Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-10-13 / 41. szám

I Kedden október 6-án Prágában az U Hybernü kiállítási terem­ben A gyermek és világa néven rajzkiállítás nyiit meg. A ki­állítást az UNESCO és a Csehszlovák Képzőművészek Szövet­sége rendezte meg. A kiállításra 56 országból 3500 gyermek­rajzot és festményt küldtek el. AZ EL NEM KÖTELEZETI ORSZÁGOK kairói csúcsérte­kezletének eddigi menete azo­kat igazolta, akik a konferen­ciában az imperializmus és a gyarmati rendszer elleni aktív harc haladó fórumát látták Ezt nemcsak Csőmbe egyhan­gú és határozott visszautasítá­sa mutatta meg, az eddig két­ségkívül legjelentősebb tanács­kozás — több felszólalása is. Olyan Ismert politikusok szólaltak fel, mint Kwame Nkrumah ghanai, Ben Bella algériai elnök, Hailé Szelasszié etióp császár és Sasztri indiai miniszterelnök. Rajtuk kívül Burma, Nigéria és Szomália képviselője is beszédet mon­dott. Az ülésen elhangzott fonto­sabb megnyilatkozások közül kiemelkedik az, amelyben Nkrumah elnök igen határo­zottan állást foglalt a két né­magyar-csehszloyák tervezet az Ipoly-vidék fejlesztésére Üj nemzetközi vasútvonal Balassagyarmaton át Krakkó—Tátra—Budapest műűt Magyar és csehszlovák szak- lesztési javaslatok kldolgozá- emberek mintegy két és fél Magyar részről a Város­éves munkával befejezték az , . - ....... . Ipoly menti közös határvidék ep,tesi Tervező Vállalat re9Í°- regionális vizsgálatait és a fej- n^lis osztályának dolgozóit bíz­X Johnson könyvet írt az éhínség és a nyomor a vi­lág számos részében. A kon­fliktusokat erőszak alkalmazása nélkül kell megoldani. Mint a TASZSZ jelent’, most jelent meg Johnson amerikai elnök „Reményeim Amerikával kapcsolatban“ című munkája. A könyvben Johnson a háború és béke kérdéseiről, az ameri­kai külpolitika alapelveiről, Amerika jövőjét érintő elkép­zeléseiről ír. Azért jelent meg éppen a választási kampány idején, hogy megvilágítsa a vá­lasztók előtt az elnök nézeteit. — Amióta elnök vagyok — jelenti ki Johnson —, erőt, fá­radtságot nem kímélve, a béke érdekében igyekszem felhasz­nálni tisztségemet. A béke biz­tosítására irányuló erőfeszíté­sek, során tartózkodást kell ta­núsítani az erő felhasználási­ban, gyakorlati megoldásokat kell keresni a konkrét problé­mákra, kellőképpen tiszteletben kell tartani mások jogait és aggodalmait és igazságos meg­egyezésre kell törekedni, nem pedig arra, hogy akaratunkat erőszakkal rákényszerítsük má­sokra. Együttműködésre van szükség a jelenlegiekkel bo­nyolultabb problémák megoldá­sa érdekében. Ilyen problémák R öviddel Kennedy meggyil­kolása után jelent meg Mike Newberry ismert ameri­kai publicista könyve. A címe elég különös: „J a h u“. Mi is az a Jahu? Az ismert brit sza­tirikus Jonathan Swift „Gulli­ver utazásai“ című könyvében ír rossz és kegyetlen, emberek­hez hasonlatos állatokról, ame­lyeket „jahuknak“ nevezett elv „Gonoszak, alattomosak, bosz- szúállók, gyávák és arcátla­nok", — írja Swift. És ezért adta könyvének az idézett cí­met. A könyv krit’kusai azt a nézetet vallják, hogy éppen idejében jelent meg. T. i. még a Kennedy gyilkosság előtt író­dott, de csak azután került piacra. Nézet kérdése, vajon a könyv idejekorán jutott-e a nyilvánosság elé, ahogy sokan hiszik, avagy lekésett-e, ahogy az olvasók nagy tábora sajná­lattal megállapítja. De ennél fontosabb a könyv tartalma. A szélső-jobboldali erők áskáló- dásairól van benne szó, ame­lyek elárasztották az Egyesült Államok egész területét és Te­xas államban érték el csúcs­pontjukat. A könyv írója rész­letesen foglalkozik ezéknek a reakciós erőknek gyűlöletet terjesztő praktikáival, akik az erőszakot nemcsak hirdetik, de nem állanak meg előtte, ha alkalmasnak vélik, hogy köze­lebb hozza őket céljaik eléré­séhez. Az író néhány példával illusztrálja, hogy ez a gyűlö­let milyen fokot ért el. Azon Johnson rámutat arra, hogy a nemzetközi együttműködés területén egész sor sikeres lé­pés történt. Ilyen volt például a nukleáris fegyverkísérletek részleges eltiltásáról szóló moszkvai szerződés aláírása, a Moszkva és Washington közöt­ti közvetlen telefonkapcsolat megteremtése, szovjet és ame­rikai tudósok együttes erőfe­szítései a tenger vízének illa­tévá tételére. Ezeknek az erő­feszítéseknek eredményeként közelebb kerültünk a békéhez — hangsúlyozza. A továbbiak­ban arról beszél, hogy újabb lépésekre van szükség a béke irányában, az új világháború kockáztatásának csökkentésé­re. „Lehetnek kételyek, megtor­panások és csalódások — fi­gyelmeztet —, de mégis foly­tatni kell a béke megszilárdí­tására irányuló erőfeszítése­ket“. ták meg a vizsgálatok és a ter­vezési feladatok elvégzésével. A két ország szakemberei többek között megállapították, hogy a nemzetközi forgalmat jelentősen megkönnyítené egy korszerű kétvágányú vasútvo­nal, amely Csaptól Komáromon át vezetne Bratislavába. Az el­gondolások egyik változata sze­rint a vasútvonal érintené Ba­lassagyarmatot, s ezzel meg­vetné az ipar fejlődésének alap­ját ebben a városban. Hason­lóképpen jelentős lenne az E 5-ös útvonal kiépítése is, mert ez a műút három baráti orszá­got érint és Krakkótól a Tát­rán, Zólyomon, Ipolyságon át Budapestig vezetne. Az egyik javaslat az Ipoly ár­hullámainak tartalékolására 46 millió köbméteres víztároló tó építését indítványozza Litke közelében, Rákospusztánál. Vi­zét elsősorban öntözésre hasz­nosítanák az Ipoly mindkét ol­dalán. A magyar-csehszlovák szak­emberek elküldték javaslataikat a magasabb szintű munkabi­zottságoknak. Az Ipoly menti területek regionális vizsgálatai­nak máris jelentős eredménye született: kialakult a magyar és a csehszlovák szakemberek együttműködésének formája. A jó tapasztalatok alapján most a közös határ Duna menti ré­szén, továbbá a keleti, vagyis a Salgótarjántól a szovjet ha­tárig érő magyar-csehszlovák szakaszon is megkezdték a re­gionális vizsgálatokat. met állam közt folytatandó tárgyalások szükségessége mellett, s a Német Demokra­tikus Köztársaság helyes ál­láspontját támogatta. Hasonló­képpen nyilatkozott Nigéria képviselője is, aki a megosz­tott országok kérdésének meg­oldása végett a közvetlen tár­gyalásokat javasolta. OLASZORSZÁGBAN ELMÉ­LYÜLT A POLITIKAI VÄLSÄG, miután a kereszténydemokrata pártkongresszuson a jobboldali irányzat szerezte meg a veze­tőség összes mandátumát, s az új grémiumbői kizárták a bal­oldali csoportokat. Ebben a helyzetben a szocialisták, a szociáldemokraták és a köz­társaságpártiak nyíltan kije­lentették, hogy nem bíznak többé a kereszténydemokrata vezetők haladó szándékaiban. Ezek a pártok az elmúlt na­pokban tárgyalásokat folytat­tak arról, hogy kiválnak a kor­mányból és ellenzékbe vonul, nak. Végül azonban Nenninek és a Szocialista Párt jobbszár­nyának véleménye kerekedett felül. A válságot november végéig elnapolták, amikor már lezajlottak a községtanácsi választások. A kormány műkö­dését természetesen megbénít­ja a koalíciós partnerek kö­zötti súlyos ellentét. Tovább érezteti hatását a rossz gaz­dasági helyzet is. A kormány a gazdasági nehézségeket a fogyasztási korlátozásával, in­flációs politikával próbálta csökkenteni. A .gazdasági hely­zetben már mutatkoztak válto­zások, az olasz monopóliumok ugyanis új offenzívát indítot­tak a munkásosztály életszín­vonala ellen. Az Olasz Általá­nos Szakszervezeti Szövetség (CGIL) ezért fordult felhívás­sal a dolgozókhoz: fokozzák a harcot az elbocsátások ellen, állítsák meg a tőkés offenzí­vát. AZ ANGOL KÖZVÉLEMÉNY­BEN nagy visszhangot keltett Harold Wilson ellenzéki vezér­nek az a nyilvános kötelezett­ségvállalása, hogy „egy mun­káspárti miniszterelnök soha­sem járulna hozzá, hogy a né­metek rátegyék ujjúkat a nuk­leáris fegyverek ravaszára". A konzervatívok választási szóvivőjét, Maudling pénzügy- minisztert megostromolták az újságírók, hogy a Konzervatív Párt hajlandó-e hasonló köte­lezettséget vállalni. A pénz­ügyminiszter kitérő választ adott és a Guardian tudósítója biztosra veszi, hogy -„konzer­vatív választási győzelem ese­tén az új kormány egyik első lépéseként bejelentené csatla­kozását a sokoldalú atomhad­erő tervéhez“. Nyina Nyepomnyascsaja munka közben A meglepet! Marx N yina Nyepomnyascsaja majd negyven esztendeje olvassa Marx kéziratait. Ezeknek minden sora ér­dekes és fontos. Am ha olvashatatlan vagy áthúzott az írás? Hogyan olvassuk el? Nyina meg tudja fejteni az ilyen szavakat vagy sorokat, pedig ezek megfejtésével képtelenek voltak megbirkózni az eddigi kutatók, köz­tük Marx lánya is. Nyepomnyascsaja könnyen olvassa Marx áthúzott sorait. Ez nem boszorkányság, hanem egy tudományos dolgozó önfeláldozó munkája, amelyet egy átlagon fe­lüli kutató tehetsége emelt magas színvonalra.­Eddig Marx és Engels Műve.’ második kiadásának 33 kötete jelent meg. A legutóbbi évek folyamán megje­lentek egyes műveik is, amelyek nem kerültek be az összes müvek kiadásába, és sajtó alatt vannak az I. Internacionálé Főtanácsának jegyzőkönyvei. Ezt a sok ezernyi nyomdai ívet kitevő kéziratot Nyina végigol­vasta; a kéziratok minden fordítását, mindenféle értel­mezését, amelyet a Marx’zmus-Leninizmus Intézet más munkatársai adtak a szövegeknek, ellenőrizte, helyes­bítette. Marx egyes kéziratait, különösképpen vázlatait, fo­galmazványait, megjegyzéseit, amelyeket gótbetűs Írás­sal írt — roppant nehéz olvasni. Ezért kell nagyra ér­tékelnünk Nyepomnyascsaja teljesítményét. Maga Marx írta 1855 februárjában Engelsnek: „A szemgyulladást azzal szereztem, hogy átolvastam saját gazdaságtan: füzeteimet...“ Amikor Marx meghalt, s Engels A tőke második, harmadik, negyedik kötetének kéziratait rendezte sajtó alá a megmaradt fogalmazvá­nyok alapján, ezt Irta Lavrovna 1884. február 5-én: „Én vagyok az egyetlen az életben maradottak közül, aki képes megfejteni ezt a kézírást, valamint egyes szavak, sőt egész kifejezések rövidítéséit“. Marx négy lapnyi postai levélpapíron olykor tíz oldal­nyi anyagot vetett papírra apró gyöngybetűkkel. Időn­ként részekre bontotta a szavakat, máskor viszont egy­beírt több szót is. Gyakran rövidítette a szavakat és kihagyta belőlük a magánhangzókat. A ielzések, a sza­vak elválasztása, amelyek mind bonyolulttá teszik a szöveget, rendkívül nehéz feladattá tették kéz’ratának megfejtését! ... A kutató asztalán az első kiadás kötetei feksze­nek. A lapok szegélye tele van helyesbítésekkel. Ezeket Nyepomnyascsaja Irta oda a kéziratok ismételt elolva­sása alapján. Üjra elolvasott sok részletet, s a pontok meg a zárójelbe tett .(rosszul olvasható) szavak he­lyett határozottan beírta Marx teljesen megfejtett szö­vegét. Mi jót hozhatnak Goldwater és társai! a napon, amikor Kennedy Dal. lasba érkezett, a szélső-jobb­oldali elemek röpcédulákat ter­jesztettek, amelyeknek Kenne­dy fényképe mellett a követ­kező felírásuk volt: „Nyomoz, nak utána, hazaárulással vádol­ják.“ Egy másik röpcédula a következő felhívást tartalmaz, ta: „Állítsátok bíróság elé J. F. Kennedyt azért, hogy segíti az Egyesült Államok ellensé­geit“. Newberry könyvében rámu­tat az Egyesült Államokban mutatkozó fasiszta mentalitás­ra és figyelmeztet, hogy az ún. maccarthizmus tanyát ütött az USA intellektuális és kultúréle. tében. Emlékeztet arra, hogy máris számos könyvtárban égettek el könyveket vagy tet­ték őket indexre. Ilyen listá­kon szerepelnek többek között Mark Twain, Bemard Shaw és Bertrand Russel művei is. Az író ismerteti az amerikai kong­resszus egyik bizottságának te­vékenységét, amely a „boszor­kányüldözést“ tűzte ki céljául és riadalmat keltett az egész országban. Megállapítja, hogy míg a nyomozásokat úgy tün­tették fel, mint egy állítólagos „kommunista összeesküvés“ meghiúsítására szolgáló Intéz­kedéseket, ennek az inkvizíció­nak áldozata lehetett mindenki, aki a háború vagy a fasizmus ellen merészkedett szőt emel­ni. Mc Carthy „törvényét“ a „gondolat ellenőrzéséről" New­berry úgy tekinti, mint az ame­rikai reakció legjellegzetesebb szüleményét. E törvény alap­ján Ítélnek el mindent, ami haladőszellemü. Leszögezi, hogy ez a törvény sért’ nemcsak a haladó irányú szervezetek, de valamennyi amerikai polgár alapvető demokratikus jogait. Az író tudomása szerint az Egyesült Államokban ezidőben konfliktusok állanak fenn azok között, akik hisznek a reakció­ban és a háború kikerülhetet- lenségében és azok között, akik a béke, a haladás és az embe­ri jogok kiterjesztésének a hí­ve’. Az Író végül is annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy a józanul gondolkodó la­kosság győzni fog az összes „jahuk“ felett. TVTewberryre és könyvére kell gondolni, ha az ember el. olvassa a kommentárokat Bar­ry Goldwaternek republikánus elnökjelöltté történt megvá­lasztásához. Ha valaki más be­szélt, mint Goldwater, fülsi­ketítő zúgás és hisztérikus ki­áltozások kísérték, de ha Gold­water emelkedett szólásra, fa­natikus helyesléssel fogadták minden szavát. Nemcsak a je­lenlevő publicisták, de sokan a republikánus párt vezető sze­mélyisége.’ közül Is meg vol­tak rettenve ettől a mindent elseprő, szinte pszichopatikus lelkesedéstől. Maga Rockefel­ler kormányzó sem tudott eb­ben a szűnni nem akaró lár­mában szóhoz jutni és megve­tő mosollyal kiáltotta a mikro­fonba: „Engedjetek beszélni! Még mindig szabad földön va­gyunk. Tudom, hogy ezt nem szívesen halljátok, de ez az igazság!“ Egy francia kommentátor, a párizsi Expres munkatársa, eze­ket a lármás jeleneteket Pou- jade francia fasiszta és hívei­nek parlamenti bevonulásával hasonlította össze újságjának küldött ielentésében. De hol van Poujade, — aki egyébként is gyorsan levitézlett — Goldwa- tertől? Az utóbbi pozitívnak nevezhető hatalommal és befo­lyással rendelkezik és ezért a legnagyobb veszélyt jelenti, a- mely valaha is fenyegette az amerikai politikai stabilitást. Goldwater eszméi, amelyekre még néhány hónap előtt úgy tekintelek, mint az amerikai politikai élet már sokszor ta­pasztalt kilengéseire, ma már a republikánus párt hivatalos programpontjai lettek. Még röviddel ezelőtt csak kevés politikai megfigyelő tartotta volna lehetségesnek, hogy Goldwater hatalmába keríti a pártgépezetet, ma ez valóban meg is történt. Ismeretes, hogy Goldwatert és programját a legsötétebb amerikai fajvédő csoportok tá­mogatják és az a mód, aho­gyan a többség San Francis­cóban a négerek problémáját kezelte, ennek a gyűlésnek leg­szégyenletesebb epizódja volt. A választási programban .Goldwater egy szóval sem em­lékezik meg a négerek egyen­jogúságáról és éppen így nem ér.'nt más égető amerikai pro­blémát sem. Ezzel szemben a polgárság egyes rétegeit a gangszterizmus veszélyeire hív­ta fel és ezt a kérdést össze­kötötte tendenciózus módon a feketebőrűekkel. A Fehérház tanácsadói most azzal a súlyos kérdéssel foglalkoznak, vajon milyen mértékben sikerül John­son elnöknek sakkban tartani Goldwatert a négerek problé­májában? Jól tudják, hogy Goldwater jelölése csak foko­zni fogja a négerek elkesere­dését New Yorkban, Chicagó­ban és más nagyobb városok­ban.. A feketék nyugtalansága pedig kétségkívül megerősíti Goldwater pozícióját, mert a másik oldalon a fehér rosziz- mus hullámait'fogja előmozdí­tani. Kár, hogy Goldwater — az újságírók leírása szerint - több időt fordít a pénzszerzésre és politikára, mint kultúrára. Mert ez esetben Swiften és Goethén kívül ajánlanök neki, olvassa el a nemrég elhúnyt szovjet köl­tő, Samuel Marsaknak a sha- kespeari évforduló alkalmából a „Labour Monthly“-ben meg­jelent méltatásából a követke­ző sorokat: „Ha Shakespearet olvassuk, szomorúsággal kell kérdez­nünk, hogyan lehetséges, hogy az emberiség lelkiismerete még mindig nem értette meg telje, sen a világos és kézzelfogható szavakat a fajok és nemzetek egyenlőségéről, melyeket Sha­kespeare ad Shylock ajkára a Velencei kalmár bíróság’ tár­gyalásán.“ „Shakespeare szavai persze nincsenek hatással a fasiszták és fajvédők hallószerveire. Dp örökre fel vannak írva az egész haladó emberiség zászlajaira és bizonnyal el fog jönni győzel­mük napja. Minél többen ol­vassák Shakespearet, annál több remény van arra, hogy szavai behatolnak mindenki szivébe, — hogy nemcsak szórakoztatni fogja a közönséget a színház­ban és anyagot szolgáltatni a tudományos vitákhoz, de feno­menális tehetségének erejével befolyással lesz majd az egész életre.“ így szó! Samuel Marsak szov­jet költő üzenete. ' -Ro-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents