Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-09-15 / 37. szám

»es—197« KtJZtJTT CSÜPTtN AZ OSTRAVA-KARVINAI SZÉNKÖRZETNEK 40 000 TANONC­RA VAN SZÜKSÉGE A társadalom a bányászmunkát A bányásznap alkalmából Jozef Lenárt elvtárs miniszter- elnök mondott nagy jelentőségű beszédet, melyből néhány részletet közlünk. Lenárt elvtárs beszéde után kiváló érde­meket szerzett bányászoknak és kollektíváknak magas ki­tüntetéseket nyújtott át. A bányászok kitüntetése bizonyítja, milyen nagyra becsüli kormányunk a bányászok nehéz és felelősségteljes munkáját. A tüzelőanyag és energia felhasználásának hatékonysága nálunk a világszinthez viszo­nyítva nem kielégítő. Ezért új, korszerű villanyműveket épí­tünk, amelyekkel biztosítjuk majd a népgazdaság szükség­leteinek kielégítését, s foko­zatosan üzemen kívül helyez­zük az elavult, nem gazdasá­gos, kis teljesítményű villany­műveket. Rendkívül nagy figyelmet szentelünk a lakosságnak szánt tüzelőanyag és energia össze­tétele megjavításának. Fokoz­zuk a brikett, a koksz, a gáz és a folyékony tüzelőanyagok szállítását, hogy megjavuljon a nagyvárosok levegője. Beszéde további részében Lenárt elvtárs rámutatott, hogy a szénipari dolgozókra sok fontos feladat vár forrá­saink jobb kihasználása s az új, nemesebb tüzelőanyagok és energiafajták termelésére való áttéréssel kapcsolatban. Bá­nyászaink és szénipari dolgo­zóink távlati feladatairól be­szélve Lenárt elvtárs hangsú­lyozta, hogy 1970-ben mintegy 90 millió tonna barnaszenet és lignitet kell széniparunknak kitermelnie. Ez az 1963-as év­hez viszonyítva több mint 18 millió tonnányi növekedést jelent. Emellett nagy gondot fordítunk a minőségre. Törekednünk kell a fejtés gazdaságosságának lényeges javítására is, hogy csökkent­sük a költségeket, növeljük a termelékenységet, s megja­vítsuk a bányászok munkájá­nak kulturáltságát és bizton­ságát. A hatékonyság növelésének döntő útja a műszaki fejlesz­tés, — elsősorban a fejtés és egyéb részlegek gépesítése — az automatizálás s a progresz- szív technológia alkalmazása. A műszaki fejlesztés érdeké­ben az idén több mint három milliárd korona beruházást eszközlünk a széniparban. Nagyobb figyelmet kell for­dítanunk a biztonsági előírá­sok és intézkedések betartásá­Szóra közős korhatár nélkül R. Helexa felvétele ra is bányáinkban, és szünte­lenül javítani fogjuk a bányá­szok életének környezetét. A tüzelőanyag-ágazatban fontos kérdést jelent az ele­gendő munkaerő biztosítása. Ezt a problémát csak a barna­szénbányákban, a szlovákiai bányák, s a kladnői bányavál­lalatok egy részében oldottuk meg sikeresen. Még mindig égető kérdés a munkaerőhiány az ostrava-karvinai körzetben. A munkaerők állandósítását elsősorban azzal érjük el, ha emeljük a bányászmunka tech­nikai kultúráját. Lenárt elv­társ több példát sorolt fel ar­ról, hogy e téren nem járunk el mindig következetesen. A bányász-utánpótlás kérdé­sével kapcsolatban rámutatott, hogy 1965 és 1970 között az ostrava-karvinai körzet szá­mára mintegy 40 000 tanoncot kell megnyerni. Ezért a párt Központi Bizottsága és a kor­mány elhatározta, hogy Ostra- ván új bányásztanonc otthont építünk. A munkaerők állandósításá­hoz bizonyára hozzájárulnak a kormánynak a lakásépítés terén foganatosított új intéz­kedései is. Ezzel növelni akar­juk a lakosság részvételét a lakásprobléma megoldásában. Az anyagi érdekeltségen kí­vül továbbra is arra fogunk törekedni, hogy társadalmunk megfelelően értékelje a bá­nyászmunkát. Ezzel kapcsolatban Lenárt elvtárs megemlítette azt a le­velet. amelyet nemrégen a Banská Bystrica-i Smrečina egy fiatal technikusától kapott. Ebből az üzemből hét fiatal — szocialista munkabrigád tagjai — önként elhatározta, hogy egyéves brigádra jelentkezik az ostrava-karvinai körzetben. Vállalásuk idejének lejárta után többen közülük a bányák­ban maradtak. Az egyik fiú visszatérte után munkahelyet változtatott, más üzembe ment dolgozni. S egyeseknek itt gya­nús volt, hogy egy évig bányá­ban dolgozott. Elkezdték — mint mondják — kivizsgálni az ügyet — kutatták elhatáro­zása hátterét, s az üzemben, ahol Ostravára való távozása előtt dolgozott azt kérdezték: Válaszoljanak, miért kellett az illetőnek bányába menni. Az ilyen állásfoglalás valóban sértő a fiatal emberekre. Ügy vélem. — mondotta Lenárt elvtárs — hogy a bányászok­nak nyújtott brigádsegítséget mindnyájan a fiatalok öntuda­tosságának és hazaszereteté­nek megnyilvánulásaként ér­telmezzük, s így kell értelmez­nünk. Ez olyan cselekedet, amely elismerést, s nem gya­nakvást érdemel. így értékel­jük bányászaink és a brigádo- sok ezreinek munkáját. Ezért továbbra is aktívan támogatni fogjuk azokat a fiatal embere­ket, akik készek a bányászok segítségére sietni. FÉLHOMÁLYBÓL A NAPFÉNYBE R. Helexa felvétele Sohasem mondhatjuk el ma­gunkról, hogy befejeztük ta­nulmányainkat — mondta Jo­zef Zvara a nemzetgyűlés kul­turális bizottságának értekez­letén, ahol a dolgozók tanulási lehetőségeiről folytak a tár­gyalások. A felszólalások folyamán olyan problémák merültek fel, amelyek arra világítanak rá, hogy a dolgozók tanulmányait még mindig nem értékelik eléggé és a minisztériumok, valamint az üzemek igazgatói és mesterei részéről ezzel a A z a címe a francia, olasz és japán filmgyártól együttes produkciójában készült filmnek, amelyet hamarosan Moszkvában is bemutatnak. A film egy újságíró-diplomatáról szól, kinek neve nem ismeretién azok előtt, akik a második vi­lágháború történetével foglal­koznak. Az egész világon feltű­nést keltett a hír, amely arról, szólt, hogy 1944 őszén a japán fővárosban kivégezték a szö­vetséges náci Németország volt tokiói sajtóattaséját, akit „kommunista kémkedésben“ talált bűnösnek a császári had­bíróság. Az évek során Nyuga­ton nem egy könyv jelent meg a „Sorge-rejtélyről“. A teljes választ arra a kérdésre, ame­lyet a film címe tartalmaz, most kapjuk meg a Pravda Viktor Majevszkij tollából meg­jelent cikkéből. '"Richard Sorge édesapja né­met volt, édesanyja orosz. Ba­kuban született, Németország­ban nőtt fel és fiatal korától kezdve részt vett a kommunis­ta mozgalomban. A hamburgi egyetemen a politikai tudomá­nyok doktora lett. 1925-ben sikerült a Szovjetunióba utaz­nia, ahol felvette a szovjet állampolgárságot, belépett a Szovjetunió Kommunista Párt­jába. A húszas évek végén ha­tározta el, hogy erejét, ener­giáját és képességét az impe­rialista háborús tervek elleni küzdelemnek szentelt Felderítő lett. Richard Sorge néhány éven át Sanghajban dolgozott — a Frankfurter Zeitung tudósí­tója lett és ugyanabban az évben költözött Tokióba, ami­kor Hitler átvette a hatalmat Németországban. Tokióban kezdődött a pálya­futásának az a része, amely regényességével még a kaland­regények fordulatosságát is elhomályosítja A laptudósító aktív tagja lett a tokiói náci pártszervezetnek, bizalmas ba­rátja Ottnak. a német katonai attasénak, a Harmadik Biroda­lom későbbi nagykövetének és Mesingernek, a Gestapo távol- keleti hírszerző főnökének. Sorgét, aki kommunista múlt­ját mesterien titokban tartot­ta, kinevezték a német nagy- követség sajtóattaséjának. Ki­tűnő kapcsolatokat épített ki japán államférfiak környezeté­ben is. A Pravda cikke felsorolja Sorge felbecsülhetetlen értékű jelentéseit, amelyek titkos uta­kon jutottak el Moszkvába. Az egyik 1941 áprilisából szárma­zott és előbb egy nap eltérés­sel, majd pontosan megjelölte a Szovjetunió elleni fasiszta támadás napját! Sajnos — mint a cikkíró megállapítja —. Sztálin ennek a jelentésnek éppoly kevéssé adott hitelt, mint a többi, ezzel egybevágó értesülésnek ... „Hány ezer, hány millió életet lehetett vol­na megmenteni, ha Richard Sorge és mások információit nem falazzák be a páncélszek­rényekbe . .. Drága árat kellett fizetni a személyi kultusztól elválaszthatatlan hitetlenségért és bizalmatlanságért..." — írja a Pravda. A Moszkva alatti csatát meg­előző időben Sorge arról kül­dött jelentést, hogy a japánok elegendőnek tartják a németek erejét a Szovjetunió elleni gyors győzelemhez, és saját csapataikat a Csendes-óceán övezetébe vonják össze Ez a jelentés lehetővé tette a szov­jet hadvezetésnek, hogy a szov­jet-japán határon állomásozó erők egy részét átdobja nyu­gatra, a szovjet főváros köz­vetlen élőt erétien folyó sors­döntő ütközetbe. Sorgét és önfeláldozó japán munkatársait 1941 végén tar­tóztatták le árulás nyomán. A hadbíróság halálra ítélte. 1944. november 7-én a kivég­zés reggelén, a börtönudvaron a német konr.münú' unokája (nagyapjo Larx barátja, az 1. Internacionálé aktivistája volt) utolsó szavaival a Szovjetunió Kommunista Pártját, a szovjet hadsereget éltette. A Pravda megírja, hogy a háború’ után, amikor az ameri­kai és a japán hidegháborús propaganda Sorge nevét és csoportja tevékenységét szov­jetellenes rágalomhadjáratra használta fel, Sztálin nem en­gedélyezte a Sorge-dosszié fel­nyitását, az igazság feltárását... A Pravda cikkében — a cím: „Richard Sorge elvtárs“ — a teljes történetről beszámolva közli a tokiói síremlék fény­képét is, amelynek egyik olda­lán a név, a születés és a halál dátuma olvasható, a másik ol­dalon japán betűs szöveg: „Itt nyugszik a hős, aki életét a háború elleni küzdelemnek szentelte, hogy béke legyen az egész világon ..“ A Népszabadságból kérdéssel kapcsolatosan na­gyobb felelősségtudatra volna szükség, arra, hogy a dolgo­zóknál a minősítés emelése útján fokozzák az anyagi ér­dekeltséget. A központi hivatalok dolgo­zói csak 55 százalékban ren­delkeznek megfelelő szakkép­zettséggel, az adminisztráció­ban dolgozók kétötöd része pe­dig csak az alapfokú képzett­séggel rendelkezik és hasonló a helyzet a műszaki káderek körében is. Emellett azt a kö­rülményt is tekintetbe kell venni, hogy a régebben szer­zett ismeretek elévültek és azokat feltétlenül pótolni kell. Négyhónapos űrrepülés laboratóriumban A nemzetközi űrhajózási kongresszuson Varsóban bét különbizottságban összesen 40 referátumot vitattak meg. A legnagyobb érdeklődést kiváltó esemény Lebegyinszkij pro­fesszor és más szovjet tudó­sok, szakértők bejelentése volt. Eddig egyetlen ember sem tar­tózkodott a légkörben öt nap­nál tovább. A rekordot Valerij Bikovszkij tartja, aki 119 órát töltött a világűrben. Most a Szovjetunióban kísérleti labo­ratóriumban, teljes „űrviszo- myok“ között négyhónapos pró­barepülést hajtottak végre. A megfigyelések szerint az első 10—15 nap elmúltával a repü­lők szívműködésében zavarok következtek be, a pilóták nyug­talanul aluditak, s munkájuk­ban több kihagyás és tévedés történt. Szervezetük azonban fokozatosan átállt, mindössze hamarabb következett be ná- lők szívműködésében zavarok radtság. A kabin elhagyása után a kísérleti repülésben részt vevők újabb, ezúttal visszatérő reakción" estek át. A szovjet tudósok részletesen beszámol­tak a kongresszusnak a kísér­let során észlelt minden élet­tani jelenségről. A kongresszus részvevőinek bemutatták a Ranger 7 ame­rikai holdrakéta felvételeit, és ismertették az amerikai űrhajó holdrepülésének tudományos eredményeit. Ezért sokat kell foglalkoz­nunk az érettségi, valamint a tanulmányok befejezése utáni továbbtanulás lehetőségeivel, továbbképző tanfolyamokkal, a népi akadémiákkal és egyete­mekkel, amelyek nagy szere­pet töltenek be a dolgozók szakképzettségének emelésé­ben. Foglalkoznunk kell az üzemi institútokkal, az oktatás szín­vonalának emelésével, az ok­tatók egységes jutalmazására vonatkozólag pedig meg kell állapodni és főleg a járásokon nem szabad megfeledkeznünk a mezőgazdasági dolgozók kép zettségének emeléséről. Szomorú búcsú a víztől R. Vítek felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents