Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-10-13 / 41. szám

Győzelemmel felérő döntetlen Az olimpiai játékokon már megszülettek az első érmesek, a szovjet Vahonyin a légsúlyú- ak súlyemelésében aranyérmet szerzett a magyar Földi és a japán Isinoszeki előtt, az úszás­ban, evezésben, birkózásban és még hét sportágban megkez­dőditek a küzdelmek a döntőbe jutásért, de még ez sem tudta teljesen háttérbe szorítani a Népstadionban sorra kerülő mérkőzést. A chilei ezüstérmes csehszlovák válogatottal szem­ben a magyar csapat most igyekezett visszavágni az 1:0- ás vereségért, s ez különleges írt biztosított a különben tar­talékos csapatok találkozójá­nak. A két ország olimpiai vá­logatottja a tokiói 16-os dön­tőben küzd az újabb sikerekért s így a fiatalabb tehetségek helyét tartalékok foglalták el. Különösebb színvonalat a mér­kőzéstől nem várhattunk, mert tudtuk, hogy küzdelem lesz a javából. így is lett. Szemre tetszetős játék nem alakult ki. A kemény és jól játszó cseh­szlovák védelem és a magyar ötösfogat harcából döntetlen eredmény született. A csehszlo­vák csapat a döntetlent kiér­demelte lelkes játékával, abban a Népstadionban azonban az is közre játszott, hogy a magyar csatársor elma­radt a berni teljesítménytől Az első félidőben állandóan a csatársor belső hármasa igyekezett feltörni a Lála _ Po- pluhár - Bomba alkotta reteszt, s ez nem sikerült. A szélsőket - Sándort és Fenyvesit - elég­gé elhanyagolták. A második félidőben már többet játszatták szélsőiket a magyar játékosok, de akkorra már sokat kivett belőlük a mély talaj. A csehszlovák csapat a fel­állítással jelezte, hogy jobbá­ra védekezésre rendezkedik be. A szélsőként játszó Medvid a védelmet erősítette, s csak a második félidőben állt be Sche­rer Medvid' helyére. Medvid- gyel szárnyszegetten mozgott a balszárny, s ez hibás taktikai húzás volt, mert a különben sok hibát védő magyar védel­met gyakrabban hozhatta volna zavarba egy erőteljesen táma­dó csehszlovák ötösfogat. Bencz góllövő tudománya sem érvényesülhetett, Masopust túl­ságosan hátravontan játszott. Pospíchal a jobbszárnyon né­hányszor átjátszotta Sárosit, de ő is keveset lőtt kapura, pedig Tóth kapus ezen a mérkőzésen nem állt feladata magaslatán. A Csehszlovák csapatnak két gólt sikerült elérnie, s Tóth ka­pus mind a kettőben ludas volt. A túloldalon Schrojf néhány pa­rádés védéssel emlékeztetett „csilei“ formájára. A vezető gólt Albert szerezte meg, de még az első félidőben sikerült Pospíchalnak egyenlí­tenie. A második félidőben is ez a két játékos volt a gólszer­ző, Albert másodszor is veze­téshez juttatta a magyar csa­patot, de Pospíchal a magyar kapus hathatós segítségével másodszor is egyenlíteni tu­dott. A mérkőzés után Baróti Lajos, a magyar szövetségi kapitány így nyilatkozott, hogy meglepte őt a csehszlovák csapat jó já­téka. Jíra dr., a csehszlovák csapat edzője, a mérkőzés után azt mondta, hogy egy kis sze­rencsével győzhetett volna csa­pata. Annyi bizonyos, hogy el­fogulatlanul ő sem nyilatkozott. A mérkőzés eredménye 2:2 (1:1) volt s ez a döntetlen lé­nyegében megfelelt a játék ké­pének. A magyar csatársor jobb volt, viszont a védelem elég sokszor gyengélkedett és még a foghíjas csehszlovák ötösfo­gatnak is módott nyújtott a gólszerzési lehetőségek megte­remtésére. Különösen a gyors Pospíchal jelentett veszélyt, a belső hármasból Bencztől és Adamectől láttunk néhány jó húzást, mivel azonban Medvid védekező feladatot látott el, a csatársor átütő ereje kevésnek Nem először játszott egymás ellen a két nagy ellenfél: Sche­rer és Mészöly bizonyult. Némiképp erőtelje­sebb lett az ötösfogat játéka Scherer beállításával. A Népstadionban a két or­szág ifjúsági válogatottja ját­szott előmérkőzést s ezen a magyar csapat Tüske góljával l:0-ra győzött. Szombaton a „B“ csapatok és až utánpótlás­válogatott mérkőzött, Ostraván a magyar „B“ válogatott 2:0 arányban győzött, Trencsémben pedig, az utánpótlások találko­zóján 2:2 lett az eredmény. Vasárnap Bécsben mérkőzött Ausztria és a Szovjetunió válo­gatottja. Mint ismeretes, Besz- kov edzőt felmentették tiszt­sége alól és helyette Moroszin irányítja a szovjet válogatott felkészülését. Egyelőre ez a csere nem bizonyult hathatós­nak, mert az osztrák válogatott l:0-ra, győzött. A „B“ csapatok találkozóján 0:0 volt az ered­mény. Öröm és bánat A japán olimpiai labdarúgó-vá lógatott még csak tanul a „nagyoktól“, de már eddig is jó diáknak mutatkozott Minden sportversenyen akad öröm és bánat egyaránt. A győztes törül, indiántáncot lejt, örömtől repesve fogadja a gra­tulációkat, a vesztes igyekszik sportszerűen elviselni a vere­séget, .magábajojtja bánatát, ám szempilláin gyakran ott csillbg az áruló könnycsepp. Kivált az olyan nagy sportese­ményeken, mint amilyenek az olimpiai jétákok. Felkerülni a győzelmi emelvényre, ha lehet, annak legmagasabb fokára, minden sportoló vágyálma. Nem mindegyiknek teljesülhet, hiszen a 120 sportágban 167 győztest övez az olimpiai ba­bér, induló pedig csaknem 7000 van. Győzni lehet csúnyán, vesz­teni szépen sokkal nehezebb, mint tetszetősen győzni. Az olimpiai játékok megkezdőd­tek, hullanak a örömkönnyek, de hull a bánat könnye is. A győzelmi emelvény felső fo­kára felállnak a győztesek, két oldalt helyet kap az ezüst- és bronzérmes, magasba szökik az árbocon a három lobogó, meg­szólalnak a harsonák. Mindez már az öröm jegyében törté­nik. Az éremnek azonban két oldala van, a reflektorok fé­nyéből már eltűntek a bánatos vesztesek, azok, akiknek remé­nyei szertefoszlottak. Még. mielőtt megkezdődtek a versenyek, már akkor jelent­kezett az öröm ellenpólusa, a bánat, a nagy álmokat szer- tefoszlató sors. Nagy igyeke­zettel készülődött a tokiói útra az osztrák Thun, a kalapács- vetés egyik aranyérem-esélye­se. Pompásan dobált tavasszal, nyilatkozott esélyeiről. Emel­kedőben voltak az ázsiói, hi­szen a nagy ellenfelek nehezen lendültek formába. A már ve­terán Connolly szeszélyesen dobálgatott, a szovjet kala­pácsvetők sokáig nem hallattak magukról, a magyar Zsivótzky Gyulát pedig törölték az olim- piások sorából. Háromszor fe küdt kés alá, szinte az életé­ért folytattak harcot az orvo­sok. Aztán Zsivótzky mégis kilábolt a bajból. Esélyei azon­ban még nem voltak, nem is lehettek. Thun is úgy nyilat­kozott, hogy veszélyes ellen­felei a szovjet kalapácsvetök és Connolly. Zsivótzkyról már meg sem emlékezett. A magyar atléta nem adta fel az utazás, a versenyzés reményét. Sike­rült kijutnia Tokióba. Az oszt­rák Thun is kijutott ugyan, de már hátfájással bajlódott és egyre kisebbek lettek az ő esé­lyei. Aztán Tokióban egy dobá­sa félresikerült. Izomszakadás A BRATISLAVAI TV MŰSORA: Kedd: 16.20 Az olimpiáról jelentjük, 19.40 TV Híradó, 20.10 TV-magazin, 21,10 Da­lol az ország. Szlovák film, 22.20 TV Híradó; Szerda: 17.00 Az olimpiáról jelent­jük, 17.45 A Strahovon ta­lálkozunk, 18.30 Hogyan született meg a SzFM, 19.00 Az olimpiáról jelentjük, 20.20 TV Híradó, 20.40 Mile­na Hübschman: A fiú. TV- vígjáték, 22.15 TV Híradó; Csütörtök: 17.15 Ifjúsági műsor, 18.10 Az olimpiáról jelentjük. 20.00 TV Híradó, 20.20 Hegyen-völgyön film­kamerával, 20.45 Riportmű­sor a bratislavai Dévény Szállóból; Péntek: 16.30 Az olimpiáról jelentjük, 18.20 Filmösszeállítás a SZNF-ről, 19.00 TV Híradó, 20.30 Gus­tav Brom zenekara játszik, 21.10 A francia költészet re­mekeiből, 21.40 Fisfilm; Szombat: 18.50 Az olimpiár- ról jelentjük, 19.20 TV Hír­adó, 20.10 Offenbach: A há­zasságszédelgő hatodik fe­lesége. Operett; Vasárnap: 10.00 Gyermekműsor, 11.30 Mezőgazdasági műsor, 15.00 Motorkerékpár-verseny, 16.00 Ifjúsági műsor, 17.00 Az olimpiáról jelentjük, 18.00 Gyermekműsor, 19.05 Az olimpiáról jelentjük, 19.30 TV Híradó, 20.10 Cyrano de Bergerac. Amerikai film, 22.05 TV Híradó. A BUDAPESTI TV MŰSORA: Kedd: 16.30 Hírek, képek az olimpiáról, 16.55 A XVIII. nyári olimpia játékokról je­lentjük. Oszás, Közben: Rajzfilmek, 19.10 Hírek és képek az olimpiáról, 19.30 TV Híradó, 19.50 Kisfilm, 20.10 A varieté fényei. Olasz film, 21,45 Kamarazene; Szerda: 16.45 Hírek, képek az olimpiáról, 17.00 A VXIII. nyári olimpiáról jelentjük. Oszás, 18.10 A láthatatlan híd, 18.40 Elővételben, 19.00 Hírek és képek az olimpiá­ról, 19.35 TV Híradó, 19.55 Lear Király. Részletek Sha­kespeare drámájából, 21.15 Kö.nnyüzenei műsor; Csü­.örtök: 16.15 "Hírek, képek íz olimpiáról, 16.30 A XVIII. íyári olimpiáról jelentjük, atlétika, 17.40 Olasz kisfilm. Hamburg. Nyugatnémet kis­film- 18.00 A nyári ohmpiá­ról jelentjük, Vívás, súly­emelés, 18.50 A jövő hét műsora, 19.00 Az olimpiáról jelentjük. Oszás. Közben Híradó. Napló, 1944 október 15., 20.15 Egy ember, aki nincs. Magyar film, 21.30 Parabola, 21.50 Ritmikus percek, 22.05 TV Híradó; Péntek: 16.15 Hírek, képek az olimpiáról, 16.30 Az olim­piai játékokról jelentjük. /Atlétika, 17.20 Négy kisfilm, 18.20 Az olimpiai játékok­ról jelentjük. Vívás. Oszás. Magyarország — Jugoszlávia labdarúgómérkőzés II. féli­deje. Birkózás. öttusa; Szombat: 16.15 Hírek, képek az olimpiáról, 16.30 Az olim­piai játékokról jelentjük. Atlétika. Közben: Jugoszláv kisfilm, 17.50 Hírek, 18.05 Az olimpiai játékokról je­lentjük. Súlyemelés. Vívás, 18.35 Tudomány a filmszala­gon, 19.20 Az olimpia játé­kokról jelentjük. Oszás. Közben Hírek, képek az olimpiáról. Hétről . hétre... 20.15 TV Híradó, 20.30 NSZK revüfilm, 21.35 Szellemi olimpia. Irodalom I.; Vasár­nap: 8.55 Iskola TV. 9.30 Hírek, képek az olimpiáról, 10.05 Rajzfilmek, 11.00 Mes­terművek, 12.05 Hírek, ké­pek az olimpiáról, 15.30 Hí­rek, képek az olimpiáról, 15,55 Kisfilmek, 17.00 Az olimpiai játékokról jelent­jük. Atlétika. Oszás, 19.00 Képek az olimpiáról: súly­emelés. Vívás, 19.20 TV Hír­adó, 20.10 Az álnok papagáj. Angol film, 21.30 Komlós Já­nos műsora. A Bratislavai Rádió magyar adásából: Kedd: 15.30 Ismerd meg hazádat; Szerda 12.10 Han­gos híradó, 15.30 Faluröl-fa- lura; Csütörtök: 15.10 Isko­lások és pionírok műsora; Péntek: 15.10 Esztrádzene, 15.35 Belpolitikai műsor; Szombat: 13.40 Irodalmi mű­sor, 14.50 Jack London: Egy szelet sült. Rádiójáték; Va­sárnap: 11.00 Egy hazában. Irodalmi műsor, 15.00 Berch- told Brecht: Carrar asszony puskái. Rádiójáték. a hátán. Á szerepek felcseré­lődtek, Thun kiesett az esélye­sek sorából, Zsivótzky bekerült közéjük. Nagy igyekezettel készült a tokiói útra a tornász Šťastný. Egy hibás mozdulat, lábtörés. Šťastný sem adta fel a re­ményt, gipszkötéssel a lábán tornázott, ám neki már nem sikerült a kijutás. Lemaradt a tokiói útról. A kanyargó országúton szá­guldó gépkocsi. Az egyik ka­nyarban csikorognak a fékek, a sebesség lecsökkentése azon­ban már nem sikerül. A gép­kocsi kivágódik, neki egy út menti fának. A bennülők súlyos sérülést szenvednek. Egy izmos, fiatal férfit is véresen, össze­történ emelnek ki a roncsok közül. Horváth Zoltán, a kard­világbajnok. Az aranyérem egyik esélyese. Az álom véget ért, következik az élet-halál harc a kórházi ágyon. Olimpia? Ugyan ki gondol rá? A nagy küzdelmet az orvosi tudomány nyeri, az ólálkodó halál tova- suhan. Horváth Zoltán felépül. Amint járni tud, ott van a pást mellett. Vívótársai körében. Az akarat hajtja. Nem adja fel a reményt. Neki sikerül. Pedig közben újabb megbetegedés hátráltatja felkészülését. A nagy akaraterő azonban csodá­kat tesz. Horváth Zoltán kike­rült Tokióba. Hogy milyen eredményt ér el? Talán siker­telenül végez, őtm az is lehet, hogy jól szerepel majd. Ő már egy nagy csatát nyert. Akarat­erőből jelesre vizsgázott. Amikor még Horváth Zoltán állt a győzelmi emelvény felső lépcsőjén a kardvívó világbaj­nokságon MTÄ10I FTSURi A SZÜLŐNEK TÁRSADALMI KÖTELESSÉGE GONDOSKODNI A GYERMEKRŐL „A szülők nagy része nem halad a korral és nem engedi, hogy gyermeke úgy éljen, mint korunk többi fiataljai“ (N. F.) „A legtöbb, fiú és lány megveti a szülei tanácsát, mert szerintük egy mai fiatal már nem élhet úgy, ahogy szülei éltek.“ (Sz. H. M.) „A mai fia­talok életmódja és szórakozása más, mint régebben volt, nem szeretik magukat alárendeltnek érezni.“ (D. L.) „A szülők rendszerint a múlt századbeli gondolkodás- mód rabjai.“ (Z. R.) „Űk folyton az élet nehézségeiről beszélnek és mindent másként látnak, mint ahogyan az valójában van.“ (F. I.) „A szülőnek és a gyermeknek eltérő a világnézete.“ (Cs. J.) „Akármilyen jók is a szülők, nem látják be, hogy fiatal korukban talán ők is más „nézeteket vallottak.“ (B. B.) „Édesanyám már több fiúnak is megmondta, hogy — lányomat nem a te számodra neveltem. Pedig legtöbbször azt sem tudta, hogy komolyan udvarolt-e az a fiú. Nem kell csodál­kozó, ha ezek után nem kívánom az anyai beavatko­zást.“ (M. I.) „Mindig csak azt emlegetik, hogy az ő idejükben minden másként volt. Két kézzel ragaszkod­nak a múlthoz." -(S. I.) Következtetés a fentiekből: a fiatalság azért kívánja az önállóságot, mert a szülök maradiak és „akadályoz­zák a haladást“. (D. J.). És miben nyilvánul meg ez a maradiság? A szülők szeretik elkísérni gyermeküket a táncra, viszont „a mai fiatal nem szereť a gardedámákat, mert ezek legtöbbször elrontják a mulatságot.“ (D. L.) Vagy: „Nekik például nem tetszik a bársonynadrág, a simici- pő, a lányoknál a fiús frizura és a magassarkú cipő, — holott a fiataloknak mindez nagyon jól áll!“ stb. Természetesen mindazok, akik így vélekednek, a fia­talok teljes függetlenségéért küzdenek, sőt D. J. azt állítja, hogy „az a harc, arrťt a fiatalok folytatnak, hasonlít az elnyomott népek függetlenségi harcára“. Persze, egyesek nem mennek ilyen messzire, mert úgy vélik, hogy a teljes önállóság „káros lehet a lánynak is és a fiúnak is“. (K. I.) „A szülői felügyelet'kétség­telenül szükséges, mert az éjszakai mulatságok nem vezetnek jóra“. (B. B.) „A fiatal kell, hogy függjön valakitől. Ezt bizonyítja az is, hogy rossz tapasztalataik után mégiscsak szüleikhez fordulnak tanácsért“. (Sz. H. M.). R. I. (fiú) véleménye elüt a fenti nézetektől: „Amit én erről a kérdésről tudok, hallottam vagy tapasztal­tam, az ellentmond annak, amit a kérdés állít. Vannak ugyanis olyan fiatalok, akik nem kívánnak menekülni szüleik beavatkozásától. Természetesen ezt csak olyan családban láthatjuk, ahol a szülők is elismerik, hogy korunk mégiscsak tökéletesebb és jobb az elmúlt kor­szakoknál. Tudásukkal és jószándékukkal egyengetni törekszenek gyermekeik útját, nem pedig maguk alá gyűrni azokat. Az olyan szülő, aki mindent a saját szájaíze szerint akar gyermekére átvinni, ellenszen­vessé válik. Az ilyen család gyermekei valóban nem óhajtják a papa és a mama beleavatkozását. — És igazuk is van!“ Egyezünk ezzel a fiúval. A maradiság tiranizmusa elleni küzdelem érthető és kívánatos. De az idősebb személyek tapasztalatától és gondoskodásától való me­nekvés — az egészen más. Az idősebbek sem függet­lenek a társadalomban. És mivel itt a családot ők kép­viselik, a gyermek kell hogy függjön tőlük. A társada­lom előtt a szülő felelős utódaiért. A felügyeletben nemcsak a szülő jogát kell látni, hanem társadalmi kötelességét is. A felnőttek tapasztalata nem lebecsü­lendő. Mögötte az élet iskolája áll és ez néha értéke­sebb minden gimnáziumnál vagy egyetemnél. Persze, egyes szülők tényleg keményfejűek, mara­diak és gyermekeik életét is hajlandók a régi formák­ba erőszakolni. Ezzel szembe kell szállni, de nem dur­vasággal és lebecsüléssel, hanem ésszerűen és a té­nyekkel alátámasztani a harcot. Többet ér páldás ma- gaviseletünkkel megnyerni szüléink bizalmát. És így fokozatosan rávezetni őket idejemúlta ^nézeteik célta­lanságára. És mielőtt szüleinket maradinak neveznénk, jól fon­toljuk meg a dolgot. Sokan közülük részt vettek mai valóságunk kiépítésében. — Nem ítélünk mi néha egé­szen mellékes jelenségek alapján? Például ha jelenlé­tükkel fegyelmezni törekednek mulatságainkat, ha nem tetszik neki a mai fiatalok öltözködése stb? Nem állít­juk, hogy az ő felfogásuk a bálokról, a divatról és az ízlésről kifogástalan, de nem ez a lényeges. Fontosabb például a szülő emberiessége, jelleme, viszonya a mun­kához, a szocialista átalaiculás lényegének megértése, stb. Ha szüleinket ezeken keresztül értékeljük, talán belátjuk majd, hogy éppen annyira korszerűek, mint mi. És végül a fiatalság és a korszerűség nem jelenti ugyanazt, mint ahogy az öregség sem jelenti az érett­séget és a tökéletességet.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents