Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1964-10-13 / 41. szám
SPI ■ í :•*'í rZ*z>.: CSISZ SZERVEZETEINK FIGYELMÉBE! Fiataloktettekkel a mezőgazdaság t ■■ i m r • a • fejleszteseert Közeleg (elszabadulásunk 20. évfordulója. A mezőgazdasági fiatalság ifjúságfalvai találkozóján a fiatalok levelet intéztek a CSKP Központi Bizottsághoz, melyben ismertették a közelgő nagy ünnep tiszteletére tett vállalásaikat, célkitűzéseiket. Az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük a levelet, hogy annak útmutatása alapján falvaitokban, üzemeitekben ti is megtehessétek felszabadulásunk 20. évfordulóját köszöntő vállalásaitokat.-OA 1«..xi - i.v: _ a termelési ágba. A mezőgazdasági üzemekkel szorosan e- gyüttműködve alaposan megismertetjük őket új munkájuk t'tkáival. i Az őszi és tavaszi hónapok munkafeladatait a mintegy 50 ezer hektár rét és legelő rendezésében látjuk. Nem feledkezünk meg a termelékenység fokozásának kérdéséről a hegyi — valamint a hegyaljai körzetekben sem. Ebből kiindulva az elmúlt évek nagyszerű tapasztalatai alapján — főleg a középszlovákiai kerületben — karöltve a főiskolás ifjúsággal, további húsz trágyaleves öntözőgazdaság kiépítését vállaljuk. Hazánkat virágzó kertté változtatjuk — ez volt és marad is pionírjaink és CSISZ-fiatal- jaink jelszava. Elhatároztuk, hogy a 20. évforduló tiszteletére hazánkban újabb kétszázezer fácskát és bogyócserjét ültetünk ki. Ezt az évfordulót méltóképpen munkával köszöntjük és azon leszünk, hogy munkahelyeink, falvaink és városaink megszépüljenek. Ezeknek, a már említett cé. lóknak a megvalósítását tartjuk a legfontosabbnak és legszükségesebbeknek. Könnyebben teljesíthetjük őket, ha szervezeteinkben az ifjúságot sokoldalúságra neveljük, többet sportolunk, többet foglalkozunk a turisztikával, mővelődéssel és a szórakozással. Tisztelt Elvtársak! Mi, ak’k Ifjúságfalváról köszöntjük Önöket hisszük, hogy egyetlen ifjúsági szervezet sem lesz, amely ne igyekezne e célokat maradéktalanul megvalósítani. Hogy a siker még biztosabb legyen, ifjúsági szervezeteink között szocialista munkaversenyt indítunk — Felszabadulásunk 20. évfordulójának brigádja — címért. Hazánk dicső felszabadulását részünkről ezzel köszöntjük. F'afcalok — tettekkel a mezőgazdaság fejlesztéséért! A mezőgazdasági fiatalság találkozójának résztvevői icvci tai umiua u ki Á CSKP Központi Bizottságának PRÄGA Drága Elvtársak! Mi. az ifjúságfalvai szövetkezet megalakulásának 15. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségek résztvevői legőszintébb elvtársi üdvözleteinkéi küldjük Önöknek. Két generáció jött itt össze: mi idősebbek, akik résztvet- tünk Ifjúságfalva építésében és falvaink szövetkezetesítésében; és mi fiatalabbak, akik munkánkkal szocialista mezőgazdaságunk Izmosodását, erősödéséi segítjük. Tisztelettel és bámulattal nézünk barátainkra, társainkra, akik munkánk megalapozói voltak és egyben sikereink irányítóivá is váltak Büszkék vagyunk rájuk és müvükre. Az ő nyomdokaikban haladunk a gépek mellett, a föl- deken, az állattenyésztésben hogy mezőgazdaságunkat mielőbb az ipar színvonalára emeljük. Örömmel jelenthetjük, hogj Szlovákia ifjúsága becsülettel teljesíti azokat a célokat, amelyeket a Szlovák Nemzeti Felkelés és egyben hazánk felszabadulásának 20. évfordulój-: tiszteletére