Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-10-20 / 42. szám

(Folytatás)

Amikor a prímás meghajlással |elzi a szám végét, az anyókák apókák jól nevelt emberekhez illően verik össze a tenyerüket. Tapsuk csak a zenészek fülébe jut el ök összenéznek, piciny gúnyt lövell a tekintetük, mintha mondanák, a taps nem oltja a szomjunkat. Talán később, a borozgatók közt akad majd nótarendelő, aki miniszteri határozottsággal osztogatja a parancsokat: Pincér, bort a cigányoknak! Banda, a nótámat! Erre várnak, s tekintetükkel végigpásztázzák a kerthelyiséget, fürkészik, szimatolják, honnan jöhet az unalmukat megváltó kurjantás, a „húrolajozás“, hogy aztán a keresztbe nézó szem szikrákat lásson pattogni a húrokdálkozik nagyképűen Ököl. — Ne durváskodj az emberrel, ha a szeretőd mással...

— Fogd be a szád! — mór rogja Robi.

— Mit bánkódsz? — kérdi Ököl. — Szerzünk egy másikat! Hebegőnek is szereztünk. Ugye nem bántad meg, Belén ? — fordul vigyorral határos mosollyal a diáklány felé.

Belén ravaszkásan mosolyog, közelebb dől Robihoz. Robi tekintete szikrát vet, amikor Ökölre néz.

— Ne törődj velük! — súgja Belén Robinak. — Marhaságot csináltak, azért dühös... Ba akarod, küldd el őket... — Vállát Robi vállához simítja, sejteti szándékát. Robira szórja nagy kerek szemének ragyogását. Szinte kínálja magát.

mondja s kacarászni kezd. Dalt dúdol. Oltsátok el a lampionokat ...

— Nnnna, mit fog a kezed ? — kérdezi Bebegő.

A combomat! — mondaná Belén. De nem mondhatja. Robi keze mással van elfoglalva.

, — Az a hosszú. rúd szalámi lesz... — mondja Robi.

— Bazulról csórtam, tegnap vettük a magyaroktól, öt rudat egyszerre!

Senki sem veszi észre, nem csodálkozik, hogy Bebegő milyen folyékonyan beszél. Ba nem figyel a szókezdésre, egyszer sem akad m eg. Robiban enged a feszültség. Mosoly lopakodik az ajkára, amikor kitapogatja a négy üveg karcsú nyakát.

í sátorfánkat... kár bedugaszolva hagyni az üvegeket... — Amikor látja, Seprű nem mozdul, ülve marad.

— Bol szereztétek? — kérdezi Robi, s az asztal lábához támasztott táskára pillant. A fiúknak nem volt pénzük, minden garasukat Pöstyénben hagyták. Rosszat sejt. Az a rúd szalámi még megjárja, ö is hányszor hozott hazulról eledelt, meg itókát is. A négy üveg konyak szép összegbe kerülhetett.

Ököl és Bebegő vigyorog.

— Egyszer el kellett kezdeni! — domborítja mellét ököl, s az asztalra rakja nagy lapátkezét. Farkasszemet néz Robival. Tekintetében hűvös gúny lappang. Dühíti Robi meghök- kenő tekintete. Oklevél rácsap az asztalra. — Az fáj, hogy nem a te parancsodra tettük?! Egyszer már el kellett kezdeni! — sziszegi vészes komolysággal.

— Pszsz... pszsz... — csendesíti Bebegő. — Aaaa bbban- da iiinni akart, a zszszseb meg üiiüres volt... — suttogja.

Belén ijedten húzódik Robihoz. Ica rácsap Ököl öklére.

— El a mancsokkal! Nem szeretem az asztalon látni!

— Máshol szívesebben látod, mi?! — ököl rávigyorog a lányra, majd gyanakvó tekintetét Robi szemébe fúrja.

— Nem érdekelsz! — mondja könnyedén Ica, s vállat von. Belént nézi, és tovább dúdolja kedvenc dalát. — Oltsátok el a lampionokat, a sötétséget akarom látni...

.Belén térdével megböki Robi

ról...

combját, s hozzá simítja a láRobi a megszokott helyen, a bal oldali sarokasztalnál pillantja meg a barátait. A lányok is velük vannak! Ököl a szőke Icával háttal ül. Most is felfelé fésüli a haját. A nyaka habfehér. Fél a napra menni, mert kivirágoznának bőrén a szep- lők. A lámpafényben csillog szőke haja. Van benne fantázia. Ilyenkor, amikor csokoládébarnára sül az ember, úgy virítana mellette Ica teste, Ha kettesben lennénk, nem gondolnék Ökölre! Talán Ica se... De nagy marha vagyok! Az ember mindig arra veti ki hálóját, aki a legközelebb van hozzá. Menj a távoli vizekre halászni! Az alma nem esik messze a fájától' Marha! Mit gondolsz megint az apádra?! A kis társaságra veti tekintetét. Szótlanul ülnek. Rám várnak. A várakozó ember sokat beszél, vagy mélyen hallgat. Aki szótlanul várakozik, az gondolataival van elfoglalva, mérlegeli helyzetét, fontolgat, mit mondjon, akinek érkezését várja. Ököl és Hebegő egymást nézik, mintha gondolatolvasók lennének. A két lány sugdo- lódzik, tudomást se vesznek a fiúk jelenlétéről. A szőke Ica felkacag. Csilingelő a hangja. Ingerlő... A két párról senki sem állítaná, hogy szerelmesek. Ha idősebbek lennének, gondolkodás nélkül rávágná az ember, két unalmas, kiapadt érzésű házaspár. Aki kaland után vágyik, szemezni kezd az Ilyen nőkkel, s ha viszonozzák a perzselő tekintetet, már másnap csókolhatják a perzse- lőn szétnyíló ajkukat. Mennyire mások a szomszédasztalná! ülő fiatalok. Egymáshoz bújnak. A lány öleli a fiút. Mál- náspoharukről megfeledkeztek, érintetlenek. Magukról ennyire nem feledkeznek meg, gondolja Robi. Vétek is lenne...

Hebegő elnéz Ököl feje mellett. Meglátja az asztalukhoz közeledő Robit.

— Itt jön Seprű! — súgja Ökölnek.

Ököl hátranéz. A lányok is Robira tekintenek.

— Ahoj! — köszön mosolyogva Robi. örül a találkozásnak.

Négy halk ahoj a válasz.

— De elkámpicsorodott a hangotok! — mondja Robi.

— Mimimiért nem ülsz le? — kérdi Hebegő.

— Tudod, hogy nem szeretek az embereknek háttal ülni, — feleli Robi. — Lennél olyan szíves.. .

Hebegő feláll, szó nélkül átadja helyét. Robi leül a tizenhat éves diáklány mellé. Szemben ül a szőke Ica és a mogorva Ököl, oldalt, a két fiú között Hebegő fészkelödik. A lába mellé húzza a tömött hosszú fülű zöld vászontáskáját.

— Késtél, seriff! — morogja Ököl

— Seriff az öregapád! — fakad ki váratlanul Robi.

— Mi ütött beléd? — csoTizenhat éves vagyok! Jobban tetszel, mint Hebegő. Amikor a kávéházban mellém ültétek, azt gondoltam, a tiéd leszek! Te elmentél... Hebegőbői elegem van. A tiéd akarok lenni! Ica mondta, tüzes vagy. Mit bánkódsz Vöröske miatt?! Igaza van Ökölnek. Nézz rám, s meglátod a különbséget. Nem vagyok kiélt lány. Egymáshoz ülünk. Diákok vagyunk. Te nagy diák, én kisdiák. Úgy szeretnék melletted ülni az autóban, a válladra hajtani a fejem ... Robi elhúzza a vállát. Szégyelled magad? Te vagy a seriff! Ha Hebegő akadékoskodik, leteríted! Magamtól is kiadom az útját! Csak szólj! Robihoz bújik, mintha súgni akarna valamit. Ököl letompított, haragos hangja visszataszítja.

— A te dolgod, seriff! — mondja Ököl.

— Mi az én dolgom?

Ököl legyint.

— Semmi.. -.

— A gyógygyóntatódnál voltál ? — kérdi Hebegő.

— Iiiigen! — dadogja dühösen Robi.

— Nem szép tőled! — mérgelődik Ica. — Az ember türelmesen vár ríi, te meg olyan vagy, mint a bölömbika!

Ököl fordít a szón.

•— Nem értem, miért haragszol?

— Magam se tudom, mi van velem... Ha késtem, bocsás- satak meg, — mondja Robi. — Valami baja van az apámnak...

— Bábábánatában iiinni szeret az ember... — szólal meg felderülő tekintettel Hebegő. Ökölre pillant. Ököl int. Hebegő megfogja Robi kezét. — Nyúlj csak bele a táskába ..

Belén mintha nem tudná, mit rejt a táska mélye. Robihoz tapad, hadd lássa köze lebbről, mit fog a fiú keze kitapogatni. Ica kacéran Helénre kacsint, jól csinálod kislány! Majd Robira veti tekintetét.

— Olyan murit csapunk ma, hogy bedől a víkendház! —

— Ásványvízzel ugratod az embert ? Megnézem ...

Hebegő ijedten lefogja a

kezét.

— Nnne!

— Találd ki, mi van benne? — kérdezi Ököl.

— Nem boros üvegek... —

válaszolja Robi, s kiemeli kezét a táskából.

— Konyak, seriff, konyak! büszkélkedik Ököl. — Négy üveg grúz konyak! — s elégedetten kuncog.

— Oltsátok el a lampionokat ... — énekli halkan Ica. — Átnyúl az asztalon. Mélyen kivágott blúza alól kivillan a melle. Megfogja Robi kezét.

— Helén nem volt jelen, amikor összeboronáltuk a bandát, — mondja Ica csillogó szemmel. — Neki is át kellene esni a tűzkeresztségen ...

Helén hálásan néz Icára. Felsőtestét elemelte Robitól, combját azonban előbbi fekvésében hagyta, a Robiéhoz tapad. A fiú nem szentel ennek különösebb figyelmet, szereti a női test közelségét. Érti Ica célzását: Csak most jön rá, miért ül oly közel hozzá a kis diáklány. A nyomottság még nem engedett fel teljesen a lelkében. Mindegy, csináljatok, amit akartok! — gondolja. Ha szereztek még egy lányt, azt se bánom, csak csúnya ne legyen ... Helénre néz. A lány tekintete belecsimpaszkodik a szemébe. Keze akaratlanul Helén combját érinti. Felcsillan a lány szeme. Milyen fitos az orra! — állapítja meg Robi magában. A haja barna! Icára néz. Ica biztatón kacsint, int, simogasd Helént! Robi elnéz a feje mellett. Ica azt hiszi, terepszemlét tart, keres valakit, aki Vöröskét helyettesítené ... Robi homályba vesző arcokat lát. Nem kutat senki után a tekintete. Az apjára gondol. Mit ' csinál ? ' Magába roskadtan ülhet a fotelban ...

— Valakit elcsípünk! — mondja Ököl. — Gyere, Seprű, körülnézünk, aztán szedhetjük

bát. A füléhez hajol.

— Küld el őket! — suttogja. — Ma veled szeretnék lenni...

— ... és nem jött el... és nem jött el... — énekli halkan Ica a sláger utolsó szavait.

— Ne óbégass! — mordul rá Ököl. Helénre veti dühödt tekintetét. — Te meg ne ficánkolj, mert a székhez kötözlek!

— Mit csüröd-osavarod a dolgot?! — fakad ki haragosan Helén, és dacosan mereszti tekintetét Ököl villámló szemébe. — Szégyelljétek magatokat! Loptatok! Tolvajokkal nem barátkozom!

— Pszsz .. . pszsz ... mmm- meghallják! — suttogja rémülten Hebegő.

— Az üzletben hebeghetett volna a kezed! Bár elkaptak volna! — mondja haragosan Helén.

— Kikikis ááártatlanka! — vigyorodik el Hebegő. — Majd megmutatom az apádnak milyen szűzikéje van!

Robi szájon vágja Hebegőt.

— Ide a képeket! — mordul a fiúra.

— Jól van, seriff! — biccent elégedetten Ököl. — Még én is adok neked, a hebegő istenedet! — néz ferde szemmel a szomszédjára. — Na, mi lesz a képekkel? Majd adok neked zsarolást, te...! —

s öklét fenyegetőn elhúzza Hebegő orra előtt.

Hebegő a farzsebéből kiemeli a képeket s átnyújtja Robinak.

— Máskor ne fényképeztesd magad évakosztümben, — piondja Robi, és Helénnek adja a képeket.

A lány hanyagul a táskájába szórja a képeket. A megszégyenített Hebegő egyikükre sem néz. A málnaszörpös üvegen felejti tekintetét. Tölt a poharába. Egy szuszra kiissza, s maga eié mered. Robi Ökölt nézi, bosszantja az asztal lapját verdeső keze. (Folytatjuk)

B B

■

■

■

■

■

■

M

a

m

■

■

■

■

■

a

*

u

M

■

M

ti

*

m

m

«

■

31

■

■

■

■

K

■

n

i

f

I

I

I

I

I

I

I

I

1

I

I

I

I

I

I

I

I

1

I

I

I

I

1

I

t

I

I

i

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

Öregek a komlóföldön egyik jelenete

Októberi filmek

A Csehszlovák Filmforgalmazó Vállalat rövid idő leforgása alatt 4 nemzet filmgyártásának rendezett filmheteket, 7—9, egész estét betöltő programokkal. Gyakorlatilag szinte lehetetlen az ennyire zsúfolt műsort figyelemmel kísérni, ezért többé-kevésbé kénytelenek vagyunk megvárni, amíg a lengyel, kanadai, angol és NDK íilmliét-en bemutatott alkotások eljutnak a szokásos forgalmazásig. Figyelemre méltó, hogy a filmek kiválasztása igazán reprezentatív jellegű.

Műsoron volt pl. a lengyelek, már-már klasszikus filmje a „Hamu és a gyémánt“, és a nemrégen elhunyt A. Műnk befejezetten alkotása a „Pasz a- z ser ka“. A kanadai filmgyártást túlnyomórészt rövides dokumentumfilmek képviselték, viszont az angolok 9 filmje más és más igényeket igyekszik kielégíteni. Megismerkedhetünk a „dühöngő ifjúság“ legújabb műveivel, így Tony Richardson „Tom Jones“ c. filmjével (hírét 4 Oseardíj fémjelzi), azonfelül a Jean Anouiilh színműve nyomán készült filmmel a „Becket“_tel. A színes, szélesvásznú film legnagyobb érdekessége, hogy a két főszerepet a híres new-yorki ill. londoni Hamlet alakítja: Richard Burton (Becket) és Peter O’ Toole (II. Henrik). A íélig-meddig dokumentum-stílusban készült filmben alkalmunk lesz látni az új és újabb tömeghisztériákat okozó' big-beat őrület indokait, a 4 Beatlest. A német filmhét legjelentősebb alkotása minden bizonnyal a Zweig-regényböl készült film a „W andsbelci Bár d“, Hitler hatalomrajutásának történetéről, Ervin Gesehoneck-kel a főszerepben.

Andrzej Wajda — tán a legsikeresebb lengyel ren- dezőtömüvét csak ötéves késéssel láthattuk, a „Hamu és gyémánt“ bemutatását hazánkban megelőzték Wajda kevésbé jelentős filmje', így az „Ártatlan varázslók“, a „Sámson“ és a „Húszévesek szerelmé“-nek egyik epizódja. A Hamu és gyémánt már sikerrel bejárta a világot, mire hozzánk eljutott. Magyarországon is csak tavaly mutatta be a filmmúzeum. A késői bemutatásban kell keresni az okot, hogy a film nem'gya- korolja ránk azt a hatást, amit színvonala révén megérdemelne. A kinematográfia fejlődése olyan rohamos, hogy egy-egy film szinte évek alatt veszti el jelentőséget. Természetesen nem vonatkozik ez ilyen nagy mértékben a Hamu és a gyémántra. A precíz és szug- gesztív rendezés (a lengyel filnrskola kezdete) a merész, egyeni lálószüg és a nagyszerű alakítások most is hatnak. A történet maga már ném annyira: Az eser mény Varsó felszabadulásának napja és a főhős (Z. Cybulski) lelki drámája, harc a háború szülte kötelességgel (gyilkosság) és az emberi lelkiismeret hangjával. A film egy mellékfigurával nagyszerűen leplezi le, hogyan juthatnak . tehetségtelen, semmihez nem értő, jelentéktelen emberkék jelentős pozíciókba.

Míg Wajda a II. világháború befejezésének eseményein keresztül mond ítéletet a háború és embertelenség felett, addig az amerikai „Ordító egér“ és a „Hét napból áll nrnden hét“ c. szlovák filmek, mintegy előrelátva figyelmeztetnek egy esetleges újabb világégés szörnyűségére. A különbség mindössze annyi, hogy az Ordító egér szatirikus hangvétele elgondolkoztat, az álmodern szlovák fűm- viszont felbosszant erőltetettségével és hamisságával olyannyira, hogy szinte fordított a hatása.

Az Ordító egér alapötlete zseniális: A párszáz főt számláló Fenwick állam — védjegy hamisítás miatt és persze taktikai okokból — háborút üzen az USA-nak! Ez még csak hagyján... Akkor lepődünk meg jobban, amikor a mintegy húsztagú Fenwick-hadsereg, prímán kihegyezett nyflakkal(l), a szó szoros értelmében elfoglalja New Yorkot és foglyul ejti az amerikai hadügyminisztert! A bonyodalom ott kezdődik, mikor az amerikaiak nem tudnak válaszolni a támadásra, mert egyszerűen nem tudják, hol fekszik Fenwick. Tovább nem folytatom, mert elárulnám, hogyan végződik a Fen- wick-USA háború. A rendező Jack Arnold és a hármasszerepet alakító Peter Sellers az ezúttal előnyös szokvány-dramaturgiával (happy-enddel), igen szellemesés intelligens humorral, nagyszerű politika! szatírát teremtett.

A „Magánélet“ c. színes, francia filmet azért kell megnézni, hogy meggyőződhessünk róla, hogyan lehet majdnem semmiből valamit csinálni. ’

Az „Öregek a k o m 1 ó f ö i d ö n“ c. zenés-tán- , cos, szélesvásznú cseh film igényes tartalommal (két fiatalt kizárnak az iskolából, csak azért, mert őszintén szeretik egymást), nagyszerű alakításokkal (L. Pu- cholt) bírálja a tipikus álerkölcsös pedagógiát. Ráadásul még kitűnően szórakoznak is! Vavreczky Géza

Magánélet

.......................................................................................................