Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-10-27 / 43. szám

JL A CSISZ tagok seaanHS«ms®m^ Bizonyára sok fiatal olvasta a napilapokban „A tervszerű népgazdaság irányítás tökéle­tesítése alapelveinek“ terveze­tét. Ez a tervezet sok érdekes problémával foglalkozik. A fia­talokat leginkább a következő mondat ragadja meg: „Dolgo­zóinknak tudatosítani kell azt a tényt, hogy a veszteségért az felel, akinek a hibájából történt, hogy a lemaradás a technikában és a gazdasági eredményekben egyet jelént a kereset csökkenésével". Hasonló megállapításokat már máskor is hallottunk, de most végre határozottan leszö­gezi az említett tervezet ezt a tényt. Helyeseljük, hogy már végre felelősségre vonnak egyéneket is a hibákért, nem engedik eltitkolni a bajokat, és a kereseti lehetőséget függővé teszik a szaktudástól. Nagyon érdekli ez a fiatalokat, s egyút­tal tanulásra, technikai isme­retek elsajátítására ösztönzi őket. A szakképzettség emeléséről szintén sokat beszéltünk már és bizonyára még sokat is fo­gunk. A képesítést. már a leg­több munkahelyen megkövete­lik. A fizetések ehhez vannak kötve. Aki még eddig nem szerzett a beosztásához kívá­natos képesítést, még van ide­je megszerezni, de sok munka­helyre már képesítés nélküli dolgozót nem állítanak be. Szaktudást, különösen techni­kai téren, elsősorban szakisko­lákban szerezhetünk, nem pe­dig különböző rövidlejáratú tanfolyamokon. Igaz, a képzés­nek ez a módja is fontos, mert előkészíti a talajt a komoly iskolára és a pillanatnyi helyt­állásra. Minden fiatal tanuljon tehát, ha nincs módjában más­képpen, akkor esti vagy távta­nulással iparkodjon pótolni hiányzó ismereteit. Ezenkívül még szükséges a szakkönyvek tanulmányozása is. A mezőgazdaságban dolgozó fiatalok ugyancsak nem lehet­nek el szaktudás nélkül. Végre tudafosítanlok kell, hogy a me­zőgazdaság a mai viszonylat­ban egészen más, mint régen volt. A mezőgazdasági dolgo­zónak ugyanolyan szintű szak­tudással kell rendelkeznie, mint az ipari munkásnak. Az állami gazdaságod de különö­sen az EFSZ-ek további fejlő­dése megköveteli az olyan fia­tal dolgozókat, akiknek szak­tudása nem marad el a kor követelményei mögött. Dehát a mezőgazdaságban dolgozó egyéneknek miért szükséges magasabb szintű szaktudás? — kérdezhetné ezt valamelyik fiatal. Hibát követ el, aki azt gon­dolja, hogy a különböző spé­érdek© ciális gépek mellé csak az üzemekben van szükség szak­képzett fiatalokra, tehát a me­zőgazdaságban már nem fontos annyira a tudás, mint ahogyan azt hangoztatják. Ezer problé­ma van minden EFSZ-ben, még ott is, ahol viszonylag rende­zetten folynak a dolgok. Ezen­kívül minden mezőgazdasági üzem sok géppel rendelkezik és a termelést is egyre olcsób­bá kell tenni, meg napirendre került a kemizálás is. A fenn­álló hibákat megoldani, a gé­peket helyesen kezelni, velük dolgozni, a termelést olcsóbbá tenni és a kemizálásban rejlő lehetőségeket kihasználni ko­moly tudás nélkül lehetetlen. Az elmondottak nélkül pedig nincs korszerű mezőgazdasági üzem, legalábbis olyan, amely Mariánské Lázne, Ferdinánd-forrás. a jövőben is kielégítheti az igényeket a kereseti lehetőség szempontjából is. Könnyen be­látható, hogy a lemaradás a technikában és a gazdasági eredményekben egyet jelent