Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-11-10 / 45. szám

Van-e üt a csillagok felé? A csillagközi tér ugyan nem üres. de a hidrogéngaz anyaga oly ritka, hogy a legközelebbi csillagig legfeljebb néhány ki­logrammul tudnánk összegyűj­teni. Vagy, menjünk mégis lassab­ban, kevesebb üzemanyaggal, és a Földet elhagyó űrhajósok tizedik, századik generációja hozza vissza a kozmikus Noé bárkáját ? Ez az ötlet túlságo­san bizarr. A távoli jövőben talán meg­kísérelhetik az űrhajó „tolatá­sát“ a világűrben: az űrhajó hátuljára szerelt tükörre itt­honról, a Földről laser sugara­kat vetítenek. Eleinte menne is a dolog, később az egyre távolodó űrhajót igen nehéz volna eltalálni. És a célban? Ott ellenlaser-sugárral kellene lefékezni a Föld küldötteit. Marad még egy lehetőség, ami már több, mint fantaszti­kus. Meg kell kerülni a barion- töltés megmaradás törvényét. Olyan fotonrakétát kellene használni, amelyeknek üzem­anyaga 50-50 százalékban kö­zönséges, illetve „antfanyag- bóľ áll. Anyag és antianyag érintkezése rendkívüli nukleá­ris robbanással jár, éppen ezért elképzelhetetlen az antianyag nagyüzemi előállítása és táro­lása Tízezer tonna ilyen „ke­verékkel" az előbbi feltételek mellett 10 fényévnyi távolsá­got futhatnának be. ,100 fény­év hosszú útra már e csoda­szerből is százmillió tonna kel­lene. Ez a százszázalékos ha­tásfokú antianyagrakéta alig­hanem a képzelet birodalmában marad örökre. A csillagok felkeresése egye­lőre fantasztikus álom Mivel a természettörvények mások számára is kötelezők, érthető, hogy csillagrendszerünk sok millióra becsült más. lakött világa közül egy sem akadt eddig, amely tisztelgő látoga­tásra hozzánk küldte volna űr­hajós követelt! Ügy tűnik, hogy a Naprend­szerből csak akkor törhetünk ki, ha előbb rádió vagy laser- kapcsolatot létesítünk vala­mely másik csillag bolygóján élő intelligens lények techni­kailag veHink egyenrangú vagy fejlettebb társadalmával. Más civilizációktól segítve, kozmi­kus partnerekre támaszkodva, ha majd a célban várnak ben­nünket, talán elvergődünk egy­szer a tér és idő óceánján. Mindaddig azonban a bolygó- rendszer elszigetelt foglyai, társtalan robinzonjai mara­dunk. Az „Üt a csillagok felé“ ki­fejezés inkább költői, mintsem tudományos; a más naprend­szerekhez vezető utak bezár­tak, mielőtt valójában meg­nyíltak volna. Az asztronauti­ka (csillaghajózás) sző is csak szimbolikus; mindaz, amit asztronautika címszó alatt tár­gyalunk — talán évezredeken át — bolygóközi közlekedést jelent. Gauser Károly ft ronamosan sejiuuu as/uu- nautika eddigi eredményei alapján joggal feltételezhetjük, hogy még ebben az évszázad­ban (talán még az 1970-es években) eljuthatunk a Hold­ra. A pillanatnyilag megoldat­lan technikai előfeltételektől eltekintve, a Mars- és a Venus- bolygőkat is „lőtávolon" belü­linek vehetjük. Egy Venus- vagy Mars-utazás 2—3 év alatt lebonyolítható. A Jupiter óriás­bolygó felkeresése már 6—7 esztendeig tartana. Ha a távol­ság növekszik, hosszabb lesz az utazási idő. Az a kérdés tehát, időben meddig, „nyúj­tózkodhatunk V KIFUTUNK AZ IDŐBŐL A Naprendszer határán ke­ringő Plutó-bolygő felkutatása kereken 90 évet venne igénybe, ha az erre a célra még egyál­talában alkalmas űrhajót a minimális üzemanyaggal lát­nánk el. Minthogy egy felnőtt ember életéből ilyenféle föl­dönkívüli vállalkozásra legfel­jebb 10 évet szánhatunk, meg kellene gyorsítani űrhajónk röptét, s a ma használatos kémiai hajtóanyagok helyett atomenergiát kellene alkalmaz­ni. Másodpercenként 100 kilo­méter sebességű atomrakétával a Föld-Pluto távolság oda- vissza 3-4 év alatt megjárha­tó. Mi történne, ha előbbi raké­tánkat a legközelebbi csillag felé irányítanánk ? Ezzel a rendkívülinek tűnő sebességgel is 13 000 évig tartana az út, mivel a legközelebbi csillag távolsága kereken 40 billió ki­lométer. (Ezt az utat 4.25 év alatt futná be a fénysugár; a legközelebbi csillag távolsága tehát 4.25 fényév.) Növeljük e képzeletbeli űrhajó sebességét az előbbinek az ezerszeresére — ez már százezer kilométer másodpercenként —, akkor az oda-vissza utazás még mindig 26 év maradna, ami több a megengedett maximumnál. A legközelebbi csillag boly­górendszerében életet aligha találnánk, ezért messzebbre, legalább 10 fényév távolságra levő csillagokig kellene eljut­nunk. Tehát röviden a feladat; 20 fényév hosszúságú utat 10 év alatt kell befutni. A meg­oldás: majdnem fénysebességű, relativisztikus rakéta alkalma­zása. MEDDIG TART AZ ÜZEMANYAG Megengedik-e a fizika ide­vágó törvényei, hogy korlátlan technikával bíró késői utódaink csaknem fénysebességű csillag­hajóval elhagyják a Naprend. szer határát? A természet korlátozza ugyan az elérhető sebességet (anyagi test nem haladhat gyorsabban a fénynél), de nincs elvi kor­látja, hogy a rendelkezésre álló 10 év alatt milyen mesz- szire juthatunk. Az idő relati- 'iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiimim tővé tenné, hogy például a; űrhajó óráján mért 10 év alatl 100 fényévnyi utat fussunk be csupán el kell érnünk a fény- sebesség 99 százalékát. Ezzé a 297 000 kilométer másodper­cenkénti sebességgel, eljutha­tunk egy 50 fényév távolság­ban levő ' csillagig, és vissza miközben a Földön 100 év telik el. Az űrhajó óráján ezalatt IC év pergett le csupán, s ami a legfontosabb, az űrhajósok is csak 10 évet öregednének Az idő relativitás tehát lehe­tővé tenné; hogy nagy sebessé­gek esetén, az idő korlátján belül maradjanak. Sajnos, a számítások azt mutatják, hogy a tartós fiatalságot ígérő — mondjuk 200 tonna hasznos terhű — űrhajó említett fel- gyorsításához 1.0,30 erg ener­gia szükséges. Összehasonlítás­képpen: a Föld jelenlegi összes villamos erőmüve kereken 10 000 év alatt tudna ennyi energiát felhalmozni! Ez csak az odautazás szük­séglete, ára a célban fékezni kell, majd hazajönni, s itthon újra lefékezni az űrhajót. Lehet-e ennyi energiát ké­miai úton hajtóanyagból nyer­ni ? A rakéta nem földi ország­úton halad. —- csupán a saját maga áltat kitöveit csekély gázsugárra. támaszkodhat — ezért a hajtómű mechanikai hatásfoka rendkívül rossz, így a felhasználandó üzemanyag mennyisége egyszerűen felmér­hetetlen, elképzelhetetlen. Mindössze 10 fényéves útra több üzemanyag kellene, mint amennyi a világegyetem ma tanulmányozható részében egy­általán előfordul. (200 tonna hasznos teher esetén a szük­séglet kereken 10 m^ gramm'!) Nukteáris üzemanyaggá! sem jobb a helyzet. Az előbbi, fel­tételek mellett a tíz fényév hosszúságú úthoz a Nap töme­gének a felét — éppen 166 000 földgolyót — kellene „feltüzel­nünk" űrhajónk feneketlen gyomrában. AZ UTAK BEZÁRULNÁK Dr. Marx György Kossuth- díjas fizikus az Acta Astronau­tics nemzetközi folyóiratban közzétett dolgozatában bebizo­nyította, hogy egy ismert ter­mészettörvény, az úgynevezett barlontöltés megmaradás (ez tartja állandó, szintén az ato­mokban foglalt protonok és neutronok számát) eleve kizár­ja, hogy a tí2éve3 időkorláton belül a megadott feltételekkel bármiféle atomos üzemanyag­gal, élő ember valaha is eljus­son a csillagokig. A kör bezárult. Ha lassan haladunk, a csillagok nagy tá­volsága miatt sohasem érünk célba. Ha gyorsabban utaznánk, oly sok hajtóanyag kellene — amennyi egyszerűen nincs is. Lehetne-e útközben „tankol­ni" — üzemanyagot felvenni ? A fiatalok jói sikerült iro­dalmi estet ren­deztek. Nagy sikert aratott Goda Mária, operett-részle­teket adott elő, és gitáron Hamerlik József kísérte. Orosz Gyula táncdalokat énekelt ugyancsak gitár-kí­séret mellett. A fiatalok elhatározták, hogy a tél folyamán színda­rabot adnak elő, és felkérik a tanárokat, hogy segítse­nek a rendezésben. Szimeth Erzsébet, Vők KI MIT TUD IPOLYSÁGON Az Ipolysági művelődési otthon az „Ipeľ“ (helyi új­ság) szerkesztőségével kar. öltve Ki mit tud versenyt rendez. Minden 12—26 éves fiú és lány jelentkezhet. Az első selejtező verseny 1965. január 5-én lesz a Művelő­dési Otthon nagytermében. Minden részvevőt könyvvel jutalmaznak. A három leg­jobb különböző társasutazá­sokon vesz részt. Az első díj: 14 napos társasutazása Szovjetunióba, második díj: 7 napos társasutazás a Ba­latonra, és a harmadik díj: 7 napos társasutazás a Tát­rába. Major Lajos, Szécsénke /-T7V TANULMÁNYI KIRÁNDULÁ­SON Össze! a kertben Páni a-szemétben Pihenés (Armin Ufernian felvétele. Düsseldorf) A papírgyárak megeszik az erdőt, mivelhogy a papír fő­képpen fából készül. Rengeteg folyóirat, könyv fogy, és az ipar is sok papírt használ fel csomagolásra. Rengeteg fa kell tehát a papír előállításához. Sok országban már problémát okoz a gyártása. A papírhiány leküzdése fegtöbb helyen ne­hézségekbe ütközik. Pedig mennyi tönkremegy belőle ná­lunk is. Hulladékba kerül, el­égetik, űton-útfélen fújja a szél ezt a fontos anyagot. Másképpen is lehetne ugyan, ha komolyan akarnánk. Finnországban rengeteg er­dő van. Az ország fő kiviteli cikke a cellulóz-fa, papír és faáru. Az erdők olyan gyorsan nőnek, hogy a felhasználásu­kat nemcsak ellensúlyozzák, sőt állandó gyarapodás is mu­tatkozik. És mégis mi a hely­zet Finnországban? A kibo­csátott papír több mint 80 százalékban újra visszakerül oda, ahol újra feldolgozzák. A papir tehát valóságos körfor­gáson megy keresztül, mindig újra használják, nem tűnik el, mint nálunk is. A hulladék - gyűjtést nemcsak szervezik az országban, de fegyelmezetten eleget is tesznek ennek a fin­nek. hogy ne vesszen kárba a nyersanyag. így aztán nem cso­da, hogy az erdőből kitermelt nyersanyagot majdnem telje­sen külföldre exportálhatják. Nálunk pedig e papírgyárak megeszik az erdőt, a kémiku­soknak, és más szakembereknek komoly gondot okoz új nyers­anyagok földerítése, ér pedig igen fontos mert ha nincs er­dő. akkor kedvezőtlenül ala­kúinak a vízgazdálkodási vi­szonyok és az éghajlatra is ki­hatássá.) van. De hát hová lesz nálunk n oapir? A gyárakból kibocsátott pa­pír többségéből folyóirat, újság és könyv készül. Kisebb meny- nyiség jut csomagolásra. A csomagoló és az újságpapírt gyűjteni lehetne, majdnem tel­jes egészében vissza lehetne juttatni a papírgyárba. De leg­több helyen inkább eltüzelik, teljesen hasznavehetetlenné te­szik. A pionírok és némely e- setben a CSISZ-tagok ugyan gyűjtik ezt az értékes hűl la- ékot. Ha szervezet, állandó jel­legű gyűjtést is folytatnak, ak­kor sem képesek a kívánt, e- redményt elérni. Nálunk a pa­pírhulladék visszaszolgáltatása a gyárakba csak valamivel több. mint 10 százalék. A kibocsá­tott papírmennyiségnek pedig a finnországi példákból okulva, több mint 80 százalékát is meg lehetne menteni és visszaszol­gáltatni. De ha 50 százalékos eredményt érnénk el. már ak­kor is örülhetnénk. Olcsóbbá válna a papírgyártás, és egész erdőségeket menthetnénk meg illetve használhatnánk fel más célra, Ne mosolyogjunk tehát, amikor hulladékpapírt gyűjte­nek a pionírok, és ne úgy ve­gyük, hogy a gyermek fantá­ziáját kielégítő szórakozás ez és nem más. A gyűjtésnek e- gész komoly népgazdasági je­lentősége van, és sokkai töb­bet jelent, a játszadozásnál vagy a romantikus élmények­nél. Helyes lenne, ; ha a CSISZ alapszervezetek rendszeresíte­nék a hulladékgyűjtést és nem hagynák kárbaveszni az. értékes nyersanyagot. Mikor odahaza pár kiló papír felgyü­lemlik. akkor már a pionírok elintézik a többit, csak rájuk kell bízni. Ne hagyjuk tönkre­menni azt, ami megmenthető, és ne károsodjunk akkor, amikor nem muszáj. B. 1 v szepsi magyar tannyelvű kö­zépiskola tanulói háromna­pos tanulmányi űtra men­tek. Több neves író szüle­tésének helyét, és történel­mi nevezetességek megte­kintését vették tervbe. Az első állomásunk Lipt. Miku­lás volt, ahol Janko Kráľ szülőhelyét néztük meg. Majd Jesenován, Martin Ku­kučín szülőházát is megte­kintettük. Ellátogattunk D. Kubínba, ahol megnéztük a P. O. Hviezdoslav múzeu­mot Lubochňát is felkeres­tük, ahol sok érdekeset hal­lottunk a kommunista párt megalakulásáról. Második nap Mártonban kerestük fel a Szlovák Nemzeti Múzeu­mot. és onnan Blatnice völgybe rándultunk ki, ahol az SZNF idején Jegorov partizán-brigádja harcolt. Érdekes találkozásnak vol­tunk szemtanúi. Vezetőnk, Lobéi János tanár Novosed- !ák elvtárssal találkozott, aki annak idején mint ösz- szekötő működött Jegorov brigádjában. Csak most tud­ta meg, hogy Novosedlák családját a fasiszták meg­gyilkolták. Megmutatták nekünk azokat a helyeket, ahol harcoltak a fasiszták ellen, és ahol 150 magyar katona átment a partizánok közé. A háromnapos tanulmányi utat Alsósztregován fejez­tük be. ahol megtekintettük Madách Imre szülőházát és az új múzeumot. Lobé! Zoltán, Szepsi VÁRJUK A VERSESKÖTE­TEKET Ipolyságon, a magyar tan­nyelvű középiskola diákjai nagy örömmel és érdeklő­déssel fogadták a Versbará­tok Körének indulását. Azonnal nekifogtunk a to­borzáshoz. Az eredmény minden várakozást felül­múlt Hat osztályból 135 ta­nuló adta le jelentkezési ívét. Most már csak várjuk a versköteteket.. Zalabai Zsigmondi, Ipolyság JÖJJENEK EL GYAKRAB­BAN! Mi még mindig a Komá­romi Területi Színház kö­bölkút) előadásának hatása alatt állunk, mindnyájunk­nak nagyon tetszett Lovi- csek; Ä csillagszemű asz- szony c. darabja, és a tár­sulat előadásával is nagyon meg voltunk elégedve. Szeretnénk, ha gyakrabban látogatnának el hozzánk, és sokszor lenn« részünk ilyen szép színházi estékben. Rácséi Rózsi, Kürt FELBÄRI FIATALOK ÍRJÁK A CSISZ felbári szerveze­te mély álomba merült, 1964 februárja óta egyetlen egy CSISZ gyűlés, vagy akció nem volt a faluban. A fia­talok egyetlen szórakozóhe­lye a kocsma. Habár van egy szép nagy kultúrter­münk, de az hónapokon ke­resztül üresen áll. Volt egy CSISZ - klubunk, de ezt a helyiséget nyáron gebona- raktrnak, jelenleg pedig szövetkezeti konyhának használják. Nem ártana, ha a CSISZ vezetősége elgon­dolkodna ezeken, és azután nemcsak papíron, hanem vá­lóban is aktív munkát fej­tene ki a szervezet. Több felbári fiatal Ä SZÉP EREDMÉ­NYEKET ÉRTEK Et G| Á kistapolcsá- nyi mezőgazda , sági tanonciskola tanulói az utóbbi napokban sok szép eredményt és dicsérő: elis­merést értek el. A helyi és a szomszédos szövetkezet­ben segítettek. A tanulók örömmel fogadták a hívást, és főleg a kukoricatörésben segítettek. Különösen Ma- ehata, Nagy, Benc, Ovsenák, Gyepes, Brath, Rosinsky CSISZ tagok voltak szorgal­masak, és a szövetkezet kü­lön dicséretében részesül­tek. A CSISZ iskolai szerveze­te 14 új tagot vett fel, és ez alkalomból önkéntes bri­gádmunkában vettek részt. Kovács Ferencel és Furda Józseffel, a CSISZ elnökével az élen, traktorral téglát hordtak az úttest javításá­ra. Ezért a munkájukért is újabb dicséretben részesí­tette őket a falu lakossága Nagy László, Kistapolesány SZERKESZTŐI ÜZENETEK: Vágyom utánad: írjon a CSISZ KB mellett működő magyar népi együttesnék: Címe: Bratislava, Pražská 9. Hegedűs L.: írunk majd a fiúk számára is. Ceilinl: Verselgessen to­vább, de ezeket a verseket nem közölhetjük. W. L.: Beszámolóját kö­zöljük. A fekete tulipán: Túl so­kat vállalna magára, írjon a kővetkező címre. Pedago- : gicky inštitút, Nitra. D. K.: Beszámolóját teljes aláírás nélkül nem közöl­hetjük. Kórössv Károlytié: Közöl­je, milyen célból szeretné közzétenni a felhívást! Vá­laszában ismételje a szőve- í get! SZÍVESEN LEVELEZNÉNK: Kucsara Erzsébet, Szeged, Gép u. I9b sz., 25 éves; Nagy Márta, Zalaszentorót, Arany János u. 7. szi; Szul- kovszky Klára, Zalaszent- prót, dr. Hamburger J. u. 8. sz.; Káder Anna, Zala- szentgrót, dr. Hamburger J u. 8. sz.; Kis Katalin, Zels* szentgrót. dr. Hamburger,! 8 sz (16 évesek); Mikla Margit, Szekszárd. Marx. u 8—12. sz.. 18 éves, oroszul és németül; Albert Judit, Budapest XII kér. Német­völgyi u. 20. sz.; Ács Mária, Keszthely. Kossuth Lajos u. 103. sz., 16 éves; Losonci Katalin, Budapest 11. Fillér u 35. sz.; Bódi Klára, Bu­dapest XVII. kér. Beseny- szög 31. sz.. 15 éves. (an- qot. orosz és spanyol nyel­ven is).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents