Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-10-13 / 41. szám

(Folytatás) Nem tud nő nélkül élni. Én meg se nősülök, korlátokkal nem veszem körül a magam életét. A legszívesebben vé­gigcsavarognám a világot, apa és anya nélkül, a százszorszép Vöröske nélkül, a prédikátorok nélkül, hogy ne halljam senki­től: Kötetesség! Muszáj! Ha rosszat teszel, szégyent hozol a család nevére! Mit szólnak ehhez az emberek, a drága elvtársak? A szerelem nem játék, a szerelemhez pénz kell, ami még nincs neked! Fullad­janak meg a pénzükben! So­dorjon el mindenkit az erkölcs­áradat! Csak az a jó ember, aki tetszeleg, bólint, hajbókol, talpat nyal! Ha levetnék mo­solygós álarcukat, bűzt ere­getne rohadt lelkűk ... Soha az életemben nem lennék ilyen! Pedig apám rám akarta kény­szeríteni. Fél évvel ezelőtt pofon akart vágni. Megtudta, csaknem kipenderítettek az ifjúsági szervezetből. Ha ki­csapnak, az iskolából is repü­lök. így is repülök, mert köp­tem a tanulásra, nem tettem le a vizsgáimat. Na és? Fáj valakinek? Elmegyek dolgozni! Nem fogok semmivel sem tö­rődni, azt fogom csinálni, amit én akarok! Az apám akkor megkérdezte, miért nem járok az ifjúsági szervezet gyűlései­re? Nem érdekel a politiká­juk! Utálom őket! Már a kö- “nyőkömön jön ki a papolá­suk! ... Azt akargd, hogy ki­dobjanak az iskolából? — kiál­tott rám az apám. Ez az, ami nem tetszik! Nem vagyok kép. mutató! Tavaly az egyik föpa- poló, amikor végzett, vissza­adta az igazolványát, köszö­nöm elvtársak, most ki... Vigyázz a nyelvedre! — fenye­getett apus. — A hivatalban mindenki ujjal mutogatna rám, ni a híres kommunista, a nagy partizán, a fiát kidobták az is­kolából, csak papol a kommu­nista nevelésről! Nekünk ne papoljon többé!... Nem papo­lás kell, apa! Hát micsoda? Azt találjátok ki, ti vagytok a nagy okosak! Így nem mehet tovább, fiam... Én is azt mon­dom! Két malomban őriünk! Értsd meg, kommunista fia vagy... Hagyj föl azzal az örökös kommunistaságoddal! Magatok sem tudjátok, mit akartok! Apus ütésre emelte a kezét Tessék, üss meg, ha jól esik! S odakínáltam neki mind a két pofámat. Üss meg! Ilye­nek vagytok mindnyájan! Ha az ember olyasmit mond, vagy cselekszik, ami nincs az ínye­tekre, ütésre emelitek a keze­teket. Nem gondolod, az ütés­re emelt kéz egyszer rád is sújthat?! Nem gondolod, hogy az ember nem retteghet egész életében?! Ha úgy gondoljá­tok, hogy igen, akkor a lakó­házak helyett tébolydákat épít­setek! Már elmúlt az az idő­szak ... — mondta erre az apám. Dehogy múlt! Az előbb meg akartál ütni! Még a vére­tekben van a kordában tartás! Mondd őszintén, rrieg voltál most győződve a magad igazá­ról? Néhány évvel ezelőtt így ítéltek el sok embert, kínozták őket, hogy elismerjék a hamis vádakat. Akik tudtak erről, hallgattak. Ha szólnak, belökik őket is a rácsos ablakú szo­bácskába! Aztán megnyíltak a börtönkapuk. Bocsánat, elvtár­sak, tévedtünk! A legjobb or­vosokhoz küldünk benneteket, hogy helyreho?zák meggyen­gült szervezeteteket... Pedig őket kellene gyógyítani, bottal gyógyítani! Azt gondolod, az embereknek nincs szemük?!... Nekem ahhoz semmi közöm fiam elég baj, hogy úgy tör­tént ... A nem tetsző dologra neked is ütésre emelkedett a kezed!!! Az egyik kicsiben, a másik nagyban csinálta! Lát­tam, düh fojtogatja az apát. de nem mert megütni. Támad­tam, védtem a magam igazát. És most, mondd, kinek higy- jek! — kérdeztem. A kommu­nistáknak, fiam, ők mindig tudják, mit kell az adott hely­zetben cselekedni... — vála­szolta apa, s még sokáig be­szélt. Nem hittem egy szavát sem, pedig lehet, hogy az iga­zat mondta. Nem hittem! Ha az apámnak nem hiszek, kinek