Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1964-10-13 / 41. szám
(Folytatás) Nem tud nő nélkül élni. Én meg se nősülök, korlátokkal nem veszem körül a magam életét. A legszívesebben végigcsavarognám a világot, apa és anya nélkül, a százszorszép Vöröske nélkül, a prédikátorok nélkül, hogy ne halljam senkitől: Kötetesség! Muszáj! Ha rosszat teszel, szégyent hozol a család nevére! Mit szólnak ehhez az emberek, a drága elvtársak? A szerelem nem játék, a szerelemhez pénz kell, ami még nincs neked! Fulladjanak meg a pénzükben! Sodorjon el mindenkit az erkölcsáradat! Csak az a jó ember, aki tetszeleg, bólint, hajbókol, talpat nyal! Ha levetnék mosolygós álarcukat, bűzt eregetne rohadt lelkűk ... Soha az életemben nem lennék ilyen! Pedig apám rám akarta kényszeríteni. Fél évvel ezelőtt pofon akart vágni. Megtudta, csaknem kipenderítettek az ifjúsági szervezetből. Ha kicsapnak, az iskolából is repülök. így is repülök, mert köptem a tanulásra, nem tettem le a vizsgáimat. Na és? Fáj valakinek? Elmegyek dolgozni! Nem fogok semmivel sem törődni, azt fogom csinálni, amit én akarok! Az apám akkor megkérdezte, miért nem járok az ifjúsági szervezet gyűléseire? Nem érdekel a politikájuk! Utálom őket! Már a kö- “nyőkömön jön ki a papolásuk! ... Azt akargd, hogy kidobjanak az iskolából? — kiáltott rám az apám. Ez az, ami nem tetszik! Nem vagyok kép. mutató! Tavaly az egyik föpa- poló, amikor végzett, visszaadta az igazolványát, köszönöm elvtársak, most ki... Vigyázz a nyelvedre! — fenyegetett apus. — A hivatalban mindenki ujjal mutogatna rám, ni a híres kommunista, a nagy partizán, a fiát kidobták az iskolából, csak papol a kommunista nevelésről! Nekünk ne papoljon többé!... Nem papolás kell, apa! Hát micsoda? Azt találjátok ki, ti vagytok a nagy okosak! Így nem mehet tovább, fiam... Én is azt mondom! Két malomban őriünk! Értsd meg, kommunista fia vagy... Hagyj föl azzal az örökös kommunistaságoddal! Magatok sem tudjátok, mit akartok! Apus ütésre emelte a kezét Tessék, üss meg, ha jól esik! S odakínáltam neki mind a két pofámat. Üss meg! Ilyenek vagytok mindnyájan! Ha az ember olyasmit mond, vagy cselekszik, ami nincs az ínyetekre, ütésre emelitek a kezeteket. Nem gondolod, az ütésre emelt kéz egyszer rád is sújthat?! Nem gondolod, hogy az ember nem retteghet egész életében?! Ha úgy gondoljátok, hogy igen, akkor a lakóházak helyett tébolydákat építsetek! Már elmúlt az az időszak ... — mondta erre az apám. Dehogy múlt! Az előbb meg akartál ütni! Még a véretekben van a kordában tartás! Mondd őszintén, rrieg voltál most győződve a magad igazáról? Néhány évvel ezelőtt így ítéltek el sok embert, kínozták őket, hogy elismerjék a hamis vádakat. Akik tudtak erről, hallgattak. Ha szólnak, belökik őket is a rácsos ablakú szobácskába! Aztán megnyíltak a börtönkapuk. Bocsánat, elvtársak, tévedtünk! A legjobb orvosokhoz küldünk benneteket, hogy helyreho?zák meggyengült szervezeteteket... Pedig őket kellene gyógyítani, bottal gyógyítani! Azt gondolod, az embereknek nincs szemük?!... Nekem ahhoz semmi közöm fiam elég baj, hogy úgy történt ... A nem tetsző dologra neked is ütésre emelkedett a kezed!!! Az egyik kicsiben, a másik nagyban csinálta! Láttam, düh fojtogatja az apát. de nem mert megütni. Támadtam, védtem a magam igazát. És most, mondd, kinek higy- jek! — kérdeztem. A kommunistáknak, fiam, ők mindig tudják, mit kell az adott helyzetben cselekedni... — válaszolta apa, s még sokáig beszélt. Nem hittem egy szavát sem, pedig lehet, hogy az igazat mondta. Nem hittem! Ha az apámnak nem hiszek, kinek