a kereset csökkenésével. Min­den fiatal tanuljon tehát, és nemsokára eljön az az idő, amikor ritkaság számba megy az olyan fiatal, aki ne tett volna szert magasabb szakkép­zettségre, ne végzett volna felsőbb iskolát. B. í. Allatkertben jártam - emberek között Hosszabb ideje nem jártam a bratislavai állatkertben. Kel­lemesen meglepett a tetemes állatszaporulat, a csereúton szerzett vagy drága pénzen vásárolt ritka példányok. Annál bántőbban érintett az újonnan felszerelt intő, 6vó, figyelmez­tető és fenyegető feliratok so­kasága: „Vigyázat! Az állatok harapnak!“, „Ne etessétek az állatokat, ha jót akartok ve­lük!“, „Aki szereti az állatot, nem ingerül“ A majomketrec rácsán pedig a következő „kö_ nyörgés“ olvasható: „Ne dob­jatok tükröt ketrecünkbe! Ha eltörik, gyermekeink halálra sebzik magukat vele!“ A szö­veg melletti kép fiatal majmot ábrázol, mancsából vér patak­zik. Tekintete fájdalmat és szemrehányást sugároz. Tudatlan gyermekeket ter­mészetesen nem okolhatunk pajkos csínyjeikért. Annál szo­morúbb, hogy szüleik vagy ok­tatóik nem ügyelnek jobban védenceikre. Vagy talán ók maguk is még „oktatásra“ szo­rulnak, milyen népgazdasági kárt okoznak engedékenysé­gükkel? Az állatkínzás „neve­lő“ hatásáról nem is szólva. A páviánketrechez érve egy testes apán akadt meg szemem, aki azzal „szórakoztatta" cse­metéjét, hogy egy mogyoró­vesszővel végkimerülésik esik. landozta egy vemhes nőstény- májon hasát. Az életunt állat végül is megsokallotta a dol­got és fogvicsorgatva ugrott neki a rácsnak. Á „hős" apa kisfia felkiáltott ijedtében és halálsápadtan, remegve bújt védelmezőjéhez. Az pedig azzal bosszulta meg a pávián „neve­letlenségét“, hogy egy követ vágott hozzá. Férfiúhoz méltó elégtétel! A leáldozó nap elérte a Zer- gehegy gerincét. Utolsó suga­raival bearanyozta a párducok és hiűzok tarka-barka szőr­ruháját. Elcsodálkoztam, mi­lyen temérdek húsmennyiség kerül minden egyes ragadozó „asztalára“. Ezek ugyan nem éheznek! Nemcsak felesleges, hanem kifejezetten káros az állatokat túletetni. A fogság­ban amúgy is hízásra hajlamo­sak a ketreclakók. A tapasz­talt állatgondozók pedig bizo­nyára jobban tudják, melyik ápoltjuknak milyen és mennyi eleség válik javára. Távozás előtt megkértem a telep állatorvosát, mondjon Panaszkodnak a felbéri fiatalok Bizony panaszkodnak, mért unatkoznak, nincs szórako­zási lehetőségük. A CSISZ szervezet nem vonja be a fiatalokat, csak nagyritkán tartanak gyűléseket. Könyv­tárunk van. dehát ml hasz­nunk van belőle, hogyha ne mműködik. Pedig bizony a CSISZ felbári szervezete valamikor a járás egyik legjobb szervezetéhez tar­tozott, most pedig fordítva — talán a legrosszabb. Jó volna, ha a CSISZ ve­zetősége és a helyi kilenc­éves iskola tanítói többet foglalkoznának a fiatalokkal. Érsek Zsuzsanna, Felbár véleményt az állatok etetési tilalmának indokairól. — A közönség javarésze fe­gyelmezett és méltányolja az etetési tilalmat. Vannak vi­szont felnőtt emberek, akik nem tudják megállni, hogy valamit oda ne hajítsanak — főleg a majmoknak. Ez azon­ban a kisebbik baj. Múltkor az utolsó pillanatban akadá­lyoztam meg egy magát „ér­telmiséginek“ valló férfit ab­ban, hogy egy kenyérbéllab- dacsba gyömöszölt borotvapen­gét bedobjon a majomketrec­be. Két majmunk hasonló „tréfák“ következtében borzai, más kínok között kiszenvedett, egy harmadikat műtéttel sike­rült megmentenem. Egy főis­kolás leánynak kötőtűvel „si­került" átszűrnia egyik papa­gájunk nyelvét, mert — úgy­mond — fülsértőén rikácsolt! Egy szerető apa pedig jól irányzott kődobással agyonver­te egyik kínai kacsánkat a vi- zimadarak tavában, mert — kisfiának akart „örömet“ sze­rezni telitalálatával. — Szinte hihetetlen egyes emberek szívtelensége! — Világosítsák fel olvasói­kat, kérem — fordult hozzám a csupaszív állatorvos — meny­nyi fáradságba telik az állatok felnevelése a számukra szo­katlan viszonyok között. Kü­lönben sem hőstett a ketrecbe zárt állatot bántalmazni. Ha elpusztul, nemegyszer pótol­hatatlan veszteséget szenved az állomány. Kérünk tehát mindenkit, akit illet, ne vet­kezzen ki emberi mivoltából — az állatok közt sem! k. M. Csakanyházan sok szó esik a kultúrház épí­téséről. Az ala­pozás mar évekkel ezelőtt megtörtént, de az építkezés nehezen halad előre. A jú­niusi választások után el­sősorban az épület befeje­zését tűzte ki célul a HNB. A fiatalok megértették, hogy szükség van a segítségük­re, s nekiláttak a munká­nak. Különösen Gáspár Sán­dor, György László, Somos­kői László, Benedikt Igor, tettek ki magukért. Sajnos azonban sokan még ťä'vol- tartjak magukat a társadal­mi munkától. Nagyon fontos lenne, hogy a csákányházi fiatalok teljes számban se­gítsenek a kultúrház építé­sénél. Rajta, fogjunk hozzá még nagyobb lelkesedéssel, hi­szen a kultűrhazat a legjob­ban majd mi, fiatalok hasz­náljuk ki. Fájd Béla, Csákányháza BŐSRŐL JELENTJÜK A fiatalok nálunk a leg­szívesebben a tűzoltó-tes­tületben tevékenykednek. Both János tűzoltó-parancs­nok mindig sok szórakozási lehetőségről gondoskodik. A szertárban kultúrtermet rendeztek be. Már négy évé működik a színjátszó kör, György Mihály élvtars a ve­zetője. Eddig már sok si­kert értünk el, különösen a Bolondőra című vígjáték elő­adásival. A műkedvelők kö­zül különösén Both Rőzsika és Both János tűntek ki. A tánccsoportunk is sok szép számmal gazdagítja mindig a kulturális programokat, Sneveisz Katalin tanítónő sok türelemmel tanítja be a táncokat. Mindnyájan na­gyon szeretnénk, ha az if­júsági szervezetek nagyobb tevékenységet fejtenének ki. Lelkes Zsuzsa, Bős SZERKESZTŐI ÜZENETEK: Őszkor: Verse még nem üti meg a mértékét, de azért csak írjon tovább, ol­vasson sokat és foalalkoz­zon behatóbban a költészet­tel. Népnevelő és Ifjú poéta: A fenti üzenet vonatkozik ezekre a jeligékre is. 1. B. István Érsekújvár: La­punkban közöltük a Versba- rltok körébe való jelentke­zési szelvényt. 2. Tennesse Williams darabja kerül színre Bratislavában. írjon (mellékeljen válaszbélyeget) a következő címre: Sloven­ské národné divadlo, ria­diteľstvo, kultúrno-propa- gačné oddelenie, Bratislava, Gorkého 4. Tombol a huliganizmus: Cikkét nem közölhetjük. Hozomány: Beszámolóját közöljük, írjon máskor is. M. H.í Küldje be újból verseit és írjon részleteseb­ben magáról. Régész: Slovenská univer_ žita, Bratislava, Univerzita Karlova’, Fraha. Tanári ké­pesítést nyújt és a kutató dolgozókat képezi ki. Irat­kozzon be archeológia vagy történelem szakra. Életuntság: Ne' élezze ki a családi ellentéteket, igye­kezzen türelemmel és sze­retettel megérteni, hogy a legfontosabb a családi e- | gyetértés. Miért rontják el | saját maguk az életüket? G. G.: Ha magyar köny- B vet akar, forduljon a Ma- | gyár Könyvesbolthoz, Bra- p tislava. Michalská ulica. | SZÍVESEN LEVELEZNÉNK: | Kurucsai Mária, Dócz, Pe- § tőfi Sándor u. 25 sz.; Föld- I vári Teréz, Ojszentmargita, Bodonhlt Á. G. Csikótelep, « 19 éves; Bognár Márta, Mül­ler Klára, Kocsis Márta, i, Keszthely, Kossuth Lajos u. | 13. sz„ 16 évesek; Tóth Ag­nes, Keszthely, Kossuth La­jos u. 103 sz.; Móri Erzsé­bet, Budapest XVI. kér. Sas­halom, Somoskő u. 19. sz., f? 15 éves; Mező Agnes, Készt- pf hely, Kossuth Lajos u. 103 sz.; Bagi Erzsébet Jászapáti ; Gajna u. 10. sz.; Kis Anna- j mária, Székesfehérvár Szé- | chényi u. 13. sz.. 18 éves; | Gál Ilona, Battonya, Ady I Endre u. 127. sz.. 18 éves. ..........p—J Tizenkét forrás vizénél Lfogyhogy tizenkettő? — ** kérdezhetné valaki, aki jól ismeri Karlovy Varyt a Žrídlo első számú forrásától, a park tizenkettes forrásáig. Hiszen az idei Nemzetközi Filmfeszti­vál alkalmából a csehszlovák- szovjet barátság kolonádáia előtti téren új forrás buzogott fel, szám szerint tizenharma­dik! Igen, de ha valaki elol­vassa az új forrás nevét, meg­állapíthatja, hogy ez a nyolcas számú Vencel-forrás második számú kútja, annak ellenére, hogy az új forrás és a Vencel - forrás hőfoka egészen más, Sok vendég azzal magyarázta az új elnevezést, hogy a tizenhármai szám nem hoz szerencsét. Egyeéek kedélyes megállapítá­sokhoz jutottak el, például ah­hoz, hogy az új forrás nem is lehetne a tizenharmadik, leg­feljebb tizennegyedik. Karlovy Varynak ugyanis van már ti­zenharmadik forrása, amely a föld nedveit hozza felszínre. Ez a Becherovka, amely a Kar­lovy Vary melléki gyógyfüvek- ből készül Akárhogy is van tehát, továbbra sem számolha­tok be másként Karlovy Vary- röl, mint a tizenkét forrás fürdőhelyéről. ősszel jártam Karlovy Vary- ban, majd egy hónapot töltöt­tem ott. Volt eső, volt csípős idő, de sok volt a derűs nap, a verőfényes őszi idő, amikor a világhírű fürdő még a nyár­utó jellegét mutatta. Az Ele­fánt kávéház vagy a Pupp külső teraszain épp olyan for­galom volt, mint nyáron a sza­bad ég alatt. Ha pedig valaki kételkedett, hogy valóban a nyár jelentkezett az őszben, elég volt, ha kiballagott este­felé a nagy kolonádára, ahol katonazene vagy szimfonikus orchester játszott, a vendégek pedig szopókás csészével, „kof- likkaV körbejárták az oszlopo­kat. Az ilyen körséta egy kissé divatbemutató is volt, mert hiszen melyik asszony nem akar csinos lenni, még ha beteg is. Tévedhet a meteorológus, tévedhet a zöldbéka, de nem tévedhet a női divat, amely még a nyarat idézte. Lám, az a két francia asszony könnyű fehér ruhában járt, elől fekete margarétával vagy rózsával. Az a húrom német leány pedig pöttyös dirndliben, s bár elő­fordult itt-ott egy-egy mellé- nyes pepita kosztüm, egy-egy eszterházi kocka, a fehér leló­gó szélű szalmakalapok a né­met lányok fején mégiscsak a nyarat jelentették. Aztán meg szalaggal átkötött zsirárdi kalapokat is láttunk, ezt csak nyáron hordhatják a nők. A férfiak is nyáriasan festettek a teszil ruhákban. Sok volt még a könnyű nyári cipő, gon- dolaszerüen felkunkorodó or­ral. A felsoroltak talán eléggé bizonyítják, hogy Karlovy Va- ryban az őszben is nyár volt? K arlovy Vary igazán világ - fürdő, elég csak végignéz­ni a Moszkva-nagyszálló előtt sorakozó autókat. A postán egy görögnek segítettem egy­kori tudásom roncsaival össze­állítani egy francianyelvű távi­ratot, a borbélynál mellettem ülő barna fiatalember arab betűs lapot olvasott, mikor pe­dig a délutáni feketénél ango­lokkal ismerkedtem meg, kide­rült, hogy indiaiak. A legtöb­ben mégis oroszul és németül beszéltek. Utána talán magya­rul. Nemcsak köztársaságunk magyarjai közül beszéltem sokkal — a rozsnyói bányász­tól a csallóközi fejőnőig —, de igen sok magyar érkezett gyógykezelésre a Duna túlsó oldaláról is, és érdeklődve ol­vasták a Richmond felé vezető úton Baltazár püspök magyar nyelvű emléktábláját: „Szép Karlsbadba jöttem, bús halálra vártam, varázsos kútfőm gyó­gyulást találtam“. A magyar betegek egyhangúlag azt álla­pították meg, hogy a püspök­nek igaza volt, ilyen jó víz sehol nincs a világon. Eljáró- gattak Arany János háza elé a Várhegyen, és élvezettel néz­ték a csehszlovákiai rádió ki­rakatában Páger Antal és a többi magyar színész fényké­peit a legújabb magyar filmek­ből. Panaszkodtak azonban, hogy kevés magyar újság van, főként a Népszabadság jár és az Oj Szó, de az is kevés. Azt hiszem célszerűbb volna, ha már annyi magyar jár Karlovy Vary-ba ellátni az újság kiosz­Karlovy Vary látképe tókat megfelelő mennyiségű magyar lappal. Maguk az el­árusítónők panaszkodtak, hogy kevés a magyar lap és nem tudják az igényeket kielégíte­ni. A nyári filmfesztiválnak eltűntek rég már a falragaszai is, legfeljebb a kirakatokban látni néhány filmcsillag fény­képét, amint mosolyogva kof- likokat szopogatnak. Az őszi Karlovy Varyban a kulturális élet is élénk képet mutatott. A színházban Dürrenmatt Fizi­kusait játszották Karel Höger- rel a főszerepben, sikerrel fu­tott Murceau Tojása, František Hruby Kristály éjszakája Mária Tomanovával, vagy a Misztrik testvérek drámai feszültségű remeke, a Marisa. A zeneked­velők megtalálták élvezetüket a hatodik Karlovy Vary-i Dvofák-őszben, melynek kon­certjei szeptemberben kezdőd­tek és amelyek során a mün­cheni filharmónia is fellépett. Az állandó galéria kiállítása is színes volt és hozzájárult Ka­rol Souček modern képeinek tárlata is. Hogy voltak-e hiányok? Nos, hát enélkül semmi sem lehet. Nem tudtam megérteni, miért csinálják a Diánnába vezető drótkötél pályát majd­nem egy éve, nem tudtam meg­érteni, miért kellett hosszú sorban állni a pohárkölcsön- zönél, hiszen lehetett volna egy másikat is létesíteni. A Vencel forrás gyógyketrecén nem volt ajtó, ha elmentek az alkalma­zottak és a föld alól nem ad­ták ki a vizet, igen nehezen lehetett lejutni. Amikor elin­dultam, megeredt az őszi eső, s az 1-es autóbusznak, olyan lyukas volt a teteje, hogy az utasok kénytelenek voltak er­nyőt nyitni, amin pedig egy német turistacsoport jót kun­cogott. Azt hiszem, egy világ­hírű fürdőhelyen ilyesminek mégsem kellene előfordulnia. Dehát a hibák csak kis há­nyadot képeztek az általános benyomásban, mely szerint az idei ősz Karlovy Varyban na­gyon szép volt. Mártonvölgyi László ; ; vf.. Goethe szobra Karlovy Vary-ban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents