Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-10-20 / 42. szám

Az űrrepülés gyakorlati Ara 60 f XIII. évf. - 1964. X„Ž0. A CSfSl SZLOVÁKIÁI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK IAPJA Vlagyimir Komarov, Borisz Jegorov, Konsztantyin Feok­tyisztov a három űrrepülő, akinek nevét az utóbbi hé­ten az egész világ megta­nulta, Lenin dolgozószobájá­ban meghajolnak a szovjet állam megalakítójának em­léke előtt Jevgeny.’j Fjodorov akadémi­kus, a Voszhod útját értékelve, megállapítja, hogy az űrhajó­kat feltehetően nemcsak a mai nemzedék távoli utódai, hanem már unokái, sőt talán gyerme­kei is gyakran és minden különösebb nehézség nélkül igénybe fogják venni. A Voszhod űrrepülése meg­teremtette az átmenetet a vi­lágűrben végrehajtandó hosszú és bonyolult munkafolyamatok elvégzésének lehetőségéhez. A világűrben való manőverezés, obszervatóriumok összeszere­lése, a föld közvetlen környé­kének elhagyása, ezzel az úttal sokkal reálisabbá vált. Az űj szovjet űrhajó sajátosságai kö­zött az akadémikus felsorolja a fokozott biztonságot, (az űr­hajósok nem ürruhában voltak) és az úgynevezett „sima“ le­szállást, amikor az űrhajó le­génységgel együtt érhet szá­razföldet vagy vizet Kísérje siker az űrhajósok minden útját A három űrhajós nem viselt űröltözéket, könnyű acél­szürke ruhában és rövid kék kabátban voltak. Fejükön fehér Orsisak. Az űrrepülőtér 100 méter hosszú betonösvé­nyén a starthelyre mentek, ahol jelentést tettek a repü­lésre való felkészülésről az ál­lami bizottság tagjainak, majd fémhágcsón felmentek a lift­hez. Komarov, Feoktyisztov és Jegorov elbúcsúzott a kísérők­től. Szerencsés utat — mond­ta nekik Gagarin. Jó leszállást! — tette hozzá Nyikolajev. A TASZSZ tudósítójának a Voszhod startjáról írott riport­jából való a fenti bekezdés. Akaratlanul is repülőtéri jele­netek jutottak eszünkbe, repü­lőtéri búcsúszavak, a XX. szá­zad emberének egyáltalán nem rendkívüli epizódja. S ha a hasonlóság felfedezésének pil­lanatában azonnal ismét rádöb­bentünk a még mmdig óriási különbségre a kozmikus kuta- tóút és a menetrendszerű légi­járat között, akkor sem halvá­nyult az első benyomás Ize: szürke ruha, kék kabát, csak az űrsisak maradt meg a koz­mikus öltözetből, az indulók s időközben visszaérkezettek kö­zött csak egy űrpilóta, viszont két „civil“, egy mérnök és egy orvos. Micsoda felmérhetetlen tempójú haladás, tudományos és technikai száguldás! Alig három és fél éve, hogy káprá- zott a saemünk és akadozott a fantáziánk azon a felejthetet­len áprilisi napon, anvkor a legelső ember, Jurij Gagarin első és egyetlen körét megtet­te a kozmikus pályán a Szov­jetuniótól ismét a szovjet ha­za földjéig. Hat Vosztok űrhajó járta be eddig a kozmikus teret, s négy­szer sikerült az amerikaiaknak embert juttatniuk a világürbe- li pályára. S most, a második tizes sorozat bevezetőjéül a Szövjetun’ó, megint csak meg­előzve az Egyesült Államokat, újból bizonyítja a kezdettől impozáns fölényt, új korszakot is nyitott az űrhajózásban. Ga­garintól Tyereskováig és Glenn- től Cooperig az űrrepülők vég­rehajtották bámulatraméltó teljesítményüket, kormányoz­tak, megfigyeltek és jelentet­tek, de csak