maga elé tűzött. Erről beszél a végzett munka Már a téli időszakot felhasználtuk szakképzettségünk elmélyítésére, illetve fokozására A kerekes és lánctalpas trak torok, valamint kombájnok é: más mezőgazdasági gépek ke zelését 7241-en sajátítottuk e kurzusokon, iskolázásokon. f tavaszt több mint 133.000 gyű mölcsfa kiültetésével és mint egy 23.000 hektárnyi rét é: legelő rendezésével köszöntőt tűk. Mi, fiatalok egyre jobbal tudatosítjuk, hogy a -talaj tér mőbbé tétele a gazdagabb termés alapja. Erről tanúskodik a mintegy 6113 fiú és lány részvétele is a vízlevezető csatornák építésénél, a folyómedrek és hegyipatakok szabályozásánál, valamint a 24 trágyaleves öntözőgazdaság kiépítésénél. Egy fiatal újító kálváriája Napjainkban sok szó esik felnőttek körében ifjúságunk neveléséről. Pedagógusok, nevelők, szülők, üzemek és különböző intézmények mindent elkövetnek, hogy fiatalságunkból méltó utódokat neveljenek, olyanokat, akik helytállnak majd az építésben és továbbfejlesztik mindazt, amit eddig az Idősebb generáció megteremtett. Akadnak azonban olyan üzemek is, ahol felelős vezetők, vagy üzemi bizottságok tagjai sok bölcs beszédet mondanak, de amikor egy-egy tehetséges fiatalnak konkrét segítséget kell nyújtani, csak türelmetlen kézlégyin- téssel intézik el a dolgot. Nagyon gyakori a megállapítás: „rossz ez a mai ifjúság“. A fiatalság jótulajdonságait, erőfeszítéseit már kevesebben veszik észre. Márpedig ifjúságunk között csakúgy, mint a felnőttek körében vannak bőven olyanok is, akik jól tanulnak, vagy dolgoznak és helytállanak minden körülmények között. E napokban egy ilyen fiatal újítóval találkoztam a kassai magyar tannyelvű ipariskolában Füzek János Blazsovóról a Dunaszerda- helyi járásból került iskolánkba, mely már eddig is több száz kiváló technikust és mérnököt adott társadalmunknak. Apja vasúti pályamunkás A mozgékony és fogékony 17 éves fiatalFüzFk János, T7 éves újító a kassai ipariskola III. oszt. tanulója kisebb fáradsággal, gyorsabban és főleg olcsóbban lehet megvalósítani. Két évi munkájának és töprengéseinek az eredménye az az újítási javaslat, melyet 1963. március 11-én a Bratislava: Államvasutak Osztálymérnökségére (Traťová dištancia Juh) benyújtott és melyet ez az osztály 1963. május 5-én el is fogadott. A 824/63 sz. értesítő-szolgálati lap tartalma örömmel töltötte el Füzék Jánost, mely szerint Trna- ván a műhelyekben legyártják a sínek szállítására alkalmas tolóhenger-szerkezet öt prototípusát. Hitt az igazgatónak és az újítói osztály elnökének, akik a kérdéses szolgálati lapot aláírták, sőt díjazást is kilátásba helyeztek. Ekkor még nem sejtette, hogy milyen kacskaringós lesz javaslatának az útja. A legyártás nagyon vontatottan ment, bár személyesen többször járt el Trnaván a vasúti műhelyben. Kívánságuk szerint az eredeti javaslatot módosította és 10 napon belül ismét visz- szaadta. A műhelyben már 1963. szeptember 5-én dolgoztak is a szerkezeten, de más halaszthatatlan munkák miatt leállították a gyártást és így alapos késéssel bár, de 1964. április 10-re elkészült az öt darab tolőhenger prototípusa. Csodák-csodája a legyártott tolóhenger szerkeze, tekért a bratislavai osztálymérnökség két hónapig nem ment, míg végre a trna- vaiak egy alkalmi motorvezetőnőnek Ľudmila Doktorikovának az osztálymérnökség alkalmazottjának adták át az öt új prototípust, amint azt a KY 30/64 sz. szállítási lap Is igazolja. Mi a sorsa a beadott újítási javaslatnak, illetve a legyártott öt prototípusnak, melynek eredményeképpen az eddigi 20—28 ember helyett 6-8 ember végezhetné el ugyanazt a munkát — nem tudni. A fiatal újítót nem tartják méltónak arra sem, hogy másfél év óta válaszoljanak neki. Márpedig ez a minimum, amit az Államvasutak Osztálymérnökségének szolgálati, vagy emberi erkölcsi normák szerint meg kellett volna tennie. Hiszen ezért vannak ott. Kedvét szegve panaszosan és csalódottan mondta el nekem, mint idősebbnek és mint a szülői munkaközösség tagjának a fiatal újító ezt az esetet és többek között a következőket: — „Szeretném tudni legalább azt, mi volt a munkám eredménye. Mennyire vált be elgondolásom a gyakorlatban, esetleg hol vétettem, min kéne javítani“. — Én hirtelen nem is tudtam felelni a fiatal újítónak és ezért most a nyilvánosság előtt válaszolok: Nem Te vétettél Füzék János. Nem Neked kell javítani magatartásodon, hanem másnak ... annak, aki felületesen és felelőtlenül végzi hivátali teendőit és nem tartja be a legelemibb emberi erkölcsi normákat sem. Béres József egy mezőgazdasági gépjavítónak tudnia kell, megismerkednek. Ez rendben is van. A kíváncsiság azonban, ami idehajtott az volt, hogy milyen más tudást, milyen véleményt, rrrlyen ismerétet visznek még magukkal ki az életbe, mit tudnak még a hegesztésen vagy egy traktor megjavításán kívül? A szakműveltségen kívül milyen humán műveltséggel indulnak? Hogy miért fontos ez? Röviden. E szakiskolákból kikerülő fiúk többnyire mind falura kerülnek, s ha az iskolából költők, írók, az irodalom ‘sme- retével gazdagabban távoznak, akkor az amúgy Is alacsony szinten mozgó fgjusi kultúréle- tünk újraélesztői vagy legalábbis terjesztői lesznek, lehetnek környezetükben, a falu fiatalsága között. Milyen lehetőséget nyújt az ehhez szükséges alapok megszerzéséhez a tanterv? Nézzük csak. Hetente van egy magyar, két szlovák és egy orosz órájuk. — Mit tehetek én heti egy óra alatt — mondja Antal Zoltán — amikor tulajdonképpen a nyelvtani és irodalmi alapokkal sincsenek t-sztában. Visszafelé utaztamban a ti- zenkétéves iskolán tanító ismerősömmel találkoztam a vonaton. Szerinte a kilencedik osztályt elvégző diáknak már tökéletesen ismernie kell a helyesírást. — Minimum kettőre kellene emelni a magyar órák számát — mondják a tanítók. — Legalább négyre — mondom én, így utólag átböngészve a diákok írásban adott válaszait, s látva, hogy a 37 d’ák közül egy sem volt, aki alapvető helyesírási hibát ne vétett volna — szinte szavanként. Ügy tudom, az anyanyelvi oktatásra helyeződik a főhangsúly a tizenkétéves iskoláinkban is. A mesteriskolákról különösen nem szabadna megfeledkezni. Az itt képzett emberek elsősorban szakemberek kell, hogy legyenek, s vajon nem megy-e a szakképzés rovására a három nyelv tanulása? A fentiekben említettük már, hogy a szakiskolából kikerülő fiatalok falura mennek s így jó lenne, ha az irodalom terjesztői falusi kultúréletünk újraélesztői lennének a fiatalság között, (ha Jókai szinten is). A föladott 9 kérdés között szakmai és irodalomra vonta- kozó kérdések is szerepeltek. Kiváncsi voltam, milyen tájékozottsággal, önálló véleménynyel bírnak a tananyagban nem szereplő dolgokról. A szakmai kérdésekre aránylag jó! feleltek (igaz, a kérdések nagyon könnyűek voltak), de így is akadtak (6—10) akik melléfogtak. Az irodalomra és az irodalommal kapcsolatos kérdésekre így estek a válaszok: „Mit olvasott az utóbbi két hónap alatt“? Legtöbbször Gárdonyi (12) és Jókai (11) neve szerepel. Utánuk következik Mikszáth (3) Verne (3) Móricz (2) Szabó Pál (2). „Kit ismer az élő csehszlová- <iai magyar .irodalomból?“ (Művein kersztül). Harminchét tanuló közül 21-en nem ismernek senkit, a többieknél a legtöbbször előforduló név Cselé- nyi *(7), Ozsvald (3) Egri (3) Fábri (2) Szabó Béla (2) Csontos Vilmos (2) és egyszer-egy- szer szerepel Bábi, Mács, Bat- ta valamint Rácz neve. A harmadik kérdés: Milyen folyóiratokat, lapokat olvasnak. A legtöbbször szereplő hév az Űj Szó, a Szabad földműves, valamint az 0j Ifjúság. De »abból, hogy az újságok címét sem tudták (egy-két esetet kivéve) helyesen leírni, arra lehet következtetni. hogy a lapokat inkább hallomásból ismerik, mint a valóságban. Ezekre a kérdésekre csak azért tértem ki, hogy ezzel bizonyítsam, mennyire szükség van a magyar nyelv jobb, főleg nagyobb mértékben történő oktatására szakiskoláinkon. (Ügy gondolom régebbi tapasztalataimra támaszkodva bátran használhatok többes számot). Elértünk oda, ahol most meg kellene nevezni a bűnösöket. De itt egyszerűen nincsenek bűnösök, ide, a mezőgazdasági gépjavító szaktanintézetbe már így érkeznek. Omaszta Árpád, Pekarcsik László, Rákosi András, Antal Zoltán, Seres Gyula tanító és a nevelők is aztán kapkodhatnak, hogy mire is tanítsák meg őket először. Írni, olyasni irodalmat szereťMi;' a gépek ismeretére, vagy a rendes emberi viselkedésre? Két év minderre nagyon kevés. Két év? Igen, tudom, háromról beszéltem, annyi is De a harmadik évet. a diákok már gyakorlaton töltik kint a szerződött szövetkezetben vagy állami gazdaságban. — Ez is az egyik tragédiánk — mondja Seres Gyula igazgatóhelyettes. — Kimennek a szövetkezetbe, aztán amíg le nem telik az évük, kocsiskodnak, vagy ami éppen adódik, mivel a szövetkezetnek nincs-műhelye. így aztán amit meg is tanultak, elfelejtik gyakorlás nélkül.-OEz az írás eléggé szétzilálódott, eléggé csapkodó. Olyan mint ezekben az iskolákban a helyzet, a hangulat. A cikk mentségére csak az szolgálhat, hogy egy-két olyan dolgot megemlít, (ha a II. b osztály szerepeltetésén keresztül is) aminek az orvoslására rövidesen rá kell térni. Az illetékeseknek el kell gondolkodniok, hogy miként és merre tovább-szakká- dernevelés vonalán. Tóth Elemér Ezzel, úgy gondoljuk, újabb száz és száz hektár jobbminő- ségü termőföld létrejöttéhez járultunk hozzá. Üj mozgalmunkkal — Az ifjúsági a takarmányalapért — igyekszünk sikerrel áthidalni a takarmány- hiány okozta kedvezőtlen helyzetet és hozzájárulni így a tér- . melékenység fokozásához e tej-, a hús-, a tojás-, valamint a többi állati termékek termelése terén is. Tisztelt Elvtársak! Mi, fiatalok meg akarjuk sokszorozni eddigi eredményeinket. Tudatában vagyunk persze annak is, hogy mindez a mező- gazdaságban dolgozó fiatalság számának növekedésétől függ. Ezért újabb fiatalokat nyerünk meg e célnak és olyan élet, valamint munkafeltételek biztosítására törekszünk, hogy életünk még örömtelibb legyen. Itt Ifjúságfalva termékeny tizenöt évére emlékezünk, de már hazánk felszabadulásának 20. évfordulójára gondolunk. Oj, bátor feladatok teljesítésé- , vei akarjuk megünnepelni. Ezf t határoztunk úgy, hogy már legközelebbi ^napokban megszervezzük „a ’magasabb műveltségért és a szakképesítésért“ mozgalmunkat. El akarjuk érni, hogy a mezőgazdaságban dolgozó minden fiatal legalább egy mezőgazdasági gép irányítását, kezelését tökéletesen megismerje. Ennek elérésére, mint a múltban is a téli hónapokat használjuk fel. Állandóan szem előtt tartjuk az állattenyésztési termelés rohamosabb fejlesztését — főleg a tejtermelését — ezért még több fiatalt nyerünk meg ebbe ! Ennyi a levél. A többi most már csak rajtatok múlik. Szeretnénk azonban felhívni a figyelmeteket, hogy vállalásaitok megtételénél ne essetek túlzásokba. Legyenek azok ésszerűek, teljesíthetők és a fejlődést szolgálók. A közgyűlés által elfogadott (jóváhagyott) kötelezettség vállalásokat függesszétek ki a faliújságra a klubban vagy más jól látható helyen, a másolatot pedig küldjétek el a CSISZ járási bizottságára. (t) ember többre szeretné vinni. Jó technikus, esetleg mérnök szeretne lenni. Ezért a nyári szünet alatt sem tétlenkedik, apjával és a többi idősebb pályamunkással együtt dolgozik a vasútépítésen, bár a sínek szállítása, lerakása és szerelése bonyolult és nehéz feladat. És mint leendő technikus munka közben ■intt rá hr»n\; n mnnk-áť A tornaijai gép- és traktorállomás mellett három éve hogy megindult a mezőgazda- sági gépjavítók képzése. Szaktanintézet. Ki tud, ki tudoti róla? B'zony nagyon kevesen A kilencéves iskolát végzett de sokszor el nem végzett diákok jönnek ide. Utolsó lehetőség, mielőtt végleg elkallódnának. Jönnek. Szerződést kötne! a szövetkezetükkel vagy valamelyik állami gazdasággal fa- melyik a tanítási díjat fizeti) Jelenleg 190 diák tanul itt. (Há. rom évfolyam és a szlovák-magyar iskola összesen). Szakemberekként a segédlevéllel valamint a hajtási engedéllyé a zsebben hagyják el három é' után az Iskolát. (Persze akadnak olyanok is, akik nem vár ják be a harmadik évet). Az aránylag jól felszerel iskolaműhelyekben lényegébei mindent olyan munkával, ami i)U pClt UllVli lUy luiI\Ui-ULL UiUl unviuiunnui) tanítói színvonalával s általában mindennel, ami ezzel a kérdéssel kapcsolatosan fölmerülhet. Iskola. Persze az iskolák szó alatt értették és írták fő, közép, vagy általános műveltséget nyújtó tanintézeteinket. A többi, másirányú képesítést adó iskolák, tehát szakiskolák keveset,, vagy egyáltalán nem is kerültek terítékre. Pedig vannak ilyenek is. És a segítség a problémák felsorakoztatása itt is jói jön. E cikkünkkel nemcsak a hiányt akarjuk pótolni, hanem segíteni szeretnénk, főleg azzal, hogy rámutatunk egyes nagyon is kirívó hiáSzakemberek lesznek és... AZ ŐSZI HATÁR egyre jobban benépesedik. Már mindenfelé ássák a cukorrépát, törik a kukoricát, traktorok pöfögnek ekéket, boronákat, vetőgépeket cipelve maguk után. Vége az egyik évnek és kezdődik a másik, az új év. A földműves ember mindig is így mérte az időt, s örült a gazdag határnak. A felbári szövetkezet határában is akad megcsodálni való. Mondjuk a répa. Igyekeznek is a betakarításával. (Felvételünk Mészáros Valériát és Nagy Jolánkát ábrázolja munka közben a felbári szövetkezet sülyi részlegén. (t)