Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-12-15 / 50. szám

A SÁR ÉS ÉN:

Lenke — mint falu. Üj házak fogadnak, s a traktoroktól meggyért utcán a rettenetes sár A házak a szelíd dombok tövében bújnak meg. Csak a torony szalad a dombtetőre és az átellenső dombocskára a nemrég épült szövetkezeti istállók. Feleselnek egymással — mosolyogtam a gondolaton. S mint később kiderült, az istállókba nemigen szívesen járnak a lenkeiek. A templom felől nem érdeklődtem.

Az autóbusz-nyomban egyensúlyozok a szövetkezet irodája felé. Bizalmatlan képpel indul felém a hídról egy kutya. Fél szemmel feléje sandítok, és pontosan a nyom mellé lépek. — A cigarettapapírral talpalt fekete cipőm most már nem is tudom milyen színű.

AZ IRODÁBAN:

— Jó napot — köszönök egy jól megtermett földinek. — A szövetkezet irodája merre van?

— Menjen csak be, aztán jobbra.

Bemegyek. Alacsony, vékony, kúnképű ember áll föl az asztaltól. A szövetkezet elnöke, Fűkő Lajos. Egy kis idő múlva a kint látott ember is bejön, és kiderül róla, hogy ő meg a

Járdánházy Elemér zootechni- kus

zootechnikus. így aztán hármasban ismerkedek a 473 hektáros szövetkezettel.

A munkaegység értéke 18 korona. Tizet előlegként fizetnek.

— És a többit kifizetik?

— Tavaly kifizettük - mondja az elnök. - Idén már nehezebb lesz. Takarmányt kellett vennünk.

— Szemest — szúrja közbe a zootechnikus.

— Specializált szövetkezet vagyunk, tojás-, tej- és marha-hús termelésre. S a szárazságot főleg a szemestakarmányokkal sínylettük meg.

FIATALOK:

Háromszáz lelket számlál a falu. Idősebbet is alig látni benne, hát még fiatalt.

A CSISZ elnökről kérdezem az elnököt.

— Azt hiszem, Koncz Anna — tétovázik a hangja. — Falusi szervezet, nem a szövetkezet mellett működő — teszi még hozzá magyarázatként. A fiatalok mind kijárnak dolgozni a faluból. Az utánpótlás? Most öten tanulnak a gépállomáson. Hazajövet traktorra kerülnek.

Hallgat egy sort, aztán újra kezdi.

Kellene ide mérnök, mérnökszakember is — hisz specializált nagytermelésről van sző — de honnan? A fiatalokat már a szüleik is csak a gépállomásra adják, hamar pénzt hoznak a házhoz, talán ezért is. Szakemberek? A járás közreműködésével a könyvelőnket is elviszik Hubóra.

AZ ISTÁLLÓK:

A zootechnikussal megyek.

Kérdezgetem. Inkább csak félszavakkal válaszol. Annyit azonban megtudok még felőle, hogy hét évig elnök is volt az első, jóval nehezebb időszakban. Most pedig még a helyi pártszervezet elnöke is. Nem szeret fölöslegesen beszélni.

Próbálom kihúzni belőle: hogyan is halad a szövetkezet.

— Ahányan, annyi felé — ilyesmi a válasza. — De nemcsak belső bajok ezek, az csak ráadás. Nézze! Az istálló modern, a tej üvegcsövön juthatna egyenesen a tejházba, ha itt nem hagyta volna félkészen a szerelővállalat. Aztán itt a vízkérdés. Évek óta provizórikus megoldást használunk, hogy itatni tudjunk. Befejezni? Fütyülnek ránk. Persze minden ki van fizetve.

Kifelé megyünk az istállóból

— Mi az, a takarmány-előkészítőben tartják az aljazót is?

— Ez nem aljaző. Ezt etetjük.

— Meimyi a napi fejési átlag?

— Négy és fél.

Elhiszem.

TIZENKÉT VENTILLÁTOR:

A tojáseladás terve 130 ezerről beszél. A valóságban 210 ezret adnak el. Nem boszorkányság! Hirtelen töltötték fel a hatezres tojatót, hogy 65-ös évet már teljes gőzzel kezdhessék a szakosításnak megfelelően.