végrehajtották azt, amit a tudósok és a tech­nikusok ezer _ vagy ki tudja, hány - százalékos biztonsággal előkészítettek és mindvégig el­lenőriztek a Földről. F eoktyisztov és Jegorov személyében az alkotók, a minden újat teremtő tu­domány emberei is útra kel­tek, hogy előkészítsék, beve­zessék azt a korszakot, amikor az ember a világűrben is épl- tőmunkára, űrállomások szere­lésére és bolygóközi járművek indítására lesz képes. Amikor az első jelentés megérkezett a Voszhodról Jegorov űrorvos vizsgálatairól, arra kellett gon­dolnunk, hogy hat szovjet űr­pilóta bátor és felelősségteljes előkészítése után immár fel­ismert lehetőségekkel él a szovjet tudomány: a kozmikus helyszínen kutat, emberi ér­zékszervekkel ellenőrzi azok­nak a műszereknek az adatait, amelyek eddig egyedüli társai voltak a magányos űrutasnak. Felemelő érzés tudni, hogy az első embercsoport, amely elhagyta Földünket, egy szocia­lista közösség volt. Olyan fér­fiak, akiket forradalmi társa­dalom nevelt és képzett ki, akik űrbéli útjuk első és min­den bizonnyal megilletődött pillanataiban lelki szemeikkel a szovjet hazára, népük törté­nelmi útjára tekintettek, akik között ott fenn biztos elhang­zott a lenyűgöző kép láttán a mondat: „Nézd, itt alattunk Európában délelőtt, amott Szi­bériában már éjszaka van. s ez a beláthatatlan tér mindenütt a győztes szoc'alizmus biro­dalma!“ Huszonegy óra alatt tizen­hétszer kerülte meg a Földet a Voszhod. Elrepült minden kontinens felett. Idelent köz­ben zajlott az élet, emberek indultak munkába és tértek ha­za fáradtan, politikusok tanács­koztak, vagy indultak kortes- utakra A Szovjetunió szerződéses kötelezettséget vállalt ar­ra. hogy soha háborús cé­lokra az űrt fel nem használja. A világűr feltárását és tudomá­nyos meghódítását az Egyesült Államokkal és minden más nemzettel együttműködve akar­ja elvégezni. A Voszhod ennek a missziónak volt az egyik tel­jesítője, a béke és a békeaka­rat hirdetője minden határok fölött. Koronázza a szovjet űrkuta­tás minden további tettét is ilyen zavartalan és teljes si­ker, mint a Voszhod útját! — ez a kívánsága a csehszlovák népnek, és hisszük, minden jó- akaratú embernek világszerte. WlG-64 Ez az én apukám — mondja Konsztantyin Feoktyisztov kisfia nagyapjának TÖTH ELEMÉR: Az ének lehetősége Szeretek erre járni. Ezen a csodálkozó, bozótos vidéken számlálom lépteimet, felnézek a magasan suhanó kékkendös égre és Ügyelem a Nagy-Medve hancúrozását. Csodálatosan könnyű és szivemhez közeli vidék ez Rezzenéstelen feküsznek az árnyak, puhán ölelnek az illatok: BÉKE vidék Kutyák nem ismerik a vonítás szomorúságát, emberek a fájdalmat és a bánatot. Itt úszkál a tökéletesség napja, s mt bolygónyi pontossággal körülötte. S ebben a nagy-nagy tisztaságban számat bármikor őnekre nyithatom. Nem sértek vele senkit. E napokban zárult le Becsben a Nem­zetközi Kertészki­állítás, mely ápri­lis 16-tól október 11-ig volt nyitva. A hatalmas kilá­tó, amelyről már messziről világí­tott a WIG 64 — (Wiener Interna­tionale Garten- schau) felirat, ko­moly konkurenciát jelentett a híres bécsi óriáskerék­nek. A bécsiek na­gyon büszkék a ki­állításra, nem is :soda, hiszen rend­kívül sok