Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-09-08 / 36. szám

IFJUSAGFALVA-JUBILÁL Itt kezdődött... Ott, a Juhászt anyánál, így mondják mindmáig Gután az öregek. Ifjúságfalva lakói más­fél évtizede Alsótáborként em­lítik e helyet. A háború előtt ezt a mocsaras, füzfás, erdős területei, amely Gutához tar­tozott s egész a Kisszigetig húzódik, Dögösnek nevezte a nép. Az ifjú brigádosok első otthona, a Juhásztanya, egy­szerre bukkan elénk a fák mögül. Az országúttól alig egy ha jításnyira félszázados gútgén dacol az időjárással. Néhán\ lépésnyire tőle a tetőzettő megfosztott, kis ház falai om ladoznak. A: időjárás és a tör ténelem viharait némán figyeli tetőzet, korhadó gerendák, léc darabok, itt hevernek lábunI előtt halomba dobálva. A diile dezö sárfalak, a néma tanúk felidézik emlékezetemben eai 1949. április negyedikén a Guta környékén lévő terméketlen, mocsaras vidéken tizenki­lenc fiatal brigádos jelent meg. A környéken lakó emberek bizalmatlanul nézték a fiatalo­kat. Nem hittek abban, hogy a napbarnított, dolgos fiúiknak és lányoknak sikerül termé­kennyé tenniük a nagy kiterjedésű, mocsa­ras vidéket, hogy sikerül itt házakat építeni és közös gazdaságot szervezni. Két éves ki­tartó munka után — az egykor kopár, sivár vidéken szinte szemlátomásra nőtt ki a föld­ből Dél-Szlovákia legfiatalabb községe — Ifjúságfalva. A falu építése folyamán mintegy kétezer fiatal lány és fiú dolgozott az épít­kezéseken. A fiatalok egyharmada közvetlenül az építkezéseken sajátította el a gépjárműve­zetést és a mezőgazdasági gépek kezelésének tudományát. Több, mint ezerötszáz fiú és lány szerzett itt vezetésre jogosító igazolványt. Ez jelentette az első lépést a mezőgazdasági gépek kezeléséhez és az új technológia elsa­játításához. Nem utolsó sorban fontos körül­mény az is, hogy a fiatalok nagy része itt ismerte meg a kollektív életét, új ismeretek­kel, életszemlélettel gazdagodott. Éppen ezért Ifjúságfalvát joggal nevezhetjük a csehszlo­vák ifjúság úttörő jellegű, nagy müvének — amelyre joggal lehetünk büszkék. A gépek szerelmesei Azt az embert keresem, aki az első termést aratta. — Én volnék — szól a hang az egyik lánctalpas mellől. Egyelőre csak a férfi széles erős vállát látom. Farkas János — mondja, de csupán a kis- ujját nyújtja. A keze csupa olaj, javítja a gépet. — Miért fontos ez? — Csak úgy, — mondom — készítik a szántási versenyt gondoltam, hogy hátha mága is... — Nem — tiltakozik hirte­len. — Majd a fiatalabbak. Sajnos egy kicsit kiestem a formából, persze most sem ta­gadom, hogy traktoros vagyok. — Volt — hangzik át a szó a gép túlsó oldaláról. — Persze, nem születhet mindenki traktorosnak — repül vissza gyorsan a felelet, s ne­vetésbe fordul a jókedv. Ismerkedünk. Farkas János 1949. augusz­tus elsején jött egyhónapos Misečka Ján, aki ma a kom­plex mechani- zált brigád ve­zetője egyike azoknak, akik a Juhásztanyán, a priccsen alud­tak. Itt kezd­tem — mondja — s amiről ak­kor álmodoz­tunk, ma már valóság. csak veszik a tarisznyát, és odább állnak. Itt, izzadnak ve­lünk egy hónapig, aztán arra sem kiváncsiak, hogy épül-e tovább a csatorna. — Jó volna, ha a fiúk közül néhányon itt maradnának, nya­kunkon az ősz, szükség van a munkásokra, szólhatnál nekik — mondta Zafko István egy délután. Érdekes, hogy ekkor már eszembe sem jutott, hogy én is elmenjek. Itt rekedtem. Szélesen mosolyog, széttárja karját, mintegy jelezve: vala­hogy igy történt ... — Aztán ? — Dolgoztam úgy, mint a többiek, — hárít el minden to­vábbi kérdést. Munkatársai nem fukarkodnak ennyire a szóval, a dicsérettel. Megtu­dom, hogy ásott csatornát, volt kertész, traktoros, 1959-tól pe­dig a traktorosbrigád vezetője. Azon az emlékezetes november 16-án alapító tagja volt a szö­vetkezetnek. A derűs vidám fiatalember nagy erőfeszítés árán tanult. Birkózott az is­meretekkel, s a nyelvvel egya­ránt. Két év alatt elvégezte a mesteriskolát, a következő két évben szakérettségit szerzett. Azok közé tartozik, akik If­júságfalván találták meg a bol­dogságot, az élet értelmét. S ha odahaza, a családi házban felidézik az emlékeket, a fia­talasszony nem feledi el meg­jegyezni: Én vagyok az ősla­kos, tizenöt nappal jöttem ide előtted. A Juhásztanya falai szétmá- lanak, a brigádos évek emlékét kényelmes családi házakban a televízió képernyője előtt idé­zik fel az édesapák, édesanyák, a hajdani kékinges fiatalok. a vasrácsos kisablak jelzi, hogy verődött itt össze: egyesek a hajdani kékinges fiatalok. Eredményekről, fiatalokról Visszatér szonhéttagú szervezet munká­ja. • Nincs elég fiatal a faluban? — Ellenkezőleg. Sok fiatal dolgozik az EFSZ-ber,. Az egyik csoport például 40 ezer koro­na bevételt biztosít egy hek­tár területről. Munka után azonban már nehéz összehoz­ni a fiatalságot. Megtörtént, hogy mikor színdarabot tanul­tunk be s a fiatalok lelkesen felkészültek az előadásra, a nézőtéren mindössze harmin­cán foglaltak helyet. Ez a tény azután elkedvetlenítette a szín­játszókat. A gyönyörű vagy még in­kább fényűző szövetkezeti klub csak igen ritkán telik meg. A Kis-Duna melletti térséget sem használják ki megfelelő­en a nyári időszak folyamán. Ahogy az ifjúságfalvi szö­vetkezetben meghonosodtak az új munkamódszerek, úgy a szabad idő kihasználása terén is elől kellene járniuk az it­teni fiataloknak. Ifjúságfalván ugyanis minden kődarab, min­den termékennyé tett földrész, minden újonnan épített út az ifjúság lelkes munkájának eredményeként jött létre — így hát alkalmas feltételek nyílnak a fiatalság széleskörű tevékenységének kibontakozá­sára is. Nem lenne helyes azt mon­dani, hogy az ifjúságfalvi CSISZ-tagok tétlenkednek. Az ifjúsági szervezetről sem lehet azt mondani, hogy nem telje­síti küldetését. Csupán arról van szó, hogy valahol a lel­künk mélyén egy kicsit fáj, hogy a CSISZ munkája elma­rad a szép termelési eredmé­nyek mögött. Legjobb lesz azonban, ha a fiatalok ezt saját maguk tár­gyalják meg. Beszéljenek a felvetett problémákról akkor, ha elmúlik az ünnepi hangu­lat és ismét a dolgos hétköz­napok következnek... Amikor meglátogattam, éppen egy szürke autót ja­vított. Ilyentájt csak ritkán találni őt odahaza, most is egy kisebb kirándulásra ké­szül... — Jól emlékszem, hogy­isne emlékezném. Tizenki- .lencen voltunk és hozzá- 'kezdtünk a komáromi járás egy új falujának a felépíté­séhez. Valamennyi esemény­re még ma is élénken em­lékszem, ugyanis én is egyike voltam annak a ti­zenkilencnek... Visszaidézzük az akkori időket. Felelevenedik az .úgynevezett Alsőtábor, ahol ía fiatalok laktak, vissza- jemlékezünk a baromfifarm- Jra, ahova később költöztek Jés ahol nem sokkal később ■megtartották az első eskü- „vőt. Idézgetjük a munkában' [eltelt szép napokat, elbe­szélgetünk arról, milyen 'munkát végeztek nappal a fiatalok a mezőkön és éj­szaka hogyan hordták az 'építkezési anyagot... Visz- szaemlékezünk azokra a na­pokra, amelyeken a mun­kát összekapcsoltuk a ta­nulással. Ifjúságfalva számomra többet jelent a szülőfalunál — mondja Ondrej Kerďo. Itt minden emlékeztet az építés nehéz, de nagyon szép momentumaira. A munka formálta nézetein­ket, a munka kapcsán is­mertük meg a kollektív élet szépségeit. Az a nézetem, hogy ma is kellene ilyen ifjúsági építkezéseket szer­vezni. Természetesen ma már másak a föltételek, a mai fiatalság nézetei is meg­változtak. Hiszem azonban azt, hogy a mai fiúk és lá­nyok szintén átéreznék a munkával kapcsolatos fele­lősségtudatot. • A tervei? — Tanulok. Tudja, ma már az ember tisztában van ■jzzal, hogy mindaz, amit tud. holnap nem lesz elég. Nagyjából befejeztem a me­zőgazdasági főiskolát és most az államvizsgára ké­szülök. Örömmel közölhetjük azt is, hogy Ondrej Kerďo ifjú­ságfalva egyik alapító tag­ja. főiskolai tanulmányainak befejezése után visszatér a j faluba, és a tizenöt évvel ez- ! előtt megkezdett nagy mű- . vet folytatja tovább. OKainicKy uyorgyot, a szö­vetkezet agronómusát a tervek fölé hajolva találtuk az irodá­ban. Már a jövő évi terveket készítik elő. Fekete hajú, huszonnégy éves fiatalember a Surányi Me­zőgazdasági Műszaki Iskolán szerzett szakképzettséget. Fia­tal kora egy cseppet sem meg­lepő, mert Ifjúságfalván na­gyobb részt vele egykoriak­kal találkozunk. Az agronómus már két éve dolgozik a szövetkezetben. Ezerszázötven hektár termő­föld tartozik hatáskörébe és munkáját becsülettel végzi. Ezenkívül még együttműködik az öntözéssel foglalkozó kí­sérleti intézettel is. Az öntözésre nagy szükség van. Annak ellenére, hogy a falu mocsaras vidéken épült fel és a talajvíz is magas, a nyári időszakban a több hetes szárazságok után előszedjük az öntözőberendezést. Öntöz­zük a zöldséget, a silókukori­cát, a cukorrépát, az évelő ta­karmányokat. összesen két­százötven hektárt öntözünk. • Kifizetődik ez a munka? — Az öntözéssel kapcsolat­ban jó tapasztalataink vannak. Például a nem öntözött terüle­teken cukorrépából négyszáz- negyvenhét mázsás hektárho­zamot értünk el, míg ott. ahol öntöztünk, ötszázkilencvenöt mázsa termett. — Bizonyára érdekli az is, milyen költséget fordítunk az öntözésre? Itt van kérem... a nem öntözött területeken ter­mesztett egy mázsa cukorrépa önköltsége tizennyolc korona, az öntözött területen azonban már csak tizenhat korona. Ez azt jelenti, hogy az öntözés­sel egy hektáron mintegy ezer koronát takarítottunk meg. Ez is bizonyítja, mennyire kifize­tődő a technikai vívmányok kihasználása. Az ifjúságfalvi szövetkezet jelenleg nemcsak az új tech­nika alkalmazása terén fejt ki úttörő munkát, de jó eredmé­nyeket ér el az új munkamód­szerek bevezetésével is. A múlt évben például az egész cukorrépa és kukoricatermést kombájnokkal takarították be. A szövetkezetben jó minőségű vetőmagot termesztenek. A múlt évben például harminc­két vagon jő minőségű vető­magot adtak más mezőgazda- sági üzemeknek. • S milyen volt a termés? — Gyengébb, mint az előző évek folyamán. Közvetlenül az aratás előtt igen nagy volt a meleg és „besült“ a termés. Búzából csak 31,76, tavaszi ár­pából pedig 24 mázsás hek­tárhozamot értünk el. Azt a bizonyos „csak“-ot lényegében ki is hagyhattam volna a mon­datból. de az ifjúságfalvi vi­szonyokra mégis jogosan al­kalmazható, ugyanis ilyen re­latív értelemben vett kis ter­mést már régen nem értünk el. S hogy a környékbeli me­zőgazdasági üzemekhez viszo­nyítva még így is szép ter­mést értünk el. Ez tehát eddig mind dicsé­retes. Az elért eredmények vi­lágosan bizonyítják, hogy If­júságfalván szocialista típusú mezőgazdasági üzemet létesí­tettek. • Nyilván jól működik az ifjúsági szervezet is? — A CSISZ munkája jobb is lehetne — mondja Skálnicky György, aki agronómusi beosz­tása mellett a CSISZ helyi szervezetének az elnöke. Télen havonta rendezünk mulatságo­kat vagy tea délutánokat, nyá­ron azonban szünetel a hu­íme így fest ma a Juhásztanya, ahol az első brigádosok laktak brigádra, ő aratta le az első zabtermést az Alsótábornál, az út mellett. Traktoros volt, s itt maradt. — Miért? — Őszinte barátokat talál­tam, meg fűtött is valami, hogy: mi megmutatjuk. Az első évben 70, a másodikon 300, a harmadikon 1000 hektárt vet­tünk birtokba a mocsártól. Megtudom, hogy már régóta nem traktoros, a fajtenyész­tést irányította, majd iskolán volt, szakérettségit szerzett. Mivel most a lánctalpas veze­tője beteg, ő helyettesíti. Egé­szen természetesnek tartja, hogy érettségivel traktort ve­zet. — Évközben helytelen válto­zást eszközölni, majd az évzá­ró gyűlésen megszabják, hogy mit csináljak. Különben nem az a lényeg, hogy hol dolgo­zom, hanem hogy miként vég­zem a munkát... * A férfi, aki traktorosnak „született“ a másik lánctalpas gazdája. Közepes termetű, sző­ke fiatalember, alig hiszem el, íogy 30 éves. Molnár József, <iszígeten született. Ahhoz a korosztályhoz tartozik, akik az általános műveltséget „önszor- galomből" szerezték meg. Négy évig ült az iskolapadban a fel- szabadulás előtt, majd két évig látogatta a szlovák iskolát. A nyelvet nem akkor, hanem később, a katonaságnál sajátí­totta el, itt pótolta a hiányzó ismereteket is. 1949-ben még csak 15 éves, de mindennapos vendég a tá­borban. Csak a gépeknél akart lenni. Mikor látták, hogy a szőke fiút az égvilágon semmi sem érdekli, megengedték, hogy elsajátítsa a vezetést. így lett ő „feketén“ sofőr. Legki­sebb volt a traktorosok között, mindössze 157 centi magas, amikor bevonult katonai szol­gálatra. De munkában, versenyt tartott a többiekkel. Nagy volt a csodálkozás, amikor hazajött szabadságra, alig ismerték fel, annyira megnőtt. Otthonra talált a faluban, felesége fejűnő, esténként, ha hazatér, kisfia s leánya fogad­ja. A házat 42 ezerért vették, részletre fizetik. — S ha még egyszer tizen­ötéves lenne? — Idejönnék újból, a trak­torokhoz. A traktorosok AZ Farkas János, Molnár József és a brigádveze­tő Misečka Ján r T ALKONYÁN ELEI HAJNAL AN Ifjúságfalva — már a falu neve is elmondja, hogy itt na­gyobbrészt fiatalok laknak. Én azonban mégis a falu legöre­gebb polgárát kerestem meg. A falu végén találtam rá, aho­va nemrégen költözött. Borka Vendel a neve, hatvannyolc éves szövetkezeti tag s mivel magas a vérnyomása, így már nem tud a szövetkezetben dol­gozni. — Higyje el, nem kellemes dolog egy ilyen fiatal faluban •öregnek lenni. Az ember szí­vesen dolgozna, eljárna párt­gyűlésekre, de hiába, nem le­het. Itt-ott teszek-veszek még a ház körül, a kertben, az ud­varon, de a faluba bejárni már nem tudok. így van ez már, a betegség az betegség... Higyje el, azért szeretnék eiélni még egypár évet.... Az újonnan épített, szép ház­ban egy kicsit szomorkás han­gulat uralkodik. Ha még lega­lább lenne egy fia vagy lánya, aki olykor megkérdezné: hogy érzi magát édesapám? Ha len­ne körülötte egy unoka, aki sürögne - forogna mellette, könnyebb és szebb lenne az élete. Sajnos nincs. A kegyet­len háború áldozatai között volt a Borka család legfiata­labb tagja is. így történik az­után, hogy a napfénytől bea­ranyozott, csinos házikóban csak szomorúság és egyhangú­ság uralkodik... — Pedig tennivaló lenne bő­ven. Az embernek ma is ne­hezen megy a fejébe, mennyit kellett küszködni a kenyérért ezen az egyébként termékeny vidéken. De megérte. Boldogít az a tudat, hogy a mai fiata­lok már nem tudják mit jelent a munkanélküliség és a nyo­mor... Itt van a rádió, napján ban hallgatom a hírekben, hogy már többet soha nem lesz há­ború. Ilyenkor boldogan gondo­lok arra, hogy nem lesz többé öldöklés és gyilkolás. Annak ellenére, hogy gyakran vagyok szomorú, örömmel tölt el az a tudat, hogy nem térnek vissza azok az idők, amelyek­ben mi valaha annyit szen­vedtünk...-O­És most itt vagyok a falu másik végén. A község legfia­talabb polgára Nagy János nincs idehaza. A hathónapos kisgyermek édesanyja éppen ebédet főz. — Nagyon boldogok vagyunk, hogy szép, egészséges gyerme­keink vannak. Jánoson kívül van még egy idősebb gyerme­künk is. A iegfiatalabbik most a nagymamánál van a Kisszi- geten... Mind a ketten a szö­vetkezetben dolgozunk, jól megy a sorunk, nem panasz­kodhatunk. Én fejőnő vagyok. Amint látja szép házunk van. A bútorokat saját erőnkből vettük. Persze sok minden hi­ányzik még. Ezt is, azt is kell még venni... Arra törekedünk, hogy gyermekeink becsületes, dolgos emberekké váljanak. Hisszük azt, hogy minden úgy lesz, ahogy szeretnénk. Legöregebbek és legfiatalab­bak... Az egyik oldalon nyugodt öregség, a másik oldalon de­rűlátás, reménykedés s ez utóbbi helyen boldogság és öröm található, amely a jövő­ben még tovább fokozódik. If- júságfalván és máshol is... Mindenütt ebben az ország­ban... t , az első helyiség szoba volt. — Itt aludtam az első éjsza­ka a felső priccsen — mondja 1 Mišečka Ján és mutatja, hogy I a konyhában közvetlen a tüz- hely melleti, a felső sarokban jutott számára hely Nem vár " kérdésre, feltörnek belőle az 5 emlékek. 1 — Jártam én már erre aze­' lőtt is, mint sofőr, egy felvá­sárlóval ismertem a környé- • két, láttam, hogyan birkóznak 1 a természettel a fiatalok. un ľífiPriTTíifiiiíRMPMHinľ*" Ifjú nemzedek jovobe vetett hitét. Egy csoport lelkes ifjú vágyálma: falut, szocialista nagyüzemet létesíteni, itt ezen a helyen kezdett valóságot öl­teni. Csatornádéval beültetett te­rület öleli körül a kutat, a hajdani brigádtanyát. A trak­tor és a pótkocsi kerekei ké­szítettek járható utat a mo­torkerékpár számára, az or­szágúttól a kicsi házig. A kéményből lógnak a téglák, az ajtójéljákat kifeszítették, már íátköt még a felsőszélt útépí­tésnél megismertem, ha ö nincs, aligha jövök ide . .. — Hogy miért jöttem? Fia­tal voltam, valami nagyot akar­tunk tenni. . Áprilistól dol­goztak itt a fiatalok s én csak augusztusban határoztam. Ti­zenötödikén írták be nevemet a névsorba. Egy hónapra jöt­tem, de mivel szeptemberben kevés brigádos jelentkezett, maradtam tovább. Gondoltam kibírok még egy hónapot. Mi­kor az is letelt, azon gondol-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents