Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-10-27 / 43. szám

„NOÉMI“: Miután molett és a szilon erősít, egészen sima ruhát terveztünk a részére. A két kis rajzon látható az eleje és háta. Az egész felsőrész tafttal alá van bélelve, úgyhogy sehol sem látszik át. A ruhát kiegészítő boleró fehér bár­sonyból készül, s ugyancsak bársonyból van az öv is. „BOLDOG MENYASSZONY": A kaszílon anyag elég vastag és mivel mintás, klasszikus fazont ajánlunk belőle. A ruha princesz szabása a mellvonal alatt kezdődik, lefelé kissé bő­vül. (Szűk ruha azonnal kiülőd- ne ebből az anyagból.) A mell alatt egy 3 cm széles szatén­pánt húzódik, nagyobb szemű gyönggyel kivarrva. A felső vállon redőzött rész ferdén szabott, hogy a redőzés szeb­ben essen. A modell úgy is el­készíthető, hogy a felső rész bolerószerűen készül, alatta mélyen kivágott ruhával. Kérdezz - felelek „TANÄCSTALAN SZOMORÚ KISLÁNY“: Föltétlenül vizsgál­tassa meg magát orvossal, 6 majd megállapítja az okot. De mindenesetre viseljen meleg fehérneműt és kerülje a meg­fázást, mert a dolog krónikus­sá válhat. „BRIGITTE BARDOT“: A szőrszálakat semmilyen krém­mel eltávolítani nem lehet. A tartós eltávolítás egyetlen módja elektromos úton törté­nik, Bratlslavában az Állami Kórház kozmetikai osztályán végzik. Cím: Štátna nemocnica, Oddelenie nápravnej dermato- logie, Bratislava, Miczklewiczo- V8 13. Ennyit a kérdéshez. „Bánat": A vörös arcbőr okát — épp úgy, mint a vörös orrét — szintén egészségi zavarok­ban kell keresnünk. Ilyen fiatal korban ugyan ez elég ritka, általában 40 éven felülieknél szokott jelentkezni. Házilag kezelhető, de csak kezdeti ál­lapotban, amikor az arcot még nem futják át kékes-vörös tá­gult erecskék. Ilyenkor már csakis orvos beavatkozása se­gíthet. A házi kezelés lényege, hogy az arcbőrt megóvjuk az izgató behatásoktól, ezért ne mosa­kodjunk forró vízben, s ne használjunk lúgos szappant, mert mindkettő ártalmas. A leghelyesebb, ha arcunkat nyers tejjel vagy főző olajjal tisztít­juk. (Kis vattacsomót mártunk bele, s ezzel áttörüljük az arcot.) Szép eredmény szokott mu­tatkozni a kamillateás boroga­tások után is: flanellböl vagy más puha anyagból „álarcot" készítünk (kivágjuk a szemek és a száj helyét) és ezt lehű­tött kamillateába mártogatva, 10-15 percig borogatjuk az ar­cunkat, úgy, hogy a borogatást minél gyakrabban váltogatjuk. Ezután zsíros krémmel véko­nyan bekenjük az arcot. A külső kezelés azonban nem lehet eredményes a megfelelő belső diéta nélkül. Kerüljük tehát a forró ételeket és ita­lokat, a savanyúságot, a fűsze­reket s legfőképpen az alko­holt! Arra is vigyázzunk, hogy egyszerre ne együnk sokat. In­kább gyakrabban keveset. ••••»te«*«» Nem hagyhatjuk azonban szó nélkül levelét, melyből „csöpög a beképzeltség". Lehet, hogy tényleg szép lány, de azért nem szokás ezt így megírni. Az is lehet, hogy hasonlít Bri­gitte Bardothoz, s hogy isme­rősei hozzá hasonlítják, mégis az a nézetünk, ha valaki be­képzelt is a szépségére, azért ne adja írásba. Inkább fordított volna több gondot a levél kül­alakjára, ne húzogatott volna át szavakat, máshol pedig ne hagyott volna ki, amit aztán közbe kellett szúrni, nem be­szélve arról, hogy a levélpapírt is fölösleges volt kettészakíta­ni. A jó öltözködés „titka" (Folytatás) Az előnyös öltözködés kérdésében per­sze az anyag minősége, mintája és a szín kiválasztása mellett a fazon is lényeges szerepet játszik. Ne sóhajtsunk nagyokat egy-egy szép modell láttán és ne fájlal­juk annyira, ha az részünkre nem alkal­mas. (Ennél már csak az rosszabb, ha nem vesszük észre, vagy nem tudjuk, hogy a modell nem nekünk való. esetleg „legyen egyszer nekem is egy ilyen szép ruhám“ elhatározással megcsináltatjuk) Gondoljunk arra, hogy tökéletes alakú nő alig van. S ha nem is olyan