munká­val és kiadással járt a kiállítási te­rep kiépítése. A nemzetközi kiállításon 24 eu­rópai ország vett részt, ezenkívül Ázsia és Amerika is képviseltette magát. Megcsodál­hattuk a különböző országok fejlett kertészművészetét és megállapítottuk, hogy a kertészeti nagyhatalmakhoz főleg Hollandia, Dánia és a Német Szövetségi Köztár­saság tartozik. A szocialista államok közül főleg Ma­gyarország és Csehszlovákia tűn­tek ki és világvi­szonylatban is jól megállták a helyü­ket. A kiállításon nemcsak az elért eredmények bemu­tatásáról, hanem a tapasztalatok ki­cserélésétől volt szó. Sok új nö­vénytermesztési technológiával is­merkedtünk meg. Csehszlovákia 800 négyzetméter te­rületen állított ki. A virágok kiérté­kelésénél 613 dí­jat, ezek közül 44 BEJUTATJUK AZ „URHÁRMAST“ a Voszhod űrhajó parancsno­ka 37 éves, hadmérnök-ezre­des, a Zsukovszkij repülőmér­nöki akadémia adjunktúrájának hallgatója. Komarov gyermekkorától kezdve repülő szeretett volna lenni. 1942-ben beiratkozott a moszkvai repülőiskolába. 1954- ben már mint tiszt, a Zsukov- szkij-akadémia hallgatója lett, ahol öt évvel később mérnöki diplomát szerzett. Vlagyimir- Komarov moszkva* lakos, felesége, Valentyina az észak-kaukázusi Groznijban a pedagógiai főiskola történész­nyelvész karát végezte e! és jelenleg könyvtáros. Fiúk, Jev- genyij, 13 éves, lányuk Irina, 6 éves. megsebesült. Leszerelése után elvégezte a középiskolát. 1949- ben szerzett diplomát a mosz­kvai Mauman műszaki főisko­lán. Különböző tudományos és műszaki intézetekben dolgozva, technikai kérdésekben széles körű ismeretekkel rendelkező szakembernek bizonyult. Felesége, Galina, technikus­ként dolgozik az egyik moszk­vai vállalatnál. Feoktyisztovék- nak van egy kétéves kisfiúk. Konsztantyin Feoktyisztov 38 éves pártonkívüli tudós, az űrhajó személyzetének tag­ja, Voronyezsben született. A második világháború alatt Feoktyisztov, a 16 éves ifjú önként ment a frontra. Mint felderítő, különböző harci fela­datokat teljesített. 1942-ben komszomolista, 27 éves, mind­össze három éves orvos. Már a főiskolán tudományos mun­kával kezdett foglalkozni. A főiskola elvégzése után külön­böző egészségügyi és tudomá­nyos kutatóintézményben dol­gozott, ahol kiváló tudományos munkatársnak bizonyult. Eddig tíz tanulmánya jelent meg a sajtóban. A fiatal űrrepülő-orvos nős, felesége, Eleonora, annak az orvosi főiskolának a szemésze­ti klinikáján dolgozik, ahol fér­je végzett. A házaspárnak 1962- ben fia született: Borisz. Je­gorov édesapja — Borisz Je­gorov is orvostudós, jelenleg nyugdíjas. aranyérmet nyer­tünk. A techobuzi- cei alma aranyér­met kapott, a prá­gai saláta a közép- cseh káposzta, az olomouci paradi­csom, e Dobrá Vo. da-i uborka és a České Kapista-i karfiol érmet ka­pott. A bratislavai és opevai kommu­nális kertészetek díjakat nyertek és Brnó város kak­tuszkiállítása kap­ta Bécs város kü­lön díját. A kiál­lításnak nemcsak anyagi, hanem er­kölcsi eredménye is van. Egymás után érkeznek e megrendelések és a mi egresünk, al­mánk, őszibarac­kunk és virágaink elkerülnek a világ távolabbi országai­ba ia. Borisz Jegorov, a gyakorlati űrhajózás első orvosa

Next

/
Thumbnails
Contents