom , kell míg értem jön Kopčánsky elvtársnő, a gyár műszaki osztályának vezetője, ö kalauzol majd, végig a műhelyeken. A portás közben e gyár hetilapját kínálja olvasásra. Rögtön az első oldalon vastagon szedett, büszkélkedő híradás: „Az 1964-es évre szőlő tervet november 25-én teljesítettük!“ Kopčansky elvtársnő nyit be a portára. Elindulunk a karácsonyfafészek birodalmába. otthon, Sekulen a földeken dolgozzam. — Neked sem lett volna hozzá kedved? — őszintén szólva nem, mert két éves mezőgazdasági iskolát végeztem. Az iskola igazgatósága azonban nem tartotta be ígéretét hogy néhány társnőmmel az otthoni TSz irodájába mehetünk dolgozni, hanem mindannyiunkat munkára küldtek. így hát végeredményben örülök, hogy a kötelező próbaidő után itt maradhattam a gyárban. ponta több száz karácsonyfa- díszt A „trombitások“ álta! megformált díszekbe salétromsav, brőm, szalmiákszesz és más vegyszerek keverékét engedi. Majd forró vízbe mártva, kémiai úton redukálódik, és egyöntetű ezüstös réteget kap. A díszek szárítása és ládába helyezése Márta feladata ő másfél éve dolgozik az üveggyárban. A kilencéves iskola elvégzése után került ide. Űjbó| szűk folyosókon haladunk, majd egy csigalépcsőn kapaszkodunk föl. — Eredetileg nem az én ötletem volt ez, hanem az apámé. Nem engedte ugyanis, hogy A „trombitás“ ár-' - 'Cl A „műteremben“: — Itt ebben a teremben kapják a díszek ezűstözés után a kívánt színt és mintát. — világosít fel Kopčansky elvtársnő. Az ezüstösnek szánt díszek kivételével, az összesét piros, kék, zöld festékkel telt vödrökbe mártják. Ez az alapszín. Azokra a díszekre, melyeket tervezőjük nem egyszínűnek képzelt, a különféle mintákat, rajzokat már szabadkézzel festik. így alakulnak aztán ki végleg a hóemberek, gombák, halak, stb. Erdeg Erzsi éppen egy hóembert fejezett be. Egy kicsit felegyenesedik munkájából. Megkérdezem hát. eiégedett-e munkájával? Igen, nagyon szeretem. — Milyen pályára készültél eredetileg? — Kertészeti szakiskolára szerettem volna kerülni, de az nem sikerült. Most az ökonómiai szakiskola esti tagozatát látogatom. — Itt maradsz a gyárban majd az iskola befejezése u- tán is? — Feltétlenül, csak más beosztást szeretnék majd kapni. A beszélgetés alatt, megint jóval lemaradtam vezetőm mögött. Kopčansky elvtársnő már a műszaki ellenőrzés ajtajánál vár rám. Utána sietek. Kézzel festik a karácsonyfa-díszeket. A festés után. a díszekre még egy felfüggesztő alkalmatosságot erősítenek, majd műszak: ellenőrzés következik. A nagyon kis számú selejtet félre teszik, a többi csomagolők- ba kerül. Itt szalmába és selyempapírba göngyölik, majd dobozokba csomagolják. A kész dobozokat a raktárba viszik, a- hol ezek az elszállításukat vár— Befejeztük körsétánkat — mondja Kopčánsky elvtársnö, amikor a gyárudvarra lépve elhagyjuk a „karácsonyfadísz- készítő angyalok“ épületét. Elköszönök kísérőmtől, és a kérdezem még a visszafelé Jövő raktárost, hogy hová indult az imént, az a szállítmány? — Franciaországba — feleli kurtán. Lassan eltűnik szemem elöl az autó. Én is indulok... és kellemes karácsonyi ünnepeket! P. M. ják. Nézem a címeket: USA, gyárkapu felé fordulok, hogy VENEZUELA, BELGIUM, stb., elinduljak. Épp egy teherautó és természetesen a belföldi vá- indul az állomásra egy rako- rosok, faivak. mány karácsonyfadísszel. Meg— A festődéhez értünk — jelenti kísérőm. A 20. évforduló tiszteletére Hazánk felszabadításának 20. évfordulója tiszteletére a CSISZ tagok országszerte kötelezettségeket vállalnak, hogy méltó módon köszöntsék a nevezetes ünnepet AZ ABAFALVAI EFSZ-ben működő CSISZ szervezet felhívást intézett a mezőgazdaságban dolgozó fiatalokhoz. Bejelentették, hogy teljesítették a Szlovák Nemzeti Felkelés tiszteletére vállalt kötelezettségeket és túllépik a termelési terveket. Felhívásukkal arra akarják ösztönözni a mezőgazdaságban dolgozó fiatalokat, hogy a kollektívák részt vegyenek a „Felszabadulásunk 20. évfordulójának kollektívája“ címért folytatott versenyben. A MÉHI EFSZ-ben dolgozó fiatalok értékes vállalásokkal feleltek a felhívásra. Tavasszal gondosan és Időben ültetik át a palántákat, kitisztítják a melegágyakat, 40 köbméter kom- posztot készítenek. Az agrotechnikai határidő betartásával 100 ezer koronával emelik a zöldségfélékből befolyó jövedelmet. A ZEHER.7EI VÖRÖS CSILLAG SZÖVETKEZET is elfogadta a felhívást. Vállalták, hogy 170 hektár területen elvégzik a mélyszántást, 10 hektár területen gondozzák a gyümölcsfákat, 40 hektár területen trágyázzák a réteket, 5 hektár területről behordják a kukoricát 50 hektár területen elvetik a kukoricát, 15 hektáron a burgonyát. A hektárhozamot 5 mázsával akarják emelni. A CSISZ BELYEI szervezetében is élénk visszhangra talált a felhívás. 80 ezer koronával lépik át a zöldségtermesztésben a tervet, 12 hektár területen rekultiválják a legelőt. A vállalásoknál a termelési feladatok gondos elvégzésén kívül nem feledkeznek meg a fiatalok szakképzettségének emeléséről sem. Beszélgetéseket rendeznek a mezőgazdasági munka jelentőségéről, a fiatalok tanfolyamokba vonják be, terjesztik a szaklapokat és szakkönyveket, brigádmunkát szerveznek, kulturális műsorokat állítanak össze és a fiatalokat a mezőgazdaságba toborozzák. Az abafalvai fiatalok felhívására egyre több szervezetben kiszélesedik a „Felszabadulásunk 20. évfordulójának kollektívája“ címért indított mozgalom. Láthatatlan birodalom Az újszülöttnek a világot csak a körötte lévő, szemmel látható és tapintható tárgyak szmélyek és élőlények jelentik. Nem ismeri az elvont fogalmakat, sőt még azt sem sejti, hogy számos, szemmel nem látható lény is ehhez a világhoz tartozik. Pedig ez a láthatatlan világ létezik, lépten-nyo- mon kapcsolatban, érintkezésben vagyunk vele, befolyásolja életünket. A világon örök idők óta betegségek, járványok pusztítanak. Mi okozza ezt? A láthatatlan lények, a mikrovilág, vírusok, mikróbák, baktériumok, bocilusok. Bár nincs pontos statisztikánk erről,még is bizonyos, hogy évről-évre nagyszámú hasznos állat pusztul el a mikroorganizmusok okozta betegségekben. A népgazdasági kár felbecsülhetetlen. 1949-ben hazánkban mintegy 150 000 sertés pusztult el bénulásban. Három év múlva 140 ezer. Ezek a legkritikusabb példák, ám a betegségek más é- vekben is nagy áldozatokat követeltek. A baromfivész évente mintegy 100 000 apróiószágot öl meg. Mekkora érték, mennyi hús, tej, tojás vész kárba! A tudomány azonban szembe szegül az alattomos ellenséggel. Hazánkban — hála az állami gondoskodásnak — eredményes küzdelem folyik a házi állatok megbetegedései ellen. A küzdelem egyik fellegvára, a nyitrai Bioveta az idén ünnepli megalapításának tízéves évfordulóját. Tíz évvel ezelőtt néhány fiatal tudományos dolgozó arra a nemes feladatra vállalkozott, — hogy megszabadítják az állatvilágot az alattomos betegségektől. Azelőtt Csefiországban Iva- novcén és Terezínben állt egy - egy üzem, amely a háziállatok védelmét szolgáló szérumokat, és egyébb készítményeket állította elő. Az egyre gyarapodó állattenyésztés mellett ez a két üzem kevésnek bizonyult. Különösen Szlovákia déli részein nagy számban pusztított a sertésbénulás, az orbánc és a ba- romfivész. Ezért esett a választás Nyitrára. A Bioveta tízéves fennállásának eredménye: a háziállatok tömeges mgbetegedé- sei hazánkban megszűnő félben vannak. A Bioveta gyógyszerei — országszerte ismertek. A Hepa- vit, B—12, Filer, Depofil és a különféle vakcinák, legújabban a Gammavit sok tiszteletet és megbecsülést szereztek a mezőgazdasági tömegek körében. Kevesen tudják azonban, hogy egy ilyen „csodaszer" születése végtelenül hosszú i- deig tart. Rengeteg lemondást, álmatlan éjszakát, szorgalmat és szaktudást követel. A nyitrai Bioveta szakemberei nagyszerű emberek. Alojz Zuffa doktor, a kutató osztály vezetője vagy Adolf Zámeéník doktor, az élő vakcinák előállításának a vezetője, szívesen vállalják a lemondást. Azt sem bánják, ha bogaras embernek tartják őket. Igyekezetük ellenértéke a sok-sok megmentett állat, az összeszámlálha- tatlan. érték, a társadalom megbecsülése. Nézzük csak, milyen bonyolult úton születik egy egyszerű vakcina. A tojásokat — tévedés ne essék, közönséges tyúktojásokat — egy közönséges keltetőbe rakják. Amikor kifejlődik bennük a magzat, beoltják őket a baromfivész vírusaival. A magzatfolyadékban a legyengített vírusok elszaporodnak. Ezt még glukózával, ló szérummal, p enicilinnel keveKészül a „csodaszer" rik, és kész a baromfivész ellenszere. Persze a gyakorlatban ez nem egészen ilyen egyszerű. Az éló vakcinák hatása úgyszólván csodálatos. A világ leg- előrehaladottabb kutatói is a- zon a véleményen vannak, hogy az élő vakcinák használata a legalkalmasabb az állatok megbetegedései elleni küzdelemben. A Biovetában az élő vakcinákat nagy mennyiségben úgyszólván szalagon készítik. Egy idő óta azonban nemcsak a betegségek elleni védö- szerek felkutatása és előállítása foglalkoztatja a nyitrai biovetásokat. Mostanában azon fáradoznak, hogy valamilyen úton-módon megelőzzék a betegségeket. Ügy vélik, ha valamiképpen sikerülne megerősíteni az állatok szervezetét, ellenállóbbak lennének a betegségekkel szemben. Sikeres kísérleteket folytatnak a biosti- mulátorok előállítása terén. Néhány biostimulátort már régebben forgalomba hoztak. Hogy mik azok a biostimu- látorok? A nevük is elárulja: élet szabályozók. A biostimulá- torok alapjában véve nem betegség elleni védőszerek. Jó hatásuk onnan ered. hogy fokozzák az étvágyat, elősegítik a táplálék feldolgozását, az a- nyagcserét. Ennek révén fokozzák az állatok erőnlétét. A biostimulátorok alkalmazása forradalmasíthatja az állattenyésztést Főleg a fiatal állatok számára nagy jelentőségű. Az újszülött állatokat u- gyanis gyenge szervezeti felépítésük miatt könnyen hatalmukba kerítik a betegségek. Tavalyelőtt kb. 100 000 borjú pusztult el hazánkban. A malacoknál az elhullás még jóval nagyobb. Egy idő óta a Gammavit biostimulátor előállításával foglalkozik Július Dubay a feleségével. Kutatásaik időközben már célt értek. Persze nem volt könnyű feladat a gammaglobu- linból, antibiotikumok és vitaminokból egy olyan vegyüle- tet összeállítani, amely minden utóhatás nélkül beválik. Sikerült. A borjakat a világ- rajöttük után rögtön gamma- vittel kezelték, s a kísérleti a- lanyok közül egy sem esett betegség áldozatául. A felsoroltak csupán epizódok abból a hasznos küzdelemből, amelyet a nyitrai Bioveta dolgozói a láthatatlan ellenséggel folytatnak. A Bioveta azonban nemcsak kutatóintézet, hanem gyár is, egyszerű, szakképzett és képzettség nélküli dolgozókkal. Az elismerés nekik is kijár. Aki tíz évvel ezelőtt azt gondolta, hogy a 73 millió korona beruházás, amellyel a nyitrai üzem épült, egy kissé túlméretezett, most helyesbítheti véleményét. A Bioveta ennél sokkal nagyobb értéket mentett meg társadalmunknak. Palágyi Lajos
