Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1964-10-20 / 42. szám
A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének ülése „A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége A. I. Mikojan elvtársnak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének elnökletével 1964. október 15-én ülést tartott. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége megvitatta a Szovjetunió Miniszter- tanácsa elnöki tisztségének betöltését. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége eleget tett Nyikita Szergejevics Hruscsov elvtárs kérésének, hogy magas életkorára és rosszabbodott egészségi állapotára való tekintettel mentsék fel a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének tisztsége alól. A Szovjetunió Legfelsőbb Közlemény az SZKP Központi N. SZ. HRUSCSOVOT FELMENTETTÉK AZ SZKP KB ELSŐ T1TKÄRANAK, ÉS A MINISZTERTANÁCS ELNÖKÉNEK TISZTSÉGE ALÖL • L. BREZSNYEV AZ SZKP KB ELSŐ TITKÄRA • A. KOSZIGIN A SZOVJETUNIÓ MINISZTERTANÄCSÄNAK ELNÖKE Bizottságának plenáris üléséről Tanácsának Elnöksége Alekszej Nyikolajevlcs Koszigin elvtársat kinevezte a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökévé és felmentette öt a Szovjetunió Minisztertanácsa első elnökhelyettesének tisztsége alól. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének tagjai egyöntetűen jóváhagyták a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének határozatait arról, hogy N. Sz. Hruscsov elvtársat felmenti a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének tisztsége alól és A. N Koszigin elvtársat kinevezi a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökévé. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének tagjai szívből jövő szerencsekívána. taikat fejezték ki A. N. Koszigin elvtársnak abból az alkalomból, hogy a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökévé nevezték ki. Szeptember 24-én a Német Demokratikus Köztársaság és a nyugatberlini szenátus között egyezség jött létre, melynek alapján a nyugatberliniek az év folyamán többször is meglátogathatják a Kelet-Berlinben lakó rokonaikat. Október elseje óta Nyugat-Berlinben az NDK-nak 17 útlevél irodája működik. Képünkön N. Krowczykova nyugatnémetországi lakós, Wil- mersdorfban, az NDK útlevélirodájában kérvényt nyújt be. A prágaiak türelmetlenül várják a legújabb híreket a szovjet űrrepülőkről MEGJEGYZÉSKÉNT... Különös jóérzés fogott el Holczer János levele olvasásakor, még akkor fis. ha bevezető soraival nem érthettem egyet Mert való igaz, hogy helytelen lenne ifjúságunknak mindig csak a pozitív vonásait emlegetni, amit annakidején nagyon is megszoktunk. Am az ifjúság nervelése terén feltárt hiányosságok és hibák nem jelentik azt sem, hogy „mindenki rosz- szat Ír és beszél az ifjúságról, hogy mindenki elvetemültnek és miegymásnak tartja a mai fiatalokat." Tehát nagyon is helytelen lenne ®z Ilyesféle általánosítás ifjúságunkról. Am mi sem könnyebb, mint felelőtlenül megbélyegezni valakit Sokkal több fáradtságot jelent azonban törődni, foglalkozni ve. lük, irányítani őket, mint meggondolatlanul véleményt nyilvánítani. Egyébként ezt bizonyítják a levél írójának további sorai is, melyekben állításait konkrét példákkal támasztja alá. Sajnos azonban ezek a példák nem minďg jutnak el azokhoz, akik rendszerint a könnyebb utat választják. Nem így azonban Szabó László oktató és Prochászka Mihály mester, akik a rájuk bízott kőműves-fiatalokkal dolgoznak. És Itt nem árt egy kis idézet az iménti levélből: „Pedig ezek a tanoncfiúk is éppen olyanok, mint a világ többi gyermeke, tele jó és rossz tulajdonságokkal, de az oktató és a mester helyes irányításával a jó tulajdonságok kerekedtek bennük felül“. — Persze mindezzel kapcsolatban talán mondhatnánk azt is, hogy a két felnőtt részrehajló a rájuk bízott fiatalokkal szemben. És ha így is lenne, az se lenne baj... Am mindettől többet mond az Őgyaliai szülőotthon és poliklinika dolgozóinak levele, akik saját szemükkel győződtek meg a tizenkét kőműves tanuló munkájáról. — öröm nézni ezeket a tanoncfiatalokat, a legnagyobb felelősséggel látnak hozzá minden munkához... Bizonyára becsületes, a szakmájukat mesterien értő szakemberek válnak belőlük, — írják a járási építkezési vállalathoz küldött levelükben. De hasonlóan nyilatkoznak róluk a helyi iskola, a Csillag- vizsgáló Intézet alkalmazottal és sok más ógyallaiak is, a- kiknél megfordultak, dolgoztak. Persze nemcsak az őgyaliai építkezési vállalat ipari tanulói között akadunk hasonló fiatalokra és hasonló nevelőkre. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy híján vagyunk a hibáknak, problémáknak.-ny- d Moszkva (TASZSZ) — A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága október 14-én plenáris ülést tartott. Az SZKB KB plénuma eleget tett N. Sz. Hruscsov elvtárs kérésének, hogy magas életkorára és rosszabbodott egészségi állapotára való tekintettel mentsék fel az SZKP KB első titkárának, az SZKP KB elnökségi tagjának és a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének tisztsége elől. Az SZKP Központi Bizottságának plénuma L. I. Brezsnyev elvtársat választotta az SZKP Központi Bizottságának első titkárává. Moszkva (TASZSZ) - Moszk-' vában hivatalosan közölték, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége Anasz- tasz Mikojan elnökletével október 15-én megvitatta a Szovjetunió Minisztertanácsa elnöki tisztségének betöltését. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége eleget tett Nyikita Hruscsov kérésének, hogy mentsék fel tisztsége alól, és a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökévé Alekszej Koszigint nevezte ki. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének üléséről a következő hivatalos közleményt adták ki: Kihez van szerencsém? Tizenöt útlevele volt az isztambuli titokzatos Hansnak Törökországban szigorú vámtörvények és behozatali engedélyek szabályozzák az autókereskedést. A török rendőrség szemmeltartja a- zokat a külföld'eket, akik e rendeletek kijátszásával próbálnak autót csempészni az országba és azt ott megkísérlik eladni. A napokban két török rendőr Isztambul utcáin figyelt fel egy ilyen Illegális autó-adásvételre. Amikor le ekarták tartóztatni az autó tulajdonosát, az szökni próbált Menekülés közben egy gödörbe esett és eltörte a lábát. Sebesülten fogták el a rendőrök. Csak éppen azt nem tudták -megállapítani. hogy kit fogtak el. Az illető ugyanis 15 útlevéllel rendelkezett. Volt köztük dán és nyugatnémet, olasz és osztrák, sót, még uruguayi is. Kihez van szerencsénk? — kérdezték a rendőrségen. On Eťenne Müller úr Bonnból, vagy Alfred Glanzmann Bécsből, netán Rinaldi úr Rómából, esetleg Günther Holmfredin Koppenhágából? A törtlábú fogoly barátságosan mosolygott, és nem volt hajlandó elárulni, hogy melyik útlevele az igazi a tizenöt közül — vagy netán egy tizenhatodik érvényes? Kijelentette: „Nevezzenek csak egyszerűen Hansnak". „Hansot" egyébként nemcsak Illegális autókereskedelemmel vádolja a rendőrség. Több ezer dollárt és dollárcsekket találtak nála, csak az volt a baj, hogy mindegyik hamis volt. Ezenkívül 97 új bélyegző is előkerült a bőröndjéből, valamennyi különböző vám- és rendőrparancsnokságok nevét és címét viselte. Tulajdonában volt ezenkívül egy W 452—741 jelzésű, és egy M—ZT-396 jelű eutó- rendszámtábla. Ezek legalább valóďak voltak, csak az után nyomoz az isztambuli rendőrség, hogy kik az igazi tulajdonosai e rendszámtáblának. “A modern és festői Bulgária“ C douard Calic, a francia " Combat című lap riportere nemrégiben, hogy Bulgáriában járt, útikalauzként Lamarti- ne-t, a nagy francig költőt és forradalmárt választotta, aki ugyancsak megfordult — még a múlt században — ezen a tájon. Lamartine naplójában meleg szavakkal emlékezett meg a „festői" országról. Hogy a jeles költő festőinek nevezte Bulgáriát, azon n*cs mit csodálkozni, hiszen — tengerpartjával és magas hegyeivel — szinte az egész ország „idegen- forgalmi látványosság". Nem véletlen viszont az sem, hogy Lamartine ennél többet nem mondhatott róla. Bulgária több évszázadon át a törökök rabságát nyögte, majd amikor lerázta a keleti szomszéd igáját, félgyarmati sorba került: különböző tőkés országok nyomták el a bolgár népet. Az első világháború után ebben a vonatkozásban csak annyi változás történt, hogy a sok „gazda" helyett főként egy: a fasiszta Németország tekintette fő vadászterületének. A német uralom semmit sem változtatott a korább1 körülményeken, az ország fejlődése változatlanul nem volt érdeke a külföldi tőkéseknek. Ezért ipar úgyszólván nem volt az országban, néhány kisebb könnyű- és élelmiszeripari üzemen kívül. Bár a valóban festői Balkánhegység. a Rhodope oldalában gazdag szén-, vasérc és szlnes- fémkészletek rejtőztek, az országnak nem volt jelentős bányászata, kohászata pedig egyáltalán nem. A kevés kitermelt ak oanyagot elszállították Németországba. A nemzeti jövedelem háromnegyedét a mezőgazdaság adta, de arra, hogy milyen is volt ez a mezőgazdaság, egyetlen adat is elegendő fényt vet: az 1,1 millió paraszt- gazdaság felében, 550 ezer faekével túrták a földet. A dohányon és a nevezetes bolgár rózsaolajon kívül nem volt számottevő mezőgazdasági exportcikk. A lakosságnak több mint egynegyede Írástudatlan volt, s ha a bolgár parasztokat — a joghurtot népszerűsítő plakátokról — hosszú életűek. nek gondolhatta a korabeli Európa, arról rendkívül keveset hallottak, hogy az országban minden 1000 csecsemő közül csaknem 140 nem érte meg az egy esztendőt sem. Ez volt a helyzet Bulgáriában a 30-as évek végén, amikor az ország fasisztabarát cárja, Borisz készségesnek mutatkozott az országot teljes mértékben a német „élettér" szolgálatába állítani. A bolgár népnek a hitleri háborúval szemben tanúsított elítélő magatartása azonban a Szovjetunió elleni német agresszió után rendkívül határozott formát öltött. A hitleri támadás másnapján a Kommunista Párt felhívást intézett az ország lakosságához: „Egyetlen szem búzát, egyetlen karéj bolgár kenyeret se a német fasisztáknak! Egyetlen bolgárt se a szolgálatukra!" Négy nappal e fegyveres támadás megindítása után fegyveres katonái egységeket kezdtek szervezni, amelyeknek az volt a feladatuk, hogy szabotázs akciókat hajtsanak végre, szétrombolják a németek összeköttetési vonalait, a nácik által használt üzemeket és raktárakat, s a munkásokat a termelés szabotálására, a parasztokat, pedig a mezőgazdasági termékek elrejtésére mozgósítsák. A megszállók és cinkosaik ^ elleni harc tekintélyes méreteket öltött. A kis partizán- csoportok sokhelyütt szervezett osztagokká egyesültek. 1942— 1943 telén a Középhegység partizánjai hőskölteménybe illő harcot vívtak a rendőrök és katonák 20 ezer főnyi serege ellen. Az események odáig fejlődtek, hogy 1943 végén és 1944 elején a fasisztáknak 100 ezer katonát és csendőrt kellett be- vetniök a partizánok ellen. Amikor aztán 1944-ben a német csapatok az összes frontokon óriás'' veszteségeket szenvedtek, már a bolgár quislin- gek is az angol-amerikai főparancsnoksághoz fordultak és feltétel nélküli megadást ajánlottak fel. Számításaikat azonban keresztülhúzta a szovjet hadsereg villámgyors előrenyomulása: szeptember 7-én a szovjet csapatok bolgár földre léptek. A bolgár hazafiak felkelése ekkor teljes mértékben kibontakozott. Plovdivban, Gabrovó- ban, és a perniki bányákban általános sztrájk tört ki. Szófiában a közlekedési alkalmazottak sztrájkoltak és tüntetésekre került sor. Plevenben, Várnában és Szlivenben megnyíltak a politika* foglyok börtönei... És szeptember 9-én a partizánok és a forradalmi katonák és tisztek osztagai által támogatott néptömegek erős csapássai alatt összeomlott a monarchofaslszta diktatúra és megalakult az elsó bolgár népi kormány, a Hazafias Arcvonal kormánya. Ez történt hát 1944. szeptember 9-én. Ez a nap fordulópont Bulgária történelmében. Egy évezredes súlyos és gyakran kegyetlen harc eredménye. Ezúttal azonban igazi felszabadulás... Azóta húsz esztendő telt el, kereken két évtized, ami egy csepp a nép történelmében, mégis elegendő volt ahhoz, hogy a Combat említett riportere, aki Lamarťne „festői" Bulgáriáját járta végig a közelmúltban, riportsorozatának ezt a címet adhassa: „A modern és festői Bulgária." A mai Bulgária ipari-agrár- ország — az ipar termelése adja a nemzeti jövedelem háromnegyed részét. A bolgár ipar ma 21 nap alatt annyit termel, mint a háború előtti utolsó békeévben, 1939-ben. Megszületett az ország nehézipara, kifejlődött a bányászat, felépült az ország első kohászati bázisa, a d’mitrovgrádi Lenin kohászati kombinát új iparágak születtek — olyanok, mint a villamosgépek, berendezések, rádiók gyártása, a szerszám- gépgyártás, a vegyipar. Č ha a mezőgazdaság ma ki^ sebb arányban részesül is a nemzeti jövedelemből, jelentősége korántsem csökkent. A természeti adottságoknak megfelelően elsősorban a takarmány-, zöldség- és gyümölcs- termesztés fejlődött ki. Az ország megművelhető területe viszont teljes egészében a szocialista szektorhoz tartozik, s a bolgár szövetkezetek mind nagyobb jövedelmet biztosítanak tagjaiknak. A hihetetlen iramú fejlődés megvalósításában mindenkor részt vett az ifjúság. A felszabadulást követő években új vasútvonalakat, erőműveket építettek, s a fiataloknak döntő szerepe volt Dimitrovgrád felépülésében is. Az ifjúsági brigádok részt vettek a Marica- Iztok energiabázis, a kremikov- ci kombinát, a burgaszi nyers- olajfinomító építkezéseinél. Az ország történetében példa nélkül álló fejlődés eredményezhette azt, hogy a bolgár párt VIII. kongresszusa felvázolta az ország további fejlődésének húszesztendös tervét, s ez a terv már a szocializmus műszaki-anyagi bázisának megteremtésével számol. Olyan adatok jelzik ennek a fejlődésnek az állomásait, mint például az, hogy a termelésnek 1980-ig 1960-hoz képest, meg kell ötszöröződnie. Bulgária 1980-ig önellátó lesz az acélipari gyártmányok tekintetében Az acélipar termelésének terjedelme körülbelül húszszorosa lesz az 1960-évinek, s közben a munka termelékenysége hétszeresére emelkedik. A cél nem egyszerűen az Ipar meny- nyiség.’ termelésének növelése, a húszéves terv kötelezővé teszi, hogy a bolgár ipar termékei a lehető legkorszerűbbek legyenek. Mindez nem sikerülhetne a magas képzettségű műszaki szakemberek létszámának jelentős növelése nélkül. Éppen ezért a terv során a bolgár népgazdaságban több mint 150 ezer új mérnök lát munkához. A bolgár kormány közelmúltban hozott határozata értelmében fontos ipari létesítmények építésére önkéntes ifjúsági brigádokat küldenek. így ifjúsági építkezésnek nyilvánították három erőmű építését, egy utat. egy vasútvonalat, egy cementgyárat, sőt, a várnai kikötő és hajógyár bővítését is. És a bolgár f!atalok meg is értették és helyeslik Todor Zsiv- kovnak, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának szavait, aki a következőket mondotta: „A húszéves terv teljesítése a bolgár ifjúság kezében van. Annál is inkább, mert a természet törvénye szerint önök élvezik majd e terv eredményeit." A bolgár fiatalok nemcsak megértették ezt, hanem a húszéves terv célkitűzéseinek megvalósításáért a húsz év előtti .’dőket felidézve és a húszéves évfordulót ünnepelve mindent meg is tesznek. , Ö. Gy.
