Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-12-08 / 49. szám

r Tölgyessy György docenst A találkozásunk azzal kezdődött, hogy egy fehér kö­penyt és egy nagy gumipapucsot nyomott a kezembe, és mosolyogva megjegyezte: — Ezt vedd fel, mert még elviszel innét valamit. — Talán ezeket a nehéz ólomtartályokat vagy valame­lyik műszert ? — Nem, de el ne felejtsd, hogy atomkutatásokat vég­zünk. Leülünk a modern kor „Faust konyhájában", és az emlékeket idézgetjük. Komárom, Dunaszerdahely, Bratislava. Városok, ame­lyekhez egy induló fiatalember legkedvesebb emlékei fű­ződnek. Dunaszerdahelyen született, Komáromban érett­ségizett. Mint fiatal diák itt szervezett énekkart, zene­kart, és ha Bratislavából, a főiskoláról haza-hazaruccant Dunaszerdahélyre, hozzánk csatlakozott, fiatal gimna­zistákhoz, és járta velünk a falvakat, hogy dirigálja az együttest és szórakoztassa azokat, akik akkor oly éhesek voltak a zenére, táncra, az igaz szóra. 1953-ban sikeresen befejezte az egyetemet. A zenéhez hű maradt, a Lúčnica tagja lett. Velük járta a világot. Országokat ismert meg, no és ahol csak szerét tehette, meglátogatta azokat az intézményeket, amelyek atom- kutatással foglalkoztak. Egy évvel az iskola befejezése előtt már tanársegéd az egyetemen. 1955-ben elnyerte az adjunktusi címet, és 1958-ban a kémiai tudományok kandidátusa lett, amit Prágában védett meg. 1961-ben habilitációs munkát ad be, 1962-től docens a Szlovák Műegyetem vegyészmérnöki fakultásának rádiókémiai és sugárkémiai tanszékén. Hetven tudományos munkája jelent meg eddig, szlovákul, magyarul, németül, oroszul, franciául, angolul. Köztük nyolc könyvet adott ki, ame­lyeket már fordítanak idegen nyelvekre. 0 maga is is­meri, habár passzívan, a világnyelveket. Szüksége is van erre, hiszen nap mint nap számtalan levél érkezik hoz­zá az öt világrészből. Ezenkívül figyelnie kell a külföldi tudományos lapókat, és ez nyelvismeret nélkül szinte N4&Á& a#, éiet Krónika Pavel a lépcsőn állott, neki­dőlt az ablakkeretnek és ujjú­val az üveget babrálta. — Szevasz — szólítottam meg. Kihúzta magát, abbahagyta a babrálást és savanyúan elmo­solyodott. — Szevasz — dörmögte. — Miért állsz a lépcsőkön? — Nincs kulcsom — intézett el röviden. — Miért ? — Azt mondják, hogy foly­ton elveszítem. — Hányat veszítettél már el? — Egyet. Azaz, hogy egyet kétszer. Dobolni kezdett az ablakon. Figyelmesen ügyelt a ritmusra. — Elvesztettem, és megint megtaláltam. — No látod — derültem fel. — Csakhogy ők közben ki- kserélték a zárat. — Akkor gyere egy kicsit hozzám — mondtam. Bementünk a lakásunkba. Meghívtam a szobámba, egy­mással szemben telepedtünk le. Ránéztem a lábára és azt gon­doltam, hogy kénytelen leszek a parkettet felkefélni. — Nagyon szimpatikus az anyukád — próbáltam hozzá közeledni. — Komolyan? — Mikor jön meg az apukád? Meghúzta a vállát. — Ezen a héten hová ment ? — Nem is tudom. Valamilyen téglagyárba ment ellenőrzésre. — Hiányuk var\? — Mondott valamit, hogy számlát küldtek néhány tízez­resről, mert füvesítették és parkosították az udvart. — No és? — A számlát januárban állí­tották ki. Elgondolkoztunk. — Maga mennyi zsebpénzt adna? — tört ki belőle hirte­len. — Kinek? j MARIE ZIENTAVOWA — Ha lenne fia. — Fogalmam sincs, fis te mennyit kapsz? — Keveset — felelte röviden. — Mások többet kapnak? — Mindenki keveset kap — mondta szomorúan. — De töb­bet, mint én, mégha be se vall­ják — tette hozzá. — Te nem vagy elégedett a