Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1964-09-15 / 37. szám
Szívből gratulálunk Most húsz éve, hogy Európa egyik legjobban sújtott népe, a testvéri bolgár nép felszabadult a hitlerista fasizmus béklyói alól és el- myérte a drágán kiharcolt szabadságát. Ezen az emlékezetes napon, amelyen Bulgária népe a Bolgár Népköztársaság nagy jubileumát üdvözli, mi is csatlakozunk azokhoz, akik őszinte szerencsekívánságokkal köszöntik a testvéri népet. Nyikoláj Paskalovval tulajdonképpen csak közvetve ismerkedtem meg, amikor a forró augusztusi napon homlokomról csak úgy patakzott a verejték és közben anélkül, hogy tekintettel lettem volna a környezetemre, szlovákul alaposan elkáromkodtam magam. Ekkor egy barna fiatalember — mintha mi sem történt volna, tört szlovák- bolgár-orosz nyelven így szólalt meg. Bratislavában ugye ne tak žarko, da? Kissé elszégyelltem magam, de mintha mi sem történt volna, Russeban a Juraj Ďimitrov DMZ-ben kedélyes beszélgetésbe fogtunk. És igy a dimitrovi Komszomol járási vezetőségének tagja mellém szegődött és végigkísért az üzemen, melyet annyira ismert és lelkesen beszélni kezdett mindarról, amit a népe az utóbbi húsz év alatt elért. Ebben az üzemben valóban igen beszédesek az alábbi számok. Már az első szám is mennyit árul el: 1942-ben, amikor az első cséplőgépeket kezdték gyártani, egy év alatt 20 készült el — ma már másfél nap alatt gyártanak ennyit. Eh. hez természetesen nagymértékben hozzájárult a modern technika, főleg a szovjet tervek és a szovjet szakemberek. Másodsorban: az államosítástól, tehát 1947-től kezdve — hiszen az üzem addig egy német-bolgár részvény- társaság tulajdonát képezte — az üzem 160 féle mezőgazdasági gépet gyárt, ez természetesen nem volt gazdaságos és igy most csak Í2 féle termékre specializálódik. A legismertebbek a KIR 1,5 jelszámú kukorica silókombájnok. Ezeket főleg a Szovjetunióba szállítják. Az üzem 85 százalékban kivitelre dolgozik. Harmadsorban, és nem utolsó sorban az üzemben 4200 munkás dolgozik — ezek közül 3000 fiatal — 28 évesnél nem idősebb —. Közülük 1200 tagja a Kom. szomolnak és 16 alapszervezetbe tömörül. így tehát világos, hogy ifjúsági üzemről van szó. Nyikoláj után a legnagyobb meglepetést egy kék kabátos fiatal ember okozta, akivel egy öntődében találkoztam* A roudnicei Agro- strojban még bizonyára emlékeznek rá, hiszen nemrég repült ki onnan, hogy otthon átvegye a mester-beosztást. Peter Lazarov To- polovnak hívják és soha se feledkezik meg arról, hogy meg ne említse: élete legszebb napjait nálunk töltötte. A részlegén érvényesíti a nálunk nyert tapasztalatokat — kiváló szakember — selejt nélkül dolgozik. Hiszen az olvasztároktól függ, hogy mennyire halad azután a kovácsok és a szerelők munkája. Ezért és éppen ennek a részlegnek köszönhető, hogy a fgl’szabadulás napjára Peter Lazaŕov kollektívája terven felül 20 háromtonnás gépkocsit termelt. Technikailag tökéletes, kiváló motorral felszerelt kocsit. A russeiek büszkék lehetnek a kocsikra. Milyen öröm számokra, hogy 1000 kilométernyire a hazától olyanra találok, aki közelebb hozza a hazát, aki szívesen emlékezik vissza rá. és hálás azért, hogy olyan jó szakkiképzésben részesítette. A gépészek között is találkoztam hasonló két emberrel. Az egyik szaktanács, adó és az ifjúsági mozgalom funkcionáriusa és a másik is kiváló szakember. A mai fiatal bolgár nemzedék képviselői meggyőztek arról, hogy ez a nép, amely az iparát 20 évvel ezelőtt kezdte építeni, tudja, mit akar és azt valóban el is éri. Ezért, hogy ha valahol DMZ S. Dimitrov jelzésű kombájnokkal, vetőgépekkel találkozunk, gondoljunk arra, hogy ezek a mi hálás és hú barátaink kezéből kerültek ki. Ján Rehák Azok a szárnyak... A nyugatnémet politikai élet zavaros állóvizében tekintélyes hullámokat vetett egy — korántsem Illatos — levélke, amely a Frankfurter Allgemeine hasábjain látott napvilágot. A szerző ugyanis azt fejtegette a levélkében, hogy a „kormánypárt tagjai igenis bírálhatják a kancellárt, s ezért senki nem tehet szemrehányást nekik“, mert „a kancellár csal: a párt jóváhagyásával alakíthatja ki politikáját.“ Miután pedig Nyugat-Né- metországban a Strauss-fé- le színskálában akadnak elegen, akik „igenis bírálják“ a kancellárt, az olvasók újabb támadás kezdetét sejtették a levélke mögött. Gyanújukat csak megerősítette, hogy amikor az aláíráshoz értek, Ismerős név ötlött a szemükbe. Konrád Adenauer. Már megint az öreg — kaphatták fel a fejüket. Am ezúttal hiába. Mert, amint a keltezésből kiderült, nem a rhönedorfi villa magányába visszavonult és korántsem szürkülő eminenciás volt e levélke szerzője, hanem egy másik Konrád Adenauer. A Kölni. A rhönedorfi fia. Mit mondott az öreg ex- kancellár, amikor hírül vette, hogy a fia „plagizál“: a rhönedorfi Adenauer legked. vesebb gondolatait fejtegeti önként vállalt buzgalommal? Ezt mondta: „Ha egyszer a gyerekek kirepültek a fészekből, hagyni kell őket. Nem szabad lenyesegetni a szárnyukat...“ A Frankfurter Allgemei- ne-ben napvilágot látott levélből Ítélve, az idősebb Konrád Adenauer nem Is nyesegeti azokat a szárnyakat. Sőt... akkor a korszerű rádiófizika útján összeköttetést lehet teremteni más civilizációkkal. Hiszen nagyon nehéz feltételezni, hogy galaktikánk száz milliárd csillaga közül csak a Földön fejlődött ki civilizáció. Még nehezebb kiterjeszteni ezt a kivételt a Világmindenség megfigyelhető részének tízmil- liárd galaktikájára. Előbb- utóbb tisztázni fogják, van-e élet a naprendszer más bolygóin. A legegyszerűbb organizmusok felfedezése, például a Marson, jelentősen növelné még a mi galaktikánkon is sok második típusú civilizáció létezésének a valószínűségét. Lehetséges, hogy a Földön kívüli civilizációkról szóló értesülések vételének már a küszöbén állunk. Nincs kizárva, hogy a Kos és a Pegasus csillagokban már felfedezett rádióforrások mesterségesek, és részletes megvizsgálásuk megerősíti ezt a feltevést. Az Egyesült Arab Államok és a Csehszlovák Köztársaság között gazdasági tárgyalások folytak. Képünkön Siműnek mérnököt, kormányunk alelnökét és Dr. Abdel Sidki-t, az Egyesült Arab Államok küldöttségének vezetőjét látjuk. Közös közlemény a vaskapui erőmű munkálatainak megkezdéséről Belgrádban és Bukarestben nyilvánosságra hozták azt a közös közleményt, amelyet a vaskapui vízierőmű építésének megkezdéséről adtak ki. 1964. szeptember 7-én — hangzik a közlemény — ünnepélyes külsőségek között megkezdték a Vaskapu vízierőmü és hidro- energetikai rendszer építésének munkálatait. Az ünnepségeken jelen volt Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke és Gheorghe Gheorghiu-Dej, a Román Népköztársaság államtanácsának elnöke, valamint a két ország több magasrangű állami vezetője. A két fél a közleményben kifejezi meggyőződését, hogy a Vaskapu-vízierőmű építése nagy lépés Románia és Jugoszlávia együttműködésének megszilárdítása és a két ország kapcsolatainak elmélyítése útján. A vízierőmü építése — mutat rá a közlemény — ugyanakkor nagy mértékben szolgálja valamennyi dunamenti ország érdekeit is. A közlemény hangsúlyozza, hogy Tito elnök és Dej államelnök szeptember 7-én tanácskozásokat folytatott egymással. A tanácskozások során megvitatták a két ország kapcsolatait és kicserélték nézeteiket több időszerű kérdéseiről. A megbeszélések őszinteség és barátság, a kölcsönös egyetértés légkörében zajlottak le. Szeptember 1-én, azon a napon, amelyen 25 évvel ezelőtt fellángolt a második világháború, több mint hatezer frankfurti lakos felvonult, hogy tiltakozzanak a háború ellen A TÁBORNOK LÉGIÓJA Ezúttal nem Rejtő Jenő (P. Howard) egyik legmulatságosabb regényéről, még csak nem is annak szabadtéri színpadi változatáról van sző, hanem — a valódi idegenlégióról. Ez a történelem lapjain oly sok szégyenfoltot ejtett szervezet néhány évvel ezelőtt bizonyos, számára sajnálatos események miatt — Algéria felszabadulásáról és független állammá válásáról van sző — kénytelen volt áthelyezni működését régi dicsőségének színhelyéről, Afrikából Korzika szigetére. Azóta nem is sokat hallat magáról. Am akadt most egy kiérdemesült agg katona, bizonyos Charles Willoughby nevű nyugalmazott amerikai tábornok — hajdan Mac Arthur generális tájékoztató szolgálatának volt a főnöke —, aki újra felfedezte az idegenlégiót. Sót; űjabb idegenlégió felállítását javasolta Washingtonban, újságírók előtt kijelentette, hogy ezt Szabadság-légió néven kellene felállítani. S honnan toboroznák a tagokat? A tábornok elsősorban Európát ajánlja. S kiket hívnának meg ebbe a Szabadságról elnevezett neoide- genlégióba! Idézzük a tábornokot: „A kommunista országokból fegyverrel menekülteket.“ Ez már csak azért is hasznos lenne, tette hozzá Willoughby, mert a légió létszámával azonos számú amerikai katona szabadulna fel Európában. A légió pedig, „szükség esetén“ (vajon itt mire gondolhatott a tábornok?) támogathatná a NATO-erőket, elsősorban Európában. Az öreg tábornok memóriája, látszólag, kitűnően működik. Emlékszik a ma már létezésében is egyre anakroniszti- kusabbá és elfeledettebbé váló idegenlégióra, emlékszik arra. hogy Európában élnek „menekültek“, akik kommunista országokból szöktek, s még az is eszébe jut. hogy az amerikai katonák zöme űnja az európai szolgálatot. Am, ha jobban szemügyre vesszük a dolgot, azt kell mandanunk hogy Willoughby memóriája mégis, csak berozsdásodott egy kicsit. Mintha elfelejteni látszanék, hogy a „kommunista országokból“ Nyugat-Európába menekült — hogy is mondjuk csak? — egyének (6 része annak Idején azért szökött, mert egy kicsit háborús bűnös volt. „A szabadságért harcolunk!“ — hivatalosan legalább is ez volt a jelszava az USA-nak is a második világháborúban, ezt mondta nemcsak Roosevelt, de Mac Arthur, s így nyilván Willoughby ts. Es most éppen azokból akarna „Szabadságidegenlégiót“ szervezni akik ellen, a szabadság védelmében, annak idején ő maga is harcolt? S anélkül, hogy túlbecsülnénk a tábornok ötletének reális megvalósítási lehetőségét, érdemes feltenni a kérdést: Okinawán és Burma dzsungeljeíben a Kwai folyó mentén, az Arden- nekben és Normandia partvidékein Monte Cassinónál és Tob- ruknál azért küzdöttek és estek el a Willoughby tábornok katonái — a sztálingrádi, a varsói, a berlini hósök akkori szövetségesei, bajtársai —, hogy most az egykori ellenségből toborozzanak katonai légiót?, Az emberek régi álma, hogy kapcsolatot létesítsenek más világok lakóival. Ma már ez a kérdés tudományos kutatások tárgya. A materialista tudomány szerint a Földön kívül másutt is létezik civilizáció. E civilizációk között feltétlenül akadnak a mienkénél fejlettebbek. Lehetséges, hogy ezek már rádiójelzéseket küldenek, hogy hírt adjanak magukról. Kardasov szovjet csillagász a lehetséges civilizációkat három típusba sorolja: a) vannak olyanok, amelyeknek a technikai színvonala közel áll a földiéhez; b) vannak civilizációk, amelyek a saját Napjukból kisugárzó energiával rendelkeznek; c) olyan civilizációk is vannak, amelyek egész galaktikájuk energiáját felhasználják. Az első típusú civilizációk felderítésének lehetősége kevéssé valószínű, mert jelzésük gyenge a földi vétel szempontjából. Ha azonban a galaktikák helyi rendszerében akár csak egy második típusú civilizáció Is van, vagy a Világmindenség megfigyelhető részén akár csak egy harmadik típusú, akkor reális lehetőségünk van óriási mennyiségű értesülés szerzésére. Kardasov kiszámította például, hogy az összes alapvető ismeretek a Földön létező tudomány, technika és kultúra fejlődéséről, korszerű eszközökkel száz másodperc alatt leadhatók. Természetesen elképzelhető, hogy a másod- és harmadrendű civilizációk a mienknél sokkal magasabbrendű információval rendelkeznek. Az ilyen civilizációk lakosainak szakadatlan adásokat kell folytatni, mert ez szintén fokozza annak a valószínűségét, hogy egy első típusú civilizáció, vagyis a földi civilizáciőnk foghassa azokat. Kardasov néhány olyan tulajdonságra mutat rá, amelyek alapján a megfigyelendő jelek hatalmas tömegéből ki lehet választani a mesterséges rádióforrásokat. A Kos és Pegasus csillagokban levő két rádióforrásnál a jelzések sűrűségének mesterséges szabályozásához hasonló jelenséget fedeztek fel. Kardasov a mesterséges jelzések keresése legkedvezőbb körzetének a galaktika központját tartja, mert itt a látósugár mentén a legnagyobb a csillagok sűrűsége és nagyobb a lehetőség lakott világ felfedezésére. A moszkvai csillagász munkája arra figyelmeztet, hogyha a földi civilizáció a Világmindenségben nem az egyetlen, Antonín Novotný elvtárs, köztársaságunk elnöke e hó 7-én a Prágai Várban David A. Morset, a Nemzetközi Munkahivatal vezérigazgatóját fogadta RÖVIDEN KUIPOLITI KÁBÓL m i Lj»«* » A * AZ ARAB CSÚCSTALÁLKOZÓN az Államfők a múlt HÉTEN EGYHANGÚ MEGÄLLA- PODÄSRA JUTOTTAK, mint a csúcstalálkozó hivatalos szóvivője közölte, a megvitatott katonai kérdésekben. A tanácskozás csaknem három napon keresztül Ali Amer tábornoknak, az egyesült arab vezérkar főnökének beszámolójáról folyt. Hírügynökségi jelentések szerint a megállapodás felhatalmazza az egyesült arab haderők vezetőit a másik országba, ha a Jordán folyó vizének eltérítése miatt támadt konfliktus során háborúra kerülne sor. Izraellel. Az AFP értesülése szerint az államfők úgy döntöttek, hogy a következő öt esztendőben ötmillió egyiptomi font póthitelt bocsátanak az egyesült arab vezérkar rendelkezésére. Az A1 Ahram című kairói lap megállapítja, hogy a konferencia légköre az előző napok éles vitái után megjavult és most már „óvatos optimizmussal“ lehet tekinteni az értekezlet végső kimenetele elé. A csúcskonferencia szerdán este folytatta munkáját és a katonai problémák után az úgynevezett palesztí- nai-kérdés, Dél-Arábia-kérdés, valamint a Jemen ellen elkövetett angol agresszió került megvitatásra. A FRANCIA-NYUGATNÉMET VISZONY MEGROMLÁSÁRÓL SZŐLŐ PÄRIZSI JELENTÉSEKET és de Gaulle-nak Bonnt ingerlő megnyilatkozásait Bonnban a kormánykoalíció jobb- szárnya arra használta fel, hogy Ismét aktivizálódjék és Erhard kancellárt nyomatékosan felszólítsa: maradjon hü Adenauer „örökségéhez", tegyen meg mindent a Párizzsal való jóviszony és szoros együttműködés helyreállítására. Olyan hírek is elterjedtek, hogy a bonni „gaulleisták“ azt követelik Erhardtól: utazzék a tervezettnél hamarább Párizsba — Erhard látogatására a francianyugatnémet szerződés szerint csak januárban kerülne sor — és engesztelje ki a haragvő francia kormányfőt. A Bonn- Párizs-tengely helyreállítását sürgető politikusok arra hivatkoznak, hogy de Gaulle jóindulatának biztosítására annál is sürgősebb szükség van, mert még Hruscsov bonni látogatása előtt helyre kell állítani a „szilárd egységfrontot“ Párizs- zsal. A szociáldemokrata sajtó- szolgálat rámutat arra, hogy a CDU-ban sokan személy szerint Erhardot hibáztatják a Párizzsal való viszony megromlása miatt és a kancellár immár maga sem tudja, hogy saját pártjában kire számíthat és ki tartozik a „pártütő csoporthoz“. Más világok iiangfa \