— Látszatra rendben is len- minden, — mondja kísérőm

— de ide is kellett volna még egy utóneveidét építeni, hogy a tyúkállományunk állandóan friss erős, egészséges, tojóképes legyen.

A tojató körül tyúkok keresgélnek a sárban.

A zootechnikus megáll, rágyújt.

— Ez se helyes — int fejével a tyúkok felé, — mert így a modem tojató ellenére is csak házi, „maszekmód“ tartjuk az állatokat.

— Hát igen. Ilyen hidegben már bent a helyük — próbálok bölcs lenni. '

— Bent. — bólint rá a zootechnikus. — Csakhogy a tizenkét ventillátorból egyetlen

Fűkő Lajos elnök

egy működik. És amíg megjavítják, nem lehetnek az állatok sem levegő nélkül. Kinyitjuk az ajtókat. Kényszerből.

Bemegyünk. Persze csak a takarmány-előkészítőbe, mert magából a tojatóból, ahol a tyúkok vannak, szinte visszalök a fojtott, bűzös levegő.

így aztán kint várjuk meg a gondozót, aki éppen az „ebédet“ osztja ki bent. Visszafelé jövet a tojásokat szedi össze. A neve Szívós Eszter, a társáé is legyen itt, Szívós Anna.

Ök dolgoznak itt. A munkaegységük 1,60.

TRÉFÁS ASSZONYOK:

Pajtában szárad a dohány. Szép barna. Asszonyok dolgoznak vele, a hideg elől meleg ködmönökbe, cipőkbe bújva.

— Nem fáznak-e? kérdezem.

— Simogatás közben? — válaszolta egyikük, és hatalmasat nevetnek hozzá.

— De bizonyára jól megfizetik.

— Meg! Azt meg — mondják hárman is, aztán — Pista bácsi, Sivák Pista bácsi, maga a dohányos, mondja meg maga, de most ne hazudjék! — kiabálják évődve.

Pista bácsi komolyan válaszol:

— 16 kg besímítása egy munkaegység.

— No — néznek rám, és ebben a „no“-ban olyasvalami van, hogy most a saját füleddel hallhattad.

— Ne féljen, egyhamar nem gazdagszunk meg — teszi még hozzá egyikük.

LACI BÁCSI:

Fükő Lászlónak mondják így — Laci bácsi. 58 évesen ü! a DT—54-es nyergében. Szánt. Utolsó kerülők, már aztán vége. Az eke. a traktor nyugalomba vonulnak. Laci bácsi nem. Ő njindenes, a falu ezermestere.

Közeledik felénk a traktor. A zootechnikust hallom a hátam mögött — ha ilyen emberek lennének a szövetkezetben... — aztán elhallgat.

Ki ért a traktorhoz? Lánctalpain és az ekén is hatalmas sárbocskorok.

Soványarcú ember ugrik le a földre. Arcán hetes szakáll.

Készen lennénk már régen, de a fenébe, a múltkor eltört a bordám. Tíz napra kiírtak betegállományba. A hetediken már szántottam éjjel-nappal. Ki bírja ki ilyenkor otthon?

Végszóra ér hozzánk az elnök. László bácsi fogadja is.

— Jó lenne itt minden — csak az elnökünk rossz.

Mindnyájan ránézünk.

— Egy csepp forralt bort se hozna, pedig már hideg az éjszaka.

Nevetünk. Az elnök kissé erőltetetten.

HAZAFELÉ:

Hármasban ballagunk le a dombról. Hallgatunk. A faluban egy szembejövő fiatalasszonyra szól az elnök:

— Hova, hova költöző madár?

Kitalálom: a könyvelőnő.

Kérdezem is mindjárt:

— Ott jobb lesz?

— Jobb. Nyolcszázat kapok a járástól, plusz a szövetkezettől, és kapálni sem kell, mint itt

— Nono, nem volt az azért olyan tragikus — mondja a zootechnikus.

Aztán elválunk.

Az elnök kísér még egy darabon. Közben talán vigasztalásként (tönkrement cipőimért) arról beszél, hogy majd csak elkészül a falu között is az út. Hisz a falu előtt és túl is rajta már megcsinálták.

Szeretném azt mondani nekik, hogy nem baj, a cipőről le lehet mosni a sarat, és hogy nekik sokkal nehezebb, még gumicsizmásán is, a sárban.

A gépjavító műhely előtt fogunk kezet.

_____Tóth Elemér

Fűkő László bácsi az 58 éves DÉTÉS

Mit csinálnak télen?

A tél már itt van s a szövetkezetekben és az állami gazdaságokban most megkezdődik a mezőgazdasági munkák holtidénye. Gond ez, olyan értelemben, hogy a télen három hónapra lesz-e vajon elegendő megfelelő, hasznos munka.

Őszintén szólva, olyan munka, amelyért a szövetkezet vezetősége vagy az állami gazdaság szívesen fizetne, hogy a dolgozók keresete megüsse az évi átlagot. Hát ilyen munka nem sok akad.

Mit csináljanak hát?

Svitava vidékén már tavaly is jó tapasztalatokat szereztek e téren, főleg a trstenicei szövetkezetben. Az EFSz vezetősége megegyezett a Litomyšli-i „Vertex“ üzem vezetőségével, hogy a szövetkezetesek — s köztük fiatalok is — télen brigádra mennek. (Nyáron az üvegszál— és a laminát-készí- tők segítenek a szövetkezetnek aratni, majd később burgonyát szedni.) Ilyen alkalom nyílott december elejétől körülbelül harminc szövetkezeti tag számára. Hat fiatal növénytermesztési dolgozó talált átmeneti munkát a krkonošei nyaralókban meg a kórházakban. A többi szövetkezetesnek elegendő munkája lesz az EFSz-ben. Válogatni, osztályozni kell még a burgonyát, amelyből jó termés volt. A 86 hektárról 212 mázsa burgonyát takarítottak be hektáronként. Aztán van még egy kis csépelni való is, s a lent is meg kell töretni.

A jó gazda már most gondol a tavaszra, az utakra. Ezért hozzáláttak a mezei és kocsiutak karbantartásához.

Hasonlóan dolgoznak a žacléŕi ifjúsági gazdaságban is. A védnök-üzemekbe, így például a Juta, Texlen és más üzemekbe, amelyekkel a gazdaság vezetősége szerződést kötött, körülbelül három hónapra 40-50 fiatal megy dolgozni. Egyesek a poŕíčskei villanytelepen segítenek szenet kirakni, mások meg a žacléŕi bányászokkal együtt a Jan Šverma bányában szenet fejtenek majd. Néhány dolgozó a trutnovi Priemstav vállalat kereteiben a bányaobjektumok kiépítésében tevékenykedik.

Az ifjúsági gazdaságban télen is lesz azonban munka. E- gyes traktorosok a bernarticei javítóközpontba mennek dolgozni, hogy tavaszra minden gép időre kész legyen. A gazdaság dolgozóinak ezenkívül lehetőségük lesz, hogy szakképzettségüket a javító vagy hegesztő tanfolyamokon növelhessék. A többi dolgozó munkája mellett szakelőadásokon vehet részt. (Ä)

■B—aiM —m ........... uraa

1.

HÉTFŐ: Fél hatkor kelek. Hétre járok munkába. Autóbusszal és minden reggel az autóbuszra, biciklivel. Ez a bemelegítő Püspökiről — Bratislavába. A főiskolai internátust építjük és a hozzávalókat — ebédlőt, tornatermet.

Ács vagyok, ötvenkilencben szabadultam.

Most kilenc órát dolgozunk. Ebben a vas és beton világban az ács csak arra kell. hogy „ágyat“ készítsen a betonnak. Salu- zunk — tizenegyen a partiban. A legfontosabb követelmény a pontosság. Estére elfáradok még így, huszonkét évesen is.

BOY HÉT AZ ÉUTEMBQl

romkodott. Persze ebben az álmos időben kinek van kedve... Dehát ezt nem mondhatom.

tói, hogy lényegében csak aludni járok haza van ez. Lehet.

SZERDA: Tisztán ezerháromszázat keresek. Nem nagy vicc úgy beosztani, hogy elfogyjon. Semmi nélkül kezdtük a házasságot, s most kell a lakásra és a bútorra is megkeresni a pénzt. Prémiumra van kilátás. Ha a’ tervet teljesítjük, jogos. Legutóbb kétszázat kaptam. Üzemi konyhán ebédelek, már amennyire ebédnek lehet néha nevezni, amit kapunk. Ötig azért csak megvagyok vele. Odahaza nemigen járok sehová. Örülök, hogy egy kicsit legalább otthon lehetek. Beszélgetünk; Téma akad bőven — a háztartás, a munkahely és más is. Az Üj Ifjúságot elolvasom. Az egyetlen lap, amelyiket a katonasághoz is járattam magamnak.

4.

CSÜTÖRTÖK: Kisaluztuk az áthidalásokat. A mester^ elégedetten mászkált körülöttünk. Acs vagyok, de csak

2.

KEDD: Hideg van. 3x4,5 méteres betonozott lakásom behozza a kinti világot. Egy éve nősültem, most ide várjuk a családot. Különben a helyiség konyha és hálószoba is egyben. Mindennek é- telszaga van.

Tetőpanelokat raktunk, így aztán télen bent is dolgozhatunk majd. Este fél hétre értem haza. Persze ez a jobbik eset, mert van úgy, hogy néha még a fél nyolc is úton talál. Vacsorázom, kicsit rádiót hallgatok, vagy átmegyünk az öregekhez — aztán gyorsan lefekszem. Érdekes, sohasem jut e- szembe, hogy olvasnom kellene valami regényt — talán a fáradságtól, talán atsaluzok. A tetőmunka, az sokkal szebb lenne, meg tisztább is. A saluzásnál a- zonban csak drótozni kell. Persze nem akárhogyan, ennyi a vicc benne.

Azért mégsem unalmas, pedig lényegében 14 éves korom óta csinálom. Már nyolcadik éve.

Munka után születésnapot ünnepeltünk. így szokta a parti. Egy-két üveg bor. Én a bort szeretem, nem is szeretem, inkább csak szívesebben iszom ezt. Aztán sietek haza. Nem szeretek elkésni, mert az asszony olyankor mindig kétségbe e- sik. A mi szakmánkban u- gyanis nem ritka a baleset...

6.

5.

Ládi György, ács

PÉNTEK: Esett. Ilyenkor mindig beszorulunk belső munkára. Akad tennivaló bőven. Jól haladunk. Most a tető befejezése a fő cél, hogy aztán télen, bent, zavartalanul dolgozhassunk. Ács szemmel ez azt jelenti, állást készíteni a kőműveseknek. Jól haladunk. Persze előadódik az is, hogy mi előreszaladunk a tervekkel, a gépeket, berendezéseket szállító vállalat pedig csak cammog utánunk. Aztán be kell várnunk őket. Kilenckor van a tízórai. Tizenöt perc. A mester a huszonötödik percnél már káSZOMBAT: A szombat mindig szabad. Ezért dolgozunk napi kilenc órát. Letudjuk. Aztán így, szombatra 3-4-en összeverődünk a partiból fusizni. Mindig. Zabosban voltunk garázstetőjavításon. Kell a pénz, e- gyik fizetéstől a másikig é- lünk. Pedig csak a legszükségesebbeket vásárolom. Könyvet néha a feleségem. Szabadnap. így szombatonként szinte duplán elfáradok, de ma este nem kell felhúzni a vekkert.

VASÁRNAP: Egy nap, amikor addig alszom, ameddig akarok. Ráérek. Már maga az is boldogság, hogy fél hatkor nem csörög az óra. Tízig alszom. Ilyenkor kéne bepótolni mindent. Dehát egy nap annyi elmulasztottra? Elmegyünk moziba, legtöbbször a Slov- naft-ba. Az van a legközelebb hozzánk. Püspökin még az sincs. A jó filmeket szeretem. Színházba nem járok, a kocsmába sem.

Dolgozni szeretek. Más nem is igen érdekel — a munka és a pénz. Ez természetes. De az is lehet, hogy nem az. Csak így szoktam meg és ezt szoktam meg természetesnek.

(Lejegyezte: -tó-)