szüléiddel? — kérdeztem. — Nehéz dolog — sóhajtotta. — Anyu az idegeimre megy — tört ki belőle hirtelen — és az apám,- ha megjön, leellenőriz mindenemet, aztán levág egy nagy dumát. A gyomrom hábo- rog tőle. — És miért megy az anyád az idegeidre? — kérdeztem. — Tegnap a nyakam miatt — vetette oda. Ránéztem a nyakára. Színek­ben játszott. Középen egy csík és alatta, valamint fölötte kü­lönböző színű árnyalatok. — Megértem — mondtam meggyőződéssel. — Ogy bánik velem, mint az apró gyerekkel. — Mit tehetünk, mosakodni muszáj — mondtam sóhajtva. — De nem minden pillanat­ban! — robbant ki. — Ogyis járok minden csütörtökön úsz­ni, majd elázom a medencében. Maga nem jár? — Nem — rázkódtam meg. — Miért? — Szívesebben fürdőm a kád­ban. De mondd csak, miért megy még az idegeidre az anyád? — Az arcom miatt. — Ott is a mosdás? — Természetesen. Anyám folyton elrendeli, hogy mossam le a bajuszomat. Azt hiszi, hogy azt le lehet mosni. — És mi lenne, ha megbo­rotválkoznál ? — javasoltam bátortalanul. — Azt viszont az apám nem engedi. Elhallgattam. Valóban nehéz az élete egy ilyen gyereknek. — Azt mondja, hogy ö tizen­hét éves korában kezdett bo­rotválkozni. így hát még két évet kell várnom. — Megkérdem a férjemet, hogy ő mikor kezdett borot­válkozni — ígértem neki. Nem nagy örömmel fogadta javaslatomat. Egyszerre nagyon hjegsajnál­tam. — Lehet, hogy a borotvál­kozásodat valahogy megoldom — ígértem. — Meghívom őket vasárnap délután teára és meg­próbálom. Aggódó arca egyszerre feldé- rült. — Kösz — mondta. — fi n majd Vojtát elcsalom moziba. Ogy ötkor, jó lesz? És fogja itt őket hétig, rendben? — Rendben, rendben. De az ahyukád nem lesz ellene, hogy a tanulót ár saddal mégy mozi­■ ba? — Éppen ellenkezőleg. Alig teszi be hozzánk a lábát, anyu rögtön jön a bonbonnal és az iskolái felől faggatja. — Kész pokol — állapítot­tam meg. Felugrott és izzadt kezét nyújtotta. — Megpróbálok felnézni — mondta. — Maga príma asz- szony. Kikísértem az ajtóig, aztán visszatértem a szobába és ki­nyitottam az ablakot. Amikor a férjem hazajött megkérdeztem: — Hány éves voltál, amikor borotválkozni kezdtél? — Fogalmam sincs róla — mondta és gyanakodva nézett rám. — Miért? — Csak úgy — válaszoltam. Az ember, úgy látszik, csak akkor emlékszik vissza az ilyes­mire, ha fia van. Fordította: Sz, J. Torontóban (Kanada) Sha­kespeare Hamletjét új szö­veggel játszották. A szín­padon a londoni Globe Szín­házat látjuk, 1602-t írnak. A színház vezetői éppen ér­tekezletet tartanak. Ham­let címen kéziratot kaptak. A színház igazgatója és e rendezőkön kívül jelen van maga a szerző is. A rende­zők és kritikusok kifejtik a darab előnyeit, magasan értékelik a darab erkölcsi mondanivalóját, de hiányos­nak találják a darabot, mert a sexuális problémákat nem domborítja ki. A főrendező azt ajánlja, hogy Hamlet a siker érde­kében feltétlenül szeressen beié saját anyjába. Shakes­peare semmi esetre sem akarja ezt az oidipuszl kon­fliktust megvalósítani. De amikor látja, hogy nem haj­landók elfogadni a darabot, kénytelen átdolgozni az utolsó felvonást. A szatíra a színpadi szer­zők körében nagy vissz­hangra talált. Saját bőrü­kön tapasztalták, mit jelent az, hogyha meggyőződésük ellenére kell átdolgozni a darabjukat.-0­Mao-Ce-Tung Hosszú fel­vonulás című könyve nyo­mán Abel Gance francia rendező filmet forgat-O­A külföldi Irodalmi lapok részletesen beszámolnak e Párizsban megnyílt Franz Kafka kiállításról, amely a prágai németnyelvű Irőge- neráció kimagasló szemé­lyiségének életét mutatja be. ^O­Budapesten nagy sikerrel mutatták be Az életbe tán­coltatott leány című színes magyar táncfilmet. A film kísérő zenéjét Vujicslcs Ti­hamér szerezte. A Lány meg­személyesítője Orosz Adél, a Fiú szerepében Sipeki Le­vente kitűnő partnernek bizonyult.-0­Budapesten november 19. —20.-án a Magyar írók Szövetsége szovjet, bolgár, csehszlovák, jugoszláv, len­gyel, román műfordítók részvételével kétnapos ta­nácskozást rendezett a mű­fordítás problémáiról.-O­A római Operaházban az idén még nem kezdődtek meg az előadások, mert a művészek és a technikai személyzet is sztrájkba lé­pett. r.WWW.VAVAVAV/.VAV.VAWAVA'AVIAVWVAWAV/.VAVWAV^VAVVAVANV.V.V.V.V.-.W Alkotóverseny, 1964-65 lehetetlen. Amikor az ideje engedi, előadásokat tart. Néhány nap­pal ezelőtt látogatta meg a József Attila ifjúsági klubot, amely a bratislavai magyar főiskolásokat tömöríti. Na­gyon meg volt elégedve a klub tagjaival. Tagja a Tudo­mányos Ismereteket Terjesztő Társaságnak, és ezenkívül egész sor funkciót vállalt, többek között a tudományos folyóiratok szerkesztő bizottságában. Tölgyessy Cyörgy nemcsak tudós, hanem gondos csa- í ládapa is. Amikor este hazamegy az egyetemről, a hat­éves fia és a kétéves lánya fogadja, ö akkor odaül a zongora mellé és Péter fiának eljátssza a Csillagok, csil­lagok című népdalt. A család este nyolckor aludni tér, és ő ezután tanulmányozza a szakirodalmat, úgy tizen­egy órakor regényt vagy verseskönyvet fog a kezébe. Szórakozása? Csaknem egyedül a televízió. Moziba és színházba csak ritkán jár, erre nem jut idő. Szombat délután sétálni megy a családdal, vasárnap, ha vendégek érkeznek, ő főzi nekik a feketét. (Azt vallja, hogy ez a szakmájához tartozik). Felesége? Le tud mindenről mondani csak a férjének él. Neki is köszönheti Tölgyessy György, hogy rövid idő alatt, hiszen a jövö évben lesz 34 éves ilyen szép tudo­mányos eredményeket ért el az atomenergia békés fel­használása és az új nemzedék nevelése terén. Amikor elválunk, búcsúzóul még elmond néhány vic­cet, amit néhány nappal ezelőtt Magyarországon hallott Siet a külföldi lapokat árusító üzletbe, hogy megtudja, mi újság a világ tudományos életében. Az év minden napin újabb meglepetéseket rejteget a tudós számára. 0 is hozzájárul ahhoz, hogy szaporodjanak a meglepetések x A modern idők „Faust konyhájában“ lépésről lépésre j ) tárja fel a titkokat. j j Feljegyezte: Csikmák Imr* __j 1965-ben népünk nagy ünnepre készül. Húsz éve lesz, hogy hazánkat felszabadította a szovjet hadsereg. Hazánk húszéves gazdasági fejlődésének értékelésénél, vi­tathatatlan sikereink megünneplésénél nem hiányozhat a dal, a zene, a költészet, a népművészeti és kulturális alkotások egyetemes gazdagsága. E felvirágzást a húsz év előtti esemé­nyek tették lehetővé. Ez alatt a húsz esztendő alatt a népművészeti alkotás na­gyot fejlődött, s mind tartalom, mind pedig a forma szem­pontjából bonyolult fejlődésen ment át. E tevékenység to­vábbi fejlesztése és elmélyítése érdekében a CSISZ KB, a Központi Szakszervezeti Tanács s az Iskola és Kulturális­ügyi Minisztérium 1964-65 évre meghirdeti AZ IFJÜSÄG ÉS A DOLGOZOK ALKOTÖVERSENYÉT. A Szlovák Nemzeti Felkelés 21. és hazánk felszabadulása 20. évfordulójának ünnepségei, a IX. Világifjúsági és Diákta­lálkozó előkészületei s a III. Országos Spartakiád alkalmat adnak arra, hogy az együtte­sek, körök és egyének megmu­tathassák munkájuk eredmé­nyeit. \ Legyen ez az alkotóverseny az együttesek és körök tevé­kenységének kifejezője. a Szovjetunióhoz, a néphez s a világ ifjúságához való testvéri viszony megnyilvánulása, hang­zik a CSISZ KB, a Központi Szakszervezeti Tanács s az Iskola és Kulturálisügyi Mi­nisztérium közös felhívása. AZ IFJÜSÄG ÉS A DOLGOZOK 1061—65. ÉVI ALKOTÖVERSE- NV''TK ALAPELVEI A) A VERSENY CÉLJA i. A művészet vállaljon na­gyobb részt az ember kommu­nista nevelésében, az ifjúság aktívabban vegyen részt a szo­cialista társadalom építésben. 2. A verseny segítse el» az aktív kulturális és művészeti alkotások további fejlődését, főleg a munkás és paraszt­fiatalok körében. Járuljon hoz­zá, hogy az üzemekben, a ta- noncközpontokban és az isko­lákban űj alkotóverseny-kol­lektívák alakuijanak. 3. A művészeti tevékenység keretében növelje a verseny az eszmei és művészi színvonalat, s járuljon hozzá a hivatásos művészek és a műkedvelő kol­lektívák alkotó együttműködé­sének kibővítéséhez. B) A VERSENY VEZETŐSÉGE Az 1964-65-ös alkotóversenyt a CSISZ KB, a Központi Szak- szervezeti Tanács s az Iskola és Kulturálisügyi Minisztérium hirdeti meg. Szlovákiában e versenyt a CSISZ SZ1KB, a Szlovák Szakszervezeti Tanács s a Szlovák Nemzeti Tanács kultúr- és Iskolaügyi osztálya hirdeti meg. A kerületben, já­rásokban s az egyes helyisé­gekben pedig a CSISZ, s a szak- szervezeti és nemzeti bizottsá­gok hatáskörébe esik e feladat. Az egyes akciók megszervezé­séből más szervek, intézmé­nyek is kivehetik a részüket. A verseny politikai, szakmai, szervezési és anyagi biztosítá­sáért — minden fokon — a versenyt meghirdetők a fe­lelősek. A verseny operatív irányítására és biztosítására közös alkotőverseny-bizottsá- got neveznek ki. Ez aktíva rendszeres munkájáért és irá­nyításáért a felelősség a kö­vetkező szervekre hárul: — az üzemekben az üzemi tanács s a CSISZ egészüzemi bizottságára, — a falvakon a falusi CSISZ szervezetekre és a fielyi nem­zeti bizottságokra, — az iskolákban a CSISZ és a pionírszervezetre s az iskola vezetőségére, — a városokban, körzetek­ben és központokban a járási alkotóverseny-bizottság hatá­rozata alapján az üzemi klu­bok, a CSISZ bizottságok, a helyi nemzeti bizottságok és a kultúrotthonokra. — a járásokban, kerületek­ben, szlovákiai és országos méretben a CSISZ, a szakszer­vezeti és nemzeti bizottságok, továbbá a Szlovák ' Nemzeti Tanács, valamint az Iskola és Kulturálisügyi Minisztérium felelősek a verseny lebonyolí­tásáért. A verseny-bizottságok fela­data a versenyt, mint eseményt megszervezni, biztosítani s szak- és módszertani támoga­tást, törődni a témaválasztás helyes eszmei Irányításával. A versenyt meghirdető szervek egyidejűleg az alkotóverseny­bizottság kijelölésével a gyer­mekverseny-részhez is bizott­ságot neveznek ki. A magasabbfokú bizottság­nak támogatnia kell — még­pedig rendszeresen s konkré­ten — az alacsonyabbfokú bi­zottságokat. E bizottságok a felsőbbfokú bizottságoknak megküldik az alkotóversenyre kidolgozott munka- és szerve­zési tervüket. Az aikotőverseny-bizottság- nak számolnia kell azzal, hogy munkájában a műkedvelő és hivatásos színészek' soraiból kikerülő önkéntes szervezők közvetlenül is részt vegyenek. A bizottságok munkájának tá­mogatására nagyobb mértékben fel kell használni a tanácsadó testületeket is. Ama szakok számára, amelyeknek nincs ilyen tanácsadó testületé, a járási és felsőbb bizottságok külön munkacsoportokat jelöl- nek ki. (Folytatjuk) / i

Next

/
Thumbnails
Contents