Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-12-08 / 49. szám

A gyár udvara vörös. A Szlovák Nemzeti Felkelés nevét viselo Žiari üzem kát végez. Az egyik kohász, a CSISZ szervezete a szocialista munka versenyben, az új másik mérnök. Egymás nélkül Í munkában elért eredményekért elnyerte a Szlovákiai nem lehetnek meg. Kommunista Párt Központi Bizottságának Vörös zász- A gyárnak híre van az ország Iáját A zászlót az elmúlt héten Dániel Futei, a CSISZ határain kívül és belül. Tech- .... .. .. nikel fejlettsegével, a minoseg­SZKB elnöke adta at. gel, a dolgozók lelkesedésével Állok és nézem a gyárat hogy ott a gyárban mindenki bátran versenyezhet a világ Idős, komor gyárnak mutatko- egyforma. Csak különböző mun- bármely alumínium gyárával Biztos vagyak benne, hogy megállnák a sarat. Ezt nagyban a tudásnak is köszönhetik.' A dolgozók minden harmadikja tanul. A tanulók gyárának is lehetne nevezni. Körökön, elő- , adásokon s az iskolán keresz­tül fokozzák tudásukat, emelik szakmai képzettségüket. Brod­sky Iván ificsapatában vala­mennyi fiú két szakmával ren­delkezik. Először a lakatos^ mesterséget tanulják meg, és ebben az évben a hegesztői vizsgát is letették Gazdag tör­ténete van az Ifjúsági Szerve­zetnek. Pár éve szinte ütemet diktál Szlovákia egész ifjúsá­gi mozgalmának. A fiatalok kezdeményezésének, alkotó te­zik. Pedig még fiatal, alig 11 éves. Falai, a gyár udvara vö­rös. Nem a festéktől, de a „vö­rös szén“, a bauxit porától. I vékenységének szabad tere van az üzemben Valamennyien tá­mogatják őket, és így gazdák- nak is érzik magukat. Újítók ■ ellenőrök, kultúrosok, sporto­sok, egyszóval mindenesek ők a gyárban. A fiatal újítók 54 javaslatot nyújtottak be ebben az évben, melynek értéke meg­haladja a 1,200.000 koronát. A 18 ifjúsági kollektíva szintén kiváló munkát végez. „Szeretünk, nagyon szere­tünk szórakozni“ — mondják a fiúk a lányok a férfiak és az asszonyok egyaránt. Van is hol. Gyönyörű kultúrpalota dí­szeleg a fiatal város közepén itt tanulnak németül, spanyo­lul, itt tanulnak főzni és varr­ni, itt táncolnak, énekelnek szórakoznak valamennyien. Es­teledett, mire elhagytuk a gyár­telepet. Hrubina elvtárs, régi ismerősöm, az első építőmun­kások egyik tagja búcsúzta­tott. Láttad? — dicsekedett a nagy gyárban, mennyit válto­zott a technika és a dolgozók tudása? Hát igen. Változott. A hagyományok azonban marad­tak. A Žiari SZNF nevét viselő alumíniumgyárban a becsüle­tes, odaadó munkának van ha­gyománya. Szig, Ferenc Ahogy járok-kelek a gyárban, eszembe jut egyesek .kifakadá- sa. „Minek kellett ezt építe­ni?“ Tudják-e azok, akik így teszik fel a kérdést, milyen volt akkor a helyzet? S vajon tudják-e, hogy a gyár építésé­ben mennyi szeretet, odaadás, hány műszakban eltelt, álom nélküli éjszaka van? Kötve hi­szem, hogy tudnák. Ezért be­szélnek így. 1951-ben született meg a dön­tés. hogy Garamszentkereszten gyár — alumíniumgyár épül. A hozzáva ő nyersanyagot a szomszédos Magyarország adja majd. Tapasztalat nélkül, anyag és emberhiány mellett nem volt könnyű nekifogni az épí­tésnek. De szükség volt rá Sürgetett az idő, a termelés a szocializmus további építése Erősen ködös idők járták a vi­déket, mikor megkezdődött az építkezés. November végé fe­lé megjelent a szokásos már­tom hó. Lucsokban, sárban nem volt hiány. Hiszen így van ez valamennyi építkezésen. A kotrógépek a földgyalu, az emberek azonban már a gyár alapjait készítették. Az építők csapatja vegyes társaság volt. Komáromból, Rimaszombatból, Bratislavábój. Pilzenből, az or­szág minden sarkából verődtek össze. .Nem volt szakma sze­rinti válogatás. Mindenki oda ment, ahová szükségét látta A jók között voltak olyanok is, akik kevés munkával sok pénzt akartak keresni. De mindemel­lett öregek, fiatalok egyaránt vállvetve dolgoztak. Fiatalok? Gyerekek voltak azok tulajdon­képpen. Tanoncok. akiket ha­marjában összetoboroztak, hogy menjen a munka. Mikor megér­keztünk — meséli Juhász Ti­bor — tacskóknak, gyerekek­nek neveztek bennünket. Mit tudnak ezek — tartották egye­sek. Szétfutnak, ha megjön az első igazi hófúvás. Senki sem ment el. Pedig valóban nem volt rózsás a helyzet. Volt ott minden. A legtöbb a nehézsé­gekből. Sár, hideg, hófúvás, né­hanapján verekedés 'is. De alapjában véve egyhangúan telt az élet. Hol reggel, hol este mentek munkába. Olyan hetek Is voltak, mikor le se feküd­tek. Egyik műszakból a másik­ba. fgy teltek-múltak a napok a hónapok, az évek. Hogy ne­hezen? Vigye az ördög a ne­hézséget! A többségnek az volt a fontos. hogy kitartsanak, hogy időben elkészüljön a gyár ez a gyár, mely akkor Szlová­kia büszkesége volt. 1953-ra el is készült. Az első alumínium-kocka a próbaol­vasztás eredménye augusztus 29-én került ki a kohókból Csak 11 év telt el azóta. És mégis, ahogy fejlődött a gyár így fejlődtek, alakultak át az emberek. A dolgozók többsé­gét kezdetben az épületmun­kások alkották Az épületmun­kásból kohász, öntőmunkás, la­katos, mester lett. Mindenki tanult. Tanulta az új szakmát az új beosztást. Egy műszak a gyárban, egy a könyv, a lo­garléc fölött. Akik becsülete­sen kibírták a „két műszakot“ ma a gyár vezetői. Irányítják a termelést szervezik a mun­kát. s tovább fejlesztik a gyá­rat. Egységesek a dolgozók so­rai. A munkások hallgatnak a soraikból kinőtt mesterekre, mérnökökre. Az az érzésem Problémáinkat közösen oldjuk meg A fiatalok Szlovákiában már többször megmutatták, hogy a mezőgazdasághoz milyen szo­ros kapcsok fűzik őket. He­lyettük a tettek beszélnek. A CSISZ szervek határozata alapján fogtak hozzá a fiatalok a Vág és a Duna között az első szövetkezetek létesítésé­hez. Az ifjúságfalvai brigádok példája nyomán kezdték meg a Nyitra-Zsitva szakaszon — és másutt is — a folyók sza­bályozását. Büszkén elmond­hatjuk, hogy a tanulóifjúság e nyáron 5132 brigádórát dolgo­zott le. Ma már Szlovákiában nincs is olyan hely, ahol a fia­talok ne segítettek volna a ta­lajjavítási munkálatokban. A növény és állattenyésztés­ben is sok értékes tapasztalat­ra tettek szert a fiatalok. Főleg azokon a helyeken, ahol nem féltek igényes feladatokkal megbízni a fiatalokat, mint például Ipolyszakolcán, Nád. szegen, Dióspatonyban, Kistár- kányban, Perinben. KÖVESSÜK GALÁNTA PÉLDÁJÁT Elmondhatjuk, hogy sem a CSISZ sem pedig a szövetkezet vezetősége nem nagyon vette tekintetbe a falusi ifjúság sajá­tos körülményeit. Most a sze­mélyi kultusz maradványainak felszámolása időszakában ezen a téren is megváltozik a hely­zet. Tudjuk, hogy a mezőgazda­ságban dolgozó fiatalok érvé­nyesíteni szeretnék képessé­geiket. .És ezt számukra fel­tétlenül mindenütt lehetővé kell tenni. Több példára mutathathatok rá. A galántai járás CSISZ járási vezetőségében igen szo­ros az együttműködés. Miben keressük Galánta pél. dáját? Elsősorban abban, hogy a fiatal mezőgazdasági dolgo­zókkal együtt dolgozzunk. Az év elején megszervezték a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok konferenciáját. A kon­ferencián kiértékelték az ifjú­sági kollektívák munkáját, a legjobbakat jutalomban része­sítették, rámutattak arra, hogy a fiatalok a növénytermesztés­ben .és az állattenyésztésben is milyen irányba haladjanak. A konferencián tárgyilagosan, őszintén foglalkoztak a felve­tett kérdésekkel Bátran léptek fel, tudták, hogy egymás között vannak. Már egész természetessé vált, hogy a mezőgazdasági munkálatok megkezdése előtt versenyt hirdetnek. A győzte­sek a CSISZ járási vezetőségé­nek jutalmát és a szövetkezet vezetőségétől pénzjutalmat kapnak, még akkor is, ha járá­si viszonylatban nem érik el a legjobb eredményeket. És ez a helyes. A fiatalok nem érhe­tik el állandóan azokat az eredményeket, mint az időseb, bek, a tapasztaltabbak. A konkrét együttműködés eredménye az, hogy a terme­lésben a fiatalok valóban segí­tik egymást Nádszegen, Nc- gyéden, Tallöson, Sókszelőcén, a nagyfödémesi Állami Gazda­ságban az ifjúsági kollektívák szép eredményeket érnek el. A CSISZ és a szövetkezet vezetősége között a nyugat­szlovákiai kerületben több he­lyen és Keletszlovákiában, a bártfai járásban is szoros együttműködés fejlődött ki. De még mindig nem mindenütt. Tény é? való. hogy a CSISZ járási vezetősége részéről nem mindig tartják szem előtt azt a közmondást, hogy „ha a hegy nem megy Mohamedhez, Moha­med megy a hegyhez“. Ml TÖRTÉNJEN TOVÁBB ? Természetesen jó lenne, ha követnénk a galántaiak példá­ját. Ebben az időszakban az a feladat vár ránk, hogy meg­rendezzük a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok konferenciá­ját. Helyénvaló lenne, ha a szövetkezetek vezetőségei ver. senyt indítanának a fiatalok körében. A következő időszakban A Moldva parti Modrany csokoládégyár világhírű, számos nagy versenyen szerzett már elismerést iparunk számára. Az elmúlt napokban nagy üzem volt a gyárban, hiszen a belföldi karácsonyi piacot is el kellett látni. Fürge Ieány- ujjak szorgalmasan csomagolták a karácsonyfák legszebb díszét, a szemre is tetszetős és jóízű karácsonyi cukorkát. ezeknek a problémáknak meg­oldására összpontosítjuk fi­gyelmünket: 1. A mezőgazdasági üzemek­be még több fiatalt kell meg­nyerni. Az EFSZ-ek alapszabályai értelmében jobban érvényesí­teni kell a fiatalok jogait. Foglalkozni kellene azzal a kérdéssel is, hogy az úgyneve. zett vegetációs nyugalom idő­szakában hogyan oldjuk meg a foglalkoztatás kérdését. Ha ezeket a problémákat megol­danánk, lényegesen hozzájárul­nánk ahhoz, hogy a fiatalok a mezőgazdaságban jól érezzék magukat. 2. Több figyelmet fordítsunk a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok szaktudása emelésére. Sajátítsák el a traktorok és a függeszthető szerelvények kezelését. A téli időszakot erre használják fel. Külön figyelmet szenteljünk az állattenyésztésben dolgozó fiataloknak. 3. A mezőgazdasági terme­lésben igényes, de emellett teljesíthető feltételeket szab­junk. A legközelebbi időszakban, főleg a rétek és legelők gon­dozásával törődjünk, Ha ezeket a problémákat kö- z'ösen oldjuk meg, akkor bizto­san jobb eredményeket érünk el. És ez a fontos. Ján Breznický RÖVIDEN A tušimicei Ifjúsági Villany­erőmű már üzembe lépett. Na­ponta több mint 13 millió kilo- watóra áramot fejleszt. ☆ Bratislavában már épül az ország egyik legnagyobb és legmodernebb áruháza. 1967-re 280 millió Kčs forgalmat ter­veztek be. Ügy számítják, hogy 33 ezer vásárló fordul meg, majd itt naponta. ☆ Hazánkban az idén terven felül több mint 2515 vagon sző­lővel termeltek többet. HÉTFŐ: Akik ránéznek a fényképre és ismerik a po­zsonyi televízió műsorát, azoknak, azt hiszem, nem kell különösebb kommen­tárt, fűzni foglalkozásomhoz Ugyanis mindennapi vendég vagyok náluk — a képer­nyőn. Eltalálták, bemondó vagyok... 1941-ben szület­tem, egy éve Végeztem a Színművészeti Főiskolát. A nevem: Galanová Elena. Bevallom, nagy lelki meg­próbáltatással kezdem a na­pot: a reggeli tornát ugyan­is nem hagyhatom el, mert az én foglalkozásomnál a karcsú derék elengedhetet­len „rekvizitum". Nyolckor megbeszélés a műsor-osztá­lyon - heti munkabeosztás (Megtudom, hogy a héten négy adásban kell részt ven­nem, ebből kettő helyszíni közvetítés. Már most izgu­lok). Délután egy kis új­ságolvasás, majd újra öltöz­ködöm az esti szolgálatra Sokan talán azt hiszik, hogy nagyon egyszerű le­het bemondani a műsor kezdetét-végét. Tévednek! Röviden elmondom, hogy mi előzi meg az ejhangzó pár mondatot. A műsor megkez­dése előtt két órával jelent­kezem a maszkmesternél. 30 perc alatt megcsinálja a frizurát és a sminket. Ezek után egy kínos óra követ­kezik — 3 kamgra, jó pár 500 és 1000 wattos reflek­tor slőtt. Az operatőrök be­állítják a kamerákat, a vi­lágosítók a fényt. Miután jól „kiültem" magam, meg­kapom a szöveget, átnézem a szavakat, és megvárom, míg 20.25-kor kigyullad a EGY HÉT AZ ÉLETEMBŐL piros fény, lelki szemeim elé képzelem azt, akinek majd bemondom: „Kedves nézőink! 5x5 című vetélke­dőnk második részét köz­vetítjük.“ Rosszul érzem magam a meleg miatt, de hiába, a kellemes hangulat a képernyőn kötelező. Ma aránylag elég jól ment min­den. Fél tizenkettő, mire lehunyom a szemem. ill. csak sietnék, mert a ti- zenhetes troli (mint rende­sen, ha sietek) késik... Majd jön, de nem áll meg, majd tolakodás, és végre otthon. Este a „Smená“ kiadóválla­lat 15 éves jubileumán lé­pek fel szavalatokkal. KEDD: Ami lejátszódott tegnap este héttől tizen­SZERDA: „Lyukas nap.“ Már amennyire... Nyolcra a rádióba megyek felvételre. Tíztől francia órám van. Hét éve tanulok. Talán már nem vesznék el Párizsban. Ta­hiszem, Chudí'k kitünően játszotta a főszerepet. CSÜTÖRTÖK: Tízkor Br- nóba repülök. Lerakodom e szállóban, utána fodrászhoz sietek. A fodrásznál persze várni kell. Az időt Jeffers „társaságában“ töltöm. Sze­retem a verseit. Délután fárasztó kameraprőbák. Este egyenes adás. Készülni nem­igen lehet, mert it? majd­nem mindent rögtönözni kell. A műsor címe: „Bele­szólhatok?". ötletes és na­gyon fontos műsornak tar­tom, és szeretem is közve­títeni. Sokan megmondják azt is, hogy az életszínvo­nallal korántsem elégedet­tek. Ami engem illet, én sem vagyok torkig az ezer- háromszázzal, amit kapok, de ha azt veszem, hogy kollé­ganőim (akikkel együtt vé­geztem) a színházban csak 900 koronát kapnak, elége­dett lehetek. egyig, ma újból megismét­lődik, más műsorral, más kellemetlenségekkel (egy bakival), átlartdóan idegesí­tő kábelhuzogatással és vé­gül kellemes de „felelősség- teljes“ mosollyal. Az éjjel nagyon keveset aludtam, sietek haza ezt bepótolni. Ián... Már előre örülök, hogy este újra megnézem Miller Bukás után c. drámáját. Az utóbbi évek egyik legna­gyobb irodalmi és drámai élményét.kaptam Millertől. Ugyanis előbb olvastam a művet, mint láttam. Úgy PÉNTEK: „Szürke" nap Sehol semmi érdekesség Próbák a szombat esti szó­rakoztató műsorra, egészen este hétig. Hét óra és a va­csora után jólesik egy kis séta Brno kivilágított utcá­in — egyedül. SZOMBAT: Újra rohanás Nyolcra fodrászhoz, majd vissza a szállóba, az ember­nek próbára teszik az ide­geit: elfelejtették a ruhá­mat kivasalni! Vasalóért ro­hanok, gyors vasalás, mert lekésem a fél 11-es kame- rapróbákat! A főpróba egész jól sikerült. Kíváncsi va­gyok a közvetítésre! Érde­kesnek ígérkezik: 90 perces táncos-zenés műsor. Sze­replőkként színészeket, éne­keseket hívtunk meg a stú­dióba és azok hasonmásait VASÁRNAP: Ezt a napot igen várom. Talán azért mert engem is vár Valaki (A neve egyelőre maradjon titok). Előbb hadd mondjak el egy érdekes epizódot ami a repülőtéren történt velem. Egy nénike megál­lít, és azt kérdezi, hogy lát­tam e tegnap este a tele­vízióban „azt a“ műsort Láttam - felelem. Kár, kár (és károgott vagy öt per­cig) nagy kár, hogy nem jelentkezett a műsorban * mert nagyon hasonlít a ri­porternőre! (??) Szóval hasonlítok saját magamra! (Ez is előfordul). Végül, a hét legnagyobb pi­kantériája a bableves - le­galábbis „a fogyasztó“ vé­leménye szerint. Egyébként a vasárnap délutánt is vele töltöm... Este újra a kame­rák előtt... Utoljára gyullad ki a piros fény, és én is utoljára mondom a héten: „Kedves nézőink! Ezzé! mai műsorunk véget ért Mindannyhíknaik nyugodal­mas jó éjszakát kívánunk!“ (Lejegyezte: Vavreczky) ✓

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents