Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1964-11-03 / 44. szám
A moszkvai Vörös-tér Földüntúli civilizációk? Három szovjet tudós — Kotyelnyikov akadémikus, Sziforov és Troickii professzorok — javaslatára épülnek a Szovjetunióban azok az antennák, amelyekkel feltételezett földöntúli civilizációk jelzéseit kívánják felfogadni. Kotyelníkov akadémikus mintegy 11 méter tükörátmérőjű antennákat javasol. Szerinte az égboltot szektorokra kell felosztani és egy-egy ilyen szektort egy évig kell vizsgálni. A szovjet tudós kiszámította, hogy ha a feltételezett eivillizá- eió ezer fényévnél közelebb van, akkor felfedezése technikailag már megoldható. Troickij professzor matematikai számításokat végzett arra vonatkozólag, hogy milyen erejű jeleket kei! adni ahhoz, hogy azok az Alfa Kentaur nevű csillag és az Andromeda-köd kö. zötti távolságon vehetők legyenek. Szerinte adásnál keskeny sugárnyalábot, vételnél pontosan irányított antennát kell használni. Sziforov, az ismert szovjet rádiőfizikus, a szovjet tudományos akadémia levelező tagja különböző vétel- technikai megfontolások alapján valamennyi frekvencia-lehetőséget átfogó vevőkészüléket javasolt annak a kérdésnek eldöntésére, hogy az emberiség civilizációja egyedüli-e a világegyetemben. Az ő tervében többcsatornás vevőkészülék szerepel, amely szigorúan meghatározott frekvenciákra hangolt, nagyszámú szűrővel rendelkezik. Vicces pénztörténeti lecke MULT SZERDÁN a városi Kultúra és Tudomány Palotájának kongresszusi termében lengyel-mongol barátsági nagygyűlést rendeztek. Az ünnepi beszédet Wlady- slaw Gomulka a LEMP KB első titkára és Jumszagjin Ceden- bal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnöke tartotta. Gomulka bevezetőjében kiemelte. hogy a szocialista tábor és a kommunista világmozgalom legyőzhetetlen ereje egységében. az imperializmus elleni közös harcában; a népek szabadságáért, békéért, haladásért és szocializmusért vívott küzdelmében rejlik. A szocialista tábor alapvető ereje a Szovjetunió. Teljes húzni — emelte ki Gomulka — hogy az SZKP és a szovjet kormány politikájának fő irányvonalát a XX. és XXII. kongresszus döntései határozzák meg, valamint azt, hogy a Szovjetuniónak az összes bennünket érdeklő kérdésekben elfoglalt álláspontja megfelel pártunk, kormányunk, országunk érdekelnek. Megerősítette ezt a pártjaink képviselői között történt néhány nappal ezelőtti találkozás is. Pártjaink és országaink között még szorosabb testvéri viszony és gyümölcsöző együttműködés áll fenn. Arról is meggyőződtünk — mondotta Gomulka — hogy az SZKP elnöksége — Hruscsov elnöklete alatt történt — tanácskozásának, valamint az SZKP KB plenáris ülésének eredményeképpen az SZKP és a szovjet kormány vezetőségében történt személyi változás a belső pártdemokrácia lenini alapjai megőrzésének szellemében történt. Az SZKP Központi Bizottságának megalapozott oka volt Hruscsov lemondásának elfogadására. AZ ANGOL KORMÁNY gazdasági intézkedései általános .j ___:i.:___L., megdöbbenést keltettek Bonnban és Párizsban. A brit beho- zatali vámok felemelése különösen érzékenyen érintette a nyugatnémet gépkocsi ipart, továbbá a gépipart, a vegyi- ipart és az elektromos ipart is. Bonnból most méltatlankodó, sőt fenyegető nyilatkozatok hangzanak el London címére. A bonni gazdasági minisztériumban kijelentették, hogy „nagy csalódást okozott a Wilson-kormány első elhatározása.“ A minisztérium szóvivője hangoztatta, hogy Born» eddig támogatta Nagy-Britan- niának a Közös Piacba történő felvételét, most már azonban nagyon is kétséges, vajon a jövőben is fenntarthatja-e ezt a „jóindulatú magatartást“. NOVEMBER 3-án, tehát azon a napon, amikor olvasónk az Úi Ifjúságot kezébe veszi, választások lesznek az Egyesült Államokban. Nehéz jóslásokba bocsátkozni. Azonban minden jel arra mutat, hogy az esélyes Johnson eddigi köztársasági elnök. Goldwater köztársaságpárti jelölt az utolsó napokban is élesen támadta Jofon- sont. Johnson a Pennsylvania beli Pittsburg-ban rendezett választási gyűlésen válaszolt Goldwater támadásaira, kijelentette, hogy a szenátor egész eddigi pályafutása alatt minden olyan program megcsorbítása ellen szavazott, amely közérdekűnek mondható. Johnson méltatta Kennedy emlékét és azt ígérte, hogy kormánya a Kennedy által meghatározott úton fog haladni. — Ásszálom, parancsnok! — turbános öreg szorongatja két aszott kezével a pilóta kezét. — Köszöntlek, parancsnok!— a svájcisapkás, úttörőnyakken- dős fiúcska keze elvész a pilóta széles tenyerében. Köszöntlek! Köszöntlek! Asz. szálom! Helyesen gondoltuk, hogy Alexszandr Mamaraimov híres ember ezen a környéken. Való. ban sokan ismerik errefelé, a- hogy a tengeri kikötőben is ismerik a tapasztalt, hires hajóskapitányokat. Persze nemcsak személyes ismeretségről, és a hagyományos keleti vendégszeretetről van itt szó. Azok akik közeli barátként üdvöziik a pilótát, sokan először látták őt életükben. Gyakran látták viszont társait, ugyancsak a Polgári Légiforgalmi Társaság jól szabott, szürke egyenruhájában. Tádzsikisztán hegyvidékein hozzászoktak, hogy tiszteljék ezeket az embereket. Sebaj, hogy még fiatalok, egyetlen ősz szál nincs a szakállukban, sőt még szakálluk sincs. Találkozáskor tisztelettel üdvöziik őket: — Köszöntelek, parancsnok! Ásszálom! ...Mi is utasai vagyunk ma a kis gépnek, amely menetrendszerűen közlekedik naponta a hegyvidéki települések között. Magunkfajta újságírónak nem újdonság a repülés. Régen megtanultuk már becsülni a Légitaxi Tádzsikisztán hegyei között MipaenuTt repuiogep kényelmes, gyors és megbízható TU-kat, IL-eket, és AN- okat. Itt azonban, a hegyek és szűk völgyek között, kis távolságra (nem egyszer alig 15 perc az út) ezek a gépek nem megfelelőek. Itt jól beválik a kis JAK—12, az AN—2 és a csehszlovák Morava. Ilyen gépen ülünk ma mi is. Alattunk — hegyek. Tulajdonképpen nem egészen pontos az „alattunk“ kifejezés. A hegyek ugyanis, hogy úgy mondjam, inkább mellettünk vannak, kétoldalt.. Szorosan mellettünk: jobbra is, balra is. Könnyű megszámolni áz ágas. bogas fagyalbokrokat, jól látni a sziklák repedéseit, és csak azt sajnálja az ember, hogy nem szedhet menetközben egy csokorra való égőpiros alpesi pipacsot. A mélyben hegyi folyók rohannak, mint pásztorbottal földhöz szegezett, hajlékony kígyók. ... Az első félóra, őszintén szólva, szörnyű érzés: hol baloldalt bukkan fel egy-egy villámoktól terhes sötét felhő- gomoly, hol úgy tűnik, hogy szárnyunk már-már hozzáütő- dik a párdusbőrhöz hasonló, foltos hegyoldalhoz, vagy kis gépünk menetközben egyszerűen „ráesik“ az óriási már- ványtömbhóz hasonló, hófödte hegycsúcsra. A kormánynál Mamaraimov ül, a fiatal tad- zsi pilóta. Időközönként bekapcsolja a rádiót, a repülőtérrel beszél. Aztán hirtelen leszállás, könnyű lökés, rövid guru- lás a földön és ismét az ismerős üdvözlések. „Ásszálom. parancsnok!“ Az utasok már várnak. £s így múlik óra óra után. Cserélődnek az utasok, változik a táj. Közérzetünk is rég megváltozott már. Nem tűnik úgy többé, mintha gépkocsin robognánk szédítő sebességgel a régi Prága vagy ősi Buhara szűk utcácskáiban. Vagy hogy egy pillanat még, és felmondja a szolgálatot a kormány! Ránk is átragadt a pilóta beidegződött nyugalma es biztonsága, az utasok gondtalan szendergése. Igazat mondtak Dusauéban, Tádzsikisztán fővárosában: itt csak a legjobb pilóták repülnek! A rövid pihenők alatt utasokkal ismerkedünk: itt egy fehér szakállű, nyugdíjas pásztor, aki azért ült repülőre, hogy meglátogassa újabb, talán tizenhetedik, vagy tán huszon- harmadik dédunokáját, ott fiatal legény fekete öltönyben, ropogós, fehér ingben és fővárosi divatú cipőben, amott meg napszítta, esőverte viharkabátba bújt geológusok,., Egyszóval, sokféle ember. Néha átadjuk a helyünket olyanoknak, akiknek különösen sietős az útjuk, és pár órát a repülőtéren töltünk. Jegyzettömbünkbe bekerülnek az „égi váltókezelők“ — a repülőtéri szolgálat tagjainak történetei. Az egyik falusi repülőtér parancsnoka, Dzsirgatal Taubi Baskajev vaskos könyvet lapoz fel és abból sorolja az utóbbi napokban kapott, illetve továbbított árukat: — Burgonya, tojás, három párduc, kiráiysasok egy állat- kertnek... traktoralkatrészek, gyümölcsfacsemeték, tanszerek az új iskolának... Azután ismét útrakelünk. Ojra hegyék között, rohanó folyók felett repül velünk a gép. Moszkvában, indulásunk napján , fogadott bennünket Leo- nyid Klimin pilóta, a tadzsik légügyi csoport parancsnoka. Gyakorlatiasan, röviden beszélt. — A légiközlekedés jelentőségéről köztársaságunkban mindennél többet mond egyetlen számadat: Tádzsikisztán minden negyedik lakosa igénybe veszi a légiközlekedést. Ez a helyzet ma. Alig háromnégy évtizeddel ezelőtt pedig még a kereket sem ismerték e hegyek között. Nem véletlenül jegyezte még a nagy író, Bruno Jaszenszkij, Tádzsikisztán kiváló ismerője: „Égből hullott a kerék a hegyek közé.“ inkább később, mint Észre sem vettük, és eltelt ey hónap. Ha értékeljük eddigi munkánkat, bizony akadnak hiányosságok. Különösen az ideológiai nevelés terén. Az itt történt változások miatt nem minden alapszervezetben tudták megkezdeni a munkát. Miért? A régi forma, amely most már nem felel meg a fejlődés követelményeinek, annyira beidegződött a szervezetek életébe, hogy az új forma elsajátítása bizonyos nehézségekbe ütközik. A szervezetek tevékenységének irányadójául szolgál a CSISZ KB határozata az ideológiai nevelés tartalmáról és formájáról. Ennek alapján minden alapszervezetben, a helyi adottságoknak megfelelően, a tagság korosztálya, foglalkozása, szociális összetétele és érdeklődésére való tekintettel kell kidolgozni a tervet, hogy mit akarnak az ideológiai nevelés terén elérni. Az első és legfontosabb, amit minden tagnak tudnia kell, — és egyben a KB által meghatározott téma — „Mi a CSISZ. és mit akar a CSISZ“. Kiindulva abból a tényből, hogy minden társadalmi rendszerben a fiatal nemzedék nevelése okozza a legnagyobb problémát, ez bizony igen jelentős kérdés. Tudvalevő, hogy a fiatal nemzedék mindig különbözik az idősebbektől élet- felfogásban, tevékenységben és forradalmiságban. A nemzedékek közé merev határt mégsem szabad húzni, mivel a fiatalok a politikai élet talaján az idősebbek munkáját viszik tovább. Mindig arról a fokozatról indulnak el, melyet az idősebb nemzedék kiharcolt. A mai fiatalság nem ismeri az akkori társadalmi viszonyokat, csak a történelemiből, és így csak közvetve tud párhuzamot vonni a mai és az egykori társadalmi rendszer között. Mégis harcol az új eszméért, a saját maga alkotta ideálért. Ez az ifjúság politikai életének kezdetét jelenti, amely bonyolult feladatokat, nagy felelősséget jelent. Szüksége van tehát az idősebb, tapasztaltabb nemzedékre, de egy olyan szervezetre is, amely forradalmiságán-ak, elképzeléseinek irányt szab. ~ a szervezet a CSISZ. A CSISZ-nek kétféle küldetése van, mely végső soron egy célban egyesül: a) egyesíteni, szervezni és segíteni a fiatalokat elképzeléseik megvalósításában, b) támogatni a párt politikáját az ifjúság kommunista szellemben való nevelésének megvalósításában. Ezt a fő feladatát pedig csak akkor tudja teljesíteni, ha a párt politikájának szellemében emeli az ifjúság forradalmi öntudatát és egységbe tömöríti az ifjúságot. Ifjúságunk teljes mértékben belátja, hogy saját érdekei összefüggésben állnak a társadalom érdekeivel, és ezért munkájával elősegíti a társadalom felvirágzását. Szükségét érzi annak, hogy szervezetten, egységesen, közös munkával segítse elő a társadalom nagy céljainak megvalósítását. Ez a fő küldetésé és feladata a CSISZ szervezetnek, iskolákban, üzemekben, gyárakban, városokban vagy falvakon. Ebben a szervezetben az ifjúság választ kell hogy kapjon az életben felmerült kérdéseire, és saját tevékenységén kesoha resztül elősegítse a CSIS1 szervezet munkáját. Eddig a ideológiai nevelés csak a (( feladatok egyikeként szerepel a szervezetek életében. nen mint alap. Mivel a CSISZ szer vezet® politikai szervezet, te vékenységében az ideológiai nevelés a legfontosabb ténye ző. Az ideológiai neveié: a tagsággal tanulásuk é: tevékenységükön keresztü megérteti a marxizmus-lenini zmus tanításait. Erre szolgál nak az ifjúsági egyetemek é akadémiák, A világ térképe fö lőtt. Az ipari termelés és me zőgazdasági termelés ökonó miája körök stb. Amit elhalasztottunk és ami vei adósak maradtunk az októ béri hónapnak, egy új hóna sikeres megkezdésével pótoln lehet. A feladatok teljesítésé hez felelősségérzettel kell hoz záfogni, és le kell küzdeni szervezet életében még mindt negatív jelenséget: a íormaiiz must. A jó kezdet fél siker és soha nem késő elkezdőn' azt, amit elhalasztottunk kább később, mint soha. (Folytatjuk) in a pénz rossz: na nincs, azért, ha meg van, akkor azért. Süketté teszi a hallót, vakká a látót, némává a beszédest, a némát szóra bírja... A pénz ajtókat nyit meg és újból bezár, megrontja a jókat, jókká varázsolja a gonoszokat és — nincs szaga... Legalábbis egyetlen ember sem panaszkodott még illatára, amióta Lydia népe, időszámításunk előtt 800 körül, az első fémpénzt verte... A gyűlölt, imádott pénz hosszú története csalással kezdődött: Lydia királyának, Krö- zusnak pénzel 8 grammosak voltak, de az utód lecsípett a súlyból — vagyis kevesebb aranyból több érmét veretett. Miután minden város pénzt adott ki, több volt köztük a hamis, mint a valódi. Ezek a monéták voltak a mi mai pénzeink ősei — amivel nem akarom azt mondani, hogy a mai pénzek is hamisak! Soknak a neve is, formája is mai napig él, csak megváltozott ertexviszonyoKKai. az arany solidusbó! (amit Diokletian császár veretett) lett a šiling, az akkori kisebb értékű pénz, a dénár pedig a fillér őse. (A dénárokat nem számolták, hanenj súlyra mérték). A hosszú ideig fizetőeszközként szolgáló garas születési éve 1266. Ebben az évben verette IX. Lajos francia király a vastag pénzt, a „Le gross tournois-t“ azaz a vastag touri garast. Ezt utánozta II. Vencel cseh király, s akkor már prágai garasnak nevezték. A ve- Iencések aranypénzéből, a zehi- nóból született a dukát — mert az érme hátlapján egy vallásos felirat volt, amely a latin „dukatus“ szóval végződött. Európában a svédek voltak az elsők, akik a fémpénzt nehézkesnek találták és helyette papírutalványokat adtak ki (1660-ban). A papírpénz propagálója John Law, egy skót származású férfiú, a takarékosság megszemélyesitöje volt ugyan, de az ô tanácsára nyomatta a francia király korlátlanul az Assignata nevű bankókat és tökéletes anyagi romlásba döntötte az országot. Nálunk már sok olyasmi létezik, amiért nem fizetünk pénzt: orvos, gyógykezelés, iskola — bizonyos idő múlva a pénz teljesen is nélkülözhető lesz. Ö, mily boldog idők is lesznek ezek! Nem lesz tehát csalás, nem lesz sem saldo, se bilance. A bankrablókból prédikátorok lesznek, a pénzhamisítókból zseniális koppisták, a pénzéhesek pedig étvágyukat bifsztekkel lesznek kénytelenek csillapítani. Egyszóval: mindenki boldog lesz és tiszta — se kezét, se lelkét nem szennyezi be a pénz! __Viszont, mi lesz az adóhivatalokkal? Az egyetlen csereeszKU£, all 111« a pent, leg elfogadnak — az ember bőre lesz, de az is csak abban az esetben, ha cserzésre még alkalmas. r A zágrábi Magyar Képes S n d Jean Paul Sartre nem fogadta el a neki odaítélt irodalmi Nobel-díjat