higyjek?... Az iskolában el­tussolták az ügyemet, valaki azt találta mondani, mi va­gyunk a hibásak, meg kel) Trencsénit győzni, nem dol­gozhatunk sztálini módszerek­kel! Nyugton hagytak. Én meg messze kikerültem az aposto­lokat. Az apám is békén ha­gyott. Az idő tájt kapta az első pártbüntetést. Magában nekem adhatott igazat, az ütésre emelt kéz reá sújtott... a dadogását. Szereztünk neki egy másik lányt, tizenhat éves diáklányt. A kávéházban akad­tunk rá. Egyedül ült, a barát­nőjére várt. Hozzá szemtelen- kedtünk. A barátnője nem jött. Kicsit leitattuk. Én és Ököl elmentünk a lányainkért. He- begőnek odaadtam a víkendház kulcsát, menjetek elóre, nem­sokára utánatok jövünk. Mire megérkeztünk, már megpecsé­telték a barátságot. Helen megszokta Hebegőt, megszo­kott bennünket. Én a kis Vö­röskét hoztam a bandába. Kis Vöröske? Nagy Vöröske! Jő mellű, telt combú lány. Nem füllentettem az apámnak, a Hídutcai borbélyüzletben is­merkedtem meg vele. Véletle­nül. A folyóparton sétáltam, néztem, mint sodorja az ár a jégtáblákat. Fázni kezdtem. Jó volna beülni valahová, s ■ " • >♦ , f .; A tanulástól nagyon elment a kedvem. Az előadások helyett a városban kóboroltam. A há­zunkban lakó Hebegőnek s a tőlünk nem messze lakó Ököl­nek Is volt motorkerékpárja. Kitavaszodott. Itt, ezen az úton búgattuk a motort. Élvezet volt erre száguldani, venni az éles kanyarokat... Hebegőnek szobafestő az apja. Tizennyolc éves. Kitanulta apja mestersé­gét. Jól keresnek, feketén is festenek munka után és' ün­nepnapokon. Ahogy jön... Ököl egy utcával odébb lakik. Együtt jártunk a középiskolá­ba. öt nem vették fel az egye­temre. Az apjának nincs jó neve az elvtársaknál. Mintha tehetne róla, iftogy az apja a háború előtt csendőrtiszt volt, és ütötte, verte a szegényeket. A háború után ült is néhány évet. Ököl egy autójavító mű­helyben dolgozik, ö tartja rendben a gépeinket. Köztünk neki volt először kedvese. Már egy éve barátkozik Icával. El­árusító lány egy nagyobb üz­letben. Nem rossz, egyszer én is voltam vele, amikor gyerek­fejjel összeboronáltuk a ban­dát. A vikendházban voltunk. Eloltottuk a petróleumlámpát. A hajáról ismertem rá, nagyon szereti felfelé fésülni, mintha madárfészket hordana "a fején. Hebegő höigyikéje megijedhe­tett tőlünk, az első dorbézolás után nem mutatkozott köztünk. Az is lehet, szégyellte magát -Hebegő társaságában, mert a barátunk még nem nőtte ki Eszembe jutott, rég nem nyi- ratkoztam, a tarkómat benőtte a haj. Így kerültem az üzle­tükbe. Rajta kívül még két lány s a hajlott hátú borbély dolgozott a tükrök előtt. Az első pillanatban megakadt a szemem a vörös hajárf Festi a haját! Tetszett nekem. Az arca fiatalos. Játssza a nagy dámát! — gondoltam. Az ilyen nem őrzi a szüzességét! Az ajka húsos. Ilyen ajakkal na­gyokat lehet csókolni! A kar­jaimban éreztem. Amikor az olajosán fénylő, igen sötétbar­na szemébe néztem — ő erre elmosolyodott — megmozdult bennem valami. A hajlott hátú borbély hozzám szólt: — Tessék, fiatalúr! Maga a soros .. Alig tudtam szóhoz jutni. Hebegőre gondoltam, mert he­begni kezdtem. A fiatalúr meg nagyon hara­pós! — lehelte a szavakat, hogy a közelünkben ülők ne hallják. — Ä harapós kutyákat illik megszelídíteni... — Ha ölelő, karod lesz a lánc ... Annyira tetszett, hogy te­geznem kellett. Ha magázom. remegtem volna, mint az eset­len ficsur. Talán nem is értem volna el a célomat. Erős lány Nem az izmaira gondolok, a nőiességére. Ha puhánynak mutatkozom, azonnal ejt. Ezért viselkedtem úgy, mintha már birtokolnám. Megjátszottam a magabiztos embert. — Mikor zárfok? — kérdez­tem. — Kilenckor ... — Megvárlak az üzlet előtt,. Beleborzolt a hajamba. Fel­fénylett a szeme. — Kiosonok a hátsó ajtón, észre sem veszel Természetesnek vettem, hogy ő is tegezni kezdett. Megnyer­tem a csatát! — Ott is a karomba rohansz, kis Vöröske! Vöröskének fog­lak hívni... Tetszett neki a név. Vörös­ke ... Kilenc után egymásba karoltunk ... — Az ördögbe vele! — mo­rogja Robi. — Nincs szükségem senkire, senkire az égvilágon! A srácoknak is megmondom, nincs banda! Csináljanak, amit akarnak! A kutyateremtésit ennek az életnek!... Az apám mondta... Én is mondom! Megbolondul az ember, ha át­adja magát az érzéseinek, a tolakodó gondolatoknak .. . Már látja az erdei vendég­lőt. Megérkezett. Jobbra for­dul, beállítja kocsiját a többi autó közé. Köszön az autópark őrének s kifizeti az őrzési díjat. 13. Az élénkzöld szvettert ha­nyagul a vállára dobja. A far­zsebében megtapogatja a pénz­tárcáját és igazolványát. Min­den a helyén van. Bizonytala­nul körülnéz. Mié* gondol megint a rosszra ? Miért nem megy egyenesen a kerti ven­déglőbe? Én már ilyen vagyok! — gondolja Robi. De miért és mióta lettem ilyen? Most üt ki rajtam -anyám és apám ter­mészete? Épp a legjobbkor, Sors kolléga! Most nyílott ki igazán előttem az élet... Ne gondolkozz! — szidja magát. A lónak nagyobb feje van, s mégsem erőlteti annyira az agyát! Keserű mosoly lopako­dik az ajkára. Én és a lő! Jól összeillünk... A gondolatait megfékezte, de a lábának nem tud parancsolni. A magukra hagyott autók között jár-kel, keresi az ismerős rendszámú motorkerékpárokat. Egy Spar­tak és Fiat kocsi között rájuk bukkan. Fellélegzik. Most már njinden rendben van! Attól tartott, egyszerre mindenki hátat fordít neki. A hirtelen jövő gondolat babusgatja tu­datét: Nem mindenki árulja el pénzért a barátját! Szégyellj magát, hogy előbb bedőlt hazug gondolatának, amikor magában akaratosan kijelentette, nincs szüksége senkire. A fiúk vár­nak! Talán a lányok is ott lesznek. Fáradhatatlanok. A Pőstyénben töltött öt napra gondoL Neki Is volt kalandja. Egy fiatalasszony. Egy szőke­hajú menyecske. A vörösha- júak után csak a szőkéket fogom szeretni. Több bennük a fantázia. A színek is szere­pet játszanak az ember életé­ben. Barna vagyok Miért vá­lasszak magam mellé még egy unalmas barnát ? Nem szeSb. ha keverednek a színek! — Bbbbocsánat, várok ... — zavaromban a vöröshajúra néz­tem. Elárultam magam. Hallot­tam az idős mester dünnyö- gését: — Értem, fiatalúr ... Kérem a következőt! Amikor a Vöröskéhez ültem, jó! eső remegés futott rajtam — Tetszel! Nagyon tetszel... suttogtam. (Folytatjuk) Indul a Versbarátok köre Amint már eiműlt számunk­ban is közöltük, hosszú vajú­dás után megszületett nálunk is a Versbarátok köre. A Vers­barátok körének, amint már megírtuk, tagja lehet mindenki akik itölti a jelentkezési lapot, s kötelezi magát, hogy az első évfolyam köteteiből legalább kettőt megrendel. A jelentke­zési lapon feltüntetett négy köteten kívül kiadásra kerül még egy jutalomkötet is, ame­lyet a Versbarátok körének tagjai, amennyiben az előző négy kötetet átvették, díjmen­tesen kaptak meg. A jutaiomkötet: Paul Verlai­ne Válogatott versei. Megjegyezzük még hogy a ju­talomkötet azok számára, akik legalább két kötetet átvesznek a kötelező sorozatból, kedvez­ményes áron lesz kapható. J^ztnliázi esték Arthur Miller: Bukás után (Po páde) — Divadlo P. O. Hviezdoslava, Bratislava, 1964. 9. 25. Arthur Miller azon kevés nyugati drámaíró közé tar­tozik, kiknek müvei írásban vagy színpadi, esetleg film- formában szinte maradéktalanul eljutottak hozzánk. Láthattuk „Az ügynök halálát" a prágai Nemzeti Szín­ház, és a Magyar Nemzeti Színház előadásában. Az utóbbit a képernyőn is Tímár József híres alakításával. A „Pillantás a hídról“ című drámát bemutatta a Hviez­doslav Színház és a budapesti Madách Színház Pécsi Sándorral és Tolnay Klárival. Ezt a művet filmváltozat­ban is láthattuk Raf Vallonéval, úgyszintén „A Salemi boszorkányok"-at is bemutatták annak idején filmszín­házaink, ahol a híres Montand-Signorét házaspár alakí­totta a főszerepeket. Legutóbb pedig Miller egyik pró­zai müvének megfilmesítésével a „Musztángok"-kai találkozhattunk. Az év első hónapjában Neu: York-ban került közönség elé Miller legújabb müve, a „Bukás után", melyet szeptember 19-én mutatott be a Hviez­doslav Színház „euró'pai ősbemutató" jelszóval. Az ér­dekesség kedvéért megemlíthető, hogy a budapesti „Film-Színház-Muzsika" már 18-án tudósított írásban és képben az európai ősbemutatóról Oslóból. Persze ez nem lényeges. * Arthur Miller ez újabb müve méltán arat nagy sikert. A művészet nyelvén vall lelkének harcairól és minden mondatában érezzük a feleletkeresés ~Ss segíteniakarás gyötrelmét. Mondanivalójához nem Jceres mesét — storynak saját múltját használja jel póztalanul, őszin­tén. Gondoljuk el, milyen férfias erény kell ahhoz, hogy valaki ilyen nyíltan és kíméletlenül szembenézzen saját magával és bírálja tetteit és gondolatait. Miller az élet jelentős eseményeit érinti drámájában, a gyermekkor traumatikus emlékeit, a halált, a szerelmet, a házassá­got, barátságot, felelősséget mindenért, állandó medi- tálással. A nyugati sajtó sokat foglalkozott Mille- drámájával, sokan méltatták rendkívüli kvalitásait, sokan viszont stupid kategóriákat próbáltak neki adni. mint agypornográfia, belső vízió vagy csupán önvallo­más. Hát ami ■azt illeti: elsősorban kitűnő dráma és persze hogy önvallomás is, mert tisztán felismerhetők az önéletrajzi epizódok, főleg házassága Marilyn Mon­roeval. Miért kell az egészet egy fogalomra szűkíteni? Vajon nem minden igazi műalkotás önvallomás? Kell, hogy az legyen! És, hogy Miller nem palástolta, hogy róla van szó, ez csak puritánságát. bizonyítja. Miller drámai képei között az egyetlen összekötő kapocs — a gondolat. Elveti a tér és idő törvényeit és mégis lebilincsel. Az egész tulajdonképpen egy belső monológ, ahol a gondolatok és emlékek szabadon meg­elevenednek, végig szuggesztivan és indokoltan. Csupán a gondolat logikája dominál és hogy mégis aktívan leköti figyelmünket és érzelmeinket is — ez csak a dráma rendkívüliségére vall. A Hviezdoslav Színház művészeiben kitűnő tolmácso- !ói akadtak Millernek, hogy csak a rendező Pavol Hasprát és a főszereplő Ladislav Chudík alakítását em­lítsem, bár a többi szereplő is jó teljesítményt nyúj­tott. Végeredményben sikerült a darabhoz méltó egysé­ges, jó előadást teremteni. VAVRECZKY GÉZA Jelentkezési lap Név .......................» . . . Születési év Lakhely ........ Járás.......................................... Utca és házszám ...................................................... 1. Bábi Tibort A forrás éneke 2. Illyés Gyula: Versek 3. Cselényi László: Erők 4. Janko Kráľ: Válogatott versek Ezzel a jelentkezési lappal a Versbarátok Körébe állmdó rendes tagként belépek. Kötelezem magam, hogy a kereszttel megjelölt könyveket megrendelem s utánvéttel a postától át­veszem. Dátum................... .... . . . aláírás ..................................... (Kérjük, hogy a kötetek közül jelölje meg a kockába ke­reszttel azokat a könyveket, amelyeket megrendelni kíván). A jelentkező lapokat a következő címre kell beküldeni Versbarátok Köre Bratislava, Martanovičova u. 10.

Next

/
Thumbnails
Contents