higyjek?... Az iskolában eltussolták az ügyemet, valaki azt találta mondani, mi vagyunk a hibásak, meg kel) Trencsénit győzni, nem dolgozhatunk sztálini módszerekkel! Nyugton hagytak. Én meg messze kikerültem az apostolokat. Az apám is békén hagyott. Az idő tájt kapta az első pártbüntetést. Magában nekem adhatott igazat, az ütésre emelt kéz reá sújtott... a dadogását. Szereztünk neki egy másik lányt, tizenhat éves diáklányt. A kávéházban akadtunk rá. Egyedül ült, a barátnőjére várt. Hozzá szemtelen- kedtünk. A barátnője nem jött. Kicsit leitattuk. Én és Ököl elmentünk a lányainkért. He- begőnek odaadtam a víkendház kulcsát, menjetek elóre, nemsokára utánatok jövünk. Mire megérkeztünk, már megpecsételték a barátságot. Helen megszokta Hebegőt, megszokott bennünket. Én a kis Vöröskét hoztam a bandába. Kis Vöröske? Nagy Vöröske! Jő mellű, telt combú lány. Nem füllentettem az apámnak, a Hídutcai borbélyüzletben ismerkedtem meg vele. Véletlenül. A folyóparton sétáltam, néztem, mint sodorja az ár a jégtáblákat. Fázni kezdtem. Jó volna beülni valahová, s ■ " • >♦ , f .; A tanulástól nagyon elment a kedvem. Az előadások helyett a városban kóboroltam. A házunkban lakó Hebegőnek s a tőlünk nem messze lakó Ökölnek Is volt motorkerékpárja. Kitavaszodott. Itt, ezen az úton búgattuk a motort. Élvezet volt erre száguldani, venni az éles kanyarokat... Hebegőnek szobafestő az apja. Tizennyolc éves. Kitanulta apja mesterségét. Jól keresnek, feketén is festenek munka után és' ünnepnapokon. Ahogy jön... Ököl egy utcával odébb lakik. Együtt jártunk a középiskolába. öt nem vették fel az egyetemre. Az apjának nincs jó neve az elvtársaknál. Mintha tehetne róla, iftogy az apja a háború előtt csendőrtiszt volt, és ütötte, verte a szegényeket. A háború után ült is néhány évet. Ököl egy autójavító műhelyben dolgozik, ö tartja rendben a gépeinket. Köztünk neki volt először kedvese. Már egy éve barátkozik Icával. Elárusító lány egy nagyobb üzletben. Nem rossz, egyszer én is voltam vele, amikor gyerekfejjel összeboronáltuk a bandát. A vikendházban voltunk. Eloltottuk a petróleumlámpát. A hajáról ismertem rá, nagyon szereti felfelé fésülni, mintha madárfészket hordana "a fején. Hebegő höigyikéje megijedhetett tőlünk, az első dorbézolás után nem mutatkozott köztünk. Az is lehet, szégyellte magát -Hebegő társaságában, mert a barátunk még nem nőtte ki Eszembe jutott, rég nem nyi- ratkoztam, a tarkómat benőtte a haj. Így kerültem az üzletükbe. Rajta kívül még két lány s a hajlott hátú borbély dolgozott a tükrök előtt. Az első pillanatban megakadt a szemem a vörös hajárf Festi a haját! Tetszett nekem. Az arca fiatalos. Játssza a nagy dámát! — gondoltam. Az ilyen nem őrzi a szüzességét! Az ajka húsos. Ilyen ajakkal nagyokat lehet csókolni! A karjaimban éreztem. Amikor az olajosán fénylő, igen sötétbarna szemébe néztem — ő erre elmosolyodott — megmozdult bennem valami. A hajlott hátú borbély hozzám szólt: — Tessék, fiatalúr! Maga a soros .. Alig tudtam szóhoz jutni. Hebegőre gondoltam, mert hebegni kezdtem. A fiatalúr meg nagyon harapós! — lehelte a szavakat, hogy a közelünkben ülők ne hallják. — Ä harapós kutyákat illik megszelídíteni... — Ha ölelő, karod lesz a lánc ... Annyira tetszett, hogy tegeznem kellett. Ha magázom. remegtem volna, mint az esetlen ficsur. Talán nem is értem volna el a célomat. Erős lány Nem az izmaira gondolok, a nőiességére. Ha puhánynak mutatkozom, azonnal ejt. Ezért viselkedtem úgy, mintha már birtokolnám. Megjátszottam a magabiztos embert. — Mikor zárfok? — kérdeztem. — Kilenckor ... — Megvárlak az üzlet előtt,. Beleborzolt a hajamba. Felfénylett a szeme. — Kiosonok a hátsó ajtón, észre sem veszel Természetesnek vettem, hogy ő is tegezni kezdett. Megnyertem a csatát! — Ott is a karomba rohansz, kis Vöröske! Vöröskének foglak hívni... Tetszett neki a név. Vöröske ... Kilenc után egymásba karoltunk ... — Az ördögbe vele! — morogja Robi. — Nincs szükségem senkire, senkire az égvilágon! A srácoknak is megmondom, nincs banda! Csináljanak, amit akarnak! A kutyateremtésit ennek az életnek!... Az apám mondta... Én is mondom! Megbolondul az ember, ha átadja magát az érzéseinek, a tolakodó gondolatoknak .. . Már látja az erdei vendéglőt. Megérkezett. Jobbra fordul, beállítja kocsiját a többi autó közé. Köszön az autópark őrének s kifizeti az őrzési díjat. 13. Az élénkzöld szvettert hanyagul a vállára dobja. A farzsebében megtapogatja a pénztárcáját és igazolványát. Minden a helyén van. Bizonytalanul körülnéz. Mié* gondol megint a rosszra ? Miért nem megy egyenesen a kerti vendéglőbe? Én már ilyen vagyok! — gondolja Robi. De miért és mióta lettem ilyen? Most üt ki rajtam -anyám és apám természete? Épp a legjobbkor, Sors kolléga! Most nyílott ki igazán előttem az élet... Ne gondolkozz! — szidja magát. A lónak nagyobb feje van, s mégsem erőlteti annyira az agyát! Keserű mosoly lopakodik az ajkára. Én és a lő! Jól összeillünk... A gondolatait megfékezte, de a lábának nem tud parancsolni. A magukra hagyott autók között jár-kel, keresi az ismerős rendszámú motorkerékpárokat. Egy Spartak és Fiat kocsi között rájuk bukkan. Fellélegzik. Most már njinden rendben van! Attól tartott, egyszerre mindenki hátat fordít neki. A hirtelen jövő gondolat babusgatja tudatét: Nem mindenki árulja el pénzért a barátját! Szégyellj magát, hogy előbb bedőlt hazug gondolatának, amikor magában akaratosan kijelentette, nincs szüksége senkire. A fiúk várnak! Talán a lányok is ott lesznek. Fáradhatatlanok. A Pőstyénben töltött öt napra gondoL Neki Is volt kalandja. Egy fiatalasszony. Egy szőkehajú menyecske. A vörösha- júak után csak a szőkéket fogom szeretni. Több bennük a fantázia. A színek is szerepet játszanak az ember életében. Barna vagyok Miért válasszak magam mellé még egy unalmas barnát ? Nem szeSb. ha keverednek a színek! — Bbbbocsánat, várok ... — zavaromban a vöröshajúra néztem. Elárultam magam. Hallottam az idős mester dünnyö- gését: — Értem, fiatalúr ... Kérem a következőt! Amikor a Vöröskéhez ültem, jó! eső remegés futott rajtam — Tetszel! Nagyon tetszel... suttogtam. (Folytatjuk) Indul a Versbarátok köre Amint már eiműlt számunkban is közöltük, hosszú vajúdás után megszületett nálunk is a Versbarátok köre. A Versbarátok körének, amint már megírtuk, tagja lehet mindenki akik itölti a jelentkezési lapot, s kötelezi magát, hogy az első évfolyam köteteiből legalább kettőt megrendel. A jelentkezési lapon feltüntetett négy köteten kívül kiadásra kerül még egy jutalomkötet is, amelyet a Versbarátok körének tagjai, amennyiben az előző négy kötetet átvették, díjmentesen kaptak meg. A jutaiomkötet: Paul Verlaine Válogatott versei. Megjegyezzük még hogy a jutalomkötet azok számára, akik legalább két kötetet átvesznek a kötelező sorozatból, kedvezményes áron lesz kapható. J^ztnliázi esték Arthur Miller: Bukás után (Po páde) — Divadlo P. O. Hviezdoslava, Bratislava, 1964. 9. 25. Arthur Miller azon kevés nyugati drámaíró közé tartozik, kiknek müvei írásban vagy színpadi, esetleg film- formában szinte maradéktalanul eljutottak hozzánk. Láthattuk „Az ügynök halálát" a prágai Nemzeti Színház, és a Magyar Nemzeti Színház előadásában. Az utóbbit a képernyőn is Tímár József híres alakításával. A „Pillantás a hídról“ című drámát bemutatta a Hviezdoslav Színház és a budapesti Madách Színház Pécsi Sándorral és Tolnay Klárival. Ezt a művet filmváltozatban is láthattuk Raf Vallonéval, úgyszintén „A Salemi boszorkányok"-at is bemutatták annak idején filmszínházaink, ahol a híres Montand-Signorét házaspár alakította a főszerepeket. Legutóbb pedig Miller egyik prózai müvének megfilmesítésével a „Musztángok"-kai találkozhattunk. Az év első hónapjában Neu: York-ban került közönség elé Miller legújabb müve, a „Bukás után", melyet szeptember 19-én mutatott be a Hviezdoslav Színház „euró'pai ősbemutató" jelszóval. Az érdekesség kedvéért megemlíthető, hogy a budapesti „Film-Színház-Muzsika" már 18-án tudósított írásban és képben az európai ősbemutatóról Oslóból. Persze ez nem lényeges. * Arthur Miller ez újabb müve méltán arat nagy sikert. A művészet nyelvén vall lelkének harcairól és minden mondatában érezzük a feleletkeresés ~Ss segíteniakarás gyötrelmét. Mondanivalójához nem Jceres mesét — storynak saját múltját használja jel póztalanul, őszintén. Gondoljuk el, milyen férfias erény kell ahhoz, hogy valaki ilyen nyíltan és kíméletlenül szembenézzen saját magával és bírálja tetteit és gondolatait. Miller az élet jelentős eseményeit érinti drámájában, a gyermekkor traumatikus emlékeit, a halált, a szerelmet, a házasságot, barátságot, felelősséget mindenért, állandó medi- tálással. A nyugati sajtó sokat foglalkozott Mille- drámájával, sokan méltatták rendkívüli kvalitásait, sokan viszont stupid kategóriákat próbáltak neki adni. mint agypornográfia, belső vízió vagy csupán önvallomás. Hát ami ■azt illeti: elsősorban kitűnő dráma és persze hogy önvallomás is, mert tisztán felismerhetők az önéletrajzi epizódok, főleg házassága Marilyn Monroeval. Miért kell az egészet egy fogalomra szűkíteni? Vajon nem minden igazi műalkotás önvallomás? Kell, hogy az legyen! És, hogy Miller nem palástolta, hogy róla van szó, ez csak puritánságát. bizonyítja. Miller drámai képei között az egyetlen összekötő kapocs — a gondolat. Elveti a tér és idő törvényeit és mégis lebilincsel. Az egész tulajdonképpen egy belső monológ, ahol a gondolatok és emlékek szabadon megelevenednek, végig szuggesztivan és indokoltan. Csupán a gondolat logikája dominál és hogy mégis aktívan leköti figyelmünket és érzelmeinket is — ez csak a dráma rendkívüliségére vall. A Hviezdoslav Színház művészeiben kitűnő tolmácso- !ói akadtak Millernek, hogy csak a rendező Pavol Hasprát és a főszereplő Ladislav Chudík alakítását említsem, bár a többi szereplő is jó teljesítményt nyújtott. Végeredményben sikerült a darabhoz méltó egységes, jó előadást teremteni. VAVRECZKY GÉZA Jelentkezési lap Név .......................» . . . Születési év Lakhely ........ Járás.......................................... Utca és házszám ...................................................... 1. Bábi Tibort A forrás éneke 2. Illyés Gyula: Versek 3. Cselényi László: Erők 4. Janko Kráľ: Válogatott versek Ezzel a jelentkezési lappal a Versbarátok Körébe állmdó rendes tagként belépek. Kötelezem magam, hogy a kereszttel megjelölt könyveket megrendelem s utánvéttel a postától átveszem. Dátum................... .... . . . aláírás ..................................... (Kérjük, hogy a kötetek közül jelölje meg a kockába kereszttel azokat a könyveket, amelyeket megrendelni kíván). A jelentkező lapokat a következő címre kell beküldeni Versbarátok Köre Bratislava, Martanovičova u. 10.
