Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1964-10-20 / 42. szám
TÖRÖK ELEMÉR úih£ MŽkíí&Ĺ :&K?kg&U ■Ä internacionálni 41 festival * Jj studentskihíjt .....Äkazališta ZÁOR E B) U O OSL\Vi)A international 4 TP^ÍlVíl ** J.V'tjCJL » MAdrama jrotipí international festival des * Theatres d’EtUdiantS Igen, a költőnek elsősorban önnön lelkét kell verssé forró - sítani, csak élmények és meglátások hozhatnak létre nagy müvet. Példákért nem kell a szomszédba menni: Ady egész forradalmi és háború ellenes költészete egyéni látásmód szüleménye, a szelíd hangú Tóth Árpád akkor alkotja meg leghíresebb miívét, az „Oj Isten"-t, amikor a Tanácsköztársaság meghozza számára a legnagyobb élményt. Milan Bauer fiatal szlovák hegedűművész, aki a rádió díját megérdemelten elnyerte művé- Foglalkoznunk kell még Gál szí teljesítményéért Sándor szerelmi költészetével is, amely szintén speciális, új távlatokkal kecsegtető,samelyben a zárkózottság és lelki életének a tisztasága dominál. Csanda Sándor az egyik ilyen versével kapcsolatban arra a megállapításra jutott, hogy „a gondolati líra és a szerelmi költészet jól sikerült ötvözete“. Ha jobban megvizsgáljuk a kötet verseit, azt tapasztaljuk, hogy ez a megállapítás úgyszólván egész szerelmi költészetére jellemző, kivételi ebben csupán a többé-kevésbé hagyományos versformában írott kisebb versek képeznek („Tüzek". „Vázlat", „Ha akarsz", „Szép piros ajándék" stb.). Nem lényegtelen megérne Itteni szelíd költői alkatának bizonyításaként a „galamb" többszöri előfordulását sem, sőt a Békítő virágban szinte azonosulni próbál a galambokkal: „Nekem testvéreim a galambok". A szerelmi költészetéből álló ciklus, az Égre írt betűk utolsó verse azonban valamilyen megcsömörlést tükröz. amelyre már csak azért is fel kell, hogy figyeljünk, mert ezzel záródik egy egész („Sokat csalódtam, s nem tudok beszélni a szerelemről".) Pedig igazi költő nem hallgathatja el bánatát, kínját, keservét, mégha szerelemről van is szó. „A szerelem eposzából" szintén nem optimista hangulatot árasztó költemény, de igazmondásával felejthetetlen, élményben részesíti olvasóját. Mindezt azért mondjuk, mert Gál Sándor szerelmi költészetének még elég sok tartalékforrása van, csak — véleményünk szerint — hiányzik a kimondás és leírás bátorsága. Gál Sándorban költőt kell köszönteni, költőt a javából! De mivel tehetséges költő kötetét értékeljük, nem hallgathatjuk el az olyan versek hibáit, mint amilyen pl. a Lázas nyár, az Apám vagy a Novemberi játék. íme, egy idézet: „S az ifjúság! Óriássá nőve zaboláz folyókat, kombájnt ■kormányoz, éget vöröslő téglát a házhoz, és épít kohót, iskolát, gyárat". / Vajon mi ebben a költői? Bosszantó és a kötettől kissé elidegenítő sorok ezek. Más helyen a költői kép legfontosabb hordozója, az állítmány megválasztása teljesen elhibázott („A fáimon már arany barackok s telt körték csilingelnek".). Helyszűke miatt csak e példákat tudtuk idézni, de akadnak ezenkívül is zavaró, kiéretlen sorok. Az Arc nélküli szobrok kétségtelenül biztató kezdet, amely magában hordozza a folyamatos fejlődés és a méltó folytatás ígéretét. Reméljük, hogy Gál Sándor nem reked meg, hanem tovább fejleszti művészetét, s tágítja költői látásmódját. Ezért legszívesebben egy tőle vett idézettel indítanánk útnak további pályáján: „Legyek örökre itt bolyongó élet: Lássak és ítéljek. S ha a látások iszonyúk és fájnak, akkor is legyek Üjralátója a világnak". Akarjuk, hogy így legyen, s hisszük, hogy így lesz! ZSILKA TIBOR A második díj A bratislavai színművészeti főiskola sikere Zágrábban A z idén rendezték meg Zágrábban a diákszínbá- zak IV. fesztiválját. Habár ez a rendezvény még „túl fiatal“, — hiszen csak 1961-ben nyitotta meg kapuit először — mégis évről évre nagyobb várakozással tölti el mind a világ fiataljait, mind Zágráb lakosságát. Míg 1961- ben csak 9, 1962-ben 10, 1965- ban pedig 15 ország vett részt a fesztiválon, az idén már 18 ország küldte el részvételi kérvényét. Szeptember 6-án, 20 órakor a Zágrábi Drámai Színházban (Zagrebacko dramsko kažališ- te) felgördült a függöny. A megnyitó előadás íevgenyij Švarc: „A sárkány“ című szatirikus mesejátéka. Előadta a bratislavai Színművészeti Főiskola. Az előadás — habár a közönség nagy lelkesedéssel fogadta — heves vitát váltott ki a másnapi megbeszélésen. Egyesek szerint Karol Spisák, a rendező rosszul állította be a darabot. A darab mese, tehát úgy kell játszani, mint mesét. S mit tett Spišák? Szerinte a mese csak keret, de ami a kereten belül történik, az mind valóság. „Hiszen — írja valahol J. Svarc — a mesét nem azért találják ki, hogy elfedje a valóságot, hanem azért, hogy az ember nyíltan, 'teli torokból kimondhassa az igazságot, azt, amit gondol.“ A fesztivál záróünnepségén végül is megmutatkozott, hogy egy olyan színműről van szó. amely már régen megérdemelte volna a realizálást, és az is, hogy a rendező felfogása helyes. A nemzetközi zsűri a következő döntést hozta: első hely: Belgrád, második hely: Bratislava, harmadik hely: Párizs. Tavaly a bratislavai Színművészeti Főiskola Držič; „Dundo 5{-6—13# septembra 1964, Maroje és a többiek“ című előadásával az első helyen végzett (a rendező szintén K. Spišák). S az idei fesztivál győztesei között ismét ott szerepel a bratislavai Színművészeti Főiskola. Dráfi Mátyás I. Bolyongok a csöndes utcán dúdolva egy régi nótát, nesztelenül sorakoznak ■ kétoldalt g vén diófák. Az alvó házak tornácán zöld muskátlik bóbiskolnak, a p:ncék hűs résein át fanyar szaga száll a bornak. Kitapinthatatlan leplét szövi már az est a csendnek: fa, virág, csöpp növénynedvek, békésen mind eipihennek. Mint érett alma pirosa fellobban az alkony fénye, a táj gyűrött ráncaiban eltűnik a mező kékje. Halvány csillag-ünő nyájjal kitárul az ég térképe, s én megáldom e gondtalan, leélt napot, melynek vége. — A jegyeket kérem — szól a kalauz a villamosban. — A bérletjegyes férfi úgy tesz. mintha nem hallaná. A kalauz kilyukasztja a jegyeket, aztán újból ismétli: — A jegyeket kérem! —• Nem mutatom — szól a férfi finoman. — Micsoda ?! A bérletjegyet mindenkinek fel kell mutatnia, külön felszólítás nélkül is. A kocsiban feszült csend lett. — Látom, hogy nem hisz nekem, kalauz úr — szól a bérletjegyes utas. Felhívás A CSISZ - SZKB MAGYAR DAL . ÉS TÁNCEGYÜTTESE, Bratislava felvételi pályázatot hirdet ének-, tánc és zenekarába valamint szólóénekesekre. Felvételi megbeszélés az együttes összes csoportjaiba 1964. október hó 21-én este 18.00 órától 21.00 óráig lesz megtartva a Május 1. tér 28. szám alatti gyakorlóhclységben“. A VITA — S miért higyjek önnek, hisz nem is ismerem. A férfi felénk fordult. — Kérem, hallották ezt. Nem ismer és nem hisz nekem. S Makarenko például a nevelésben fontos szerepet tulajdonít a bizalomnak. — Itt a pénz. vegyél ezt meg azt. Ezt mondja a fiatal tolvajnak. És Ön, kalauz úr, rám bízna-e két garast ? A kalauz elvörösödött. — Miért ne! De a férfi már rá sem nézett a kalauzra, csak folytatta: — Ha kimutatod, hogy bízol az emberben, az jobb, nemesebb lesz. Mit gondolnak, honnan van az a sok mindenféle huligán ? Onnan, hogy kevés irántuk a bizalom! Már gyermekkorunktól halljuk: — mutasd a kezed, tiszta-e? így szól az anya a gyerekéhez. A szülők Írják ezt alá! — kéri a tanftó. Amikor Fábry Zoltán az 1958-ban megjelent Szlovákiai Magyar Költők Antológiáját értékelte, Cselényi és Tőzsér költészetével kapcsolatban a kővetkezőket írta: „Bennük látjuk és tudjuk e nyolcas kar két vezérszólamát, szólistáját, ök azok, akik ez indulási summázzák és művészi hitellel igazolják". E két költő új fejezetet nyitott a csehszlovákiai magyar lira fejlődésében a felszabadulás után. Akik ez után akarták megütni az új hangot, már megkezdett ösvényre léphettek, mert volt elődjük, volt, aki már hadat üzent az üres kongástól hatástalanná vált sematikus költészetnek, közhely-csépié snek. Éppen ezért nem tartjuk egyáltalán szerencsésnek az Arc nélküli szobrok utószavában azt a megállapítást, hogy Gál Sándor — Cse lényivei és Tözsérrel egyetemben — a fiatal szlovákiai magyar írónemzedék hármascsil lagzatához tartozik. Gál Sándor költői hangneme is egészen más: színezete . és komponálásának ihletalapja és mibenléte elüt a Cselényiétöl és Tőzsérétöl, mondanivalójának áradása és értelmünkre, érzelmeinkre ható szuggesz- ciója lágyabb, lázongása és lázadása a meglévő rossz miatt finomabb, de — ebből kifolyólag — nem is annyira lázító és forradalmasító, mint az előző kettőé. Van egy verse, a Csendben mondom, amelynek címe a legtalálóbb és legjellemzőbb egész költészetére. Mintha mindent csendben mondana, előfordul, hogy valamilyen anyás aggodalmat tükröz egy- egy verse. A világot félti a pusztulástól, s ennek alapja, lényege, oka a természetet, a Lehelj rám! — parancsolja a feleség. — Bizony lehelj, lehelj csak rám — bólogat egyetértőleg a kalauz. — S így van ez mindenütt — folytatja a férfi. — Hitelesítsd, bélyegezd le, ellenőrizzük a dolgot! Valójában ebben van a bizalmatlanság. — ön, — s a kalauzhoz fordult — nem is ismer engem s már is azzal áll elő, hogy mutassam a bérletjegyet! — No — legyintett a kezével a kalauz, — majd megmutatja máskor. S azzal elment. — Az ön vitája — mondtam a bérletjegyes férfinek — nagyon meghatott engem. Be kell azonban ismernem, hogy egy bérletjegyfeimutatásért ennyi energiát nem tudnék elpazarolni. Én inkább megmutatnám a bérletjegyet. — Én Is — válaszolt a férfi — ha lenne! (ford.: A) GÁL SÁNDOR társadalmat és az emberiséget egyaránt átölelő szeretet: „Nagyon féltelek! Szeretem a virágaidat, A hegyeid csendjét, a városok zaját. Szeretem, ha észre se veszed Apró életem reszkető dalát". (Világ) A kötet első ciklusában, a Megérkezés himnuszában ezenkívül is bőven találunk sorokat és versrészeket fentebbi magyarázatunk alátámasztására és igazolására. Nem véletlen az sem, amikor az élet továbbadásában legnagyobb szerepet betöltő anyákról szóló versében, a Csodaforrásban, bennük látja az elkövetkezendő nemzedékek eleiének biztosítékát („A testetek csodaforrás. Tisztára mossa a jövőt“.) A ciklus címadó verse is híven bizonyítja a szerctetböl táplálkozó líraiság létalapját és ihletbázi- sat Gál Sándor költészetében. A nyugtalanság hajtja öt előre, de ennek a nyugtalanságnak határozott célja és értelme van. („Az utánam jövő ne ismerjen mást csak tiszta szerelmet") A költő hisz az emberben, éppen ezért óvja, sze- retetével melengeti körül, s fel akarja rázni közönyös nemtörődömségéből. Az utóbbi jelentőségét és fontosságát Ady példázza legjobban. „Az ős Bizony, a biztos romlás.. — figyelmeztet Az ős Kaján egyetlen sora. A ma költőjének, írójának nincs ennél fontosabb, jelentöségteljesebb szerepe, mint hogy e meglévő közönyt, a bólogat ást és Bizony gat ást ostorozza, figyelmeztessen rá. Gál Sándor Atomkor c. versében rátapint a lényegre: „A félelem s a közöny útján kering a jelen" — írja. De van ennek a versnek egy másik precíz telitalálata is: „Huszonnégy óránként for- gunk egyet a rettegés jegyében". Amint ebből is kitűnik, egy viaskodó, de még csak a világot nagy általánosságban látó költővel állunk szemben a kötet első ciklusában. Az első ciklus valóban a megérkezés, a költővé formálódás tényét, a megszólalás miértjét dokumentálja és igazolja az olvasó előtt. Gál Sándor költői tehetségének fő bizonyítéka azonban elsősorban az, hogy az általános világképet festő versein kívül van egy költemény a kötetben, amelyben egyéni és egyedi látásmódról, saját énjéből és életérzéséből kisugárzó mondanivalóról tesz tanú- bizonyságot. Ez a vers az Arc nélküli szobrok, amely nem véletlen folytán lett a kötet címadója is egyúttal. Ezzel természetesen nem azt akarjuk állítani, hogy Gál Sándornál jóval nagyobb egyéniségek nem mondták meg a katonaságról a véleményüket. Maupassant és Albert Einstein írásaiban olyan kirohanásokat fedezhetünk fel a katonaság ellen, amelyek mellett minden béke- szólam eltörpülne. Remarque világszerte ismert regényének, a „Nyugaton a helyzet válto- zatlan“-nak nem egy leleplezése máig érő és máig ható igazság. Gál Sándor azonban saját élményére támaszkodva önmagából vetíti ki az érzéseket és gondolatokat: „Előre! A harminchatos sorokat por ezüstözi és izzadság lepi és kapca töri. Megfojt az ing, s az inggomb nem enged — harminchatos sorok vonalban mennek ma erre — holnap? Ki tudja, merre . .