feltűnő kövérség, jusson eszünkbe, hogy apró-cseprő hiba minden­kin van Van, aki túl erős csípőben, vala­kinek túl rövidek a lábai, ismét másiknak tűi hosszúak. Vannak túl hosszú és rövid nyakúak, túl széles és igen keskeny vál- lúak, egyik nagyon erős mellben, másik túl lapos ... se vége, se hossza a kisebb- nagyobb hibáknak. De ez mind mellékes. A lényeg az. hogy a fazon helyes kivá­lasztásával „eltakarjuk", azaz ellensúlyoz­zuk ezeket a hibákat. Ehhez persze tudni kell, hogy az. akinek hosszú a nyaka, kámzsa, álló­vagy más magas gallért viseljen, igen előnyös a most annyira divatos szőrme is, a rövid nyakúak viszont a mély, spic­ces kivágású ruhákban néznek jól ki, a a gallér Is spicces legyen. a széles vállat keskenyíti, ha a gallér az ujjavarrásával párhuzamosan halad, míg a keskeny váll szélesebbnek tűnik a kötényruhákban, valamint a ragián és kimonó szabású ujjakban, a hosszú derekat, széles, elütő színű övvel, keresztben haladó díszítéssel, tű­zéssel, palástoljuk, a rövid derekat pedig mellényszerű szabás alá rejtjük, aki túl erős mellben, a kimonó szabást és spicces kivágást részesítse előnyben, aki lapos mellben, buggyos felsőrészú ruhát csináltasson. A felsőrészen elhelye­zett zsebek is előnyösek, mert erősí­tenek. (Folytatjuk) Algír a IX. Yilágifjúsági találkozó városa ....................................................................................................................................................................................................................... ALGÍR, A FEHÉR .Alger, la blanche“ — Algír, a fehér város: ez az Algériai Demokratikus és Népi Köztár­saság fővárosának mellékneve. Házait ősidők óta fehérre festik. Valahányszor ünnepre készülődik a város, frissen me­szelik a házakat. Természete­sen megpróbál ügyeskedni az ember, de hiába: minduntalan lefröcskölik a magasból. A mészfoitos ruha ilyenkor való­ságos algíri „uniformis“. Az er­kélyeken lázasan működnek a meszelők, s nemcsak a belvá­rosi utcák házait meszelik hó­fehérre, jut mész a lámpaosz­lopokra, a pálmafák törzsére is. A pálmák közé jelmondato­kat, transzparenseket feszíte­nek ki és a piros csillaggal — félholddal díszített zöld-fehér nemzeti zászlók mindenütt ott lobognak > A város nyiltszívű népe ba­rátságos, eleven forgalma is vonzóvá teszi, hogy megismer­je a látogató, csupán sétálnia kell: ha szóba áll a járókelők­kel, a parkok padjain vagy a kávéházak teraszain pihenő em­berekkel, megismerkedhetik Algír örömeivel - gondjaival. Nagymultú város, hős város, amely a függetlenséggel élni is tud: a múlt sebe5 még nem gyógyultak be, de az újjáépí­tés rohamos tempója gyors fej­lődést ígér. A lexikonok szűk­szavú adatai elmondják, hogy Algírnak 806 ezer lakosa van, élesen elválik egymástól a ke_ letes arab óváros és az euró- paias modern városnegyed, hogy fontos tengeri kikötő, re­pülőtere az Európát Afrikával összekötő légiközlekedési vo­nalaik gócpontja, hogy egyete­me, élelmiszer-, textil-, bőr-, és gyufaipara van, s hogy tör­ténelme valóban viharos volt... A X. században alapították a berberek a római Icosium ki­kötő helyén, a XVI. század ele­jétől török fennhatóság alatt állt, majd három évszázadon át volt a Földközi-tenger kalózai­nak egyik fellegvára. 1830-ban hódították meg a francia had­sereg fekete csizmát viselő ka­tonái és a véres kegyetlenség­gel folytatott hódító háború le­telepített és földhöz jutatott zsoldoskatonáinak kései utódai, a „feketelábú“ gyarmatosok csak akkor vesztették el ha­talmukat, amikor Algéria több mint hétéves felszabadító há­borúban kivívta függetlenségét. szerűen közlekedési dugó, ha­nem rögtönzött politikai rokon- szanv-tüntetés is: ilyenkor fel­harsan az autóhangverseny, a dudák koncertje. Valamikor az ultrák, a szélsőséges gyarma­tosítók hozták divatba az au­tós tüntetéseket: a gépkocsik kürtje az „Algerie Francaise" ütemére, a „Francia-Algérla“ jelszó ritmusára szólalt meg. De hol vannak már az ultrák, hol vannak a régi autódudák? Most a gépkocsikon algéria­iak utaznak, akik a hagyományt a maguk szíve szerint formál­va folytatják: a kürtök tá-ti-ti és ti—ti—ti morsejelei az elnö­köt éltető jelszó ritmusát Idé­zik. De a jelen ekkor is keve­redik a múlttal, mint annyi másban is tapasztalható Algír­megkérdezzem tőle: hogyan él? Ali egyik napról a másikra él. A munkanélküliség makacs és kegyetlen örökség, nehéz tőle megszabadulni. — Vándorlunk, amerre a szél hajt, mint a madarak. Nekem más bánatom nincs, csak az, hogy öregségemre fészek nél­kül maradtam... A JÖVŐ A fiatalok, fellahok és egye­temisták, ifjúmunkások, diák­lányok — a szocializmusért lel­kesednek. A függetlenségi há­ború éveiben az a jelszó, amely az egész népet mozgósította, így hangzott: „Al Istiklal!“ (Függetlenség). Ma ez a jel­szó: „A1 Ichťrakya“ (Szocializ. Ma 155 gyereké. Háromszázezer hadlárvából száztizenöten élnek itt, az Ou- rida Meddad gyermekvárosban. Feljegyezem a kapura kiszege­zett táblán olvasható nevet, egy barna fiatalember, a húsz esz­tendős Idir Driad, a gyermek- város igazgatója elmondja, ki a névadó: „Tanító volt a Kas­bah egyik arab iskolájában. Az algíri csatában lőtték agyon az ejtőernyősök.“ Emlékeznek-e a gyerekek az algíri csatára? A háborúra? A nagyobbak még néha fel­kiáltanak álmukban. De a ki­csik már megtanultak nevetni és már elfelejtették minden rosszat. „Tele volt az ország apátlan-anyátlan árvákkal, kó­dorgó, elvadult kis vadembe­Alglrl diákok önkéntes mezőgazdasági munkán Chebli egyik önkormányzatú parasztgazda­ságában A fiatal nemzedék diáklányai A második világháborúban, 1942. november 8-án Algírban szálltak partra a szövetségesek, itt volt az ideiglenes francia kormány első székhelye Is. De amikor a háborúban a francia katonák oldalán vérző algéria­iak a győzelem után a nemzeti függetlenségért tüntettek, a kolontalisták sortűzzel vála­szoltak. A nemzeti felszabadító harc 1954. november 1-én in­dult meg a „kilenc testvér“ felhívására: a szabadságharcra szövetkező fivérek egyike, Ben Bella, ma az Algériai Demokra­tikus és Népi Köztársaság el­nöke. Az ünneplő Algírban, amikor a főváros a felszabadító harc hőseit és a szocializmus útjára lépő országok vezetőit köszön­ti, a legnépszerűbb jelszó a „Yahia Ben Bella!“ Ezt az „Él­jen Ben Bella!“ kiáltást idézik az autődudák is... A város ut­cáin ünnepekkor annyi ember hömpölyög, hogy elkerülhetet­lenül elakad az autóforgalom. Az összetorlódott gépkocsik tömege azonban nemcsak egy. ban. Vagyis nem csupán köz­lekedési dugóról, hanem a ko­lonializmus örökségének egyik jellegzetes vonásáról is szó van... A KASBAH Algériában egyre több gyár igazgatását veszik át a mun­kásbizottságok, amint a volt gyarmatosítók gazdaságaiban is a parasztok ügyintéző bizottsá­gai irányítják a termelést. A fellahok és a munkások fiai is­kolákba özönlenek: milliók kez­denek tanulni, ifjak és öregek, akik elől eddig elzárták a mű­velődés útját. A tengerpart öble mentén hatalmas félkör­ívben suhannak a kocsik, a nagy postaépület előtt, a belvá­ros szállodái, a minisztériumok előtt torpannak csak meg, a dombokra kanyargó utcákon is gyorsan, talán tűlgyorsan is robognak — egyedül az óváros zegzűgos sikátoraiba nem hajt­hatnak be az autók. A Kasbah utcácskáit lépcsők szakítják meg. a szűk utcák olyan meredeken kaptatnak fel a hegyoldalon, hogy itt valóban csak a gyalogos boldogul: de bizony majd kiugrik a szívem, mire feljutok a Kasbah legfel­ső házaihoz. Ez a városnegyed a függetlenségi harc bevehe­tetlen fellegvára volt. A legvé­resebb terror idején sem tud­ták teljesen átfésülni sem a rohamrendőrök, sem az ejtő­ernyősök; a Kasbah elrejtette, védte, táplálta, s új meg új csatára küldte az algíri sza­badságharcosokat. A Kasbah utcái ma kézműve­sek műhelyeivel, bazárosok sátraival, lacikonyhákkal, gye­reksereggel, szinte szüntelenül áradó embertömeggel zsúfoltak. Itt az utcán venni és enni min­dent lehet. Amerikai „szegecselt“ nadrá­got, rikító ingeket viselő fia­talok, olajzöld egyenruhás fia­tal katonák, a párizsi divattal lépést tartő diákok, földig érő fehér fátyolba burkolózó és ar­cukat is fátyol mögé rejtő asz, szonyok, turbános öregek tar­ka sokaságában furakszom elő­re, amikor megismerkedtem Alival, a vándorkereskedővel, ő szólít meg, mindenképpen rá akar beszélni, hogy vegyek tő­le egy sokszínű szőttest, fali­szőnyegnek, ágyteritőnek is jó — én pedig felhasználom az elmaradhatatlan, az adásvétel szertartásához itt mindenkép­pen hozzátartozó alkút, hogy A Kasbah szűk utcácskái meredeken kaptatnak fel a dombra.. mus). Algéria az ifjúság orszá­ga és Algír az ifjúság városa: nem szóvirág ez. hanem a leg­szembetűnőbb jellemzője Algé­riának és fővárosának. Algéria kormányában vannak a világ legfiatalabb miniszterei. Kü­lügyminisztere és több más tárca birtokosa tartja 'az ifjú­sági világrekordot; és ez nem valami különlegesség, hiszen a tisztikartól kezdve a közigaz­gatásig a forradalmi átalaku­lások vezető gárdájának több­sége 25 évesnél fiatalabb. Al­gériában a lakosság több mint fele kevesebb mint 20 éves! Ez a fiatalság a szocialista Algária építője. Sok-sok fiatal algirival ismerkedtem meg, s inindegyiket a forradalmi hév fűti. A találkozások közül azt idézem fel, amely a jövőbe mu­tat, s amely jelképes is: azt, amelyen megismerkedtem Fa- tihával. ■■--.vám Fatiha kislány, hadiárva. Egy kastélyban lakik, a tengerpar­ton, az algíri kikötő közelében. A tenger kék, éppen olyan, mint a felhőtlen égbolt. Ahol egybemosódik a két kékség, óceánjárő sziluettje: a kastély kertjéből odalátni. A kertben pálmák, eukaliptuszok, magnó­liák, s a fák közt labdázó gye­rekek. A kastély egy coloné volt. rekkel — mondja Idir Driad, — Amikor összeszedtük őket, rúgtak, haraptak. Sose felejtem el: meg akartam simogatni az egyik kislányt, az arca elé kap­ta a karját, azt hitte megütöm". Hol lehet most, fél-e még vajon ez a kislány? Gondolatban teszem fel ezt a kérdést, mintegy magamnak, de mintha meghallaná a fiatal igazgató, mintha válaszolna, amikor így folytatja: „Itt van nálunk, valahol a kertben, a többiekkel. Fatiha a neve.“ Amikor megkeresem, kezet ad, bemutatkozik. Amikor si­mogatom borzasán göndörülő haját, hálásan rámmosolyog. Hamar megbarátkozunk. Nyolc éves. Legjobban írni és verset mondani szeret. A félelmet és azt a világot, amely a félelem­re megtanította, egyszer s min. denkorra elfelejtette. A láto­gató tiszteletére elszavalja ked­venc versét, amit itt tanult, együtt a többiekkel, együtt azokkal, akiknek ezentúl Algé­ria az édesanyjuk: Megtanultak írni, együtt a többiekkel. Megtanultak építeni, együtt a többiekkel. Megtanultak harcolni, együtt a többiekkel. Megtanultak érted élni, édesanyánk-hazánk, együtt a többiekkel. OJ IFJÚSÁG — a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja Megjelenik minden kedden. Kiadja a Smena a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala Szerkesztő­ség és adminisztráció, Bratislava, Pražská 9. — Telefón 445-41 — Postafiók 30 — Főszerkesztő Szőke József — Nyo mta a Západoslovenské tlačiarne 01. Előfizetés egy évre 31,20 Terjeszti a Posta Hirlapszolgálata előfizetni lehet minden postán. — Kéziratokat nem őrziink meo és nem adunk vissza — A lapot külföld számára a PNS Ústredná expedícia tlače útján lehet megrendelni. Címe: Bratislava, Gottwaldovo námestie 48/VH. K—08*41362

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents