Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1964-10-13 / 41. szám
v MADÁCH - CENTENÁRIUM A népek ünnepe Alsósztregován „A jő ősz velünk enyelge“. Irta egyszer Madách Alsósztregován. A -jő ősz — rozsdálltak a fák, felhőtlen, fényes volt az ég — valóban enyelgett velünk ezen a meleg októberi vasárnapon, mikor két ország, Magyarország és Csehszlovákia, s népeik közösen köszöntötték a költőt Alsósztregován. Egy nap híján száz éve volt annak, hogy a negyvenegy éves költő azt mondta a sztregovai kastélyban egy éji órán: „Hiszen ez semmi, hiszen a halál az semmi“, és meghalt. Az elsuhant száz súlyos év után nem a szlovák falu hatezer holdas, valamikori magyar földesurát köszöntik a népek, hanem azt a férfit, aki megírta a világnak a Tragédiát és életében „a különböző ajkú népfajoknak" a „testvéries összeolvadását“ sürgette. A különböző ajkú népek testvérisége, mint a reménység sugara, megvalósulni látszott ezen a sztregovai jő őszi napon. Az őszi falu főutcáján álltunk, ezrek és ezrek szlovákok, csehek, magyarok. Tizenegy őrá volt, amikor lassú ünnepélyességgel megindult a menet a falun át az akácos dombtető felé, Madách síremlékéhez. Mindenki ünneplő sötét ruhát viselt. A menet élén virágoskert illatozott: magyar, szlovák, szlovákiai magyar úttörők és gyerekek vitték koszorúikat. Rózsák, dáliák, kardvirágok lebbentek meg a koszorúk ölén, kései szegfűket látok a páfrányok levelei közt s kedves mezei csokorban az ősz utolsó virágait. Az első koszorút a magyarországi cseszt- vei termelőszövetkezet küldte, a másodikat a sárospataki Kossuth Gimnázium tanuló’' viszik, a harmadikat szlovák úttörők, a negyediket a nagykaposi magyar nyelvű gimnázium hallgatói. Végeláthatatlan sorokban érkeznek a cseh és szlovák írók, a Szlovák Nemzeti Tanács, a szlovákiai Magyar írók Szövetségének, a Csemadok- nak, a kerületi Nemzeti Tanácsnak, a szlovákiai és magyarországi Iskoláknak a koszorúi. A koszorúk mögött ünnepi menet halad. A magyar béketanácsot Szakasits Árpád és Mihályfi Ernő, a Magyar írók Szövetségét Darvas József és Jobbágy Károly képviseli. A Magyar írók Szövetségének elnöke mellett dr. Milan Pišut, bratislavai egyetemi* tanár, a Szlovák írók Szövetségének az elnöke halad, mögötte Szabó Rezső a Csemadok főtitkára és Dobos László, a magyar nyelvű bratislavai Irodalmi Szemle főszerkesztője. A menet két oldalán a Magyar Rád:ó és a szlovák televízió kocsijai. S mindenütt a mozgékony filmriporterek és laptudősítók. A gyönyörűen helyreállított sztregovai Madách-kastély kerti kapuján át hullámzik be az ünneplő sokaság a régi angol kertbe, s a kert akácai és tölgyei közt a sóderrel frissen beszórt úton át a síremlékhez, amelynek kőlapjai alatt a Ma- dách-ősök s a költő pihen, ä kép tiszta és fényes: a dombot, az akácok közt, embererdő lep* el. A zöld vagy már sárguló természet keretében ezernyi szín villan: a virágok fehér, piros és rózsaszín színe, a tarka női ruhák, a piros úttörő nyakkendők, az ünneplő feketék. A síremlék tetején a férfi géniusz — Rigele Alajos bratislavai szobrászművész alkotása ' — szinte szállni látszik a fényes őszidőben. Az emlékművet lassan beborítják a koszorúk. Fáradtan és törékenyen lép a sír elé egy csodálatos kék szemű, hajlott asz- szony, a Besztercebányáról érkezett özvegy Fitzekné, Reinhardt Alice, Madách dédunokája. Vele jött a lánya, s az unokája is, ez az unoka Madách- nak már a szépunokája. A Ma. dách-család három kései hajtása közös koszorút helyez a sírra. A zólyomi munkásdalárda szlovák és magyar népdalokat ad elő, az érces, zengő hangok körülölelik a sírt, s lassan, elhalva szállnak el a kis Sztre- gova-patak völgyének az ölén. A koszorúkkal körülfont síremlékkel szemben, a völgyben magas emelvény áll, az emelvény mögött hatalmas, kifeszített fehér vászonfüggönyön — szlovák és magyar nyelven — a Tragédia utolsó sora: Az „ember: küzdj“ posztulátuma ebben a pillanatban, e halavány zöld sztregovai mező felett a népek testvériesülését sürgeti. S a „bízva bízzál" madáchi üzeSzlovák Nemzet* Tanácsnak „ezt a gyönyörű ünnepet“. — Évszázadok félreértései viszontagságai után derűsebb szebb napok virradtak ránk; már nemcsak egymás mellett élünk, hanem kezdünk együtt élni. Mihályfi Ernő először a képviselő Madách szavát idézte, amelyet valamikor szlovák ajkú választóihoz intézett. Majd pedig, elmondta, hogy az ötvenes évek elején a Madách-kér- désről vitaülést tartották a Magyar Tudományos Akadémián, Ádám szavát idézte az élet hitéről. Ezután sétáltunk át, a gyönyörűen helyreállított, világos spinekben égő, kéttornyos régi Madách-kastélyhoz. A főbejáratnál Jozef Báláz, a besztercebányai kerületi pártbizottság és a besztercebányai kerületi Nemzet* Tanács nevében nyitotta meg a múzeumot: — Kötelezzük magunkat — mondta szlovák nyelven a többi közt — hogy ezt a múzeumot úgy fogjuk ápolni, mintha Madách Imre saját népünk fia lett volna. Részlet Ruffy Péter riportjából i i'jfj 'ŕ övvrö. Ve/- v u \\-6felvetették a kérdést: vajon Madách-műve alkalmas-e arra, hogy a béketábor erősítője, a békéért, a haladásért küzdő népek kölcsönös megbecsülésének és együttműködésének a segítője legyen? Azok közé a kincseink közé tartozik-e, a- melyekkel a magyar nép a nemzetközi szocialista kultúra kincsestárát gazdagítja? Alig egy évtized telt el azóta s áz idő egyértelmű választ adott erre a kérdésre. A Béke-világtanács a Madách-centenáriumot, mint az emberiségre jelentős évfordulót az egész világon történő megünneplésre javasolta. Dobos László, a bratislavai Irodalmi Szemle főszerkesztője emelkedett beszédében szocialista fejlődésünk „magaslati pontjának“ nevezte ezt az ünnepet, amelyről visszapillantva áttekinthető a közelmúlt minden mulasztása. Szabó Rezső, a Csemadok főtitkára pedig Tíz perc beszélgetés SzSmťalan fiatal lSny és fiú érdeklődik szerkesztőségünkben aziránt, hogyan lehetne nagy énekes, hogyan indulhatna el a siker felé. Néhány soros üzenetek mennek leveleikre, amelyekben mindig előfordul ez a mondat: Tanuljon sokat. Ám hányán szívlelik meg ezt és e mondat hallatára hányán mondanak le az elismerést hozó pódiumról, nem tudom. Sokan vannak a célba- törők és kevesen a célbaérők. Ha a hirtelen föUä’ngolässal nem párosul erős akarat', akkor az elhatározás megmarad elhatározásnak, ill. későbbi beszélgetés tárgyának, valahogy így: Én is akartam ez vagy az lenni, de... S a hibát mindig másokra szoktuk róni. — Remélem, nem untattam a művésznőt, hogy mindezt elmondtam? — ö, nem! Talán ez rám is vonatkozik? — jegyzi megmosolyogva Hana Hégerová. — Bocsánat, önről akarok írni másoknak, és majd a végén minden kiderül. — Elindulok hát az emlékezet fonalán. Még kicsi lány voltam, amikor az iskolában már azzal élcelődtek velem, hogy a pódiumon kötök ki. Balettre jártam és táncosnő akar-' tam lenni. Még ma is bánom, hogy ez nem vált valóra. A gyermekévek Vágyai mindig vannak olyan erősek, hogy az ember nehezen mond nekik búcsút. A színpadra is először úgy léptem, mint balett-táncos. Az iskolában' szavaltam, színdarabot játszottam. Komáromban érettségiztem, ahol történetesen magyarul is megtanultam. Sajnos, azóta magyar nyelvtudásomból már sokat elfelejtettem. — Az érettségi után csakis a színművészeti főiskolára jelentkezett, ugye? — Tévedni tetszik, a jelentkező ívembe első helyre a köz- gazdasági egyetemet írtam be, és csak a harmadik helyen tűntettem fel azt, hogy a színészet tudományát szeretném elsajátítani. Már nem is emlékszem pontosan, hogyan volt. A bratislavai állami konzervatórium mellett színházi tagozat indult, amit 1953-ban sikeresen el is végeztem. Ezután kerültem a zsilinai színházhoz. Itt öt évet dolgoztam. Az iskola elvégzése után filmekben is játszottam. — A művésznőt az olvasók elsősorban úgy Ismerik, mint énekest. Hogyan indult el ezen a pályán?, — Mindig szívesen énekeltem a színházban is. Már akkor figyelmeztettek az ismerőseim, hogy foglalkozzam többet az énekléssel. Egyszer Zsili- nán egy estélyen a műsor megkezdése előtt énekelgetni kezdtem. A teremben ott ült Ber- czeller György, aki a^ műsor után odament a zongorához és játszani kezdte azokat a dalokat, amelyek nekem tetszettek, így provokált ki engem. Valaki kezembe adta a mikrofont, és nem volt más kiutam, énekelnem kellett. Néhány hét múlva a bratislavai rádióban már fölvették az első számomat. Majd a Tatrarevüben szerepeltem rövid ideig. Az újságokban figyelemre méltő kritikák jelentek még rólam. Tudtam, hogy a kocka él van vétve. Ha a helyemet meg akarom állni, sokat, nagyon sokat kell tanulnom. Ezért vágyódtam Prágába. Sikerült is. A Rokokó színházba kerültem. Ennyit az indulásról. Azóta is folyton tanulok, szívesen fogadom a jó tanácsokat. összejártam már néhány országot, sokat", nagyon sokai szerepeltem, bízom abban, hogy most októberben Párizsban is sikerű aratok.-CsiEvadkezdéf a dunatzeriahelyi juráiban net e küzdelem sikerét ígéri. A népek testvériségét köszönti Mária Lieková, a szlovákiai Madách-bizottság elnöke, Josef Printz mérnök, a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője és dr. Milan Pišut bratislavai egyetemi tanár, a Szlovák írók Szövetségének az elnöke. Darvas József, a Magyar írók Szövetségének elnöke, amint beszéde elején mondta, „mély meghatottsággal áll Madách sírjával szemben“, s köszöni a Madách a nagyvilágban Madách Imre halálának 100. évfordulójára, amelyről a Béke Világtanács kezdeményezésére világszerte megemlékeznek, a moszkvai Iszkusztvo művészeti könyvkiadó szép ajándékkal lepte meg a magyar irodalom kedvelőit. Leonyid Martinov fordításában megjelent oroszul az Ember Tragédiája. Madách művét először 1904-ben adták ki Oroszországban Maxim Gorkij szerkesztésében, akkor még prózai fordításban.-OAz Ember Tragédiájá-t eddig 25 nyelvre ültették át.-0Budapesten a Petőfi Irodalmi Múzeumban megnyitották a Madách halálának 100. évfordulójára rendezett emlékkiállítást, és a „Ember Tragédiája“ új ilusztrációit bemutató tárlatot.-OA cseszfei Madách-emlékmú- zeum vezetője Madách Aliz, a költő leszármazottja lesz.-mKözismert tény, hogy műkedvelő színjátszásunk pillanatnyi hullámvölgybe került és ez érezhető a szlovákiai magyar műkedvelő mozgalomban is. Sok téves vélemény alakult ki az utóbbi időben a kérdéssel kapcsolatban, közülük nem egy azt állítja, hogy a műkedvelő színjátszásnak ma már nincs célja és jövője. Az ilyen állításokat megcáfolta az elmúlt színházi évad járásunkban és a kételkedőknek még megfelelőbb választ adott a Jókai napok keretében rflegrendezett országos magyar színjátszó fesztivál. Bebizonyosodott, hogy a színjátszás szeretete nem veszet ki és az élő színházat nem tudta helyettesíteni a televízió. Tehát a műkedvelő színjátszásnak van jövője és van célja. Sajnos, ma még nehézséget jelent a közönség hiánya. El kell érnünk, hogy az idei évadban már ne csak a színpadon legyenek emberek, de a nézőtéren is, ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha színjátszó csoportjaink olyan darabokat játszanak, melyek felkeltik a közönség érdeklődését. Természetesen nem szabad megfeledkeznünk a jó és szórakoztató színmüvek kellő művészi színvonalon való előadásáról sem, amire a falusi szín játszócsoportok eddig nem fordítottak elég gondot. A jó előadáshoz elsősorban szakképzett rendezőkre van szükség, ennek hiányában jelentős változást nem várhatunk. A dunaszer- dahelyi járásban a Járási 'Népművelési Otthon egyéves tanfolyamat rendez a falusi színjátszó csoportok rendezőinek számára, amelyen elsajátítják a rendezés alapelemeit. Sajnos a tanfolyam megszervezése elég sok nehézségbe ütközik. A résztvevők 80 %-a ugyanis a tanítók közül kerül ki. Munkájukat azonban ilyen sok ok miatt mm mulaszthatják el, s így aktív részvételüket nehéz biztosítani. Reméljük, hogy a járási iskola és kultúrügyl szervek segítségével ez a kérdés is megoldódik. Színjátszó csoportjaink számára nehéz probléma az is, hogy mit játszanak. Ezt próbálja megoldani a Járási Dramaturgiai Tanácsadó, melyet a Járási Dramaturgiai Tanács és a Népművelési Otthon színházi szakosztálya adott ki. A műsortanácsadó a Szinműkiadó Vállalat által kibocsátott legújabb színdarabokat tartalmilag ismerteti, valamint felújításra ajánlja a 10-15 évvel ezelőtt sikerrel játszott klasszikus színműveket. Ezzel kapcsolatban voltak bizonyos nézeteltérések, egyesek szerint ezek a darabok már elcsépeltek Nem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy 10-15 év alatt új színházlátogató korosztály nőtt fel és az idősebbek közül is nagyon sokan szívesen néznék meg ,a régen sikerrel játszott. Szigligethy vagy Kisfaludy vígjátékokat. Ez a felújítási hullám nem azt jelenti, hogy ne játszanak a színjátszó csoportok időszerű vígjátékokat vagy drámákat. Játszani kell mindent, aminek irodalmi értéke van és hozzájárulhat életünk színvonalának emeléséhez. Nem szabad a műkedvelőknek megfeledkezni arról, hogy fontos tényezőt jelentenek a falusi színházlátogató közönség ízlésének kialakításában és közönségüket ők maguk nevelik. Ne éljenek tehát vissza azzal, hogy mindent lehet játszani és ne tűzzenek értéktelen színmüveket műsorukra, mert ezzel csak kárt okoznak a műkedvelő színjátszó mozgalomnak. ÍABUSEK KAROLY
